Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2002 december > Összefoglaló a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány XL. pályázatáról

A melléklet a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány és az Új Pedagógiai Szemle Szerkesztősége között létrejött együttműködési megállapodás alapján jelenik meg. Célja a KOMA pályázatainak utógondozása, a sikeres pályázatok bemutatása, illetve a hazai közoktatási pályázati kultúra fejlesztése.

Összefoglaló a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány XL. pályázatáról

A szabadidő-szervezés tartalmi és módszertani fejlesztésének elősegítése

Decemberi KOMA-mellékletünkben az iskolai szabadidő-szervezés tartalmi-módszertani fejlesztését ösztönző pályázatot mutatjuk be. A tanulói munkaterhekre vonatkozó kutatások, továbbá az iskola társadalmi egyenlőtlenségeket kompenzáló, kohéziót erősítő szerepével foglalkozó elemzések egyaránt azt mutatják, hogy a tanórán kívüli iskolai tevékenységek felértékelődnek. Az iskolában a tanórán kívüli tevékenységek gazdag kínálata ugyanis javíthatja a tanulói teljesítményeket, segítheti a hátránykompenzációt, s nem utolsósorban erősítheti a tanulók iskola, tanulás iránti pozitív attitűdjeit. A melléklet betekintést enged az iskolai szabadidő-szervezés terén kirajzolódó pozitív iskolai gyakorlatba.

A gyerekek szabadidős tevékenységének megszervezése, biztosítása, felügyelete és lebonyolítása a család hatásköréből egyre inkább az oktatási és más szolgáltatóintézmények feladatkörei közé sorolódik. Ennek oka részben az, hogy a szülőknek a jelenlegi gazdasági-szociális viszonyok miatt vagy túlságosan sokat kell dolgozniuk a munkahelyükön, és ezért kevesebb időt tudnak gyerekeikkel tölteni, vagy egyéb okok miatt kevesebb figyelmet fordítanak arra, hogy minőségi tartalommal töltsék ki az otthoni szabadidőt.

Ha a pályázati célok tükrében vizsgáljuk a szabadidő és a szabadidős tevékenység fogalmát, megállapíthatjuk, hogy szabadidő az az idő, amelyet nem munkával, tanulással tölt el, hanem lazítás, relaxáció, szórakozás, kapcsolatápolás vagy személyes fejlődés céljából használ fel a gyerek. A szabadidős tevékenység humán tapasztalat, melyet belső indíttatás, elégedettség, a választás szabadságának szubjektív érzete jellemez, és annak ítéli meg az egyén referenciacsoportja is. Bár a pályázati programok többsége a hasznos időtöltésre helyezi a hangsúlyt, a szabadidős tevékenységek elsősorban nem szociális elváráson alapulnak, és nem előnyös voltuk miatt választják a gyerekek. Az iskola által szervezett programok lehetőséget nyújtanak arra, hogy a gyerek ne diákstátusban, hanem a legtöbb esetben önálló döntés eredményeként vegyen részt és „alkotómunkát” végezzen. Ez a döntés és a tevékenység teszi kreatívvá a folyamatot, amely nem rögzített, hanem menet közben és a helyszínen jön létre és fejlődik. A tantermi környezettől eltérő új környezetben, vagy legalábbis új kontextusban helyezkedik el az esemény, és teremtőereje van abban az értelemben, hogy jelentése, értelme mindig az adott helyzetben teremtődik, és nem külső forrásból táplálkozik.

A pályázati projektek rekreációs programokat, kedvelt tevékenységeket, frissítő időtöltést kínálnak a gyerekeknek. A programok nem célzatosak, az azokon való részvételt nem jutalmazzák, az nem is ösztökél bizonyos eredmény elérésére, hanem a jólléttől az elégedettségen át olyan pozitív érzelmet kelt, amely magában foglalhat sok jó érzetet: ügyességet, sikerességet, vidámságot, derültséget, elfogadottságot, fejlődést, egyéni érdemeket és megvalósításokat. A rekreációs tevékenységek válaszként is születhetnek az esztétikai szükségletekre, segíthetik az egyéni célok megvalósulását, elismerést vívhatnak ki mások szemében. A szabadidő alatt végezhető és élvezhető tevékenységek másik típusát társadalmi intézményként, szokásként határozzák meg, amelyek egyénileg vagy csoportokban, szervezetten végzett tevékenységek, általában konstruktív, egyéni vagy társadalmi értékek mentén szerveződnek és társadalmilag hasznos célokat szolgálnak.

A szabadidős tevékenység egyéni tapasztalatszerzésnek is tekinthető, attól függően, hogy milyen hatással van az egyénre, milyen formákat ölt, vagy mint intézmény, milyen lehetőségeket biztosít a közösségeknek.

A pályázatokról

A lehetséges pályázók köre igen széles volt, mégis elsősorban pedagógia jellegű folyamatokat és kipróbált programok módszertani leírását támogatta a Közalapítvány. Talán ennek tulajdonítható, hogy mindössze huszonegy pályázó képviselt civil intézményt, civil szervezetet vagy szolgáltató központot. A pályázók magas száma azt mutatja, hogy sem a felnőttek, sem a gyerekek szabadidős tevékenységeinek nincs még olyan országos szintű szerkezeti, intézményi háttere, amely megfelelő szolgáltatásokat, családi vagy egyéni programokat kínálna az érdeklődőknek. A pedagógusok és pedagógusközösségek igyekeznek változatos színtereken megvalósítani programkínálatukat, ezért nem ritka, hogy művelődési otthonokba, múzeumba, színházba, hangversenyekre, táborokba és túrázni hívják a gyerekeket. A díjazottak között tíz egyéni pályázó volt, ők színjátszó, irodalmi és sportkört, valamint néptánccsoportot vezetnek, illetőleg két módszertani könyv is készül önálló vállalás eredményeként. Öt egyházi iskola, hét diákotthon, kilenc szakiskola és öt fogyatékos gyerekeket tanító intézmény is sikeresen pályázott különböző szabadidős programokkal, amelyek vonzó lehetőségeket teremtenek a diákság számára a tanórán kívüli idő eltöltésére, elősegítve a személyiség, a társas kapcsolatok és a közösség fejlesztését, valamint a résztvevők aktív közreműködésére, tehetségére építve hozzájárulnak a képességek fejlesztéséhez és az értékalkotó magatartás kialakításához.

A támogatás kérelmének indoklása az oktatási intézmények esetében szinte kivétel nélkül az iskolák szegényes vagy elégtelen eszközellátottságát, a saját források korlátozottságát és a családok egyre romló anyagi körülményeit sorakoztatja fel. Az eszközhiányt leleményességgel próbálják pótolni a pedagógusok. Növekszik azon hátrányos helyzetű családok száma, amelyek nem tudnak pénzt fordítani színházjegyre, kirándulásra vagy könyvre, az átmeneti vagy állandósult munkanélküliség, a szülők válása utáni anyagi gondok, a gazdaságilag fejletlenebb településeken a jövedelmező munkalehetőség hiánya stb. miatt.

A bemutatott szabadidős programok között kevés tevékenység ismétlődik heti rendszerességgel. A szakköröket kivéve inkább az egész évre tervezett programok jellemzőek, amelyekben helyet kapnak az egyházi, a világi és az iskolai ünnepségek, az időponthoz kötődő hagyományos megemlékezések, világnapokhoz kapcsolódó tevékenykedések, és vannak tömbösített programok vagy önálló kezdeményezések. Minden program mozgósítja a tanárok szakmai tudását és energiáit, hiszen ezeknek a tevékenységeknek a tervezése, szervezése és lebonyolítása, valamint további működtetése igazolja Comenius felfogását az iskoláról, mely szerint az nem lehet más, mint az emberiség műhelye és az élet előjátéka, ott mindennel foglalkozni kell, ami az embert emberré teszi. Ehhez pedig felkészült, a gyermekek nevelését szívügyének tekintő hivatásos pedagógusok kellenek, akiknek – nem mellesleg – ugyancsak fontos biztosítani a nyugodt pihenés, a felfrissülés, a művelődés lehetőségeit.

A pályázatra rendelkezésre álló keret 30 millió forint volt, ám a támogatás mértéke végül több mint 2 millióval meghaladta ezt az összeget. Összesen 357 pályázat érkezett, ebből 148-at tudott támogatni a Közalapítvány.

 

1. táblázat A sikeresen pályázók területi megoszlás szerint

Megye / főváros / ország Nyertes pályázatok száma Nyert összeg (Ft)
Bács-Kiskun
7
1 659 000
Baranya
9
1 310 000
Békés
2
360 000
Borsod-Abaúj-Zemplén
11
2 553 500
Budapest
32
6 883 000
Csongrád
8
2 160 000
Fejér
2
150 000
Gyor-Moson-Sopron
4
697 000
Hajdú-Bihar
6
820 000
Heves
4
670 000
Jász-Nagykun-Szolnok
4
860 000
Jugoszlávia
3
900 000
Komárom-Esztergom
4
1 040 000
Nógrád
2
630 000
Pest
11
2 884 000
Somogy
6
1 560 000
Szabolcs-Szatmár-Bereg
6
1 080 000
Szlovákia
8
1 361 000
Tolna
4
1 290 000
Vas
6
820 000
Veszprém
4
995 000
Zala
5
1 100 000
Összesen
148
32 812 500

Főként olyan személyiségjegyeket, magatartásmintákat, tudásanyagot, képességeket és készségeket igyekeznek fejleszteni a pedagógusok, amelyekre nincs lehetőség, idő vagy kontextus a tanóra keretén belül. Ezért a leggyakoribb témacsoportok az iskolai szabadidős tevékenységekben: a közösségformálás, az önismeret, a társas viselkedés és kapcsolatok, honismeret, hagyományőrzés, tanulmányi versenyek, az ember és a környezetéhez való viszonya, tömegkommunikáció, ezen belül iskolai kiadvány, rádió működtetése, társasjátékok, tehetséggondozás, felzárkóztatás, hátránykompenzálás, egészséges életvitel, művészeti nevelés stb. A pedagógusok nevelői funkciói e tevékenységek révén kiegészülnek szociális, egészségügyi és részben hatósági feladatokkal is. Ennek hatékonyabb megvalósításáért, ahol lehetőség van, kérik a programokban olyan szakemberek, intézmények és szervezetek – családsegítő központ, nevelési tanácsadó, drogközpont, önkormányzat, művészcsoport, meghívott előadó – közreműködését, amelyek részt tudnak vállalni a gyerekek életmódjának és életszemléletének formálásában.

Több jól kidolgozott, követésre alkalmas innovációs tartalmat bemutató pályázat foglalkozik a hátrányos helyzetű gyerekek elérését, megszólítását lehetővé tevő módszerek kidolgozásával, amelyek az otthoni és a tanórai időtöltéshez képest újszerű elfoglaltságot biztosítanak. Ilyen értelemben gyakori indíték a programok megszervezésére a „garabonciások”, a kalandozó, kóborló gyerekek tanórán kívüli foglalkoztatása. Nagyon sok pályázatban kap kiemelt hangsúlyt a hátrányos helyzetű gyerekek lemorzsolódásának megakadályozása. A hátrányos helyzet alapvető összetevője a szülőktől kapott gyenge kulturális „örökség”, amely tovább öröklődik, és így indul be az a folyamat, amelynek nyomán a családi hátrányok iskolai hátrányokat vonnak maguk után, és ezek társadalmi hátrányokká válnak. Olyan iskolák programjait is támogatta a Közalapítvány, ahol a tanulók több mint fele roma, ahol a tevékenységek célja az általános képzési szint javítása, a sikeresebb társadalmi és munkaerő-piaci boldogulás megalapozása, elősegítése, az iskolához való pozitív viszony kialakítása, a saját kultúra ápolása. A programok célcsoportjainak egy másik veszélyeztetett részét azok a gyerekek alkotják, akik ingerszegény környezetű lakótelepeken élnek, ezért szabadidőházat, diákklubot, színesebb hétköznapokat és „hálót” kínálnak nekik a pedagógusok. Az alternatív iskolák programjai is átvételre alkalmas mintákat ajánlanak a gyerekek szervezett szabadidős tevékenységeihez. Ilyen például a Freinet-technikák fejlesztése, amely magában foglal többek között szabad önkifejezést, kommunikációs technikákat, a környezet tanulmányozását, a tanítás individualizálását, a „szövetkezeti” élet technikáit.

Minden iskola pedagógiai programjában benne van az a szándék, hogy átfogja és befolyásolja a gyerek egész élettevékenységét, hogy ne csak a tanulást vezérelje, hanem a tanórán és azon kívüli tevékenységét is. A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány XL. pályázatán részt vevő pedagógusok, pedagógusközösségek és más szakemberek is ezt vallják, és ennek szellemében nyújtanak tartalmas és jól szervezett alternatívát a gyerekek szabadidős programjaira.

A rekreációs tevékenységek kiválasztása és hatása gyerek és felnőtt esetében is az igényesség, a belső motiváció, a szabad döntés, a tevékenység kedvező jellegén és a programkínálat színvonalán múlik. Az iskolai szabadidős programok révén ezt minden gyerek tapasztalhatja és alkalmazhatja a tanulásban és életvitelében is. A KOMA pályázati kiírása nemcsak egy iskolai problémára keresett megoldást, hanem a jelenkori társadalom egyik lényeges kihívására is, mely szerint változóban vannak a szabadidős szokásaink, és kérdéses, hogy jól „gazdálkodunk-e” ezzel az idővel.

Pásztor Júlia