A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 13. szám 2002/4
Lélekgondozó
Bécsi karácsony Vallási fogalmak helyesírása
     Reggel összeszedve magam, elindultam a piacra, hogy karácsonyi főzéshez bevásároljak. Végigsétáltam a burgenlandi és az alsó-ausztriai parasztok standjai előtt melyek száma azért jócskán kevesebb volt a hideg miatt mint egyébként tavasszal és nyáron szokott lenni. Megnéztem a gyümölcsöket, a pirosan guruló almákat, zöldségeket és a karácsonyi asztali és fali koszorúkat. A piac is szinte ünnepelt, fenyőillatba burkolózott. Majd tovább mentem az állandó piacra, a húsos részhez, vettem pulyka- és csirkecombot, leveshez húst. Körüljártam a piacot néztem az árukat az embereket, és a piaci törzsközönséget akik a borozók melletti pultokat egykedvűen támogatták italukat hörpölve. Van aki bort ivott, van aki sört és volt aki a sörhöz valamilyen rövidet is lehajtott. Gyorsítónak. Ezzel nem csak a sör hatását akarták meggyorsítani, hanem számukra a földi kín múlását is. Borostásak és éhesek voltak, mert mindegyik majszolt valamit.
     Kimentem a sétáló utcába a Favoritenre. A szél egyre erősebben fujt, a hó gyér pelyhekben szállingózott, de lehet hogy csak a szél kavarta fel a havat és szemtelenül vágta az arcomba. Kevesen voltak az utcán, ma még munkanap van, de már a munkahelyi ünnepek napja. A karácsonyi bódék nyitva csak egyik másik volt még bezárva. A metsző szél áthatolt a kabátomon és körbejárta a derekamat, ez ellen egy jó házi puncsot ittam az egyik ilyenkor szokásos puncs és forralt bor árusító helyen. Majd lassan tovább bandukoltam, mert jól esett kicsit az utcán ténferegni. Ahogy nézelődök a szél egy éneklés hangfoszlányait fújta felém. Elindultam a hang irányába a szelek útján és egyre erősödött az ének meg a zene. Karácsonyi dalokat játszottak. Amint a metró aluljáróba értem hallom hogy tangóharmonika és furulya szól, mit szól! Zenél! Egyszer csak a Csendes éj ... hangjai töltötték be egyre erősödően az aluljárót, mintha csendben angyalok jöttek volna el. Csendesen szállt a zene és kedvesen szólt a furulya, majd elhallgatott és csak a tangóharmonikát lehetett hallani és egyszerre gyönyörű tiszta női énekhang szólalt meg. Csilingelőn, kedvesen. Stille Nacht! Heilige Nacht! Alles schläft; einsam wacht..... Megálltam és eltöltött a karácsonyi hangulat. Istenem, két vak játszott, egy nő és egy férfi. A nő furulyált és énekelt. Csendben élveztem ezt a földi csodát két vak oda varázsolta az ünnepet a szürke félhomályos aluljáróba. De az emberek rohantak, volt aki pillantást sem vetett oda, szaladt hogy elérjen még valamit a boltban. Az ünnep kiesett a talpuk alól. Majd a csodálatos ének utolsó hangja után odaléptem hozzájuk és valamennyi pénzt tettem a kitett tányérjukba, megérdemelték, mert könnyeket is eresztett aki furulyázott. Az öröm könnyeit, ezt mertem én remélni. De nekik nemcsak az év többi napja, hanem a karácsony is sötét marad., de a lelkük azt bizton érzem, fényes és derűs.
     Vettem én is egy kis karácsonyfát, és elindultam hazafelé. Mellettem a földalattiban egy idősebb úr ült és azt kérdezte mennyi volt a fa? Jó darabig beszélgettünk. Azt mondta, milyen érdekes, hogy ilyenkor rohannak az emberek pénzt költeni. Hozzá tette csendesen megjegyezve, az év minden napjának ünnepnek kéne lenni - a legnagyobb meglepetésemre, mert ezt én is így szoktam mondani. Igen, válaszoltam és így folytatta: az emberek azt hiszik, hogy a szeretet megvásárolható. Sokan úgy hiszik, hogy a karácsony a lelkiismeret furdalás ünnepe. Az egész évi szeretetlenségüket most ebben a három napban akarják megváltani, vezekelni akarnak lelkiismeret furdalásukért. A lélek fájdalmát, az azon ütött sebet nem gyógyítja be a talmi hiteltelen szeretet. A lélek mindig ünnepelne. Az ember nem.
     Így értünk oda, ahol az utastársam boldog karácsonyt kívánva leszállt. Amikor kilépett  a metróból, nem sietett azonnal tova, megállt, visszanézett és rám pillantott. Tekintete összeszaladt. ö fehér szakállát végigsimogatva ellépett az emberek sokaságában.
Aszalós Sándor

Római magyarázatok: A kereszténység győzelme, vagy a pogányság dekadenciája? Konstantinusz és az államvallás kialakulása; Történelmi áttekintés

     A birodalom egységbe tartása érdekében a rómaiak különféle eszközökhöz folyamodtak. Ilyen volt az útrendszer kiépítése a közlekedés megkönnyítéséért, a jog kiterjesztése és nem utolsó sorban a vallási elem. A vallási elem mindig a legjobb eszköznek bizonyult, hogy egy ország határain belül a különböző népeket és a különböző kultúrákat egybe olvassza. így születik meg Rómában a Pantheon, ahol - azonkívül hogy minden isten számára biztosítottak helyet - a központban mégis a császár szobra állt. A császár a Krisztus utáni időszakban már nemcsak Isten fiának hívatta magát, hanem ő maga volt az istenség. Ezt bizonyítja az, hogy a császárok számukra kijáró vallási kultuszokat írtak elő abban a meggyőződésben, hogy a közös hit egy felsőbb elvben egységben tartja a birodalmat.
     Diokléciánusz amikor önként lemondott a trónról megingatta a tömeg hitét a császár istenségében. Felvetődött ugyanis a kérdés: "hogyan mondhat le egy isten?". Diokléciánusz e tette megalapozta a kereszténység későbbi győzelmét a pogányság felett. így tehát Konstantinusz 312-ben, amikor győzelmet aratott Maxenciusz pogány császártársa felett, a hagyomány szerint a katonák pajzsára már Krisztus monogrammát tűzte. Licinusz felett aratott győzelme után amikor Konstantinusz végképp a Római Birodalom egyetlen császárává lett földi politikai egyeduralmát a kereszténység egy isten hitével próbálta megerősíteni: mint ahogy egy Isten van a mennyekben, ugyanúgy egyetlen császárnak kell lennie itt a földön is. Ezenkívül még több olyan motívumot vett át a kereszténységből, ami megkönnyítette számára az átállást a tetrarchiáról (négy császár uralma) a monarchiára (egyeduralom). így például a birodalmi pénzveretéskor Isten fiaként tünteti fel magát.
     324 után, politikai egyeduralma kezdetén lemond a pogány császároknak kijáró pontifex maximus főpapi címről, de helyében felveszi "a kívülállók püspöke" titulust szemben az egyház rendes püspökeivel, akik tulajdonképpen "a bentlévők püspökei voltak. Több vélemény is született arra vonatkozólag, hogy tulajdonképpen Konstantinusznak mi volt a szándéka ezzel a titulussal. Egyesek szerint ez a cím Konstantinusz missziós tevékenységére utal, vagyis a kereszténységre téríteni mindazokat, akik a kereszténységen kivűl vannak. Mások szerint ezzel a titulussal Konstantinusz meg akarta alapozni a keresztény császárok azon hatalmát amely kiterjed az Egyház minden egyes tagjára beleértve a püspököket is  A császárnak hatalma van minden egyes keresztény felett , még akkor is, ha ezek az Egyház tagjainak vallják magukat. Tisztelte ugyan az Egyházat, de nem mondott le ezen titulusával a hívők feletti hatalmáról.
     Kétségtelen, hogy Konstantinusz több olyan dekrétumot adott ki, melyek az Egyház javát szolgálták és nagyban hozzájárultak a kereszténység győzelméhez a pogányság felett. 313-ban a Milánói Ediktummal visszaszolgáltatta a keresztényektől elkobzott épületeket és javakat. A pogány világban a vallás fogalmához hozzátartózott, hogy a pogány főpapok bizonyos privilégiumot élveztek. Konstantinusz ezt a gyakorlatot a pogány világból átültette a keresztény világba, és így, bizonyos előjogokat biztosított a keresztény papoknak és püspököknek.
     Konstantinusztól kezdődően a császárok beleavatkoztak az egyház életébe. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy 325-ben a Nicea-i zsinaton Konstantin nyomására leszögezték Húsvét ünneplésének pontos dátumát. A birodalom egységének az érdeke megkívánta a vallási ünnepek egységesítését a birodalom egész területén.
     Ugyancsak Konstantinusz  uralkodása alatt született meg a politikai teológia, amely megpróbálta teológiailag is megalapozni a császárok befolyását az Egyház életébe. Euszebiusz politikai teológiája a keresztény császárságban - Konstantinusz birodalmában - Krisztus látható, földi birodalmát vélte felfedezni. Sőt mi több, ez a gondolat annyira radikális formát öltött, hogy egyesek azt vallották (például Oroziusz), hogy mindenki eretnek, aki a birodalom határain kívül él. Ezen teológiai tételeknek a drámai következménye mindenekelőtt az a téves felfogás volt, hogy - Krisztus birodalmához hasonlóan - a Római Birodalomnak is addig kell növekednie, amíg az egész világot a hatalma alá keríti.
     Konstantinusz, azáltal, hogy a keresztény vallásban felismerte saját egyeduralmának és birodalma politikai egységének megszilárdítási lehetőségét, nagyban hozzájárult a kereszténység végső győzelméhez a pogányság felett.
Timár Zoltán

Dr. Békássy N. Albert hatvan éves

     A rohanó ember! Egyike azoknak, akik életigenlő, életet és hitet szolgáló rohanásukban magukkal vonzanak másokat. Sokunkat, akik  amikor pillanatra ő is megáll, hálásan köszönik néki mindazt, amit a legjobbak közös ügyéért tett. Azt, hogy példamutatásával erőt ad a kitartásra, a senki által, csakis az általunk elvégezhető  aprómunka szükségességére. Amely sohasem lehet nyűg, elodázható fölöslegesség, ha a legapróbb is, mert örömünk forrása. Mert a másoknak szerzett öröm örömteremtésünk lényege. Ez az istenes ember elsődlegesen a legrettenetesebb betegség, a gyermekek rákbetegségeinek kutatását végzi megfeszített erővel, de a saját apróságaitól is megtakarított idejében a nyugat-európai reformátusok lelki gondozói munkájának irányítását is magára vállalja. Szégyenkezve mondom, hogy lapunk főmunkatársaként nyaggatásaimat is elszenvedi, de segít mindenben.  Hogy kereken hatvan esztendős! Bizony mondom, hogy irigylem fiatalságát. és tanulságul írom ide magamnak is: a munka nemcsak nemesít, hanem fiatalít, megtart és boldogít. Isten éltessen doktor úr!
(T.K.)
     Tulajdonképpen nem kellene gondot okoznia, az akadémiai helyesírás szabályai körültekintően foglalkoznak a köznevek és a tulajdonnevek írásával. Könyvek, folyóiratok mindennapos gyakorlatában azonban az egyházi ünnepek és bizonyos vallási fogalmak helyesírása gyakran eltér a szabályostól, kételyeket támaszt iskolásokban, felnőttekben.
     Közneveket - szimbólumként - költők és írók is írtak/írnak nagy kezdőbetűvel. Nyilvánvalóan lehetséges ez vallási fogalmak esetében is, így elfogadható szimbólumként az élet Kenyere és a Lélek Itala kifejezés. A szeplőtelen fogantatás szószerkezet (eseményként) viszont kisbetűs, de Szűz Mária kijelentésében: én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás, már szimbolikus, egyben tulajdonnév értékű, a nevét helyettesíti, tehát nagy kezdőbetűs. A nagy kezdőbetűvel írt Egyház írásmód helyesírásilag nem (legfeljebb ritkán lehet) indokolt. Köznévként ugyanis keresztény hívek (valamelyik) közössége (másik jelentése szerint valamennyi hívő lelki közössége, használatos "egyházközség" jelentésben is; régen "templom" jelentésben is ismeretes volt, irodalmi műben ma is előfordul). Sokak számára a nagy kezdőbetű bizonyára a maguk vallási közösségéhez fűződő érzelmi kapcsolódását jelzi, ezért (esetünkben) a katolikus egyházról szólva a főnevet nagy kezdőbetűvel írják, éreztetve, hogy ez számukra más, mint az egyház fogalma általában. Zavart okoz az Ige nagybetűs írása. Példázom az útmutató (hitoktatási módszertani könyv) szövegeiből: "... megértsék Jézus Igéjét (vagyis: tanítását); "... ugyanazokat az Igéket (vagyis ugyanazt a tanítást) hallgattuk"; "Az Isten Igéje, jobban mondva annak tartalma, Isten kommunikációja, melyben családjának nagy titkait nyilatkoztatja ki, vagyis az Isten Igéje elbeszéli az üdvtörténetet." (E szó másutt - helytelenül - nagy kezdőbetűvel is előfordul: üdvtörténet.) Az ige szó/fogalom (a nyelv logikája szerint) a példákból kitetszően: tanítás. Ezekben a szövegekben ezért a fogalmat feltétlenül köznévnek érezzük. A tanítás fogalmát valószerűsíthetjük a következő mondatból is, amely a szentmise első részére, az evangéliumból vett olvasmányokra vonatkozik: "Jelen van az Ige liturgiájában (ez a szentmise első része) mint Ige, vagyis mint Isten Igéje."
     A fentebbi mondatból azt következtethetők tehát, hogy a szentmise ezen részében olvasható (hallható) "Jézus Igéje" (tanítása), amely egyben "az Isten Igéje" (közlése is). Csakhogy a Szentírásban János evangéliuma szerint: "Kezdetben volt az Ige; az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige; ő volt kezdetben Istennél" (Jn. 1,14). Ezek a mondatok az Ige fogalmát személlyel azonosítják, az Istennel, illetőleg a megtestesült Jézussal. Személyre vonatkoztatva, nevüket helyettesítve viszont nyilvánvalóan a nagy kezdőbetűs írás a helyes. A problémákról és a buktatókról egyházi személyek véleményét is megkérdeztem. Az ünnepek és a többi idézett fogalom helyesírásában egyetértettek a helyesírási szabályzattal, némelyek eltérő gyakorlatát régi szemléletmód túlélésének tartották. Az ige ~Ige írásmódja tekintetében az evangéliumban foglalt teológiai fogalom (Logosz) fordításával magyarázták a gondot. Az arám/görög nyelvű Bibliát (latinra, magyarra) fordító által talált (használt) nyelvi kifejezés - Verbum, Ige - és a nyelvi kategória - verbum, ige - egyezéséből következik ugyanis a nyelvi/helyesírási gond. Az ige (hangsor, szó) jelentése a fentiekből eredően esetenként teológiai tartalmat közvetít, s ezért magyarázatot is igényel, így a fentebb már idézett mondatban - "Jelen van az Ige liturgiájában, mint Ige, vagyis mint az Isten Igéje" - az ige szó nemcsak a szertartásrend tanító részét jelöli, hanem ugyanakkor magát a tanító Krisztust is. "Az Ige liturgiája" szószerkezetben nyelvtanilag tulajdonképpen köznév (a határozott névelő is ezt tanúsítja, következésképp kis kezdőbetűvel kellene írni (a mondatmásodik része azonban személyesíti, tehát a megtestesült Ige = Jézus, aki a szertartás tanító részében, illetőleg magában a tanításban (ezzel azonosan) személyként is jelen van. A fogalom teológiai és köznapi értelemben való használatának ez a kettőssége és az ebből eredő helyesírási gyakorlat - úgy érzem - átgondolásra érdemes, esetenként magyarázatra szorul.
Bura László


Jó az úr! Dr Békássy N Albert, a Nyugat-európai Magyar Református Lelki gondozó Szolgálat lundi lakosú világi elnökének üdvözlő beszéde Párizsban

Áldás - Békeség Testvéreim az úr Jézus Krisztusban, Hölgyeim és Uraim!  "érezzétek és lássátok, hogy jó az úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik." (Zsolt 34, 9.)
     A Kárpát-medencén túli hatalmas Európai szórványreformátusság - a Nyugat-európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat képviseletében jöttem közétek, hogy a párisi gyülekezet fennállásának 75. évfordulóján Veletek ünnepeljek. Amikor sok szeretettel tolmácsolom Nt Tóbiás Attila lelkészi elnök társam köszöntését, biztosítlak Benneteket, hogy ma lélekben Veletek itt ünnepel a majd 100 szervezett gyülekezetben élő jó 80-ezres ún. nyugati reformátusság Prágától - Európa közepétől nyugaton Londonig és északon Svédország-Norvégiától, a dél-németországi Münchenig.
     A felolvasott Igéből először a mögötte lüktető boldog indulat kap meg: mintha összecsapná a kezét a csoda felett, úgy hangzik: "érezzétek és lássátok, hogy jó az úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik." Két mély alapérzés születése ez: a HÁLA és a BIZALOM.
     A szemetekből HáLA csillog, hálát érzek szívetekben és hálával áldozok Urunknak én is, hogy e jubileumi alkalmat megértük és együtt ünnepelhetünk. Amint végignézlek Benneteket, e csillogó szemű sereget - a hála tölt el egymásért is. Háromnegyed évszázad alatt mennyiszer változott az ittlevők arca és hány meg hány arc tűnt itt fel ill. tűnt el?! De az itt szolgálatot teljesítőket - kedves szolgatársakat és áldott emlékű hitvalló elődeinket - mégis, mindig ugyanaz a hű és áldott arcok kisérték. Hála, egyedül Istennek. Ő adott mindent és ő tartotta meg ajándékait. Köztetek járt angyalai és most is itt levő áldott lelkű testvéreink a bölcsőtől kezdve a koporsóig vigyázták a templomotokban énekelt zsoltárokat. Az Ő nevében álltatok a szent jegyek kiszolgáltatására az úrasztala elé és vallottátok meg amit elrontottatok, ám ugyanakkor hittel újra indultatok a megjavított jövőbe kapaszkodva. Emlékeztek, úgy-e a csapások alatt - az Atya kezébe kapaszkodásra is, amikor a keserű órákban egy friss sírhoz támolyogtatok. De Mennyei Atyánk legnagyobb jótéteménye mégis az volt, hogy édes anyanyelvünkön hozzánk szólva elvezetett az igaz ismeretre. Kijelentette előttetek a nevét, rajtatok a Krisztusban könyörült. Hajléka mindig nyitva állt, hogy hozzámehessetek és előtte leboruljatok. Helyet adott Néktek a királyi vendégségében. Bizony, fáj is a szívünk - ha kevesen éltek ezzel a drága kiváltsággal. De ujjongjatok, ha csak egy percre is letelepedhettek az Ő zsámolyánál, a Kereszt lábánál. Mindez a BIZALOM- nak a kezese és záloga. A hála: a visszafele néző bizalom. A bizalom pedig: az előretekintő hála. Isten megmarad annak, aki öröktől fogva volt! Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Amint itt állok, hull az emlékek sugárzó zápora. Ti - a gyülekezethez tartozó földi vándorok érezzétek meg amit Péter apostol közvetít 1 Péter 2, 9 "Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket." Isten megáld azzal, hogy mind nagyobb szükségetek lesz egymásra és mind több szolgálatot tehettek egymásnak. Amikor az egyik fázik, melegség a másik szívében lesz található. Mikor egyiknek a szeme sír, a vigasztalás selyemkendője a másik keze ügyébe esik. Ha egyik kérdez, a másik lesz a tanács s ha az egyik erőtlen, a másik az erő. Mindenek felett azonban Krisztusban nyújtja felétek Isten sok ajándékát. új és újabb kijelentéseket ad magáról: titokfejtő idők következnek rátok. Benne új és újabb erőket mutat meg Isten, hogy e világ szerinti elfogyatkozásotok Isten szerinti gyarapodás lesz. A mostani ünnep, de főként az örök íge adjon erőt mindnyájunknak a jelen terheinek elhordozásához, a jövő feladatainak hűséggel és örömmel való végzéséhez, hogy az elkövetkezendő időkben is Isten népeként hirdessétek az úrnak hatalmas és csodálatos cselekedeteit. A népek közösségébe épülve továbbra is álljatok ki az egyetemes magyar református közösségért, tartsátok meg a magyar lélek sajátos szépségét. Maradjatok meg Isten népe közösségében. Kívánom, hogy erőfeszítéseitek kicsinységében is naggyá lehessetek úgy, hogy magyar népünkön keresztül is, de bárhol a világban, az örökkévaló dicsősége érjen a szívekbe. Úgy legyen, ámen.


Dr. Békássy N. Albert gyerekei körében




Dr. Békássy N. Albert