←Vissza

Csehné Papp Imola

A munkaerő-piaci ismeretek oktatásának módszertani kérdései

A tanulmány röviden áttekinti a Szent István Egyetemen a munkavállalási tanácsadó képzés terén 1997–2001 között végzett kutatást, valamint az azóta összegezhető eredményeket. A kutatás arra a kérdésre kereste a választ, miként lehet beilleszteni a munkaerő-piaci ismeretek elméleti tárgy oktatását a munkavállalási tanácsadók gyakorlatorientált képzésébe, és hogyan lehet gyakorlatorientáltan oktatni a munkaerő-piaci ismereteket.

A munkavállalási tanácsadó képzés

A munkavállalási tanácsadás a humán szolgáltatás egyik formája. A politikai-társadalmi rendszerváltás után alakult ki, amikor hazánkban megjelent a munkanélküliség és vele együtt egy sajátos szociális bizonytalanság. Ennek levezetéséhez és mérsékléséhez megfelelően képzett szakemberekre van szükség: a munkavállalási tanácsadókra. A munkavállalási tanácsadó adekvát információkkal segíti az egyént abban, hogy munkát találjon, illetőleg, hogy képes legyen megtartani a munkahelyét.

A kellő számú szakember biztosítására vállalkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara, amikor megteremtette a munkavállalási tanácsadók képzésének szervezeti és tartalmi feltételét. A képzés 1992-ben indult, a GATE – jogutódja a Szent István Egyetem – Tanárképző Intézetének irányításával. 1993 óta ebben az oktatással, oktatási tan- és segédanyag-fejlesztéssel, valamint kutatással foglalkozó munkacsoportban dolgozom, feladataim közé tartozik a munkaerő-piaci ismeretek tantárgy oktatása.

A munkavállalási tanácsadó képzés főiskolai szintű, nappali, graduális (6 félév) és távoktatási, posztgraduális (4 félév), valamint levelező (8 félév) formában működik. Képzésünk fő jellemzője, hogy az átlagosnál erősebb módon épít a hallgatók aktivitására. A képzési célkitűzések között kiemeljük, hogy „a hangsúly nem a kész ismeretek átadásán van, hanem önálló feladatok és csoportmunka segítségével az egyes hallgatók ismereteinek, képességeinek, szemléletének fejlesztésére törekszünk” (Szakmai célkitűzések, GATE Tanárképző Intézet, 1992). Ez az oktatási forma a hagyományostól olykor eltérő tanári attitűdöt kíván oktatóinktól, csoportvezetőinktől, és inkább szervező, ösztönző, koordináló tevékenységet jelent.

A képzés hat tantárgyblokkra épül: gazdaságtudományi ismeretek, pszichológiai tanácsadás, szociológia, pedagógia, jog és számítástechnika. A gazdaságtudományi tantárgycsoport keretén belül a munkaerő-piaci ismeretek tárgy oktatásában el kellett térni a hagyományoktól. Fontos volt, hogy ez a tantárgy szervesen illeszkedjen a munkavállalási tanácsadók gyakorlatorientált képzési rendszerébe. Az eredeti tanrendben a tantárgy heti öt órában, előadás formájában szerepelt két féléven keresztül. Így azonban nem illeszkedett be a „részt vevő” oktatás keretei közé. Ezért felmerült az igény a tantárgy struktúrájának átalakítására, figyelembe véve a képzés keretében folyó gyakorlati munkát.

A munkaerőpiac a munkaerő adásvételével kapcsolatos viszonyok összessége. Ennek tanulmányozásával foglalkozik a munkaerő-piaci ismeretek.

A tárgy a közgazdaságtanon alapul, amelyet a közgazdasági tanszék munkatársai oktatnak. A munkaerőpiac ismerete lényeges a munkavállalási tanácsadó feladatra készülő hallgatók számára, ezért jelenik meg a képzésben önálló diszciplínaként. A munkaerő-piaci ismeretek oktatásának az a célja, hogy áttekintést nyújtson a munkaerőpiac működéséről, a munkanélküliség nemzetközi és hazai helyzetéről. A tantárgy elsajátítása után a hallgató képessé válik arra, hogy megértse a munkaerő-piaci folyamatokat, magyarázatot adjon a különböző összefüggésekre. Elgondolásunk szerint a tárgy a rugalmas ismeretek mellett szemléletet is közvetít. Mivel ennek az elméletorientált tárgynak bizonyos részeit a hallgatók felhasználják a munkájukban, szükséges, hogy oktatása gyakorlatorientált legyen.

A feladat újszerűsége kíváncsivá tett, ugyanakkor a vele járó felelősség is „nyomta a vállamat”. A tananyag kialakításában nem vettem részt. A közgazdaságtan alapjait tartalmazó jegyzetet Molnár József írta, a Munkaerő-piaci ismeretek című jegyzetet Frey Mária állította össze.

Azt, hogy a tárgy oktatásában el tudjunk térni a hagyományoktól, az tette lehetővé, hogy ezt a tárgyat kizárólag előadás formájában oktatták a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (jogutódja: Corvinus), a Miskolci Egyetemen, a Szolnoki Főiskolán.

A kutatás előzményei

Az oktatásban alkalmazott különböző módszerekre és stratégiákra, ezek kiválasztására, befolyásoló tényezőire, alkalmazására, valamint az oktatócsomagra vonatkozó szakirodalom feldolgozásából és a felnőttoktatási módszertani kutatás eddigi eredményeiből indulhattunk ki a kutatás kezdetén. Ezen belül különös figyelmet kapnak a felnőttek tanulási technikái, valamint a csoportmunka és a moderációs módszer.

Az oktatásban alkalmazott módszerek tanulmányozásakor elsősorban Nagy Sándor (1993), Helmke–Krapp (1991) Helmke–Schrader (1998), Okon (1973), Petriné (1982, 1998), Reece (1994), Renegar (1997), Szilágyi (1998, 2000) és Barkó (1998) munkáira támaszkodtam. Gondot okozott, hogy a felsőoktatás didaktikájának nincs olyan körülhatárolt szakirodalmi anyaga, mint a középiskolainak. A szeminárium követelményeit tárgyaló szakirodalom – Biczók (1966, 1972), Okon (1974), Kupisiewicz (1976) – az aktivitás és az önállóság fogalmát emeli ki. A gyakorlatok jelentősége az, hogy az oktató megpróbálja képessé tenni a hallgatókat arra, hogy megszerezzék az alkotó gondolkodás, a szintetikus látás, az újhoz való dinamikus alkalmazkodni tudás képességét (Frenyó 1972; Biczók 1975). A gyakorlat nem öncélú tevékenység. A gyakorlatvezető előtt mindig ott kell lebegnie a kiváló szakember eszményének.

Képzésünkben a gyakorlat célja egyrészt az, hogy felkészítse hallgatóinkat jövendő hivatásukra, másrészt, hogy elősegítse az elméleti tananyag alaposabb elsajátítását. Felfogásunk szerint a gyakorlat elméleti és módszertani ismereteken alapszik, és ezeket óhajtja a készség szintjére emelni. Nagy Sándor osztályozása nyomán a didaktikai feladatok rendszerére építve, a gyakorlatokon alkalmazható módszerek: az új ismeretek tanításának-tanulása, az alkalmazás, a rendszerezés és rögzítés, valamint az ellenőrzés.

A nevelés és az oktatás nem korlátozódhat csak a gyerekekre, a felnőttnek is folyamatosan alkalmazkodnia kell a változó világ új feltételeihez. Napjainkban előtérbe került a felnőttoktatás. A pedagógiának van olyan résztudománya (Ágoston 1973), amely a felnőttek tanulási és képzési problémáival foglalkozik.

Hallgatóink átlagéletkora 22 év. Ez az ifjúkori szakasz a felnőttoktatás szempontjából kritikusnak tekinthető. Nagy különbség van a nappali tagozaton tanuló fiatalok és azok között, akik munka mellett, a levelező képzésben vesznek részt. Ez az állításunk könnyen igazolható, ha arra gondolunk, mennyire más tapasztalatot jelent, és mennyire befolyásolja az értékpreferenciát a rendszeres munkavégzés. Ugyanakkor a 22 évesek esetében tapasztalhatjuk a korosztályukra jellemző érdeklődési irányok érvényesülését is. Az ismeretelsajátítás szintjét és motivációját jelentősen befolyásolja a serdülő- és a felnőttkor közötti átmeneti jelleg és az a tény, hogy a fiatal főfoglalkozásban tanul-e vagy dolgozik.

Messze túl vagyunk már azon a felfogáson, amely a legtömörebben az 1890-es években úgy fogalmazódott meg, hogy a tanulás felnőttkorban már eredménytelen, 25 éves kora után az ember kíváncsisága már a múlté, cselekedeteit a szokás és a rutin irányítja, és bármi új megtanulására már képtelenné válik. Thorndike (hivatkozik rá Siegrist 1993) cáfolta ezt a megállapítást. A második világháború után került előtérbe az a nézet, hogy a gazdasági szervezetek sikerességét az emberi erőforrások határozzák meg. Ettől kezdve vált társadalmi és egyéni szükségletté az „élethosszig tartó tanulás”. Az élethosszig tartó tanulás a családi neveléssel kezdődik, a közoktatásban, majd a felnőttkorban folytatódik.

A felnőttoktatás kutatásával foglalkozott Kraiciné (1999), Siegrist (1993), Auer (2000), Kugemann (1978). A felnőttek tanítási-tanulási folyamatában a hangsúly a tanulásra tevődik át. A felnőttek tanulására jellemző a közös problémaelemzés, problémamegoldásra törekvés.

Bizonytalanságom elsősorban abban fogalmazódott meg, hogy miként egyesítsem a felsőoktatási didaktika elemeit a felnőttoktatás kutatási eredményeivel.

A kutatás célkitűzései

A tantárgyi ismeretekhez kapcsolódóan a kutatás célja az volt, hogy kimunkáljuk azokat a módszereket, és ellenőrizzük hatékonyságukat, amelyek lehetővé teszik a munkaerőpiacra vonatkozó ismeretek gyakorlatorientált oktatását és a tantárgy oktatásához oktatási csomag kidolgozását. Az általunk kifejlesztett oktatócsomag egy kurzus tananyagát tartalmazza.

A szakirodalom áttekintése alapján azt feltételeztük, hogy képzésünkben célszerű a gyakorlatorientált oktatás alkalmazása.

Nyitó vizsgálatunk a teljes képzés struktúrájának áttekintéséből indult ki. A képzés főiskolai szintje azt is jelenti, hogy viszonylag nagy hányadot kell biztosítani a gyakorlati jellegű foglalkozásoknak, hiszen a kiadandó diploma alapján feltételezhető, hogy a végzett szakember a megadott feladatkörön belül képes az önálló, operatív munkavégzésre. Ennek megfelelően a képzésen belül a gyakorlat aránya 40 százalék, azaz a várható teljes képzési óraszám figyelembevételével kb. 800 óra.

Ennek alapján vezettük be a munkaerő-piaci ismeretekből is a gyakorlatokat. A gyakorlatok jelentősége abban rejlik, hogy az oktató megpróbálja kialakítani a hallgatókban az alkotó gondolkodás, a szintetikus látás, az újhoz való dinamikus alkalmazkodni tudás képességét. A gyakorlatok hatékonysága a fokozatosság elvének megvalósításában rejlik.

A következő lépés az elméleti tananyag gyakorlati alapokra helyezése és átdolgozása volt. Ez úgy valósult meg, hogy a munkatársak által a többi tantárgy oktatása során alkalmazott módszereket szakmai tartalommal töltöttem fel, a munkaerő-piaci ismeretek tárgy fogalmainak megfelelően.

A különböző feladatok és módszerek kipróbálásával vette kezdetét a tulajdonképpeni kutatás, amelynek során azt kísérleteztük ki, hogy ezeket miként lehet a munkaerő-piaci ismeretek oktatásába beilleszteni.

A bemutatott metodika eszköz, ugyanakkor a módszer kidolgozása a kutatás egyik eredményének is tekinthető. Maga a vizsgálat ennek a módszernek (a munkaerő-piaci ismeretek gyakorlatorientált oktatásához kialakított oktatócsomag alkalmazásának) a hatékonyságelemzésére irányul.

A vizsgálatnak két szakasza volt. Az első szakaszban azok a hallgatók vettek részt, akik az 1997/1998-as tanévben nappali, levelező vagy posztgraduális tagozaton tanultak (87 nappali és 166 távoktatásban részt vevő hallgató).

Kutatási módszerként a kérdőíves felmérést, a dokumentumelemzést és a megfigyelést alkalmaztuk.

A vizsgálat második szakaszában már végzett munkavállalási tanácsadókat kérdeztünk meg a munkaerő-piaci ismeretekhez való viszonyulásokról. Az adatgyűjtésre 1999 szeptemberében került sor. A minta nagysága 49 fő volt. Kutatásunknak ebben a szakaszában kérdőíves attitűdvizsgálatot használtunk.

A kutatás hipotézisei és eredményei

A hipotézisekben benne van az a magyar felsőoktatási gyakorlat, amely a közgazdaságtan jellegű tárgyakat elméletorientáltan oktatja. A négy plusz egy hipotézis a tárgy oktatására vonatkozik, és új eredményeket hozott.

Első: a hallgatók az oktatási formák közül a gyakorlatot részesítik előnyben.

A válaszadók közül 97-en (82%) a gyakorlatot kedvelik inkább, 20-an (18%) pedig az előadást. Egy hallgatónak mindegy az oktatás formája. A gyakorlatot kedvelők leggyakrabban a következő érveket sorolták fel: aktivizál, érdekesebb, alaposabb ismereteket nyújt. Az előadás legnagyobb előnye az, hogy sok ismeret átadható általa. A hallgatók véleménye szerint mind az előadás, mind a gyakorlat „változatossá teszi az oktatást”.

Második feltételezésünk alapján a hallgatók felismerik, hogy a gyakorlatok komplexek, amelyekben egyidejűleg történik az új ismeret nyújtása, megszilárdítása, alkalmazása és ellenőrzése.

A hallgatók véleménye szerint a gyakorlatban ötvöződik az új ismeret, az alkalmazás, a megszilárdítás és az ellenőrzés. Különösen igaz ez a tanácsadás és a munkaerő-piaci ismeretek tantárgyak esetében.

Harmadik feltevésünk alapján a munkaerő-piaci ismeretek gyakorlatain alkalmazott módszerek közül a hallgatók azokat kedvelik inkább, amelyek aktivizálnak és igénylik a kreativitást.

A módszerek kedveltségéből arra következtethetünk, hogy a társas gyakorlatokat kedvelik a hallgatók, az egyéni munkát igénylőt pedig nem. Ez a megállapítás részben indokolja, hogy miért kedvelik a hallgatók jobban a gyakorlatot. A hallgatók aktivizálás és kreativitás iránti igényét a megjelölt, általuk kedvelt gyakorlati módszerek is alátámasztják.

Negyedik elképzelésünk az volt, hogy a félévek során kialakított elméleti és gyakorlati órák aránya hatékony. A hallgatók szükségesnek tartják a gyakorlatot munkaerő-piaci ismeretekből, mert ez segíti őket a tanulásban, illetve a tárgyból történő félévenkénti felkészülés összefügg a gyakorlatok számával.

A kutatás eredményei ezt alátámasztották.

A nyolc évfolyam ötös skálán mért attitűdértékének az átlaga a gyakorlattal való egyetértés esetében 3,87; a gyakorlati játékok segítségét illetően 3,59. A felsőbb, illetve a tapasztaltabb diplomás évfolyamok értékei magasabbak, ami arra enged következtetni, hogy ők hamarabb felismerték a gyakorlat nyújtotta lehetőségeket.

A felkészülési idő kevesebb a nappali hallgatók esetében, mivel ők folyamatos tanulásra „kényszerülnek”.

Ötödik hipotézisünk szerint a gyakorlatoknak volt köszönhető az, hogy a hallgatók képességeik felett teljesítettek a tárgyból.

E hipotézis felvetésének az az oka, hogy mérvadó munkatársaim több évtizeden át kutatták ezt a témát, s úgy éreztem, hogy – mint egy új generáció képviselőjének – folytatnom kell a felsőoktatási kutatások hagyományát. Ennek bizonyításához a tantárgyból elért eredményeket összehasonlítottuk a felvételin alkalmazott pszichológiai teszt eredményeivel. A szigorlati jegyek átlaga (melybe minden zárthelyi dolgozat érdemjegye beszámít) és a felvételi IST-eredmények között a korreláció értéke csupán egyetlen nappali évfolyam esetében bizonyult erősnek. Az értéke 0,9 volt.

Igazolódott az a feltevésünk, amely szerint a gyakorlatok eredményeként a hallgatók képességeik felett teljesítettek a tárgyból.

Végül azt is feltételeztük, hogy különbség van a tantárgy megítélésében aszerint, hogy a hallgatók gyakorlat alkalmazásával, illetve csak előadás formájában hallgatták.

Az ellenőrző kérdőívek eredményeit összegezve megállapítható, hogy jelentős véleménykülönbségek vannak a hallgatók között a tantárgy megítélésében. Kedvezőbben nyilatkoztak és jobban szerették a tárgyat azok a hallgatók, akik kombinált formában hallgatták, mint azok, akik előadásként.

Mindkét vizsgált csoport közel fele úgy véli, hogy szükség van gyakorlatra munkaerő-piaci ismeretekből, mert a tárgy így jobban illeszkedik a képzés rendszerébe, és a gyakorlati játékok elég sokat segítenek a felkészülésben.

A módszerek kipróbálása után, a hallgatók véleményeinek figyelembevételével állítottuk össze a munkaerő-piaci ismeretek oktatócsomagját.

Az oktatócsomag értékelése

Az oktatócsomag elkészítésekor abban bíztunk, hogy segítségével a hallgatók szívesebben és hatékonyabban fognak tanulni, az oktatók pedig könnyebben és szívesen fognak oktatni. Minderről azonban meg kellett győződnünk. Azt is meg kellett állapítanunk, hogy az oktatócsomagunk működőképes, hogy segítségével lehet tanítani és lehet belőle tanulni. Az oktatócsomagot már két oktató is alkalmazta.

A kísérleti kipróbálás során kiderült, hogy egy-egy kép, szövegrész vagy módszer tartalmilag helytelen, félreérthető, a hallgatók nehezen bánnak vele, esetleg szükség van egy-két újabb ismeretelem beiktatására.

Igazolva láttuk azt a feltevésünket, hogy egyik-másik módszerünk, anyagunk vagy eszközünk másképp is felhasználható, mint ahogy eleinte gondoltuk. Számos újszerű módszertani ötletet merítettünk a kipróbálás tapasztalataiból. A hatékonyságvizsgálatnak az a célja, hogy kiderüljenek a hiányosságok és az érdemek is.

Az oktatócsomag egyik előnye, hogy elindítja az oktató és a hallgató beszélgetését. Fontos, hogy mindegyik alkotórész gondolatokat és asszociációkat ébresszen, kérdezésre és személyes tapasztalatok közlésére késztessen.

Az oktatató feladata az, hogy felkészüljön a feldolgozást irányító kérdések megfogalmazására, illetve a várható kérdések megválaszolására. Akkor tudja elfogadtatni az oktatócsomag nevelőértékét, ha maga is képes átélni a hallgatók élményét és a kommunikáció során annyival egészíti ki az eszközökkel közvetített információkat, amennyit a hallgatók előzetes tapasztalata engedélyez, érdeklődésük megkíván.

Az oktatócsomag továbbfejlesztése

A forgatókönyvek elkészítésekor külön figyelmet szántunk a többi tantárgy (szociológia-, tanácsadás-módszertan, gazdaságpolitika, regionális egyenlőtlenségek, különböző rétegek szocializációja) találkozási pontján elhelyezkedő anyagrészekre, ezek komplex bemutatására, kiemelve integráló szerepüket.

A három féléves tantárgy gyakorlatainak (összesen 90 óra) forgatókönyve megtalálható a Szent István Egyetem Humántudományi, Nyelvi és Tanárképző Intézetének (2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1.) könyvtárában.

2002–2004 között további vizsgálatokat végeztünk arra vonatkozóan, hogy valóban a frontális munka arányának alapján különböztetik-e meg a hallgatók az előadást a gyakorlattól. Arra is kíváncsiak voltunk, mennyiben befolyásolja a gyakorlatok értékelését a gyakorlatvezetés színvonala, és mennyiben az a tény, hogy a megszokott tanulási módoktól eltérő követelményeket támaszt.

2004-től a tantervi módosítások következtében 30 órával bővült a tantárgy óraszáma. Mindez új módszerek bevezetését (internetes adatgyűjtés, CD-ROM-os értékelés), ezek kipróbálását és egyes módszerek cseréjét tette szükségessé. Tapasztalataink megjelentek az Új módszerek a felnőttképzésben című, a Nemzeti Felnőttképzési Intézet által támogatott kiadványban (2004). A bemutatott módszereket már más szakirányú továbbképzésekben is alkalmazzák.

Újabb kutatási lehetőséget biztosít számunkra, hogy a 2006 őszétől indult andragógia alapszak munkavállalási tanácsadó szakirányon új tantárgyakat vezettek be. Az új struktúrában az alapozó tárgy a második félévben a közgazdaságtan, a munkaerő-piaci ismeretek csak a későbbi évfolyamokon szerepel, a képzés ötödik és hatodik félévében, az eddigi négy félév helyett két féléven keresztül. A hallgatók és az oktatók is jobban szerették a tárgyat a második félévben. Célunk, hogy új tantárgyak, mint például a munkaerő-piaci politikák vagy a munkaerő-piaci képzések bevezetésével átíveljük ezt a különbséget. Terveink között szerepel, hogy a 2006 őszétől már oktatott más tantárgyak, például az EU oktatáspolitikája, a felnőttképzés gazdaságtana oktatócsomagját is elkészítsük.

Mivel az alapozó és szakirányú képzés más felsőoktatási intézmények keretében is helyet kap, a tantárgyak oktatásában egymás meg(el)ismerésére is figyelnünk kell.

Vizsgálatunk egy nagyobb szabású kutatássorozat részeként is tekinthető. Célunk, hogy hallgatóink piacképes diplomával hagyják el a főiskolát. Ehhez korszerű ismeretekre van szükség, ezeket próbáljuk változatos, új módszerekkel átadni nekik. Mindez folyamatos módszertani megújítást igényel minden tárgy oktatásában.

Hivatkozott irodalom
Ágoston György (1973): Neveléselmélet. Tankönyvkiadó, Budapest.
Auer, Johannes (2000): A könyvtár mint a tanulás helyszíne. In Hinzen, Heribert – Koltai Dénes (szerk.): Felnőttoktatás az ezredfordulón. Pécsi Tudományegyetem, Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet, Budapest.
Barkó Endre (1998): A kommunikatív didaktika. Dinasztia Kiadó, Budapest.
Biczók Ferenc (1966): A gyakorlatvezetés főbb követelményei a felsőfokú oktatásban. In Előadás, szeminárium, gyakorlat a felsőoktatásban. Tankönyvkiadó, Budapest.
Biczók Ferenc (1972): A gyakorlat jelentősége, helye a felsőoktatásban. In A gyakorlat szerepe és vezetése a felsőoktatásban. Felsőoktatási Pedagógiai Tanulmányok, Budapest.
Biczók Ferenc (1975): A gyakorlat. In Bevezetés a felsőoktatásba. Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont, Budapest.
Frenyó Vilmos (1972): A gyakorlat előkészítése, szervezése. In A gyakorlat szerepe és vezetése a felsőoktatásban. Felsőoktatási Pedagógiai Tanulmányok, Budapest.
Helmke A. – Krapp, A. (1991): Lehren und Lernen in der Hochschule. Einführung in der Thementeil. Teitschrift für Pädagogik, 1. sz.
Helmke A. – Schrader, F. W. (1998): Hochschuldidaktik. Handwörterbuch der Pädagogischen Psychologie. Weinhweim.
Kraiciné Szokoly Mária (1999): A magyarországi felnőttoktatás módszertani megújulásának lehetőségei. Kultúra és Közösség, 1. sz.
Kugemann, W. F. (1978): Lerntechniken für Ervachsene, Rowohlt 7123, Reinbek bei Hamburg.
Kupisiewicz, Czeslaw (1976): Általános didaktika. Felsőoktatási Pedagógiai Tanulmányok, Budapest.
Nagy Sándor (1993): Az oktatás folyamata és módszerei. Budapest.
Okon, Wincenty (1973): Felsőoktatási didaktika. Felsőoktatási Pedagógiai Tanulmányok, Budapest.
Okon, Wincenty (1974): Az egyetemi előadás jellegéről. In Bíró Péterné – Golnhofer Erzsébet (szerk.): Az előadás a felsőoktatásban. Felsőoktatási Pedagógiai Tanulmányok, Budapest.
Petriné Feyér Judit (1982): Differenciált osztálymunka. In Petriné Feyér Judit – Mészölyné Fehér Katalin: Differenciált osztálymunka. Optimális elsajátítás a gyakorlatban. Tankönyvkiadó, Budapest.
Petriné Feyér Judit (1998): Az oktatás eszközei, tárgyi feltételei. In Falus Iván (szerk.): Didaktika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Reece, Ian – Walker, Stephen (1994): A practical guide to teaching training and learning. Business Education Publishers Limited, Bath.
Renegar L., Sandra (1997): Cooperative laerning in higher education. In Sandra L. Renegar – Benő Csapó (eds.): Active learning strategies for higher education. JATEPress, Szeged.
Siegrist, Marco (1993): Das Motivieren. In Bildungsarbeit mit arbeitlosen Menschen, Schweizerischer Verband für Berufsberatung SVB, 8600 Dübendorf, Schweiz.
Szilágyi Klára (1998): A munkavállalási tanácsadó képzés tapasztalatai. Magyar Felsőoktatás, 9. sz.
Szilágyi Klára (2000): Munka-pályatanácsadás mint professzió. Kollégium Kft., Budapest.
Felhasznált irodalom
Az iskolai és az iskolán kívüli felnőttképzés. Műhelytanulmány. Szakképzési Szemle, 2000. 3. sz.
Csehné Papp Imola – Izsóné Szecsődi Ildikó – Kenderfi Miklós: A munkavállalási tanácsadó képzés módszertani megújulása. Pályaorientáció – Új törekvések. Országos Módszertani Konferencia. Gödöllő, 2002. június 4–5.
Csehné Papp Imola: Az új módszerek felhasználási lehetőségei a közgazdaságtanban. In Új módszerek a felnőttképzésben. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, 2004, Budapest.