A
magyarországi felsőfokú könyvtáros-képzés sikeresen alkalmazkodott az
elmúlt évtized könyvtár-szakmai és felsőoktatási változásaihoz. A
képzés könyvtár-stratégiai tényezővé, a könyvtáros-pálya kulcskérdésévé
vált. Örvendetesen erősödött a képző helyek közötti, továbbá a
tanszékek és a hallgatók leendő munkáltatói közötti kapcsolat. A
szaksajtó szintén előnyösen járult hozzá a fejlődéshez. A 2001-ben
kiadott kormányrendelet értelmében az egyetemi és főiskolai szakok
elnevezése "informatikus könyvtáros" lett, ezzel is jelezve a
nemzetközi trendekhez való igazodást.
Jelentékeny sikerként
könyvelhetjük el, hogy a felsőoktatás reformfolyamatában, az ún.
bolognai folyamatban az informatikus könyvtáros szak megmaradhatott ún.
önálló bemenetű alapképzési szakként. Ez mindenekelőtt a szoros szakmai
összefogásnak, a minisztériumi irányítás, a Könyvtári Intézet, a
tanszékek, valamint a könyvtárak és az érdekképviseleti szervek
összehangolt együttműködésének és közös, határozott fellépésének
köszönhető. 2006-ban tizenegy felsőoktatási intézményben indult meg az
alapképzési (bachelor) szak; a földrajzi eloszlás megfelel a hazai
társadalmi igényeknek. 2007-ben akkreditálták a mester (magister) szak
alapítását, három egyetem (DE, ELTE, SZTE) már az indítási engedélyt is
megkapta 2009-re. Az idén a könyvtár-pedagógia mester szak indítására
is lehetőség nyílt, igaz, kizárólag második tanár szakként. A más
szakosok által az informatikus könyvtáros alapképzési szakon, illetve a
könyvtáros hallgatók által más szakokon teljesíthető
minimum-követelmények, az ún. minor szak kreditjeinek megszerzése
magában hordozza az esélyét annak, hogy a korábbi hazai
könyvtáros-képzés egyik jelentős vívmányát, a kétszakosságot a bolognai
folyamat egyszakos struktúrájába is átmentsük; ehhez a leendő
munkahelyeknek, a könyvtáraknak és más információ-szolgáltató
helyeknek, az iskoláknak is érdekük fűződik.
A külföldi tanulságok
és a hazai tapasztalatok figyelembe vételével a jövőre nézve a
következő feladatok és javaslatok fogalmazhatók meg.
Miután 2009-ben
végeznek az alapképzési szak első évfolyamai, és ugyanakkor megindul az
oktatás a mester szakon, a doktori (PhD) képzés pedig korábban is
folyt, célszerű megvizsgálni a felsőoktatási törvényben kínált
negyedik, legalsó szint, a felsőfokú szakemberképzés bevezetésének
szükségességét és lehetőségét. Ezáltal átgondoltabban közelíthető
egymáshoz az iskolai és az iskolán kívüli szakemberképzés és
továbbképzés most lényegében különálló rendszere. Az OKJ-s rendszerben
elfogadott emelt szintű (54-es) segédkönyvtáros képzés (könyvtári
asszisztens részképesítéssel) ugyanakkor nem vihető be automatikusan a
felsőfokú szakképzésbe. A képző intézmények, valamint a könyvtárak,
a könyvtár- és könyvtáros szakmai szervezetek és a Könyvtári Intézet
folyamatosan figyeljék és elemezzék az egyszakosság problémáinak
jelentkezését, és szükség szerint tegyenek javaslatokat a lehetséges
megoldásokra. Fokozott figyelmet és törődést igényel mind az
alapképzési, mind a majdani mester szakon a szakirányok helye és
szerepe, közelebbről az általános és a speciális felkészítés viszonya,
aránya, szükség esetén a szakirányok racionalizálása. Hasonló módon
indokolt az elméleti és a gyakorlati képzés arányának időnkénti
felülvizsgálata. Ezen a téren sokat segíthet, ezért célszerű a képző
intézmények és a munkahelyek rendszeres konzultációja. A
könyvtárhasználóvá, olvasóvá nevelés kiemelt feladatából és a nagy
létszámból fakadóan fokozott figyelmet követel az iskolai könyvtárakban
foglalkoztatott szakemberek, könyvtárostanárok képzésének alakulása,
jelesen a könyvtár-pedagógia néven bevezetett szak sorsa, különös
tekintettel a jelenlegi "könyvtárostanár" több jogszabályban is
rögzített megnevezés és az új elnevezés közötti ellentmondásokra. Sem
szakmai szempontból, sem a képzés szempontjából nem kívánatos helyzet,
hogy a jelenlegi szabályozás értelmében az informatikus könyvtáros
alapképzési (BA) szakon végzett hallgatók nem tudnak a
könyvtár-pedagógiai mester-szintű (MA) képzésre továbbjutni. A kezdeti
problémák felismerését és gondos mérlegelését követően igyekezzünk
szorgalmazni a gyors változtatásokat. Két-három év tapasztalatai után
indítványozzuk a könyvtár-pedagógia első szakként történő oktatását,
netán a szak nevének megváltoztatását. Érdemes újragondolni a levelező, a kiegészítő, esetleg az esti képzés és a távoktatás szerepét, funkcióját. A
tanszékek következetesen korszerűsítsék a tananyag tartalmát és az
oktatás módszereit, a minőségi követelményeket, a tantervi programokba
integrálják az Európai Unió által elfogadott kompetencia-anyagot.
Tegyenek erőfeszítéseket az interdiszciplinaritás érvényesítése felé,
továbbá az értelmiségképzés elemeinek erősítésére, elmélyítésére. A
munkáltatók visszajelzéseikkel és módosító indítványaikkal támogassák
az oktatók munkáját. A könyvtári szakmai szervezetek és a Könyvtári
Intézet segítségével szervezzük meg az alkalmazói, foglalkoztatói
szféra intenzívebb részvételét a képzés értékelésében. Az egyes
tantárgyak színvonalasabb oktatását előmozdítaná a különféle tantárgyak
oktatóinak rendszeres találkozója, ahol közvetlenül beszélnék meg a
vitatott kérdéseket, a soros tennivalókat. Adott esetben a munkahelyek
szakértő munkatársait is hívják meg. Lényegesen bővíteni kell az
informatikus könyvtáros szak tananyagainak (jegyzeteinek, segédleteinek
stb.) körét, elsősorban az interneten elérhető elektronikus
változatokra összpontosítva. A tanszékek, valamint a munkáltatók és a
képzőhelyek közötti együttműködés ösztönzésére célszerű lenne központi
pályázatok kiírása. Javasoljuk egy közös platform létrehozását, amelyen
a tanszékek által az oktatásban tankönyvként és segédanyagként, továbbá
kötelező és ajánlott irodalomként használt elektronikus anyagok
mindegyike fellelhető lenne. Ezekből az információforrásokból a
könyvtárhasználati és könyvtárismereti órákon a nem könyvtáros
hallgatók is sokat meríthetnének, és a gyakorló könyvtárosok szintén
fontos segítségként forgathatnák őket. Minekutána a könyvtárosság,
az információ-közvetítés és -szolgáltatás kifejezetten
gyakorlatorientált szakma, indokolt az erre alkalmas, kellően
felkészült gyakorló könyvtárosok fokozottabb bevonása a felsőoktatási
képzésbe, elsősorban a gyakorlati órák megtartásába. Ennek jogi és
anyagi feltételeit központi intézkedésekkel javasoljuk kialakítani. Szakmai
összefogással ismételten kezdeményezzük és sürgessük a régóta
hangoztatott igény tényleges megvalósítását, nevezetesen az
informatikus könyvtáros szakos hallgatók gyakorlati képzésében
pótolhatatlan "gyakorló könyvtár" és a "gyakorlatvezető könyvtáros"
státus jogszabályba iktatását és az ehhez szükséges anyagi fedezet
megteremtését, folyamatos biztosítását. Mindkét cím akkreditációs
folyamatban legyen megszerezhető, és rendszeres felülvizsgálata is
elengedhetetlen. A képző intézmények folytassanak árnyaltabb és
erőteljesebb marketingtevékenységet. A képzés időtartama alatt
igyekezzenek elmélyíteni a hallgatók pályaorientációját, szakmai
motivációit. Tudatosítsák a nyelvtanulás szükségességét. Mivel a mi
szakmánkban is komoly elhelyezkedési nehézségek vannak, a leendő
munkahelyek továbbra is differenciáltan fogalmazzák meg elvárásaikat.
Közös megbeszélésre lenne szükség a kötelező pályáztatás
tapasztalatairól. Megfelelő jogi háttér kellene a hallgatók tanulmányi
idő alatti munkahelyi foglalkoztatásához. Okvetlenül szükséges a
képesítési rendelet módosítása, a munkaköri megnevezések és besorolások
újragondolása, pontos körülhatárolása, a dinamikusan változó,
ugyanakkor a hagyományos elemeket is megőrző könyvtári tevékenység és a
szakképzés változásaihoz igazítása. Mindezt szakmai konszenzussal
szükséges megoldani, ezért a minisztériumi irányítás, a Könyvtári
Intézet, az érdekképviseleti szervek és a képző intézmények képviselői
közösen végezzék el ezt a feladatot. A minisztérium megbízásából a
Könyvtári Intézet a munkáltatók és a felsőfokú könyvtáros-képző helyek
megkeresésével felmérést készít elő az új munkaköri elnevezésekre és a
könyvtári munkakörök tartalmára vonatkozóan. Lényeges előrelépést
jelenthetne, ezért újból szorgalmazzuk a könyvtáros szakma
delegáltjának bevonását a felsőoktatási akkreditációs eljárásba. A
könyvtár- és információtudomány pozícióinak erősítése, a képző
intézmények és a tudományág további művelőinek összefogása
hozzájárulhatna a tudományos (PhD) képzés bővítéséhez is. Érdemes ismét
kezdeményezően fellépni a könyvtár- és információtudomány akadémiai
elfogadtatása, önálló tudományággá minősítése érdekében. Ennek elérése
erősítheti az eddig más tudományágak doktori iskolájának részeként,
alprogramjaként működő könyvtáros PhD-képzésnek önálló doktori program
keretében történő, feltehetőleg csupán több intézmény összefogásával
megvalósítható akkreditációját. A felsőfokú szakképzés színvonalának
emelése megköveteli a könyvtár- és információtudomány tárgykörébe
tartozó kutatások kibővítését, folyamatosságát és országos
koordinációját, különösen az oktatók által közreadott nyomtatott és
elektronikus publikációk számának és színvonalának emelését. A minőség
fontos garanciája az elfogulatlan és kizárólag a szakmai, tudományos
szempontokat figyelembe vevő lektorálás. A könyvtáros-képzés
időszerű kérdéseinek megvitatására a jövőben is szervezzük meg a
"Könyvtári kerekasztal" elnevezésű találkozót, mégpedig a mostanihoz
hasonlóan a Debrecenben háromévenként tartott "Informatika a
felsőoktatásban" című konferencia előrendezvényeként.
A Könyvtári kerekasztal a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkeznie. Jelentkezzen be, vagy kattintson ide a regisztrációhoz