«Vissza

Kleininger Tamás

IKT-eszközök a földrajz oktatásában

Az IKT-eszközök tantárgyi alkalmazása jelentős kihívás a pedagógus számára, mind a tartalmak, mind a tanulásszervezés szempontjából. Az alábbi tanulmány alapvetően az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásának problémáival foglalkozik a földrajztanításban, de számos, figyelemre méltó általános didaktikai és tanulásszervezési megállapítást is tartalmaz. A szerző megpróbál választ keresni arra, milyen tárgyi és szervezési feltételek szükségesek ahhoz, hogy az internet valóban segíteni tudja a tanulók önálló tanulását és a tanárok tevékenységét, mindenekelőtt azt, hogy miként neveljék önálló ismeretszerzésre diákjaikat.

Mit jelent a földrajztanárok számára napjaink pedagógiájának fontos, új, gyakran emlegetett kifejezése: az információs és kommunikációs technológia (IKT, angolul ICT – Information and Communication Technology)?

Minden tanár számára egyértelmű, hogy felgyorsult korunkban más az iskola, más a társadalom, mint régebben volt. Mit jelent a tanárok számára ez a „felgyorsulás”?

Mindenekelőtt azt, hogy hihetetlenül kibővült az információkhoz való hozzájutás lehetősége. Ma már nem az okoz gondot, hogy honnan szerezzünk be információkat, hanem miként szelektáljunk közöttük. A tanulók otthon és az iskolában széles sávú internet-elérhetőséggel találkoznak, fényképezésre, videofelvételek készítésére, esetleg tévézésre alkalmas mobiltelefon lapul a zsebükben, zenei fájlokat visznek magukkal zenehallgatásra, digitális fényképeket készítenek, GPS-t és számítógépes navigációs rendszert találnak az autóban, a kábelen érkező sok tévécsatorna ontja számukra a friss, tudományos műsorokat stb. Egyre természetesebb nekik, hogy mindinkább digitalizálódó világban élünk.

Megváltozott az információhoz jutás módja is. A számítógép, a számítógép-hálózatok, az internet elterjedésével nem szükséges könyvtárakban hosszas kereséssel megszereznünk a nem is mindig friss információkat, az internet lehetővé teszi számunkra, hogy elképzelhetetlenül sok anyagot nagyon rövid idő alatt átnézzünk, a lehető legfrissebb információk közül válogathassunk.

Térbeli lehetőségeink is kibővültek: számítógépünk mellől el sem mozdulva, néhány gombnyomással más települések, országok, kontinensek információs hálózatához kapcsolódhatunk, nézhetünk műholdképeket.

A számítógépek használata rohamosan terjed a városokban, sok településen a „digitális város” megvalósításán dolgoznak, ahol az ügyek intézésének jelentős részét számítógéppel lehet végezni, ahol számos internetes hot spot szolgálja a kábel nélküli szabad internetelérést.

Mi a helyzet az iskolákban? Változott-e a tanárok hagyományos tábla–kréta–füzet–tankönyv–atlasz szemlélete?

Bár hazánkban még nem beszélhetünk valóságosan kialakult információs társadalomról, bizonyos, hogy különösen mélyreható változások várhatók az oktatás, a tanulás, a képzés és a továbbképzés területén. Sokan gondolják úgy, hogy az új technológiák felhasználásában rejlő lehetőségek komoly kihívást jelentenek az oktatás tradicionális rendszere és megszokott módszerei számára. Ráadásul az is megjósolható, hogy ez a folyamat nem áll meg.

A számítástechnika fejlődése nyilvánvalóan alaposan meg fogja változtatni az iskolai oktatás formáját, lehetőségeit, méghozzá valószínűleg gyorsabban, mint annak idején a könyvnyomtatás tette.

Mindez növeli a tanárok felelősségét is. Meg kell ismerkedniük a számítógép használatával, az internet adta lehetőségekkel, hogy oktató-nevelő munkájukat a mai kor szintjén el tudják látni. Tapasztalatok szerint ugyanis a tanulók éppúgy el tudnak tévedni az internet virtuális dzsungelében, mint egy igazi erdőben. Meg kell őket tanítani arra, hogy mit és hogyan tudnak használni, mit hol kell keresni, melyek az internetezés írott és íratlan szabályai.

A tanulói aktivitás növelése a tantermi órákon is megvalósítható, például oly módon, hogy a tanulók önállóan dolgozzák fel a tananyagegységeket, a tanár szerepe csak a konzultáció, a segítés. Így a hallgatók saját tempójukban (időadaptivitás) és tudásuknak megfelelően eltérő egységeken haladhatnak át (útadaptivitás), vagyis az algoritmizált vagy programozott oktatás alapelvei szerint tanulnak.

Teljesen új távlatokat nyit a world wide web a távoktatás területén is, hiszen egyszerűen, olcsón lehet előállítani olyan oktatási anyagokat, amelyek bármikor átírhatók, modernizálhatók, s a világ bármely hálózatba kapcsolt helyén rendelkezésre állhatnak. A www segítségével megvalósítható a virtuális egyetem is.

A feladat megoldásához napjainkban már számos technikai eszköz áll rendelkezésre. Olyan oktatástechnológiai fejlődés ment végbe, amely egyre több érzékszervünk „bekapcsolását” tette lehetővé a tanulás során. A hangsúly áttevődik az információk kezelésével, feldolgozásával kapcsolatos képességekre. Fontossá válik a külső forrásokból nyert ismeretek integrációja, a tanulási környezet motiváló hatása. A hatalmas információáradat, amely a mindennapok – és nem csak az oktatási folyamat – jellemzője, fejlett szelektivitást kíván meg a befogadótól. A tanár szerepe változik: a tanulási folyamatot elsősorban irányítania, szerveznie kell.

Nem biztos ugyan, hogy a jövőben a tanárok majd az interneten adják fel a tanulóknak a házi feladatokat, de az biztos, hogy megnő a tanári útmutatás jelentősége az új típusú médiumok vonatkozásában. Lényeges lesz, hogy a tanárok az iskolai weboldalakon is segítséget adjanak a tanítványaiknak.

Természetesen nem arról van szó, hogy az internet használata a diákok részéről csak a tanár által megadott vagy javasolt helyekre korlátozódjék. Példaértékű lehet azonban, ha a web útvesztőjében rendelkezésre áll a tanár által felkutatott anyag. Ha bizonyos feladatokat, teszteket, felvételi anyagot helyezünk el a világhálón, más iskolák munkáját is segíthetjük. Ez nem biztos, hogy helyettesítheti a publikációt, de hasznosan kiegészítheti a hagyományos médiákat. A jelentőségét hiba lenne misztifikálni, ugyanakkor legalább akkora hiba lenne nem számolni az új típusú média által nyújtott lehetőségekkel.

Az iskolarendszerre ma több irányból is erős nyomás nehezedik annak érdekében, hogy az információs társadalom technológiái minél gyorsabban jelenjenek meg az oktatásban. A nyomás egyfelől a gazdaság, a munkáltatók felől érkezik. Nyilvánvaló, hogy – már ma is, a jövőben pedig még inkább – azok képesek megfelelni a munkaerőpiac követelményeinek, akik birtokolják ezeket a technológiákat. A szülők részéről is erős az igény, hiszen ők is ebben látják gyermekeik versenyképessé tételének zálogát.

A sok irányból érkező igénynek azonban az iskola nem tud igazán megfelelni, mert nem ismeri jól az informatika iskolai alkalmazásának lehetőségeit, módszereit, az informatikával szembeni fenntartásai is sok tekintetben vélt veszélyekre épülnek. Nevezetesen, attól szorong, mennyire lehet magukra hagyni a fiatalokat, hogy viszonylag kontrollálatlanul ismerkedjenek az internettel.

A világháló nálunk még nem vált a problémamegoldás, a széles körű információszerzés általános eszközévé. Különösen nem épült még be az internet alkalmazása az általános és középiskolás korosztály életébe, tanítási-tanulási tevékenységébe s a tanórán kívüli szabadidős ismeretszerző tevékenységekbe.

Ennek sokféle oka van. Ezek közül az egyik s talán a legjelentősebb az, hogy a kapcsolódási lehetőséggel rendelkező iskolákban sincs jól szervezett rendszer a hálózat működtetésére, kevés a szakértő rendszergazda. Sok iskolában a számítógépeket az informatika oktatásának rendelik alá, más szakos tanár nem is igen tud órát tartani a számítógépes termekben. Csak elvétve találkozni azzal, hogy a szaktanterem hátsó részén néhány számítógép segítségével a tanórán, csoportmunkában tudnak dolgozni a diákok.

A világháló szolgáltatásait igénybe vevő tanulók közel fele az iskolában használja a hálózatot, és jelentős a tanulók otthoni internethasználata is. Meglehetősen gyorsan nő az otthoni számítógépek, ezzel együtt az otthoni internetcsatlakozási lehetőségek száma is. Az internetes munkavégzés elsajátításához viszonylag sok, a hálózaton töltött időre van szükség. A felmérések szerint jelenleg a tanulók internetezéssel töltött ideje átlagosan alig több napi fél óránál. Ez idő alatt még a Sulinetnél jobb egyetemi hálózaton sem lehet komolyabb keresőprogramokkal kutatni. Csak akkor lehet értelmes hálózati munkát várni, ha a tanulók tudják, milyen témában, hol akarnak keresni. Tudni kell értelmes kulcsszavakat fogalmazni, ismerni kell a keresők jellegét, működését. Jól kell ismerni a megoldandó problémákra vonatkozó információforrásokat.

Nem is teremtődnek igazán olyan problémahelyzetek az oktatás során, amelyek életkorfüggően ugyan, de ténylegesen igényelnék az internettel végezhető tanulói munkát. A tanárok feladata, hogy olyan feladatokat fogalmazzanak meg a tanulók számára, amelyek megoldásához értelmesen tudják használni a világhálót.

Ma azért van bennünk fenntartás, félelem az internettel szemben, mert egyelőre nem sikerült ezeket a feladatokat jól megfogalmazni. Ha ez hosszú távon sem sikerül, eljöhet az az idő, amikor valóban nagyon komoly nevelési veszélyeket jelenthet az internet. Ha viszont sikerül, akkor ez a rendszer jelentős mértékben segítheti a problémák megoldására orientálódó személyiség formálását.

Hogyan segíthetnek a tanároknak, a diákoknak az IKT-eszközök?

A számítógépes eszközök alkalmazása lehetővé teszi:

Hogyan segíthet a tanároknak és a diákoknak
az internet?

A tárgyi feltételek

Az oktatás céljára használt számítógépeknek viszont meg kell(ene) felelniük bizonyos szempontoknak. Az ilyen számítógépnek nyilvánvalóan a kor műszaki színvonalán kell állnia. Nem célszerű rajta olyan régi felhasználói programokat futtatni, amelyekkel máshol a tanuló nem találkozhat, mivel már nem forgalmazzák őket. A számítógépet (pontosabban a hálózatba kapcsolt számítógépeket) fel kell szerelnünk CD-ROM- és DVD-leolvasókkal. Napjainkban viszonylag olcsón bárki hozzájuthat oktatási célra készült CD-ROM-okhoz. Ezek felhasználhatóak a tanórán, szakkörön, illetve a tanulók otthoni ismeretszerzését is segítik.

Kedvező, ha lehetősége van az oktatási intézménynek arra, hogy CD-írót, DVD-írót/lejátszót, szkennert, digitális fényképezőgépet, digitális kamerát, webkamerát is vásároljon. Ebben az esetben a lehetőségek jelentősen kibővülnek: lehetővé válik oktatási célú CD-ROM-ok intézményi elkészítése, az intézmény weblapjának elkészítése, oktatási célú anyagok számítógépes elkészítése és internetes publikálása.

Ha helyhez kötöttség nélkül szeretné az iskola alkalmazni a különböző tárgyak oktatásához a számítógépet és a videoprojektort, célszerű mobil multimédia-állomást felszerelni a minisztérium által juttatott „digitális zsúrkocsi” mintáját követve.

Ha csak az elmúlt évtizedek oktatástechnológiájának fejlődését nézzük, azt tapasztalhatjuk, hogy időről időre új eszköz került előtérbe, amelyet „csodaszerként” emlegetnek, mintha megváltoztathatná az oktatás hatékonyságát. Ezek az eszközök (audiovizuális eszközök, filmvetítő, írásvetítő, nyelvi labor, majd az egyre nagyobb számban elterjedő számítógépek) sorra beilleszkedtek a hagyományos oktatás kelléktárába. Némelyek mára elavultak, „kikoptak”, mások jelenleg is használatban vannak.

Szoftverek

Az iskolában az általános célú szoftvereken kívül vannak az oktatást közvetlenül segítő oktatóprogramok és háttéranyagokat tartalmazó forrásgyűjtemények.

Az oktatási célú programok száma az utóbbi időben örvendetesen megemelkedett. Ezek általában CD-formában hozzáférhetőek, könnyen kezelhetőek. Felhasználhatóak a tanulók gépein egyenként futtatva, illetve iskolai digitális könyvtárban elhelyezve, belső szerveren keresztül használva.

Digitális tananyagot a tanárok és a tanulók is tudnak készíteni, természetesen ezek minősége erősen függ a felhasznált technikai lehetőségektől, a szakmai hozzáértéstől, a feladatra szánt időtől.

Személyi feltételek

Az internetes környezetben módosul a tanár szerepe. A hagyományos tanulási környezet zárt világában a tanár tudásrendszer-közvetítő szerepe meghatározó, ő az ismeretek szinte kizárólagos forrása, a tanítási-tanulási folyamat főszereplője, aki oktat, számon kér, értékel és minősít. Minden túlságosan is a személyéhez kötődik. A globális hipermédia-rendszerben az új oktatási technológia sok terhet le fog venni a tanár válláról. Az adminisztráció, a diákok előmenetelének regisztrálása – és részben az értékelés is – automatikus gépi tevékenység lesz. A szinte kimeríthetetlen bőségben rendelkezésre álló digitalizált formájú információk villámgyorsan előhívhatók és tetszőlegesen kombinálhatók lesznek. A tanulók önálló haladását tanítóprogramok sokasága teszi lehetővé. A változatos tanulási környezet lehetőséget ad arra, hogy minden diák saját kognitív stílusának, tanulási preferenciáinak megfelelően haladjon.

A tanárok új feladata elsősorban két területre terjed ki. Az első, a tanulási környezet átalakítása rendkívül munkaigényes feladat. Az új technikai és tartalmi lehetőségeket ugyanis először be kell illeszteni a meglévő tanulási környezetbe. Ez magában foglalja multimédia- programok megismerését, értékelését, kiválasztását, esetleg elkészítését, internetes adatbázisok megismerését, forrásnyilvántartások, katalógusok, weblapok készítését, adatok letöltését és frissítését, tanító-értékelő programok megismerését, esetleg megalkotását.

A második feladat a tanulási folyamat során felkészíteni a diákokat az önálló tanulásra, segíteni nekik, hogy felmérjék tudásuk szintjét; motiválni és biztatni őket; kiválasztani, mit kell megtanulniuk, hol és hogyan találják meg az előrehaladásukhoz szükséges információkat és tudástartalmakat.

Az internet hatására kialakult új tanári szerep, az „internetpedagógus”. Ki lehet internetpedagógus? Az a tanár, aki képes az internetet mint eszközt úgy beépíteni a tanítási-tanulási folyamatba, hogy ezzel minőségi változást idézzen elő.

A világszerte folyó iskolai internetprogramok mindegyikében először célként jelenik meg az internet, az eszközként való használat csak abban az esetben valósulhat meg, ha egyrészt az eszközök megfelelő számban és minőségben állnak rendelkezésre, másrészt pedig a tanárok megfelelő tudással, hozzáértéssel és motivációval képesek azokat használatba venni.

Milyen tulajdonságokkal kell(ene) rendelkeznie annak a tanárnak, akit internetpedagógusnak nevezhetünk?

Néhány külföldi példa: Az Egyesült Államokban az elemi iskolai tanárok 75%-ának, a középiskolai oktatók több mint 90%-ának van otthon is számítógépe, ami jelentősen megkönnyíti, hogy a gépet eszközként is használhassák munkájukban. Kanadában tanárok által fejlesztett tananyagbank, távoktatási kurzusok és oktatási háttéranyagok állnak rendelkezésre elektronikus formában. Finnországban a tanártovábbképzés rendszerére láthatunk jó példát. Hasonlóan tanulságosak lehetnek a Skóciában megvalósított iskolai internethálózat tapasztalatai.

Ha Magyarországon még nincs sok ilyen tanár, fel kell tenni azt a kérdést, milyen szakos tanárokból lehetnek majd ilyenek. A könyvtár, a nyelv- és az informatika szakosok kétségtelen előnye ellenére bármely szakos tanár alkalmas lehet erre, ha a megfelelő külső (PC, internet-hozzáférés, szabadidő) és belső (elszántság, kitartás, szorgalom, motiváltság) feltételek rendelkezésre állnak. Az ő feladatuk lesz, hogy a tanulókat felkészítsék az információs társadalom körülményeire.

IKT az oktatásban

Az internet használata a magyar iskolákban a legtöbb esetben úgy történik, hogy külön számítógépes termet rendeznek be, ahol a tanulók délelőttönként a tanórákon, délutánonként a rendszergazda felügyeletével pedig kötetlenebbül hozzáférhetnek az internethez. Célszerű a gépeket komplexen használni: multimédiás alkalmazásokra és internetezésre egyaránt.

A multimédia-rendszerek vizuális, illetve auditív médiaelemek számítógépes integrációját és számítógéppel vezérelt prezentációját teszik lehetővé. A multimédia-programok, illetve -alkalmazások használata során lehetőség van arra, hogy a felhasználó párbeszédet folytasson a rendszerrel, befolyásolja annak működését (interaktivitás). A digitalizált információkat szolgáltathatja a háttértár, CD-ROM, illetve hálózati kapcsolat. A vizuális hatásokat a képernyő, LCD-kivetítő, illetve projektor jelenítheti meg, a hangok pedig hagyományos fülhallgatókon, illetve hangszórókon keresztül jutnak el számítógép használójához.

A multimédia fogalom kezdetben a hipermédia egyszerűbb, lineáris megjelenési formáját jelölte, ahol a hangsúly a nem szöveges megjelenítésen volt. A hipermédiában az egyes információegységek, -csoportok közötti asszociatív kapcsolatok is tárolva vannak, ily módon az egységek nemcsak előre megadott szekvencia mentén érhetők el, hanem kereszthivatkozások (cross reference link) segítségével ugorhatunk az egyes elemekkel tartalmi-logikai kapcsolatban álló más egységekre.

A hipertext eredetileg a hipermédia csak szöveget tartalmazó változata volt, mára azonban a hipermédia, a hipertext és a multimédia fogalma teljesen összemosódott.

A hordozó szempontjából vizsgálva a hipermédiának két alapvető megjelenési formája van, a lokális CD-ROM és a world wide web hálózat.

A CD-ROM mint médiaforrás nem veszített jelentőségéből a www rohamos terjedésével, hiszen olyan nagy tömegű információt tárol, amelynek letöltése nehézkes lenne a weben.

Ezzel az eszközrendszerrel hatalmas tömegű információt lehet rendezett formában a tanár és a tanuló rendelkezésére bocsátani, és ez a tanítás-tanulás teljes átalakulásához vezethet. Értelmesen használva az új eszközrendszer lehetővé teszi a kontaktórák számának csökkentését, a tanulók önálló tanulását helyezi előtérbe. A tanár feladatokat ad hallgatóinak, akik azokat a „hagyományos” és elektronikus könyvtár, a world wide web, CD-oktatóprogramok stb. segítségével oldják meg.

A virtuális egyetem fogalmát kétféle értelmezésben használják a weben. Az egyik szerint a virtuális egyetem az adott felsőoktatási intézményt bemutató hipermédia-program, amely végigkalauzolja a látogatót az egyetemen szövegek, faktografikus adatbázisok, álló- és mozgóképek segítségével.

A másik, gyakrabban használt megközelítésben a virtuális egyetem internetre alapozott egyetemi kurzusokat, távoktatási rendszereket jelent.

Azokban az iskolákban, ahol megpróbálják kihasználni az internet lehetőségeit, számos tapasztalatot szereztek. Bizonyossá vált, hogy nem feltétlenül a sok bizonytalansággal járó igazi online kapcsolatú tanórákra van szükség. Sokkal járhatóbb út, ha a tanár előre letöltött, szerkesztett, az iskolai szerveren előkészített anyagot használ. Ma már hozzáférhetőek olyan szoftverek, amelyekkel teljes webhelyek tölthetők le képekkel, linkekkel együtt a kívánt mélységig („tükrözés”). Az így elkészült anyag CD-ROM-on, DVD-n könnyen tárolható, bármikor felhasználható.

A tanórán kívüli internethasználat szerencsés formájának tűnik, ha a tanulóknak megtanítják az önálló ismeretszerzés módját, hiszen a háló segítségével könnyedén készíthetnek például kiselőadást egy híres tudós életéről, arról a városról, ahová tanulmányi kirándulásra mennek, használhatnak lexikont, szótárt, teljes folyóirat- és újságarchívumokat.

Az iskolák csatlakozhatnak nemzetközi projektekhez, hiszen a világháló legfőbb előnye éppen az, hogy nemcsak hazai webhelyeket érünk el, hanem a világ minden tájáról származókat is. Ilyen például az IEARN (International Education And Resource Network), amelyhez több mint ötven ország több ezer iskolája csatlakozott már. Itt a világ különböző részein élő diákok közösen dolgoznak egy-egy projekten a koruknak megfelelő szinten, közben megismerik, hogyan élnek, miként gondolkoznak a világ más részein élő társaik.

Sulinet

Az információ önmagában még nem sokat ér, ha hiányoznak hozzá az integrálásához, hasznosításához szükséges képességek. A számítógép ugyanis csak pontos kérdésekre tud pontosan válaszolni. De tudunk kérdezni? Tudunk élni az internet adta lehetőségekkel az iskolában?

A gyorsaság és a mennyiség – az internet két legfőbb ismérve – egyszerre előny és hátrány. Ha nem tudjuk egy pillanat alatt eldönteni egy nagy mennyiségű szövegről, hogy fontos-e nekünk, akkor a mennyiség a gyorsaság ellenére is inkább a reménytelenség érzetét keltő akadály, mintsem előny.

Ezt pedig meg kell és meg lehet tanulni, a legtöbb ország ezért igyekszik az iskoláit internethez juttatni. A kilencvenes évek közepétől ez a szándék fokozódott: (a tudományos intézmények, a felsőoktatás után) az alap- és a középfokú oktatásban is rohamosan elterjedt az internet használata. A folyamatban élen járt az USA, Kanada, Németország, a skandináv országok, Ausztrália és a Sulinet révén Magyarország is.

A Sulinet-program 1996-ban indult. Eredeti célja az volt, hogy viszonylag rövid idő alatt az összes középiskola, majd valamennyi általános iskola bekapcsolódhasson az információs és kommunikációs hálózatba.

A program részei

Vajon szükség van ilyen drága fejlesztésekre az oktatás hatásfokának növeléséhez? Nem elegendő – mint régen – egy jó iskolához a jó tanár, a kis osztálylétszám, a motivált diákság, a szülői támogatás?

A válasz egyértelmű. Az az ország, amely gazdaságilag holnap is „labdába akar rúgni”, kénytelen az oktatást ebben az irányban fejleszteni. Ma már nem lehetséges a régi eszmék szerint generációkon át változatlanul ugyanazt tanítani, 20 vagy akár 50 évvel lemaradva a tudomány és a technika jegyében fejlődő környezet valósága mögött.

Az iskola feladata végül is nem az, hogy információval lássa el a gyerekeket, hanem hogy felkészítse őket a rájuk zúduló információtengerben való eligazodásra, az okos szelekcióra – ez pedig megfelelő eszközök nélkül megoldhatatlan feladat.

Mindez megoldható, jól lehet tanulmányozni a fejlett országok (például Franciaország) példáján, ahol az iskolai internethálózat jól működik.

IKT a földrajzórán

Mivel a földrajztanítás egyik célja a világ bemutatása, különösen sok internetes lehetősége van a tantárgynak. Az internet révén hozzáférhetőek országok, tájegységek, tájak, városok, települések honlapjai hazánkból és a világ minden tájáról, hatalmas képanyaggal, rengeteg földrajzi információval, számtalan csatlakozó linkkel; a lehető legfrissebb adatbázisok, műholdas felvételek, űrhajózási felvételek, térképek, meteorológiai jelentések, tájak, híres épületek, múzeumok, utazási információk, emberek, ételek, népszokások, öltözetek. Kereshetünk táblázatokat, adatokat, diagramokat, szövegeket (magyarul és idegen nyelven, hogy a nyelvtudást is fejlesszük és gyakorlatiassá tegyük), képeket, térképeket stb. Az internet konkrét földrajzórai alkalmazásának vannak korlátai. Említhető ezek között az iskolák felszereltsége, az internetes kapcsolat zavarai, a weboldalak letöltésének sebessége (különösen időigényesek a legjobban használható programok és képek letöltései). Ennek ellenére nincs akadálya annak, hogy a tanítási órát rendszeresen vagy alkalmanként az internet használatára építsük.

A földrajzóra jó lehetőséget nyújt a keresés egyre szűkebb, földrajzi hely szerinti közelítésére.

Például Magyarország honlapjáról indulunk. Hazánk térképén kiválaszthatjuk a kívánt megyét. A megyenév bejelölése után választhatunk a megyében lévő települések honlapjai között. A települési honlapok általában szintén menüszerűen készültek, így hamar megtaláljuk a kívánt információt. Ezt az eljárást alkalmazhatjuk a világtérképről kiindulva is: világtérkép, kontinens, ország, régió, település sorrendben.

Megtehetjük azt is, hogy egy ország megismerését csoportmunkában végeztetjük. Minden csoport konkrét témakört kap (például az ország lakossága, az ország tájai). A csoportok a tanár kisebb-nagyobb útmutatása alapján önállóan végzik a munkájukat, majd összegzik a tapasztalatokat.

A következő témákban tudunk viszonylag könnyen az internetre támaszkodni: országok és települések sokoldalú megismerése, Magyarország megismerése, térképi keresés, adatok, adatbázisok.

Megállapíthatjuk, hogy mindaddig, amíg nem jelennek meg nagy számban a direkt oktatási célokra készített internetes oldalak, a természeti földrajzi témákból inkább csak a különlegességek hozzáférhetőek: csillagászati ismeretek (bolygók, csillagok, a Hold, űrkutatás stb.), vulkánosság, légköri jelenségek (szél, csapadék stb.).

Módszertani lehetőségek

Néhány példa a földrajzórai tevékenységekre

Az informatikában felbukkanó új fejlemények kihívást jelentenek a tanulás és tanítás tradicionális szervezési formái és módszerei számára. Az információs technológia beépülése az iskolai környezetbe új oktatásfilozófia és az ennek megfelelő gyakorlat bevezetésének lehetőségét is jelenti.

„Az oktatás a legjobb befektetés” – ezt a mondatot választotta Bill Gates, a Microsoft elnöke az eljövendő információs társadalom közeljövőjét felvázoló könyve oktatással foglalkozó fejezetének címéül. A hatalmas szoftvervállalat első embere az új információs technikák iskolai jelenlétének erősítésétől az oktatás minden területén jelentős javulást vár. Úgy látja, hogy a számítógépek egyik legnagyobb ígérete abban rejlik, hogy a felhasználó – érdeklődését követve – könnyen és gyorsan olyan messzire jut tudása gyarapításában, amennyire csak akar. A tanuló tetszés szerinti utakon, tetszőleges részletességgel ismerheti meg a kiválasztott témaköröket. Mivel mindenki a maga módján tanul igazán eredményesen, a számítógépes tanulási programokat egyre inkább úgy tervezik, hogy lehetővé tegyék az egyéni tanulási stílusok érvényesülését a tanulás során.

A közeljövő számítógépei arra is képesek lesznek, hogy a tanuló kognitív képességeit, stílusát felmérjék és a tanulási programot hozzáigazítsák. Így a tanuló jobban megismerheti saját tanulási preferenciáit, ami tanulási módszereinek tudatos fejlesztéséhez felbecsülhetetlen értékű segítséget jelenthet. A számítógép használója személyes viszonyba kerül a programmal, amely számon tartja azt is, hogy mi érdekli, mi az, amit már megismert és megtanult egy témakörben. A program személyi segítőként, asszisztensként szolgál (smart agent), megkeresi a hálózaton a felhasználó érdeklődésére számot tartható tartalmakat is.

Különösen perspektivikus az a lehetőség, hogy a diákok a számítógép segítségével képesek lesznek bármikor, kockázat nélkül felmérni saját tudásszintjüket. Az ellenőrzés és értékelés – integrálva a tanulási folyamatba – pozitív hatássá szublimálódik. A hiba elkövetését nem rossz érzés és dorgálás követi, hanem a félreértés tisztázásához szükséges segítés. Ha valami valóban nem megy, a számítógép javasolja a diáknak, hogy vegyen igénybe tanári segítséget. Az ilyen rendszer a diák számára lehetővé teszi tudása reális felmérését, segíti a tanulásban, és a tanár számára megkönnyíti a megfelelő segítségnyújtást.

Az iskolákban egyre több nagy teljesítményű számítógép jelenik meg. Az informatika ma már nem elsősorban tantárgyként vagy műveltségterületként határozható meg, hanem a tanulási környezet szervezésének egyetemes infrastrukturális háttérrendszereként.

Az internet-hozzáférés biztosítása néhány problémát is felvet. Az egyik technikai jellegű: a jelenlegi sávszélesség mellett a vonalak zsúfoltsága – különösen bizonyos napszakokban – jelentősen lassítja az adatforgalmat, így gátolja annak lehetőségét, hogy az internetet a tanórákon is felhasználhassuk. A másik tartalmi jellegű: a weben sok haszontalan, értelmetlen, zavaró, sőt ártalmas és veszélyes információ is fellelhető. A harmadik probléma a tájékozódásra vonatkozik: gyakran nehéz és hosszadalmas megtalálni bizonyos, éppen szükséges tartalmakat. Mindhárom probléma kiküszöbölhető, ha iskolai intranetrendszert alakítunk ki.

Az iskolai intranetszerver beállítása számos előnnyel jár. Ha szerverünk elegendő háttértároló kapacitással rendelkezik, akkor az internetről sok értékes anyagot tudunk összegyűjteni, akár tematikus könyvtárakban is. Ezekből saját CD-t tudunk készíteni. Saját állományokat is elhelyezhetünk iskolai intranetszervereinken. Az így kialakított iskolai adatbázis az iskola hálózatára kapcsolt valamennyi gépről könnyen elérhető, a szükséges tartalmak könnyen megtalálhatók és nagyon gyorsan letölthetők. Ha a településen létezik helyi hálózat, akkor az iskolák akár közös használatú adatbázisokat is létrehozhatnának. Ez azzal az előnnyel is járna, hogy a tartalomszolgáltatás idő- és költségigényes munkáját gazdaságosabban el lehetne végezni. A települési hálózat (Metropolitan Area Network, MAN) pedig a helyi tanterv egységesítő rendszere és bázisa lehet.

Az internet speciális oktatási felhasználása a távoktatás, amely több egyetemünkön már jól bevált.

A távoktatás céljai

A távoktatásnak meghatározó szerepe lehet és van a társadalmi változások, például a tanulás lehetőségeinek társadalmasítása terén. Hasznosan járulhat hozzá a személyek kibontakozásához, az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosításához.

A távoktatás néhány előnye

A jövő – a hagyományos és a távoktatás (önálló tanulás) konvergenciája. A diák választhat, mit, hol, hogyan tanulhat. Számos egyetem kínál programokat mindkét formában (flexibilis tanulási környezet). A távoktatás korszerű formái a párbeszéd új lehetőségeit teremtik meg a tananyagon belül, a tanulók között, valamint a tanuló és a tanár, mentor között.

Az új lehetőségek:

Ezek a lehetőségek, illetve az igényes tananyagfejlesztések elősegíthetik az oktatási anyagok jobb minőségét és az oktatás átlagszínvonalának emelését. A technika adta lehetőségek a legkiválóbb szakemberek, professzorok globális elérhetőségét is megoldják. Ennek következtében az oktatási intézmények, egyetemek fizikai helye, felszereltsége bizonyos értelemben másodlagossá válik az emberi erőforrások minőségéhez, rendelkezésre állásához képest. Idővel megjelennek a „virtuális oktatói intézmények”, programok, amelyeknél az oktató intézmény/program értékét alapvetően a nyerhető diploma minősége határozza meg.

A 21. században, a tudás alapú társadalomban az informatikai írástudás elengedhetetlen. A tanulókat az informatikai alapismeretek birtokába kell juttatni, mert különben szinte behozhatatlanul hátrányos helyzetbe kerülnek későbbi, felnőtt életükben. Emiatt az oktatás kiemelt feladata a tanulók felkészítése évezredünk információs társadalmára.