Biblioteconomia : guida classificata / diretta da Mauro Guerrini ; condirettore Gianfranco Crup ; a cura di Stefano Gambari ; collaborazione di Vincenzo Fugaldi ; presentazione di Luigi Crocetti. – Milano : Editrice Bibliografica, 2007. – XL, 1143 p.– (I manuali della biblioteca) ISBN 978-88-7075-634-0
Több
mint ezer oldalas összefoglaló kézikönyvet jelentetett meg Milánóban I
manuali della biblioteca (Könyvtári kézikönyvek) sorozatában az
Editrice Bibliografica kiadó. A kötet Mauro Guerrini főszerkesztése
alatt, mintegy nyolcvan munkatárs közreműködésével készült el. A
szerzők olasz könyvtártudományi kézikönyvet kívántak összeállítani,
kifejezetten olasz érdeklődőknek – egyetemi hallgatóknak és
szakembereknek. Amiért a magyar érdeklődők figyelmét mégis érdemes
felhívni erre a szép munkára, az először is maga a tett – a példaértékű
országos szakmai összefogás és eredménye, az elkészült könyv –,
valamint a kötet összeállításának a módszere: a szerkesztés koncepciója
és a kézikönyv felépítése. A kiadvány valódi összegző munka:
tematikus elrendezésben a könyvtártudomány egyetemes és olasz
ismeretanyagát szintetizálja és rendszerezi, ezért szakenciklopédiának
is nevezhetnénk. Ismeretanyagában nem mond újat, csupán összefoglal,
áttekinthetővé tesz, definíciókat közöl, visszatekint a történelembe,
kiindulópontokat kínál fel a tárgyalt témakörök további
tanulmányozásához. Ugyanakkor, s ezzel a szerkesztők is tisztában
vannak, egy ma megjelenő összegző jellegű szakkönyv az
információtudomány bármely területén csupán pillanatfelvétellel képes
szolgálni. Az egyetlen meglepetés, ami már az első
szemrevételezésnél is feltűnik –, erre az "újdonságra" Luigi Crocetti
is utal bevezető soraiban – a fejezetek, szócikkek rendszerezése: a
Biblioteconomia ugyanis, merész ötlettel, a Dewey tizedes osztályozás
legutóbbi, 22. kiadása szerint rendezi anyagát. A kézikönyv címadó
fejezete (020 Biblioteconomia) a könyvtártudományt olyan tudományágnak
nevezi, amely meghatározott funkciók teljesítése céljából létesített
dokumentumgyűjtemény (általánosabban: forrásgyűjtemény) és a
gyűjteményekhez kapcsolódóan a rendszerezés kritériumait és módszereit
kutatja. A célok, funkciók visszavezethetők az olvasóra
(közösség/befogadó/kliens értelemben is), azaz a felhasználási
igényekre. A (1) dokumentum, (2) gyűjteményalakítás és -kezelés, (3)
funkciók (felhasználás) hármasának összetevői és kölcsönhatásuk a
könyvtárat folyamatosan változó dinamikus rendszerré teszik, s
visszahatva, a könyvtártudományt és eszközrendszerét is szakadatlanul
formálják. A könyvtáros szakma egyik alapvető feladatköre, a
rendezés, rendszerezés, tehát nemcsak definíciószerűen emelkedik
ki azzal, hogy egy tudományfelosztáson alapuló szakrendszer válik a
kézikönyv szerkesztési alapelvévé. A főbb fejezetek és a hozzájuk
tartozó szócikkek a Dewey osztályozási rendszer hierarchiája szerint
követik egymást. A Dewey-táblázatból természetesen csak azok a jelzetek
kerültek a kötetbe, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a szélesebb
értelemben vett könyvtártudományhoz. A kézikönyv bevezető oldalain
ennek megfelelően a Dewey-osztályok szerinti felosztásban vannak
feltüntetve a tárgyalt témakörök, mégpedig a 0 (számítástechnika,
információ, általános kérdéskörök), 1 (filozófia, pszichológia), 3
(társadalomtudományok), 4 (nyelvészet), 6 (alkalmazott tudományok), 7
(művészet, szabadidő), 9 (történelem, földrajz) főosztályokból. Szemléltetésképp
felsorakoztatom az érintett fontosabb tárgyköröket – eltekintve a
teljes jelzetektől, illetve a részletesebb alosztásoktól, csupán
a legfelsőbb hierarchiaszintek háromjegyű jelzeteivel utalva egy-egy
témakörre vagy valamely jelzeten belül tárgyalt specifikusabb dologra:
001 – Tudomány és ismeretek általában 002 – Bibliográfiai univerzum 004 – Informatika (az érintett alosztályok: például protokollok, internet, world wide web) 005 – Programozás, adatfeldolgozás 006 – Ismeretreprezentálás 010 – Bibliográfia 015 – Nemzeti könyvtárak 020 – Könyvtártudomány (illetve Könyvtár- és információtudomány) (Biblioteconomia)1 025 – Könyvtári tevékenység 027 – Könyvtárak, könyvtártörténet 028 – Olvasás 069 – Muzeológia 070 – Könyvkiadás (olaszországi) 091 – Kodikológia, papirológia, 174 – Könyvtáros etika 303 – Digitális eszközök 323 – Cenzúra és szellemi szabadság 344 – Könyvtári törvények Olaszországban 346 – Szerzői jogok 470 – Latin peleográfia 480 – Görög paleográfia 686 – Tipográfia 727 – Könyvtárépítészet 741 – Könyvdíszítés 909 – Diplomatika A
szakrendi listából is látszik, hogy a kézikönyv a határterületekkel is
foglalkozik. Hangsúlyt kapnak a könyvészetben és könyvtártudományban is
hasznosítható történeti segédtudományok, ilyen például a latin és a
görög paleográfia, diplomatika, papirológia. A nagyobb tárgyköröknek
(például a 01 jelzetnél lévő Bibliográfia, Nemzeti könyvtárak és a 02
osztályba sorolt Könyvtártudomány) a szerzők természetesen tágabb teret
szentelnek. A legterjedelmesebb, legtagoltabb kategória mintegy 450
oldallal a Könyvtártudomány, számos specifikusabb alosztályba
csoportosított cikkel. Itt bontakoznak ki a könyvtári automatizálás,
digitális könyvtár, állományalakítás, katalogizálás, bibliográfiai
leírás és szabványai, osztályozási rendszerek, a tájékoztatás, az
állománymegőrzés kérdéskörei. A 0xx jelzeteket elhagyva, az 1-es és a
további főosztályokhoz kapcsolódó cikkek természetszerűleg már
egymástól távolabb eső tematikával kerülnek a könyv lapjainak
topográfiai szomszédságába. Az eligazodást, visszakeresést a
kézikönyv elején többféle mutató segíti: szerzői index (betűrend és
osztályozási jelzet szerint); lexikográfiai elrendezésben a
tárgymutató, helyesebben a tárgykörök indexe: a jelzetek olasz nyelvű
terminusainak betűrendes mutatója; valamint a hierarchikus osztályozás
szerinti tartalommutató. A kötet végén a függelékben további
eligazító apparátus kapott helyet több mint 100 oldalon: olasz és
nemzetközi forrásdokumentumok; részletek olaszországi és nemzetközi
közleményekből, szabályzatokból, egyezményekből; néhány könyvtár
küldetésnyilatkozata, gyűjteményi és gyűjtőköri leírása,
könyvtárhasználati szabályzata; rövidítésjegyzék; bibliográfia és a
fontosabb webhelyek jegyzéke, Sitografia címmel. Ez a jegyzék – néhány
szúrópróba alapján legalábbis úgy tűnik – a kiadvány leggyorsabban
avuló része lesz: egyes internetcímek a mögöttük lévő tartalommal máris
megszűntek vagy megváltoztak. Ebben természetesen semmi meglepő nincs,
s a szerkesztők eljárásával messzemenően egyet lehet érteni abban, hogy
a kizárólag hálózati hozzáférésű, elektronikusan létező szájtok,
honlapok, portálok, adatbázisok felsorolását valóban indokolt
elkülöníteni a hagyományos bibliográfiától. Az olasz nemzeti
könyvállomány régi könyvek sokaságával tűnik ki, ennek megfelelően
ebben a kézikönyvben is kiemelkedik az itáliai könyvkultúra: a könyv-
és könyvtártörténet, olvasástörténet és nyomdászattörténet. Ugyanígy
áttekintést kapunk Olaszország könyvtári rendszeréről, az itáliai
könyvtáros szakma kialakulásáról és jelenlegi helyzetéről,
továbbá a nevezetesebb kutatóhelyekről, amelyek némelyike az egyetemes
könyvtártörténet szempontjából is a legrégebbi gyűjtemények közé
sorolható. Az itáliai specifikusságokon kívül a korszerű könyvtári
szolgáltatások és törekvések általános érvényű vonásai is
megmutatkoznak: a könyvtári automatizálástól, digitális eszközöktől,
csereformátumoktól az IFLA-programokig, a szemantikus webig vagy az
egyszemélyes könyvtár (One-Person Library, OPL) fogalmáig az egyes
témákat a kézikönyv relatív fontosságuknak megfelelően arányos
terjedelemben, összehangoltan tárgyalja. Az egyetemes érvényű pontoknál
kitérnek a jeles olasz szakemberek munkásságára vagy a kapcsolódó
itáliai vonatkozások részletezésére. A relatív fontosság arányainak
érvényesülését a kötet szerkezetét megszabó Dewey osztályozási rendszer
bemutatásán is tetten érhetjük. Melvil Dewey amerikai könyvtáros
1876-ban adta ki először tizedes osztályozási rendszerét, amely már
megjelenésekor nagy sikert aratott. Négy emberöltő telt el azóta, a
legfrissebb, 22. kiadás 2003-ban látott napvilágot. Az angol
nyelvterületen és a világ számos más országában ma is népszerű, sok
európai katalógusban más rendszerekkel párhuzamosan alkalmazott, és
Olaszországban is meghonosodott klasszifikációs eljárás önálló jelzete
025.431 (De Classificazione Decimale Dewey). A többi könyvtári
tartalomfeltáró eljárás között az Osztályozási rendszerek fejezetben
(025.43 Sistemi di Classificazione generali) a megfelelő alosztás
szerint a többi osztályozó rendszer között foglal helyet. Ezek között a
Dewey tizedes osztályozás bemutatása viszont jóval terjedelmesebb (18
oldalt foglal el), mint európai rokona – párhuzamosan fejlesztett
változata –, az Egyetemes Tizedes Osztályozásé (szűk 3 oldal). Egy
magyarországi hasonló kézikönyvben minden bizonnyal fordított arányú
bemutatás volna indokolt. Ugyanilyen terjedelemben, két-három oldallal
szerepel a többi jelentősebb, világszerte ismert tartalomfeltáró
rendszerező szisztéma is: a Library of Congress világszerte elterjedt
tárgyszórendszere, valamint Bliss és Ranganathan történetivé vált
kategorizációs sémája. E koncepció szellemében kerül sorra egy fejezettel előrébb, a 025.3 jelzetnél, arányosított tárgyalásmóddal a bibliográfiai számbavétel (Analisi e controllo bibliografico), az egyetemes vonatkozásokkal és az olasz sajátosságokkal; az
IFLA FRBR (Functional Requirements for Bibliographic Record – Requisiti
fun¬zi¬onali per record bibliografici), és a társ¬do¬kumentumokban
kifejtett modellek is¬mertetése; itt kell megjegyeznünk azt is, hogy az
FRBR 1998-ban közreadott szövegét két évvel később már megjelentették
olasz nyelven, a témáról 2000 januárjában pedig szemináriumot is
rendeztek Firenzében, amelynek anyagát ki is adták; a katalogizálás
(Catalogazione), amelyben az 1960-as évektől jellemző nemzetközi
szab¬ványosítás és a jelenkori entitás–attribútum–kapcsolat modellre
épülő bibliográfiai kon¬cepció (FRBR) történeti elődeinek köréből három
meghatározó személy kap külön szócikket is: Charles Ammi Cutter
(1837–1903), Seymour Lubetzky (1898–2003) és Domanovszky Ákos
(1902–1984, a kötetben a halálozás dátuma tévesen 19822); a CIP-program (Catalogazione nella pub¬li¬cazione); ISBN.További
alosztályba került a katalógus, az opac (hálózatról elérhető könyvtári
katalógusok) és metaopac (közös katalógusok, keresőfelületek),
csereformátumok, metaadatok és jelölőnyelvek, retrospektív konverzió,
majd a leíró katalogizálás külön fejezete. Az olasz és amerikai
katalogizálási szabványok ismertetése után érünk el az autorizálásig
(authority control). További több mint száz oldalon pedig a különféle
dokumentumtípusok leíró katalogizálásának ismertetéséig. A 025.3
jelzettartományt a közös katalogizálás zárja, ezt követi már 025.4
jelzettel a tartalmi feltárás nagy témaköre. A könyvtártudomány
jelene globálissá vált – ezzel nincs mit tenni – írja bevezető soraiban
Luigi Crocetti. Módszerei, eszközei egyetemesek, leírásukhoz és
megismerésükhöz az angol terminológia alkalmazása elengedhetetlen. A
szócikkekben meg is jelennek az olasz és az angol
terminus-megfeleltetések. Ilyen szempontból érdekes megfigyelnünk azt,
hogy egy-egy dinamikusan fejlődő részterületen a feltartóztathatatlanul
terjedő angolszász szaknyelv milyen hatással van az olasz
szakzsargonra: melyik kifejezést fordítják le olaszra, mit hogyan
adaptálnak azok közül a szakterminusok közül, amelyekkel sok esetben a
többi nyelv sem nagyon tud mit kezdeni. Egy ilyen eset például a webes
dokumentumok, honlapok, adatbázisok jegyzékének a megnevezése
valamilyen műszóval. Magyarul itt-ott hallani a webográfia,
webliográfia kifejezést. A Biblioteconomia a más román nyelvekben is
elterjedő, visszaromanizálható sitografia szót szentesíti azzal, hogy a
kötet végén a válogatott bibliográfia után Sitografia címmel a
legfontosabb internethelyeket veszi jegyzékbe. A szót talán így is
magyaríthatnánk: a kézikönyv szitográfiája portálokat, opacokat, egyéb
online adatbázisokat, virtuális tájékoztató szolgáltatásokat,
teljesszövegű digitális könyvtárakat sorol fel. Olasz nyelvi
környezetben a sitografia kifejezés hangzásban, és etimológiailag sem
idegen az olasz nyelvtől. Első tagja ugyanis a latin situsból eredő
közszó, ráadásul az angol site [szájt] pontos írásképi
megfelelője. Egy másik szakkifejezés, a fentebb már
ugyancsak szóba hozott authority control (jelzete 025.322 2)
esetében viszont az olaszosítás teljességgel elmaradt: a terminus
technicus családot az olaszok hasonló formában használják, mint
az angol nyelven megszólalók: authority work, authority file, authority
record, authority system, authority list. Egy átfogó
szakenciklopedikus kézikönyv alapvonásait nagyban meghatározza a
témakörök kategóriáinak, fogalmi osztályainak és szintjeinek
körülhatárolása, fontosságuk megítélése és a lényegkiemelés módja. A
lényegre törést e kötetben sikeresen segíti az, hogy a fejezetek, és a
bennük foglalt azonos típusú szócikkek hasonlóan épülnek fel. A
témakörök és az azokon belül külön szócikkel kiemelkedő témák
bemutatásának elmaradhatatlan szerkezeti eleme a legfontosabb
terminusok definiálása, a gyökerekhez való visszanyúlás, a történeti
átívelés vagy összefoglalás, helyek, személyek, intézmények, szakmai
szervezetek tevékenységének, összefüggéseinek bemutatása, a mai
törekvések, irányelvek és az egyéb tényadatok rögzítése. Ésszerű a
textusban a szakirodalomra való utalás módja is: a cikkekben a
részletek kifejtésénél szóba kerülő forrásmunkák a szövegbe ágyazódnak,
és nem kerülnek redundáns módon a szöveg végi ajánlott olvasmányok
listájába: oda csak a legfontosabb olasz alapművek és a legjelentősebb
nemzetközi érvényű (összefoglaló) forrás- és szakirodalom kerül. A
kötet végén közölt irodalomjegyzék további szerkesztés és válogatás
eredménye. A kézikönyv ismeretanyagának áttekinthetőségét segítik az
illusztrációk, ábrák, keretes mellékletek, modellek, folyamatábrák,
képek, a webhelyek és adatbázisok használói felületeinek részletei. A
visszakeresés viszont nehéz lehet azok számára, akik nem járatosak a
mesterséges nyelvű információkereső nyelvek világában: az apróbb,
specifikusabb információk kiderítése ugyanis csak úgy lehetséges, ha
ismerjük a Dewey-táblázatot vagy a rokon Egyetemes Tizedes Osztályozás
hierarchikus szerkezetét, logikai felépítését. Ehhez az olvasónak át
kell látnia a szakterület egészét és tudományfelosztási rendszerét, a
különféle kategóriaszinteket. A kötet így elsődlegesen a
tárgykörönkénti áttekintésre válik alkalmassá, az önálló címszóként nem
szereplő tematikák vagy az apróbb, specifikusabb információk
asszociatív visszakeresése csak megfelelő szakismeret birtokában
lehetséges. A részletesebb tárgy- és névmutató, vagy a Dewey-rendszer
kiadásainak külön köteteként megjelenő relatív indexhez hasonló
segédapparátus (az egyidejűleg több tárgykör vonzatába kerülő tematikai
egységek, rokon fogalmak tárgyköri összefüggéseit feltáró betűrendes
mutató szinonimikus megfeleltetésekkel, egyértelműsítőkkel és "lásd
még" utalókkal) nyilvánvalóan már túlmutat e vállalkozás keretein, és a
megvalósíthatatlan kényelmi elvárások kategóriájába esik. Viszont, ezen
a ponton talán érdemes kiemelnünk azt, hogy a kézikönyv épp ezzel a
szerkezettel ösztönözheti olvasóját a szakmai alapismeretek
megszerzésére és a kategoriális gondolkodásra. Összegzésképp annyit
mondhatunk: az olasz kézikönyv átfogó és kiegyensúlyozott
összefoglalása a könyvtártudomány régi hagyományainak és új
irányzatainak. Azzal a gesztusával, hogy egy klasszikus, nemzetközileg
ma is széles körben alkalmazott, rendszeresen aktualizált osztályozási
rendszerre építi anyagát, hitet tesz amellett, hogy a szakterület több
évezredes vívmányainak, módszereinek és gondolkodásmódjának továbbra is
vannak távlatai.*
*A recenzió megírásához Mátyus Norbert, a
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Olasz
Tanszékének oktatója nyújtott nyelvi segítséget. Szívességét ezúttal is
köszönöm.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkeznie. Jelentkezzen be, vagy kattintson ide a regisztrációhoz