I. évfolyam. 1. szám 2000. március 15.

•[vissza]

Irodalom


Günter Grass

A Nobel-díjas író A HAL című regényéből

Az időjárásról szólva

Egyszer csak senki se akar előzni.
Hova s minek sietni?
Csak hátul — de hol van hátul?
Tülekednének még.
Azok a számosak, a messze éhezők, az alig föltűnők,
vajon visszaszoríthatók-e,
kérdés, amit hozzávetőleg
mindig fölemlít valaki.

Higgadtság.
Van elég teendőnk magunknak.
Ez a sok tönkrement házasság.
Módszerek, miszerint kétszer-kettő - négy.
Szükség esetén hivatalnokjog.

Este dühösen megállapíthatjuk,

az időjárás is, a jelentést véve, hamis volt.

Kalász Márton fordítása

 

Vindis Zoltán

"... fél vérem magyar"
Van mondat, melynek mosolya a lelke
Olyan is, amelyiké búnak született
hogy ellenségek, sorsom elfeledte
Hozzám mindkettő egyszerre érkezett.

Ölembe ült. megölelt unokám.
láttam rajta, hogy beszélni akar.
Hogy mit mond, nem is értette talán
Apu, az én fél vérem: magyar.

Izmok feszültek meg ráncos arcomon
Átkaroltam kis barátomat.
Szemembe lelkem zivatara ült.
Harcolt bennem öröm és a bánat.
Pilláim mögé könnycsepp rejtőzött.
Hatéves a gyermek, még nem fogja fel,
Hogy lelkemet megrázó szavai között,
Nemzetem vére szivárog el.

S most, négymillió testvér sok-sok. unokája,
Idegen nyelven mondja, hogy magyar.

Lászlóffy Csaba

Ezredvégi fohásza valamely poétának az ki halála után sem remél nyugalmat

Futhatok még hátra? előre?
pauzák, könyvek, drága nő! —
Lepedőbe csavarva, tőrbe
csalva, a koplalás (agyő!)
kiróva rám — a lehető
l legrosszabb! felkent fejemet
(síró-halom! Jaj temető!
az öröm ott is megkeres)
ne kösse szegfűkoszorú.
Háború, családi ború?
(ásó, kapa! — örök lemez)
mint sírásó ha kiborul
s repül a föld, törik kereszt —
a jövő tud csak Horrorul.

Szente Imre

Kővilág

Lund fölött sivár szelek
kergetik a felleget
Téli csillag holdvilág
kővilág

Kövek állnak ellenem
kőbe verem a fejem
kőből van a levegő
s az eső

Nyögök mint a megnyomott
l épek nem hagyok nyomot
árnyékom ki tudja hol
bujdokol

Kerek lámpák halszemek
körülállnak őrzenek
Hártya neki a fülem
mindenem

Kerék jajdul furulyáz
motor bődül fél a ház
apró gengszter most az úr
Rossz alul

Okos rendőr elbújik
Jobb ha hallgat a kuvik
Tán az ő szavára vár
a halál?
Hányat ütött a torony
éveim se számolom
s hogy szennyezi tejemet
az atom

Mert hogy panaszkodjam is
remény kéne ahhoz is
Én bizony már nem tudom
mért fújom

Tar Károly

Meztelen Nálam felhőgondok járnak
Szememtől nem kék már az ég
A szád nem kell már a számnak
Holnapom vágya elszállt rég

Szerelmem kongó koporsó
Simogatásom tetszhalott
Agyamban gubancos orsó
Rádgondolásom meghatott

Kháron kocsijának fékje
Nekem hiába csikorog
A megállók félő népe
Halált hiába vicsorog

Rajtam nem fog az éjszaka
Életem fele csupa fény
Cikkanásom négy évszaka
Hazugnak hazudott remény

 

 

Tóth László

Megy az ember, megy

Megy az ember megy megy előre
fűre földre lép a lába aszfaltra utcakőre
Utazik földön föld alatt vízen víz alatt levegőben
Megy megy frissen fáradtan betegen jó erőben
Útjai spirál-alakban kígyóznak előtte végtelenül
mígnem az ég kékje
nyitva felejtett szemébe végtelenül

Megy megy az ember előre mint a mozdony
Nem pihen nem nyugszik megy örökmozgón
A semmiből világot teremtő Isten terhét cipeli hátán
Könnyű lábbal akár ha ő maga lenne a kecskelábú sátán
Lefele lépked a lépcsőn de fölfele halad már régen
s mire a legfelső szintre fölér
lent lesz egészen


felelős szerkesztő: Tar Károly, webmaster: Kormos László.,
HUNSOR - Magyar Liget - All Rights Reserved - 2000., A.D.