Vári Péter–Bánfi Ilona–Felvégi Emese–Krolopp Judit–Rózsa Csaba–Szalay Balázs

A tanulók tudásának változása II. rész

– A Monitor '99 felmérés előzetes eredményei –

Júniusi számunkban közöltük az 1999-es Monitor-vizsgálat eredményeit ismertető tanulmány I. részét. A tanulmány II. részében azokat az eredményeket mutatják be a kutatók, amelyeket a tudásszintre hatást gyakorló háttérváltozók elemzéséből nyertek.

Tanulói teljesítmények a háttérváltozók tükrében

Településtípusonkénti teljesítmények

A korábbi tapasztalatok alapján feltételezhettük, hogy 1999-ben is markáns különbségek mutatkoznak a tanulói teljesítményekben, ha azokat aszerint vizsgáljuk, hogy az iskola milyen településtípuson működik. Korábbi felméréseinkhez hasonlóan 1999-ben is ezt vizsgáltuk és nem a tanulók lakhelyét vagy azt a helyet, ahol a tanuló az iskolába járás ideje alatt leggyakrabban tartózkodik. Ugyanakkor le kellett mondanunk egy korábban fontos összehasonlítási lehetőségről. Mivel 1999-ben csak a 8. osztályosokat vizsgáltuk, eldönthetetlen kérdés, hogy az a korábbi megfigyelés, amely szerint a 8. osztályosok esetében jóval nagyobb a fővárosiak előnye, illetve a községekben tanulók hátránya, mint a 4. vagy a 6. osztályban, változatlanul megmaradt-e vagy esetleg változás következett be időközben. Az 5. táblázat a településtípusonkénti átlagos teljesítményeket mutatja, zárójelben a standard hibát, a felső sorban az 1999-es, az alsó sorban pedig az 1995-ös eredményeket tüntettük fel.

Minden területen – néhány kivételtől eltekintve – lényegében azonos eltérések mutatkoznak a különböző településtípusok között, ami megerősíti azt a korábbi tapasztalatot, hogy csaknem mindegy, milyen tudásterületet vizsgálunk, az eredmények a legtöbb területen hasonlóak. A teljesítmények szóródása sem tér el számottevően a teljes populációétól, bár érdekes, hogy a fővárosban árnyalatnyival kisebbek a különbségek, mint más településtípusoknál.

Ugyanakkor a regionális különbségek markánsan eltérőek. Ezt a különbséget a fővárosban és a községekben tanulók átlagpontszáma közötti különbséggel mérhetjük, amely az olvasás-szövegértés esetében volt a legnagyobb (90 pont), viszonylag jelentős a kognitív képességek esetében (70 pont), közepes a számítástechnikai és a matematikai teszteknél (46–66 pont) s kifejezetten alacsony a természettudományos tárgyak körében (30–35 pont). A 4. ábra az olvasásteljesítmények különbségét szemlélteti településtípusonként 1995 és 1999 között. Jól látszik, hogy a különböző települések tanulói és a két időpont között változtak némileg az eredmények. Budapesten és a megyeszékhelyeken javult az olvasásteljesítmény 1995-höz képest, míg a városokban és a községekben romlott. Az is leolvasható az ábráról, hogy a települések közötti különbség aránya viszont növekedett.

Az 5. táblázat adatait tovább vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy ha a kognitív képességekre úgy tekintünk, mint egyfajta – az oktatástól többé-kevésbé független – adottságra, akkor azt mondhatjuk, hogy az olvasás-szövegértés esetében sajnálatos módon a tanulók képességeiben megmutatkozó különbségek felerősödnek, míg az egyéb területeken az oktatás mérsékli a tanulók közti különbségeket, legnagyobb mértékben a természettudományos tárgyak esetében. Az 5. táblázat legérdekesebb eredménye az, hogy az élővilággal kapcsolatos ismeretek tekintetében a fővárosi tanulók teljesítménye elmarad a megyeszékhelyeken tanulókétól. Bár a standard hibát figyelembe véve tulajdonképpen határesettel állunk szemben, amikor nehéz eldönteni, hogy valóban van-e különbség a két csoport között, ám azt azért mégis megkockáztathatjuk, hogy a budapesti diákok legalábbis nem jobbak, mint a megyeszékhelyeken tanulók, s már ez is eltérés részint az egyéb területeken tapasztaltakhoz, részint pedig a négy évvel korábbi eredményekhez képest. Ugyanakkor a számítástechnikai ismeretek körében a korábban kiegyenlített – a főváros, a megyeszékhelyek és az egyéb városok esetében csaknem azonos szintű – tudás differenciálódott, s hasonló jellegzetességet mutat, mint a többi tudásterület.

Az egyik legfontosabb kérdés azonban az, hogy „az olló két szára” közeledett vagy távolodott, vagyis a településtípusok szerinti átlagok között közeledés vagy távolodás figyelhető meg. A számítástechnika és az olvasás-szövegértés esetében elég jelentősen nőttek a különbségek. Az előbbi talán azzal magyarázható, hogy négy évvel ezelőtt ebben a korosztályban még szórványos és esetleges volt a tanulók tudása, s azt a településszerkezet még alig differenciálta. Mára azonban éppen ezen a területen mutatkozott látványos teljesítménynövekedés, s a jobb helyzetben lévő, szaktanteremmel rendelkező, esetleg szaktanárt is foglalkoztatni képes iskolák nyilván olyan pozitív hatást gyakorolnak a diákokra, amellyel nemcsak a községi iskolák, hanem az átlagos városi iskolák sem képesek felvenni a versenyt.

Egészen más a helyzet az olvasás-szövegértés esetében, annál is inkább, mert ott nemcsak a korábbiakhoz képest, de minden más teljesítményfajtához viszonyítva is igen nagyok a különbségek. Egyre mélyülő nyelvi szakadék választja el egymástól a városokban és községekben tanulókat, miközben a főváros, a megyeszékhelyek és az egyéb városok között is jelentős különbségek alakultak ki.

Az olló nyílását szemlélteti az 5. ábra, mely négy különböző időpontban (1991, 1995, 1997, 1999) felvett monitoradatokat illusztrál az olvasás-szövegértés és a matematikateljesítmények településtípusonkénti bontásában. Az ábra nem kíván különösebb kommentárt.

Érdemes másfajta összehasonlítást is tennünk a szélsőséges teljesítményeloszlás érzékeltetésére. Ha a tanulókat olvasásteljesítményük alapján sorba rendezzük, akkor a sor utolsó negyedében a fővárosiaknak csak 13,2%-a áll, míg a községi tanulóknak 41%-a, ezzel szemben a sor első negyedében, a legjobbak között csaknem pontosan fordított az arány: a fővárosi tanulók 39,1%-a található itt, míg a községieknek csak 13,2%-a; durván háromszoros tehát az eltérés a skála mindkét végén a két településtípus között.

Négy év adatainak (1991, 1995, 1997, 1999)
összehasonlítása településtípusonként az olvasás-szövegértés
és a matematika területén

Ezek az aránytalanságok jól mutatják, hogy ha egy területet a közoktatás elhanyagol – márpedig az olvasás-szövegértés az ötödik osztálytól kezdődően egyike a legkevesebb figyelemre méltatott területeknek –, akkor ott jelentős különbségek alakulhatnak ki. A nyelv hagyományosan az a terület, ahol a társadalmi különbségek egyébként is erőteljesen megmutatkoznak, így nem csodálkozhatunk azon, hogy éppen itt a legnagyobbak a tanulók közti különbségek, amelyeknek mérséklésére a magyar közoktatás az eddigiekben nem tett érdemi kísérletet, annak ellenére sem, hogy a Monitor-felmérések lassan egy évtizede jelzik ezeket az aggasztó jelenségeket.

A szülők iskolai végzettsége és a teljesítmény

Magyarországon az iskola településtípusa mellett hagyományosan a szülők (nevelők) iskolai végzettsége az a háttérváltozó, amelynek mentén a legnagyobb mértékben differenciálódik a tanulói tudás. A 6. ábra az itt mért különbségeket szemlélteti, a 6. táblázat pedig az ehhez kapcsolódó adatokat mutatja be (az egyes cellák felső sorában az anya, az alsóban az apa iskolai végzettsége szerint; a zárójelben álló számok itt is a teljesítmények szórását mutatják).

A szülők legalacsonyabb és legmagasabb iskolai végzettsége esetén a tanulói tudás különbsége az egy szórásértéket (100 pontot) is meghaladja. A nemzetközi vizsgálatokból ma már azt is tudjuk, hogy más országokhoz viszonyítva hazánkban különösen nagy mértékben függ a tanulói teljesítmény a szülők iskolai végzettségétől. (Az erre vonatkozó legfrissebb nemzetközi adatok feldolgozás alatt állnak, később kerülnek publikálásra.) Bár ezek a nemzetközi vizsgálatok más kategóriarendszerrel dolgoztak (nem is tehettek mást, hiszen például a nálunk szakmunkásképzőnek nevezett iskolatípusnak a fejlettebb országokban nem mindenütt létezik megfelelője), mégis megállapítható volt, hogy a legmagasabb iskolai végzettségű szülők gyermekei Magyarországon több mint 20%-kal nyújtanak jobb teljesítményt, mint a legalacsonyabb végzettségű szülők gyermekei, ezzel szemben számos fejlett országban ez a különbség csak 10% körüli.

Teljesítménykülönbségek a szülők iskolai végzettségének tükrében

A legfejlettebb országokban gyakorlatilag nem fordul elő a mi nyolc általánosunknak megfelelő végzettség; a közoktatás, még a legalacsonyabb képzésben részesülők esetében sem ér véget 14 éves korban, s így a szülők végzettsége között eleve nincs olyan nagy különbség, mint Magyarországon. Az is bizonyos azonban, hogy ez nem magyarázza meg teljes mértékben a jelenséget, mivel a hozzánk hasonló fejlettségű országokban is általában kisebb mértékben bizonyul differenciáló tényezőnek a szülők iskolai végzettsége. Valószínű azonban, hogy a jelenség mögött magyarázatként az is állhat, hogy hazánkban az adott iskolai végzettség által elérhető munkalehetőségek, keresetek és ezáltal a családok szociális helyzete, életszínvonala között jelentős különbségek alakulhatnak ki. Ezek a különbségek pedig (könyvek száma otthon, különóra, korrepetáló magántanár lehetősége, kulturális lehetősegek stb.) közvetetten jelentősen befolyásolhatják a gyermekek iskolai teljesítményét.

A 6. táblázatból azt is megállapíthatjuk, hogy gyakorlatilag mindegy, melyik szülő iskolai végzettségét nézzük, a teljesítmények között nincsen szignifikáns eltérés, az eltérés iránya is meglehetősen esetleges. Nem árt azonban, ha a szülők iskolai végzettségének eloszlását is ismerjük. A felmérésben részt vevő tanulók esetében ezt a 7. ábra szemlélteti.

A felsőfokú végzettségű apák aránya kismértékben meghaladja ugyan a felsőfokot végzett anyákét, de az érettségizettek körében az anyák vannak jelentős túlsúlyban. (Az adatok természetesen jelentősen eltérhetnek az országos statisztikai adatoktól: a 8. osztályba járó tanulók szülei távolról sem reprezentálják a teljes népességet.) Az anyák és az apák iskolai végzettsége közötti korreláció hagyományosan igen magas, 1999-ben 0,69 volt. Az egyes teljesítményfajták között nincsenek számottevő különbségek a szülők iskolai végzettsége szerinti bontásban, különösen, ha eltekintünk a nyolc általánost el nem végzett szülőktől. Mivel arányuk 1%, illetve 0,7%, valóban el is kell tekintenünk tőlük, hiszen az alacsony elemszám miatt az ő esetükben nem vonható le érvényes következtetés. Ezen adatok elhagyása után is több mint 100 pontos átlagos különbség marad a nyolc általánost, illetve a felsőfokot végzett szülők gyermekei között.

A nyolc általánost végzett anyák gyermekei minden esetben határozottan jobb teljesítményt értek el, mint a nyolc általánost végzett apák gyermekei. A részletesebb vizsgálatból megállapítható az a társadalmi tapasztalat, hogy a nyolc általánost végzett anyák esetében gyakoribb az apa magasabb iskolai végzettsége, mintsem a nyolc általánost végzett apák esetében az, hogy az anya végzettsége a magasabb. (Régebben általánosságban elmondható volt, hogy a férjek iskolai végzettsége az esetek túlnyomó többségében azonos vagy magasabb volt, mint a feleségeké. Ma, amikor a két nem iskolai végzettsége között nincsen olyan különbség, mint korábban, csupán a legalacsonyabb iskolai végzettség esetében van még ilyen tendencia.)

A korábbi vizsgálatok tapasztalata az volt, hogy az érettségivel rendelkező, illetve nem rendelkező szülők gyermekeinek teljesítménye között húzódik egy képzeletbeli választóvonal, felette találhatók a jobb teljesítményű tanulók.

Az 1999-es vizsgálat adataiból ilyen következtetés nem vonható le, pontosabban, ha az anya iskolai végzettségét nézzük, akkor most is az érettségi jelenti a határvonalat, ám az apa iskolai végzettsége alapján inkább a nyolc általános és a szakmunkásképző között van jelentős különbség. Amíg ugyanis a nyolc általánost végzett anyák gyermekeinek tudása rendre meghaladja a nyolc általánost végzett apák gyermekeiét, addig a szakmunkásképzőt végzett szülők esetében ez éppen fordítva van: az ilyen végzettségű anyák gyermekei rendre alacsonyabb teljesítményt nyújtottak. Ez pedig vélhetően azzal függ össze, hogy szakmunkásképzők között is jelentős lehet a különbség: azok a szakmunkásképzők, ahol zömében lányok tanulnak tovább, általában alacsonyabb színvonalú általános képzést nyújtanak, mint azok, ahová többnyire fiúk járnak. Ez nem kizárólag a szakmák eltérő jellegzetességeivel magyarázható; az érettségizett lányok nagyobb aránya azt jelenti, hogy közülük csak a leggyengébbek választják a szakmunkásképzőt. Így tehát egy átlagos, szakmunkásképzőt végzett anya gyermekének teljesítménye elmarad egy átlagos, szakmunkásképzőt végzett apa gyermekének a teljesítményétől; az adatok minden teljesítményfajta esetében ezt az összefüggést igazolják.

A Monitor '97 felmérés elemzése során formálódott az a hipotézis, amely szerint a településtípusnak nem önmagában van jelentősége a teljesítménykülönbségek szempontjából. Inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy nem annak van közvetlen hatása a tanulói tudásra. A jelenség hátterében inkább az áll, hogy a különböző településtípusok esetében az ott élők iskolázottsága nagyon eltérő. Ha tehát mondjuk a fővárosi felsőfokú végzettségű szülők gyermekeinek eredményeit a községi felsőfokú végzettségű szülők gyermekeiével hasonlítanánk össze, akkor alig találnánk eltérést.

A településtípusok közötti különbség döntően azzal magyarázható, hogy a községi iskolákba járók szülei között jóval kevesebb a diplomás, mint a fővárosi iskolákba járók szülei között. Bár figyelembe kell vennünk, hogy a Monitor '97 felmérés eredményeinek részletesebb elemzésekor a községi iskolákban tanulók hátrányát vizsgálva, arra is fény derült, hogy az érintett iskolákban a különböző szintű infrastrukturális ellátottság is rosszabb, mint a megyeszékhelyek, illetve a főváros iskoláiban.

Szükségesnek tartottuk a feltételezés részletesebb vizsgálatát, éppen ezért a 7. táblázat mind az öt tudásterület eredményeit tartalmazza az említett kettős bontásban, tehát egyfelől a településtípus, másfelől az anya, illetve az apa iskolai végzettsége szerint (a cellákban első helyen álló anya iskolai végzettsége szerinti eredményt tört vonal után követi az apa iskolai végzettsége szerinti eredmény).

Az összefüggés sokkal bonyolultabb annál, mint amit korábban részben elméleti megfontolások, részben egy bizonyos tudásterületnek a részeredményei alapján vártunk. A legfontosabb talán annak megállapítása, hogy míg külön-külön vizsgálva sem a településtípus, sem a szülők iskolai végzettsége esetén nem mutatkozott drámai különbség az egyes tudásterületek között, addig ebben a kettős bontásban helyenként már jelentősek az eltérések.

Viszonyítási alapnak célszerű a kognitív képességeket tekintenünk, hiszen az többé-kevésbé a tanuló „adottságait” tükrözi. A két szülő iskolai végzettsége szerinti kognitív teljesítménybeli különbség – különösen magasabb iskolai végzettség esetén – összességében nem túl jelentős, ám a települések szerinti bontásban annál nagyobb. A nyolc általánost végzett szülők esetében a megyeszékhelyen ez a különbség 77 pontnyi. A megyeszékhelyeken más teljesítményfajták esetében is nagy a különbség attól függően, hogy az anya vagy az apa rendelkezik nyolc általános végzettséggel, de azért a 77 ponttól mégis elmarad. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a kis mintaelemszám miatt itt sem vonhatunk le messzemenő következtetést a jelenségből, bár feltételezhető, hogy az apa és az anya iskolai végzettségével kapcsolatos, korábban már említett aszimmetria állhat a hátterében.

Célszerű azonban a továbbiakban figyelmen kívül hagynunk a nyolc általánost végzett szülők gyermekeit, mivel az ő esetükben csaknem minden cellában 100 alatti a mintaelemszám. Ugyanakkor a felsőfokú végzettségűeknél valóban igaz az, hogy a teljesítmények minden esetben csak szerény mértékben függnek a település típusától. Figyelmet érdemel azonban a felsőfokú végzettségű szülők gyermekeinél a kognitív teljesítmény, amely a fővárosiak és a megyeszékhelyeken iskolába járók esetében gyakorlatilag megegyezik, a községiek esetében alacsonyabb, míg az egyéb városokban élőknél a legalacsonyabb. Ez úgy értelmezhető, hogy a diplomás szülők közül a jobb képességűek igyekeznek a fővárosban vagy a megyeszékhelyeken élni, vagy legalábbis ezeken a helyeken iskolába járatni a gyermekeiket. A községiek teljesítménye valószínűleg azért múlja felül az egyéb városokét, mert a frekventált helyekről anyagi okokból kiszoruló vagy éppen ellenkezőleg, presztízsokokból kivonuló értelmiségi szülők többnyire nem a kisvárosokat, hanem inkább a városkörnyéki kistelepüléseket részesítik előnyben. (Csak jóval nagyobb mintaelemszám mellett lehetne a községeket is kategorizálni, s akkor vélhetően megállapítható volna, hogy éppen ennél a településtípusnál a legnagyobbak a különbségek. Egy másik lehetséges eljárás: a település típusa mellett annak értékét – az iskola környékén az átlagos négyzetméterenkénti ingatlanárakat – felvenni a változók közé.)

Ebben a csoportban a másik öt teljesítmény is a kognitív teljesítményhez hasonló képet mutat, amit úgy értelmezhetünk, hogy az értelmiségi szülők valóban képesek teljes mértékben eliminálni a településtípusból adódó előnyöket és hátrányokat. A kis különbség valószínűleg saját eltérő képességeikkel, illetve az iskolai végzettségükben meglévő, de általunk a jelen felmérésben nem vizsgált különbségekkel magyarázható.

A részletesebb elemzés további érdekessége az érettségizett szülők gyermekeinek sajátos teljesítményeloszlása, ezen belül egyfelől az a tény, hogy az ő esetükben a városokon belüli három kategória között alig van különbség, ezzel szemben a városiak és a községiek között annál szembeötlőbb, másfelől pedig a városi iskolák esetében érdekes módon nem a fővárosiak, hanem gyakorlatilag minden területen a megyeszékhelyeken iskolába járók teljesítettek a legjobban. Az olvasás-szövegértés esetében a 23–33 pontos eltérés az utóbbiak javára aligha tekinthető véletlennek. A mintaelemszám itt már elég nagy ahhoz (a különböző cellákban 144 és 285 közötti), hogy az esetlegességekből adódó véletlen hibát kizárhassuk. Többé-kevésbé a szakmunkásképzőt végzett szülők gyermekeiről is elmondható, hogy az ő esetükben is általában a város és a község között van szakadék; a városokon belül kiegyensúlyozottabb a teljesítményük.

Mindez azt jelenti, hogy ha a különböző településtípusok esetében nagyjából megegyezne a szülők iskolázottsága, akkor a felsőfokot végzett szülők gyermekei többé-kevésbé azonos teljesítményt nyújtanának a település típusától függetlenül, míg az alacsonyabb végzettségű szülők gyermekei esetében csak a városi és a községi iskolákba járók között lenne számottevő különbség, a városokon belül elhanyagolhatóak lennének az eltérések.

Megnéztük, hogy a legkritikusabb tudásterületen, az olvasás-szövegértésnél hogyan változott az anya iskolai végzettsége szerinti teljesítmény 1995 és 1999 között. Az összehasonlíthatóság érdekében a kognitív teljesítményeket, valamint a településtípusok szerinti bontásban a legkisebb különbséget tartalmazó fizikateszt eredményeit is feltüntettük a 8. táblázatban.

Míg korábban a kognitív teszt eredményeit jobban differenciálta az anya iskolai végzettsége, mint az olvasásteszten elért eredményt, most éppen fordított a helyzet. Ugyanakkor a fizikateszten elért eredmények kevésbé differenciáltak; míg az olvasásnál átlagosan 131 pont a különbség a nyolc általánost és a felsőfokot végzett anyák gyermekei között, addig a fizika területén ez a különbség csak 69 pont.

A fiúk és a lányok tudása

Mind a hazai, mind a nemzetközi vizsgálatokban kitüntetett háttérváltozónak tekintik a tanulók nemét, jóllehet számos esetben csekély a különbség a fiúk és a lányok tudása között. Fontos azonban tudnunk, hogy milyen tendenciák érvényesülnek az egyes tudásterületeken: csökken vagy inkább növekszik-e a különbség? Éppen ezért a 9. táblázatban az 1999-es adatok mellett az 1995-ös eredményeket is feltüntettük (zárójelben itt is a standard hibák szerepelnek).

A fiúk és lányok közötti különbség tehát, bár nem számottevő, mégsem véletlen. A teljesítmények szórásai a fiúk esetében rendre 100 fölött, míg a lányoknál mindenütt alatta voltak.

Figyelemre méltó, hogy a lányok kognitív képességei lényegesen meghaladták a fiúkét, ennek ellenére csak két további területen nyújtottak jobb teljesítményt. A természettudományok esetében a korábbi vizsgálatokból azt is tudjuk, hogy a biológia területén általában a lányok teljesítménye magasabb, ám ez nem képes ellensúlyozni a fizika és a földtan területén nyújtott gyengébb teljesítményüket.

Azt gondolhatnánk, hogy a fiúk és lányok közti különbségek egyéb tényezőktől nem nagyon függnek, a tapasztalatok azonban mást mutatnak. Bár a településtípus ebben az esetben nem differenciálja tovább a teljes populáción megfigyelhető különbségeket, a szülők iskolai végzettségével azonban már más a helyzet. Csak a szakmunkásképzőt végzett, az érettségizett és a felsőfokot végzett szülőket vizsgáltuk, mivel az alacsonyabb végzettségűek esetén ilyen részletesebb bontásban, mint láttuk, túlságosan alacsony a mintaelemszám.

A szülők iskolai végzettségének növekedésével párhuzamosan kismértékben ugyan, de általában (a számítástechnika és a természettudományok kivételével) csökken a fiúk és a lányok teljesítménye közti különbség. Ennek eredményét mutatja be a 10. táblázat.

A természettudományokban általában véve mindenütt örvendetesen kis különbségeket találunk; egyedül az érettségizett apák esetében haladja meg a fiúk és a lányok közti különbség a 10 pontot. A számítástechnika esetében az otthoni számítógép a magasabb szülői végzettségnek ma már csaknem természetes velejárója, s mivel a fiúk jobban érdeklődnek iránta, ez ott, ahol lehetőség van a számítógép rendszeres használatára, a magasabb teljesítményben meg is mutatkozik. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a számítástechnika és az informatika társadalmi jelentősége napjainkban is növekszik, érthető tehát, ha a magasabb iskolai végzettségű szülők elsősorban fiúgyermekeik ilyen irányú érdeklődését igyekeznek kielégíteni, jóllehet ma már egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy az iskolai tanulmányok befejezését követően, a munkavégzés során végül is melyik nemnek lesz nagyobb szüksége ilyen ismeretekre. Ezt még akkor is nehéz megjósolni, ha abból indulunk ki, hogy a magasabb iskolai végzettségű szülők továbbtanulásra motiválják a gyermekeiket is. A természettudományok esetében az ilyen motiváció már vélhetően gyengébb: éppen Magyarországon a magas jövedelmet lehetővé tevő munkakörök között gyakorlatilag egy sincs, amelyik természettudományos felkészültséget feltételezne. (A természettudományok háttérbe szorulása világjelenség, másutt azonban az orvosi hivatás presztízse és jövedelmezősége valamelyest mérsékli ezt a tendenciát.)

Amint látható, az olvasás-szövegértés és a kognitív képességek tekintetében a szakmunkásképzőt végzett szülők lányai jelentős mértékben túlszárnyalják a fiúk teljesítményét, s ez az általános intellektuális előny azt eredményezi, hogy matematikai tudásuk is valamelyest meghaladja a fiúkét, s csupán a számítástechnikai-informatikai ismeretek körében maradnak el jelentősen a fiúk mögött.

A sajátos aszimmetriát még jobban megvilágíthatjuk, ha észrevesszük, hogy a szakmunkásképzőt végzett apák lányai kognitív képességüket tekintve a populáció átlaga fölött, míg olvasási-szövegértési képességüket tekintve pontosan a populációs átlagértéknél helyezkednek el, miközben más területeken átlag alatti a teljesítményük. Ez az aszimmetria különösen akkor szembeötlő, ha meggondoljuk, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségű apák gyermekei összesen 7%-ot, míg a magasabb iskolai végzettségű apák gyermekei 60,4%-ot tesznek ki; kizárólag a fiúk rendkívül alacsony teljesítménye magyarázza ezt az aszimmetriát, akiknél éppen fordítva: a kognitív teljesítményüket és az olvasás-szövegértés teszten nyújtott teljesítményeiket meghaladják a többi teszten elért eredményeik.

Összegzés

Az 1999-es Monitor-felmérés előzetes eredményei alapján elmondhatjuk, hogy a négy évvel korábbi vizsgálat óta kedvező és kedvezőtlen folyamatok egyaránt megfigyelhetők a tanulói teljesítmények változásában. Egyértelműen kedvező a helyzet a számítástechnikai-informatikai ismeretek körében, ahol a tanulói teljesítmények jelentős mértékben növekedtek, sőt a számítástechnikával kapcsolatos attitűdök is kedvezően változtak. A matematika és a természettudományok tekintetében nem számolhatunk be lényeges változásról. Az olvasás-szövegértés területén tapasztalt tendenciák több szempontból is kedvezőtlenek. A társadalmi életben egyre nagyobb jelentőségű, ún. dokumentum típusú szövegek komoly nehézségeket okoznak a diákoknak, ráadásul ma már a diákok közötti különbségek is ezen a területen a legnagyobbak. Az olvasás-szövegértés esetében sokkal nagyobb hátrányban vannak azok, akik községi iskolákba járnak vagy akiknek a szülei alacsony iskolai végzettségűek, mint bármely másik tudásterületen, beleértve a tanulók adottságait mérő kognitív tesztet is.