«Vissza

Szirmai Péter – Csapó Krisztián

Gyakorlati vállalkozásoktatás

Diákvállalkozások támogatása a Budapesti Corvinus Egyetemen

A szerzők a vállalkozásoktatás, a vállalkozási készségek fejlesztésének szakértői. Tanulmányukban a budapesti Corvinus Egyetemen folyó oktatómunkájuk tapasztalatait írják le. Képet adnak a vállalkozási kultúra fejlesztését szolgáló európai uniós folyamatokról, valamint az elmúlt másfél évtized fejleményeiről a vállalkozásoktatás terén, így a középiskolai vállalkozás iránt érzékenyítő programokról és az ezek keretében fejleszthető kompetenciákról. A bemutatott egyetemi vállalkozásoktatási programot azért ajánljuk az olvasó figyelmébe, mert jól adaptálható a közoktatás keretei között is.

A vállalkozások jelentősége és az oktatás szerepe

A kis- és középvállalkozások (a továbbiakban KKV-k) alapvető szerepet töltenek be a piacgazdaságokban a gazdasági növekedés előmozdításában, különösen recesszió, visszaesés idején. Az elmúlt évek során több példa is volt erre, emlékezhetünk az 1990-es évek végén az „internetes lufi” kipukkanására vagy a 2001. szeptember 11-ét követő időszakra. A fejlett piacgazdaságok növekedése jelentős mértékben függ a vállalkozói szektortól: a számos létrejövő, megújuló és megszűnő vállalkozás tartja mozgásban a gazdaságot, ezek teremtik a legtöbb új munkahelyet, és egyre számottevőbb a GDP-hez való hozzájárulásuk is. A KKV-k többsége ugyan megmarad kicsinek, és viszonylag rövid életkort él meg, ebben rejlik azonban a szektor legnagyobb pozitívuma is: amikor a nagy multinacionális vállalatok elbocsátásra kényszerülnek, KKV-k olyankor is alakulnak, és lekötik a felszabaduló munkaerő jelentős részét.

Az OECD-országokban 96 és 99% közötti a KKV-k részesedése az összes vállalkozásból. Magas részarányuknak, azaz számosságuknak köszönhetően jelentős a GDP-hez való hozzájárulásuk, ezért mind a nemzetközi szervezetek (OECD, EU), mind a nemzeti kormányzatok fontosnak tartják az új vállalkozások létrejöttének ösztönzését, a meglévő vállalkozások segítését (OECD 2002). E támogatások módszerei mindinkább finomodnak, és a piachelyettesítés helyett a piacépítés irányába mutatnak.

1999-ben a UNICE, az Európai Parlament melletti munkaadói érdekképviseleteket tömörítő szervezet, benchmarktanulmányban tárta fel a vállalkozások helyzetét Európában, összehasonlítva az Egyesült Államokkal és Japánnal. A tanulmány, amely sok tekintetben meglehetősen komor képet fest Európa felzárkózási esélyeiről, a következő jelmondattal indít: „Európának több munkahelyre van szüksége. Munkahelyet a vállalkozók teremtenek. Európának tehát több vállalkozóra van szüksége.” (Jacobs 1999.)

A vállalkozói szemlélet és aktivitás erősítése különösen fontos Európa számára, hiszen ez és az újonnan alakuló cégek száma Európában alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban (Dennis 2001). Európában a vállalkozói lét sosem volt olyan pozitív töltetű, mint az Egyesült Államokban. Az oktatás ezért kevésbé foglalkozott a kisvállalkozásokkal, sokkal inkább az volt a cél, hogy a hallgatókat felkészítsék egy nagyvállalatnál vagy a közszférában való elhelyezkedésre (European Commission 2004b).

Ez a szemlélet az elmúlt évek során sokat változott, az Európai Bizottság és az Európai Parlament is folyamatosan a kitűzendő célok között szerepelteti a vállalkozó Európa megteremtését (European Commission 2003). Nyugat-Európában a diplomás munkanélküliség növekedését követően a kormányzatok egyre inkább a saját vállalkozás indítását állítják a friss diplomások elé alternatívaként a nagyvállalatoknál való munkakeresés helyett (Matlay 2005).

Az oktatás nagymértékben hozzájárul a kultúra, ezen belül a vállalkozói kultúra fejlődéséhez. Az oktatás a vállalkozási kultúra terjesztésével és a vállalkozói készségek, képességek fejlesztésével azon túl is számos előnyt jelent a társadalomnak, hogy a tanított ismeretek beépülnek új vállalkozásokba (Mihály 2001). Tágan értelmezve: a vállalkozói szemlélet viselkedés- és magatartásformaként is felfogható, a mindennapi élet minden területén alkalmazható. Mindenkinek valamilyen szinten vállalkozóvá kell válnia, legalábbis vállalkozói szemléletet gyakorolnia. Ezért az oktatás feladata segíteni, hogy a fiatalokban olyan tulajdonságok alakuljanak ki, amelyek a vállalkozói szemlélet alapjaivá válnak. Ilyen a kreativitás, a kezdeményezőképesség, a felelősségtudat, a kockázatvállaló képesség, a függetlenség. A szemlélet már az általános iskolában is formálható (European Commission 2004c), és az ekkor elsajátított ismeretek egész életén végigkísérik az embert, hiszen az általános és középiskolák jelenlegi tanulói lesznek a jövő vállalkozói. A vállalkozói attitűd kialakítását fiatalkorban támogatja az Európai Unió is, ezt hangsúlyozza a 2004 elején elfogadott „Vállalkozási Akció Terv” is (European Commission 2004d), amely fontos szerepet tulajdonít az oktatásnak, illetve az új vállalkozások alapítását ösztönzi. A vállalkozás oktatásától azt várja, hogy minél többen kedvet kapjanak a vállalkozáshoz, és azt is, hogy a kockázat mellett mutassa fel a sokszor biztosabbnak tűnő alkalmazotti léttel szemben várható előnyöket (Román 2006).

Írásunkban a magyarországi középiskolai és egyetemi vállalkozási ismeretek oktatásának gyakorlatát mutatjuk be, majd egy hazánkban egyedülálló kísérletről számolunk be, amelyet a Budapesti Corvinus Egyetem Kisvállalkozás-fejlesztési Központjában végzünk.

A vállalkozások számának alakulása Magyarországon a rendszerváltást követően

Bár Magyarországon a politikai rendszerváltást (1990) megelőzően is működtek vállalkozások (1982 óta volt jogi lehetőség társas vállalkozások alapítására), 1988-ban a társas vállalkozások száma még csak 30 000 volt. A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi. VI. törvény és a politikai rendszerváltozás hatására 1991-re ez a szám megduplázódott, 60 000-re nőtt, majd 1992-re 120 000-re, újabb két év elteltével, 1994-re ismét a duplájára nőtt, elérte a 240 000-et. Ugyanezen idő alatt mintegy 700 000-re nőtt az egyéni vállalkozások száma (Szirmai 2001). Az összes regisztrált vállalkozás száma az évtized végére érte el a mai szintet, közel 1,2 millió körüli értéket. Ennek a robbanásszerű növekedésnek a hátterében1 alapvetően két dolog állt. Egyrészt mindenki számára megnyílt a lehetőség arra, hogy vállalkozzon, önállósodjon, hogy a maga ura legyen, így sokan, akik ezt korábban nem tehették meg, éltek a lehetőséggel. Másrészt a rendszerváltást és a KGST összeomlását követően az állami szféra visszaszorult, a korábbi nagyvállalatok egy része csődbe ment, másokat privatizáltak, és az új tulajdonosok ezeket racionalizálták. Ennek következtében hirtelen sokan vesztették el a korábban biztosnak tűnt munkahelyüket, és számukra nem volt más lehetőség, mint saját vállalkozás létrehozása és az egzisztencia ilyen módon való megteremtése. Míg a szocializmus kori magánvállalkozások hátterében fontos kockázatcsökkentő tudat volt a biztos állami munkahelyhez való visszatérés lehetősége bukás esetén, a rendszerváltást követően kényszerből vállalkozásba kezdők esetében komolyabb volt a kockázat (Laki 1998).

A gazdasági és politikai vezetés meglehetősen lassan reagált ezekre a változásokra. Az elsősorban munkaerő-piaci eszközökkel operáló vállalkozásfejlesztési politika még jó ideig az új vállalkozások létrejöttét próbálta segíteni, és csak lassan, időbeli késéssel került előtérbe az a követelmény, hogy az intenzív szakaszban nem a vállalkozások számának mindenáron való növelése a cél, hanem a meglévő vállalkozások túlélési esélyeinek, működési feltételeinek, fejlődésének piackonform támogatása. Azaz „a versenyhátrányt nem valamilyen jövedelemtranszferrel kell ellensúlyozni, hanem a támogatásra érdemes vállalkozások versenyképességét kell növelni” (Kállay–Imreh 2004, 70.). Megjelent olyan államilag támogatott hitelkonstrukció is, amely más célközönségre, a kisvállalkozások helyett a már megerősödött, közepes méretű vállalkozások támogatására irányult, ennek finanszírozási lehetőségeit bővítette, mivel a kiírt feltételeknek a kisvállalkozások nem vagy csak részben tudtak megfelelni (Laki 1998, 122.). Említésre érdemes az a gondolkodásbeli korlát is, amely különösen a gazdaság irányító szervezeteinél volt tapasztalható, hogy a támogatás kifejezést gyakran a pénzügyi osztogatás, „gyámolítás” szinonimájaként képzelték el. A nyugat-európai piacgazdaságok tapasztalata és gyakorlata ugyanakkor – annál is inkább, mert az intenzív fejlődésre való áttérés ott már évekkel, évtizedekkel előbb megtörtént – sokkal inkább a helyzetbe hozás, a képzésbeli támogatás, a hozzáférhető, de visszterhes hitelekkel történő támogatás, mintsem a vissza nem térítendő forrásokból történő gyámolítás. Különösen lényeges ez Magyarországon, ahol generációkon keresztül nemcsak a magánvállalkozások szorultak kritikus mértékben vissza, hanem a vállalkozói képzés is (Szirmai 2001).

Magyarország hihetetlen gyorsan, 5-10 év alatt hozott be fél évszázados lemaradást a vállalkozói ismeretanyagok, képzések meghonosításában. Ez a gyorsaság együtt járt a hasonlóképpen látványos vállalkozói boommal, a gazdaság említett piaci, vállalkozói átalakulásával. A vállalkozói ismeretek oktatása, e képzés fejlesztése a gazdaság távlati fejlődésének kulcskérdése, és meggyőződésünk szerint a tartalmi és módszertani feltételek adottak ahhoz, hogy a továbblépést megtegyük.

A vállalkozási ismeretek oktatásának kezdetei

Az 1990-es évek eleji változásokat követően érthető módon megnőtt az igény olyan ismeretek iskolarendszerű képzésben történő elsajátítására, amelyek releváns tudást nyújtanak az érdeklődőknek a magánvállalkozásokról. A rendszerváltást követő első években még nem voltak elérhető követendő példák a vállalkozást indítók számára, kevés volt a vállalkozói tapasztalat, és ez a kevés tapasztalat sem volt maradéktalanul alkalmazható az új körülmények között. A vállalkozóknak saját bőrükön kellett megtapasztalniuk, mit jelent az önállósodás, hogyan irányíthatják, vezethetik saját cégüket. Ekkortájt még nem álltak rendelkezésre saját fejlesztésű hazai vállalkozási tananyagok. Viszonylag hamar megjelentek azonban a sikeres nyugati programok adaptációi.

„A kilencvenes évek elején kialakult a vállalkozói programok fejlesztésének és terjesztésének piaca. Közel húsz program közül lehetett választani, az egyedi iskolai fejlesztéseket ún. követő iskolák vették át, lehetett csatlakozni a civil szervezetek programjaihoz. Mindez általában tantervek, tananyagok átadását-átvételét jelentette, gyakran kiegészült tanártovábbképzéssel. A NAT megjelenését követően azon iskolák egy részében, amelyek programok névadói voltak, a fejlesztések nyomán veszítettek jelentőségükből a közgazdasági, vállalkozói, gazdasági tárgyak (jellegzetes példái az Alternatív Közgazdasági Gimnázium és a Közgazdasági Politechnikum), máshol jelentősen változott a helyük, tartalmuk (például Hunfalvy János Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola, Kisújszállási Móricz Zsigmond Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium). Ugyanakkor a civil szervezetek mint programgazdák jelentősen növelték a csatlakozó iskolák számát. (A csatlakozott középiskolák száma – országosan – napjainkban meghaladja a kétszázat.)” (Darázs–Szomor–Szűcsné–Varga 2004)

Az 1990-es évek elején meggyökeresedett vállalkozásoktatási tananyagokat markáns gyakorlatorientáció jellemezte. Alkalmazkodva az iskolai képzés sajátosságaihoz, vagy létező, működő, sikeres vállalkozások gyakorlatával ismertették meg a fiatalokat, vagy szimulált vállalkozások alapításával próbálták bevezetni a tanulókat a vállalkozói lét rejtelmeibe. Ezt az időszakot gyors és látványos felfutás jellemezte az oktatható tananyagok választékában is, miközben megjelentek az első hazai kezdeményezések elsősorban a vállalkozói készségek megismertetésére, az üzleti tervezés alapjainak elsajátítására, illetve a vállalkozói gondolkodásba való bevezetésre (Szomor 1997).

Vállalkozásoktatás a középiskolákban

„Mivel az absztrakciós készséget kívánó makrotémák, valamint komolyabb üzleti-gazdasági számítások csak 14-15 éves kortól, a komplexebb gazdaságpolitikai összefüggések pedig csak 17-18 éves korban dolgozhatók fel a fiatalokkal, ezért a vállalkozásoktatás elsősorban a középiskolás diákok körében terjedt el” – olvasható Kádek István Út a sikeres vállalkozás-tanításhoz című könyvében (Kádek 2004, 58.).

Az 1990-es évek előtti nyugati tapasztalatok szerint a középiskolás korosztály gazdasági érzékének és ítélőképességének kialakítására nem csak tantárgyak, órarendbe illesztett iskolai programok segítségével van lehetőség. A hagyományos középiskolai vállalkozásoktatás mellett nyugaton számos olyan ifjúsági program működött, amelynek célja a fiatalok bevezetése az üzleti világba, a vállalkozói életforma megismertetése, a vállalkozói sikeresség elemeinek megmutatása (Kádek 2004).

Az első középiskolai vállalkozásoktatási kezdeményezések között jelentek meg Magyarországon a középiskolai diákok vállalkozói szemléletformálását vállaló nemzetközi Junior Achievement és Young Enterprise programok. A Junior Achievement 1992-ben jelent meg hazánkban, jelenleg (miután egyesült a Young Enterprise Alapítvánnyal) 321 középfokú oktatási intézményben van jelen, és máig körülbelül 57 000 diák tanulta tananyagaikat. A programok keretében indított középiskolai „diákvállalkozások” elősegítik, hogy kibontakozzon a résztvevők kreativitása, praktikus üzleti ötletek szülessenek. A diákok megtanulják, hogy felelősséget vállaljanak munkájukért, a fiatal a vállalkozáson keresztül jobban megismeri önmagát (ESZA 2004).

E szimulált diákvállalkozások kulcsszava az „olyan, mintha”. A diákok részvénytársaságot alapítanak, pontosabban egy olyan szervezetet, amely „olyan, mintha” részvénytársaság lenne. A diákok a társaság létrejötte után, amelynek részvényeit szüleik jegyzik le, felépítik a cég belső szervezetét, amely „olyan, mintha” tényleges vállalkozás lenne. Van igazgató, marketinges, munkaügyis, könyvelő stb. Az évente kétszer (karácsony előtt és húsvét előtt) megrendezett nagy vásáron a cégek felkínálják termékeiket, amelyek leggyakrabban „olyan, mintha” kommersz karácsonyi ajándékok lennének, az áruk azonban általában messze alatta van az üzletekben kapható termékekének. Tanév végén a cégek „lezárják az üzleti évet”, osztalékot fizetnek, ha van miből, majd feloszlatják önmagukat. Eközben megtanulják, mit jelent felelősséget vállalni a tevékenységükért, milyen belső munkamegosztási viszonyok vannak egy gazdálkodó szervezetben stb. Általában találkoznak a piaccal, sőt, rákényszerülnek arra, hogy saját cégüket, saját terméküket is pozicionálják, azaz elhelyezzék e piacon, árazzák és végiggondolják, mi kell ahhoz, hogy a vevők is értéknek fogadják el azt, amit a termelő vagy az eladó értéknek tételez.

Az előbb említett nemzetközi programok hazai megjelenésével párhuzamosan a kilencvenes évek elejétől több közgazdasági és kereskedelmi szakközépiskolában alakítottak ki tanulóirodákat. Ezek olyan speciálisan berendezett iskolai termek, ahol egy vállalkozás működtetéséhez szükséges valamennyi irodai részleg imitálva van, a szükséges berendezésekkel is el van látva (telefon, fax, fénymásoló, számítógépek a szükséges szoftverekkel együtt). Ezekben az irodákban sokszor osztott munkaidőben egy-egy osztály működteti szimulált vállalkozását, a diákok maguk döntik el, ki milyen feladatokért felel. Rotációs rendszerben töltik be a különböző munkaposztokat, tanulják meg a teendőket a gyakorlatban.

A kilencvenes évek közepére, amikor már száznál is több tanulóiroda és szimulált diákvállalkozás működött, természetes és termékeny folyamatként kapcsolódott össze a kettő. A közgazdasági szakképző intézményekben létrejött diákvállalkozások „szakköri óráik” egy részét a taniroda jól felszerelt tantermében tartották, ahol gyakorolhatták a termékek piacra vitelének dokumentációját (vámügyintézés, licencek beszerzése stb.), valamint információt cserélhettek egymás között a különböző termékek és szolgáltatások piacáról, a kereslet-kínálatról. A folyamatot segítette a Nemzeti Szakképzési Intézet, amely információs központként ellátta a tanirodákat forgalmi, piaci információkkal.

A gyakorlóirodák jelentőségét kiemeli az a tény, hogy a magyar szakképzés leggyengébb pontját, a diákok gyakorlati ismeretekkel való felvértezését erősíti. A tanulóirodák az elmúlt 15 évben látványos fejlődésen mentek keresztül, ma már a közgazdasági jellegű iskolák többsége rendelkezik ilyen irodával.

A vállalkozásoktatás módjai

A szakirodalom a vállalkozásoktatás három alapvető módját különbözteti meg: a tanári előadás, a szimulált vállalkozás és a valódi vállalkozás keretében való tanítást.

A tanár – bármilyen kiváló is – legfeljebb elmondani, leírni tudja, mi a vállalkozás. A tanári előadás szinte kizárólag ismereteket ad át, és nem képes készségeket kifejleszteni a tanulókban. Az előadáshoz képest a szimulált vállalkozások nagy előnye, hogy többféle képességet fejlesztenek ki, kézben tartható módon vezetik be a résztvevőket a gyakorlati tevékenységbe, a vállalkozói készségek jelentős része fejleszthető általuk, ugyanakkor költségkímélők, a tanár számára viszonylag könnyen kontrollálhatók. Azonban ebben az esetben is igaz, hogy nem elegendő a 45 perces óra ahhoz, hogy a hallgatók egy-egy alkalommal kellő mértékben azonosuljanak a feladattal. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a diákok tudatában vannak annak, hogy ez a vállalkozás csak „szimulált”, s így korlátozott a felelősségük, ezzel párhuzamosan a motivációjuk is.

A valódi vállalkozás megalapításán keresztül történő oktatásnak van a legnagyobb hatása a diákok körében, itt érhető el a legnagyobb tanulói motiváció, kötődés a vállalkozás iránt. Ebben az esetben a tevékenység nem korlátozódik csupán az iskolai órákra, azon kívül is végezhető, sőt, ha sikeresek szeretnének lenni a hallgatók, a vállalkozás működtetésének jelentős része az iskolai időn kívülre esik. Ez egyben a hátránya is: a hallgatókra jelentős terhet ró a profittermelő működés elérése, ezért könnyen a tanulás rovására mehet. Mind a tanárra, mind a diákra hatalmas felelősség hárul, hiszen egy-egy ilyen vállalkozás nehezen tervezhető és tartható kézben. A költségeket is könnyen alultervezhetik, és a való életben az alapítóknak kell vállalniuk a vállalkozás működtetésének minden következményét.

Ezzel szemben a hagyományos, tanári előadás keretében történő oktatás szinte minimális kockázattal jár, a tanár végig ellenőrzése alatt tudja tartani a képzést. Az előadások könnyen beilleszthetők a tanrendbe, a diákok és a tanárok által megszokott keretben zajlanak. Az ismeretek oktatásának ez a módja azonban kizárólag elméleti ismeretek átadására korlátozódhat, és a vállalkozói világban fokozottan érvényes az, hogy nem biztos, hogy az lesz a legjobb vállalkozó, aki a tankönyvben olvasottakat bemagolta. A vállalkozóvá váláshoz a vállalkozói képességek fejlesztésére is szükség van, a „gyakorlat teszi a mestert”.

A középfokú oktatásban működő legjobb gyakorlatokat összefoglaló európai uniós tanulmány szerint az alábbi képességeket és ismereteket kellene oktatni a középiskolákban a vállalkozásoktatás keretében (European Commission 2005).

A felsorolásban szereplő készségek, ismeretek maradéktalanul csak a valódi vállalkozás alapításán és működtetésen keresztül szerezhetők meg, illetve sajátíthatók el. A szimulált vállalkozás, mivel csak „olyan, mintha” valódi lenne, lehetőséget nyújt ugyan a készségek, ismeretek többségének alacsonyabb szintű elsajátítására, de minthogy a meghozott döntések nem „élesben mennek”, ezért például a kiszámítható kockázat vállalásával nem kell szembesülniük a diákoknak. A tanári előadás során az elméleti üzleti ismeretek szerezhetők meg, ezek viszont csak gyakorlati tapasztalattal kiegészülve teljesedhetnek ki.

Vállalkozásoktatás a felsőoktatásban

A rendszerváltást megelőző években a magyar felsőoktatási intézmények képzési palettáján nemhogy a vállalkozási ismeretek oktatását célul kitűző kurzusok nem szerepeltek, Magyarországon kiterjedt gazdasági felsőoktatás sem volt.2 Ez az utóbbi évek során jelentősen megváltozott. Kezdetben az egyetemeken indított gazdasági képzések keretében menedzsmentismereteket hallgathattak a diákok, majd lejátszódott egy hasonló folyamat, mint amilyen korábban az Egyesült Államokban (King 2001): a menedzsmentkurzusokat kínálták azonos tartalommal vállalkozói ismereteket nyújtó tárgyakként. Később önálló vállalkozási ismereteket nyújtó kurzusok is indultak, majd miután ezek sikeressé váltak, illetve egyre több vállalkozási ismeret és tapasztalat gyűlt össze, az ország több felsőoktatási intézményében komplett képzési programokat, szakirányokat dolgoztak ki és kínálnak a hallgatóság számára. A vállalkozói kurzusok tematikájuk szerint két fő csoportba sorolhatók: az egyikbe a vállalkozásokról szóló (gazdaságpolitika), a másikba a vállalkozóknak szóló, businesskurzusok tartoznak. Ma a hazai vezető egyetemeken és főiskolákon szinte kivétel nélkül elérhetők az ilyen ismereteket nyújtó tantárgyak. Eközben gombamód szaporodtak a kifejezetten üzleti ismeretekre orientálódó főiskolák, egyetemi karok, magániskolák is. A „tantárgy-megközelítésű business” gyenge oldala ugyanakkor, hogy beilleszkedik az „egyetemi tananyagok” rendszerébe, azaz a hallgatók számára az élettől némileg elválasztott elméleti tudásként tételeződik. Sokan vallják ugyanakkor, hogy a vállalkozás elsősorban nem szaktudás, nem ismeret, hanem készségek dolga. E szaktantárgyak – üzleti tervezés, vállalati pénzügyek, menedzsment stb. – ismereteket nyújtanak, készségeket azonban sem tartalmuk, sem metodológiájuk következtében nem fejleszthetnek ki. A készségek mellett a másik fontos tényező a vállalkozói szemlélet (Frank–Korunka–Lueger–Mugler 2005), ennek erősítése különösen fontos egy olyan országban, ahol hosszú időszakon keresztül vállalkozásellenes volt a közhangulat. Mindezek megvalósítására született kísérletünk a közgazdaság-tudományi egyetemen.

A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett kísérlet

A vállalkozói ismereteket oktató szokványos kurzusokon és szakirányokon túlment a Budapesti Corvinus Egyetem (ekkor még Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem) Kisvállalkozás-fejlesztési Központja (KFK), amely úttörő kezdeményezésként 2003 tavaszán meghirdette az egyetem hallgatói számára a „Vállalkozásbarát Egyetem – Vállalkozásképes Hallgatók” (VE-VH) programot. Ennek keretében akciókutatás-jelleggel oly módon segítjük a hallgatók vállalkozói felkészülését, hogy az elméleti közgazdasági tanulmányok mellett gyakorlati, élő vállalkozások szervezésére ösztönözzük őket. A projekt keretében nyilvános pályázatot írunk ki arra, hogy a hallgatók üzleti tervet készítsenek olyan vállalkozásra, amelyet sikeres pályázat esetén meg is valósítanak. Más üzletiterv-író versenyekkel ellentétben itt nem az üzleti terv precíz kidolgozottsága az érdekes, sokkal inkább az, hogy a benne szereplő üzleti ötlet reális-e, illetve az a fontos, hogy a megvalósítására szövetkező hallgatók elég meggyőzőek legyenek, hogy kellően elkötelezettek, és képesek megvalósítani vállalkozási ötletüket. A legfelkészültebb és legvilágosabb célokkal rendelkező hallgatók/hallgatói csapatok számára anyagi támogatást nyújtunk vállalkozásuk megalapításához.

A projekt működtetéséhez szükséges kezdő tőkét az egyetem a magánszférából kapta, konkrétan a UPC Magyarország Kft. biztosította, ezzel is példát mutatva a magánszféra és az egyetem közötti mindkét fél számára előnyös együttműködés lehetőségére. Az egy-egy induló cég által elnyert pályázati összeget (maximum félmillió forint) a már létrejött cég bankszámlájára utalják elfogadott költségterv alapján. Ez a biztosíték rá, hogy ezek a cégek akkor sem jelentenek ráfizetést az alapítóiknak, ha az egyéves szárnypróbálgatás csak arra lesz elegendő, hogy a gyakorlatban tanulják meg, mit is jelent vállalkozni, kapcsolatokat építeni, milyen is a marketing akkor, ha a saját bőrükre megy. A hallgatói vállalkozásokkal megkötött szerződés egy évre szól, lejártakor a létrehozott céget meg kellene szüntetni, amennyiben a hallgatók befejezik tanulmányaikat és elhagyják az egyetemet. Az oktatási intézmény nem vállalhatja tovább az együttműködés felelősségét.

A cél persze – bár a kudarcokból is sokat lehet tanulni – nem a bukás, hanem az üzleti siker, ebben támogatja a vállalkozásokat, hogy minden cég mellett a KFK által kijelölt mentor segíti tanácsaival a csapatot, segít a felmerülő problémák megoldásában, miközben az operatív működtetéssel kapcsolatos minden feladatot maguk a vállalkozó hallgatók látnak el. A mentorok a központ PhD-hallgatói, illetve jelentős üzleti ismeretekkel rendelkező vállalkozók. A mentori tapasztalatokat sikeresen használjuk fel az egyetemi oktatás során, ezeket a vállalkozásokat állítva iskolapéldaként a vállalkozói ismereteket terjesztő kurzust hallgató diákok számára. A KFK maga virtuális inkubátorként működik a hallgatói vállalkozások számára.

Napjainkra látható, hogy a kísérleti vállalkozások betöltik pedagógiai funkciójukat, hiszen a cégek még meg sem alakultak, amikor már gyűltek a tapasztalataik: nem könnyű kifejező cégnevet találni, amely ne lenne már foglalt, avagy hogy a vállalkozói csapat nagyobb létszáma kétségtelenül jelentős tapasztalati tőke, de például gondot okoz az időpontok egyeztetése, amikor egyszerre minden tagnak alá kell írnia valamely okiratot.

A VE-VH projekt egyben kutatási feladatot is jelent a KFK számára, a kutatás abba a módszertani törekvésbe illeszkedik, amelynek során a vállalkozások világával ismertetjük meg a hallgatókat. A létrejött hallgatói vállalkozások egyben más egyetemi hallgatók számára kutatási témát kínálnak, a legjobb csapatok rendszeresen beszámolnak hallgatótársaiknak tapasztalataikról. Ez a modell már eddig is több tudományos diákköri (TDK) és diplomadolgozat alapját is képezte. Az egyéves szerződéses időszak lejártát követően a támogatásunkkal indult vállalkozásokkal nem szűnik meg, hanem folyamatosan fennmarad a kapcsolatunk. Egymással is találkozhatnak, tapasztalatot cserélhetnek, sőt többször volt arra is példa, hogy egymással kötöttek üzletet. A cégeket szükség esetén továbbra is ellátjuk tanácsokkal, segítjük őket, ha hozzánk fordulnak, azonban az egy év letelte után a pénzügyi támogatás és a vele járó kötelező számadási kötelezettségük megszűnik.

Az első év tapasztalatai

A program első – pilotprogram – évében nyertes három pályázat piacválasztása bizonyítja, hogy az egyetem jól készíti fel a hallgatókat a makrogazdaság várható folyamataiból, mindhárom cég dinamikusan bővülő piacon próbál teret nyerni magának.

A Vice Versa Bt. fordítással foglalkozik. Mindkét alapítója magasabb szintű angol nyelvismerettel rendelkezik, mint az egyetemistáktól általában elvárt szakmai anyaggal bővített közép- vagy felsőfok, nemcsak több nyelvet tudnak, de egyikük kiegészítő fordítóképzésre is jár a BME-re. A jó piacválasztást igazolja, hogy már az alakulást követően volt megrendelésük, árbevételük, és joggal bizakodtak abban, hogy némi marketing után mind több potenciális megrendelő figyel fel rájuk, válik megbízójukká.3 Érdemes megemlíteni, hogy megbízóként már az egyetem, illetve szervezeti egységei is megjelentek.

Egy év múlva mindkét alapító befejezte egyetemi tanulmányait. Egyikük állásba ment (bár a cégnél megmaradt csendestársnak), a másik társ úgy döntött, hogy főállású vállalkozóként folytatja életét. Hamarosan partnerségi ajánlattal kereste meg őket egy konkurensük, egy nagyobb, tőkeerős fordítóiroda, amelynek keretében nemcsak friss tőkéhez juthatott a cég, de a piacát is jelentősen kibővíthette. Ennek az önállóság részleges feladása volt az ára. Hosszas tanakodás után elfogadták az ajánlatot, és ma Afford Fordító- és Tolmácsiroda Kft. néven találjuk őket a piacon. A légiközlekedési iparágat hasonlatul véve „fapados fordítóirodaként” tartják számon magukat, ezt fejezi ki a névválasztásuk is.

Négyfős csapat állt össze Europrojekt 2000 Bt. néven azzal a tervvel, hogy kis- és középvállalkozók (vagy más megrendelők) számára pályázatok elkészítését, megírását vállalja. Jóllehet Magyarország EU-csatlakozásával ezen a piacon is robbanásszerű fejlődést várhattak, mégis szembetalálták magukat az indulás nehézségeivel. A megbízók lehetőleg olyan referenciát kérnének, ahol a pályázatkészítő elnyert pályázatokat tud felmutatni. Az ifjú vállalkozók hamar rájöttek arra, nem érdemes piaci konkurensként szembeszállni néhány, mellékállásban ezzel foglalkozó tanárukkal; sokkal inkább megéri partnerséget ajánlani, méltányos árakkal vállalva az alvállalkozói aprómunkák elvégzését tapasztaltabb cégek mellett annak érdekében, hogy beletanuljanak a pályázatírás fogásaiba, megszerezzék az első referenciákat, kialakuljanak kapcsolataik. Azt is gyorsan megtapasztalták, hogy az első saját megrendelések megszerzéséhez nem elegendő az önmagukba vetett hit, sokkal inkább a kapcsolati tőke számít, amely összehozhatja őket a potenciális megrendelőkkel. Miután ezt felismerték, családi kapcsolataik révén sikerült néhány kisebb település önkormányzatától megbízást kapniuk olyan területeken, amelyeken a nagyobb pályázatíró cégek még nem láttak fantáziát. Mivel eleinte a legnagyobb kihívás a megrendelések szerzése volt, a hallgatók hamar rájöttek, hogy célszerű erre koncentrálniuk, ahelyett, hogy a pályázat fizikai megírásával bajlódnának. Ezt a feladatot fillérekért elvégzik más hallgatótársaik, akiket csak instrukciókkal kell ellátniuk, és persze lektorálniuk kell a kész pályázatokat beadás előtt.

Egy év elteltével a cég megszüntetése szóba sem kerülhetett, hiszen megbízásaik jelentős részét sikerdíjas konstrukcióban vállalták, ami azt jelentette, hogy a beadott pályázatok megbízóinak sikeressége esetén várhatták jövedelmük jelentősebb hányadát. Néhányan a cégből mégis inkább munkába álltak (nagyvállalatok alkalmazottaiként), negyedik társuk kivásárolta őket, és a mai napig sikeresen működteti a vállalkozást.

Elitebbnek tűnő piacra vállalkozott egy hatfős csapat: honlapok készítésére kis- és középvállalkozások (valamint bármely más megrendelő) számára. Az ezredforduló után Magyarországon nagyon sokan vállalkoztak ilyesmire, úgy tűnt (és ez mára be is igazolódott), hogy az elkövetkező évek során minden jelentősebb cég szeretne magának saját honlapot készíttetni. A Hálótársak 2003 Bt. tagjai abban reménykedtek, hogy még nem késő beszállni, és nem titkolták azt sem, hogy vállalkozásuk egyik célja, szakmai gyakorlatot szerezni az egyetemen tanult informatikai és gazdasági ismeretek mellé. A működés első éve során kiderült, hogy a hat tulajdonos egy kicsit sok, ha együttműködni, dolgozni kell. Nehéz ugyanis hat embernek egyszerre összegyűlnie és demokratikusan szavaznia mindenről. Azt is megtapasztalták, hogy a feladatok túlzott elaprózottsága sem jó, ugyanis akkor nem készülnek el időben. Az első év végére a vállalkozók ráeszméltek, hogy így működésképtelenek, és egyikük megvásárolta a többiek részesedését, azóta ő működteti ezt a céget.

A második projektév tapasztalatai

A projekt sikerének egyik bizonyítéka, hogy a második meghirdetéskor már 14 pályázat közül választhattuk ki azt a hetet, amelyet végül is reálisnak, megvalósíthatónak, támogatandónak gondoltunk. Itt is szembesültünk azzal, amit a felsőoktatás jelenlegi legnagyobb hibájának tartunk: a hallgatók alig szereznek gyakorlati tudást, sokkal inkább elméleti ismereteket kapnak tanulmányaik során. A menedzsmenttárgyak keretében is elsősorban elméleti kérdésekkel foglalkoznak, talán ennek is tudható be, hogy a pályázat meghirdetésekor lényegesen több érdeklődő volt, közülük azonban többen is visszaléptek: anyagi kockázat nélkül sem merték vállalni a pályázat beadását és ötletük megvalósítását. Az elnyerhető összeg és az ígért mentori támogatás összességében nem volt elég vonzó ahhoz, hogy belevágjanak, többen inkább úgy gondolták, hogy jobban járnak, ha elmennek már az egyetemi évek alatt valamely nagy multicéghez vagy az államigazgatásba gyakornoknak, mint ha a saját vállalkozásukkal vesződnek.

A hét nyertes pályázat természetesen már változatosabb tevékenységi profilt mutatott, mint az előző év indulói, és elveiben is némileg különbözött azoktól. Nem a dinamikus piacokat keresték a jelentkezők, hanem többségük abból indult ki, hogy mi az, amiért ők maguk pénzt adnának, milyen piaci rést látnak, milyen kielégítetlen szükséglettel találkoznak.

Ebből a szempontból példaértékű annak a hallgatónőnek a vállalkozása (Pulzustrainer Bt.), aki maga is sportszerűen foglalkozik hosszútávfutással, és azt tapasztalta, hasznos lehet egy futó számára az a karóra, amely egyidejűleg mutatja az időt, valamint a futó és a futás különböző fizikai paramétereit is (pl. a pulzust). Ezek az órák meglehetősen drágák, így a különböző tömegfutó-rendezvények résztvevői általában nem tudják megvenni maguknak, de nincs is rá folyamatosan szükségük. A vállalkozás ilyen órák kölcsönzésére alakult, és ahogy hasonló esetekben ez lenni szokott, a némileg nehéz indulás után fokozatosan alakította ki beszerzési és értékesítési piacát. Nyerő ötletnek indult a cég interaktív honlapjának kialakítása, ugyanis a statisztikák szerint ez sokkal több ügyfelet hoz, mint a nyomtatott újságokban megjelenő hirdetés.

E vállalkozás egyik jövőben megoldandó problémája, hogy jelenleg nincs irodája, a megrendelt terméket vagy futár szállítja ki, vagy a tulajdonos lakásán lehet átvenni. Az órák kölcsönzése ezért nem jelent akkora üzletet, mivel kiszállításuk és visszagyűjtésük jelentős energiát köt le. Az üzlethelyiség fenntartása a hallgató számításai szerint nem térülne meg a jelenlegi forgalom mellett. A vállalkozás működésének első évében nem volt jelentősebb versenytársa, de nem biztos, hogy a jövőben is így lesz.

Volt olyan vállalkozás, amely középiskolai diákok számára kívánt kulturális programokat és tréningeket szervezni (hiszen tapasztalták, hogy ebből hiány van), és volt olyan diák, aki szülei tapasztalatából tudta, hogy a könyvelőirodák az év néhány hetében igen nehezen birkóznak meg feladataikkal, amikor adóbevallási határidők vagy egyéb beszámolási időszakok okán munkacsúcs jelentkezik. Ez a csapat végzős, számvitelhez már értő egyetemi hallgatókat próbált kiközvetíteni könyvelőcégek számára a munkacsúcsok időszakában.

Egy vállalkozás az információtechnika terén kifejlesztett innovatív ötletét próbálta piacképessé tenni. Egyik ismerősük, akinek műszaki boltja van, szolgáltatta az ötletet: arra panaszkodott, hogy túl sok időt köt le telefonon elmagyarázni a vevőknek, hogyan kell egy-egy készüléket üzembe helyezni. Sokkal egyszerűbb lenne, ha a folyamatot az internet segítségével lehetne közvetíteni, ezen a csatornán keresztül válaszolni a vevők kérdéseire. Manapság egyre több háztartásban van már szélessávú internetkapcsolat és webkamera, így ez az interaktív kommunikáció népszerű lehetne. Időközben más cég is érdeklődést mutatott az ötlet iránt, így a hallgatók anyagi támogatásunk megszerzése után nekiláthattak a megvalósításnak. Kiderült, hogy egy ilyen szolgáltatás nyújtásához saját szerverre van szükségük; ha már vettek egy saját szervert, akkor miért ne használják azt más célokra is, így cégek számára webhosting szolgáltatást is nyújtanak kedvező áron. Ehhez kapcsolódó szolgáltatásuk a honlapok készítése, ezt kiadják „alvállalkozóiknak”: évfolyamtársaiknak. Miután több cégnél jártak üzletet kötni, többször felmerült, hogy vállalnák-e az adott cégek informatikai rendszerének, hálózatának továbbfejlesztését. Ennek köszönhetően belevágtak az informatikai termékek forgalmazásába is. A hallgatók vállalkozásának gyorsan híre ment, jelenleg ketten az egyetemi kötelezettségeik mellett nem tudnak eleget tenni a megrendeléseknek, alkalmazottat kell felvenniük, vagy alvállalkozókat kell bevonniuk. Mindkét hallgató úgy gondolja, hogy megérte belevágni a vállalkozásba, amely biztos jövedelemforrást teremt. Bár eddig úgy tűnik, nem ez a gyors meggazdagodáshoz vezető út, könnyen lehet, hogy egyszer ilyen csapatokból alakulnak ki az új évezred Bill Gatesei.

A program hozadéka

A választott oktatási módszer minden más módszernél jobban segíti a hallgatók elmélyült vállalkozói ismereteit. A projekt egyik legnagyobb értéke, hogy a hallgatók maguk is értéket állítva elő, nem szimulált vállalkozásban, hanem valódi üzletben vesznek részt. Közvetlenül átélik döntéseik sikerét és kudarcát, és ez az oktatásban megszokottnál sokkal magasabb szintű motivációval jár. Tapasztalataikkal megismerkedve a diáktársak is ötleteket, elgondolásokat nyerhetnek arra, hogy saját oktatási környezetükben milyen módon tudják implementálni a Vállalkozásbarát Egyetem – Vállalkozóképes Hallgatók oktatási módszert, hogyan tudnak/tudhatnak vállalkozni.

Az akciókutatásnak elsősorban oktatás-módszertani konzekvenciái vannak, ezek általánosításán jelenleg dolgozik a kutatócsoport. Már ma is látható azonban, hogy ez az oktatási módszer a korábbiaktól gyökeresen eltérő módon definiálja a tanár (a projektben mentorok) szerepét, kilépteti az oktatást az iskolapadból, és mind a tanárokat, mind a részt vevő diákokat szembesíti az üzleti élet mindennapjaival. Mindez tapasztalataink szerint hihetetlen mértékben motiválja a résztvevőket, és a projekt iránt nagy lelkesedést kelt. Jelenleg a projekt szélesítésén dolgozunk más egyetemek gazdasági képzést szerző hallgatóinak bevonásával. Az elmúlt évben már egy vidéki egyetem is átvette módszerünket. A program sikerességét az is jelzi, hogy több üzletember megkeresett bennünket az utóbbi időben, aki hajlandó lenne befektetni egy-egy ilyen hallgatói vállalkozásba.

Irodalom
Darázs Dóra – Szomor Tamás – Szűcsné Szabó Katalin – Varga Zoltán (2004): Gazdasági ismeretek oktatása a fővárosi iskolákban. Új Pedagógiai Szemle, 2. sz.
Dennis, D. (2001): Fostering Entrepreneurship in Europe. In Lundström, A. – Stevenson, L.: Entrepreneurship Policy for the Future: Volume 1 of the Entrepreneurship for the Future Series, 107–130. Swedish Foundation of Small Business Research.
Edwards, L.-J. – Muir, E. J. (2005): Promoting entrepreneurship at the University of Glamorgan through formal and informal learning. Journal of Small Business and Enterprise Development, Vol. 12, No. 4., 613–626.
European Commission (2003): Creating an entrepreneurial Europe – The Activities of the European Union for small and medium-sized enterprises (SMEs), COM (2003) 26, 21.01.2003, elérhető: http://europa.eu.int/comm/enterprise/entrepreneurship/promoting_entrepreneurship/doc/2003sec58_en.pdf
European Commission (2004a): Action Plan: The European Agenda for Entrepreneurship, European Commission, COM (2004) 70 final, 11.02.2004, elérhető: http://europa.eu.int/comm/enterprise/entrepreneurship/promoting_entrepreneurship/doc/com_70_en.pdf
European Commission (2004b): Helping to create an entrepreneurial culture – A guide on good practices in promoting entrepreneurial attitudes and skills through education, Luxemburg, elérhető: http://europa.eu.int/comm/enterprise/entrepreneurship/support_measures/training_education/doc/entrepreneurial_culture_en.pdf
European Commission (2004c): Making Progress in promoting entrepreneurial attitudes and skills through Primary and Secondary education. Final Report of the Expert Group „Education for Entrepreneurship. European Commission Enterprise Directorate-General, Brussels, Belgium, elérhető: http://europa.eu.int/comm/enterprise/entrepreneurship/support_measures/training_education/doc/entrepreneurship_education_final_en.pdf
European Commission (2004d): Entrepreneurship Action Plan, elérhető: http://europa.eu.int/comm/enterprise/entrepreneurship/action_plan.htm
European Commission (2005): Mini-companies in Secondary Education, elérhető: http://europa.eu.int/comm/enterprise/entrepreneurship/support_measures/training_education/doc/mini_companies_en.pdf
ESZA (2004): Vállalkozói készségek fejlesztése a középfokú és felsőoktatásban. Budapest. Elérhető: http://vallalkozas.esf.hu/data/publication_24.pdf
Frank, H. – Korunka, C. – Lueger, M. – Mugler, J. (2005): Entrepreneurial orientation and education in Austrian secondary schools. Journal of Small Business and Enterprise Development, Vol. 12, No. 2., 259–273.
Jacobs, Georges (1999): UNICE Fostering Entrepreneurship in Europe – The UNICE Benchmarking Report, 1999.
Kádek István (2004): Út a sikeres vállalkozástanításhoz. BVB Nyomda és Kiadó Kft., Eger.
Kállay László – Imreh Szabolcs (2004): A kis- és középvállalkozás-fejlesztés gazdaságtana. Aula, Budapest.
King, S. W. (2001): Entrepreneurship Education: What the Consumer values. Proceedings of the 46th International Council for Small Business. Taipei, Taiwan, 123–137.
Laki Mihály (1998): Kisvállalkozás a szocializmus után. Közgazdasági Szemle Alapítvány, Budapest.
Matlay, M. (2005): Entrepreneurship education in UK business schools: Conceptual, contextual and policy considerations. Journal of Small Business and Enterprise Development, Vol. 12., No. 4., 627–643.
Mihály Ildikó (2001): Vállalkozási ismeretek oktatása Európában. Új Pedagógiai Szemle, 12. sz.
OECD (2002): Small and Medium Enterprise Outlook.
Román Zoltán (2006): A vállalkozás oktatása a felsőoktatásban. Vezetéstudomány, 37. 1. 2–9.
Szirmai Péter (2001): Vállalkozásoktatás és helyreállítási periódus. Vezetéstudomány, 32. 1. 12–20.
Szomor Tamás (1997): Tanári kézikönyv a Junior Achievement program tanításához. Junior Achievement Magyarország Alapítvány, Szeged.