«Vissza

Tájékoztató a Magyar Pedagógiai Társaság tevékenységéről

2007. január – május

A Magyar Pedagógiai Társaság
a közoktatási törvény módosításáról

A Magyar Pedagógiai Társaság azonosul azzal az állásfoglalással, amelyet az OKNT adott közre, és amelynek előkészítésében elnökségünk több tagja is részt vett.

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy érdemes végiggondolni a közoktatási törvénykezés jogalkotási filozófiáját. Kevés olyan törvény létezik, amelyet ennyiszer – 1993 óta jóformán folyamatosan – módosítottak. A törvény szövege duzzad, a változások szinte követhetetlenek, áttekinthetetlenek. Visszájára fordul az az elképzelés, hogy a legmagasabb szinten végbevitt szabályozás javítaná a rendszer működését. A változtatások nagy frekvenciája nem segíti a módosítások társadalmi-szakmai legitimációját, a végrehajtás „végein” elhelyezkedő intézmények mentálhigiénésen rosszul motiváltak a folyamatos korrekcióra.

Ugyancsak elvi kérdésként vetjük fel, hogy hatékony-e egy átfogó társadalmi reform (Új Magyarország Programja) kezdetén jóformán a restrikció dallamára szervezni a törvénymódosítást. Az OKNT-vel egybehangzóan nem vitatjuk a konvergenciaterv érvényesítésének szükségességét, azt sem, hogy a „közoktatásüzem” fenntartásában még mindig fellelhetők megtakarítható erőforrások, és hogy a racionális üzemeltetésben eljárásként általában hatékony lehet a szervezeti integráció. Nagyobb tapintat, empátia kell azonban az integrációba vonható szolgáltatók iránt (feltétel nélküli, kemény garancia a szakmai előírások, kompetenciák és képzettségek védelmére, például a napközi és kollégiumi délután, még inkább a nevelési tanácsadás és a gyermekjóléti ellátás igen érzékeny esetére), s több lehetőséget kell biztosítani az érzékenységet jól kezelő organikus megoldások kimunkálására.

Mindenképpen szerencsésebb lett volna, ha a törvényalkotó egyúttal végiggondolja, hogy milyen – a reform irányába ható – fejlesztést ösztönző előírásokat emel törvénybe, elkerülvén az egyoldalúan restrikciós „szaldójú” szöveg fogadásának társadalmi hatását. Arra gondolunk például, hogy a kisgyermekkori fejlesztésnek adott prioritások ezúttal hangsúlyosabban megjelenhettek volna a törvényben, és hogy a közművelődéssel kialakítható integráció nagyobb ösztönzést kaphatna. (Lám, az indoklásnak mindjárt a 4. oldalán, a többcélú intézménnyel összefüggésben ez a lehetőség kimaradt!) Ugyancsak szóvá tehető, hogy az európai dimenziókban is kívánatos, sőt a NAT-ban is hangsúlyt kapott LLL jegyében több utalást érdemelt volna a felnőttoktatás és a közoktatás szinergiája. (Például az értelmezési cikkely 25. pontja.) Nagyon lényeges kérdés a pedagógiai szakmai szolgáltatás kérdésének újrafogalmazása is. Nemkülönben jó lett volna a fejlesztési stratégia filozófiája alapján választ adni a szakképzettségek és a továbbképzés aktuális kihívásaira. Óvatos támogatásban részesült a tankönyvpiaccal összefüggő koncepció, bár a tankönyv akkreditációs eljárása még tökéletesítésre szorul.

Elaprózott és hovatovább követhetetlen az állam SNI-koncepciója, ennek koherenciáját fontosnak tartjuk helyreállítani, tisztázni.

Ugyancsak a stratégiai elképzelések bizonytalansága tengeri kígyót teremt a művészetoktatás köré (hatékonysági tartalékot látunk például a hangszeres oktatásban a hangszercsoportok szerinti szakképzettség elismerésében).

Szakmai hibának tartjuk, hogy a „távoktatás” lehetőségeinek megjelenítése a kerettanterv szintjéig rendelkezik e megoldásokról, megítélésünk szerint ez helyi tantervi kompetencia (21. § 5/a/).

Ugyancsak elhibázottnak tartjuk (összhangban az OKNT vonatkozó állásfoglalásával), hogy a törvényalkotó értelmezhetetlen határtalanságig kiterjeszti az egységes iskola fogalmát. Ez a fogalom annak idején az esélyegyenlősítő program jegyében a Gesamtschule kifejezés magyarításaként került a törvénybe, de most már messze van ettől (miközben a törvényben nem erősödnek a komprehenzivitás irányában ható oktatáspolitikai instrukciók).

A Magyar Pedagógiai Társaság felhívja a figyelmet az adatkezeléssel, nyomon követéssel kapcsolatos feladatok bürokratikus terheire, a teljesítménydokumentációnak a NAT-tal nem konvergáló egyoldalúságára.

Azt a tényt a közoktatáson messze túlmutató feszültséggerjesztő belpolitikai kérdésként kezeljük, hogy a kistérségi társulási eszme lehetővé tett olyan tűrhetetlen helyzeteket, amelyek következtében enklávéba (társadalmi gettóba) zárulhattak települések, mert a kistérség környező önkormányzatai nem tartották ezeket szalonképesnek. E helyzet megoldására nem elegendők az ágazat erőfeszítései.

Néhány konkrét részlet

A nevelési tanácsadó munkatársának/munkatársainak a gyermekek ellátása érdekében meg kell jelennie a közoktatási intézményben. Így az ellátandó órakeretszámot az alábbiak szerint kell megvalósítani:

A továbbtanulás és a pályaválasztási tanácsadás problematikájával összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy ez szakszolgálati feladat, és mint ilyen, ingyenes szolgáltatás. Az újfajta feladathoz nem jelenik meg a végzettségi követelmény, azaz nem nevezi meg a törvény a munkaerőpiac nyomon követésével foglalkozó szakembert. Ez ugyanis nem pszichológusi feladat, hanem munkaerő-gazdálkodó, így például közgazdászi. Esetleg pedagógus (?) vagy közgazdász-pedagógus (?) tölthetné be. Amennyiben ez szakszolgálat, akkor itt a pedagógusvégzettség kötelező. Ezt érvényesíteni kell.

A véleményezés belső társasági előkészítése során problémaként vetődött fel az Oktatási Hivatal ellenőrzési jogkörének kérdése. Mivel első fokon az ellenőrzés a fenntartó kötelessége, a bíráló szerint nem fogadható el más megoldás. Az Oktatási Hivatal csakis másodfokon járhat el. Ebben az elgondolásban egy büntetőszervezet jön létre, amely káros. Az önkormányzati törvény szerint minden önkormányzat nyomon követi a felhasználási kereteket, miután a költségvetési rendeletét maga alkotja meg. Ennek következtében az ellenőrzést tanügy-igazgatási kérdésekben is gyakorolnia kell. Amennyiben ez elmaradt az elmúlt időkben, az működési zavarra vezethető vissza. Az Oktatási Hivatalnak a fenntartó, a működtető szabályosságát kell ellenőriznie, s nem közvetlenül az intézményeket. Ellenben a pedagógiai szakmai szolgáltatók megerősítését, feladattal való ellátását jelentené az első fokú ellenőrzés a szakma, a nevelés, a tanügyigazgatás, a kinevezés és az alkalmazás körében. A gazdálkodás ellenőrzésére minden önkormányzat rendelkezik revizorokkal. A tankötelezettség végrehajtatásához túlságosan távoli szervezet ez a Hivatal. Nem kellene átvennie a jegyző feladatát, hatáskörét. Ez a tér, azaz a távolság problematikája! (Itt is érzékelhető, hogy az önkormányzati törvény újraalkotása már nem tűr halasztást!)

A sajátos nevelési igényű tanulók szempontjairól a Társaság a következőket állapította meg. A törvényjavaslat 3., 4., 5., 19., 20. paragrafusa érinti a témát. A 3. paragrafus szövege tételesen megfogalmazza a kiindulópontot. Az eddig egységesen sajátos nevelési igényű (SNI) kategóriát szétválasztja a javaslat, ráadásul nem súlyossági fok szerint, hanem nehézségfajták alapján. Így várhatóan kikerül az SNI-körből a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló. Bár ezt a megállapítást cáfolni látszik a 19. és a 20. paragrafus, amelyek megkülönböztetik a „megismerés és viselkedés fejlődésének tartós és súlyos rendellenességét” (19. paragrafus 4. bekezdés) és a „pszichés fejlődési zavarok miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartós és súlyos akadályozottság” eddigi meghatározást felváltó „beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséget” (20. paragrafus 1. bekezdés). A probléma az, hogy a „rendellenesség” és a „nehézség” kategóriák nem objektívek, így a distinkcó sem lehet az. Vita folyik a vizsgálati protokollról, valamint arról, hogy rendelkezésre áll-e a szükséges szakembergárda (pl. szakorvosok). 2006. március 31. és november 30. között a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szolgálatokról szóló rendelet alapján elindult a folyamat, miért kell a törvényben megismételni? A „pszichés fejlődési zavarok miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozottak” felülvizsgálatának korrekt lefolytatásához van erre szükség? (Ezt sokan vitatják, olyannyira, hogy perek indulását prognosztizálják.)

A „hivatalból elrendelt vizsgálat” egyébként jelentős pénzt, humánerőforrást igénylő kampány, kimenete a fenti tanulói körnek az SNI-s kategóriából való visszahelyezése a 20. paragrafus 2. bekezdése szerint „az általános követelmények szerinti oktatásba”. A cél a költségvetési megtakarítás, amit az is bizonyít, hogy a pszichés fejlődés miatt a nevelési, oktatási folyamatban akadályozottak kivétele az SNI kategóriából először a 2007. évi költségvetés megalapozásáról szóló salátatörvény-javaslatban jelent meg, ráadásul úgy, hogy a tárca előzetesen nem tett eleget a szakmai egyeztetés követelményének. Ettől kezdve – az erőtlennek bizonyuló szakmai közvélemény állásfoglalásaitól függetlenül – a jogszabályok, törvények során át feltartóztathatatlanul halad a folyamat a végkifejlet felé, a „pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, oktatási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozottak” kategóriájának felszámolásáig, illetve az érintett kör visszaminősítéséig. Ezt – a hangzatos „szegregációellenes küzdelemre” hivatkozva és az önként felajánlott költségvetési megtakarítás jegyében – épp az a szocialista oktatásirányítás hajtja végre, amelynek az esélyegyenlőség a jelszava. Az esélyegyenlőséget pedig ebben a körben a pozitív diszkrimináció szolgálja. Sajnálatos a támogatás megvonása még akkor is, ha a tárca vezetői soha nem mulasztják el biztosítani a közoktatás szereplőit arról, hogy pénzt nem vonnak ki az ágazatból, csak fontosabb célokra csoportosítják át.

A törvényjavaslat 20. paragrafusához fűzött „magyarázat” szerint a felülvizsgálat az SNI-s kört érinti, de ez nem így van, csak a „pszichés fejlődésük miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozottak”-at. A 20. paragrafus látszólag „elrendezi” azoknak a tanulóknak a sorsát, akik a felülvizsgálat nyomán kikerülnek az SNI-s körből. Nekik a kijelölt többségi iskolákba kell átvonulniuk, ráadásul évet is ismételtetnének velük, önálló évfolyamot szerveztetve számukra. A fentiek alapján a szegregáció most valóban megvalósulhat, ismét a „jótékonykodás” címszó alatt. Az SNI-s körből kikerült tanulók előrehaladását a törvény 3. és 19. paragrafusa szerint a nevelési tanácsadók felügyelik majd. Feladatot kapnak az iskolák, de a feladat megoldásához finanszírozási segítséget nem.

A fentiek azt bizonyítják, hogy az oktatási tárca továbbra is csak kétféle intézménytípusban tud gondolkodni az SNI-s tanulók vonatkozásában. Az egyik a gyógypedagógiai oktatást-nevelést végző, a másik – e törvényjavaslat szerint – általános követelmények szerint oktató intézmény. A törvény szövegét előkészítők most is figyelmen kívül hagyják, hogy az SNI-s diákok jelentős része ma már a többségi iskolába jár, és az általános követelmények szerint (az általános követelmények a NAT-ot, a kerettanterveket, a vizsgaszabályzatokat jelenti) tanul, de sajátos feltételrendszer segíti munkáját. A sajátos feltételrendszer nem csak és nem is elsősorban az értékelés alóli felmentést jelenti (amelynek jogát az oktatási kormányzat remélhetőleg nem kívánja megvonni, hisz az nem kerül pénzbe), hanem komplex programot olyan intézményekben, amelyek az integráció sajátos változatát valósítják meg.

A nevelést integráltan, az oktatást – ha szükséges – sajátos, homogén szervezeti keretben, csoportban, osztályban, az intézmény által biztosított eszközrendszerrel, felkészült pedagógusokkal, sajátos módszerekkel látja el. A többségi iskola pedagógiai programja megfelelő lehetőséget biztosít ahhoz, hogy ez a tanulói kör is be tudja járni ugyanazt az utat, amelyet mindenki más, és teljesíteni tudja azt a korkövetelményt, hogy „legyen érettségid és legalább egy szakmád!”. Ehhez komplex programra van szükség, amelyet nem helyettesíthet (de hasznosan kiegészíthet) a nevelési tanácsadók által biztosított havi, jobb esetben heti egy-két fejlesztő foglalkozás, ráadásul „utazó” szakemberekkel, ahogyan a törvényjavaslat most meg kívánja „oldani” ezt a feladatot.

A véleményezésben részt vett az Általános Iskolai és Gimnáziumi Szakosztály, a Fővárosi Tagozat, a Kisgyermek-nevelési Szakosztály, a Gyermekvédelmi Szakosztály, a Felnőttnevelési Szakosztály, a Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztály.

Budapest, 2007. április 1.

Összeállította: Trencsényi László ügyvezető elnök

Állásfoglalás az iskolai napközi otthonokat érintő tervekről

A magyar iskolai napközi otthonok a 105 éves jelentős fejlődés után nehéz helyzetben vannak. Veszélybe került több százezer szegény sorsú gyermek napközi otthoni nevelése, a társadalom által igényelt és tervezett felzárkóztatása. Ezt a problémát Ajánlás az esélyteremtő napközi otthonok fejlesztéséhez című, 2002. decemberben készült anyagunkban jeleztük az akkori oktatási miniszternek. Az Ajánlásban foglaltak megvalósítására „takarékossági okok” miatt nem került sor. 2002 és 2007 között erre az okra való hivatkozással nem sikerült javítani a napközi otthonok helyzetén, és várat magára a szükséges fejlesztési programok kidolgozása és megvalósítása. Az alábbi állásfoglalásunkban hozzá szeretnénk járulni a napközi otthonok területén tervezett változtatások helyes irányban történő megoldásához.

1. Elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt problematikusnak tartjuk, hogy egyre inkább csak „megőrző-tanultató” szerepű napközi otthoni csoportok működnek. Rendkívül helytelennek tartjuk, hogy az állandó napközi otthoni státust fel kívánják cserélni az óraszámnövelés miatt mínuszórákkal rendelkező pedagógusok foglalkoztatásával. Ez a megoldás sem pszichológiai, sem pedagógiai szempontból nem indokolható. Magyarországon a 20. században döbbenetes gazdasági krízishelyzetek voltak, a napközi otthonok 100 éven át mégis mindig napi ötórás időtartamban, állandó napközis pedagógus vezetésével működtek.

2. Az érvényes közoktatási törvény alapján meg kell hagyni a napközi otthoni csoportokat egy állandó napközis pedagógus működtetésével. A felvételi kritériumokat szigorítani szükséges. Csak a legrászorultabb családok gyermekei részesüljenek (ingyenes!) étkezésben. Amennyiben a napközi otthonokat és a tanulószobákat érintő összevonásokra sor kerül, elmaradhatatlan az iskolaotthonok dinamikus fejlesztése. Itt csak két pedagógus végzi a tevékenységet!

A jelenlegi napközi otthonok nevelőtevékenységét gyakran károsan befolyásolja az a tény, hogy a jobb módú szülők gyermekei naponta több különórára járnak. Ez szinte lehetetlenné teszi a leszakadó, esélytelenebb gyerekek felzárkóztatását. A délutánokon is elfoglalt gyerekek számára „megőrző hely” formát kell működtetni. Ezt ne nevezzék napközi otthonnak! Ide be lehet osztani azokat a pedagógusokat, akiknek az óraszáma ezt lehetővé teszi.

3. Elfogadhatatlan az a tény, hogy a tanítók, tanárok óraszámának emelkedéséből adódó mínuszórákat a napköziben dolgozó pedagógusok rovására fogják az intézményvezetők betöltetni. Ennek egyenes következménye, hogy az ebben a munkakörben tevékenykedő kollégák körében várható a létszámleépítés. Megkérdőjelezhető az is, hogy milyen minőségű lesz a délutáni foglalkoztatás olyan körülmények között, ahol óránként vagy kétóránként váltják egymást a pedagógusok.

Állásfoglalásunkban jelezzük, hogy a 2007. július 4–5–6-án megrendezett, a Napközi Otthoni Pedagógusok III. Országos Tanácskozása vitaindító előadásokban szélesebb összefüggésben szól az itt említett kérdésekről. A tanácskozás ajánlásában foglalkozik a napközi otthonok fent említett szervezeti témáival és a napközi otthoni nevelés minőségi megújulásával.

A Magyar Pedagógiai Társaság illetékes szakosztályai azt javasolják, hogy a napközi otthonok fejlődését befolyásoló döntéshozók ismerjék meg a téma szakembereinek véleményeit. Reméljük, hogy a napközi otthonokkal kapcsolatos következő intézkedések változatlanul biztosítani fogják demokratikus társadalmunkban, hogy ezek az alapvetően fontos nevelési intézmények a rászoruló családok, szülők és gyermekek érdekében továbbra is betölthessék gyermekvédő és támogató szerepüket.

Az állásfoglaláshoz értékes kiegészítéseket fűzött Isépy Mária és Gilicze Zoltán. Az olvasó kérésére készséggel megküldjük ezek szövegeit (mptindex.hu).

Budapest, 2007. május 25.

MPT Napközi Otthoni Nevelési Szakosztály
és Családpedagógiai Szakosztály

Hagyományápolás

A másutt részletesen bemutatott Kiss Árpád Emlékév mellett részt vettünk a Kiss Áron emlékére rendezett konferencián a Virányosi Közösségi Házban, a Nagy László Emlékkonferencián a Budai Képzőben. A nagy reformpedagógus jubileumával fűződött egybe Domokos Lászlóné Löllbach Emma emléktáblájának avatása a Fiumei Úti Sírkertben. A kezdeményező Áment Erzsébet gyűjtötte egybe az egykori tanítványok támogatását, Göncz Árpád, egykori „új iskolás” diák javaslatára a sírkertben frissen ültetett gesztenyefa őrzi a nagy pedagóguselődök, az Új Iskola emlékét.

Partnerek

Az „Együttműködő iskola” jegyében kötött együttműködési szerződést a Comenius Műhely Egyesület, a Gordon Iskola Alapítvány és az MPT. A Városmajori Gimnáziumban lezajlott konferencián igen sok érdeklődő megjelent, a programfejlesztés előrehaladt. Az „Open space” típusú program lelke Monoriné Papp Sarolta.

Együttműködési szerződést kötött a Nemzeti Tankönyvkiadó és a Magyar Pedagógiai Társaság.

Tardos Anna, a Nemzetközi Pikler Emmi Közalapítvány igazgatója levélben mondott köszönetet az „Érezni, megérteni, cselekedni, átadni – a pikleri gondolkodás, gondoskodás jelene és jövője” című nemzetközi konferencia megrendezésében nyújtott erkölcsi támogatásért. Leveléből megtudjuk: Párizs XX. kerületében egy teret neveznek el a jeles kisgyermeknevelőről.

„Kerek egy esztendő” címmel szervez kézműves szaktábort a Magyar Úttörők Szövetsége. 85 gyerekközösség készült egész év folyamán az évkör népszokásait megjelenítő feladatok teljesítésével. A program védnökségében részt kért a Magyar Pedagógiai Társaság is.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség négy helyet ajánlott fel a Társaságnak a pályázatokat elbíráló bizottságok szakértői testületébe. Az MPT Bényei Sándort, Csillag Ferencet, Makai Évát, Simon Máriát delegálta.

Az OKM véleményt kért a NAT 2007-ről. Az MPT válaszlevelében kifejtette: az OKNT-ben helyet foglaló három elnökségi tag és egy tagozati elnök testületi ülésen kifejtett, óvatosan támogató álláspontját tekinti véleményének. Társaságunkat a Magyarország Holnap – Oktatás Gyermekesély Kerekasztal mellett elnökünk képviseli.

Trencsényi László ügyvezető elnök Hiller István miniszter társaságában részt vett a pesterzsébeti Gyöngyszem Óvoda 25. születésnapját köszöntő ünnepségen.

Levélben jeleztük Lévai Katalin EU-képviselőnek, hogy rossz néven vettük, amiért a Nők Lapjában megjelent írásában felelőtlenül a „makarenkói pofont” emlegette.

Gidáné Orsós Erzsébet a HÍD ENCEF elnevezésű nemzetközi szervezethez társítva a Nemzetiségi Nevelési Szakosztályt, több kisebbségpedagógiai programon képviselte társaságunkat.

Az ügyvezető elnök látogatást tett az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet új főigazgatójánál, Farkas Katalinnál, aki együttműködést ajánlott és biztosította a társ lapgazdát az Új Pedagógiai Szemle kiadási feltételeinek további biztosításáról.

Események

Március 10-én az MPT irodájában találkoztak és új könyvekről beszélgettek a Makarenko Munkabizottság tagjai. Március 22-én Debrecenben a tagozat elnökének, Nanszákné Cserfalvi Ilonának életművéről zajlott beszélgetés. Március 24-én Hernádon a település vendéglátásában a közép-magyarországi régió gyermekmozgalmaival ismerkedett a Mozgalompedagógiai Szakosztály. A programról hírt adott a Köznevelés is. Nagy érdeklődést váltott ki a Kiss Árpád Emlékbizottság sajtótájékoztatója, amelyen mintegy negyvenen vettek részt, köztük jeles személyek. A Majzik Lászlóné-megemlékezéssel is egybekapcsolt „ÚPSZ Év cikke”-díjat Bárdossy Ildikó (Pécs) nyerte meg. Tavasszal aktivizálódtak szervezeti egységeink: a Kisgyermek-nevelési Szakosztály, a Fővárosi Tagozat, a Gyermekvédelmi Szakosztály a Korczak Munkabizottsággal és a Segítők Műhelyével együtt március 16-án nyílt ülést rendezett az UNICEF világjelentéséről (Kecskeméti Edit igazgató tájékoztatásával). A Szolnok, a Somogy és a Győr-Sopron Megyei Tagozatok is rendeztek programot. Április 27-én szakmai kollégium volt (vezetői kollégiummal kiegészítve). Polgár László a tehetségnevelésről tartott nagy érdeklődést kiváltó előadást. A Felnőttnevelési Szakosztály Ismeretszerzés vagy műveltségfejlesztés címmel 2007. április 17-én kibővített szakosztályi ülést tartott az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben. Maróti Andor, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának tanára volt az előadó. Az előadás anyaga megjelent a Valóság 2007. februári számában. Lezajlott a Családpedagógiai Szakosztály és a Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztály rendezvénye is. Utóbbiak Erdélyben jártak tanulmányúton. Az elnökség ausztriai tanulmányutat szervezett, amelyen több szakosztály és tagozat képviseltette magát. A delegációt Vass Vilmos vezette. A Napközis Szakosztály összejövetelére május 19-én került sor, ennek programja volt a Tájékoztató a Napközi Otthoni Pedagógusok III. Országos Tanácskozásáról, amelynek létrehozója Füle Sándor, napközis szakosztályunk tiszteletbeli elnöke. Téma volt a felkészülés a VII. Nevelésügyi Kongresszusra, aktuális problémák, hozott szakmai anyagok közreadása, ötletbörze, tapasztalatcsere. A Kiss Árpád Emlékév soron következő eseményére a Fasori Gimnáziumban, Kiss Árpád egykori munkahelyén került sor. Kádárné Fülöp Judit, Szabó László Tamás emlékezett a jeles kutatóra, Veress András, Mihály Ottó az egykori Országos Pedagógiai Intézet munkájáról beszélt. A vendéglátók bemutatták gazdag pedagógiai munkájukat – elegánsan elhatárolódva a nagyszerű múlt hagyományaitól, a mai diákok jövőépítő tevékenységét hangsúlyozva. Az ELTE TTK Multimédia-pedagógiai és Oktatástechnológiai Központja és az MPT Kerekgedei Makó Pál Szakosztályának közös rendezvénye május 26-án volt az ELTE TTK épületében. Az összejövetel témájának címe: Az összevont tanulócsoportos oktatás didaktikai kérdései. Rövid előadásokat hallhattunk az Összevont Iskolák Nemzetközi Hálózatáról.

Sajátos nevelési igényű diákok a középiskolában; módszerek a fejlesztésért, a lemorzsolódás ellen címen konferencia zajlott az Öveges József Gyakorló Középiskola és Szakiskolában május 31-én. Köszöntőt mondott és a megnyitót tartotta Köpf Lászlóné, az Öveges József Gyakorló Középiskola és Szakiskola igazgatója, a Magyar Pedagógiai Társaság Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztályának elnöke. Sajátos nevelési igény és oktatáspolitika címmel szólt hozzá Tatai-Tóth András országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottságának tagja. Akadálypályán a kutatási-fejlesztési program az SNI tanulók középiskolai befogadásához címen tartott előadást Kőpatakiné Mészáros Mária. Jó gyakorlatokat mutattak be a házigazdák. Az SNI megnyilvánulásai és a fejlesztés lehetőségei a néptánc- és a zeneoktatásban címmel előadást tartott Szemán Barnabás táncoktató és Borbély Anikó fejlesztőpedagógus. Az idegennyelv-tanítás módszerei diszlexiások körében címmel Gombis Bajusz Judit némettanár és Kurucz Franciska angoltanár tartott beszámolót. Vizuális megoldások az SNI szakiskolások történelemtanításában címmel Nagy Andrea és Lukács Anita történelemtanárok; A matematika tanulásának nehézségtípusaihoz igazodó feladatcsomagok címmel Plánkné Balika Katalin és Wenczl Borbála matematika szakos tanárok számoltak be. A szakiskolás SNI tanulók szakmai gyakorlatában rejlő lehetőségekről Lőkös Lajos szakoktató adott ismertetést; Szetei Valéria fejlesztőpedagógus és Kriesh Mariann osztályfőnök beszélt a szülői véleményekről, tanulói interjúkról, az iskolaválasztásról és a tanulási rendellenességekről, nehézségekről. A lemorzsolódásról szólt a számok tükrében Husztiné Csató Éva igazgatóhelyettes. Pályaképeket mutatott be SNI szakiskolások köréből Köpf Balázs István szakoktató, pályaorientációs konzulens. A PILOT-program megvalósulása tapasztalatainak előadói Szilágyi Márta, Derecskey Imre és Borbély Anikó projekt-szaktanácsadók.

A Segítők Műhelye a törökbálinti Nyitnikék óvodába látogatott. A Neveléstörténeti Szakosztály a Kazinczy utcai zsinagógában járt, illetve Sopronba szervezett kirándulást. A Békés Megyei Tagozat a békéscsabai Szent László Iskola és Kollégiumban az együttnevelésről konzultált Palyik Katalin és Galló Katalin vitaindító referátumai nyomán. A Fővárosi Tagozat és a Neveléselméleti Szakosztály sikeres ülésén május 31-én a multikulturalizmusról esett szó. Kereszty Zsuzsa mondott vitaindítót, szót kaptak a fővárosi Kínai Iskola pedagógusai is.

Bemutatkozik az Összehasonlító Pedagógia Szakosztály

Elnök: Benedek András, elnökhelyettes: Illés Lajosné, titkár: Tóth Péter. A szakosztály taglétszáma: 40 fő.

A félévente megtartott üléseknek általában a Budapesti Műszaki Egyetem Műszaki Pedagógia Tanszéke (Budapest, Egry József u. 1.) ad helyet. A szakosztályunk életét a www.banki.hu/mpt honlap mutatja be. Itt olvasható az Illés Lajosné által összeállított, a szakosztály 35 éves múltját bemutató történeti visszatekintés is.

A 2005-ben 35 éves Összehasonlító Pedagógiai Szakosztály alapvető célkitűzése változatlan, vagyis a közoktatás, a szakképzés és a felsőoktatás területén zajló nemzetközi trendek figyelemmel kísérése, vitafórum teremtése az oktatás területén folyó összehasonlító pedagógiai kutatások számára. Nyitott a szakosztály a pedagógia új értékei iránt is. Ennek jegyében neves hazai és nemzetközi kutatók bevonásával az információs és kommunikációs technológiák oktatásra gyakorolt hatását feltáró kutatások eredményeinek megvitatására is nagy hangsúlyt fektet.

A szakosztály tagjai több hazai és nemzetközi konferencián tartottak előadást kutatási eredményeikről. Kiemelhető ezek közül a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága által évente megrendezésre kerülő Országos Neveléstudományi Konferencia, valamint a kétévente zajló Kiss Árpád Emlékkonferencia. Tagtársaink rendszeresen publikálnak a Magyar Pedagógiai Társaság folyóiratában, az Új Pedagógiai Szemlében, továbbá a Pedagógusképzés, a Magyar Felsőoktatás, az Iskolakultúra és a Szakképzési Szemle című folyóiratokban.

Az Összehasonlító Pedagógiai Szakosztály jó kapcsolatokat ápol a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának Tanárképzési Albizottságával, a Magyar Szakképzési Társasággal, a Fővárosi Pedagógiai Intézettel és a Nemzeti Felnőttképzési Intézettel is. Több tagtársunk aktívan bekapcsolódik a Magyar Pedagógiai Társaság más szakosztályainak – például a Felnőttnevelési Szakosztály – munkájába is.

Nemzetközi kapcsolataink sorából kiemelkedik a World Council of Comparative Education Societies (WCCES) szervezetével való kapcsolatfelvétel. Kozma Tamás, Trencsényi László és Tóth Péter közreműködésével szakosztályunk gondozásában jelent meg a nemzetközi szervezet Koreában megtartott XI. kongresszusa kiadványkötetének magyar fordítása. Ezen együttműködés keretében lehetőséget kaptunk arra, hogy szakosztályunk munkájáról beszámoló jelenjen meg a Társaság 2007 őszén Szarajevóban tartandó XIII. világkonferenciája kiadványában. A konferencia honlapja: www.wcces2007.ba, a világszervezeté: www.wcces.net.

A félévente megtartott szakosztályi ülések témakörei az utóbbi egy évben: Benedek András: A szakképzési rendszer fejleszthetősége nemzetközi összehasonlításban; Tóth Béláné: Nemzetközi tendenciák a szakmai tanárképzésben; Fülöp Márta: Versengés az amerikai, magyar és japán iskolában; Fülöp Márta – Gordon Győri János: Az „Oktatási csoda Kelet-Ázsiában” című konferencia magyar szemmel.

Tóth Péter, a szakosztály titkára

Készülő kiadványok

Az MPT 40 éve – visszaemlékezések az újjáalakulásra • A kiadvány még nyitott, várunk dokumentumokat (jelenleg az MPT honlapján hozzáférhetőek a tanulmányok).

A hazai felnőttoktatás fél évszázada • Az oral history technikáját (is) alkalmazva Maróti Andor és Magyar Edit szerkesztett visszaemlékezés-kötetet. Partnerünk az Eötvös József Kiadó.

Interjúk a matematikatanítás megújítóival • Munkácsy Katalin szerkesztésében, a Gondolat Kiadó támogatásával jelenik meg.

Pataki Gyula: A Fiúkfalva-emlékkönyv • Valahol Európában, a háborús évek ebesi-debreceni tanyavilágában működött gyermekvédelmi innováció hiteles története, dokumentumokkal.

Kisgyermek-nevelési Lexikon • Készül a Kisgyermek-nevelési Szakosztály munkájával.

A saját forrásaink bizonyára kevesek a felsorolt kiadványokhoz. Támogatókat keresünk. Előfizetőket gyűjtünk. Aki maga, kollégái, műhelye nevében érdeklődik bármelyik kötet iránt, kérjük, jelezze. Biztonságos vásárlói kör esetén vágunk bele a kiadásba.

A Magyar Pedagógiai Társaság 2007. évi küldöttgyűlése

Jegyzőkönyv (2007. május 25. Budapest.)

Ádám György elnök köszönti a küldöttgyűlést, és megállapítja, hogy a küldöttgyűlés nem határozatképes. (A küldöttek létszáma 241 fő. A határozatképességi küszöb 121 fő, a résztvevők száma: 76 fő.) (Hatályos ASZ 10. § 10. pont – 50 % + 1fő.) Az elnök az új küldöttgyűlést ugyanezen a napon 10 óra 15-re hívja össze. 10.15. Az elnök megnyitójában köszönti a küldöttgyűlést és javaslatot tesz a napirendre.

Javaslat a küldöttgyűlés munkabizottságaira

A küldöttgyűlés levezető elnökének személyére az Elnökség Ádám Györgyöt javasolja; a mandátumvizsgáló és szavazatszámláló bizottság tagjaira Zsadányi Lászlót, Szakáll Istvánnét, Forróné Virág Zsuzsát; a jegyzőkönyvvezetőre és a hitelesítőkre Kraiciné Szokoly Máriát, Simon Máriát, Csillag Ferencet javasolja. A küldöttgyűlés nyílt szavazással, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta a bizottságok összetételét.

Az MPT újjáalakulásának 40. évfordulója

Köszöntő. Az elnök méltatta a 40 év előtti esemény jelentőségét, áttekintette a Magyar Pedagógiai Társaság e korszakát, név szerint említve a társaság országos vezetésében közreműködött kollégákat, akiknek munkásságát mind vállalhatónak tekinti, tisztelgett az elődök előtt. Emléklapokat adott át az újjáalakulásban részt vett tagok számára. (A tiszteletre méltó névsor: Ágoston György, Bakonyi Pál, Bakonyiné Vincze Ágnes, Ballér Endre, Bácskai Mihályné, Benczédi József, Benő Kálmán, Bíró Katalin, Csermely Tibor, Csoma Gyula, Csőregh Éva, Daly Lenke, Fábiánné Kocsis Lenke, Füle Sándor, Horváth Márton, Herényi László, Illés Lajosné, Jáki László, Komlósi Sándor, Kotnyek István, Kővári Ferenc, Köpeczi Béla, Krajcsovszki József, Krajnyák Nándor, Lányi Andrásné, Markó Endre, Maróti Andor, Merényi József, Mezei Gyula, Miskolczi Károlyné Nagy Andor, Navracsics Antalné, Nyirkos Tibor, Oroszy Zoltán, Petró András, Szabadi Ilonka, Szarka József, Szelényi Gábor, Szécsi Éva, Tölgyesi József, Török Iván, Veszprémi László.)

Javaslat és döntés az Alapszabály szerinti szervezeti változtatásokról
(Alapszabály 10. § 14.10. pont) – Fábry Béla

A Férfi Óvodapedagógus Szakosztály létrehozását egy ellenszavazattal és három tartózkodás mellett a küldöttgyűlés elfogadta. (72 igen szavazat.) Egy ellenszavazat (a Szakképzési Szakosztály vonatkozásában) és két tartózkodás mellett a küldöttgyűlés elfogadta a szervezeti egységek megszűnésére tett javaslatokat. (73 igen szavazat.)

Beszámolók előterjesztése és vitája

Szembenézésre készteti a Társaságot a 40. évforduló ténye és a tagok üzenetei. Kérdésként merül fel, hogy a szakmai társadalmi nyilvánosságban kellőképpen jelen van-e az MPT, és ellátja-e azt a szerepet a nyilvánosságban, amelyre az alapítás és az újjáalakulás predesztinálta annak idején. Az MPT újjáalakulásának gondolata a tudomány szabadságának, egyáltalán a szabadság (bármelyik) modellje jegyében 1967-ben a Balatonfüredi Konferencián merült fel először. A Neveléstörténeti Szakosztály társaságtörténeti kutatásokat vállalt, amelyről az őszi Kiss Árpád-konferencián számot fog adni. Fontos dolog, hogy az „akadémiai szerveződésű” exkluzív 100-as klub helyébe a nyitottság lépett, még ha két ajánló kellett is a belépéshez. Fontos adat, hogy az újjáalakulásban a Pedagógusok Szakszervezete is részt vett, és ez jó kommunikációs lehetőséget adott. Többek között ezért is erősíteni kívánja a társaság a kapcsolatot a pedagógus-szakszervezetekkel. Transzmissziós üzenettel engedélyezte-e a hatalom 1967-ben az MPT újjáalakulását? A magyar társadalom arccal már ’68 felé, a reformok felé nézett. Akárhogy is: a Társaság megjelenése tudatosította: szakma és hatalom két artikulált külön jelenségvilág, dialógus van közöttük és nem azonosság! Ez mégis sok minden kezdete!

Ma, a pluralizmus és a polgári demokrácia világában sok minden megváltozott, ebben a helyzetben kell a közéleti szereplést is értékelni. Könnyebb egy egyprofilú, egy világnézetű civilszervezetnek! A társasági konszenzust nagy körültekintéssel lehet kialakítani néhány fontos, alapvető kérdésben!

Trencsényi László beszámol a megszűnő szakosztályok feladatköreinek továbbvitelére vonatkozó tervekről. Megállapítja, hogy a civilszervezeti csoportok – a társadalmi változásoknak megfelelően – folyamatos változásban vannak, ennek tükre a szakosztályok és tagozatok folyamatos átalakulása, megszűnésük és újak keletkezése. Ami „az erő és a hang harmóniáját” illeti, a Társaság erejét a 2000 fős tagság adja (ebből 800 fő tagdíjfizető), a Társaság ennek megfelelően hallatja a hangját a különböző társadalmi, szakmapolitikai események kapcsán. A folyamatos pályázati munka ellenére más civilszervezetekhez hasonlóan a társaság finanszírozása számos nehézséggel küzd, és igen takarékos életvitelre kényszerül. Öröm, hogy ennek ellenére több szakosztály új forrásokra támaszkodva képes nagy rendezvényeket megvalósítani, jelentős kiadványokat megjelentetni.

A lifelong learning gondolata jegyében az MPT csatlakozott a Tanulás ünnepe rendezvénysorozathoz. A közéleti szereplés jó útjának tartotta a napközis pedagógusok kezdeményezését országos konferenciára, a Mozgalompedagógiai Szakosztály béketeremtő kutatását a cserkészet és az úttörők 1948-as konfliktusáról. A hagyományőrzést is a közéleti szereplés „kosarában” helyezte el – éppen abban az ökumenében, amit az MPT jelent. Korczak és Makarenko, Kerekgedei Makó és Karácson Imre, Gáspár László, Csillag Judit, Varga Tamás, Kiss Áron, Gyertyánffy István és az „évadó”, Kiss Árpád, a társaság egykori jeles elnöke.

Trencsényi László kiemelte annak jelentőségét, hogy az Országos Köznevelési Tanács 23 tagja közül három fő az MPT elnökségi tagja, és egy tagozati elnök is helyet foglal benne, ez jelzi a Társaság jelentőségét. Elismerte, hogy a Szakmai Kollégium munkájában érdemes aktuális témákat megjeleníteni. Ahogyan 1967 (sőt, a „füredi” 1956) is a Nevelésügyi Kongresszus szervezésének, kezdeményezésének lázában élt, úgy látja, hogy 2008-ig e munka adhat jó kereteket a dialógusra.

Az elmúlt év során semmi rendkívüli esemény nem volt, panasz nem hangzott el, ezért a Felügyelő Bizottságot nem kellett összehívni. Ugyanakkor a felügyelendő nem szakmai, hanem szervezeti jellegű dolgokat áttekintették, és rendben valónak találták. Kifogásolhatónak tartja a bizottság a tagdíjfizetési morált, a belső és külső megítélés szempontjából egyaránt fontos lenne javítani ezen. Ugyanakkor örvendetesen nő az 1%-os adófelajánlásból származó bevétel. A tagdíjfizetés hiánya tehát nem a Társaság szakmapolitikai jelentőségének csökkenéséről, csupán vélhetően a tagság pénzügyi nehézségeiről szól.

Ezután együttes vita indult a beszámolókról. Benedek András kiemeli az Összehasonlító Pedagógiai Szakosztály tevékenységét, amely eszmetörténeti folytonosságot kíván fenntartani, s ez kritikai gondolkodást igényel. A szakosztály leképezi az egész társaságot, szakmai szempontból igen jelentősek a félévente szervezett rendezvényeik. Benedek András igen nagyra értékeli ezt a tevékenységet. A Szakképzési Szakosztály megszűnése kapcsán megjegyzi, hogy vannak új generációs civilszervezetek. A Szakképzési Társaság elnökeként jelzi, hogy a Szakképzési Társaság vállalja a „nagy múltú testvér” hagyományait és feladatait. Komoly feladat a VII. Nevelésügyi Kongresszus megrendezése, amelynek 2008. augusztus 25–29. között a MÜPA és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem ad helyet. Megköszöni, hogy az MPT kezdeményezte a kongresszus összehívását, és megjegyzi, hogy nagy szakmai elkötelezettség jellemzi a kezdeményezőket. A szervező bizottság most adja közre az 1. hírlevelet, amely elektronikusan mindenki számára rendelkezésre áll. A kongresszus szakmai tematikája a nyáron válik nyilvánossá. Reményét fejezi ki, hogy a kongresszus az érdeklődés középpontjába helyezi a nevelésügyet. Villányi Györgyné a Kisgyermek-nevelési Szakosztály elnökeként felhívja a figyelmet a szakosztály egyre növekvő és egyre jelentősebb tevékenységére. Megemlékezik az alapító elődökről, Szabadi Ilona mellett Tomor Lajosnéról, Falk Juditról és Tardos Annáról. A társaságban a Staféta-elvet tartja fontosnak. Köpf Lászlóné röviden beszámol a kb. 10 éve működő Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztály eredményeiről. A szakosztály a tagságnak és a magyar közoktatás-politikának köszönhetően igen aktívan tevékenykedik, olyan kezdeményezéseket tett, amelyek mind a gyermekek, mind a felnőttek körében (7-10% diszlexiás) segítik a diszlexiás problémák feltárását, kezelését. Tájékoztat arról, hogy megtörtént a kapcsolatfelvétel az erdélyi szakemberekkel, akik üdvözlik a küldöttgyűlést. Megjegyzi, hogy az elmúlt időszakban nagy változások zajlanak a szakképzés területén. Ez számos pedagógiai problémát vet fel, amelyekkel érdemben kellene foglalkozni, javasolja, hogy az MPT-n belül alakuljon munkacsoport a megbeszélésükre. Danka Adrienne és Orosz Gabriella elkészítette az MPT honlapját. Bemutatják a működését. Lányi Katalin népszerűsíti a Csecsemőmúzeumot (Budapest, VIII. Nagytemplom u.1.), felidézi Simon Gyula emlékét, és jelzi, hogy az MPT újjáalakulásának kötetét szerkesztőként Kiss Árpád jegyzi. Laurenszky Ernő a Mozgalompedagógiai Szakosztály nevében szól a Küldöttgyűléshez. Megjegyzi, hogy „a hatalom és a szakma” két különböző dolog, és kritikával illeti az oktatáspolitikát, amiért a döntéshozók a szakképző iskolák összevonásánál közömbösséget mutattak a pedagógiai értékek iránt, ez ráadásul arroganciával párosult. Megjegyzi, hogy aktív közreműködésével sikerült két budai iskolát (a borászati és a zeneművészeti szakiskolát) „megmenteni”. A szakosztály jelentős akciója volt 2007 márciusában a Hernádon tartott konferencia, amelynek az állásfoglalása olvasható az interneten és a Köznevelés áprilisi számában. A VII. Nevelésügyi Kongresszussal kapcsolatban szkeptikus a hozzászóló, mert az előző kongresszus megvalósítandónak megjelölt feladatai sem valósultak meg. Reméli, hogy a VII. Kongresszus sikeres és hatékony lesz. Szabó Imre a Pest Megyei Tagozat képviseletében a 40 évvel ezelőtt történt eseményekre emlékezve sajnálatát fejezi ki, hogy az emlékezésekből kifelejtették a triumvirátus, Benedek András, Balogh László és Mészáros István megemlítését, akik 1990-ben, a rendszerváltási vita után vállalták a társaság vezetését. Kiemeli az általa legfontosabbnak tartott rendezvényeket. Felhívja a figyelmet a Gáspár Lászlóra történő emlékezés fontosságára (70 éve született, 10 éve halt meg). Isépy Mária a Napközi Otthoni Nevelési Szakosztály képviseletében elmondja, hogy a napközi a közoktatás mostoha területe, és ezt a szakosztály „mosolygóssá szeretné” tenni. A közeljövőben megfogalmaznak egy állásfoglalást a közoktatási törvényben javasolt napközi otthonos összevonások ellen, és a pedagógusok óraszámnövelése hátrányainak bemutatására. Tájékoztat, hogy 2007. június 4-e és 6-a között tartják a III. Napközis Nevelők Tanácskozását. A szakosztály kéri, hogy a napközi százöt éves fennállása jelenjen meg a NÜK témakörei között. Csizmadia Márta dicséri az elnökség munkáját, amely lehetőségét nyújt a pedagógiai tevékenységek széles palettájának érvényesülésére. Beszámol a Családpedagógiai Szakosztály és Alapítvány 2006. évi konferenciájáról. Említést tesz a XII. ker. Önkormányzat sikeres kiállításáról (napközis gyerekek képzőművészeti és néptáncos tevékenységének munkái). Bakonyi Pál kijelenti, hogy a társaság egy része úgy látja: a Társaság nem hallatja kellő mértékben a hangját az oktatáspolitikai kérdésekben. Kifejti, hogy a Társaságnak nincs közös platformja, „ez persze nem jelenti azt, hogy ne támogassunk konszenzussal támogathatónak ítélt javaslatokat”. Azt tanácsolja, hogy kezdeményezzünk dolgokat. Példaként említi, hogy bár tudjuk, milyen rendkívül nagy anyagi megszorításokra van szükség a konvergenciaprogram megvalósításához, mégis fontos lenne a hátrányos helyzetűek és a hátrányos helyzetű térségek segítése.

Ádám György Bakonyi Pál hozzászólására kritikai éllel reagálva tájékoztatja a küldöttgyűlést, hogy a kormány életre hívott három, tudósokból álló – kormányzati tanácsadó – kerekasztalt. Ezek egyike a nevelésüggyel és az esélyegyelőség kérdésével foglalkozik. A kéthetente megtartott, egész délelőttöt betöltő üléseken nagynevű közgazdászok szólnak hozzá a megjelölt társadalmi kérdésekhez, és dolgoznak a problémák megoldásán. A bizottság másfél évig fog dolgozni, és a kormány meg fogja hallgatni e megszólalásokat. Az elnök tagja a kerekasztalnak.

Trencsényi László: A társaság erejét számba véve nem szabad megfeledkezni Ádám György elnök személyéről, aki Széchenyi-díjat kapott 2007-ben. Új jelenség az idei küldöttgyűlésen, hogy több a fiatal, akik már nem a ceruzát, hanem az internetet használják a kommunikáció eszközeként. A „gerillaharc” nem méltó a szervezethez, de arról nem mondhatunk le, hogy tudjunk a károkról, „kárjelentéseket” tegyünk, „veszélytérképet készítsünk”, mindenről józanul, szakszerűen és kritikusan beszéljünk. Erre Esztergomban lesz a legközelebbi alkalom, a 2007. június 23-ától megrendezendő Staféta táborban. A „Kemény Gábor Iskolaszövetség” kérdésköre kapcsán megemlíti, hogy az MPT felajánlotta, hogy csatlakozzon a „maradék” Iskolaszövetség az MPT-hez, de az érintettek nem éltek ezzel a lehetőséggel. Az erőforrások kérdéséhez megjegyzi, hogy tagdíjemelés kérdése a FEB indítványa dacára nem merült fel a vitában. Így a határozathozatalban erről nem lesz szó.

A vita lezárását követően a beszámolók elfogadása, határozathozatal következett.

Az Elnökség beszámolóját a küldöttgyűlés 61 fő igennel, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta. A Közhasznúsági beszámolót és a Felügyelő Bizottság beszámolóját a küldöttgyűlés 61 fő igennel, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Kraiciné Szokoly Mária

A Magyar Pedagógiai Társaság
szerepvállalása a nevelésügy modernizációjában

Az Elnökség beszámolója a 2007. évi, jubileumi küldöttgyűlésnek

„1967. április 21–22-én alakult újjá a több mint 100 éves hagyományokra visszatekintő Magyar Pedagógiai Társaság. Akkor jelentkezett pedagógiai közéletünkben, amikor társadalmunk politikai fejlődése a demokratizmus egyre szélesedő útjára lépett, s ez hatott a társadalmi tevékenység minden területére, a tudományos életre és természetesen a neveléstudományra is. A hatvanas évek végén a nevelésügy előtt is a társadalmi, gazdasági fejlődés általános tendenciáival, várható követelményeivel való összhang, az egymáshoz igazítás feladata állott. A nevelésügy irányítói, illetékes és felelős tényezői a közös célok és feladatok megvalósítása érdekében szorosabb együttműködést igényeltek valamennyi partnertől. Szükségesnek látszott olyan fórum megteremtése, amely alkalmas a nevelésügyi problémák együttes megragadására, komplex vizsgálatára – s talán legfontosabbként – az elmélet és gyakorlat szorosabbra fűzésére, mindezeknek társadalmi eszközökkel és úton történő elmozdítására. E feladatoknak, teendőknek a jegyében ült össze a Pedagógusok Szakszervezete kezdeményezésére, a párt, állami, társadalmi és tudományos szervek, intézmények támogató egyetértésével és tevőleges részvételével az alakuló közgyűlés, amely világosan, egyértelműen, időtállóan fogalmazta meg az új Magyar Pedagógiai Társaság funkcióját és feladatait. A Társaság jellegét tekintve a pedagógia elméleti és gyakorlati művelőinek önkéntes egyesülése. Célja, hogy a (szocialista) nevelés ügyét, a neveléstudomány fejlődését társadalmi úton és eszközökkel előmozdítsa, népszerűsítse és tegye minél szélesebb körben ismertté a neveléstudomány eredményeit, növelje az iskola és a társadalom nevelőtevékenységének tudatosságát, hatékonyságát” – írta Simon Gyula, a legendás főtitkár a Társaság újjáalakulásának 10. évfordulóján.

Az első évek praxisa híven tükrözte ezt a hitvallást. Intenzív társasági élet kísérte az elismerten a „maratoni reform” kezdetét jelentő közoktatási párthatározat előkészítését, a tantervi reformmunkálatokat, nemkülönben az V. Nevelésügyi Kongresszus munkálatait.

A 40 év előtti események jelentőségét méltató, a mának üzeneteket hagyó tagtársaink körében erős az a kritikai hang, amelytől egyébként küldöttgyűléseink sem mentesek, hogy hagyományaihoz képest a Magyar Pedagógiai Társaság súlyához méltóan nincs jelen a közoktatáspolitika-formálás fórumain és a nyilvánosságában a szakmai érdekvédelem. Miközben – teszi hozzá a kritikus – a forrongó óvodai, iskolai, kollégiumi világban erre ma különösen szükség lenne!

Ezért döntött úgy az elnökség, hogy a 2007. évi küldöttgyűlési beszámoló kiemelt témájának ezt a kérdést tekinti. Jó alkalom ez a szembenézésre, a 40 év előtti ünnepi alkalom tanulságainak felidézésére, s a társasági jövőkép megrajzolásában is segíthet.

Már csak azért is ajánljuk a küldöttgyűlésnek ezt a tematikus fókuszálást, mert új testületünk, a Vezetői Kollégium ülésein rendszeresen mód nyílik a tevékenységek, programok, kiadványok részletes elemzésére, ezen elemzések azonnal megjelennek a honlapon, a szervezeti egységek információinak hatékony eszközévé válik az internetes kapcsolattartás. A leltár lényegi, elengedhetetlen elemeit összefoglalóan tartalmazza a „közhasznúsági beszámoló”.

Idézzük tehát fel a társaság újjáalakulásának idejét, a társaságról szóló hitvallások tartalmát!

Ha a kor ideológiai (optimistán modernizációs és szocialista frazeológiájú) illemszabályait leemeljük a szövegről, akkor – tanulságos dolog – tulajdonképpen valóban időtálló a küldetésnyilatkozat.

Demokratikus fejlődésként írta le elődünk a korszakot, a nevelésügy elé a társadalmi, gazdasági reálfolyamatokkal (ma így mondanánk) való összhang sürgető követelményét tűzte ki, szorosabb partneri együttműködést sürgetett. A neveléstudomány fejlődését szorgalmazta (nyilván fenti irányokba), eredményeinek népszerűsítését tartotta fontosnak a gyakorlati nevelés tudatosságának fokozása érdekében. (Kutatás és gyakorlat kölcsönös kapcsolatrendszere a hivatkozott írás későbbi passzusaiban is hangsúlyosan megjelenik.) Komplex látásmód (ma így mondnánk: interdiszciplinaritás), ön- és továbbképző funkció, friss és gyors reagálóképesség jelenik meg fő értékként. „Nemcsak javasol, kezdeményez, ajánlásokat fogalmaz meg, hanem segíti azok végrehajtását.” „A szakmai véleményalkotás, a vélemények ütköztetése, a felelősséggel áthatott javaslatok, kezdeményezések, a kutatási eredmények közérthető formában való terjesztése alkották és alkotják főbb munkamódszerünket és a sajátos társasági stílust. Vélemény, bírálat, konstruktív javaslat – eddig terjed a Társaság illetékessége, a döntés a szakigazgatás dolga, amelyet eszközeinkkel segítünk. A Társaság megbecsülése, tekintélye a továbbiakban is véleményének, kialakított álláspontjának szakszerűségétől, korszerűségétől, felelősségétől függ.”

Minden bizonnyal óvatosabban kezeljük ezt a mondatot: feladatunk (egyebek mellett) „a pedagógusok felsorakoztatása a tudományosan megalapozott neveléspolitika mögött”. Magyarázhatnánk persze, hogy ha a tudományos megalapozottság mint feltétel igaz, akkor természetesen „sorakoztassuk fel mögé a pedagógusokat”. Ám az eltelt 40 esztendő (főként az utóbbi két évtized) világossá tette, hogy egyrészt a tudományosság és a politikai megfontolás nem feltétlenül egybetartozó fogalmak, egy politikai törekvésnek nem csupán, nem pusztán és nem feltétlenül a tudományosság ad legitimitást, másfelől a tudományosságban – a nevelésüggyel kapcsolódó tudományok világában is – érvényesülő pluralizmus alapján különböző, különbözőképpen érvényes tudományosság igazol különböző, különbözőképpen érvényes politikát.

Ebben az értelemben tehát felmenti társaságunkat a kor a „transzmisszió” egyirányú kötelezettségétől. (Ez persze nem jelenti azt, hogy ne támogassunk társaságunk presztízsével olyan kezdeményezéseket, amelyeket konszenzussal támogatandónak tartunk.)

Más szempontból mindenképpen tárgyalandó új helyzet a szakmai szerveződések pluralizmusa is. Az OKM regisztrációjában szereplő szervezetek száma meghaladja a százat. Az összehasonlításban a Magyar Pedagógiai Társaság javára írható tradíciókon, elismert létszámbeli, szervezettségbeli súlya mellett fontos dolog, hogy e szervezetek jelentős része a szakmai érdekcsoportok egy-egy meghatározott karakterét vállalja, adott tantárgy, adott világnézet, adott alternatív vagy tradicionális pedagógiai hitvallás köré, adott iskolatípus, pedagógusi munkaszerep köré szerveződnek. Álláspontjuk az oktatáspolitikai érdekegyeztetésben egyértelműen a saját csoportjuk érdekei felől fogalmazódik meg.

Az az „ökumené”, amely a Magyar Pedagógiai Társaságot jellemzi, jóformán egyedülálló. Ebben a helyzetben felértékelődik az a „hiány”, hogy nincs egyetlen pedagógiai paradigma, oktatáspolitikai krédó, amelyet képviselhetne. Különböző szakmák, szakmai hitvallások, különböző képzettségek, hagyományok és jövőképek cserélnek eszmét a társasági fórumokon. Ez a dialóguskészség mindmáig alapvető erényünk!

Ebben az összefüggésben kell keresni a helyét annak az oktatáspolitikai jelenlétnek, amely rendre igényként, olykor követelésként fogalmazódik meg a társasági összejöveteleken.

Tagozataink közt többen aktív tagjai a helyi, regionális szakmai érdekegyeztetésnek, folyamatos a jelenlétük a megyei közéletben. Pest, Békés, Nógrád megye emelhető ki ebben a körben.

Szakosztályaink közül a Mozgalompedagógiai Szakosztály folyamatos „jószolgálati” tevékenységet lát el az ifjúságpolitikai kormányzat és a serdülőszervezetek közt (miközben utóbbiak közt is óvatos sikerekkel generál együttműködést, lásd például a cserkész-úttörő megbékélést szolgáló kutatást, a közép-magyarországi kooperációs példák népszerűsítését stb.). Az ifjúságpolitika általános gyengesége az oka, hogy memorandumaik nem hozzák meg a kívánt előrelépést.

A Kollégiumi, Kisgyermek-nevelési és a Napközi Otthoni Nevelési Szakosztály folyamatosan követi a jogszabályalkotás folyamatát, s feljegyzésekkel, véleményekkel fejezi ki az adott szakmai kör álláspontját. A Kollégiumi Szakosztály e kérdésekben természetes módon egyeztet a kollégiumi érdekvédelem más szereplőivel, a Kisgyermek-nevelési Szakosztály partnereinek társadalmi aktivitása az utóbbi időben alábbhagyott, így felértékelődött a szakosztályi véleményalkotás jelentősége, a Napközi Otthoni Nevelési Szakosztály ma egyedülálló módon jelenít meg sajátos érdekeket (a minisztérium számára készített koncepció, az előkészületek alatt álló országos konferencia tükrözi a szakmai közösség elszántságát, az eredmények kimenetelének kétségessége nem rajtuk múlott). Egy-egy nagyobb nyilvánosságot jelentő petíciókampányhoz csatlakozott a Korczak Munkabizottság (az emlékezetes körmösügyben), korábban a Családi Nevelési Szakosztály vezetője szinte minden (olykor szakmán kívüli kérdésekben is) hallatta hangját. SNI-érdekvédelem ügyében mindig érzékeljük a Diszlexiás Gyerekek Fejlesztéséért Szakosztály állásfoglaló kedvét, felelősségvállalását.

Ez utóbbi szakosztály munkastílusa átvezet egy másik aktivitástípushoz. Hiszen például a kétszintű érettségi kérdésében nem csupán állásfoglalást fogalmaztak meg, hanem hatásos, nagy nyilvánosságú konferenciát szerveztek. (Az érettségiről az Általános Iskolai és Gimnáziumi Szakosztály és a Pest, valamint a Békés Megyei Tagozat fogalmazott konstruktív kritikát.) A jelentős és egyre jelentősebb nyilvánosságú szakmai együttlétek stratégiáját követi a Felnőttnevelési és a Hagyományismereti Szakosztály is. E nyitott konferenciákon tisztázódnak a vélemények a vonatkozó kérdésekben, s a konferenciák résztvevői a maguk személyes vagy hivatalos identitásuk alapján képviselik a konferencián körvonalazott álláspontokat – ez utóbbi szakosztályok összejöveteleinek gyakori, szerves vendége az oktatási, felnőttoktatási kormányzat, háttérintézet illetékes szakembere is. Ebbe a körbe soroljuk a Nemzetiségi Szakosztály és a Segítők Műhelye hagyományos csobánkai RÉT-konferenciáit. A múlttal való – mának szóló – szembenézés szakmai feladatait vállalja ülésein a Makarenko Munkabizottság (NÉKOSZ, úttörőházak stb.). Ilyen irányú és érvényű a Kiss Árpád Emlékbizottság munkája is (legutóbb például az Országos Pedagógiai Intézet, a névadó egykori munkahelye volt a mérlegkészítés tárgya). Az „Együttműködő iskola” mozgalomban való hangsúlyos részvételünk indirekt állásfoglalás egy hatékonyabb partnerkapcsolati rendszer mellett. A Diákjogi Szektor elnevezésű civil együttműködésben folyamatos a képviseletünk, voltaképpen egy új ifjúsági szakosztály csírájaként.

Szerény anyagi lehetőségeinkhez mérten szerények a nemzetközi kapcsolataink. Ezek elsősorban a határon túlra terjednek ki – itt viszont fontos missziót töltenek be az Európai Unió keleti terjeszkedésének együttműködést igénylő és teremtő közéletében. A továbblépés érdekében újabb erőfeszítéseket kell tenni.

Az elnökség némely esetben vállalta a szakmai szakosztály álláspontjának felerősítését, elnöki aláírással továbbítottuk az állásfoglalást.

Az elmúlt évben önálló állásfoglalást adtunk közre az Új Magyarország Programról. A program készítőinek dicséretére válik, hogy tételesen elszámoltak a válaszlevélben a javaslatok sorsáról (a véleményt Hírlevelünkben közreadtuk).

Több ízben kísérelte meg az elnökség a szakosztályok és tagozatok álláspontjának generálását. Legutóbb a közoktatási törvény tervezett módosítása kapcsán az Általános Iskolai és Gimnáziumi Szakosztály, a Fővárosi Tagozat, a Kisgyermek-nevelési, a Gyermekvédelmi, a Felnőttnevelési, a Diszlexiás Gyerekek Fejlesztéséért Szakosztály véleményét összegezhettük.

Jelentősnek tartjuk, hogy elnökségünk három tagja képviselethez jutott az Országos Köznevelési Tanácsban. Elnökünk részvétele a Magyarország Holnap – Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal mellett természetesen személyének szóló megbecsülés jele, ugyanakkor a társaság presztízsét is tükrözi.

Az oktatáspolitikai jelenlét fontos elemének tartjuk a szomszédos országokkal, illetve a határon túli magyar pedagógusokkal alakuló kapcsolatokat, együttműködést. Az elnökség kezdeményezései mellett kiemelkedőek a Diszlexiás, a Hagyományismereti, valamint a Kerekgedei Makó Pál Szakosztály, a Nógrád és a Komárom-Esztergom Megyei Tagozat lépései.

Nem lebecsülendő az a részvétel, amelyet szakmánk szellemi örökségének feltárása és bemutatása érdekében tettünk. A Balatonfüredi Konferencia alkalmából szervezett emlékülés és emléktábla-avatás, a házsongárdi Felméri-síremlék helyreállításának kezdeményezése, a Domokos Lászlóné és Nagy László emlékének megőrzésére tett kezdeményezések mellett kiemelkedik a Kiss Árpád Emlékév. Egykori elnökünk életútjában fel tudjuk mutatni azt a példát, amely a politikai eredetű megpróbáltatások mellett is a fejlesztés, a modernizáció, szakmánk európaiságának folyamatos képviseletét jelenti vonzó emberi minőségben. E körben méltatjuk a társaság idős, jubiláns tagjainak hagyományos köszöntését, mely szakmánk öntudatának erősítéséhez érzékelhetően hozzájárul.

A nemzedékek kapcsolódásának bevált, hagyományos formája a Staféta-tábor.

Fontosnak tartjuk jelezni, hogy új testületünk, a Szakmai Kollégium működésének első esztendejében a közvetlen oktatáspolitikától távolabb álló, bár mindenképpen releváns kérdéseket tűzött napirendjére (pl. versengés, tehetséggondozás).

A szakmai nyilvánosság javítása melletti tevékeny elkötelezettségünk jele az Új Pedagógiai Szemle szerkesztőbizottsági munkájának stabilizálása, kezdeményezésünkre az Év cikke díj alapítása. A társ-lapgazda átalakulása után is rajta tartjuk szemünket a lapon.

A „tartozik” oldalon könyveljük el, hogy mind ez idáig nem sikerült testületi üléseinken vendégül látni az oktatási kormányzat felelős szereplőit.

Természetesen e kezdeményezések fedezete tagságunk azonosulása és szervezettsége. 2100 tagunk, köztük 650 tagdíjfizetőnk bizalmát élvezzük. Részük van abban, hogy a beszámolási időszakban több szervezeti egységünk újjáélesztése sikerrel járt (Somogy, Csongrád megye, Szomatikus nevelés, Gyermek- és ifjúságvédelem).

Ha a 40 év előtti funkcióvállalásban – már 1967-ben felvetődött – tartós és igényes ügybuzgalom szerveződött a Magyar Pedagógiai Társaságban a maga idejében nagy jelentőségű V. Nevelésügyi Kongresszus előkészületei köré, akkor ugyanilyen szintéziseként képzeljük el a mai MPT részvételét a VII. Nevelésügyi Kongresszus szervezésében. Szakmai kollégiumunk megerősítette, hogy kezdeményezzük a fontos esemény összehívását, örömünkre szolgált, hogy az Oktatáspolitikai Tanácsban képviselt szakmai szervezetek túlnyomó többsége készen állt az együttműködésre a kezdeményezésben. Az azóta csatlakozott szervezetek száma is jelentős, e körben is érzékelhető a társaság széles kapcsolatrendszere. A szervezőbizottságban és a tudományos bizottságban biztosított a helyünk. A Kongresszus vitaanyagai tartalmas részvételünk mellett készülnek, a közeljövőben megjelennek, a 2008. augusztus végére tervezett esemény szervezeti rendje is kialakulóban van. Szakosztályainkon, tagozatainkon is múlik, hogy igazoljuk: „az oktatás közügy”. Elvárjuk, hogy a szűkebb szakma, a régió pedagógusainak körében társasági aktivistáink fokozzák a társadalmi-szakmai vita intenzitását és szakszerűségét, illetve, hogy – elsősorban a Tanulás ünnepe típusú „populáris” rendezvények tapasztalatai alapján – segítsék elő a „laikus” társadalom érdeklődésének felkeltését.

Közhasznúsági beszámoló 2006

A 2007. évi társasági küldöttgyűlés dokumentuma

1. A Magyar Pedagógiai Társaság 2006. évben alapszabálya és a közhasznú szervezetekről szóló törvényi előírások szerint működött.

2. Irányító testületei szabályszerűen üléseztek. Az elnökség havonta, a Vezetői Kollégium és a Szakmai Kollégium az alapszabály előírta gyakorisággal ülésezett. Az elnökség határozatait a Határozatok Tára tartalmazza. Etikai bizottság összehívására nem volt indítvány.

3. A Társaságot 19 tagozat és 29 szakosztály alkotja. E szervezeti egységek jelentős része az elmúlt időben, az alapszabály új előírásainak megfelelően, az elnökség tagjainak aktív odafigyelése mellett stabilizálódott. Az elnökség a Fejér Megyei, a Tolna Megyei Tagozat és a Szakképzési Szakosztály megszűnésének kimondását indítványozza. A Drogprevenciós és a Jövőkutató Szakosztály évekkel ezelőtt kérte a szüneteltetését. Mivel szervezeti esemény nem történt, az elnök javasolja a szervezeti egységek megszűntének kimondását. Új szervezeti egység a Férfi Óvodapedagógusok Szakosztálya. Regisztrációját a 2007. évi küldöttgyűlés végezze el. Folyamatban van a Kiss Árpád Emlékbizottságnak szervezeti egységként való működése.

4. Tagságunk száma: 2100 fő, tagdíjat fizetett: 650 fő (ez a szám összegét tekintve stagnáló, a befizető személyek száma enyhén emelkedik. Az adó 1%-ából származó bevétel összege 380 eFt, nagyságrendjét őrzi, némi növekedést mutat.

5. Működési bevételeink jelentős része költségvetési támogatás (OKM, NCA). Fontos a kifejezett célok teljesítését igénylő céltámogatás (Felnőttnevelési Intézet a Tanulás ünnepére, WCCES kiadvány támogatásra stb.). Forintban nem magas, de társadalmi jelentőségét tekintve kiemelendő a szponzori támogatás (a Szerencsejáték Zrt. támogatását az elmúlt évben nem sikerült elnyerni, de támogatónk közt tudtuk a Magyar Postát, az Apáczai Kiadót, az OKKER Zrt.-t, a Nemzeti Tankönyvkiadót s a Krónika Nova Kiadót). Helyiségei rendelkezésre bocsátása révén nagy segítséget jelent a Fővárosi Pedagógiai Intézettel alakuló együttműködés. Több tagozatunk fontos együttműködő partnere a megyei vagy a megyeszékhelyi önkormányzat (Pest, Nógrád, Békés), több helyi felsőoktatási intézmény pedig segítő centruma a tagozati működésnek, például Csongrádban, Somogyban, Hajdú-Biharban, BAZ megyében. A tényleges bevétel összege összesen: 6963 eFt, megjegyzendő, hogy a támogatások bruttó összege minden forrásból csökkenőben van, ezért is indokolt a tagdíjbevételben rejlő források jobb kihasználása.

6. Jelentős kiadás az iroda fenntartása. Kihasználtsága jónak mondható, több szakosztályunk folyamatosan itt tartja a rendezvényeit. Kiemelkedően dicséretes, hogy az iroda részmunkaidőben foglalkoztatott vezetője azonosul a feladattal. Köszönjük munkáját.

7. Szakosztályaink és tagozataink teljesítették az alapszabály szerinti szervezeti minimumba foglaltakat. Jellemző, hogy ennél lényegesen magasabb az igazán működő szervezeti egységek aktivitása.

8. Nyilvánosságunkat biztosítja Hírlevelünk és társ lapgazdaságban megjelenő lapunk, az Új Pedagógiai Szemle. Szakosztályaink nyilvánosságában romlásként nyugtázzuk, hogy az Óvodai Élet c. lap és a társaság kapcsolata – rajtunk kívülálló okokból – megszakadt. Hatékonyan publikáló szervezeti egységünk a Nógrád és a Győr-Sopron Megyei Tagozat, a Hagyományismereti, a Felnőttnevelési, a Mozgalompedagógiai Szakosztály. Nyilvánosságunk a Köznevelésben és a Neveléstörténetben mondható folyamatosnak. Megújult weboldalunkon linkhez jutnak a hagyományosan az elektronikus nyilvánosságban jelen lévő szervezeti egységek: Janusz Korczak, Összehasonlító Pedagógia, Bács-Kiskun Megyei Tagozat, Informatikai Alapú Oktatási Környezet Szakosztály (utóbbiak készítik a honlapot).

9. Központi kezdeményezésű rendezvényeink hagyományosak: a Tanulás ünnepe – a művelődés hete az LLL jegyében (több szakosztályunk és tagozatunk részvételével), Staféta-tábor 2006-ban a tervezés jegyében. Megkezdtük a felkészülést a nagyszabású társadalmi összefogásra szólító VII. Nevelésügyi Kongresszusra.

10. Rendezvényeink nyilvánosak, azon bárki érdeklődő részt vehet.

11. A társaság választott vezetői tevékenységükért a társaságtól javadalmazásban nem részesültek.

Az MPT Elnöksége

A Felügyelő Bizottság jelentése a Magyar Pedagógiai Társaság küldöttgyűlésére

A Társaság működése (2006. május 28. – 2007. május 25.)

Az irányító testületek a 2005-ben módosított alapszabály szerint rendszeres és tervszerű munkát végeztek. Az Elnökség havonta ülésezett, megbeszélésein a Felügyelő Bizottság is képviseltette magát. Döntéseiről a tagság több csatornán keresztül értesülhetett. A Vezetői Kollégium elsősorban az éves munka tervezéséhez nyújtott hathatós segítséget. A Szakmai Kollégium alapszabály szerint lebonyolított programjai élénk szakmai érdeklődés mellett zajlottak. A testületek tevékenységének előterében a VII. Nevelésügyi Kongresszus előkészületei álltak. Részvételükkel, illetve aktív közreműködésükkel megalakult és megkezdte előkészítő tevékenységét a Kongresszus Szervező és Tudományos Bizottsága. Az Etikai Bizottság összehívására nem került sor.

A Társaság tagozatai és szakosztályai a módosított szervezeti szabályzat szerint, az Elnökség fokozott figyelmétől kísérve, eredményesen dolgoztak, helyzetük stabilizálódott. Néhány szervezet megszűnt (Fejér és Tolna Megyei Tagozat, Szakképzési Szakosztály), illetve megszüntetésük napirenden van. (Drogprevenciós és Jövőkutató Szakosztály); ugyanakkor új szervezeti egységek jöttek létre, amelyek legitimálása folyamatban van (Férfi Óvodapedagógusok Szakosztálya, Kiss Árpád Emlékbizottság). A területi szervezetek munkáját a helyi, területi önkormányzatokkal, illetve felsőoktatási intézményekkel való kapcsolatok kiépülése, megerősödése jellemzi (Pest, Nógrád, Békés, illetve Csongrád, Somogy, Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén megye).

A Társaság immár hagyományosnak tekinthető rendezvényei változatlanul népszerűek. Jelentős energiákat mozgósítottak a Kiss Árpád Emlékév előkészületei és a VII. Nevelésügyi Kongresszus előkészítő munkálatai. Mindezekről, illetve a kiemelkedően aktív szervezeti egységek tevékenységéről a szaksajtó (helyi és országos fórumok) révén is tájékozódhattak az érdeklődők. A nyilvánosságot örvendetesen segíti a Társaság megújuló weboldala (az Informatikai Alapú Oktatási Környezet Szakosztály aktív közreműködésével).

A Magyar Pedagógiai Társaság vizsgált időszakra vonatkozó
pénzügyi és számviteli gazdálkodásának ellenőrzése

A 2000. évi C. tv. meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, közzétételre vonatkozó követelményeket.

Ennek értelmében az MPT működéséről egyszerűsített éves beszámoló készült. A gazdálkodási tevékenységről a Társaság Elnöksége közvetlenül tesz jelentést a Küldöttgyűlésnek. A felügyelő bizottság megkapta, megismerte ezt a jelentést.

Az Ellenőrző Bizottság ez évben is – 2006. május 15-én és 16-án – tartott vizsgálatot. A megismert dokumentumok alapján megerősíti, hogy a Magyar Pedagógiai Társaság a 2006. évben is közhasznú szervezetként gazdálkodott.

A társaság a kettős könyvvitelnek megfelelően nyilvántartást vezet a tulajdonában lévő eszközökről és azok forrásairól, továbbá a gazdasági műveletekről. A könyvelés áttekinthető.

A társaság éves gazdálkodási terv alapján működik.

A bevételek saját forrásból, tagdíjakból, 1%-os adófelajánlásokból, de főként pályázati támogatásokból képződnek. A bevételek az előző évhez képest jelentősen csökkentek, hisz a Szerencsejáték Zrt. támogatása egyszeri alkalom volt 2005-ben. Ugyanakkor e bevétel kiadásai 2006-ban jelentkeztek. Ebből fakadóan az összehasonlított éves bevétel mintegy 4 millió forinttal kevesebb a támogatások ilyen csökkenése miatt. A kiadások növekedése a fentiek miatt 2006-ban meghaladta az előző évit. A pénzügyi helyzet összességében kedvezőtlenebbé vált, de a 2005. jobb év után a mostani helyzet sem kedvezőtlen. A rendelkezésre álló eszközök további takarékos gazdálkodás mellett biztosíthatják a társaság működését.

Kedvezőtlennek ítélhető viszont a tagdíjfizetés, amelynek összege 16%-kal alacsonyabb, mint az előző évi (mindössze 723 ezer forint). Jellemző, hogy a befizetett tagdíjakhoz képest komoly összeg az adó 1%-ából adódó befizetés (mintegy 375 ezer forint), a tagdíjakból származó bevétel felét teszi ki, és mindez néhány vezető tagtársunk és patronálónk áldásos személyes ráhatásának köszönhető.

A szervezet vezetői munkájukat továbbra is ellenszolgáltatás nélkül végzik; az irodát változatlanul egy részmunkaidős alkalmazott vezeti, munkáját gondosan és precízen végzi.

Tagság és tagdíjfizetés

2006-ban továbbra is növekvő tendenciát mutat az új tagok belépésének száma, és pozitívum, hogy növekszik az aktívabb fiatalok aránya, többek között az Informatikai Alapú Oktatási Környezet Szakosztályban, a Budapesti Tagozatban és új szakosztályunkban, a Férfi Óvodapedagógusok között is. A nyilvántartás szervezeti egységek szerinti bontásban naprakészen rendelkezésre áll, a vezetők pontos nyilvántartást kapnak erről minden évben egyszer, az aktuális tagdijbefizetési adatokkal. Kérésre az adatok évközben is hozzáférhetők. A korszerű internetes elérhetőség, a Társaság megújult honlapja sokoldalúbb tájékoztatást, gyorsabb információáramlást biztosít a tagság és az érdeklődök számára.

Általánosságban elmondható, hogy a pénzügyi évben – 2006-ban – többen fizettek tagdíjat, mint a megelőző évben, viszont jelentősen csökkent a felülfizetések aránya. Míg 2005-ben a befizetett tagdíjak összege 200 és 10 000 forint között mozgott, addig 2006-ban 500 és 5000 forint közé csökkent. Sajnálatos tény, hogy még mindig csak a regisztrált tagok kb. 40%-a fizet tagdíjat, ezen a jövőben feltétlenül javítani kell. A befizetők összetételéből megállapítható, hogy növekszik az egyéni felelősségvállalás mértéke és a felelősségtudat, ezért érdemes elgondolkodni egy óvatos mértékű tagdíjemelésen.

Javaslatok

A Társaság minden szakosztálya és tagozata tekintse kiemelt feladatának a VII. Nevelésügyi Kongresszus előkészületeiben való részvételt, illetve a tagság mozgósítását.

A tagság érezze kötelességének, hogy a támogatások, az 1%-os személyi jövedelemadóból felajánlható összegek megszerzésében segítse az elnökséget és a szakosztályokat. Az elnökség fontolja meg, hogy a különböző pedagógiai folyóiratokban propagálja társaságunk 1%-hoz juttatásának lehetőségét. A Küldöttgyűlés adjon javaslatokat az elnökségnek, hogy miként javítható a tagdíjfizetési hajlandóság.

A Magyar Pedagógiai Társaság Felügyelő Bizottsága elfogadásra javasolja az elnökség beszámolóját és a közhasznúsági beszámolót. A jelen beszámolót a Felügyelő Bizottság elfogadta, összeállításában részt vett: Kelemen Elemér, Novák István, Pilhoffer Ferenc.

Budapest, 2007. május 17.

Novák István,
a Felügyelő Bizottság elnöke
*

Lapzárta után tartott ülést a Somogy Megyei Tagozat a társaság vezetőinek részvételével, illetve került sor a hagyományos Staféta-táborra – ezúttal új helyszínen, a Nevelésügyi Kongresszus jegyében, Esztergomban.