Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2002 december > Ember és természet

Ember és természet

Az Ember és természet műveltségi területen folyó nevelés-oktatás során a tanulók lehetőséget és hathatós segítséget kapnak ahhoz, hogy korszerű természettudományos műveltséget, világképet építsenek fel magukban. Megismerkedhetnek az anyagok tulajdonságaival, a természeti környezet változásaival, kölcsönhatásaival, a jelenségekkel, a törvényszerűségekkel, valamint más műveltségi területekkel együttműködve az ember és a rajta kívül álló természet kölcsönhatásával, annak ellentmondásaival. A műveltségi területen zajló nevelés-oktatás a fenntartható fejlődés követelményeinek megfelelően formálja a gyerekek és fiatalok természethez való viszonyát. A környezettudatos, a természet kincseit védő, óvó magatartás hozzájárul a Föld bolygó iránti felelősségérzet kialakításához.

A műveltségi területen zajló nevelőmunka felöleli a diszciplínáktól független, általános természettudományos fogalmak és eljárások formálását, a tudománynak mint társadalmi tevékenységnek, mint kutatásnak a bemutatását, a fizikai, a kémiai és az életre vonatkozó tudásrendszerek, a tudomány-technika kapcsolatrendszert érintő meggyőződések, a személyes és a társadalmi folyamatok természettudományos vonatkozásaival kapcsolatos ismeretek, valamint a tudomány természetére és történetére vonatkozó tudás alakítását. A természeti és technikai problémák társadalmi viszonyokat is figyelembe vevő megoldására való neveléssel a tanulók aktív, kritikus, viszonyaikat változtatni képes, kreatív emberekké formálódásához járul hozzá.

A nevelés-oktatás célja minden tanuló optimális fejlesztése, ezért a célok, a követelmények, a feladatok és az alkalmazott módszerek differenciáltságára épül.

Nem holt ismeretanyag elsajátítását célozza, hanem olyan tudásrendszer kialakítását, amely a természeti folyamatok, összefüggések s az ember velük való kapcsolatának tényleges megértésére épül. Az értelmes tanulás feltétele az aktív, az értelmezéseket a meglévő tudás bázisán, önállóan megkonstruáló feldolgozás. Az értelmes tanulás során létrejövő tudásrendszernek alkalmazásképesnek kell lennie, vagyis a felnövekvő gyerekek, fiatalok értelmes és hasznos módon legyenek képesek használni megszerzett tudásukat környezetük természeti, technikai jelenségeinek magyarázata, előrejelzése, illetve az e környezetben végzett tevékenységeik során.

Az iskolázás első hat évében zajló természettudományos nevelés a kisgyermekkor megelőző fejlődési folyamataira alapozva a természeti világ elemi megismerésének lehetőségét biztosítja a 6–12 évesek számára. Továbbépíti a már kialakult tudást, ha az alkalmas erre, illetve elkezdi a tudásrendszerek szükségessé váló átalakítását. E korosztály természettudományos nevelésének egyik legfontosabb szemléleti alapja, hogy a kisiskolás is átfogóbb elképzelések, elvek segítségével magyarázza, elemzi és jelzi előre a természeti környezetében bekövetkező jelenségeket. Ez a tudásrendszer a legtöbb területen még nem kellően kidolgozott, s olyan tartalmakat hordoz, amelyek nem azonosíthatók az iskolai tantervekben szereplő tartalmakkal s a tudomány állításaival. E tudást meg kell ismerni, s csak ennek figyelembevételével, a gyerekben való tudatosításával és – ha szükséges – az átalakításához szükséges pedagógiai feltételek biztosításával lehetséges a tudásrendszer továbbépítése. A kisiskolások természettudományos nevelése során figyelembe kell venni, hogy a gyerekek elméje nem „tiszta lap”, amelyre az iskolai oktatásnak csak fel kell írnia az ismereteket, hanem aktív, értelmező rendszer, amely ha nem is mindig következetesen, s nem is mindig a gyerek által megfogalmazható módon, de képes az információk feldolgozására, a jelenségek előrejelzésére és a cselekvés irányítására.

Az első hat évben zajló természettudományos, természetismereti nevelés során a kisdiákok elsajátíthatják a tudományos megismerés legelemibb eljárásait, azonban mindig csak azon a szinten, amelyen már megformált tudásrendszereik ezt lehetővé teszik. Így a kisiskolások természettudományos nevelésének feladata a már meglévő, belső elképzelések kifejezésére, megfogalmazására, a társakkal közösen végzett munkára, az elképzelések összehasonlítására, megvitatására, a legegyszerűbb kísérleti és megfigyelési eszközök használatára nevelés. Csak fokozatosan, nagy türelemmel vezethetjük be tanulóinkat a szigorú, logikus gondolkodásnak és a tudományosan korrekt, szakmai nyelv használatának a területeire. Olyan általános, a megismerési folyamatokkal kapcsolatos tudásrendszerek fejlesztését is szükséges elkezdeni, mint amilyen az előzetes elképzelések formába öntése, a hipotézisalkotás, a megfigyelések és a kísérletek tervezése, a tapasztalatok rögzítése szóban, rajzban, írásban, a problémamegoldás bizonyos elemi műveletei, az ismeretszerzés, a tájékozódás már kisiskolás korban elérhető, gyakorolható módszerei.

Az első hat évben az iskolai természettudományos nevelésnek az e területhez tartozó emberi ismeretrendszer szinte egészét át kell fognia. A tanterveknek tartalmazniuk kell az élőlényekkel és a fizikai világgal kapcsolatos ismereteket, képességeket, készségeket, beállítódásokat egyaránt. A természettudományos fogalomrendszer fejlesztését a lehető legtöbb területen folytatni kell. Nem pontos definíciók megtanulása és megtanítása a cél, hanem a fogalmak meglévő csíráinak felszínre hozása, tudatosítása, továbbfejlesztése, ha kell átalakítása. Egyrészt a gyereknek körül kell írnia a fogalmat (tudjon beszélni róla), másrészt a tanult összefüggésekben, hozzá közel álló gyakorlati alkalmazásaiban egyre pontosabban kell használnia. A kezdetben differenciálatlan, átfogó fogalomegyütteseket fokozatosan differenciálttá kell tenni.

Az iskolázás második hat évében, vagyis a 7–12. évfolyamokon a természettudományos nevelésben egyrészt létrejön a gyerekekben, a fiatalokban az élet hétköznapi folyamataiban, az állampolgári léttel összefüggő döntésekben használható általános tudás, másrészt a fokozatos differenciálódás keretében az azt igénylők speciálisabb, a választott pályának megfelelő, diszciplináris, illetve a szakma tanulásának megalapozásához szükséges tudásrendszereket formálhatnak meg. A természettudományos nevelés keretében fizikai, kémiai és biológiai tudás kialakítása zajlik egységes, a diszciplináris építkezést csak a szükséges mértékig követő formában. A természettudományos nevelés közvetlen feladatait az iskolák konkrét helyi tanterveikben szereplő, integrált, illetve az integráció elvét is magukban hordozó, tehát komplex műveltségtartalmakra épített fizika, kémia és biológia tantárgyak tanításával látják el.

A fizikai műveltségtartalmak feldolgozása keretében elsődlegesen azokkal a mechanikai, termodinamikai, anyagszerkezeti, elektromágneses, fénytani és atomfizikai jelenségekkel és összefüggésekkel, törvényekkel ismerkednek meg a tanulók, amelyek megalapozzák a korszerű fizikai szemléletmód kialakulását, a többi természettudományos tantárgy tanítását, tanulását, és segítenek a mindennapi élet, valamint a technika által felvetett egyszerűbb kérdések megválaszolásában, a természeti, technikai és társadalmi környezet aktív átalakításában. A fizikai világra vonatkozó ismeretek mint az egységes természet tanulmányozásának speciális, a legátfogóbb és legáltalánosabb mozgásokat leíró modelljei jelennek meg, amelyeket azonban komplex tudományos, technikai, gyakorlati, környezeti, társadalmi problémák megoldása során kell felhasználni. A fizikai műveltségtartalmak elsajátításának célja a mindenki számára egységes képzés keretében nem elsősorban a minél mélyebb, speciális fizikatudományi ismerethalmaz megtanulása, hanem olyan tudás szerzése, amely az életben felmerülő s fizikatudományi megfontolásokat igénylő helyzetekben (folyamatok előrejelzésében, magyarázatában s az ezekre is épülő cselekvésekben) lesz használható. A későbbi szakmatanulás vagy a felsőoktatásban való továbbtanulás érdekében végzett fizikatudományi tanulmányok átfogó fizikatudományi szemléletmódot biztosítanak, bevezetnek az összetettebb fizikai kísérletezésbe és problémamegoldásba, s kiterjedtebb, mélyebb tudás megszerzését teszik lehetővé a fizika tudományának területein.

A kémiai műveltségtartalmak elsajátítása során megismerhetik a tanulók a természetben előforduló és mesterségesen előállított, rendszeresen használt anyagok legfontosabb tulajdonságait, átalakulásait és felhasználásuk módját. Az elemi anyagszerkezeti törvényszerűségekhez kapcsolódó tudásrendszerek fejlesztése segíti elő az élettel kapcsolatos folyamatok alaposabb megértését, továbbá a kémiában az adatszerű ismeretek rendszerezését, könnyebb megértését és ezen keresztül e tudás hosszú távú megtartását. Eközben a mindennapi életből vett gyakorlati példákkal, tanári és tanulói kísérletekkel válik gyakorlatiassá, életközelivé a megismerési folyamat. A kémiai műveltségtartalmak tanítása és tanulása korszerű, környezetbarát szemléletet formál, és hozzájárul a környezetünkkel szembeni felelős magatartás kialakulásához. A kémiai ismeretek az atomok, molekulák által alkotott, élettelen s részben az élő rendszerek modelljeiként jelennek meg, amelyeknek a mindennapi életben használható tudást kell formálniuk a mindenki számára egységes képzés keretében. A szakmatanulásra, valamint a felsőoktatási felvételire készülő tanulók szélesebb és az igényeknek megfelelő területeken mélyebb ismereteket sajátíthatnak el, speciális kémiai tudásra tehetnek szert. Ennek keretében alaposabban megismerkedhetnek a kémiai elméletekkel, a kísérletezéssel és a problémamegoldással.

A biológiai és egészségtani műveltségtartalmak tanulmányozásával a tanulók megismerik az élő anyag, az élet természetét, az élő és élettelen természet szoros kapcsolatát, az élőlények testfelépítése és életmódja közötti összefüggéseket, az élővilág egységét, fejlődését és rendszerszerű „működését”, az élőlények állandóságát és változékonyságát. Ez az elsajátítás a fizikai, kémiai, földrajzi és társadalmi ismeretek elsajátításával szoros kapcsolatban zajlik. A biológiai művelődési anyag mindenki számára egységes feldolgozása során alakítja a tanulókban a természet ismeretén és szeretetén alapuló, meggyőződésből fakadó, tudatos, aktív környezetvédelem igényét. Bemutatja azt is, hogy milyen szoros a kapcsolat az ember és környezete között, melyek az ember egészségére kedvező és ártalmas tényezők. Az emberi szervezet felépítésének, működésének megismerésével a tanulók tudatosan alkalmazhatják az egészséges életmóddal kapcsolatos szabályokat. A biológiai és egészségtani műveltségtartalmak speciálisabb, a szakmatanulásra, illetve a felsőoktatásban való továbbtanulásra felkészítő formáiban az azt igénylő tanulók szélesebb körű, illetve a szükséges területeken mélyebb tudást szerezhetnek, és alaposabb bevezetést kapnak a biológiai vizsgálatok, kísérletek területére és a problémamegoldásba.

Fejlesztési követelmények

1–6. évfolyam7–12. évfolyam

Ismertszerzési, -feldolgozási és -alkalmazási képességek

Ismeretszerzés
A természeti és technikai tárgyakkal, jelenségekkel kapcsolatos elképzelések meg­fogalmazása, az ezekkel kapcsolatos megbeszélésekben való részvétel. Az önálló ismeretszerzés igényének kialakulása. A természeti és technikai tárgyakkal, jelenségekkel kapcsolatos saját elképzelések és a tanult tudományos elméletek megfogalmazása, magyarázatokban, előrejelzésekben és cselekvésben való használata.
A tanult egyszerűbb esetekben folyamatok eredményeinek előrejelzése s az előrejelzés eredményességének elemi értékelése. A tanult műveltségi körben tudományos előrejelzések megalkotása, azok kritikus szemlélete.
A tanterv által átfogott műveltségi körben a természeti tárgyak, élőlények, jelenségek, folyamatok felismerése, elemi szinten való megfigyelése, a tanult fogalmak és összefüggések segítségével történő leírása. Természettel kapcsolatos olyan tudásrendszerek formálása, amelyek lehetővé teszik a fizikai, kémiai, biológiai jelenségek, folyamatok, változások, kölcsönhatások tudatos megfigyelését.
Tanári irányítással egyénileg vagy egy­szerűbb esetekben csoportmunka keretében egyszerű vizsgálatok végzése a tanterv által átfogott területeken. Természettudományi vizsgálatok, kísérletek önálló megtervezése, végrehajtása és értékelése a tanult vagy önálló munkával feldolgozott témákban.
A tanterv tartalmához köthető vizsgálódásokhoz, mérésekhez szükséges eszközök balesetmentes használata. Korábban vagy újonnan megismert taneszközök, vizsgálati és kísérleti eszközök, anyagok kreatív és balesetmentes alkal­mazása, egyszerűbb esetekben elkészítése.
Gyakorlottság a mindennapi életben elő­forduló mérésekben, valamint a hosszúság, a tömeg, a térfogat és az idő mértékegységeinek használatában. Jártasság a művelődési anyagban szereplő SI és a gyakorlatban használt SI-n kívüli mértékegységek, azok törtrészeinek és többszöröseinek használatában.
Tanári segítséggel tájékozódás egyszerűbb enciklopédiákban, lexikonokban. Különböző szaklexikonok, szakszótárak, határozók, atlaszok, képlet- és táblázatgyűjtemények önálló használata. A helyi tantervben adott tartalomnak megfelelő szintű természettudományi ismeretterjesztő könyvek, cikkek, televízió- és rádióadások megértése.
A természet szépségére vonatkozó elkép­zelések fokozatos kidolgozása, a szépnek értékelt tárgyak, jelenségek, részletek észrevétele a természetben, ezek körének bővülése, a félelmet, viszolygást keltő tárgyak, jelenségek körének szűkülése. Törekvés állásfoglalás kialakítására azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a tanuló számára a természetben a szép. A viszolygást keltő tárgyak, élőlények, jelenségek köre a lehető legszűkebb legyen.
Az ismeretek feldolgozása
A tanult körben a változások fontosabb okainak megnevezése tanári segítséggel. Bekapcsolódás a tanár által ajánlott ellenőrző kísérletek eredményeinek elemzésébe. A vizsgálatok, kísérletek eredményeinek értelmezése a tanult összefüggések, elméletek fényében. Annak megállapítása, hogy a feltételezett oksági kapcsolatokat alátámasztják-e a kísérletek.
Belső elképzelések alapján a különböző tárgyak, élőlények, jelenségek tanult jellemzőinek elemi szintű összehasonlítása, A természettudományos tudás felhasználása az ismeretszerzés, a vizsgálódás szempontjából lényeges és lényegtelen jellemzők, tényezők elkülönítésére. Az ismert területeken osztályozás, rendszerezés.
a megismert szempontok alapján csoportosítás, osztályozás.  
A megfigyelések, tapasztalatok és azok előzetes elképzelésekhez való viszonyának saját szavakkal történő megfogalmazása és írásban való rögzítése. A megfigyelések, mérések, kísérletek során nyert adatok áttekinthető rendezése, a vizsgálódások eredményeinek pontos meg­fogalmazása. Az anyagok, mennyiségek jeleinek használata.
Az észlelt valóság és annak jelekkel való és képi ábrázolása közötti kapcsolat felismerése. A tanult körben az egyszerű képi és szöveges információk, jelek értelmezése. Tájékozódás a térképen, térképvázlat készítése. A vizsgálatok, kísérletek során nyert adatok ábrázolása különféle diagramokon, grafikonokon, illetve a kész diagramok, grafikonok adatainak leolvasása, értelmezése. A művelődési anyaggal kapcsolatos egyszerűbb vázlatrajzok, sematikus ábrák, kapcsolási rajzok készítése és a kész ábrák, rajzok értelmezése.
Az előzetes elképzelések, előrejelzések, valamint a megfigyelt jelenségek, mért értékek közti eltérések felismerése. Törekvés ezeknek az eltéréseknek a magyarázatára. Problémák kritikus felvetése, ha a meg­figyelések, kísérletek eredménye nem egyezik a várttal. A tanterv által átfogott körben az ilyen esetek elemzése.
Az ismeretek alkalmazása
Magyarázatok keresése az iskolai tananyagban nem szereplő, de annak elemei segítségével áttekinthető természeti jelenségek okaira. Egyszerű technikai eszközök működésének megmagyarázása. A művelődési anyagban nem feldolgozott, de a birtokolt tudás elemeinek kreatív használatával elemezhető természeti jelenségek értelmezése, gyakoribb eszközök, gépek, felszerelési tárgyak működésének megmagyarázása, ezekhez szükség szerint modellek használata.
Törekvés a természettudományos isme­retek és a közösségi élet, a szűkebb és tágabb társadalmi környezet folyamatainak, jelenségeinek összekapcsolására a gyakorlatban. A természettudományos tudás aktív, értelmes módon való felhasználása a társadalmi folyamatok értelmezésében, előrejelzésében és a társadalmi cselekvések során.

Tájékozottság az anyagról

Az anyag szerkezete és tulajdonságai
Az egyszerűbb természeti folyamatok, jelenségek magyarázata az anyag golyómodellre épülő részecskeszemléletével. Az anyag egyszerűsített, kvalitatív kvan­tummechanikai szintű részecskeszemléletének, a kettős természetre vonatkozó tudásnak a használata a tanult jelenségek magyarázatában. A kémiai és biológiai jelenségek anyagszerkezeti alapjainak megértése és magyarázata a hétköznapi élet által megkövetelt szinten. Az élő szervezetet felépítő anyagok főbb csoportjaira vonatkozó ismeretek használata hétköznapi problémák megoldására, a hétköznapi életben is fontos szerepet játszó anyagok besorolása ezekbe a csoportokba. Az élő anyag jellemzőinek, az életjelenségeknek, az általunk ismert élet feltételeinek és szerveződésének (szintek) ismerete, e tudás alkalmazása a hétköz­napi helyzetekben.
  Az atomok, molekulák kapcsolódásait meghatározó tulajdonságokra és jellegzetességekre vonatkozó ismeretek felhasználása az élő és élettelen anyag szerveződésének bemutatására, az ezekkel magyarázható jelenségek elemzésére.
A tömeg és a szilárdság, a tömeg és a halmazállapot, a tömeg és a sűrűség fogal­mainak világos elkülönítése. A pszichológiai értelemben vett tömeg- és térfogat-állandóság kialakulása. A tömeg dinamikai fogalmának következetes használata fizikai és kémiai problé­mák megoldása, hétköznapi jelenségek elemzése, magyarázata, előrejelzése során. A sűrűség és a viszkozitás fogalmainak világos elkülönítése. Az anyagmennyiség egységének, a mólnak, továbbá a moláris tömegnek és térfogatnak a megfelelő használata. A tömegmegmaradás elvének birtoklása és tudatos, következetes alkal­mazása a jelenségek magyarázata és előrejelzése során.
A gázok nyomásának kvalitatív magyarázata a részecskék mozgásával. Az úszás, lebegés, elmerülés jelenségeinek, továbbá a legfontosabb gyakorlati alkalma­zásoknak a leírása, bemutatása, kísérleti modellezése. A levegő nyomásának értelmezése, az ezzel összefüggő fontosabb jelenségek magyarázata, kísérleti modellezése.
A növények, az állatok és az ember élőknek tekintése az életjelenségek alapján. Az állatok fontosabb testrészeinek és élet­működéseinek jellemzése, összehasonlítása. Az életműködések típusainak jellemzése és elhelyezése a törzsfejlődés folyamataiban.
  A testfelépítés és az életműködések magyarázata a szervrendszerek, szervek, szövetek és sejtek működésével.
  A növények fontosabb részeinek és élet­működéseinek ismerete, a törzsfejlődés különböző szintjein álló növények jellemzése, összehasonlítása a lényegi vonások kiemelése alapján, néhány példa segítségével. Vizsgálatok végzése mikroszkóppal, biológiai kísérletek segítségével, a növények felépítésének és életműködéseinek bemutatása, modellezése.
A hétköznapi életben is fontos szerepet játszó anyagok felismerése. Az anyagok és az anyagi testek jellemzése a legfontosabb tulajdonságok alapján, e körben egyszerűbb becslések és mérések. A tulajdonságok felhasználása csoportosítások és osztályozások során. A környezetben előforduló testek anya­gának felismerése, a tanult anyagok tanult tudományos osztályozások szerinti besorolása, az anyagnevek és tudományos jeleik megfelelő használata. Az anyagok osztályozása során az anyagszerkezeti ismeretek, illetve a periódusos rendszer alapvető felépítése ismeretének alkalmazása. Problémamegoldások, jelenségek magyarázatai, valamint kísérletezés során az anyagok tulajdonságait leíró legfőbb összefüggések és modellek használata.
  Gyakorlati ismeretek az anyagok tulajdonságaival kapcsolatban: egyszerűbb anyagvizsgálati módszerek alkalmazása, tanult körben megfelelő pontosságú becslések, a megismert mérőeszközök használata az általuk elérhető pontossággal, anyagok előállítása, kimutatásuk, a kémhatás vizsgálata, a háztartásban előforduló anyagokkal kapcsolatos szabályok következetes alkalmazása.
Problémamegoldások során a gázok anyagi jellegére vonatkozó tudás alkalmazása. Az ideális gáz anyagszerkezeti leírása legfontosabb összefüggéseinek az ismerete, felhasználása folyamatok, jelenségek, kölcsönhatások leírásában, magyarázatában, az alapfogalmak megfelelő használata.
Az anyagok, a környezet és az emberi élet
Törekvés a szervezet számára szükséges táplálékok ismeretére alapozott, megfelelő táplálkozási szokások kialakítására. Törekvés az egészséges táplálkozás követelményei szerinti táplálkozásra, ezen igény érvényesítését akadályozó főbb társadalmi korlátok ismerete.
Tartózkodás az élvezeti és kábítószerek kipróbálásától. Az emberi szervezetet veszélyeztető anyagok szervezetre gyakorolt fontosabb hatásainak ismerete. Tartózkodás az alkohol, a drogok, a gyógyszerek kábítószerként történő fogyasztásától, a dohányzástól.
A környezetet a leggyakrabban szennyező anyagok, forrásaik s a szennyezéshez vezető emberi tevékenységek felismerése saját környezetben, a szennyező anya­gokkal való óvatos bánásmód. Törekvés a mikrokörnyezetben a szennyező anyagok káros mértékű felhalmozódásának megelőzésére, környezetkímélő kezelésükre.
Takarékos bánásmód az anyagokkal a hétköznapi életben vagy az iskolai tanulás, a természettudományos kísérletezés során. Az anyaggal való takarékoskodás, a környezet átalakítása úgy, hogy ez a szempont is érvényre jusson.
Annak felismerése, hogy a környezet állapota az ember egészségére is hatással van. Az egészséges életkörülmények igénylése. Annak belátása, hogy az egészség érték. A fizikai és pszichés egészség, az egészséges környezet megőrzése.
A természet jövőjéért, fenntarthatóságáért érzett felelősség vállalása, a környezet értékeinek védése, óvása. Törekvés a fenntartható fejlődés biztosításával kapcsolatos problémák enyhítésére, megoldására, ehhez az összes természettudományi tantárgyban megszerzett ismeret, képesség felhasználása.

Tájékozódás az időben. Az idő és a természeti jelenségek

Az idő
Gyakorlat az idő mérésében, a nem túlságosan hosszú vagy rövid időtartamok becslésében. A napszakok, a hét napjai, az évszakok, a hónapok neveinek megfelelő használata. A folyamatok leírása, magyarázata során annak tudatos felhasználása, hogy a természeti jelenségek egyik alapvető jellemzője, hogy az időben zajlanak le, s hogy az idő alapmennyiség. Néhány fontosabb mennyiség meghatározásában e fogalom helyes használata.
Alapvető természeti, technikai és társadalmi jelenségek mint időben lejátszódó folyamatok értelmezése. Minden természeti, technikai, társadalmi folyamat időben lejátszódó folyamatkénti értelmezése a maga történetiségében.
A napszakok és az évszakok változásának, e változások okainak ismerete, és e tudás helyes használata a hétköznapi életben. Ennek kapcsán a Naprendszer égitesteinek elhelyezkedésével és mozgásával, valamint a Föld alakjával kapcsolatos, mai tudásunknak megfelelő kép kialakulása. Az élővilág és az élőlények változásainak bemutatása példákon keresztül. A Világegyetem, a Naprendszer, a Föld, a földi élet és az ember mint faj időbeli változásait leíró tudományos elméletek fő mondanivalójának vitákban, érvelésekben, magyarázatokban történő felhasználása. A természeti folyamatok „megfordíthatóságával” és „nem megfordíthatóságával” kapcsolatos főbb természettudományos elvek alkalmazása a természeti folyamatok leírása, illetve a magyarázatok során, különösen az életjelenségek esetében.
  Átfogó kép birtoklása az élővilág törzsfejlődésével, az evolúcióval kapcsolatban.
  Az új fajok kialakulását eredményező folyamatok bemutatása példákkal.
  A tanult fajok elhelyezése az élővilág fejlődéstörténeti rendszerében, a megismert rendszertani kategóriákban.
Idő és mozgás
Gyakorlat az idő mérésében, a nem túlságosan hosszú vagy rövid időtartamok becslésében. A napszakok, a hét napjai, az évszakok, a hónapok neveinek megfelelő használata. A folyamatok leírása, magyarázata során annak tudatos felhasználása, hogy a természeti jelenségek egyik alapvető jellemzője, hogy az időben zajlanak le, s hogy az idő alapmennyiség. Néhány fontosabb mennyiség meghatározásában e fogalom helyes használata.
Alapvető természeti, technikai és társadalmi jelenségek mint időben lejátszódó folyamatok értelmezése. Minden természeti, technikai, társadalmi folyamat időben lejátszódó folyamatkénti értelmezése a maga történetiségében.
A napszakok és az évszakok változásának, e változások okainak ismerete, és e tudás helyes használata a hétköznapi életben. Ennek kapcsán a Naprendszer égitesteinek elhelyezkedésével és mozgásával, valamint a Föld alakjával kapcsolatos, mai tudásunknak megfelelő kép kialakulása. Az élővilág és az élőlények változásainak bemutatása példákon keresztül. A Világegyetem, a Naprendszer, a Föld, a földi élet és az ember mint faj időbeli változásait leíró tudományos elméletek fő mondanivalójának vitákban, érvelésekben, magyarázatokban történő felhasználása. A természeti folyamatok „megfordíthatóságával” és „nem megfordíthatóságával” kapcsolatos főbb természettudományos elvek alkalmazása a természeti folyamatok leírása, illetve a magyarázatok során, különösen az életjelenségek esetében.
  Átfogó kép birtoklása az élővilág törzsfejlődésével, az evolúcióval kapcsolatban.
  Az új fajok kialakulását eredményező folyamatok bemutatása példákkal.
  A tanult fajok elhelyezése az élővilág fejlődéstörténeti rendszerében, a megismert rendszertani kategóriákban.
Kölcsönhatások, energia
Energiafajták, energiahordozók, energiaforrások, energiaváltozások felismerése a gyakran tapasztalt, hétköznapi folyamatokban, valamint az egyszerű kísérletekben. A fizikai, kémiai, biológiai folyamatok magyarázata energiaváltozások segítségével, eközben a tanult fogalmak megfelelő használata. Az energiaváltozások kiszámítása további adatokból a tanult esetekben. Természettudományos és hétköznapi problémák megoldása a tanult esetekben az energia fogalmának segítségével. Az atomenergia felhasználásával kapcsolatos fizikai, technikai, valamint társadalmi kérdések átlátása, saját, megalapozott álláspont kialakítása.
Az energiaváltozásoknak, az anyag átalakulásainak értelmezése, magyarázata során a folyamatoknak nem az „eltűnés” és „keletkezés” fogalmaival történő leírása, a mondanivaló kifejtése a megmaradás képzete alapján. A hőmérséklet és az energia fogalmainak világos elkülönítése használatuk során, a hőmérséklet nem összeadódó, hanem kiegyenlítődő mennyiségként kezelése. Az energiamegmaradás törvényének tudatos alkalmazása a problémamegoldásokban, a feladatmegoldásokban, a jelenségek magyarázatában, a leírásokban és az előrejelzésekben.
Az energiával való takarékoskodás. Tudatos tevékenység az energiatakarékosság érvényesítésére a saját szokásokban, valamint törekvés a környezet formálására az energiatakarékosság irányába.
Mechanikai, termikus, elektromos, mágneses és gravitációs kölcsönhatásokkal kapcsolatban: sok példa ismerete, azok kvalitatív jellemzése a változás, az energia, az anyagi tulajdonságok, az állapotok fogalmaival. A kölcsönhatások szerepének bemutatása a mindennapi életben (közlekedés, munka, otthon, szabadidő, időjárás, éghajlat), egyszerű, tanult kísérletekkel való szemléltetésük, a kísérletek eredményeinek közös elemzése. A természetben, a technikában, a társadalmi életben tapasztalható legfontosabb fizikai mozgások összetevőkre bontása, az összetevőknek az erőtörvények segítségével való modellezése, leírása, ennek alapján a komplex mozgásjelenség magyarázata. Az erőfajtákkal összefüggő mozgástípusok esetén modellkísérletek, valamint mérések, számítások végzése. A mozgás „hiányával” (egyensúly) kapcsolatos jelenségek értelmezése és az ezekkel összefüggő gyakorlati alkalmazások leírása során az erők, forgatónyomatékok egyensúlyára vonatkozó törvények alkalmazása.
A fény anyagi, haladási sebességgel rendelkező jelenségként való értelmezése a folya­matok magyarázata, előrejelzése során. Fény és anyag kölcsönhatása típusának (visszaverődés, törés, elnyelés) felismerése, jelenségek magyarázata során e tudás használata. A fény kettős természetének ismerete, természettudományos kísérleti tényekkel való alátámasztása. A színek értelmezése, a fehér fény kísérleti szétbontása.
  A fényinterferencia értelmezése és jelentke­zésének magyarázó bemutatása néhány természeti jelenségben, tudományos vagy technikai alkalmazásban. A fényvisszaverődés és a törés geometriai optikai modellezése. A visszaverődés és a törés fontosabb gyakorlati alkalmazásainak leírása, ennek során a geometriai optikai ismeretek megfelelő alkalmazása.
Egyszerű, a gyerekek által is gyakran használt elektromos eszközökkel áramkörök összeállítása, az egyszerű áramköri hibák elhárítása alacsony feszültségű áramforrásokkal felépített áramkörökben. Az elektromágneses jelenségek általános értelmezése, az általános fogalmak megfelelő használata a jelenségek magyarázatában és leírásában.
  Az egyenáramú és a váltakozó áramú kö­rök jelenségeivel kapcsolatos fogalmak és összefüggések használata gyakorlati esetekben, háztartásban, iskolában, munkahelyen, közlekedés, szórakozás során. Egyszerűbb háztartási villanyszerelések elvégzéséhez szükséges tudás kialakítása, a balesetvédelmi szabályok szigorú betartása. Elektromos, mágneses folyamatok bemutatása kísérletekkel, modellezése, az alapvető áramköri mérések elvégzése. A feszültség és az áramerősség fogalmainak világos elkülönítése.
  Az elektromos áram hatásainak kísérleti kimutatása, leírása a tanult fogalmakkal, gyakorlati alkalmazásaikra példák isme­rete és ezek elemzése, modellezése. A kémiai hatás részecskeszintű leírása, a galvánelemek és az elektrolízis magyarázata. A háztartásban található, nem elektronikus eszközök leírása, működésük fizikai és kémiai alapjainak ismeretében, egyszerűbb elektromos javításuk.
  Az elektromágneses indukció jelenségének felismerése, kísérletekkel való modellezése. Az indukció főbb gyakorlati alkalmazásainak leírása a tanult összefüggések segítségével, a gyakorlati alkalmazások kísérleti reprodukálása.
  Az elektromágneses sugárzás természe­tének megértése a konkrét tantervben szereplő valamely modell alapján, a jelenségek ezzel való magyarázata. A gyakorlati alkalmazások fizikai lényegének megértése, e tudás megfelelő használata magya­rázatokban, leírásokban.
A nyilvánvaló esetekben a kémiai változások felismerése, az anyagi minőség átalakulásával, a részecskék megváltozásával való magyarázatuk. A kémiai reakciók tanult típusainak felismerése, leírása az atomok, molekulák, ionok szerkezetének ismerete és a részecskeátmenetek alapján. Az újonnan megismert kémiai reakciók ezekbe való besorolása, példák ismerete az élettel kapcsolatos folyamatokban játszott szerepükről. Reakcióegyenletek írása a tanult körben. A kémiai reakciókkal összefüggő magyarázatok során alkalmazott fontosabb fogalmak megfelelő használata.
Az oldódásnak, a halmazállapot-változásoknak, a lassú és gyors égés folyamatainak, a hőtágulásnak, a testek folyadékban való úszásának, lebegésének, elmerülésé­nek világos elkülönítése a gyakorlati hely­zetek elemzése során, e jelenségek, folyamatok felismerése, kvalitatív leírása. Az oldódás, a halmazállapot-változások, a kémiai folyamatok kvantitatív leírása a tanult összefüggésekkel, e tudás felhasználása komplex természeti, technikai, környezeti folyamatok magyarázatában, a leírásban használt természettudományos fogalmak megfelelő használata.
A korosztály számára előírt iskolai tűzmegelőzési és tűzvédelmi szabályok ismerete és betartása, az iskolán kívüli tevékenységekben is tudatos cselekvés e téren.  
  Az élőlények alkalmazkodásának bemutatása az élettelen környezeti tényezők változásaihoz, néhány példa segítségével. Az élőlények táplálkozási és társas kapcsolatainak bemutatása jellemző példákkal, e kapcsolatok jellemzése. Táplálékhálózatok szerkesztése, a mennyiségi összefüggések elemzése. A különféle anyagok körforgásának bemutatása magyarázat, modellek, ábrák segítségével.
  Az öröklődés általános törvényszerűségeinek és fogalmainak tudása a hétköznapi élet által megkövetelt szinten.

Tájékozódás a térben. A tér és a természeti jelenségek

Táguló környezet
A világtájak meghatározása a terepen és a térképen.  
Tájékozódás a lakóhelyen és annak környékén. A lakókörnyezet főbb jellemzőinek leírása, bemutatása az azt nem ismerők számára. A különböző tájak kialakulása, bioszférában játszott szerepük jellemzése. Az e tájakon élő növények, gombák és állatok testfelépítésének és életüknek a jellemzése, lényeges ismertetőjegyeik kiemelése és összehasonlítása. A fajokból táplálékláncok helyes összeállítása, az együtt élő élőlények kapcsolatainak jellemzése. Az egyes tájakon termesztett kultúrnövények és tenyésztett állatok fontosabb fajainak ismerete, felismerése, jellemzőbb jegyeinek bemutatása. A tananyagban nem szereplő élőlények esetében is az élőlény testfelépítése, élete és környezete közötti összefüggések, kölcsönhatások észrevétele, magyarázata. Az egyes tájakon a legfőbb környezetkárosító hatások felismerése és leírása. A megismert tájakon élő élőlényeknek a tudományos rendszertan főbb kategóriáiba történő besorolása.
A fontosabb élőhelytípusok jellemzése, leírása külön-külön és egy-egy szempontot használva párhuzamosan is.  
Magyarországon belül a lakóhely és Budapest, Európán belül Magyarország elhelyezkedésének bemutatása. Magyarország nagytájainak megmutatása térképen, jellemzésük, a mellékelt térképen szereplő topográfiai egységek felismerése, megmutatása, rövid jellemzése. A magyar nemzeti parkok térképen való megkeresése, megmutatása.  
A közvetlen környezetben élő védett fajok, populációik és egyedeik védelme, meg­óvása érdekében aktív tevékenység kifejtése, a létfenntartási szükséglet miatt elkerülhetetlen eseteken kívül az élőlények pusztításának, háborgatásának elkerülése. A természetvédelmi területek kialakítása és fenntartása, védelme fontosságának belátása. Érvelni tudás a természet értékei­nek védelme mellett. Annak belátása és a hétköznapi cselekedetek során való képviselete, hogy a környezeti problémák, a földi egyensúlyok veszélyeztetése minde­nekelőtt az emberi társadalmak tevékenységének következményei, s az ember tudatos tevékenységével előzhetők meg, illetve háríthatók el.
Hely és távolság
A tárgyak helyének és a mozgásoknak a jellemzése többféle szempontot használva, és különböző térbeli nézőpontokból. Egyszerű alaprajzok, nézetrajzok, térképvázlatok készítése, a különböző, a saját környezetről készült térképek, vázlatrajzok, útvonalrajzok használata tájékozódásra, útvonal tervezésére. A nyugalom és a mozgás viszonylagosságának, a vonatkoztatási rendszer megválasztása jelentőségének ismerete, e tudás felhasználása problémák megoldása során. Annak tudatos alkalmazása, hogy a jelenségek vizsgálatakor általában a Földhöz viszonyítjuk a testek helyét. Az inerciarendszer fogalmának fizikai magyarázatokban való tudatos alkalmazása.
A környezetben előforduló tárgyak méretének saját testméretekhez és egymáshoz viszonyítása. Nem túl nagy és nem túl kicsi méretek, hosszak, területek és térfogatok becslése. A természetben található méretek nagyságrendjének ismerete alapján összehasonlítások biztonságos végzése, a tanult természeti objektumok esetében méretek becslése.
Az élet helyszínei, a Föld
A szabad szemmel is megfigyelhető élőlények főbb csoportjaiból legalább egy-egy faj egyedeinek felismerése, életmódjuk, testfelépítésük, életük környezeti feltételei, emberrel való kapcsolataik rövid jellemzése, ezzel a későbbi biológia tanulmányokhoz megbízható fajismeret kialakulása. A megismert növények közt szerepeljenek legfontosabb gyümölcseink és zöldségféléink. Legfontosabb háziállataink és a ház körül élő állatok ismerete az átfogó leírás, jellemzés szintjén.  
Tudományosan helyesnek tartott kép a Föld alakjával, mozgásaival, a Naprendszer szerkezetével kapcsolatban, ezen ismeretek helyes alkalmazása magyarázatok és problémamegoldások során. A Naprendszer szerkezetének leírása az általános tömegvonzás és a Kepler-törvények alapján. A Naprendszer csillagászati jelenségeinek magyarázata a tanult összefüggések segítségével.
Magyarázatokban az éghajlati jellegzetes­ségeknek, az éghajlati övek létének és milyenségének visszavezetése a Föld helyze­tével, alakjával és mozgásával kapcsolatos jelenségekre. Leírás az éghajlati övekkel kapcsolatban. Adatok, térképek, diagramok segítségével hazánk éghajlata legfontosabb jellegzetességeinek bemutatása, jellemzése.  
Az időjárási jelenségek magyarázata és egyszerű előrejelzések során a természeti folyamatokra, kölcsönhatásokra vonatkozó ismeretek megfelelő használata.  
A felszíni formák alakulása folyamatainak szemléltetése nagyon egyszerű modellkísérletekkel. A felszínt formáló tényezők hatása folyamatainak leírása, ebben egyrészt a fizikai folyamatokkal, másrészt a domborzati elemekkel és formákkal összefüggő ismeretek megfelelő alkalmazása. Egyszerű, és nyilvánvaló esetekben a felszínt formáló tényezők hatásainak felismerése.  
A környezetben a levegő, a vizek, a talaj állapotát, egyensúlyait leginkább veszélyeztető tényezők hatásainak ismerete, jellemzése, részvétel a környezet rombolását megelőző, illetve környezetvédelmi tevékenységekben.  
Fokokkal kapcsolatos adatok ismerete esetén a hely meghatározása, a hely ismeretében a fok-adatok kiszámítása. Magyarország térképén bármely két pont (pl. települések) közti távolság meghatározása. Irányok meghatározása a térképen és a szabadban a mellékvilágtájak használatával is. A térképjelek megfelelő használata kirándulásokon.  

Tájékozottság a természettudományos megismerésről, a természettudomány fejlődéséről

Tudománykép
A saját elképzelések, a jelenségek okairól alkotott tudás felszínre hozása, próbája. Igény kialakulása a meglévő tudás ellenőrzésére megfigyelésekkel, kísérletekkel, mérésekkel. Mind kiterjedtebb területeken alternatív elképzelések lehetőségének megfontolása. Az ismereteknek, felkészültségnek megfelelő könyvek, cikkek olvasása, a rádió és a televízió adásainak a hallgatása, nézése. Annak az elvnek a követése, hogy a megismerési folyamat a valóságról alkotott tudományos és nem tudományos modellek kialakítását jelenti. A tudomány fejlődésével kapcsolatos magyarázatok során annak tudatos használata, hogy a tudomány elmélet által irányítottan működik, hogy fejlődését a meglévő tudásrendszer gazdagítása, kidolgozása, máskor viszont e tudásrendszer felülvizsgálata jellemzi.
Jelentős példák ismerete és saját szavakkal történő leírása azzal kapcsolatban, hogy a természettudomány – más tudo­mányok mellett – milyen szerepet töltött és tölthet be az emberiség problémáinak megoldásában és az életfeltételek javításában. Tudománytörténeti folyamatok bemuta­tásával annak érzékeltetése, hogy milyen szerepet játszott a természettudomány az emberiség fejlődésében, illetve a tudományos fejlődés milyen jellegzetességekkel rendelkezik.

Tájékozottság önmagunkról

A nagyra értékelt, tisztelt személyiségek között hely biztosítása a tudománytörténet megismert jeles képviselőinek. Reális kép kialakítása a tudósok tevékenységével kapcsolatban, a misztifikálás elkerülése. A tudománytörténet nagy teljesítményeinek rövid, lényegre törő ismertetése. A kiemelkedő tudományos eredményeket elért magyar orvosok, természettudósok munkásságának ismerete.
Testünk, életműködéseink
A saját test fejlődésének és életműködéseinek nyomon követése, regisztrálása, a változások észrevétele, mérése, a betegségek felismerése. A serdülés folyamatainak megismerésével felkészülés a változásokra. Az ember szervrendszerei, testrészei felépítésének, működésének, jellemző elváltozásainak, betegségeinek, ezek megelőzésének ismerete alapján az emberi szervezet működésének általános jellemzése, egyszerűbb kísérletek, vizsgálatok elvégzése, tisztálkodási, betegségmegelőzési, egészségmegőrző szokások kialakítása. Kisebb balesetek, sérülések esetén megfelelő eljárások alkalmazása a veszélyek elhárítására.
  Az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele szabályainak ismerete, alkalmazni tudása. Az utódvállalás egészségügyi ismereteinek elsajátítása. Egészséges, boldog, felelős nemi élet iránti igény formálódása, a túl korai szexuális élet negatív következményeinek (nem kívánt terhesség) elkerülése.
A tisztálkodás, az öltözködés, a betegségek viselése általánosan helyesnek tartott szokásainak kialakulása, tartózkodás az általánosan helytelennek tartott szokásoktól. Egészségvédő és -károsító anyagok, továbbá a mindennapokban használt vegyszerek hatásainak ismerete alapján felelős döntés ezek használatáról, az egészség megtartása, valamint a környezet megkímélése szempontjainak figyelembevétele.
  A mesterséges életközösségek és a közegészségügy főbb problémáinak ismerete alapján reális kép formálása az ember bioszférában betöltött szerepéről és felelősségéről.