A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 13. szám 2002/4
Lundi Lap
5. évfolam 32.szám 2002/4
Az 56-os forradalom emlékezve Határok nélkül (LIFS)
Lehetne helyi magyar rádiónk
     Zsúfolásig telt teremben a száznál több érdeklődő (a malmöi magyarok például küldöttségben jelentek meg, de voltak ott más környékbeliek és sok-sok ismeretlen is), a szó szoros értelmében, a falnak szorította a rendezőket: alig maradt hely az elnökségi asztalnak. Egy órán keresztül hallgathattuk az ünnepi szónok, Wittner Mária fejedelmi többesét: "Mi nem bocsátunk meg", "mert ezek kisajátították...


A zsúfolásig megtelt klubban

     Engedtessék meg Wittner Máriának hogy szívből gyűlölje azokat, akik elítélték, megkínozták, börtönbe zárták 56-os forradalmi tevékenysége vagy talán utólagos disszidálása miatt. De azt hogy miért gyűlöli most is, szinte fél évszázad elteltével, a mai magyar kormányt, ezt én nem tudom megérteni. Magyarország ma NATO-zik, Európázik, globalizál, de sajnos még mindig kuruc - labanc maradt, az átkos megosztottság zsákutcájából nem tud kiutat találni. Mert elképesztő az, hogy Novodomszki éva, az m2 tévébemondója gyászruhába öltözve mondta a híreket a szocialista választási győzelem napján. Ez csak kabaré, de az már egyenesen lesújtó, hogy a vesztesek nem restellik 56-ot politikai ütőkártyának használni, osztogatják, értelmezik és bojkottálják a megemlékezéseket.
     S ebből nekem már elegem van. én egyesülésért, összefogásért fohászkodom. Mert a valóság az, hogy ennek a cirkusznak - a kivizsgálásoknak, az átvilágító bizottságoknak, az újraértékeléseknek,  a viszálynak és a pártütésnek mi, a kisemberek isszuk meg a levét !!!
     Miért játszunk "politikásdit" olyan fontos témákban, mint a Széchenyi-terv, a Nemzeti Színház, a "volt-nincs" Magyarok Világszövetsége vagy a "Státusz-törvény" ? Az eredmény az, hogy a magyarországi pártok harcmezejévé váltak már a külföldi magyar egyesületek is, nem kevésbé a SMOSZ, amely jogainkat elszántan védő elnökünkkel az élen parádésan kivonult az MVSZ - ből. Ha nem jön se a magyar állami támogatás, se a hőn vágyott funkciók,  a magyar intézmények jól fizetett állásai, akkor úgy érezzük, hogy a Világszövetség "elhanyagolja a nyugati magyarság éGETŐ problémáit". Talán ide is kerül egy magyarevő Funar vagy a maroshodáki bunyósok, mindnyájunkat agyon üssenek? Hát ilyen égető problémák nem fenyegetik a nyugati magyarságot. Legfeljebb az történhet, hogy nem mi - néhány tízezer nyugaton élő magyar - fogjuk megmondani a tízmilliós anyaországnak, hogy miként kell magyarnak lenni s már nem leszünk olyan nagyon fontosak csak fontoskodók...
     A megemlékezésen a hallgatóság kérdéseire még fél óráig Wittner Mária folytatta a "Mi és Ők"-et, de végül aztán elkezdődhetett a TÁNC.
     Lehet hogy a balkánhoz, a törökhöz, Kongóhoz közelebb állunk, mint azt gondolnánk. Pontosan ezt a szellemet hozta el ide Svédországba Wittner Mária ünnepi szónokként. Számomra sajnos nem volt ünnepi a hangulat - ellenkezőleg - csak acsarkodást, bosszúvágyat, a MI és az ŐK közötti sánc mélyre ásóinak lihegését éreztem.
Csángó zene és tánc

     És ez igazi volt.  Őszinte, mesterkéletlen és tiszta. A négytagú vendég együttes valóban imponáló volt vak-félénkségében a hetvennégy éves mesterhegedűs Zerkula János, ízes-rámenős kópéságában a táncoló-konferáló Sára Ferenc.


Zerkula János és társai

     Az ahogyan előadták az ősi nótákat és a gyímesi csángó-magyar táncok virtuóz darabjait. Ők valóban "csak tiszta forrásból" meríthetnek! Felvillanyozták a nézőket és lelkesítettek. Elsősorban minket, magyarokat, de a lundi Forrás néptánc-együttes svédjeit is. Sőt olyan ritka madarakat is, mint Henriksson Katalint is, aki az ünnepi szónok videó-lefilmezése  után még talált erőt a többiekkel egybekarolva önfeledten lejteni a - hogy is mondjam - eléggé balkánias gyímesi körtáncot. Jó volt az egész: szervezés, nézettség, a muzsika és a tánc.

Képzőművészet

     Volt még egy figyelemreméltó momentum: lundi látogatása alkalmával egy budapesti festőművész Kenéz Ágnes Olivia kiállította képeit.


Kenéz Ágnes Olivia

     A budai Művészeti Gimnázium tanáraként magabiztosan bemutatkozó és hagyományos stílusban festő művésznő jó kritikákkal és kiállítási katalógussal érkezett hozzánk. Képein a velencei csatornák és hidak, varázslatos tájak, de érdekesek a lundi, ködös városképei is. Kiállítása értékrenddel emelte az ünnepi rendezvény színvonalát. Az, hogy nem talált munkáira vevőt inkább az általa okozott meglepetésnek, és túlságosan is harsogó művész-temperamentumának rovására írható.
Írta és fényképezte: Ajtony László
      Újraéledt a Lundi Bevándorló Egyesületek Szervezete. Kibővült székhellyel és új erőkkel próbálja szárnyait az új-régi együttműködési egyesület. Az önkormányzat (kommun) végre-valahára könyörületének eredményeként hathatós segítséget kap a LIFS. Így indulhatott havonta megjelenő új lapjuk az Övergränser (Határok nélkül), valamint internetes honlapjuk www.lifs.org címmel.



     A legnagyobb szenzáció viszont a rádióadásuk, melyet a helyi AF-rádió 99,1 Mhz(FM) hullámhosszán sugároz. így például (ha kicsit zavaros is a programidők beosztása) szombatokon 14-18 óra és vasárnap 14-23 óra között a görög, az iraki, a kurd, a chilei és a bosnyákok szervezetének adását hallgathatjuk. Ideje volna megszólalnunk magyarul is...

Mikulás bábszínházzal

     Az idén a Mikulás november 30-án, 16 órakor jön a Felnőttek iskolájának (Vuxenskola) nagytermébe Stora Grĺbrödersgatan (Nagy szürkebarátok) utca 13 szám.



     A SMOSZ meghívására a Kolozsvári Bábszínház Kejfeljancsi Komédiás Kompániája szolgáltatja a műsort.

Kérés

     A lundi egyesület vezetősége kéri   tagjait, hogy a gyorsabb és korszerűbb tájékoztatás  érdekében a

 gabici@yahoo.com

címen jelentkezzenek. Az egyesület munkájával kapcsolatos észrevételeiket és ötleteiket is szíves fogadja.
    A villámposta használatával az egyesület megtakaríthatja eddigi tetemes a bélyegkiadásait.

Lapszemle: A Híradóról és más egyebekről

     Húszéves múltra tekint vissza a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja a Híradó. A régimódi "sárga lapot" felújították, csinos fotókkal, színes nyomással folyóiratosították és új szerkesztővel látták el. Szebb is és modernebb is, de az általános benyomás az, hogy a Híradó egésze nem tudott, vagy nem is akart megújulni.



     A szerkesztő - tudvalevőleg - abból szerkeszt, amit másoktól kap. Kivétel az amit maga ír és aláír. Csak annyit tehet a laphoz amennyire tapasztalatából, tudásából futja. így a szeptemberi számban például írt egy vezércikkszerűséget az integrációról-asszimilációról Svédországban. Méghozzá derekas, szabatos svéd nyelvezetben. Aláírás hiányában feltehetőleg ugyancsak újvári Tünde ír / tudósít / illusztrál a címlapon és további három oldalon (a lap egynegyedében) a forradalom itteni és hazai vonatkozásairól, valamint egy 56-os témájú gimnáziumi rockopera Stockholmból. új a szerkesztői penna - új hang, bennem reménységet kelt és izgalommal várom újabb írásait.
     A tartalom a folytonosság jegyében, most is langyos-vegyes: Széchenyi életműve, a magyar néptánc története, a gyímesi kórház szomorú sorsa (egy-egy külön oldalon) vegyül az egyesületi- és külföldi hírek kavalkádjával. Nem rossz, de távolról sem jó. Semmilyen visszhang a vezércikk témáira, nincs véleménycserére hely, vitasarok, levelező-rovat. Minek is volna, hiszen a Híradó továbbra is egy parányi csoportnak szócsöve, a félprofi- vagy csak jól bevált cikkezők és jelentésírók színpada, prédikációk gyűjteménye. Veress Zoltán például a SMOSZ közgyűlésén kirohan, mint Zrinyi (és a Híradó közli ezt három oldalon) hogy "Kárpátalján, Erdélyben, a Fel- és Délvidéken szórványosodunk, csángósodunk s ebből az állapotból gyakorlatilag nincs visszafordulás az öntudatos kisebség státusába"(puff!), és akinek nem szükséges a magyar igazolvány az egy "dölyfös ostoba"(puff-puff!!). S az aki a Parlamentben nem tudja értelmezni a nemzet fogalmát, hát az csak "cinikus kozmopolita" vagy "internacionalista-moszkovita dinoszaurusz" (ezt is puff-puff-puff  lelőtte!). Hát így kapjuk a leckét, kitanítanak miként gondolkozzunk, mit szeressünk és mit utáljunk!
     Ugyanilyen kemény a hang Bihari Szabolcs és Papp László írásában, melyben ismertetik hogy...egyszerűen kiléptünk a Magyarok Világszövetségéből!! Az MVSZ ugyanis mindinkább a Kárpát-medencében élők felé fordult, "teljesen elhanyagolva a nyugati magyarság éGETŐ problémáit. Mert Szabolcs elnök és T. társai gigászi harcuk és lobbyzásuk ellenére sem akarták megérteni az otthagyott Világszövetségben, hogy nem a Romania Mare pártja jelenti az igazi problémát, hanem például a svédek vagy az angolok. S ezért ide Svédországba kell a komoly anyaországi támogatás: egy-két új konzulátus, magyar kulturális intézetek-lehetőleg itteni alkalmazottakkal, s főleg egy svédmintájú új alapszabály- és szerkezeti javaslat, lehetőleg néhány jólfizetett állással megspékelve !!! S ha ez nem jött be nekünk, hát akkor mi kiléptünk!
     Mint árva olvasó, noha tudom, hogy Göran Persson statsminister többször jön ide Lundba látogatóba, mint a SMOSZ elnöke és vezetősége az itteni magyarokhoz, mégis nekem a Híradóban Bihari Szabolcsot kell olvasnom, könyököléseit támogatnom és a Szövetségben uralkodó látszatdemokráciát megtapsolnom!
     Hát én ezt nem teszem.
     A szerkesztési formáról nem sok jót mondhatok. A cikkek tagoltság nélkül, lepedőnyi terjedelmükkel nehezen emészthetők. Nincsenek alcímek, kiemelések, sorszámozás, betétes- illusztrációk, melyek olvasmányosabbá tennék, például a három oldalas Veress-cikk apró betűs sorözönét. Ha olvasom a Metro-t  (itt svédül, Pesten magyarul), élvezem  változatos tartalmát és formai szerkesztettségét: a rövid híreket, a fotók, az interjúk változatosságát, de  elemzéseit is, a véleménykutatásokat s azt, hogy az olvasók is szóhoz jutnak a levelezési rovatban. Mert ilyen a mai korszerű lap. Példát vehetne róla a Híradó csupa hozzáértőből álló szerkesztőbizottsága.
Ajtony László