Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2004 október > A neveléselmélet alapkérdései

A neveléselmélet alapkérdései

A rendszerváltozás folyamatában a nevelés elmélete és gyakorlata módosult leginkább a pedagógiában. A szocialista célrendszer már a rendszerváltó kis neveléstanban is korszerű értékrendszerré vált dr. Mészáros István professzornak köszönhetően. A korábbi, politikától átitatott ateista nevelés Magyarországon jelentős változáson ment, megy át a másfél évtized alatt.

Bábosik István, Gáspár László, Kozma Béla, majd legutóbb Zrinszky László munkái a hazai pedagógiai rendszerváltás kiemelkedő neveléselméleti produktumai. Gácser József rendkívül tartalmas, különösen az egyetemi és a főiskolai tanárképzésben jól hasznosítható pedagógiai antológiája szintén említésre érdemes a felsorakoztatott neveléselméletek mellett.

S most újra Szeged tette le névjegyét a magyar neveléstudomány asztalára Dombi Alice, Oláh János, Varga István szerkesztő professzorok jóvoltából, akik vállalták, hogy A neveléselmélet alapkérdései címmel 2004 nyarán megjelentetnek egy korszerű tartalommal megtöltött terjedelmes (330 oldal), megjelenésében esztétikus tanulmánykötetet.

A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszékén olyan pedagógiai műhely alakult ki az 1980-as évektől vagy talán még korábban, amelynek magam is tanúja lehettem. Az egri főiskolán Szegedtől vettük át 1986-ban a másoddiplomás nevelőtanári szakos képzés ötletét, majd együtt működhettünk a pedagógia szakos képzésben, illetve a tanárképzés megújításában. Volt idő, amikor Nagy Andor kollégával vendégtanárok lehettünk Szegeden, közvetlen tapasztalatokat szerezhettünk, neveléstudományi kérdésekben konzultálhattunk.

A 28 neves szerző kötete a neveléselmélet legkorszerűbb tanulmányait tartalmazza. Benkő Zsuzsannától Zsolnai Anikóig olvasható a kötet hátoldalán a szerzők névsora. (Kár, hogy a szerzőkről szinte alig van információ!)

Az előszóból számos értékes információt kaphat az olvasó. Többek között megfogalmazódik a neveléselmélet elsődleges küldetése is: „olyan ismereteket nyújtani a pedagógiai gyakorlat számára, amelyek segítségével a nevelők a lehető legjobb nevelési eredményeket érhetik el”. A kötetben találkozhatunk a rendszerváltás előtti pedagógia eredményeivel és az újabb törekvésekkel egyaránt. A szerzők jórészt szegediek, de akad közöttük más hazai és határon túli oktató, kutató is. Örömmel nyugtázható azokra a neves elődökre való hivatkozás.

A neveléselmélet tárgyát és alapkérdéseit Oláh János és Czeizel Endre tanulmánya tárja fel a tőlük megszokott tudományos szinten. Ez a fejezet kiválóan alkalmas a nevelésfilozófia kutatói, oktatói, illetve az általános pedagógia problémái iránt érdeklődők ismereteinek bővítésére, korszerűsítésére.

Örvendetes a múltból is táplálkozó, a pedagógiai örökséget sem feledő, a neveléstudománnyal foglalkozók, jövőt is építeni akarók számára a második fejezet, amely a közösség hatásrendszerével foglalkozik. Janowszky Sándor, Karikó Sándor, Ormándi János, Nagy Andor, Dombi Alice rendkívül igényes tanulmányai a pedagógiai értékek feltárásának sajátos problémáit és lehetőségeit ismertetik a piacgazdaság körülményei között, sokszor értékválságosnak érzékelhető világunkban.

A nevelés területei új fejezetet jelentő címszó tanulmányait Dombi Alice dolgozata nyitja meg, újabb megvilágításba helyezve a nevelés irányaival összefüggésben a főbb nevelési feladatokat. Benkő Zsuzsanna, Szőlősi Erzsébet, Fodor László, Molnár Péter, Kesztyűsné Dobos Katalin munkáiból képet kaphat az olvasó az egészségnevelésről, a környezeti nevelésről, a vallási nevelésről, az értékekre nevelés technológiájáról, valamint a technikai nevelésről is.

A kötet egyik legizgalmasabb fejezete a nevelés módszereit tartalmazza Oláh János, Janowszky Sándor, Nagyné Janowszky Krisztina, Mark Kinney, Nancy Kinney, Patricia K. Kubow tanulmányai alapján. Sajnálatos, hogy a fejezetben nem találkozhatunk Bábosik István nevelésmódszertanával, illetve az újabb módszertani elgondolásokkal, amelyek még gazdagabbá tehették volna e kötetet.

A nevelés fő színterét feltáró fejezetet Varga István indítja, a családi nevelésről szóló gondolatébresztő dolgozatával. A Bujna Eleonóra, Dombi Alice, Schüttler Tamás, Szekszárdi Júlia, Szuromi István, Trencsényi László névsor eleve ígéretes. Élvezetes, gondolatgazdag tanulmányaik igen jól hasznosíthatóak a tanárképzés folyamatában.

A pedagógusmesterségről szóló fejezet számos önálló kötet címét is adta az eddigiek során. Ismét találkozhatunk Dombi Alice újabb dolgozataival, de helyet kap a fejezetben Hoffmann Rózsa, Zsolnai Anikó és Szekszárdi Júlia tudományos alapossággal megírt tanulmánya is. Itt viszont az a hiányérzetünk, hogy a témában köteteket írt Nagy Máriától, illetve Zrinszky Lászlótól nem olvashatunk.

A kötet következő fejezete a 21. század új kihívásairól szól. Akik a jelen- és a jövőképet fogalmazzák: Dombi Alice, Farkas Olga, Ormándi János, Dombi Mária Adrienn és Szuromi István. Ez esetben többek között Nagy József nevét is, illetve dolgozatát hiányoljuk.

A kötet zárófejezetének újszerűsége sem vitatható. Boronkai Andrea tollából olvashatunk a hazai pedagógiai szakirodalomról tömör, a lényeget feltáró tanulmányt.

A neveléselmélet alapkérdéseinek bemutatására vállalkozó alkotószerkesztők elismerése a szakszerű válogatáson túl folytatható a címek alatt megjelenő kiemelések szerencsés megválasztásával, a Gáspár-féle neveléselméletre emlékeztető, a tanulmányokat követő kérdésekkel és a magában is jól hasznosítható bibliográfiákkal.

A kötet előszavában a szerkesztőtrió a nappali és a levelező hallgatóknak, az olvasóknak „üzen” a pedagógiának kijáró nagyobb megbecsülés reményében. E sorok írója viszont az alkotóknak kíván üzenni, megköszönve a neveléselmélet oktatói és kutatói, a tanárjelöltek és a tanárok nevében a tanulmánykötetet.

A neveléselmélet alapkérdései. Szerk.: Dombi Alice, Oláh János, Varga István. Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszék, Szeged, 2004, 330 o.

Balázs Sándor