Gordos Ágnes

A kulturális és a társadalmi tőke szerepe
az általános iskolás cigány gyermekek iskolai előmenetelében

– Az egészség-magatartást vizsgáló 1998-as kutatás részeredményeinek gazdaságszociológiai elemzése –

A tanulmány az iskoláskorú cigány és nem cigány tanulók egészség-magatartásának 1998-ban indított vizsgálatából a gyermekek iskolai karrierjének alakulását, valamint az iskolával szembeni attitűdjét mutatja be a tanulók kulturális és társadalmi tőkéjének „minőségét” megragadó változók segítségével.

Bevezető

Társadalmunkban az iskolai karrier és ezen keresztül a munkaerőpiacon betöltött pozíció alakulásában a gazdasági tőke mellett kitüntetett szerepe van a társadalmi és a kulturális erőforrásoknak. A társadalmi tőke Bourdieu meghatározása szerint nem más, mint az emberek személyes kapcsolathálói és az ezeken keresztül mobilizálható erőforrások. A kulturális tőkének három formáját határozza meg: a bensővé tett, a tárgyiasult állapotban, valamint az intézményesült állapotban megragadhatót. (1)

A kulturális és a társadalmi tőke egyik sajátossága az, hogy bizonyos feltételek mellett gazdasági tőkévé konvertálható. A különböző tőkefajták átváltásának sikeressége a nem, a nemzetiségi hovatartozás és a társadalmi osztály függvényében is alakulhat. (2)

A kutatás előzményeiről

Az iskolás gyermekek egészség-magatartásával foglalkozó első nemzetközi felmérést 1982-ben végezték el Finnországban, Nagy-Britanniában és Ausztriában. 1984-től kezdve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyik programjaként működik HBSC-project (Health Behaviour in Schoolaged Children: Az iskolás gyermekek egészség-magatartása) néven.

Az 1997-es adatfelvételben már közel negyven ország kutatói vettek részt.

Magyarország 1985-ben kapcsolódott be a vizsgálatba, amelyet hazánkban – intézményközi együttműködéssel – az Országos Csecsemő- és Gyermek-egészségügyi Intézet és a Nemzetközi Egészségvédelmi Intézet végzett dr. Aszmann Anna vezetésével. Először 1998-ban nyílt lehetőség a cigány gyermekek egészség-magatartásának vizsgálatára.

Az adatfelvétel és a minta

A vizsgálatban az WHO önkitöltős kérdőívét használtuk, amelyeket bizonyos kérdésekkel kiegészítettünk, vagy a kérdéseket, illetve a válaszalternatívákat módosítottuk.

A cigánysággal foglalkozó tanulmányok, szociológiai kutatáspk alapproblémája, hogy kiket tekinthet cigánynak.¹ Az önmeghatározáshoz való jog néhány paragrafusa, mely 1993 óta törvényben foglaltatik, a környezet „minősítő” szerepének korlátokat szab.² Ezt figyelembe véve a kérdőívben szerepeltettünk egy úgynevezett „nemzetiségi identitásra” kérdező blokkot, ahol lehetősége nyílt minden diáknak arra, hogy – amennyiben akarta – bejelölhesse a saját maga által vállalt nemzetiségi identitását. (A tanulók a cigány, horvát, német, sváb, magyar, román, szerb, szlovák és a „más” nemzetiségi kategóriák közül választhattak.)

A fenti szempontokat követve a mintát 875 fő alkotja, amelyből 380 diák cigánynak, 495 diák magyarnak vallotta magát. A vizsgálatban a 10–13 éves korosztályból 248 cigány gyermek és 328 magyar gyermek vett részt, a 14–17 évesek között 129 cigány gyermek és 172 magyar gyermek volt. A cigány tanulók 45%-a lány, 54%-a fiú, a magyar tanulók 44%-a lány és 56%-a fiú.

A mintaválasztás módja

A mintaválasztásnál a csoportos (iskolai osztályok), többlépcsős (régiók, megyék, települések, iskolatípusok, iskolák, osztályok) mintavételi eljárást követtük. A minta településtípus szerint reprezentatív. Vizsgálatunkban az 1993–1994-es országosan reprezentatív – Kemény István, Havas Gábor és Kertesi Gábor által vezetett – cigány (roma) vizsgálatban feltüntetett³, a cigányság által legsűrűbben lakott térségeket vettük alapul. A megkérdezettek 11 megyéből kerültek ki: Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megyéből (ahol is a cigányság becsült száma mintegy 120 ezer fő), Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Békés megyéből (a cigányság becsült száma 100 ezer fő), az alföldi régióban Csongrád, Bács-Kiskun megyéből (a cigányság becsült száma 60 ezer fő), Dél-Dunántúlon Baranya, Veszprém Zala megyéből (a cigányság becsült száma 115 ezer fő) és Budapestről (a budapesti régióban 90 ezerre becsülik a cigányság számát).

A szociokulturális háttér és az iskolával kapcsolatos attitűdök összefüggései

Szociokulturális háttér

A felnőttkorúak körében végzett vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy az életmód erős összefüggést mutat az egyén szociális körülményeivel, a társadalomban elfoglalt helyével, melyet részben iskolai végzettsége determinál. (3)

Az 1998-as egészség-magatartást vizsgáló kutatásban a szociokulturális háttér változói között a mintát alkotó tanulók szüleinek iskolai végzettségét, foglalkozását, a lakás komfortfokozatát, a tanuló saját maga által megítélt jómódúságát, illetve jövőre irányuló elképzeléseit szerepeltettük.

Az ábrából láthatjuk, hogy a vizsgálatban részt vett és a kérdésre válaszolni tudó cigány gyermekek édesapjának 1,6%-a nem járt iskolába és 15%-a a nyolc általánost sem végezte el. A vizsgálatban részt vett legtöbb cigány gyermek édesapjának (39%) befejezett általános iskolai végzettsége van. A mintában szereplő legtöbb magyar gyermek édesapjának (35%) szakmunkásképző iskolája van. 11%-uk szerzett középfokú végzettséget, és 5%-nak van felsőfokú végzettsége.

A 2. és 3. ábrából a vizsgálatban részt vett gyermekek édesanyjának, valamint édesapjának gazdasági aktivitásáról tájékozódhatunk. A cigány édesanyák legnagyobb része (37%) háztartásbeli, ami nem meglepő, hiszen a cigány nők nagy része a tradíció szerint napjainkban is otthon marad.

Szembetűnő, hogy a cigány gyermekek édesapjának 40%-a munkanélküli, míg a magyar gyermekek édesapjának 16%-ának nincs munkája, ami szinte megegyezik a magyar édesanyák munkanélküliségi rátájával.

A vizsgálatban megkérdeztük a gyerekektől azt is, hogy milyennek tartják családjukat: gazdagnak, szegénynek vagy átlagosnak. A mintába került minden negyedik cigány gyermek – a magyar gyermekek 10%-os arányával szemben – mondta azt, hogy szegény családban él.

A szociális jólét mutatója a lakás szobaszáma és komfortfokozata, melyet a 4. és az 5. ábra mutat.

A mintában minden tizedik cigány és minden ötödik magyar gyermek egyszobás lakásban, túlzsúfolt körülmények között lakik szüleivel, testvéreivel.

A kérdőívben a gyermekek bejelölhették azt is, hogy van-e a lakásukban WC, illetve meleg víz. A cigány gyermekek 40%-a válaszolta azt, hogy nincs WC, és 30%-a, hogy nincs állandó meleg víz a lakásukban, szemben a minta magyar gyermekeivel, közülük 14%, illetve 12% mondta ezt.

Az adatok tanúsága szerint a mintába került cigány gyermekek családja jóval kevesebb kulturális és gazdasági tőkével rendelkezik, még azokhoz a mintabeli magyar gyermekek családjához képest is, akik az ország hátrányos helyzetű régióiban laknak. Részben ezért a cigány diákok továbbtanulási terveiben csak 15%-uknál szerepelt a gimnázium, illetve a szakközépiskola, míg a magyar tanulók közül több mint kétszer annyian (33%) készülnek középfokú intézménybe.

Az iskolával kapcsolatos attitűdök

A mintában szereplő cigány és magyar diákok körében megvizsgáltuk a szülőknek az iskolai teljesítménnyel kapcsolatos elvárásai és az édesapa iskolai végzettsége közti összefüggést (1. táblázat).

Azok a cigány tanulók, akiknek édesapja még az általános iskolát sem fejezte be, magasabb arányban (33%) érzik úgy, hogy szüleik csak néha vagy sohasem várják el a jó iskolai teljesítményt tőlük, mint azok a cigány tanulók, akiknek édesapja befejezte az általános iskolát (12%). A szakmunkásképzőt vagy szakközépiskolát végzett édesapák gyermekeinek pedig már csak néhány százaléka (3%, 4%) véli úgy, hogy a jó iskolai teljesítményt csak ritkán vagy sohasem várják el szüleik. Hasonló tendenciákról árulkodnak a magyar diákok adatai is, de látnunk kell azt is, hogy a befejezett általános iskolai végzettséggel sem rendelkező cigány édesapák gyermekei több mint kétszer nagyobb arányban vélik azt, hogy a jó iskolai teljesítmény nem olyan fontos (33%), mint a hasonló iskolai végzettséggel rendelkező magyar édesapák gyermekei (13%).

Az adatokban tetten érhető különbségek a cigány és a magyar családok által közvetített értékek eltérésében is megragadhatók. Hiszen a cigány gyermekek tízéves koruktól már „kis felnőttek”, akik a család gazdasági helyzetének stabilitásához járulnak hozzá a háztartásban vagy a munkaerőpiacon betöltött szerepükkel. Ezt az 1998-as egészség-magatartást vizsgáló kutatás idevonatkozó adatai is alátámasztják.

Azon cigány diákok közül, akik úgy érzik, hogy szegény családból származnak, az átlagos családból származókhoz képest közel háromszor annyian gondolják úgy, hogy szüleik csak néha vagy egyáltalán nem várnak el tőlük jó iskolai teljesítményt. Bár a magyar tanulók esetében is hasonló összefüggésről tanúskodnak az adatok, körükben azonban mind a szegény, mind az átlagos családból származók csoportjában a cigány tanulókhoz képest kisebb arányban szerepelnek azok, akiknek a szülei nem várnak el jó iskolai teljesítményt.

A cigány fiatalok a többségi társadalom kultúrájától eltérő normarendszert visznek magukkal az iskolába, ami a tanárokkal, barátokkal kapcsolatos választásaikat és döntéseiket is mozgatja. Számukra az iskola a többségi, a „gadzso” társadalom intézménye. Ezt bizonyítja az is, hogy a cigány gyerekeknek 45%-a, míg a magyar gyerekeknek 35%-a érzi úgy, hogy tanáraik túl sokat várnak el tőlük az iskolában.

Érdemes odafigyelni arra az összefüggésre, amelyet a 6. ábrából olvashatunk le. Azon cigány gyermekek közül, akiknek nagyon tetszik az iskola, 31% állította azt, hogy szüleik mindig bejönnek a fogadóórára, azokkal a cigány gyermekekkel szemben, akik egyáltalán nem szeretik az iskolát. Az ő szüleik között nem fordult elő, hogy mindig bementek volna a fogadóórára. Hasonló összefüggés figyelhető meg a magyar gyerekek válaszaiban is.

A cigány gyermekek nagy része a társadalmi szegregáció és alacsony iskolai végzettsége miatt csak a rokonságukkal és a szűkebb környezetükkel kialakított társadalmi tőkéből meríthet, mely jelentős mértékben meghatározza későbbi munkaerő-piaci lehetőségeiket is. H. D. Flap és P. M. De Graaf a „Társadalmi tőke és megszerzett foglalkozási státus” című tanulmányukban arra hívják fel a figyelmet, hogy a nagyobb társadalmi tőke vonzata a jobb állások mihamarabbi megszerzése, illetve hosszabb ideig történő megtartása. (4)

A hazai cigány fiatalok hátrányos helyzetük, alacsony iskolázottságuk mellett, illetve okán kevés vagy a többségi társadalom által nem preferált társadalmi erőforrással rendelkeznek, aminek egyenes következménye, hogy csak alacsony presztízsű munkákhoz jutnak hozzá.

M. P. F. Kelly a „Társadalmi és kulturális tőke a városi gettóban” című tanulmányában felhívja a figyelmet arra, hogy a társadalmi tőke függ a befogadás és a kizárás folyamataitól is. Tehát annak a csoportnak, amelyik alárendelt viszonyban van egy másik csoporttal szemben, kevesebb, illetve gyengébb minőségű társadalmi erőforrás áll a rendelkezésére. (5) A hazai cigányság értelmiségeit tekintve, arról van szó, hogy a többségi társadalom felől érkező folyamatos szegregációs törekvések kizárni igyekeznek őket a többségi társadalomban sikerrel hasznosítható erőforrásokból, így a társadalmi tőkéből is.

Több kutató, például DiMaggio vagy Howell és McBroom is beszámolt arról, hogy a kulturális tőke kimutatható hatást gyakorol az osztályzatokra. (6) A cigány és nem cigány gyermekek egészség-magatartását vizsgáló kutatásban szereplő cigány gyermekeknek mindössze 6%-a mondta azt, hogy az osztályfőnöke a legjobb tanulók közé sorolja, míg a magyar diákok közel kétszer annyian, 11%-ban válaszoltak így.

A 3. táblázatban azoknak a cigány és magyar diákoknak az adatait érdemes összevetni, akiknek az édesapja nem végezte el a nyolc általánost sem. Közülük a cigány fiatalok igen magas hányada (33%) válaszolta, hogy osztályfőnöke az átlagosnál rosszabb tanulók közé sorolja őt. A magyar diákoknak jóval alacsonyabb aránya (12%) jelezte ezt.

A többségi társadalom közép- és felső osztályának értékeit preferáló és ezen osztály „kódjával” dolgozó iskola a cigányság értékrendjével nehezen összeilleszthető. Ezt a vizsgálat adatai is alátámasztják: a magyar diákoknak 11%-a már lógott két vagy több napot az iskolából, míg a cigány gyerekek közül kétszer ennyien (23%-uk).

A szegénység kultúrájának pedig egyik sajátossága éppen az, hogy részben a gazdasági tőke hiánya teszi lehetetlenné a megfelelő mennyiségű kulturális tőke felhalmozását, vagyis Bourdieu szavait idézve: „... az egyénnek csak annyi ideje van a kulturális tőke felhalmozására, amennyit a családja gazdasági kényszerektől mentes időként biztosítani tud számára.”

Összegzés

A cigányság többségi társadalométól gyökeresen eltérő kulturális tőkéjének stabilitását sok roma közösségben még mindig a szoros kohézión alapuló átörökítés rendszere biztosítja. A többségi társadalom által diktált kulturális erőforrás felhalmozása a cigányság jelentős hányada számára nem elérhető, amit az 1998-as egészség-magatartást vizsgáló kutatás idevonatkozó eredményei sajnos csak újra alátámasztanak.

Bár a cigányság kultúrája – mely alatt a különböző cigány csoportok nem egységes, hanem heterogén kultúrájának sokfélesége rejlik – nem egyenlő a szegénykultúrával, ám magában hordozza azt. Ezért a cigányság értékorientáltsága nemcsak a másság jegyét hordozza magán, hanem a leghátrányosabb társadalmi rétegek terheit is, nevezetesen a többségi társadalom szűkebb csoportjának monopóliumában lévő gazdasági, társadalmi és kulturális tőkéhez való hozzáférésének szinte lehetetlen voltát.

Irodalom

(1) BOURDIEU, P.: Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In Lengyel György – Szántó Zoltán: Tőkefajták: A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. 1998, Aula Kiadó.

(2) H. K. ANHEIER – J. GERHARDS – F. P. ROMO: A tőke és a társadalmi struktúra formái a kulturális mezőkben. In Lengyel György – Szántó Zoltán: Tőkefajták: A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. 1998, Aula Kiadó.

(3) CSABAI M. – ERŐS F. – LÁSZLÓ J.: Az egészséggel kapcsolatos viselkedés, vélekedések és az észlelt kontroll. INFO-Társadalomtudomány, 1997. 40. 59–64. p.

(4) H. D. FLAP – P. M. DE GRAAF: Társadalmi tőke és megszerzett foglalkozási státus. In Lengyel György – Szántó Zoltán: Tőkefajták: A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. 1998, Aula Kiadó.

(5) M. P. F. KELLY: Társadalmi és kulturális tőke a városi gettóban. In Lengyel György – Szántó Zoltán: Tőkefajták: A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. 1998, Aula Kiadó.

(6) P. DIMAGGIO: Cultural Capital and Schhol Success. American Sociological Review, Vol. 47. (Magyarul megjelent: Róbert Péter [szerk.]: A társadalmi mobilitás. Budapest, 1998, Új Mandátum.)