Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2004 február > Gazdasági ismeretek oktatása a fővárosi iskolákban

Darázs Dóra – Szomor Tamás – Szűcsné Szabó Katalin – Varga Zoltán

Gazdasági ismeretek oktatása a fővárosi iskolákban1

A gazdasági ismeretek oktatása egy évtizedes múltra tekinthet vissza a hazai iskolarendszerű oktatásban. E rövid időszak alatt is többször módosultak a téma tanításának feltételei, és ehhez igazodva változott az iskolákban az oktatás gyakorlata. A szerzők a fővárosi közép- és szakiskolák megkeresésével képet adnak a gazdasági oktatás mai helyzetéről, gyakorlatáról. Az átfogó kép mellett négy iskola példájának részletes leírása mutatja be a gazdasági képzés bevezetésének nehézségeit, eredményeit. A viszonylag kedvező kép ellenére a szerzők felhívják a figyelmet azokra a problémákra is, amelyek megoldása rövidebb távon elengedhetetlen.

Bevezetés

A középiskolai gazdasági ismeretek oktatásának tízéves időszakát – véleményünk szerint2 – három jellegzetes szakaszra lehet bontani. Kezdetben iskolai kísérletek keretében fejlesztették ki az új tananyagokat, és ezzel párhuzamosan civil szervezetek (pl. Magyarországi Young Enterprise Alapítvány, Vállalkozásoktató Tanárok Országos Egyesülete, Junior Achievement Magyarország Alapítvány, SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány) segítségével jelentek meg külföldről adaptált programok. A kilencvenes évek elején ezek a kísérletek jelentősebb állami közreműködés nélkül zajlottak, az oktatásirányításban, szabályozásban támadt „űrt” tudták az iskolák, tanárok kihasználni. A cél elsősorban a fiatalok vállalkozóvá válásának elősegítése volt, ekkor még merész gondolatnak számított, hogy a vállalkozási ismereteknek lehet olyan része, amely az általános műveltség körébe sorolható. A második szakasz kiemelkedő eseménye, hogy 1995-ben a NAT-ba építve az általános műveltség részeként kötelezően előírt követelménnyé válik – jogszabályi szinten – a gazdasági ismeretek oktatása. Ennek – véleményünk szerint – a vállalkozásoktatás, a gazdasági ismeretek oktatása szempontjából inkább elvi, mint gyakorlati jelentősége volt. Az iskolai szintű fejlesztések, kísérletek fokozatosan veszítettek jelentőségükből, de a civil szervezetek által gondozott programok egyre szélesebb körben terjedtek el.

A kilencvenes évek elején kialakult a vállalkozói programok fejlesztésének és terjesztésének piaca. Közel húsz program közül lehetett választani, az egyedi iskolai fejlesztéseket ún. követő iskolák vették át, a civil szervezetek programjaihoz csatlakozni lehetett. Mindez általában tantervek, tananyagok átadását-átvételét jelentette, gyakran kiegészítve tanártovábbképzéssel. A NAT megjelenését követően az iskolák egy részében, amelyek programok névadói voltak, a fejlesztések nyomán a közgazdasági, vállalkozói, gazdasági tárgyak veszítettek jelentőségükből (jellegzetes példái: Alternatív Közgazdasági Gimnázium, Közgazdasági Politechnikum), máshol jelentősen változott a helyük, tartalmuk (például Hunfalvy János Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola, Kisújszállási Móricz Zsigmond Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium). Ugyanakkor a civil szervezetek mint programgazdák jelentősen növelték a csatlakozó iskolák számát. A csatlakozással az iskola jogot szerez, hogy használhatja a tananyagot, tanárt küld továbbképzésre. (A csatlakozott középiskolák száma – országosan – napjainkban meghaladja a kétszázat.) A gyakorlatban a csatlakozás azt jelenti, hogy az iskolák akár évről évre más-más programelemet alkalmaznak a teljes képzési kínálatból, tehát tanévenként és iskolánként külön kell vizsgálni, hogy egyáltalán tanítanak-e valamit gazdasági, vállalkozási ismeretek címen.

A jogszabályi környezet változásaként a kerettanterv több tantárgyba építette be a gazdasági ismereteket, többek között a Földünk és környezetünk 10. évfolyamán, valamint a Társadalomismeret modul 11. és 12. évfolyamán ír elő idevágó követelményeket. A tanárképzés is hasonlóan szakaszolható. Kezdetben a szabályozatlan piaci keretek között a civil szervezetek, fejlesztő iskolák által kínált továbbképzésen mind jelentősebb számban vettek részt az érdeklődő pedagógusok. Ugyanakkor az állami tanárképzés egyáltalán nem reagált a változásokra. Az állam beavatkozása, a szabályozás és a jelentős állami többletforrás sajátos módon éppen negatívan hatott az e területen addig sikeres képzési formákra. Napjainkban egy-egy tanárképzés megszervezésének sikeressége alapvetően összefügg a gazdasági képzés elterjesztésének általános nehézségeivel, problémáival. Napjainkban sincs az általunk kívánatosnak tartott tartalommal és módszertannal állami pedagógusképzés. A talpon maradt civil szervezetek évente egy-két akkreditált tanártovábbképzést képesek megszervezni.

2001-től datálhatjuk a hazai vállalkozói, gazdasági képzés történetének harmadik szakaszát. A nehezen kialakult – és napjainkban is folyamatosan változó – jogi környezetben az iskoláknak alkalmazniuk kellene a jogszabályokat.

A Fővárosi Közoktatás-fejlesztési Közalapítvány által biztosított támogatás lehetővé tette, hogy megvizsgáljuk, fővárosi szinten miként is állnak az iskolák a gazdasági képzés bevezetésével.

Mint utaltunk rá, kezdetben „vállalkozásoktatás” gyűjtőnév alatt tanítottak számos elnevezéssel a témához köthető tárgyat. A NAT vezeti be a gazdasági ismeretek elnevezést, míg az OKJ-ban és más szakképzési jogszabályban tovább élnek a már kialakult elnevezések (pl. vállalkozási ismeretek, üzleti tervezés, vállalkozási ügyintéző stb.). Napjainkban a gazdasági ismeretekkel jelölhetjük inkább az általános műveltség részének tekinthető ismereteket, míg a szakképzés része a vállalkozási ismeretek oktatása. A gyakorlatban a fogalmi szétválasztás korántsem ilyen egyszerű, hiszen a gazdasági ismeretek is tartalmaznak vállalkozásokra vonatkozó ismereteket, a szakképzésben is szükség van általános műveltségként a gazdaság világának megismerésére. Jelenleg zajlik az Általános Vállalkozási Főiskola Vállalkozás-menedzsment Tanszékén az Oktatási Minisztérium által támogatott kutatás, amelynek eredményei közelebb vihetnek a fogalmi tisztázáshoz, illetve az általános műveltség, a szakmai műveltség különböző évfolyamok, iskolatípusok szerinti elhatárolásához.

Hipotézisek, módszertan

Egyedi tapasztalataink alapján előzetesen azt feltételeztük, hogy sok iskolában objektív problémákra hivatkozva, részben szemléletbeli okokból – a jogi előírások ellenére – csak részben vagy egyáltalán nem tanítják az előírt ismereteket. Feltételeztük ugyanakkor, hogy jelentős számú középiskolában – a kutatásunk egyik célja éppen az volt, hogy az arányokról pontos képet kapjunk – megoldották a tanítással összefüggő problémákat. Számítottunk különleges, egyedi, emiatt kevésbé adaptálható megoldásokra, de szerettünk volna mások számára is követhető megoldásokat részletesen bemutatni.

Az átfogó kép kialakítása érdekében a fővárosi középiskolákat – kb. 200 intézmény – telefonon megkerestük és megkérdeztük, hogy tanítanak-e gazdasági ismereteket vagy sem.

Azért döntöttünk a telefonos megkérdezés mellett, mert ezt az eszközt az iskolákkal való kapcsolattartásban a gazdasági, vállalkozói képzés „programgazdái” (alapítványok) rendszeresen alkalmazzák. Lényegesen gyorsabb és olcsóbb, mint a személyes vagy írásos megkeresés.

Átfogó kép a gazdasági ismeretek oktatásáról a főváros iskoláiban

Összesen 197 fővárosi közép- és szakiskolát kerestünk meg, ennek eredményeit iskolatípusokra bontva mutatjuk be.

Általános iskola és gimnázium

Ebben az iskolatípusban többnyire (72%) a történelem és a földrajz tantárgyakba integráltan tanítják a gazdasági ismereteket.

Telefonon keresztül gyakorlatilag lehetetlen volt meghatározni, hogy valójában mekkora a súlya a gazdasági ismeretek körébe tartozó ismereteknek. Mint később a Szent István Gimnázium példáján keresztül látni fogjuk, ennek meghatározása még egy hosszabb interjú keretében sem lehetséges.3

A tartalomról mindenesetre sokat elárul, hogy ezekben az iskolákban általában a Nemzeti Tankönyvkiadó által kiadott tankönyveket használják, de földrajzból nemcsak általános földrajz-, hanem társadalomföldrajz-, gazdasági földrajzkönyvet is használnak, például Probáld Ferenc: Regionális földrajz. A gazdasági ismereteket (is) tanító tanárok történelem, illetve földrajz szakosok. Néhány esetben fordult elő, hogy a kollégának volt valamiféle gazdasági végzettsége is volt. A felsőoktatási intézményekben egyre több helyen kell már mikroökonómia és makroökonómia tantárgyat tanulni, amelyből vizsgázni is kell. (Zárójelben megjegyezzük, hogy a középiskolákban általában tanítandó gazdasági ismereteknek csak egy sajátos szeletét képviselik a mikro-, makroökonómia néven összefoglalt ismeretek. Az eltérés tartalmi, szemléletbeli, módszertani különbségeket is takar.)

Több esetben a tárgyon belül úgy kívánják hangsúlyozni a gazdasági ismeretek fontosságát, hogy az érettségi tételek között is szerepeltetik az idevágó témákat.

Ritka kivételnek számít, amikor más tantárgyba integrálják a gazdasági ismereteket. Érdekesebb megoldások: például az EU-ismeretek tantárgyon belül pénzügyi ismeretek heti egy órában. Másik esetben osztályfőnöki óra keretében érintenek gazdasági információkat. Más helyen gazdaságtörténetet tanítanak.

Az iskolákban kivétel nélkül arra hivatkoztak, hogy azért nem tudják megoldani a gazdasági ismeretek önálló tantárgyként való tanítását, mivel nincs rá külön órakeret. A megkérdezettek szoros összefüggést láttak az időhiány és aközött, hogy a gazdasági ismeretek nem érettségi tantárgy. A NAT, majd a kerettanterv megjelenésekor több helyen is voltak pedagógusi törekvések a gazdasági ismeretek hangsúlyosabb oktatására, de a szabadon választható órákért más tantárgyak lobbija rendszerint erősebbnek bizonyult. (A sikeres felvételire való felkészítés minden területen prioritást élvez ezekben az iskolákban.)

A gimnáziumok második nagy csoportjában (20%) elméletileg egyáltalán nem tanítanak gazdasági ismereteket. (Körvonalazni sem tudták, hogy ha elő is fordul, akkor milyen tárgy esetében és mekkora mértékben. A megjegyzések ilyenkor arra vonatkoztak, hogy például a történelem tárgyban „szokásos mértékben” kerül elő a gazdasági ismeretek tanítása.)

A gimnáziumok kb. 2 százalékában nem sikerült érdemi információt szerezni.

A gimnáziumok fennmaradó kb. 5 százalékában külön tárgy a gazdasági ismeretek és érettségi vizsgát is lehet belőle tenni. (Az egyik ilyen gimnáziumról részletes leírás olvasható a következő fejezetben.) Ezek az iskolák a Junior Achievement-program alapján, illetve saját (belső készítésű) jegyzetből készítik fel a tanulókat. Speciális módszertani elemként négy esetben „diákvállalkozás”4 is alakult az iskolában, amelynek keretében pl. a diákok szervezték az iskola szalagavató bálját vagy jegyeket árusítanak különböző rendezvényekre.

Szakközépiskola

A fővárosi szakközépiskolák közel 44 százalékában önálló tárgyként tanítanak gazdasági ismereteket. A tanítási gyakorlatot illetően – melyik évfolyamon, hány órában tanítanak – rendkívül vegyes a kép. A legtöbb esetben a 11–12. évfolyamok valamelyikén heti kétórás tantárgyról van szó, amelyet osztályzattal zárnak le év végén. Ugyanakkor van, ahol csak heti egyórás a tantárgy vagy ahol heti háromórás. Vannak olyan iskolák, ahol önálló tantárgy keretében csak érettségi után folyik gazdasági ismeretek oktatása. A tárgy elnevezése is igen változatos, például gazdasági alapismeretek vagy gazdasági-vezetési ismeretek. Az itt tanító tanárok általában az iskola jellegének megfelelő szaktanárok, például műszaki, vendéglátó-ipari képzettséggel, akik önképzéssel szerezték meg az alapvető gazdasági ismereteket.

A közgazdasági szakközépiskolák helyzete speciális, mivel itt van alapozó gazdasági tárgy 9–10. évfolyamon, majd a 11. évfolyamtól már mindenféle gazdasági ismeretek körébe sorolható tantárgyat tanulnak szakmai ismeretként (közgazdaságtan, üzleti gazdaságtan, nemzetközi kereskedelem, marketing, statisztika stb.).

Összességében a telefonon megszerezhető információk alapján – a közgazdasági szakközépiskolák kivételével – nem lehetett olyan összefüggéseket feltárni, hogy egyes szakmacsoportok esetén a gazdasági ismeretek oktatásának jól körülhatárolható jellemzői lennének, például óraszám, évfolyam vagy egyéb jellemzők szerint.

A fővárosi szakközépiskolák 38 százalékában nem tanítanak gazdasági ismereteket. Azokban az iskolákban volt „magától értetődő” a gazdasági ismeretek oktatásának a hiánya, ahol valamilyen speciális képzést folytattak, például rendőrök képzése vagy művészeti, zeneoktatás esetén. Általános vélemény szerint azért nem tanítanak egyáltalán ilyen jellegű tantárgyat, mert az adott iskolában megszerezhető szakképesítések esetén nincs előírva a gazdasági ismeretek tanítása.

A szakközépiskolák 12 százalékában nyilatkoztak úgy, hogy integrált tárgyként oktatnak gazdasági ismereteket. A gimnáziumoktól eltérően nem a „szokásos” közismereti tárgyakról van szó, hanem valamely szakmai tárgyhoz kapcsolódik ennek az ismeretnek az oktatása. Értékelhető, pontosabb információkat azonban nem sikerült szereznünk.

Szakiskola

Bár az összes iskolatípus közül a szakiskolák száma a legkevesebb a fővárosban, a felmérésbe bevont fővárosi szakiskolák mindegyike önálló tantárgyként oktat gazdasági ismereteket. A tanított szakmától függően egy, illetve több tantárgy keretében találkoznak a diákok a témakörbe sorolható ismeretekkel. A szakmától függ a téma mélysége is, van, ahol egy, van, ahol több évig tanítják. A tárgy elnevezése is rendkívül sokszínű, például pénzügyi ismeretek, vállalkozásra nevelés, vállalkozási ismeretek.

Az óraszámok meghatározása szakmánként is különböző a gyakorlatilag folyamatosan változó, alakuló képzési formák és tartalmak miatt. Ilyen sok részadatot tartalmazó információt nem tudtunk telefonon lekérdezni, illetve „megkövetelni” a válaszadóktól.

Általánosságban elmondható, hogy a gazdasági ismereteket a 12–15. évfolyamokon tanítják, egyértelműen a szakmai képzés keretében. A tárgy kimenete OKJ szerinti vizsga. Érdekesség, hogy a gazdasági ismereteket elméleti tárgynak sorolják be és nem gyakorlatinak, miközben a módszertani lehetőségek (pl. diákvállalkozás) a gyakorlatot is lehetővé tennék.

A nevükben vegyes iskolák esetén – pl. szakközépiskola és gimnázium vagy szakközépiskola és szakiskola – megkíséreltük tisztázni, hogy ha azt mondták, tanítanak gazdasági ismereteket, akkor pontosan melyik iskolatípusról van szó. Az igen válaszokat ennek megfelelően soroltuk be. Ezzel szemben nem mindig tisztáztuk, hogy ha nem tanítanak gazdasági ismereteket, akkor csak az egyik vagy mindkét típusra vonatkozik a nemleges válasz (vagyis csak a nevében vegyes az iskola, vagy valóban többféle iskolatípusban folyik a tanítás). Ez az összesítésben némi pontatlanságot okoz. Az adathiányból, illetve az említett pontatlanságból eredően a hiányzó iskolák aránya 6%.

Az 1. táblázat tartalmazza a telefonos megkérdezés eredményeit.

1. táblázat •  A gazdasági ismeretek tantárgy jelenléte a fővárosi iskolákban
  Gimnázium Szakközépiskola Szakiskola
db % db % db %
Önálló tárgy 6 5 31 44 18 100
Integrált tárgy 78 72 9 12
-
-
Nem tanítják 22 20 27 38
-
-
Nincs adat 3 2 3 6
-
-
Összesen 109 100 70 100 18 100

Esettanulmányok

Érettségi vizsga gazdasági ismeretekből (Leövey Klára Gimnázium, Budapest)

A IX. kerületi gimnáziumban 1995 óta tanítanak gazdasági ismeretek néven fakultációs tantárgyat. Az iskola vezetése úgy érezte, „benne van a levegőben” a mindennapi gazdasági életről szóló tárgy iránti igény, és úgy gondolták, az első lépést az iskolának kell megtennie. Ezért – az általános szabályoktól eltérően – öt fő is elég volt az első tanévben a fakultáció elindításához. A tanításra az iskola egykori diákját kérték fel, akiről hallották, hogy más középiskolákban is tanít hasonló témájú tárgyakat.

Az első tanévben egy nulladik és egy délutáni órában zajlott a heti kétórás a tanítás. A nem túl kedvező tanítási időpontok, valamint a kis csoportlétszám nem adott lehetőséget a gazdasági, vállalkozói képzésben ekkor már széles körben megismert aktív tanulási módszerek, csoportos feladatok alkalmazására. Az öt főből végül egy diák döntött úgy, hogy két év tanulás után hatodik tárgyként leérettségizik gazdasági ismeretekből is.

A második tanévtől alakult ki a mai napig érvényes gyakorlat, hogy a fakultációt a 7–8. óraként összevonva, tehát 90 perces duplaórában kell megtartani.

Az évek során egyre nőtt a fakultáción tanulók száma, többségük ötödik választható tárgyként gazdasági ismeretekből érettségi vizsgát is tett. (A jogszabályok az elmúlt években lehetővé tették és még napjainkban is lehetővé teszik, hogy olyan tárgyból tehessenek érettségi vizsgát a tanulók, amelyet legalább két éven át heti két órában tanultak.) 2002-ben 17 fő érettségizett, 2003-ban 21. A legutóbb érettségizett évfolyam létszáma 111 volt, tehát a végzősök közel ötöde (18,92%) választotta ötödik érettségi tárgyként a gazdasági ismereteket. Összehasonlításképpen más választható tantárgyakból érettségizettek adatai: ének-zene: 4 fő, rajz és műalkotások elemzése: 6 fő, számítástechnika: 7 fő, pszichológia: 10 fő. A 2003/2004-es tanévben negyven 12. évfolyamos diák jár a fakultációra, tehát várhatóan 2004-ben még többen fognak e tárgyból érettségizni.

A tantárgytól azt várta és várja az iskola vezetése, hogy a gazdasággal kapcsolatos témák iránt érdeklődők kíváncsiságát elégítse ki, ahhoz is segítséget nyújtva, hogy a tanuló eldönthesse, ilyen irányban kívánja-e tanulmányait folytatni. Ebből az is következett, hogy nem kívántak felvételi előkészítőt indítani (vagyis nem a közgazdasági szakközépiskolák „közgazdaságtan” elnevezésű tantárgyát kellett, kell tanítani). A tantárgy tematikájának összeállítását a tanárra bízták. Az elmúlt években kialakult gyakorlat szerint az első évben (11. évfolyamon) a diákok választhatnak, hogy a Young Enterprise (YE) elnevezésű diákvállalkozási programban kívánnak-e részt venni, vagy inkább a SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány által itthon meghonosított, aktív tanulási módszerre épülő szituációs gyakorlatok, „gazdasági játékok” segítségével szeretnének a téma alapjaival megismerkedni. (Egy tanévben csak az egyik módszert lehet választani a többség döntése alapján. A választást elsősorban a fakultációra jelentkezők adottságai határozták meg: a bátrabb, aktívabb csoportok a YE-t választották, az „elméletibb” képzésre vágyók, a nagyon újszerű dolgoktól kicsit idegenkedők, illetve a „kényelmesebb diákok” az órakeretet meg nem haladó módszert szokták választani. Amikor nem alakulnak diákvállalkozások, akkor is évente egy-két iskolai eseményre alkalmi csoportok szerveződnek, például egy-egy iskolai rendezvény büféjének a megszervezésére. Az iskolavezetés a kínálkozó lehetőségekkel tudatosan élve először a fakultáción tanulókat keresi meg.)

A 2002/2003-as tanévben 4 YE-vállalat működött a 11. évfolyamon, a vállalati megbeszélések időpontja maga a fakultáció, ahol a tanár a tanácsadója is valamennyi vállalatnak.

A 12. évfolyamon a Junior Achievement Magyarország Alapítvány által kiadott „Alkalmazott közgazdaságtan” című tankönyv alapján tanulnak a diákok. Az érettségi vizsgán a tanár által összeállított húsz tétel közül kell egyet húzni. A tételek a tankönyv alapján kerülnek összeállításra. A témák a legfontosabb gazdasági szereplők szerint csoportosíthatóak. A háztartásokkal kapcsolatban például a családi költségvetés jelentőségéről, a megtakarítások fajtáiról, a fogyasztóvédelem kérdéseiről; a vállalkozásokkal kapcsolatban többek között a sikeres vállalkozás alapításának, finanszírozásának, marketingjének kérdéseiről; az állammal kapcsolatban az állam gazdasági szerepéről, a monetáris politikáról, a gazdaságpolitika kérdéseiről stb. tanulnak a diákok. A makrogazdasági témák között szerepelnek például a központi bank feladatai, a gazdasági integrációk, a szocialista, valamint a piacgazdaságok közötti különbségek, Magyarország II. világháború utáni gazdasági fejlődése.

A tanórák rendszeresen a diákok kérdéseivel indulnak. Általában az aktuális, a médiában nagyobb hangsúlyt kapott gazdasági hír értelmezéséhez kapcsolódik a kérdés, vagy a tanár véleményére kíváncsiak. 2003 elején például az olajárak változásainak okai iránt érdeklődtek, az EU-csatlakozás várható gazdasági előnyeiről, hátrányairól, a nagyobb méretű üzembezárásokról, a hajléktalanellátás problémáiról, a kereskedelmi tévécsatornák közötti versenyről alakult ki hosszabb beszélgetés.

2003 januárjában a 2005-ös érettségi vizsgára vonatkozó jogszabályi változások miatt döntéshelyzetbe került az iskola. 2005-től ugyanis központi vizsgakövetelményekre épülő vagy akkreditált vizsgatantárgyakból lehet érettségizni. Ez a változás a 2003/2004-ben 11. évfolyamos diákokat fogja először érinteni. A fakultációkat a 10. évfolyamon tanulóknak a második félév elején szokták meghirdetni, az előzetes jelentkezéseket a tavaszi szünetig lezárják. Ezért vált januárban aktuálissá a kérdés, hogy milyen fakultációkat hirdethet meg az iskola. A gazdasági ismeretek című fakultációval kapcsolatban azért merült fel probléma, mert a döntés időpontjában nem volt ilyen néven kidolgozott központi vizsgakövetelmény, illetve nem került nyilvánosságra akkreditáció útján kidolgozott vizsgakövetelmény sem. (A központi vizsgakövetelményeket jogszabályok formájában hozták nyilvánosságra „Az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról” szóló 100/1997. (VI. 13.) Kormányrendeletben, illetve ennek módosításaiban. A rendelet arról nem rendelkezik, hogy miképpen kerülnek nyilvánosságra az akkreditált vizsgatantárgyak követelményei.)

Ebben a helyzetben az iskolában három alternatíva merült fel. Egyik lehetőség, hogy az iskola maga akkreditáltatja az általa kidolgozandó vizsgakövetelményeket, ebben az esetben nem lesz változás az eddigiekhez képest. Második lehetőség, hogy az iskola a Junior Achievement Magyarország Alapítvány (JAM) által akkreditálandó vizsgakövetelmények alapján fog majd érettségiztetni, amely várhatóan nem jelentene lényeges változást az eddigiekhez képest (mivel eddig is az Alapítvány tananyagára épült az érettségi). Harmadik lehetőség, hogy az iskola a társadalomismeret néven megjelent tantárgy általános követelményei alapján készíti fel a diákokat az érettségire. Ez utóbbi döntés jelentős változást hozna, hiszen e tárgy követelményeinek csak egy kisebb része gazdasági ismeretek, a jelentősebb rész a társadalmi ismeretek, amely tartalmában teljesen különbözik a fakultáción eddig tanítottaktól. (Pontosabban a Társadalomismeret cím alatt futó követelmények egyik változata tartalmaz gazdasági ismereteket, van olyan változat is, amelyben egyáltalán nem szerepelnek, helyette pszichológia választható. Ez a formai és tartalmi megoldás a kerettantervek kidolgozásából következik. A szűkös órakeretek, a megosztott szakmai álláspontok „feloldására” találták ki, hogy alternatívaként választhatják az iskolák e két témát a társadalomismereten belül.)

A döntés viszonylag egyszerű volt, ugyanis az iskolának nem volt 200 000 Ft5 „felesleges” pénze, amennyibe az akkreditációs eljárás került volna. Kockáztatni sem kívánt azzal, hogy megkezdi a tanítást folytatva a korábbi gyakorlatot, és talán menet közben az alapítvány (JAM) vagy az állam elkészíti a szükséges követelményeket. Maradt a harmadik alternatíva, tehát az iskola – egyeztetve az érintett óraadó tanárral – gazdasági ismeretek helyett társadalomismeret néven hirdetett fakultációs tantárgyat.

2003 tavaszán az új tantárgyra senki sem jelentkezett. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jelenleg érvényes jogszabályi feltételek mellett a Leövey Klára Gimnáziumban a gazdasági ismeretek fakultációs formában való tanítása kerek 10 év után a 2004/2005-ös tanévvel bezárólag megszűnik.

A gazdasági ismeretek oktatásának beépítése más tantárgyakba (Szent István Gimnázium, Budapest)

A XIV. kerületi gimnázium egyike az úgynevezett budapesti „elit” gimnáziumoknak. Jelenlegi tantárgyi struktúrája 1991 óta él. A gimnáziumban hat és négy évfolyamos képzés folyik. A hat évfolyamos képzés helyi tantervét 1998-ban akkreditáltatták. Ennek keretén belül három osztályban három különböző tagozaton tanulhatnak a diákok: matematika, természettudomány, informatika. A négy évfolyamos képzés keretében egy általános tantervű osztály indul. Egy évfolyamon 120-130 diák tanul.

Az iskolában nagyon erősen felvételicentrikus a képzés, mivel minden idejáró diáknak – és természetesen a szüleiknek mint „megrendelőknek” – a sikeres egyetemi/főiskolai felvételi vizsga a célja. E céljaikat csaknem teljeskörűen sikerül is teljesíteni, hiszen az iskola 2002-ben a felsőoktatásban felvételizők eredményei alapján kialakított országos gimnáziumi rangsorban a 4. helyet szerezte meg.

A továbbtanulás iránya – a tagozatoknak megfelelően – elsősorban a műszaki, a természettudományi és az informatikai szakok, bár az utóbbi években a közgazdász szakirány is kedvelt lett.

Az iskolában nem tudják megoldani a gazdasági ismeretek önálló tárgyként való tanítását, mivel nincs rá külön órakeret. Bár a szabadon választható órák terhére megoldható lenne, és az iskola egyes pedagógusai a NAT, majd a kerettanterv megjelenésekor törekedtek erre, de az óraszámért folyó versenyben más tantárgyak képviselői erősebbnek bizonyultak. Az ok: a tagozatoknak megfelelő sikeres felvételire való felkészítés minden területen prioritást élvez az iskolában. Természetesen a NAT-ban, majd a kerettantervben megjelenő új ismereteket megpróbálták beépíteni a helyi tantervbe, ám mivel külön tárgyként – órakeret híján – nem lehetett, így azon tárgyak tananyagába integrálták, amelyeknél valamilyen vonatkozásban előkerül a gazdaság. Ezek a földrajz és a történelem.

Évek óta ebben a szellemben tanítanak, ám „hogy melyik kolléga mekkora hangsúlyt helyez ezen ismeretek fontosságára és mennyire mélyül el bizonyos gazdasági alapfogalmakban, az nagyon eltérő, hiszen nem feltétlenül értenek hozzá”. Sőt úgy gondolják, nincs is szükség arra, hogy ezen a területen továbbfejlődjenek, hiszen az iskolák rangsorában elfoglalt előkelő 4. hely nagyon nagy megerősítést jelent számukra abban, hogy jó helyre teszik a hangsúlyokat. A négyosztályos általános képzésben alig körvonalazható, hogy melyik évfolyamon hány órában, milyen mélységben kerül elő ez az ismeretkör, amely szinte a történelemoktatásra szűkül. Az általános tantervű gimnáziumi osztályokban az általános földrajz keretén belül (amelyet 9–10. osztályban tanítanak) érintőlegesen előkerülnek bizonyos fogalmak, de egyáltalán nem jelenik meg a gazdaságföldrajz.

A hatosztályos képzésben a történelem és a gazdasági földrajz tantárgyakba építve jelenik meg a gazdasági ismeretek. Az előbbi keretében a 12. évfolyamon, ahol heti négy történelemóra van. Itt a 20. század gazdaságpolitikája, illetve az európai integrációs folyamat kapcsán kerülnek elő bizonyos gazdasági alapismeretek. Ezen ismeretkör a 12. osztályos történelemórák kb. 10%-ában van jelen, és kötelezően megjelenik a történelem érettségi „B” tételei között is.

A hat évfolyamos képzésben tanulóknak a 10., 11., 12. évfolyamon jelenik meg a földrajz tantárgy heti két órában. A 10. évfolyamos tananyagban jelen van a társadalomföldrajz és a globalizáció problémaköre.

A 12. évfolyam második félévében a földrajztananyagba ágyazva heti két órában gazdasági ismereteket tanítanak saját készítésű jegyzetből.

A tematikát az iskola egyik pedagógusa készítette, és ő maga írta a diákok rendelkezésére bocsátott iskolai jegyzetet is. Ez a tananyag elsősorban aktuális világgazdasági ismereteket és makroökonómiai alapismereteket nyújt a diákoknak. Főbb témakörei: a világgazdaság központjai, a szocializmus gazdaságpolitikája, a rendszerváltás utáni gazdaságpolitika, GDP, infláció, munkanélküliség, bankrendszer, tőzsde.

Ezt a tananyagot egyetlen kolléga tanítja az iskolában, aki a fenti jegyzet szerzője. Bölcsészdiplomája mellett a Gazdasági Főiskola KVIF Karán közgazdász tanári diplomát is szerzett. Ilyen irányú továbbtanulásának motivációja az érdeklődés és a nyitottság volt, valamint az a felfogás, miszerint „általános gazdasági ismeretekre ma már mindenkinek szüksége van”.

Az iskola tagja a Junior Achievement programnak. A JAM által kínált lehetőségek közül – gazdasági tananyagok, diákvállalkozási program, gazdasági játékok, BUMM-program – csak az utóbbi működik az iskolában, elsősorban idő- és kapacitáshiány miatt. (Október-november hónap folyamán egy délután másfél órára az üzleti szférából érkeznek vendégek, akik a 12. évfolyamosoknak mesélnek életútjukról, munkájukról, valamint kérdésekre válaszolnak.) A kapacitáshiány jelenti mind a diákok, mind a tanárok terhelhetőségének korlátait, mivel az „idősebb kollégák félnek az új, gyakorlatiasabb ismeretektől, módszerektől, a számítástechnikával is nehezen barátkoznak”. A diákok pedig még a szabadidejük nagy részét is feláldozzák a felvételi tárgyakban való elmélyülésre, hiszen külön tanárhoz, illetve különböző felvételi előkészítőkre járnak.

Az iskolában többször készült felmérés, hogy mi a diákok véleménye a gazdasági ismeretek szükségességéről, és minden esetben az volt az általános vélemény, hogy kellene ilyen tantárgy az iskolában, de nem kötelező jelleggel, tehát a választható órák terhére. Kérdés, hogy ki választaná az idejüket nagyon céltudatosan beosztó, a felvételit már az alsóbb évfolyamokon szem előtt tartó diákok közül? Valószínűleg „csak” azok a diákok, akik a gazdasági jellegű főiskolai/egyetemi szakok történelemfelvételijét a közgazdaságtan-felvételivel szeretnék kiváltani.

Jelenleg is vannak ilyen törekvések az iskolában. A gazdasági szakirányokba továbbtanulni szándékozóknak két volt „istvános diák” (akik most a Közgazdasági Egyetem hallgatói és FEB-tagok) tart felvételi előkészítőt közgazdaságtanból a 11–12. évfolyamos diákok számára a délutáni órákban, önköltséges alapon.

A távolabbi és közelebbi tervekről, „álmokról”: az iskola bizonyos meghatározó személyiségei nem mondanak le arról a törekvésükről, hogy a gazdasági ismereteknek önálló tárgyként is van létjogosultsága egy „elit” gimnáziumban is. Az elképzelések két irányvonalat jelölnek ki.

Az egyik célzottan felvételire való felkészítés közgazdaságtanból a fakultációs órakeret terhére a 11–12. évfolyamon. Ekkor csak bizonyos hallgatók – akik ez irányban tanulnak majd tovább – szereznének ismereteket a „gazdaságról”.

A másik lehetséges irányvonal a kötelezővé tétel, miszerint „gazdasági ismeretekre mindenkinek szüksége van”, így kerülne önálló tantárgyként bevezetésre a 11–12. évfolyamon a gazdasági ismeretek.

Hogy teljesíthetőek lesznek-e ezek a törekvések és mi módon, az nagyban függ a kollégák meggyőzésétől, az idősebbek félelmeinek leküzdésétől és a tantárgyak és évfolyamok közötti óraszám-átcsoportosítások lehetőségeitől.

Gazdasági ismeretek oktatása nem közgazdasági szakközépiskolában (Ihász Dániel Közlekedésgépészeti Szakközépiskola és Gimnázium, Budapest)

Az iskola műszaki-közlekedési szakterületen végzi a tanulók képzését, köznyelven ezek a területek az autószerelés, gépkocsivezetés, fuvarozás. A végzettek által betölthető főbb munkakörök:

Már ebből is érzékelhető, hogy nagyon változatos a képzési kínálat az itt tanuló diákok számára. A kilencvenes években sorozatosan más-más elvárások alakultak ki a jogszabályi előírások változása és ezzel párhuzamosan a napi élet gyakorlata alapján. Az iskola vezetése az előírásoktól függetlenül felismerte, hogy a gazdasági életbe kikerülő diákok részére szükséges a napra kész gazdasági ismeretek átadása. Külön tanár felvételére nem volt szükség, mert egyik szaktanáruk gazdasági mérnöki diplomával rendelkezett. Az iskola vezetésének így egyértelmű volt, hogy a továbbiakban ez a kolléga fogja a gazdasági tantárgyat tanítani.

A tanítással megbízott tanár kezdetben elsősorban az OKJ és az adott szakképesítésekre vonatkozó szakmai és vizsgakövetelmények által előírt feltételeknek akart megfelelni. Az évek során többféle képzési változat került kidolgozásra, a kívülálló számára elég bonyolult kiigazodni rajta. Ennek oka a jogszabályi környezet változása, ezért a jelenlegi tanítási struktúra nehezen áttekinthető, és bizonyos elemei még kidolgozás alatt állnak.

A jelenlegi struktúra a gazdasági oktatás szempontjából megvilágítva a következő.

Érettségi után választható tagozatok:

A jelenlegi tantárgyi struktúra – amióta ténylegesen tanulnak a diákok gazdasági tantárgyakat – 1998 óta érvényes. Ugyanakkor a mostani 10. évfolyamosok az újabb struktúra szerint tanulnak (ennek képzési programját felmenő rendszerben dolgozzák ki).

A szaktanár véleménye szerint a gazdasági ismeretek tantárgy az általános műveltség része, ugyanakkor jogilag szakmai előkészítő oktatásról van szó (megjelenik például képesítővizsga részmoduljaként is). Tapasztalatai szerint sajnos a diákok a tantárgy tanulásának kezdetén „műszaki iskolában idegen tantárgyként fogják fel a tanulását”.

Az iskolában 370 diák tanul, a szakmák jellegéből adódóan csak két lány van. 2002/2003-ban a 13. évfolyamon két autószerelő és egy gépjármű-üzemviteli szak működött, összesen 66 fővel. Itt kötelező tantárgy a gazdasági ismeretek tantárgy tanulása, és iskolai tanóráról van szó nem tanórán kívüli foglalkozásról, például szakkörről.

A tanítás a szaktanár által szerkesztett jegyzet alapján történik (több anyagból állította össze), aki az iskola támogatásával és magánúton is részt vett szakmai rendezvényeken. Ezeken gyűjti össze az oktatáshoz szükséges anyagokat. Részt vett például 1997-ben az NSZI által szervezett Vállalkozási ismeretek oktató tanároknak című képzésen. Egy alkalommal a szerző által tartott előadás során találkozott Megyesi Gabriella Gazdasági játékok – Játékos gazdaság című oktatócsomagjával, amelyet nagyon jól tud használni.

A szaktanár fontosnak tartja a tantárgy oktatását, mert a végzős diákok egyből „éles” helyzetbe kerülnek, és szükségük van ezekre az ismeretekre (pénzügy, vállalkozások világa, adókérdések stb.). Az oktatás folyamán a legjobb eredményeket a játékos ismeretátadás módszerével érte el – a diákok saját szabadidejüket is hajlandóak voltak önként feláldozni ilyen esetekben.

A gazdasági ismeretek főbb témakörei:

11. évfolyam (gazdasági alapismeretek, pénzügy és számvitel) F gazdálkodási alapfogalmak; piac; ár; piacgazdaság; az állam gazdasági szerepe; pénz; a piacgazdaság szereplői; számviteli ismeretek; marketing; adók; gazdasági folyamatok, tevékenységek elemzése; államháztartás; nemzetgazdálkodás; vállalkozások pénzügyi, számviteli kérdései.

12. évfolyam (gazdasági alapismeretek) F gazdasági alapfogalmak; munkajogi ismeretek; vállalkozási formák; tőzsde; személyiségpszichológia; üzleti terv; pénzügyi terv; egyszeres és kettős könyvelés; adók; üzleti etika; tanulók foglalkoztatása, oktatása, szakképzési hozzájárulás.

Gazdasági ismeretek oktatása egy „kézművesiskolában” (MIOK József Nádor Szakképző Iskola)

A József Nádor Szakképző Iskola alapítója és fenntartója a MIOK Alapítvány, amelyet a Magyar Iparszövetség Oktatási Központ – MIOK – 1994-ben hozott létre. Az anyaiskola a főváros XIII. kerületében, a Hajdú u. 18–24. szám alatt működik. Tagiskolák tevékenykednek Pécsett (1997), Miskolcon (1995) és Szegeden (1994). Az egyes iskolák közös igazgatása 2001-től valósult meg, és az iskola ekkor vette fel a József Nádor nevet.

Eredetileg egy olyan középfokú iskola létrehozása és működtetése volt a cél, amely speciális, a gazdasági igényekhez rugalmasan alkalmazkodó képzést nyújt. Struktúrájában ötvözi az iskolarendszerben, a szakirányú továbbképzésben meglévő és továbbfejlesztésre érdemes értékeket. 1996-ban az Alapítvány Budapesten egy kézműves szakiskolát is létrehozott, amelyben általános iskolát végzett, 10. osztályt, 12. osztályt végzett és/vagy érettségizett fiatalok nappali oktatás keretében, illetve felnőttek tanfolyami úton sajátíthatják el az Országos Képzési Jegyzékben államilag is elismert kézművesszakmákat.

A szakképzés színvonalának és a vizsgák sikereinek köszönhetően a jelentkezők száma évről évre nőtt. A 2002/2003-as tanévben a szakiskolai tanulók létszáma már 643 fő volt.

Az iskola különleges nevelési feladata, hogy elfogadtassa a roma, a más nemzetiségű, a különböző fogyatékkal élő és az egészséges fiatalokat egymással. A hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítésére irányuló tevékenység, valamint a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzése, foglalkoztatásának elősegítése is bekerült az intézmény feladatai közé.

A budapesti székhelyen a következő szakirányokon lehet tanulni:

Vizsgálatunkat a „kézművesiskolában” végeztük. Itt természetesen a hangsúly a szakmai tárgyak, a szakmai tudás elsajátításán van. Sok gyerek szociálisan és mentálisan is hátrányos helyzetű, az iskolának komoly felelőssége van abban, hogy ezek a fiatalok szakmához jussanak, és ezzel munkavállalóként el tudjanak helyezkedni, esetleg vállalkozásba kezdjenek. (A 12. évfolyamos, végzős virágkötő-berendező osztály 23 diákjából ketten tervezték, hogy esetleg önálló vállalkozásba kezdenek, a többiek munkavállalóként akarnak elhelyezkedni, illetve egyelőre tovább akarnak tanulni, érettségi vizsgát szeretnének tenni.)

A kézműves és kereskedő szakirányon megszerezhető valamennyi szakképesítés esetében tanulnak a diákok valamilyen kereskedelmi és/vagy gazdasági tárgyat.

Szakképesítés elnevezése Évfolyam A tárgy elnevezése Heti óraszám
Élelmiszer- és vegyiáru-kereskedő
11.
Kereskedelmi ismeretek
4
Filmnyomó és kendofestő
11.
Társadalomismeret
1
Ruházati kereskedő
11.
Kereskedelmi ismeretek
4
Ruházati kereskedő
12.
Kereskedelmi ismeretek
3
Bordíszműves
12.
Gazdasági ismeret
1
Virágköto-berendező
12.
Kereskedelmi, vállalkozási, gazdasági ismeretek
2
Szonyegszövő
12.
Társadalmi, gazdasági alapismeretek
1
Porcelánfestő
12.
Társadalmi, gazdasági alapismeretek
1

Minden esetben a szakmai követelményeknek megfelelő rendben és tematika alapján tanítják a tárgyakat. A virágkötő-lakberendezőknél és a kereskedőszakmáknál a szakmai vizsga részeként jelenik meg a tantárgy a központi vizsga tételsorában. A diákoknak el kell készíteniük egy szakdolgozatot is, amelyben alkalmazniuk kell a gazdasági ismeretek tantárgy keretében tanultakat (pl. szerződést, árajánlatot kell írniuk, költséget kell kalkulálniuk, reklámtevékenységet kell tervezniük). A bőrdíszműves szakképesítés esetében ugyan önálló tantárggyal találkozunk, de csupán a gazdasági műveltséget megalapozó oktatás lehetséges, hiszen heti egy tanórában nem is nagyon van másra mód.

A társadalomismeret és a társadalmi, gazdasági alapismeretek tantárgyak érintőlegesen, bizonyos témák kapcsán foglalkoznak a gazdasággal.

A tanárok között van, aki kereskedelmi menedzser és pedagógusvégzettséggel rendelkezik, korábban a kereskedelemben dolgozott. Ő azt nyilatkozta, hogy a diákoknak szeretné átadni szakmai tudását, ezért nem is tankönyvből tanulnak, hanem az őáltala elmondottakat kéri később számon. Nagyon rugalmas, a szakmai gyakorlóhelyen alkalmazott eljárásokat (pl. beszerzés, leltározás) tekinti alapnak, mivel szerinte így tanulnak a legtöbbet a diákok.

A gazdasági ismereteket oktatók között van matematika- és fizikatanár, valamint közgazdász végzettségű óraadó is.

2002-ben az iskola felvette a kapcsolatot a Junior Achievement Magyarország Alapítvánnyal, az együttműködés tartalma most formálódik. (Tanártovábbképzésen már vett részt egy nyelvtanár, és a vidéki tagiskolák is felvették a kapcsolatot a JAM-mel, s eszerint alakítják át a helyi képzéseket. A miskolci iskola a JAM-mel közösen adott be pályázatot a vállalkozói magatartás fejlesztésére.)

A 2002/2003-as tanévben működött először az iskolában Young Enterprise diákvállalat. A 11–12. évfolyamon tanuló bőrdíszműves osztályok tagjaiból verbuválódtak a vállalat tagjai. Ez volt a próbaév, szeretnék a jövőben is folytatni a gyakorlati oktatásnak ezt a módját, mivel nagyon fontosnak tartják a tapasztalati tanulást és a vállalkozói szemlélet erősítését.

Összefoglalás

A gazdasági (vállalkozási) ismeretek tantárgy, témakör elnevezése, hazai bevezetése, elterjedése, jogi szabályozása körüli sajátosságok visszatükröződnek az iskolai gyakorlatban.

A számok várakozásainkhoz képest kedvezőbb képet tükröznek: az iskolák saját bevallására épülő adatok szerint a megkérdezett fővárosi középiskolák negyedében nem tanítanak gazdasági ismereteket. (Természetesen lehet úgy is minősíteni e tényt, hogy a középiskolák negyede nem jogkövető ezen a területen, ami több mint elgondolkodtató, de az ebből levonható következtetések messzire vezetnének tanulmányunk szűkebb témájától.) A kedvező képet némileg árnyalja, hogy a gimnáziumok nagy számban élnek többféle ismeret egy tárgyba integrálásának lehetőségével. Vizsgálati módszerünk annak megítélésére nem adott érdemi lehetőséget, hogy a történelem, a földrajz és egyéb tantárgyakon belül valójában milyen mértékben történik gazdasági ismeretek oktatása.

Sokszínű – jellemezhetjük egy szóval a gazdasági oktatás jelenét. Az óraszámokat, követelményeket tekintve iskolatípusonként lényegesen eltérő megoldásokat találtunk. Ugyanakkor az egyes iskolatípusokhoz sem lehet modellértékű megoldásokat hozzárendelni. Ennek egyik oka az általános (közismereti) képzésben az integrált tantárgyi forma, amely igen tág kereteket hagy arra, hogy ténylegesen mikor tanítsanak gazdasági ismereteket a földrajz, történelem vagy egyéb tantárgyon belül. A szakképzésben a szakképzettséghez kapcsolódik a gazdasági ismeretek mennyisége, mélysége, helye. Ebben az esetben a gazdasági ismeretek definiálatlansága is lényeges problémát okoz, ugyanis szakmaspecifikumként jelenik meg a gazdasági, vállalkozási ismeretek valamely részismerete (az üzleti tervezéstől a pénzügyi ismereteken át a marketingig tucatnyi ismeret sorolható ide), ami számos elnevezést és tartalmat takarhat. Ennél sokkal nagyobb problémának tartjuk, hogy a szakképzésben lényegében nincs előírva, hogy az általános műveltség részeként, közismereti tantárgyként gazdasági ismereteket kell tanulni. Véleményünk szerint létezik a gazdasági ismereteken belül egy olyan ismerethalmaz, amely szakmától, szakmacsoporttól függetlenül elsajátítandó. Ezt az ismerethalmazt a mindennapi gazdasági ismereteink címszóval írhatjuk le. Feladata a nemzetközi példák alapján a háztartástan, életvezetés tantárgyakéhoz hasonlítható. Ennek az ismeretanyagnak az elsajátítása a gimnazisták esetében is fontos és hasznos lehetne, még fontosabb a szakképzésben részt vevőknek, akik hamarabb kell hogy önállókká váljanak, hamarabb lépnek be a munkaerőpiacra. Például önéletrajzírás vagy a készpénzkímélő fizetési eszközök (bankkártya, hitelkártya) használatának a megtanulása hasznos és praktikus ismeret valamennyi középiskolásnak, nem kapcsolódik szakképesítéshez. (Megjegyezzük, hogy a mindennapi gazdasági ismeretek közé sorolható fogyasztóvédelmi ismeretek tanítása az iskolákban törvényben előírt kötelezettség – lásd a fogyasztóvédelemről szóló törvényt –, amely „elsősorban állami feladat”. Tény, hogy a feltételei sincsenek meg a tanításának, de az oktatásirányítás és az iskolák sem érzik úgy, hogy nekik bármit is tenniük kellene az ügy érdekében.)

A modell értékű megoldások helyett csak példákat tudtunk bemutatni. A gazdasági oktatásra jellemző általános információhiány miatt talán ezek a példák is hasznosak lehetnek sok iskola és pedagógus számára.

Folyamatosan változó – összegezhetjük tapasztalatainkat. Egy új ismeret bevezetése önmagában változást jelent, azonban a gazdasági ismeretek oktatásának rövid története – beleértve a jelent is – a kelleténél több változást ért meg, és ezek a változások nem feltétlenül pozitívak. Még napjainkban sem magától értetődő és elfogadott, hogy gazdasági ismereteket kell oktatni egy középiskolában.

Az oktatásirányítás már elszalasztotta azt a történelmi lehetőséget, hogy egyszeri, radikálisabb lépéssel széleskörűen vezesse be – és viszonylag egységes megoldásokat kínálva – a gazdasági ismeretek oktatását. Az oktatás egészének átalakulása, a gazdasági rendszer változása az 1990-es évek közepéig indokolttá és elfogadhatóvá tehette volna a modern ismeretek kötelező bevezetését. Eddig sem volt könnyű „helyet szorítani” az új tárgyaknak, ismereteknek, de napjainkban már a társadalmi, gazdasági átalakulás kényszere sem hajtja előre az iskolákat. Pontosabb, ha azt állítjuk, hogy a NAT, a kerettantervek és a közelgő új érettségi rendszer bevezetésével az iskolák inkább úgy érzik, már túl vannak a szükséges változtatásokon.

Az egyedi, iskolai szintű megoldások, a folyamatosan változó és nem túl kedvező feltételek miatt lényegében kiforratlan a gazdasági ismeretek oktatásának gyakorlata. Tulajdonképpen nagyszámú egyedi próbálkozásnak lehet tekinteni az egyes iskolákban a gazdasági ismeretek oktatását. Ezen próbálkozások fő jellemzője, hogy leginkább a véletlen alakítja őket. A tanár személyének, a tananyag, a taneszközök (tankönyvek, segédletek), a tanítási módszerek kiválasztása nem egy tudatos folyamat eredménye, vagy legalábbis igen messze van az ideálisnak tekinthető lépések sorozatától.

A civil szervezetek által biztosított programok és felkészülési lehetőségek ehhez képest lényeges előrelépést jelentenek, de a megoldás korlátait már önmagában jelzi az a tény, hogy állami feladatokat próbálnak ellátni ezek a szervezetek, miközben sem forrásokat, sem eszközöket nem kapnak ehhez, sőt általában még a minimális kommunikáció sincs meg az oktatásirányítás és e szervezetek képviselői között.

A gazdasági ismeretek oktatásának továbbfejlesztése érdekében minimálisan az alábbiak megoldására van szükség a közeljövőben.