A dél-svédországi magyarok családi lapja | ||
2. évfolyam 9. szám 2001/5 |
Lundi Lap | ||
Az elnöknő levele | A szerkesztõ megjegyzése | |
Kedves és mélyen tisztelt lundi magyar ajkú társak!
Legutóbbi küldeményünket, amelyben szüreti bálra hívtunk vacsorával és élőzenével (?) (úgy, ahogyan többen is kérték) kb. 230 címre küldtük ki. Ebből mindössze 3 (HÁROM!!!) személy jelentkezett. Mi erre a bálra a legnagyobb lelkesedéssel készültünk (felbátorodva a színházi előadás óriási sikere után), termet foglaltunk (ami nem a legegyszerűbb feladat itt Lundban) 1200 koronáért zenészeket hívtunk Göteborgból 4500 koronáért, tombolára vásároltunk stb. Lemondani mindezt elég kellemetlen feladat (?) volt, szomorúan és csalódottan kellett tudomásul vegyük, hogy a lundiaknak ez a fajta szórakozás nem kell. Hát ezt is megtanultuk! Az október 27-re kihirdetett 56-os megemlékezési ünnepélyre s csupán 1o személy jött el (hogy mit is gondolhatott / érezhetett az előadó e kis csoport láttám?!?) Úgy látszik már a saját történelmünk sem érdekel! Mellesleg szeretnénk megemlíteni, hogy szeptember 1-én, egy pár (?) nagyon lelkes tag családostúl kiálltunk a térre és lángost sütöttünk / árultunk azért, hogy egy kis plusz bevételt biztosítsunk az egyesületnek, amivel majd több és jobb rendezvényt tudjunk mindannyiunk számára szervezni. A legnagyobb elismerés munkánkért a tömeges részvét (?) rendezvényeinket, ami sajnos olykor bizony botladozik, és ilyenkor felmerül a kérdés, hogy nálunk miért nem megy, hol hibázunk, mi az a más, ami kell? A végkonklúziót (?) levonva, ezután aki bálba óhajt menni, érdeklődjön a szomszéd egyesületeknél (Malmö, Helsingborg, Kristianstad), akikkel mi testvéri kapcsolatban vagyunk. Együttműködésünk célja mindenkinek jobb és kellemesebb időtöltést nyújtani, magyarságunk megerősítése és fenntartása végett. Aluuan Gabriella
ÚJRA MEGNYÍLT
A LUNDI MAGYAR KLUB Minden kedden, csütörtökön (10-14 óráig) és szombaton (12-16 óráig) nyitva a klub Havram Tóni vár benneteket. Gyertek minél többen, sok mondanivalónk van Gyermekeknek játszóhely, olvasóhely, videó. Kávé és sütemény olcsó árán |
A fenti írásban megfogalmazott kérdést bárki könnyedén megválaszolhatja. Megtettük többen is, de nem akadtunk meghallgatókra. De - a tudás anyját is felemlegetve - azért kell egyet s mást most is elismételnünk, mert minden ilyen kérdés a közösségre mutat, azt elmarasztalni igyekszik, amit vissza kell utasítanunk.
Az, hogy a lundi magyarok elidegenedtek az egyesülettől nem annak a nyolcszáz körüli magyarnak a hibája, aki e városban és a környékén lakik. Az elmúlt hat évben nem kerültek olyan vezetők az egyesület élére, akik a közösségért vállaltak volna munkát. Tisztelet a kivételnek csak olyan vezetőket érdemeltünk, akik abban a meggyőződésben működtek, hogy a közösség alájuk rendelt tömeg, amely köteles követni őket, akkor is, amikor elfelejtettek vagy képtelenek utat mutatni. Ezt világosan mutatja az a tény is, hogy a színházi előadásra kétszáznyian, a vezetőség rendezvényeire alig néhányan mennek el. Mutatja ez ugyanakkor azt is, hogy a vezetők baráti köre sem érdeklődik a saját endezvények iránt vagy olyan kicsi a vezetők baráti köre, hogy ez megkérdőjelezi vezetői mivoltukat is. Merthogy a lundi egyesületnek is elsősorban baráti körnek kellene lennie. De nem az, hanem néhány személy magamutogatásának, címkórságának az áldozata. Megírtuk már, hogy ezt a hét tagú vezetőséget az elmúlt évben tizenegy, azelőtt pedig az öt tagú vezetőséget tizenhét többnyire erre az alkalomra felbíztatott ember választotta A nyilvántartás szerinti legalább száz magyart már ne érdekelte, hogy kié a "hatalom". Miért nem érdekelte őket? Azért, mert évekre visszamenőleg képtelenek szakítani azzal a régi felfogással, hogy az egyesület nem lehet csupán színházi vagy előadói alkalmakat szervező iroda, hanem olyan "Lundi Magyar Társaság", amelyben mindenkinek alkalma van valamivel hozzájárulni a közösségi együttlétek célszerűségéhez, kellemes hangulatához, ahol senki sem érzi magát alacsonyabb rendűnek, mint a más, ahol számítanak ötleteire, igyekezetére. Az ma már nem lehet magyar együttlét, ahol a társaság legalább két részre oszlik: hallgatókra és vezetőkre. Fizető nézőkre és előadókra Szólókra és azokra, akiknek meg sem adják a lehetőséget a szólásra. A megosztottságnak a következménye, hogy a tagság (a számok elemzéséből kiderül, hogy az elmúlt hat évben negyedére csökkent a tagsági díjat fizetők száma, a tevékeny tagok száma pedig egy kézen megszámolható) nem kíváncsi a vezetőségre. A fiatalok közül egyetlen egy sem. Annál is inkább, mert éveken át többek között olyanok is magukhoz ragadták a vezetést, akik saját gyermeküket nem voltak képesek magyarul megtanulni. Az egyoldalúan női a vezetés sem vonzza a tagságot. A hangadók változtatásellenessége pedig minden bizonnyal taszítja. Nem véletlen, hogy az egyetlen férfi vezető az, aki valóban baráti körré kívánja szélesíteni az egyesületet és a szépen beindult, de "megfúrt" klubtevékenység újraindításával foglalkozik. Nem elegen tudják, hogy lundban focikör is működik, amelynek ugyancsak ő a lelke. És ez a kör függetlenül a magyar egyesülettől évek óta jól működik. Tagjainak száma ma már nagyobb mint az egyesületé. Mit akar hát a lundi magyar? Tömören szólva: mást! Otthont akar, nem holmi papucsdiktatúrát! Társaságot akar, nem holmi "fórumot", amelyen kivagyiskodók ágálnak. Hat évvel ezelőtt még másfélszázan, kellemes szórakoztak a Katalin bálon Az idén hárman jelentkeztek, és nem volt bál. Nem jelent ez egyebet, mint azt, hogy az egyesület feloszlatta önmagát. Újra kell, újra lehet - most már a nulláról kezdeni. |