Hétköznapi gondolkodástechnika kezdőknek és haladóknak

– Avagy könyv a reflektív élet lehetőségéről –

Sokféle jelzővel fogják majd illetni az ezredforduló körüli korszakot, ezek között biztosan ott lesz a „tréningek kora” jelző. Egy-másfél évtizede mindenfajta képzésben megjelent a tréning mint fogalom, amelynek angol eredetije fordítható képzésnek is, gyakorlásnak is. A tréning alapvető paradigmaváltás a képzési folyamatokban, mivel a résztvevők aktivitását biztosító tevékenységorientált módszeregyüttes megpróbálta felváltani az „egy tanár beszél sok tanuló hallgatja” típusú, passzivitásra késztető, az esetek többségében igencsak alacsony hatékonyságú képzési szituációt. Az elmúlt évtizedben mindannyian tréningek sokaságán tanultunk és gyakoroltunk vezetési módszereket, tanári hatékonyságot, pedagógiai mentálhigiénét, no meg helyi tantervkészítést, kooperációs technikákat, és sorolhatnánk még sokáig mindazt, amit a katedráról felénk – padban ülő tudatlan boldogtalanok felé – zúdított szóáradatok helyett, kör alakban elrendezett székeken ülő aktív résztvevőként tanultunk meg, átlépve közben személyiségünk korlátain, feloldva énünk görcseit.

Érdekes módon a tréningek tartalmából viszonylag keveset őriz az emlékezetem, de annál mélyebben vésődtek belém a csoportban lejátszódott történések, a bennem végbemenő apró változások, az ezeket kísérő érzelmi jelenségek, az az élmény, amikor rádöbbentem arra, hogy a felém közvetített tartalmakból számomra mi az új. Néhány ilyen tréning jellegű tanfolyam után rájöttem, hogy a közvetített kognitív tartalmak csak másodlagosak, igazán az a fontos, ami a tréning nyomán bennem, az egyénben megváltozik. Nevezetesen az, hogy másként közelítek egy problémához, másként figyelek a környezetemben élőkre, másként olvasok el egy-egy írást, másként tanulok meg egy új tartalmat.

S. Nemes Ilona nemrég megjelent Tanuld, amit tudsz című gondolkodástechnikai könyvecskéje új fejezetet nyit a tréningkorszak történetében. Már félkörívben elrendezett székekre, trénerre sincs szükség, elég kézbe vennünk ezt a 681 lépésből álló könyvet, figyelmesen végigolvasni a gyakorlatokat, s rádöbbenhetünk arra, hogy gondolkodásunkban, élettechnikáinkban, világlátásunkban mennyi minden szorul korrekcióra. De a könyvet figyelmesen olvasó ember felismerheti azt is, hogy a gondolkodástechnika fejlesztése végtére rendkívül egyszerű is lehet. Jómagam rájöttem, hogy gondolkodástechnikám fejlesztéséhez valójában létezéstechnikámon, létmódomon, nevezzük nevén: az életemen kellene változtatnom. Valamikor ugyanis olyan életre vágytam, amely lehetőséget ad a reflektivitásra, olyan létmódra, életgyakorlatra, amelynek lényege a körülöttem lévő szűkebb és tágabb világ kis és nagy jelenségeinek folytonos elemzése, a történésekről, bennem keltette élményekről való szakadatlan vélekedés. A kötet olvastán világossá vált, hogy ehhez a vélekedésekkel, elemző gondolkodással átszőtt élethez kellene visszatalálnom. Talán majd egyszer.

Ebben minden bizonnyal segíthet ez a könyv, mindenekelőtt azzal, hogy megmutatja, miként fejleszthetjük gondolkodásunkat a mindennapi élet jelenségeinek elemzésén, olvasási és kommunikációs tevékenységünkön keresztül. A TAT gondolkodástechnika semmi különlegeset nem követel meg attól, aki részt kíván venni ezen az önmaga által, önmagának szervezett tréningen. Hacsak mai élettempónk, életmódunk mellett nem különleges igény időt hagyni önmagunk számára arra, hogy például az elolvasott fogalmak, mondatok jelentésrétegeit megpróbáljuk felfejteni, hogy kimondott szavainkkal, kommunikációnk egészével azt fejezzük ki, amit eredeti közlési szándékaink szerint közölni szeretnénk. Micsoda triviális, hétköznapi dolgok! Igen, valóban azok, s mégsem tesszük őket. Ehelyett személyiségünk alapmagjától, lelkünk lényegétől meglehetősen idegen panelek szerint élünk, beszélünk és gondolkodunk. Bizonyára azért, mert a bennünket körülvevő fogyasztói világ tálcán kínálja a kész mintákat afféle szellemi hamburgerként.

A gondolkodástechnikánkon s ezen keresztül egész élettechnikánkon történő javítás – S. Nemes Ilona könyvének üzenete szerint – azon múlik, hogy képesek vagyunk-e elszakadni a bennünket körülvevő világ készen kapott értelmezési mintáitól, s képesek vagyunk-e arra, hogy önmagunkat tréningezve megpróbáljuk megtanulni saját értelmezések, gondolkodási minták, szemléletek kialakítását és alkalmazását. Ennek az egyszerre nehéznek, ugyanakkor végtelenül egyszerűnek tűnő feladatnak a megoldására szolgál az a 681 lépés, amelyet ez a rövidke könyv tartalmaz.

A könyv címe – „Tanuld, amit tudsz” – arra utal, hogy mindenfajta szöveg, tartalom könyvben modellezett elemzése közelebb visz a kész gondolkodási sémákkal szakító, az önmagunk által kidolgozott gondolkodási technika kialakítása felé törekvő létezési módhoz. Amióta elolvastam a könyvet, gyakorta tűnődöm azon, hogyha ilyen egyszerű a visszatalálás a reflektív élethez, vajon miért nem találunk vissza hozzá. S néhány hónapja azt veszem észre önmagamon, hogy ezen a problémán tűnődve önkéntelenül is azokat a gyakorlatokat csinálom végig, amelyeket a könyv vélekedésről szóló fejezete kínál.

Ennyi maradt meg bennem ebből a vékonyka kötetből, s ez talán nem is kevés.

S. NEMES ILONA: Tanuld, amit tudsz. Gondolkodástechnika 681 lépésben. Budapest, 1999, Jószöveg Műhely Kiadó, 125 p.

Schüttler Tamás