Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2000 december > Összefoglaló a KOMA XXIV. (informatika) pályázatáról

Összefoglaló a KOMA XXIV. (informatika) pályázatáról

A pályázati kiírásról

A KOMA 1999 szeptemberében írta ki XXIV. számú pályázatát az informatika témakörben. A pályázati kiírás szövege szerint: „Az elmúlt években sok iskola jutott számítógépekhez, kapott bizonyos alapvető szoftvereket és Internet-hozzáférést. Szükséges, hogy ezen eszközök az egyes intézményekben testre szabottak és optimálisan kihasználhatóak legyenek, hiszen korábban nem volt mód az iskolák egyéni igényeit figyelembe venni. Ennek feloldására szolgál ez a pályázat.

A pályázat célja: Az iskolai hardver és szoftver eszközöknek az intézmény életébe való szerves bevonása, egységes iskolai rendszerbe illesztése. A különböző szaktárgyak tanárainak bevonása a számítógépek használatába, a tantárgyak számítógéppel segített oktatásának integrálása az iskolában alkalmazott módszerek közé.”

Pályázni lehetett az iskolai hálózat fejlesztéséhez, illetve kialakításához szükséges hardverelemekre; szoftvereszközökre; olyan - pedagógiailag alátámasztott - szoftverfejlesztések elősegítésére, amelyek más iskolákban is adaptálhatók; iskolai szoftverfejlesztést támogató ösztöndíjra tanároknak, illetve tanár irányításával dolgozó középiskolások és a felsőoktatásban tanulók részére; olyan - a pályázó intézmény pedagógiai programjához illeszkedő - szoftverek beszerzésére és felhasználásuk iskolai meghonosítására, amelyek a Sulinet-Írisz program keretében kapott szoftverekkel nem válthatók ki.

Ebben a pályázatban - amint a kiírásban is szerepelt - a KOMA nem támogatta a munkaállomások számának növelését, valamint az internet-hozzáférést biztosító igényeket. Ugyanakkor újszerű elemként a preferált területeken (hálózat- és szoftverfejlesztés) egyaránt támogatni kívánta az eszközfejlesztést és a tartalmi innovációt (fejlesztő tanárok ösztöndíjas támogatása). Egy iskola csak egy pályázatot nyújthatott be, és egy pályázó maximum egymillió forint támogatást nyerhetett.

Elsősorban általános és középiskolai tanárok, illetve munkaközösségek pályázatait várták. Előnyt élveztek azok a pályázatok, amelyek programja más iskolák által könnyen adaptálható, esetleg több iskola közös tevékenységére épít. A pályázati kiírás szerint a támogatásra 70 millió forintot szántak.

A pályázat szükségességéről

Az új információs és kommunikációs technikák (IKT) elterjedése az élet valamennyi területén két szempontból is megkerülhetetlen kihívás az iskoláknak: egyfelől szükségessé teszi az informatikai eszközök kreatív és hatékony felhasználásának megtanítását, másfelől az iskolai hatékonyságot közvetlenül is befolyásoló tényezőként – mint oktatási eszközt – hozza be az iskolába az információs és kommunikációs technikákat. Ez a kihívás mind az infrastruktúra kiépítése, mind a tartalmi fejlesztés megvalósítása szempontjából komoly feladattal jár. „Az évtized vége felé az oktatási tárca fejlesztési prioritásként jelölte ki az IKT infrastruktúrájának kiépítését az iskolákban. 1997-98-ban a Középiskolai Internet Projekt keretében 1,6 milliárdos központi és 1,54 milliárd fenntartói támogatással minden középiskola és önálló középiskolai kollégium, közel 250 általános iskola helyi számítógép-hálózatot és teljes körű internetszolgáltatást kapott. Ezzel az akcióval a felső középfokú oktatás IKT-ellátottság tekintetében rövid idő alatt közel került a világ élvonalához, az alacsonyabb iskolafokokon azonban elmaradásunk még mindig jelentős. (...) Az informatikai modernizációs program konkrét pedagógiai eredményei ma még nem mérhetők meg, de hatására megindult az IKT tanórai alkalmazása a nem informatikus tanárok körében is. A Sulinet-programmal sikerült a tanártársadalom figyelmét felhívni arra, hogy az informatika oktatásánál nagyobb jelentőségű az IKT taneszközként való felhasználása bármilyen egyéb tantárgy iskolai oktatásában, valamint a diákok önálló tanulásának támogatásában. ” (Jelentés a Közoktatásról 2000)

Ebben a megváltozott oktatási környezetben „a tanár az ismeretközlő-értékelő funkcióját tanácsadói, ismeretszerzést segítő, tutori magatartásra cseréli fel. Az ipari társadalmakra jellemző oktatási környezetben a diák inkább csak befogadó és reprodukáló az információáramlás folyamatában, míg az új helyzetben motivált az aktív cselekvésre, az ismeretszerzésre, az egyéni kutatásra” (Kőrösné Mikis Márta Új Pedagógiai Szemle, 2000. 11. sz.).

Mindezek a változások szükségessé teszik, hogy az iskolai informatikai fejlesztésben a hangsúlyt az eszközfejlesztésről a kommunikáció és az alkalmazások fejlesztésére helyezzük át. Ezért jelent meg a KOMA-pályázat prioritásai között a belső hálózatok fejlesztése, illetve a hálózati alkalmazások és szoftverfejlesztések támogatása. Mindez összhangban áll azzal a tendenciával is, amely törekszik a számítógépnek az oktatási folyamatba való minél szervesebb beillesztésére. Ez a folyamat a következő lépésekből áll:

„— A számítógépet egyszerűen hozzáadjuk a meglévő tanulási környezethez: a rendszert alapjában változatlanul hagyó, additív alkalmazás.

  • A számítógépet beillesztjük a tanulási környezetbe: a rendszer lehetőségeit bővítő, illetve részben átszervező, komplementer alkalmazás.

  • A számítógép alkalmazásával átalakítjuk a tanulási környezetet: a rendszert megváltoztató, átalakító alkalmazás.” (Kőrösné Mikis Márta cikkéből)

    A KOMA-pályázat egyértelműen a tanulási környezetre valódi hatást gyakorló kezdeményezéseket támogatta (a legkreatívabb pályázatokból a melléklet keretében szemelvényeket közlünk).

    A pályázatokról

    Összesen 1170 pályázat érkezett. A megpályázott összeg csaknem 842 millió forint, ez pályázatonként átlagosan 720 000 Ft igényt jelentett. A kuratórium 218 pályázatot (19%) támogatott, és csaknem 48 millió forintot osztott szét a győztesek között - ez pályázatonként átlagosan 220 000 Ft. A KOMA kuratóriuma további pályázatokat is támogatandónak ítélt, ezek támogatásához külső forrást keres.

    A beérkezett pályázatok igen magas száma mutatja az informatikai fejlesztések iránti igényt (illetve szükségletet), és egyúttal azt is, hogy pályázati rendszerben reménytelen vállalkozás a közoktatás informatikai infrastruktúrájának megteremtése. A pályázó intézmények leírásából, informatikai eszközparkjuk bemutatásából kitűnik, hogy - főleg a Sulinet-Írisz programból nem részesedett általános iskolák - esetleges, szedett-vedett, korszerűtlen gépparkkal küzdenek. A szűkös lehetőségek szülte kényszermegoldások csak rövid távon nevezhetőek eredménynek, hiszen a leselejtezett, régen elavult vagy alkalmatlanul kis kapacitású gépekre alapozott iskolai rendszerek tovább nem fejleszthetőek. A későbbi kisebb lépésekben történő fejlesztés megalapozásához elkerülhetetlen egy nagyobb kezdeti beruházás (amely a középiskolák esetében megtörtént), amelynek finanszírozása nyilván nem lehet egy közalapítvány feladata.

    A pályázatok elbírálásánál a fenti ellentmondás komoly dilemmát okozott: az eleve jó adottságokkal rendelkező és professzionális fejlesztésekre nagyobb igényekkel jelentkező pályázók támogatása informatikai szakmai szempontból értelmesebb, perspektivikusabb, viszont továbbnyitja a jól felszerelt és az elmaradott iskolák közötti ollót. Ugyanakkor a „szegényebb” iskolák támogatása a KOMA eszközeivel - a korábban elmondottak értelmében - nem képes megoldani ezekben az iskolákban az informatikai felszereltség lényegi javítását.

    A Kuratórium végül úgy döntött, hogy a pályázati kiírásban megjelölt prioritások között is különbséget tesz, és a bírálatnál elsősorban a tartalmi fejlesztésre beadott pályázatokat támogatja (bár részarányuk az eszközpályázatokéhoz képest igen alacsony volt, és a prioritás ellenére a 218 győztes pályázat közül mindössze 47 szólt tartalmi fejlesztésről). A megpályázott viszonylag magas összeghez képest a Kuratórium által megítélt átlagos támogatás szerényebb volt. A pályázatonkénti átlag 720 000 forint igény és 220 000 forint támogatás közötti igen nagy különbség egyrészt a túlpályázásból, másrészt abból a tényből fakadt, hogy a szakértők sok pályázatot ítéltek támogatásra alkalmasnak (a kérdés újra az, hogy a fejlesztés szempontjából racionális „sok pénzt egy helyre” elvét, vagy inkább a kisebb pályázati támogatás többeket megerősítő funkcióját részesítjük előnyben a támogatások odaítélésénél; a Kuratórium a második lehetőséget választotta). A pályázott és megítélt összegek közötti markáns eltérés előrevetíti azonban a KOMA és a pályázók közötti szerződéskötésnek, illetve a pályázatok későbbi követésének és beszámoltatásának nehézségeit, hiszen a pályázott programok a résztámogatásból nyilván nem valósíthatóak meg teljes egészükben.

    Ha tovább vizsgáljuk a pályázott és elnyert összegek közötti eltérést, egy másik arány különösen élesen mutatja az igények és lehetőségek közötti feszültséget: a pályázók 19%-a között a megpályázott összeg 5,7%-át osztották ki!!!

    A pályázatok megoszlásáról

    Most is látható a kistelepülések relatíve szerényebb igényszintje, miközben a korábban elmondottak alapján egyértelmű a fejlesztésre való rászorultságuk: a pályázatok 38%-ában az összes igényelt összegnek mindössze 33%-át kérték, míg a jobb érdekérvényesítő Budapesten ez például a pályázatok 15%-ára az igényelt összeg 17%-a. Ugyanez az összehasonlítás intézménytípusoknál: az általános iskolák a pályázatok 68%-ával az igény 62%-át képviselik, míg a gimnáziumok a pályázatok 12%-ával az igény 14%-át, vagy a szakközépiskolák a pályázatok 10%-ával az igény 12%-át.

    Ha megjegyezzük, hogy az összes pályázat 19%-a kapott támogatást, majd ezt az arányt megvizsgáljuk településtípusok, illetve intézménytípusok szerint is, megállapíthatjuk az egyes pályázók közötti prioritásokat. Településtípusok és intézménytípusok szerint is ez az összehasonlítás igen érdekes eredményt mutat: településtípusok szerint a kistelepülések felülreprezentáltak a maguk nyertes 21%-ával (nagyobb városok 17%, Budapest 15%), intézménytípusok szerint pedig felülreprezentáltak az általános iskolák 20%-ukkal (a többi intézmény 15-17%). Azaz a valóban rászorulók ténylegesen több esetben kaptak támogatást. Csakhogy - lévén, hogy éppen az ezek által a pályázók által benyújtott igények a többiekénél alacsonyabbak voltak - a támogatás összegében már alig tudott megjelenni ugyanez a prioritás (az összes pályázatra a kiosztott összeg aránya a megpályázott összeg 5,7%-a, ugyanez általános iskolákra és kistelepülésekre valamivel - de nem sokkal - magasabb, egyaránt 6,3%).

    Érdemes még ugyanebben az összehasonlításban megjegyezni a szakképző intézmények (szakmunkásképző, szakiskola, szakképző iskola) 12,5%-os támogatottságát (a pályázatok száma szerint). Igaz ugyan, hogy ezeknek az iskoláknak rendelkezésére állnak kifejezetten szakképzési, sőt esetenként munkaerő-piaci források a fejlesztések támogatására, mégis elgondolkodtató a szakképző intézmények közoktatási presztízsére nézve a 12,5%-os támogatottság akkor, amikor az érettségit adó középiskolák pályázatainak sikeressége16-17%.

    A pályázatok földrajzi megoszlásáról elmondható, hogy a pályázati aktivitás és a sikeresség között komoly feszültség mutatható ki. Míg a legtöbb pályázatot benyújtott megyék (főváros, Pest megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye) pályázatai (170, 87 és 83 db pályázat) nem mondhatóak sikeresnek, hiszen azoknak csak 15, 18 és 16%-át támogatták, a két legsikeresebb megye (Zala és Vas - lényegesen kevesebb: 59, illetve 35 pályázat) pályázatainak 27, illetve 26%-át. (A legsikertelenebb Szabolcs-Szatmár-Bereg megye volt, pályázatainak mindössze 12%-át támogatták.) Mivel a korábban elemzett adatok alapján úgy tűnik, a kuratórium a pályázatok elbírálásánál tekintetbe vette a rászorultság mértékét (kistelepülések és általános iskolák kiemelt támogatása), ez az ada5 – a viszonylag fejlettebb régió fokozottabb támogatása – ellentmondást hordoz. Indokként felmerülhet, hogy a kistelepülések között esetleg mégis élvezett némi prioritást a már meglévő és fejleszthető stabil eszközállomány, illetve hogy a fejlettebb régióban régebb óta folytatott informatikai gyakorlat professzionálisabb, magabiztosabb pályázatok - pályázati szövegek - elkészítését alapozta meg.

    A pályázatok tartalmáról

    A 218 győztes pályázat között 47 olyan van, amelyek tartalmi fejlesztést céloznak meg; a többiek hálózatépítésre, illetve szoftverbeszerzésre pályáztak. A kreatív pályázatok multimédia-cd készítésére, szoftverfejlesztésre, illetve hálózati programok fejlesztésére születtek.

    A pályázati anyagokból kitűnik az eszközfeltételek meghatározó szerepe. Dominál a minél kisebb eszközigényű, minél olcsóbb és minél általánosabb (így máshol is adaptálható) fejlesztésekre való törekvés. Megjelenik az az ellentmondás, hogy a megszülető termékek igen komoly szellemi tőke és tudás befektetéséről tanúskodnak, értékük azonban – éppen az olcsóságra való törekvés következtében – a piacon nem megjeleníthető. A fejlesztések jobbára belső műhelymunkák maradnak, terjesztésük, forgalmazásuk, professzionális kivitelezésük nem megoldott. A megpályázott összegek eleve nem teszik lehetővé a piacképes megvalósítást (a pályázatnak ez nem is volt célja). Így – miközben az informatikai tananyagfejlesztés kifejezetten pedagógiai kihívás – az iskolákban folytatott fejlesztés elszigetelt marad. A piaci viszonyok között létrejött, nagy informatikai cégek által – nem gyakorlat közelében – szerkesztett oktatási segédanyagok eközben pedagógiai érték tekintetében gyakran nem érik el az iskolai fejlesztések szintjét.

    A fejlesztések pedagógiai indikációi között kiemelt helyen szerepel a differenciálás lehetőségének megteremtése, a gyengébb képességű diákok motiválása és fejlesztése, az önálló tanulás segítése. A pályázók valamennyien eszköznek tartják a számítógépet. Jellemző például, hogy az informatika szakos tanárok nem szaktárgyuk tanításához kapcsolódó, sokkal inkább az iskolai informatikai rendszert fejlesztő, illetve a diákok és a nem informatika szakos kollégák munkáját segítő pályázatokat adtak be.

    A pályázók szinte kivétel nélkül csapatmunkában végzik az informatikai fejlesztést. A fejlesztés ötlete, szükségletének megfogalmazása ma már - a pályázat tanúsága szerint - nem feltétlenül az informatikustól indul. A pályázók között van példa arra, hogy a fejleszteni vágyó pedagógus maga megtanulja az informatikát, de jellemzőbb, hogy team-munkában együtt dolgozik az informatikussal, esetleg egyes munkafázisokban gazdasági segítséget felkutatva megrendelőként lép fel. A másik oldalról: az informatikus által indított fejlesztés is párhuzamosan folyik a tartalmival, amelynek keretében az informatikus által megbízott szaktanárok lesznek azok, akik saját anyagukkal töltik fel, és mint felhasználók azonnal pedagógiai szempontból is tesztelik a kifejlesztett új rendszert, hálózati programot.

    A KOMA informatika pályázata alapján elmondható tehát, hogy létezik egy olyan kör, amelynek tagjai rendelkeznek azzal a pedagógiai és informatikai fejlesztői potenciállal, mely az IKT hatékony iskolai alkalmazását elősegítheti. Módszereik és termékeik terjesztése az információs társadalom korában nem csak a közoktatás érdeke. A KOMA által ebben a pályázatban nyújtott támogatás legnagyobb eredménye talán éppen ennek a fejlesztő erőnek a felszabadítása volt.

    Földes Petra