A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 13. szám 2002/4
Szomszédolás
Stockholm - Hardangervidda (sárga "post-it cetliken") (Saját vélemény)
     Verőfényes nyári délelőtt indulunk Stockholmból Európa legnagyobb kiterjedésű magaslati fennsíkjára, az Oslo melletti Hardangerviddára. Terveink szerint három nap alatt tesszük meg a 6-700 kilométeres utat.
     Hogyan fogalmaznád meg Norvégia lényegét? Gyönyörű fjordok, meredek hegyfalak, hatalmas vízesések, fenséges gleccserek. égszínkék tengeren úszó hajók, napfényben sütkérező házak. Legelésző rénszarvascsordák, nyílt, barátságos emberek. (Eidsfjordi ismertető.) Grieg, Ibsen, Heyerdahl, Nansen, Amundsen, Sonia Hennie és Knut Hamsun. (Legjobb emlékezetem.)
     A norvégok 1814-ban cserélték svédacél láncra a kalmári unió óta viselt dán igát. Jean Baptiste Bernadotte, a svéd trónörökös a győztes lipcsei csata (1813) után kerülővel Dánia ellen vezette a százezres létszámú kölcsönhadseregét. A dánok kapituláltak, és egymillió birodalmi tallér, valamint a svéd-Pomeránia ellenében lemondtak Norvégiáról. A derék norvégok a tulajdonosváltozásra nemzeti felkeléssel válaszoltak és 1814 május 17-én - ez a nap nemzeti ünnep Norvégiában - Keresztély Frigyest kiáltották királyuknak. A függetlenség rövid életűnek bizonyult. A svédek bevonultak, és annektálták a rebellis szomszédot. Norvégia 1905-ben felmondta a svéd házasságot, és a két világháború alatt semleges maradt. 1940-től - amikor a németek elfoglalták Norvégiát - a háború végéig ellenálló mozgalom harcolt a megszállók ellen.
     "A norvégek Európa új németjei: épp úgy hangoskodnak a repülőtereken, a nyaralóhelyeken, mint a hatvanas években az erős D-márkát lobogtató, tolakodó, kövér németek. Ugyanazzal az újgazdagsággal a hangjukban. Vajon mi is így csináltunk, amikor a leggazdagabbak voltunk a világon? Azt kurjongtuk, hogy " Svédország a legjobb?" Nem, hanem azt mondtuk, hogy hálásak vagyunk a sorsnak, és azt, hogy az ember ne bízza el magát. úgy, ahogy az egy igazi svédhez illik. és ha lett volna olajunk, akkor biztosan elajándékoztuk volna." (Svéd újságcikk).



     A svédek szerint az egyedüli okos emberek Norvégiában a turisták. A "hegyes sipkás hegylakó" norvég a svéd viccek szenvedő figurája. Zsebre dugott kézzel jár, mert szégyelli, hogy az ujjai nem egyformák. Amikor villámlik kiöltözik, mert azt hiszi, hogy őt fényképezik.
     Két hivatalos, írott norvég nyelv van: a dánból kialakult bokmĺl és az 1800-as évek közepén Ivar Aasen által a tájszólásokból kidolgozott nynorska, az új-norvég. Szótárra nem lesz szükség, mert a svéd nyelv megfelel úgy a dán, mint a norvégekkel való beszélgetéshez. Barátaink szerencsére oslóiak, ráadásul enyhe magyar (lónai) kiejtéssel beszélik a norvég nyelvet.
     Az egykor tormaültetvényeiről híres Enköping előtt letérünk az Oslóba vezető E 18-as országútról, és befordulunk a mező közepén árválkodó Härkeberga templomhoz tartózó harangláb melletti parkolóba. Az 1300 körül épült templom falait és boltozatos mennyezetét a "Biblia pauperum" - a szegények bibliája - fametszeteiből inspirálódott, bibliai jelenetek díszítik. A lübecki képfestők nyomdokában járó Albert Mĺlare vagy, Albertus Pictor festette az 1480-as évek táján. A reformációt követően a falakat lemeszelték, de a boltozatot érintetlenül hagyták. Az évszázadok alatt a sárga másszikot és a vörös cinóber megfeketedett, de a kék azurit, a zöld malachit, és az indiai vörös - vagy ahogy annak idején nevezték, a caput mortuum (a halott feje) - ma is élénken virít.
     A Västerĺs melletti Strömsholm kastély 1669-ben épült. A Kolbäcks folyó medrén átívelő várhíd leeresztve, de a kastély kapuja zárva van. Pedig szívesen megnéztük volna XI. Károly felségének, a dán származású Ulrika Eleonóra festményeit. Ulrika Eleonóra kis híján magyar királyné lett. Azt az I. Lipót (1640-1705) német-római császárt és magyar királyt kosarazta ki, aki az Erdélyi Fejedelemséget 1691-ben a Diploma Leopoldiummal a Habsburg Birodalomhoz csatolta.
     A rózsaszínűre festett "Ervalla gĺrd" ifjúsági szálló. örebrótól húsz kilométerre északra fekszik. Egy totálkáros kőrisfa árnyékában, vakító napsütésben vacsorázunk. Lefekvés előtt körbesétáljuk a birtokot. A ház mögötti struccfarmon hat svéd strucc vacsorázik. Izmos combjaikon feszül a szürke neccharisnyára emlékeztető bőr. Donaldkacsa-szerű fejüket a kerítés fölött kinyújtva, kíváncsian nézegetnek, miközben igazi strucctollaikat rázogatják.
     Másnap, reggeli közben az örebroban megjelenő lapban, a Närke Allehandában, lapozgatok. Egész oldalas interjú a feleségről, aki - állítólag önvédelemből - karddal összeszabdalta a férjét. Egy villanyszerelő temetésén mondott búcsúbeszéd: "Karcsi, energikus személy voltál, nagy volt körülötted a feszültség, de egy szép nap kiment a biztosíték, és most földelünk."
     Karlskogában megpihenünk. Nobel szülővárosa központjában, a templom előtt parkolunk. Hétágról süt a nap, érvényteleníti azt az ír közmondást, mely szerint hegy alulról, templom kívülről, és kocsma belülről élvezetes. A benti félhomályban temetéshez készülődnek. Két fehéringes, feketenyakkendős férfi sürgölődik a ravatal körül. Körbejárjuk a templomot, érdeklődéssel nézegetjük a festményeket, és a cifra epitáfiumokat. Az idősebbik feketenyakkendős megszólít. Rövid sugdolózás után int, hogy kövessük az oltár mögötti helyiségbe, az 1500-as évek végén épült fatemplom megmaradt részébe. Albert szentjei után tompának, primitívnek tűnnek a fakópiros rajzok a félévezredes falon.
     Töcksfors "központjában" pezseg a határ menti kereskedelem. Az élelmiszerboltok norvégül reklámozzák a (norvég szemszögből) olcsó húst. Hiába erősebb a norvég korona, a bevásárlókosarat 5 svéd vagy pedig 10 norvég korona ellenében lehet elkötni. (A norvégektől kitelik, hogy áttolják a határon.)  Az ifjúsági szálló egyik pirosra festett faházában kapunhelyet. A vendégkönyvben norvég, német, spanyol, sőt portugál bejegyzések: "Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt." Főleg a kávét dicsérik.
     Värmlandban vagyunk, a vasfeldolgozás és a faszén hazájában. Az országút túlsó oldalán tó vize csillan. A homokos partra terített pokrócon fürdőruhás, kövér nő telefonál. (Százötven évvel ezelőtt a fürdőzők kést döftek a parti fövénybe mielőtt a patakba léptek, azért, hogy lekössék Näckent, a gonosz vízmanót.) A növényzet, különösen az áfonya a fenyők tövében, Ratosnyát juttatja eszembe. Hétfőn hajnalban keskenyvágányú vasút vitte fel Szászrégenből a favágókat és a szénégetőket. Az apró mozdony minden eresztékében recsegve ontotta a kéményéből a parazsat. Számtalan kis lyuk díszelgett a lódenkabátomon. Helyenként annyira lassan haladtunk, hogy édesapám leszállt, a fűben pirosló szamócából csokorra valót szedett, és azzal a kezében futott a szerelvény után.



     A reggeli meglepetésre spártai, a kávé pedig pocsék. (Azért sem írok a vendégkönyvbe.) Az újságban - a Nya Wermlands Tidningben - féloldalas riport a világ legkisebb országáról, a "Béke birodalmáról", az innen 100 kilométerre fekvő Morokulien helyiségről. A második világháború alatt a svédek és norvégok csak itt köthettek vegyes házasságot. A svéd-norvég együttműködésben épült turistairodát a padlóra és a mennyezetre festett határ választja ketté. Az épület egyik fele NATO-ország, a másik pedig az Európai Unió tagállam. (A fagylaltos szekrény a norvég, a mellékhelyiségek svéd felségterületen vannak.)
     Reggel tízkor az égen fátyolfelhők, a hőmérséklet 24 C. áthajtunk egy fekvő rendőrön, zökkenés, és Norvégiában vagyunk. A senki földjén buszmegálló, előtte fehér műanyag szék. Emlékszem, Biharpüspökinél elhalkult a beszélgetés, a fény eltompult, a világ beszürkült. Még a levegő is megváltozott. Most csak a sebességkorlátozó forgalmi táblák változnak: sárga helyett fehér alapon vannak a fekete számok. A többi ugyanaz: aranyló gabonamezők, egy-egy kilobogózott ház, vörös istállók és legelésző tehenek. Ez utóbbiak legtöbbje Dagros (a "dag - ros" szó szerint nap-dicséret vagy áldás) névre hallgat, míg a bikákat általában Johannak, azaz Jánosnak hívják, de az Elvis, a Sztálin és a bin Ladin név sem ritka. (Svéd mezőgazdasági folyóirat értesülése.)
     Askim előtt sorompó, 15 korona lepengetése után az út falvakon keresztül vezet, a megengedett sebesség 60-as. Csak az útszélen kapirgáló tyúkok, a lócákon üldögélő bácsik és nénik hiányoznak. (Ezért fizettünk vámot?)
     Kikerüljük Oslót, ezért Krĺkstad után letérünk az E 18-as főútról. Drobakban a sorozatos körforgalmak ellenére megtaláljuk az Oslo-fjord alatt átvezető, 7.3 kilométeres Oslofjordtunneln bejáratát. 55 korona lepengetése után sejtelmes búgás és sistergés közepette robogunk lefelé a helyenként kék és ibolya-vörös színben fluoreszkáló falú betoncsőben. Aztán felfelé kapaszkodunk, az alagút vége megvilágosodik, kint a napfényben fenyők várnak. A Drobak utáni útszéli parkoló fakilátójáról az Oslofjord közepén levő, Oslóba vezető tengeri utat őrző Oscarsborg-erődre lehet látni. 1940 április 9-én az Eriksen ezredes parancsára leadott 28 cm-es lövedékek telibe találták a német flotta élén haladó, 206m hosszú, 21 m széles, 18.000 tonnás Blücher nehézcirkálót. (A Mózes, áron és Jézsua névre keresztelt, kivénhedt Krupp-ágyúit a norvégok 1892-ben vásárolták a németektől.) 800 katona és gestapós fulladt az Oslo-fjord jéghideg vizében. A német flotta megtorpant, a norvég királyi család, valamint a norvég kormány tagjai elmenekülhettek Oslóból.
     Éppen, hogy kikecmeregtünk Drammenben körforgalmaiból, máris az egykor ezüstbányájáról híres Kongsbergben tekergünk. Az egyik körforgalomból rossz irányban lépünk ki, és attól kezdve hiába keringünk, minden út Oslóba vezet. (Mi van a norvég körforgalomra kiírva? Maximum nyolc kör!) Egy benzinkútnál megállunk és megkérdezzük, hogyan kerüljünk vissza a 40-es országútra.
     Uvdalban faragott sárkányfejjel díszített árboctemplom, színes faházak és karcsúsított derekú stábburok (fészernek használt gazdasági épületek) között vezet az út. A házikók tetejét gyakran fedi hajlongó fűmező. Geilo előtt 45 kilométerrel balra térünk, és egy sóderrel szórt hegyi úton gurulunk tovább. A völgy hirtelen kiszélesedik, és tucatnyi vörös, barna és zöld színben pompázó faház tűnik fel. Megérkeztünk.
     A fogadásunkra siető hegylakók szilvapálinkával kedveskednek. Koccintunk a svéd-norvég barátságra. Friss faillat, tágas konyha, fürdőszoba, szauna. A kényelmes, modern faház, azaz hytte napsütötte verandáján lazacflekkent vacsorázunk. Három doboz sör után megegyezünk abban, hogy minden norvég viccnek van egy svéd megfelelője.
     Másnap a közeli Solheimstulenben parkolunk, onnan gyalog folytatjuk az utat. Az idő felhős, a hőmérséklet 15 C. Ennek ellenére pólóban vagyunk. A traktorút egyre magasabban kanyarog a sziklás tundrán. Az út mellett gúlába rakott kőhalmok, rajtuk festett, vörös T-betű. 1100-1300 méter magasban, az erdőhatár fölött zöldes-barnába vált a táj. A szélvédett helyeken térdig érő törpenyír nő. Időnként egérszerű, sárgásbarna norvég lemmel (lemmus lemmus) menekül a drapp-fekete-zöld mohamozaikkal kirakott szürkésfehér sziklák alá. Itt csak a borsó nagyságú, csillogó-fekete bogyó, az önmegporzó havasi varjúbogyó (Empretum nigrum hermaphroditum) terem meg. A lágy, tűlevélszerű levelein élő, büdös bogarak miatt rossz hírnévnek örvendő, vasban és C-vitaminban gazdag varjúbogyóból a lappok régen pálinkát, varjúbogyó-ízt, vagy "kappatialmas"- levest főztek. "Fattnmilke" néven fagylaltot is késztettek belőle: az összezúzott bogyókra rénszarvastejet öntöttek, és fagyasztották.



     Az 1435 méter magas Synhovd csúcs alig 50 méterre magaslik ki a fennsíkból. A lapos tetőn süvít a szél, az embermagas kőrakás szélvédett oldalán norvég családdal találkozunk. A középkorú családapa ingujjban, és mezítláb van. Kelet felé, száz kilométerről homályosan látszanak a nehézvízgyáráról híres Rjukan városa fölött magasló Gaustatoppen (1883 m) körvonalai. Ahogy fentről elnézem a sziklás tundrát, a végtelen törpenyír cserjést, a norvég szabotőröknek nem volt nehéz feladat elbújni a háromezer német katona elől.
     A házigazda dióbéllel és más magokkal kevert kenyeret süt. Kókadozunk a forró zuhany után. Nem csoda, a térkép szerint 25 kilométert vándoroltunk. úgy döntünk, hogy reggel is jó lesz az a kenyér. Lefekvés előtt válogatok a könyvespolcról. "Norvégia legjobban őrzött titkai. A cenzúrázatlan igazság arról, amiről tulajdonképpen nem lenne szabad tudnod!".
    



     Hasznos tanácsok: Hogyan állítsd le a csuklást? (Sok teketóriázás nélkül nyelj le egy kiskanál kristálycukrot.) Elveszett a kontaktlencséd a szőnyegen? (Húzz nylonharisnyát a porszívó csövére! Azon fennakad.) Hogyan beszéljünk idegenekkel? (Lassan, érthetően, gesztikulálva.) Hogyan fürdessük meg a macskát? (óvatosan.) Hogyan szoktasd le a kutyát a kanapén való heverészésről? (A kanapéra terített takaró alá helyezz egy felhúzott egérfogót, attól úgy megijed, hogy többet nem próbálkozik.) Hogyan neveld a gyereket? (Ahogy jónak látod.) Hogyan állj bosszút a szomszédon? (önts az éjszaka leple alatt diesel-olajat a fűszőnyegére. Vagy szereld ki a fűnyírójából a kést. A gép mindkét esetben durrog, csak éppen nem vág.) A szerző nem hallott arról a stockholmi hölgyről, akinek tizenhat macskája volt. Udvarlók jöttek, udvarlók mentek, míg az egyik kikosarazott hódoló nem hagyta annyiban a dolgot. Fasírozottakba hashajtót kevert, és az ízletes gombócokat a levélnyíláson keresztül bedobta a lakásba. (A svéd tömbházakban az ajtókon vágott, rugós zárlappal ellátott réseken keresztül érkezik a posta.) A görcsöktől megvadult cirmosok aztán elvégezték a piszkos munkát. (Svéd újságcikk) Reggel kompakt felhő takarja az eget. A dióbéllel spékelt friss kenyér eteti magát. A szomszéd hytte előtti füves területen nyuszik lakmároznak. A hytte tetejét dús gyepszőnyeg, úgynevezett "torvtak" borítja. (A műanyag hálóba csomagolt, fűmaggal kevert termőtalajt a boltban árulják.) Nem lehet tudni, hogy lesz-e eső vagy nem, ezért a közeli sípálya tetejét tűzzük ki célnak. Tizenkét fok van, mégsem érezzük a hideget. A hegytetőn elhagyatott felvonó. A tövében cuppanós, lilás árnyalatú, friss ürülékbe lépek. Medveszar!? Pánikra nincs ok, a tettest hamarosan elárulja a bégetése. Vékony száron kérkedő, narancssárga törpemálnával benőtt mocsárhoz érünk. Az arasznyi, ritka gyümölcs, amikor éretlen akkor kemény és piros a színe. Ha megérik, akkor sárga. és lágy. Zsombékról zsombékra lépkedve szedjük a havasi-láp émelygős ízű aranyát. Szauna után a televíziót nézzük. Közép-Európában árvíz pusztít, Svájcban hull a hó. Az éjjeli lámpa fényénél a norvég turistaszövetség évkönyvében lapozgatok. A tagok számára épült, önkiszolgáló hyttékben a szálláslehetőség mellett konyhafelszerelés, konzervek, kávé, tea, száraz kenyér és porleves-zacskók fogadják a barangolót. A hytte kulcsát postán küldik el a tagoknak.
     Éjszaka többször felébreszt a tetőt paskoló eső. Reggel belóg a felhő a völgybe, szemerkél az eső. Gumicsizmában nem élvezet a gyaloglás. Barangolás helyett a 100 km-re fekvő Voringsfoss vízeséshez autózunk. Geiloban megállunk újságot vásárolni. Nehéz elhinni a kis településről, hogy Norvégia legnagyobb télisport központja. Köröskörül a csúfosra nyírt hegyoldalakban a kopasz helyek a sípályák. A falucska kihaltnak tűnik. Norvég módra, az út közepén sétálunk. (Azért ott, mert félnek a vadvirágoktól.) Benézünk az élelmiszerboltba. Egy kötés hagyma ára 20 korona, öt deka füstölt sonkáé 10, a bergeni napilap, a Bergens  Avisen pedig 15 koronába kerül. Az út zubogó patak partján kanyarog. Az út széleit jelző, öt-nyolcméteres karókból következtetni lehet a hó magasságára télidőben. Jobbra, a távolban zöldes domb, a Hardanger Jokulen gleccser. A térkép szerint az úttól tíz kilométerre fekszik. Lisetnél letérünk a főútról, és a 120 éve épült Fossli hotel előtt állunk meg. Edvard Grieg itt írta az Opus 66-át. Az eső megállt, jók a látási viszonyok. Elindulunk a 180 méter magas Voringsfoss vízesés fölött vezető ösvényen. A szakadék fölé hajló nyírfába fogózkodva japán turista fényképezteti magát. Tériszonyom van. Eidsfjord felé még feketébbek a felhők, ezért visszafordulunk. Elalvás előtt Kuszálik Péter Mörfi című könyvében lapozok: "Csau bácsi kivégzésével megúsztuk az üvegkoporsót és a hathetes nemzeti gyászt." "Görögöktől tudjuk: Kurva az, akire mondják. Irodalom az, amit közismert férfiak kis csoportja annak tart." Ragyogó napsütésre ébredünk, vakító kék az ég. A szomszédos Imingfjell völgyében, kapaszkodunk fel a fennsíkra. A hatalmas vízgyűjtő tó partján menedékház. magánútra térünk, az utat a tóparti hytték tulajdonosai tartják karban. Az út torkolatánál tábla, rajta egy öntöttvas henger, és egy kis dobozban géppel írt űrlapok. Az autós, aki rövidíteni akar, előbb begyömöszöli az útvámot (150 koronát) az öntöttvas hengerbe. Vagy kitölt egy űrlapot, és a pénzt utólag beküldi postán. Vagy nem fizet, és kerülő úton jut a túlsó oldalra. Estére jól lesülve érünk haza. Norvégeink túróspuliszkával lepnek meg. Elérzékenyülve ropogtatjuk a mennyei ízű sültszalonnát.
     Nyírő József Halhatatlan élet című könyvével bújok ágyba. A "nagyeszűnek" csúfolt Bajzás Küs Dani özvegy apjával, Ignánccal és farszaggatásban szenvedő keresztanyjával él. Ez utóbbi a "fejésnél mindig énekelt, s a tehén sietve leadta még a holnapi adagot is, csak hogy szabaduljon tőle." Danit azonban szerette. "Minél inkább nő ki a szőr a füléből, annál inkább." Apja legfőbb kívánsága az, hogy Dani asszonyt hozzon a házhoz. Dani eleinte óvatos, mert "nem lehet olyan setét az éjszaka, hogy a leány ki ne lesse a gyengédet, s asszony korában hasznát ne vegye," de végül csak rájön a házasság ízére. Az idill lassan a végéhez közeledik. Dani keresztanyja meghal ("Be nehéz a halott szagot az ember lelkéből kiszellőztetni"), - közeledik a háború, vágtat a vonat a székely legényekkel Bukarest felé. ("Dől a sötétség a sok alvó szájából.")
     Reggel búcsúzunk. A Numedal völgyben kanyargunk. Drammenben nem találjuk a Drobakba vezető utat. Először Kristiansandnak, majd Oslónak indulunk. Oslo a nyerő, és a határ előtt pár kilométerrel megjelenik a Stockholm felírat. A värmlandi komor erdő közepén, a Blomskog – azaz a Virágos Erdő – menedékházban szállunk meg. Vakít a délutáni nap, a ház mögötti, sűrű erdőről visszapattan a hang. A fogadós szerint bárányokat téptek szét a farkasok. Nem akaródzik sétálni. Harisnyám talpára sárgult törpenyír-levél ragadt. "Hagyd itt a lábnyomod, és vidd az emlékeket magaddal." (kínai közmondás) Holnap éjjel a saját ágyamban fogok aludni."
H.Zs.
Stockholm 2002-10-09