Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2000 december > Körkérdés a KOMA XXIV. pályázat győztes pályázóihoz

Körkérdés a KOMA XXIV. pályázat győztes pályázóihoz

Néhány győztes pályázót – akik nem tudtak részt venni a kerekasztal-beszélgetésen – körkérdéssel kerestünk fel. A kérdésekre Sólyomné Baranyai Elza és Obrodina Gábor, a pécsi Apáczai Nevelési Központ 1. sz. Általános Iskolájának tanárai, Motesiczki Ottó, az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium igazgatóhelyettese, Engelbrecht Károly, az esztergomi Géza Fejedelem Ipari Szakképző Iskola informatikai munkaközösség-vezetője, Kramli Imre, a körmendi Olcsai-Kiss Zoltán Általános Iskola igazgatója és Gyurisán László, a magyarszéki Általános Iskola tanára válaszolt.

Az intézményről és a pedagógiai környezetről

Sólyomné Baranyai Elza: 1979-ben nagy oktatási kísérletként épült a pécsi Nevelési Központ, melynek első, induló intézménye a mi általános iskolánk. Körülbelül tíz évig kísérleti intézmény voltunk, azóta egyszerű oktatási intézményként működünk önkormányzati fenntartásban. Az ANK Web lapja: Két honlap, melyet a gyerekeink töltenek meg tartalommal:

Iskolánk az Apáczai Csere János Nevelési Központ tagintézménye, mely immár 21 éve kezdte működését egy akkor nagyon fiatal, a főiskolát frissen végzett tantestülettel. A kezdetektől fogva nyitottak voltunk minden újra, a tanulás azóta is szerves része életünknek, mert jó iskolát akartunk, ahol jól érzi magát gyerek, tanár egyaránt. Húsz év után büszkén elmondhatom, hogy sikerült. A tantestületben alig volt lemorzsolódás, és nálunk a mai gyerekhiányos időben is az a legnagyobb gond, hogy nem lehet párhuzamosan öt első osztályt is indítani, pedig jelentkező lenne hozzá. Bizonyára számtalan összetevője van annak, hogy mi az oka sikereinknek – tagozatok, az intézménykomplexum nyújtotta előnyök kihasználása stb., - de én azt is idesorolom, hogy a tantestület nem pihen a babérjain, hanem képezi magát, és igyekszik napról napra jobban végezni a munkáját.

A főiskola elvégzése után, 1979-ben itt kezdtem tanítani eredeti szakjaimat: matematikát és technikát. Miután osztályfőnök lettem, elvégeztem Szegeden a JATÉ-n a pedagógia szakot, mert kevésnek éreztem a főiskolán szerzett pedagógiai ismereteimet a lakótelepen élő huszonnyolc gyerekhez, akiknek huszonnyolcféle problémájuk volt. A számítógép már főiskolás koromban is izgatta a fantáziámat, és amikor öt éve lehetőségem nyílt elvégezni az informatika szakot, egy percig sem gondolkodtam azon, hogy tanuljak-e. Így lett a matematika és a tanítás mellé egy új hobbim, az informatika. A két tudományterület csodálatosan kiegészíti egymást. Mindkettő kiváló eszköz a másik oktatására.

Motesiczki Ottó: Iskolánk, az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium 20 osztályába 620 tanuló jár, a tantestület 50 fős. 4 és 8 évfolyamos osztályaink vannak. Az osztályok többsége – német, angol, vagy matematika – természettudomány – irányultságú. A tíz éve átadott modern iskolaépület az átlagosnál jobb felszereltségű, sokféle szabadidős elfoglaltságot is kínál a tanulóknak az önképzéstől a művészeteken át a sportig. (Bővebben a címen.)

Kémia–fizika szakos tanárként végeztem az ELTE-n, később a számítástechnika tanári szakot és legutóbb a rendszerinformatikusi végzettséget is ott szereztem meg. 1983 óta tanítok, mindvégig ebben a gimnáziumban. Jelenleg igazgatóhelyettesként dolgozom.

Engelbrecht Károly: A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Géza Fejedelem Ipari Szakképző Iskolája (www.ipari-egom.sulinet.hu) Esztergomban működik. Megyei szinten is nagynak számító tanulólétszámmal, átlagosan 1000-1200 diákkal dolgozunk. Az idei tanévben került bevezetésre egységesen minden 9–10. osztályban az informatikai képzés, valamint felmenő rendszerben 11–12. osztályban az alkalmazott informatika. Ez, a tanulólétszámot is figyelembe véve, két informatikai szakterem folyamatos kihasználtságát jelenti (a termek "csúcsra járatva" működnek). Harmadik tantermünkben (melyet idén nyáron alakítottunk ki főleg pályázati pénzekből, illetve szakképzési hozzájárulásból) folyik a 13. évfolyamos szoftverüzemeltetői képzés két csoportban, délelőtti-délutáni csoportbeosztásban. Ez a terem szintén folyamatosan működik, reggel 7.30-tól este 6-ig folyik itt tanítás. Terveink közt szerepel (és főleg a világbanki pályázaton nyert hardver- és szoftvereszközök megérkezésétől függ) egy negyedik informatikai szakterem kialakítása, ahol a nyelvek és egyéb tantárgyak informatikai eszközökkel támogatott oktatása folyna.

Pályám kezdete (1984) óta foglalkozom tananyagfejlesztéssel, a kezdeti időkben a rádió- és televízióműszerész, illetve az elektronikai műszerész szakmák, valamint a középiskolai számítástechnika tanulói, illetve tanári használatra szánt jegyzeteit készítettem. 1997 óta rendszeresen veszek részt számítástechnikai továbbképzéseken és tananyag-fejlesztési pályázatokon.

Jelen pályázatunkat az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium és a Szent Erzsébet Egészségügyi Szakközépiskola közreműködésével, a Dobó Gimnázium által megfogalmazott ötlet alapján közösen gondoltuk ki, illetve körvonalaztuk.

Kramli Imre: A körmendi Olcsai-Kiss Zoltán Általános Iskola pedagógiai programjában megfogalmazott alapelvünk, hogy a nevelés és oktatás egészének a gyermek érdekét kell szolgálnia. Legfontosabbnak azt tartjuk, hogy minden tanulót önmagához mérjünk, saját képességei, adottságai, személyiségjegyei alapján fejlesszünk.

Iskolánk fő profilja a nyelvoktatás. A régebbi tagozatos osztályszervezéssel szakítottunk, mert az osztályok közötti szinteltérés, szellemi különbség szerintünk káros volt. Jelenleg évfolyamszinten tartjuk az órákat németből, két emelt szintű és egy normál szintű csoportban. A nyelvoktatás hatékonyságát segíti a 20 férőhelyes nyelvi laboratórium, amelyben havi váltásban váltják egymást a csoportok. A 8. évfolyamon alapfokú nyelvvizsga letételét várjuk el tanulóinktól. Az utóbbi években ez már szülői és tanulói igényként is egyre erősebben megfogalmazódik. A KOMA-pályázaton saját fejlesztésű német nyelvi oktatóprogramunkkal vettünk részt.

Gyurisán László: Iskolánk Magyarszéken, egy kis (1100 lakosú) baranyai településen működik, ahol térségi feladatot lát el. Körzeti iskolaként 5 környező település (Liget, Mecsekpölöske, Magyarhertelend, Barátúr, Bodolyabér) diákjait fogadja. Iskolánkban a nyolc tantermen kívül tornaszoba, könyvtár, technikai, informatikai, nyelvi labor, valamint tankonyha található. Intézményünk tanítást-tanulást segítő eszközökből jól ellátottnak tekinthető. Mivel kistérségi iskoláról van szó, tanulságos végigkövetni az utóbbi 3 évben bejárt utat, amíg a mai szintre eljutottunk.

1997: Három számítógép (ezeket önerőből vásároltuk meg) egy 15 m2-es helyiségben. Alkalmanként 4-5 gyermek egy-egy gépnél. Sürgető igények, korlátozott lehetőségek.

1997 ősz: Pályázati lehetőség a kisiskolák részére a Soros Alapítványnál "Csatlakozás a Jefferson-programhoz" címmel, amelynek keretében információs bázis létrehozására pályáztunk, amely köré különleges tevékenységeket terveztünk. Erre a bázisra támaszkodva hatékony információ-feldolgozási készségek oktatását terveztük, kiemelten a dinamikus olvasás elsajátítására.

1997 decembere: Óriási öröm az iskolában egymillió forint támogatást nyertünk.

1998 első féléve: megkezdjük a pályázati program végrehajtását 2 db PC vásárlása (több nem fér el a teremben). most már a terem hiánya jelenti a szűk keresztmetszetet.

A három fenntartó önkormányzat megértette a problémát, és az 1998-as költségvetésben elkülönített egymillió forintot a tetőtér beépítésére, sőt pályázati úton összesen 4,7 millió forinthoz jutott. Három terem kialakításába fogtak. Így a fenti összegből az l998/99-es tanév első félévében elkészült először az informatikai terem, egy tankonyha, egy nyelvi labor, és megkezdődött egy új könyvtárhelyiség kialakítása is.

1998/99-es tanév első féléve: Elkészül az új 75 m2-es informatikai szaktanterem. Újabb 8 számítógépet vásárolunk, megkezdődik az információs bázis kiépítése és elindul a működése. Sikeresen lefut az első csoport 20 napos dinamikus olvasástanfolyama.

Az informatika iskolai szerepéről, a pályázat benyújtásának hátteréről

Sólyomné Baranyai Elza: Az informatika fiatal, kiforratlan tantárgy az általános iskolákban. Amikor én belekerültem, nem volt géppark, sem átgondolt tanterv és ahány tankönyv, annyi ismeretfontossági sorrend. Már a szakdolgozatom is arra irányult, hogy tanulhatóvá változtassam a gyerekek számára ezt a rejtelmes világot. (Feladatgyűjteményt készítettem.) Azután jött a NAT, amely szintén egy kicsit l'art pour l'art tanterv volt, le kellett fordítani helyi, tanítható tantervre. Megküzdöttem a helyi tanterv készítésével, és akkor került előtérbe a követelmények számonkérése. A tanulók nagyon különböző előzetes ismeretekkel érkeznek informatikaórára, és egy tanárnak ugyanabban a 45 percben fejlesztenie kell azt is, aki még a gépet sem tudja bekapcsolni, és azt is, aki önállóan ír Pascal-programokat és saját honlapja van az interneten. Az igazgatónőm javasolta volt, hogy bontsuk modulokra az ismereteket, és ha egy gyerek az adott modulban bizonyítja a tudását, az olyan dologgal foglalkozzék a rendelkezésére álló idő alatt, amelyben szükséges még fejlődnie. Most azon dolgozom, hogy mind a négy évfolyamra elkészítsem az ún. "mestermunkákat", azaz a differenciálás alapját képező mérőeszközöket.

Nagyon megörültem a KOMA informatikai pályázatának, amikor először olvastam az interneten. Igaz, először csak arra kaptam fel a fejem, hogy segítséget kaphatnánk az iskola belső hálózatának kiépítéséhez, ez azóta régi vágyam, amióta én vagyok az informatika munkaközösség vezetője, és így kicsit felelőse a számítógép felhasználásának más tantárgyakban is. Most a 840 gyerekből egy teremben egyszerre csak 12 tud dolgozni, de folyamatosan képezik magukat a kollégáim számítógépes ismeretekből, és már bennük is megvan az igény, hogy a saját tantárgyuk oktatásához tanórán használják az oktatóprogramokat és az internetet. Mindent megpróbálunk, hogy minél több számítógépet szerezzünk az iskolának, és ezeket a gépeket a szaktantermekben helyezzük el. Ebben a hónapban kaptunk egy fordítóirodától 3 db 386-os gépet, melyet rendbe hozott a rendszergazdánk az alsósoknak. Remélem, hogy a rendőrök is nekünk ajándékozzák a leselejtezett számítógépeiket. Lessük a pályázati lehetőségeket is. Nagyon kicsi lépésekben, de azért araszolgatunk. Azzal vígasztalom magam, hogy három éve összesen két darab 486-os gépe volt az egész iskolának.

A KOMA pályázatában megtaláltam a szoftverfejlesztésre való felhívást. Éppen ekkortájt kapta kézhez az oktatásinformatikusi diplomáját néhány kollégám, és tudtam, hogy mindegyikük dolgozik valamin a saját szakjához. Nem sokat haboztak, megörültek a lehetőségnek; így adtuk be a pályázatot.

Obrodina Zoltán: A NAT bevezetésével kidolgozója voltam iskolánk "Az ember és társadalom" műveltségi területeihez kapcsolódó társadalmi ismeretek, hon- és népismeret, valamint történelem tantárgyak helyi tanterveinek. A NAT megjelenésével lehetőséget láttunk arra, hogy a tanítási-tanulási folyamat egyes újszerű megközelítéseit és eljárásait – amelyek pedagógiai gyakorlatunkban részben eddig is megjelentek – alkotó módon helyezzük kölcsönhatásba a honismeret tantárgy helyi tantervének kidolgozásában és gyakorlati kipróbálásában. A tananyaghoz kiváló alapot biztosítottak Pécs-Baranya természeti, történeti látnivalói, szellemi hagyatéka. A helyi példák, a múzeumlátogatások, a testközelből megélt élmények garantálták az eredményességet.

Ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy a munkánk során felgyülemlő értékeket valamilyen módon rögzíteni, rendszerezni kellene.

Így jutottunk el az "Öttorony" – Honismereti Lapok elkészítésének gondolatáig. Sajnos az oktatási koncepciók változásai nem kedveztek a hon- és népismeret műveltségi részterület tanításának. Ezért, hogy a nyilvánvaló értékként létező tartalmak továbbra is felhasználhatóak maradjanak, az Ember és társadalom műveltségi terület oktatásában olyan segédanyag kidolgozásába kezdtünk, amelyik:

  • modulokból, önálló egységekből áll;

  • Pécs és Baranya természeti kulturális értékeit közvetíti;

  • több tantárgy tanításában is felhasználható, azokhoz kapcsolódik

  • rugalmasan kiegészít bármely oktatási- tantervi koncepciót;

  • folyamatosan fejleszthető, bővíthető, frissíthető;

  • minden érdeklődő számára hozzáférhető;

  • szabadon felhasználható az oktatásban, önművelésben;

  • elektronikusan szerkeszthető;

  • modern médiákon is megtalálható (internet);

  • műhelymunkán alapszik;

  • minden együttműködő hozzáteheti saját anyagait, kutatási eredményeit.

    Elkészültek az első honismereti lapok, melyeket a tanulók rendszerező mappákban gyűjtöttek. Ezek az olvasmányok képezték kiindulási alapját annak a tanterv- és tantárgyfüggetlen oktatási segédletnek, amelynek kidolgozásához pályázat útján nyertünk támogatást.

    A megvalósításhoz a technikai hátteret az szolgáltatta, hogy több kollégámmal együtt oktatás-informatikus végzettséget szereztünk. Az ott szerzett tapasztalatok alapján a jobb használhatóság érdekében elkészítem az eddig elkészült anyagokat HTML-felülettel. Ez a technika olcsóbb, folyamatosan javítható, fejleszthető, kiegészíthető, gyorsan elérhető és hazavihető (lemezen) minden tanuló számára. Eddigi tevékenységünk ebben a munkában összegződhet, és kiinduló pontja lehet a honismereti munkának iskolánkban, alapját képezheti a kialakítandó kerettantervi modulnak.

    Motesiczki Ottó: Mindig érdekelt, hogy a technikai eszközök miképpen használhatók fel az oktatás során. A számítástechnikai eszközök lehetőségeit kiszélesítette a helyi hálózatok kiépülése, valamint ezek összekapcsolása az internettel. A tanári kar többsége megtanulta ezen eszközök használatát. A pályázatban szereplő program elkészítésével az volt a célom, hogy ezeket a lehetőségeket a lehető legegyszerűbb módon használhassák a tanárok. Erre azért van szükség, mert a tanulók nagy érdeklődéssel fordulnak a számítógép felé. Rengeteg információt szereznek, és jó lenne, ha legalább részben a mi gondolatainkat, nevelési céljainkat közvetítené a számítógép, a diákok lelkesedését felhasználnánk a nehezebben elsajátítható ismeretek számítógéppel is támogatott közlésére. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, kell tudnunk készíteni valamilyen számítógépes alkalmazást. Ehhez kézenfekvő a webtechnika alkalmazása.

  • Web-böngésző már a hálózatba kapcsolt gépek mindegyikén van, így nem kell minden egyes oktatóprogramot gépenként külön-külön telepítgetni.

  • Ezen programokat ismerik a tanárok és a tanulók is, így a figyelem a tartalomra irányulhat, nem kell a program megismerésével eltölteni az időt.

  • Ezek a programok ingyenesek.

    Tanárkollégáim a napi munkájukban főként a szövegszerkesztést használják. Megvizsgáltam, lehetne-e olyan programot írni, amely hálózaton használható alkalmazást készít automatikusan egy egyszerű szöveges dokumentumból. A hálózatokról frissen megszerzett ismereteim alapján kiderült, hogy ez nem túl nehéz feladat, és szakdolgozatom egy része éppen ennek elkészítése volt. Iskolai hálózatunk alkalmassá vált arra, hogy a tanárok munkája összeadódjon, a tanulók több tanár által összeállított feladatsoron gyakorolhatnak, és a tanárok erről kiértékelt összesített listát kaphatnak. Ennek a lehetőségnek a kiszélesítését több iskolára, illetve a tesztek felhasználását az interneten keresztül támogatja a pályázat.

    Kramli Imre: Mindannyian megéltük az elmúlt tíz évben az informatika, a számítástechnika "forradalmát". Különleges motiváció, érdeklődés jelent meg a gyerekeknél, ezért gépeket kellett vásárolni és tanárokat képezni, átképezni erre a feladatra. 1993-ban már 12 gépes Novell hálózatos gépparkunk volt. Matematika és vele együtt angol nyelvi oktatóprogramot is vásároltunk. Az angol nyelvet akkor nem tanítottuk. De az ötletet ez adta egy szülőnek: miért nincs ilyen programunk németből? Némettanár és programozó összefogásával 1995-ben elkészült a Wolfgang névre keresztelt önálló oktatóprogramunk. A második verzióhoz már külső támogatóra is leltünk. A saját és más iskolák tapasztalata arra bíztatott bennünket, hogy a meglévő feladatokat tartalmilag szélesítsük, bővítsük. A rendszeres használóknál szép eredmények mutatkoztak. Ez sarkallt minket a pályázatra, a harmadik verzió megalkotására.

    Gyurisán László: A pályázat értelmi szerzői közül hárman csoporttársak voltunk egy felsőfokú oktatásinformatikus képzésen, és közös bennünk az is, hogy nem informatika szakosként kerültünk a számítástechnika közelébe. Valamennyien osztjuk azt a meggyőződést, hogy az informatika eszközei nagy lehetőséget rejtenek az oktatás-nevelés folyamatában. Láttuk azt is, hogy kevés, a mindennapi munkában akár közvetlenül is használható segédanyag található ma Magyarországon.

    A pályázat elkészítése során áttekinthettük, hogy a saját tantárgyainkhoz milyen módon tudjuk használni az informatika által nyújtott lehetőségeket. A kitűzött pályázati cél megvalósulása esetén a nyolc tantárgyhoz kidolgozott segédanyagot közössé tesszük, azaz mindhárom részt vevő iskolában a tanított tantárgyak több mint feléhez rendelkezésre fog állni segédanyag, amely várakozásunk szerint elő fogja segíteni kollégáink bevonását az informatikai eszközök használatába saját tantárgyukon belül.

    Az informatika szerepéről a tanítási folyamatban

    Sólyomné Baranyai Elza: A számítógépnek, mint minden komplikáltabb eszköznek használatát meg kell tanulni, ehhez a heti 1 kell óra legalább már ötödiktől. Sajnos a kerettanterv tervezete erre nem gondol. A különböző tantárgyak tanulása során használja a számítógépet, de hetedikig a használat mikéntjét eldugja a gyerekek elől.

    Obrodina Zoltán: A tanulás folyamatában az informatika nélkülözhetetlen eszköz. Általános iskolában az eszköz szerep domináns. Hogy melyik tanulónál válik az informatika önálló szakmává, hivatássá, céllá, az inkább középiskolában, az orientációs szakaszban dől el.

    Motesiczki Ottó: Téves az a szemlélet, hogy a fiatalok ebbe már "belenőnek", csak leülnek a számítógép elé, és jól megy minden. Célunk kell hogy legyen az, hogy az informatikát tisztességesen megtanítsuk, mert így válhat a számítógép a tanulást és a munkát segítő eszközzé.

    Egy multimédiás számítógép egy kivetítővel összekapcsolva az összes eddig használt oktatástechnikai eszközt helyettesíti. A tanulást egyik sem váltotta ki, természetesen a számítógép sem fogja.

    Engelbrecht Károly: A hálózaton, interneten elérhető tesztek színesítik, bővítik a diákok információszerzési, tanulási lehetőségeit. Megfigyelhető, az internet, a Sulinet általi hozzáférési lehetőség megteremtése a diákok számítógép-használati kedvét. A kezdeti botladozások után – amikor a tanuló főleg a szex-, játék- és hasonló helyeket próbálja elérni, megtalálni –, jön egy nyugodtabb, alkalmazói korszak, amikor már a hírek, információk keresése, letöltése kerül előtérbe. Felvételi tájékoztatók, nyelvvizsgaeredmények, menetrendek, műsorok, hírek, tételsorok keresésével kapcsolatban kérnek segítséget tanulóink, majd adják tovább ezeket az információkat társaiknak. A levelezéssel is hasonló a helyzet: a diákok egy idő után igénylik, kérik az interneten való levelezés lehetőségét.

    Úgy tűnik, a mobil telefónia terjedése is összekapcsolódik a számítógép-használati kedv növekedésével. A diákok érdeklődnek a mobil szolgáltatók interneten megjelenő anyagai iránt, keresik a hirdetéseket, készülék-paramétereket; dallamokat szerkesztenek készülékükhöz, sms-t küldenek stb., mindezt minden különösebb tanári erőltetés nélkül.

    Az informatika és a pedagógia viszonyáról

    Sólyomné Baranyai Elza: Érzelmeket, attitűdöket, személyes példamutatást a számítógép soha nem fog közvetíteni. Két matekfeladat között nem tud bíztató pillantást vetni a megfáradt nebulóra. Eszköz. A szemléltetésnek tíz évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lehetőségeit nyújtja. Gazdagabbá, hatékonyabbá teszi a nevelés és oktatás folyamatát, de nem helyettesítheti a pedagógust.

    Sok-sok informatikai kiállításon és vásáron megfordultam, és szimulációs oktatóprogramokat kerestem. Furcsán néztek rám a kereskedők, azután az egyik elmondta, azért nem készítenek ilyeneket, mert túl nagy munka. Pedig ez kellene az oktatásban. Például egy "bábun" bemutatni, hogy milyen következménye lehet a fokozatos oxigénmegvonásnak, vagy kémiaórán atombombát robbantani és mindenki épen, egészségesen mehetne haza. Összeütköztetni a Marsot a Vénusszal a röppálya megváltoztatásával! Jó lenne, ha valaki ilyenekre írna ki egyszer egy pályázatot!

    Obrodina Zoltán: Az informatika a pedagógiai folyamatot segítheti, motivációs bázisul szolgálhat tanárnak, diáknak egyaránt. A meglévő természetes kíváncsiságot, érdeklődést kielégítő gyors és eredményes ismeretszerzést jó hatásfokkal lehet és kell az oktatás szolgálatába állítani. Az ehhez szükséges szakmai kompetenciák (informatikai ismeretek, szakmódszertanok stb.) megszerzése tanulók és oktatók számára feltétlenül szükséges. A tanár szerepe itt az irányok kijelölése, illetve a megszerzett ismeretek integrálása a meglévő tudásanyagba, a lehetőségek megjelenítése a tantervekben, tananyagban.

    Engelbrecht Károly: A tanítás, tanulás folyamatában a tanároknak egyre inkább a szervezés, összehangolás, motiválás lenne, lesz a szerepe. Az infrastruktúra nálunk többnyire csak az alap informatikai óraszám megtartására elegendő, az egyéb tantárgyak még nem férnek be az informatikai szaktermekbe. Ilyen szempontból az informatika-tanárokra hárul minden feladat.

    Vannak olyan tendenciák, melyek szerint az informatikát más tantárgyakba integrálva kell tanítani. Ez eléggé szépnek tűnhet az oktatás teoretikusai számára. De gondoljuk csak el: tartson irodalomórát 38 tanulónak egy darab számítógépen a magyartanár, akinek előtte nem volt lehetősége a számítógépen, CD-n levő anyagból felkészülni, mert az iskolában nincsenek még multimédiás számítógépek a szertárakban, hivatalosan nem tudja megvenni az iskola a 6–20 ezer forintos irodalom, történelem, nyelvoktató CD-t (különösen nem több példányban), a közismereti tanárok közül pedig elvétve akad olyan mazochista, aki tanári fizetéséből otthonra vesz számítógépet, csak azért, mert otthon szeretne felkészülni a saját számítógépén az iskolai órákra.

    Ilyen órát persze lehetne tartani: csoportbontásban, projektorral felszerelt multimédiás géppel (frontális munka), majd a bevezetés, témakijelölés, feladatkitűzés után a diákok csoport-, vagy egyéni munkával folytathatnák a tananyag feldolgozását, beszámolók készítését, az adott téma egyéni tempónak megfelelő feldolgozását. Ehhez alkalmasak a multimédiás CD-k, interneten levő anyagok keresése, vagy megfelelően időzítve, a hálózaton elérhető tesztek.

    A korral haladó tanárok (s a diákok) részéről tehát megvan az igény az informatikai eszközök használatára: a szabad géptermek hiánya, a szertári (és otthoni) gépek hiánya, az iskolai szervezés hiányosságai azonban jelenleg lehetetlenné teszik az ilyen jellegű, órarendbe beiktatott foglalkozások tartását.

    Kramli Imre: Az önálló ismeretszerzésnek új ága fejlődik ki a pedagógiai gyakorlatban az oktatóprogramok segítségével. De ehhez szüksége van a használónak a válogatás, a rendszerezés "tudományára". Erre fel kell készíteni a fiatalokat. A tanárnak a tanulók életkorának megfelelően ismerethordozóból egyre inkább tanulásszervezővé, a tanulás tanítójává kell válnia.

    Gyurisán László: Korunk sok mindenben hasonlít arra, amikor a könyvnyomtatás kialakulása indította el a kulturális paradigmaváltást, a társadalmi műveltségeszmény megváltozását. Ettől kezdve az írástudás nem privilégium, hanem alapkövetelmény lett a polgárok számára. Nem cél volt, hanem olyan eszköz, amely alapkövetelmény a fejlődés érdekében. Ez a folyamat mégis évszázadok óta tart és a fejlett országokban sem beszélhetünk tejes körű írástudásról. "Ment-e könyvek által a világ elébb?" – tette fel a kérdést Vörösmarty Mihály a Gondolatok a könyvtárban című versében. Ugyanezt a gondolatot némileg átfogalmazva megkérdezhetjük, hogy ment-e, illetve megy-e előbbre a világ az informatika által? A válasz sürgető, de még várat magára.

    Az informatika forradalma lényegesen gyorsabban fog lezajlani a világ gazdagabb felén, és még ennek a folyamatnak nagyon az elején tartunk. Kérdéses ennek a területnek a helye, pontos szerepe mind a társadalomban, mind pedig az oktatásban. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy korunk műveltségeszményében helyet követel magának ez a fajta tudás. A változás sebessége ugyanakkor jelentős űrt vont maga után a szakmai hozzáértés hiánya miatt, hiszen a jelenleg oktató pedagógusok többségének semmilyen informatikai képzettsége nincs. Ha azt a kérdést teszem fel: lehet-e kitűnő oktató-nevelő munkát végezni informatikai eszközök alkalmazása nélkül? – akkor erre az a válaszom, hogy jelenleg még lehet. Addig, amíg a társadalmi változások el nem érnek egy kritikus tömeget – gondolok itt az információtechnikai eszközök ellátottságára – a pedagógus megmaradhat évszázadok óta kivívott szerepében, mint a tanulók számára elsődleges információforrás.

    Mi lesz azonban akkor, ha az emberiség összes felhalmozott tudása olcsón, jól strukturáltan, bárki számára hozzáférhetővé válik? Mivé kell átképeződnünk? Milyenfajta tudásra lesz akkor szükség?

    Inkább kérdéseim vannak, mint válaszaim, de vallom, hogy ezzel már ma foglalkoznunk kell. A fejlődés irama olyan, hogy a jövő kérdéseire is már ma kellene tudnunk a válaszokat.

    Jelen pályázatról, a pályázati kultúráról

    Engelbrecht Károly: A most nyert összeg iskolánkban kimondottan a fejlesztés személyi költségeit tartalmazza: semmilyen eszközfejlesztésre nem nyertük pénzt, meglevő eszközeinken megoldható a fejlesztés. Ez az összeg személyre lebontva bruttó 2000 forint tesztenként, adózás után kb. 1200 forint marad egy tesztre. Figyelembe véve azt, hogy tapasztalataink szerint egy-egy teszt elkészítése kb. egy-két órát igényel, ez az összeg nem túl magas, de ennyiért még éppen hajlandók a kollégák a fejlesztésben részt venni, a teszt erkölcsi, szakmai értékét is figyelembe véve.

    Motesiczki Ottó: Ez az összeg lehetővé tette az Interneten való megjelenést egy nagyobb tesztkészlettel. Az érdeklődő iskolák csatlakozhatnak a tesztek bővítéséhez, szabadon használhatják a programot. A támogatással elkészített tesztek sokáig és sokfelé használhatók lesznek. A beérkezett megoldások feldolgozásában, elemzésében sok lehetőség rejlik. Ha sokan "rászoknak" az Internetes változat használatára, akkor a technikai hátteret fejleszteni kell, hogy megfelelő sebességgel elérhető legyen. A programot folyamatosan bővíteni, javítani kell majd. Mindenképpen nagyon sok tapasztalattal fog szolgálni fejlesztőknek és felhasználóknak is.

    Az informatikai pályázatok hangsúlya eltolódott a hardver beszerzése felől a szolgáltatások és a helyi programok támogatásának irányába. Az elavult eszközök cseréjét viszont nem lehet ilyen forrásból megoldani, nem lehet szoftvereket vásárolni vagy frissíteni.

    Az informatika oktatását fontosnak tartja (majdnem) mindenki. A gimnáziumok összeszedték valahogyan a szükséges felszerelést, így azután nem lehet három egyforma gépet találni az iskolákban. A jogtiszta szoftverek kérdése sem megoldott (ennél árnyaltabban nem tudom megfogalmazni). A közoktatásban biztosítani kellene a szükséges eszközöket egységesen, központi forrásból. Profi fejlesztők munkájára is szükség lenne. Ingyenes szoftverek kellenének az oktatásban, amelyeket korlátozás nélkül otthon is használhatnak a diákok.

    Gyurisán László: A megnyert összeg lehetőséget nyújt az iskolák oktatást segítő multimédiás CD állományának gyarapítására, és az ösztöndíjak lehetővé teszik a kollégák számára, hogy elkészítsenek egy, a tantárgyukhoz kapcsolódó segédanyagot.

    Sajnos az utóbbi időben egyre csökken azoknak a pályázatoknak a száma, amelyek lehetővé tennék az alapfeltételek (hardver és szoftver) biztosítását az iskolák számára. A Sulinet-program leállítása megnehezítette a kisiskolák helyzetét, hiszen csak egy alapszintűnek tekinthető Internet-hozzáférés költsége a telefondíjjal együtt egy évben elérheti a több százezres összeget is. Internet-hozzáférés finanszírozására csak olyan pályázati lehetőségekkel találkoztam, amelyek semmilyen mértékig nem járulnak hozzá a telefondíjhoz.

    Ha komolyan gondoljuk azt, hogy legalább törekszünk az esélyegyenlőségre, mindenekelőtt biztosítani kellene az ország összes iskolájában a megfelelő informatikai infrastruktúrát. Ha ez megvan, akkor a következő legfontosabb lépés a pedagógusok informatikai képzése (ha nincs hol gyakorolni és a megszerzett tudást átvinni a gyakorlatba, akkor minek az egész.), ezt követően a rendszer tartalommal való feltöltése kellene hogy következzen.

    Sólyomné Baranyai Elza: Személy szerint az ösztöndíjam a családi béke megteremtésének az alapja. Visszakerült a családi kasszába annak egy része, amit eddig elköltöttem azért – gépre, tandíjra, szoftverre -, hogy a pályázatban vállat munkámat elvégezhessem. Bár ez szó szerint igaz, de van ennek hozadéka is: valóban lett így egy olyan munkaeszközöm, amely egyúttal a család tanulását, szórakozását is szolgálja.

    Az utóbbi időkben látott informatikai pályázatokban ezt a sort viselem el a legnehezebben: "Eszközfejlesztésre NEM". Fenn az ernyő, nincsen kas. Min fogjuk a szebbnél szebb programokat széles tömegek számára hozzáférhetővé tenni? Vagy lehet, hogy csak a mi iskolánk ilyen szegény?