A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 13. szám 2002/4
Történelem
Geiger László: Svéd történelem... (4)
(kivéve az unalmas részeket)
Gusztáv Vasa és fiai
     A vesztes háború miatt elégedetlen svéd főurak 1364-ben elüldözték Magnus Erikssont, és a koronát Magnus sógorának, a német Mecklenburg-i Albrektnek ajánlották fel, akit az Uppsalától 10 kilométerre délre fekvő Mora-kövénél (a kőépítménynek ma már nyoma sincs) még ugyanabban az évben királynak kiáltottak. A svéd címer Albrekt királytól származik: kék mezőben három, gúlába rakott, sárga korona. Nem volt eredeti ötlet, a lovagromantika aranykorában a tetőtől talpig begalvanizált lovagokat azonosító, pajzsra festett címerekben sűrűn előfordult a három bibliai király hagyatéka, a három korona. (Albrekt koronáit a dánok is megkedvelték, és az 1613-as Knäred-i békekötés alkalmával megegyeztek a közös használatban.)
     Hĺkon halála után fiatal özvegye, Margit Valdemarsdotter került a norvég trónra, aki apja után a dán trónt is örökölte. A falkenbergi csatában (1389) a svéd ellenzék - Margit hatékony támogatásával - legyőzte a stockholmi német polgárság támogatását élvező Albrektet, és hűséget esküdött Margit királynőnek. A Kalmarban megtartott találkozón (1397) az északi országok képviselői megszavazták a három királyi dinasztia egyesülését. A "kalmari unió" célja a német gazdasági- és katonai expanzió megakadályozása volt. Az immár dán-norvég-svéd Margit uniós királynő örökösének, az akkor 15 éves pomerániai Erik királyt választották.
     Súlyos adók, kegyetlenségek, a nép lefegyverzése jellemezték Margit (1397-1412) és XIII. Erik (1412-1439) uralmát. A svéd fémipari központokat nehéz csapásként érte a Hansa-ellenes politika. Az általános elégedetlenség a német származású parasztvezér, Engelbrekt Engelbrektsson vezette mozgalomban (1434) csúcsosodott ki. A zavargásokat kihasználva a Karl Knutsson Bonde (VIII. Károly) vezette főurak vették át a hatalmat. Azt, hogy zavaros idők voltak, mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy Károly több menetben (1448-1457, 1464-65, 1467-1470) uralkodott.
     1470-ben német párti Sten Sture lett Svédország kormányzója, akinek a dánokkal, és az unió svéd híveivel, a földbirtokos tanácsurakkal kellett megküzdenie. A Stockholm közepén fekvő - azóta jelentősen megcsonkított - brunkebergi magaslat erdővel benőtt gerincén megvívott csatában (1471 október 10-ikén) Sture csapatai legyőzték az I. Keresztély király vezette - és a Vasa és Oxienstierna svéd főurak támogatta - dán hadsereget. Több mint ötszáz év távlatából a svéd-dán háborúnak elkönyvelt ütközet lényegében a bányaiparban és külkereskedelemben érdekelt Dalarna-i bányászok és stockholmi polgárság, valamint a marhatenyésztést és a tejtermékeket előnybe helyező Uppland-i gazdák összecsapása volt.
     I. Keresztély ötezer főnyi serege a hegycsúcsot uralta, míg Sten Sture csapatai a mai ĺhlens City nagyáruház felöl támadtak. A döntő összecsapásban, melyre a Klara-templom mellett került sor, I. Keresztély megsebesült, és a dán sereg a mai Kungsträdgĺrdenen át a Skeppsholmen mellett kikötött hajók felé menekült. A beszállás nem volt zökkenőmentes: hatszázan lelték halálukat a Strömmen vizében. A siker időleges volt, a három királyság koronáját megint dán király, I. János (1481-1513) örökölte.
     1480-ban Stockholmba érkezett a könyvnyomtatás tudományával a német Johan Snell. Műhelyét a Riddarholmenen fekvő szürkebarátok kolostorában rendezte be. Az első Svédországban nyomtatott könyv - "Dialogus creaturarum moralizatus", latin fabulagyűjtemény - 1488-ban jelent meg. A kulturális élet egy másik jelentős vívmánya is ebből az időből származik: Tydecke lőporgyártó mesternek a lőpor nyersanyagainak összekeveréséhez főzött pálinkájáról kiderült, hogy másra is kitűnően alkalmas. (Sok haszna nem származott belőle, mert a gyártás monopóliumát 1490-ben egy Kort Flaskedragar nevezetű ember szerezte meg.)
     A svéd főurakból, papokból, és polgárokból álló ellenzék függetlenségi törekvései az idősebb Sten Sture fia, az ifjú Sten Sture (1512-1520) főúr vezetése alatt folytatódtak, mindaddig, míg II. Keresztély dán király, a svéd trón törvényes örököse 1520 január 19-ikén, a jelentős német támogatás dacára, Bogesund mellett legyőzte a svéd hadsereget. Kristina Gyllenstierna, Sten Sture fiatal özvegye hősiesen védte Stockholmot, és csak az általános amnesztia feltételével kapitulált. II. Keresztély a stockholmi Nagytemplomban svéd királlyá koronáztatta magát, és ezzel helyreállította az uniót. Uralmának biztosítására, 1520 novemberében, hitszegő módon kivégeztette a nemzeti párt Stockholm várába csalt vezetőit, közel száz előkelő dignitást
     A "stockholmi vérfürdővel" befejeződött a középkor.
     A stockholmi vérfürdő után egy fiatal főúr, Gusztáv Eriksson Vasa állt a Lübeck, a hatalmas Hansa-város támogatta svéd szabadságharc élére. A dalarnai szabadparasztokból és lübecki zsoldosokból álló hadsereg rövid idő leforgása alatt felszabadította Svédország nagy részét a dán uralom alól. A sikereken felbuzdult svéd országgyűlés előbb kormányzóvá, majd 1523 június 6-ikán királlyá választotta a 27 éves Gusztáv Vasát. A három skandináv állam szövetsége véget ért.
     Akármilyen kemény adót vetett ki Gusztáv Vasa a svéd népre, nem volt elég a lübecki adósság törlesztésére. Ekkor érkezett haza német földről a fiatal Olaus Petri, tarsolyában Luther radikális tanaival: "Az egyház tulajdona a népé!" Gusztáv Vasa a Västerĺsban összehívott országgyűlésen (1527) kierőszakolta a katolikus vallás betiltását, a protestáns tanok hirdetését, és az egyháznak a korona fennhatósága alá helyezését. Az egyházi birtokok egy részét a nemesség kapta, mely aztán szívvel-lélekkel helyeselte a reformáció behozatalát.
     Gusztáv Vasa nem elégedett meg a Luther jelszavával lefoglaltatott egyházi vagyonnal, amint valamelyik főúr megtollasodott, hazaárulás vádjával kobozta el annak javait. úgy kormányozta az országot, mintha az a birtoka lett volna. Mindenbe beleszólt, alattvalói életét számtalan értékes útmutatással keserítette Vérbe fojtott minden megmozdulást, megtorolt minden hűtlenségre utaló jelet. A hitbuzgó dalarnaiak háromszor is felkeltek adómániás királyuk ellen, de mindannyiszor kegyetlenül leverték őket. Az engedetlenségre szítókat elfogták, levágott fejüket gúlába rakva tették közszemlére. (Nem kizárt dolog, hogy olvasta Machiavelli művét, az Il Principét (1513). - "Csalni, és orgyilkossággal dolgozni!" - volt abban az időben a diplomáciai kódex egyik legfontosabb tana. Ezt a gyakorlatot foglalta elméletbe Machiavelli, ezt sajátították el a kor Európai nagyhatalmainak uralkodói: V. Károly, I. Ferenc és VIII. Henrik.)
     535-ben, egy áprilisi napon, Stockholm egén egyszerre több nap ragyogott. Gusztáv Vasa leghűbb fegyverhordozója, Olaus Petri szerint a ritka jelenség politikai változások, jövendő revolúciók előhírnöke volt. A jelképes üzenet megtette a hatását, nem telt belé sok idő és az uralkodó trónusa alá helyezett puskaporos hordóval próbáltak végezni zsarnokkal. Néhány nappal a kijelölt időpont előtt az egyik összeesküvő, Hans Vindrank, felöntött a garatra, és elkotyogta a tervet. (Nem az utolsó eset a svéd történelemben.) Gusztáv Vasa vaskézzel sújtott az összeesküvőkre. Haragja a látszólag ártatlan Olaus Petrit sem kerülte el. Gusztáv Vasa ugyan nem tisztelte az általa reformált egyházat, de ilyen nyílt lépésre még ő sem merte rászánni magát, ezért - "Nem gondoltam komolyan" - alapon megkegyelmezett a halálra ítélt Petrinek, és régi elv-társát visszahelyezte a Nagytemplom papjának tisztjébe. A kedélyek megenyhültek, a rendek az 1544 évi országgyűlésen megerősítették protestáns hitüket, és elismerték svéd korona elsőszülöttségi jog szerinti örökölését. Gusztáv Vasának köszönhetően a svéd királyok azontúl nem választással, hanem örökösödés útján kerültek a trónra.
     Gusztáv Vasa első két házasságából tíz gyerek született: öt fiú és öt leány. Az öt fiúból három király lett: XIV. Erik, III. János és IX. Károly. A lányok közül Cecília volt a legszebb. éléseszű, forróvérű fruska volt, imádta a lovagi tornákat követő táncot. Tizenkilenc éves korában Erik bátyja rajtakapta egy nőbolond német herceggel. A "csábítót" lekapták a tíz körméről, és a dulakodás hevében - állítólag - megszabadították a meggondolatlan cselekedetért felelős testrésztől. Cecília hiába sikoltozott versenyt lovagjával, az attól kezdve hátat fordított a szebb nemnek, és élete hátralevő részét kertészkedéssel töltötte. A hírbe hozott Cecíliát az apja vette kezelésbe. A nevelő szándékú fenyítés nem volt éppen fájdalommentes, de Gusztáv halála napjáig tagadta azt, hogy kitépte volna a lánya haját.
     Gusztáv Vasa családi élete magán viselte vérbő, kolerikus jellemét. Első felesége, Sachsen-Lauenburg-i Katarina civakodás közepette bekövetkezett háztartási balesetben hunyt el, a második, Margareta Lejonhufvud 38 éves korában mondott búcsút az árnyékvilágnak. Az 52 éves Gusztáv öreg napjainak felvidítására felesége húgának a leányát, a tizenhat éves Katarina Stenbockot vette maga mellé. Az esküvő celebrálására felkért püspökök felháborodottan utasították vissza a megtisztelő feladatot. Végül, mint minden munkára, erre is akadt jelentkező. A moralizáló püspökök pedig töprenghettek azon, hogy vajon mikor kapják vissza az állásukat.
(Folytatása következik)