Csala Istvánné Ranschburg Ágnes

Vélemények a történelem és társadalomismeret részletes vizsgakövetelményeiről és a vizsgáról

A Fővárosi Pedagógiai Intézet Vizsgaközpontja 1998-ban harmadízben kérte a pedagógusok véleményét az alapműveltségi vizsgával kapcsolatban. Korábban a vizsgakoncepciót, később az általános, legutóbb pedig a részletes vizsgakövetelményeket juttatta el az ország összes iskolájához, pedagógiai intézetéhez.1

A Részletes vizsgakövetelmények tervezete mellett az iskolákhoz eljuttatott kérdőívekből 1250 kitöltött kérdőívet kaptunk vissza (27%), jóval kevesebbet, mint az előző ankétoknál. A minta belső arányai is eltérnek az előző mérések során tapasztaltaktól. Az általános iskola reprezentáltsága csökkent valamelyest (68%) – az összes általános iskola 24%-a –, elég jelentősen megnőtt viszont a gimnázium és a szakközépiskola részvételi aránya (18%) – az összes gimnázium 29%-a. Sajnálatos módon a leginkább érintett szakképző intézmények aránya nem változott jelentős mértékben: tíz százalékot képviselnek csupán az egyszázaléknyi „egyéb” intézménnyel együtt (az összes szakképző és egyéb intézmény 25%-a).

A követelményekkel kapcsolatban nem tettünk föl kérdéseket, csak véleményt kértünk. Erre a célra mintegy féloldalnyi üres helyet hagytunk a kérdőív végén. Néhányan ezt arra használták föl, hogy a társadalomismeret tanításához segédanyagokat, friss tankönyvet, esetleg továbbképzést kérjenek. Néhányan a vizsgával vagy a tantervvel, esetleg mindkettővel kapcsolatos fenntartásaikat írták le. 273 kérdőíven pedig – a visszaérkezett kérdőívek ötödén – részletes vélemény helyett csupán egyetértésükről biztosítottak bennünket.

Változtatási javaslatok

A vélemények között 94 általános kifogást számoltunk össze. 32 százalékuk kevesellt, 68 százalékuk sokallt valamit a követelményekben. A szórás azonban igen nagy volt: a legtöbben a magyar történelmet (6), az életmódtörténetet (3), a történelmi személyiségeket (3) hiányolták. A sokallók közül legtöbben (27) az egész anyagot általában soknak tartják, a társadalomismeretet (8), egyetemes történelmet (4) és kultúrtörténetet (2) alig néhányan említik.

Konkrét kiegészítést 146, kihagyást 98 véleményező javasolt.

A kiegészítések számát általában jóval meghaladják a kihagyások. Amelyik témánál nem ezt tapasztaltuk (csillaggal jeleztük), ott különösen gondosan megvizsgáltuk a követelmény könnyítésének lehetőségét.

A magyar történelem követelményben mintegy négyszer annyi a kiegészítésre, mint a kihagyásra javasolt elemek száma. Az egyetemes történelem követelményénél a kiegészítés/kihagyás aránya valószínűleg azt jelzi, hogy az alaptanterv sok olyan vonatkozású követelményt állított, amelyet az iskolák – a válaszolók között nagy számban előforduló általános iskolák bizonyára – eddig nem, vagy nem ilyen mélységben tanítottak. A magyar történelem követelmény minimumának emelési igénye is kiolvasható az adatokból. Míg azonban egyetemes történelemből az első főtéma (őskor, ókor, középkor) anyagára vonatkozik a kiegészítő javaslatok mintegy 60 százaléka, magyar történelemből leginkább a második főtémát egészítenék ki, és a kihagyások jelentősebb része is ezt érintené. Mind a magyar, mind az egyetemes történelem követelményei terén is a harmadik főtémával (jelenkorral) kapcsolatos javaslatok aránya a legkisebb.

Társadalomismeretből a kiegészítő javaslatok több mint a fele társadalmi ismereti téma. Kihagyni alig akarnak e területen a követelményekből. A gazdaságismeret anyagát egészítenék ki legkevésbé és faragnák le leginkább. A minimumot azonban meglepően sokan erősítenék meg ezen a területen.

Komolyan fontolóra vettünk minden minimumra vonatkozó megjegyzést. A válaszolók kilenc százaléka javasolt módosítást, nagy többségük kiegészítést. Ez a szám talán nem jelentős, a kiegészítők és csökkentők aránya és a kiegészítések száma azonban elgondolkodtató. 399 elemmel javasolják bővíteni a minimumot, és ebből 390 történelem, ezen belül 258 egyetemes történelem. Ezek nagy számok még ilyen nagy felmérésnél is, és azért is érdemesek említésre, mert ellentétben a teljes követelmény tervezetével, itt a kollégák többsége nem a magyar történelmet kevesellte. Nemcsak kiegészíteni, csökkenteni is az egyetemes történelem minimumkövetelményét akarták legtöbben. (A 79 elemből, amelynek a minimumból való elhagyását javasolták, 75 egyetemes történelem.) A táblázatok azokat az elemeket szemléltetik, amelyek a legtöbb szavazatot kapták a minimális követelmények közé való felvételre, illetve az abból való elhagyásra.

Általában elmondható, hogy a javaslattevők összefüggővé próbálják tenni a minimumkövetelményeket, a teljesnél lényegesen kisebb, de még koherens rendszerré. Több személyiséget szerepeltetnének minimumként. Abban nincs összhang, hogy több kultúra szükséges-e, vagy inkább azt is ki kellene hagyni, ami most szerepel a minimumban.

A Nemzeti alaptanterv esedékes felülvizsgálata során figyelembe lehetne venni ezeket a felvetéseket. Nem értünk egyet azokkal, akik úgy gondolják, hogy a törvények ismerete fontosabb, mint a lovagi kultúráé, de elképzelhetőnek tartjuk, hogy a magyar középkor legjelentősebb törvényeinek ismeretét is a továbbhaladás feltételeként határozzuk meg. A polgárság fogalmának kimaradását a minimális ismeretmennyiségből komoly hiányosságnak tartjuk. Mi azonban nem változtathatunk, a vizsgakövetelmény ebben a vonatkozásban csak a tantervvel együtt változhat.

A minimum csökkentése

Vélemények a szóbeli tételsorokról

A négyfokú rangskálával minősítendő társadalomismereti témák között mindhárom műveltségi részterület témáiból szerepelt néhány.

Az értékek alig több, mint egyosztályzatnyi tartománya szemlélteti, hogy a pedagógusok óvatosan osztályoztak: a felsorolt témák egyikét sem utasították el és nem is fogadták el fenntartás nélkül. A négyjegyű skálán nem használták ugyan a közepest, a jegyek végül mégis akörül szórnak.

A társadalomismereti témákat úgy válogattuk össze, hogy elvontabb és gyakorlatiasabb formában is szerepeljenek a listán. A konkrétabb megfogalmazású témák kivétel nélkül magasabb osztályzataihoz általában kisebb szórások is tartoznak (7. táblázat). Ahol nem ez a helyzet, ott elképzelhető valamilyen bizonytalanság a témával kapcsolatban. A parlamenti demokrácia és a pártok értékelésének magasabb szórása adódhat a témával kapcsolatos tájékozatlanságból és abból a tartózkodásból is, amelyet az iskolai politizálás hivatalos elutasításával szokás magyarázni.

Következő kérdéseinkben az egész műveltségi terület szóbeli vizsgájához először tíz, a válaszoló véleménye szerint elhagyhatatlanul fontos szóbeli tétel címének felsorolását, majd egy konkrét A és B tétel teljes meghatározását (cím, segédeszköz, felkészülési, előadási idő és a tétel szerepe az összteljesítményben) kértük a kitöltőktől. A konkrét tételcímek meghatározásakor a kollégák nagy része elfeledkezett a korábban általa is megerősített paraméterekről (8. táblázat).

Az elméleti meghatározástól a konkrét tételmegfogalmazások több szempontból is eltérőek voltak. A történelem aránya és ezen belül a magyar történelemé jelentősen növekszik már a tíz tételcímben is, leginkább azonban a valóban konkrét A, illetve B tételek között. A jelenkori történelem szerepe viszont egyre kisebb lesz, ha ugyanezt az utat követjük. A társadalomismeret részterületei közül az állampolgári ismeretek súlya növekszik, míg a másik két részterületé, de különösen a gazdaságismereté erőteljesen csökken.

A leggyakrabban előforduló tételek az A tételek között és a tíz legfontosabb tételnél egyaránt az ókori görögök és rómaiak élete, a földrajzi felfedezések és a világháborúk kora (egyetemes történelem, 1. és 2. főtéma), a magyar őstörténet, az államalapítás, az Árpád-kor, a reformkor és az 1948/49. évi forradalom és szabadságharc (magyar történelem, 1. és 2. főtéma).

Összefüggések a kérdőív adataiban

A legnépszerűbb társadalomismereti témák

Ha a legnépszerűbb témákat részterületenként vizsgáljuk az említett anyagokban, némi sorrendi különbséget tapasztalhatunk.

Az állampolgári ismereti témák a konkrétan megfogalmazott tételekben egyre elméletibbé válnak. Az önkormányzat és különösen az ügyintézés kiszorulása mellett a legnépszerűbb B tételek teoretikus jellege szembetűnő.

A legnépszerűbb társadalmi jellegű témák közül a B tételeknél kimaradt a határon túli magyarság élete. A többi téma azonos maradt, csak a sorrendjük módosult. Míg a témák között első parlamenti demokrácia a tételekben a harmadik helyre szorult, a család és a nemzetiségek, az etnikumok az eredeti sorrendben maradva kerültek az első két helyre a népszerűségi sorban. A család, nemzet, haza így kialakult sorrendje önmagában talán nem, de a nemzetiségi kérdést konkretizáló, határon túli magyarság téma elhagyásával együtt a vizsgaanyagok egyre elvontabbá válását mutatja ezen a részterületen is.

A pedagógusok által osztályzattal értékelt társadalomismereti témák további vizsgálata

Az osztályozandó társadalomismereti témák között mindhárom műveltségi részterület témáiból szerepelt néhány. Kínálkozott tehát a lehetőség a három részterület témái között a pedagógusok osztályzatai szerint kialakult csoportok vizsgálatára. Statisztikai próba nélkül is látszik eltérés az osztályzatátlagokban. Az állampolgári témák osztályzatátlaga 3,13, a társadalmi témáké 3,2, a gazdasági témák jegyátlaga 2,8. A statisztikai vizsgálat (t-próbák) megerősítette, hogy szignifikáns különbség van a csoportok között, a három részterület három külön csoportot alkot a pedagógusok osztályzatai alapján. A legfontosabbnak a társadalomismereti, a legkevésbé fontosnak a gazdaságismereti témákat jelölték. A szakmunkásképző iskolákban tanítók alacsonyabbra értékelik a társadalmi kérdéseket, mint az általános iskola, a gimnázium vagy a szakközépiskola tanárai, ami statisztikailag jelentős eltérésnek bizonyult.

Ha az egyes témákat nem csoportként kezeljük, hanem témánként végezzük az összehasonlításokat, újabb eltérések mutatkoznak. Az ťésŤ iskolák közül az általános iskolával együtt működő gimnázium véleménye eszerint minden más véleményezőétől eltér; statisztikailag jelentősen azonban csak a nemzeti, nemzetiségi kérdésben különbözik a többi válaszolóétól. Míg a gimnázium magasabbra, az általános iskola jelentősen alacsonyabbra értékelte a többi iskolatípusnál ezt a kérdést, valamint a határon túli magyarság témáját is.

Iskolatípusonkénti különbségek

A társadalomismeret terén mutatkozó iskolatípusonkénti különbségek arra figyelmeztetnek, hogy érdemes más területen is megvizsgálni az adatokat.

A szakmunkásképző iskolák a társadalomismeretnek nagyobb teret adnak a tétel-összeállításaikban, mint más iskolatípusok. A történelmen belül az egyetemes történelem aránya is határozottan nagyobb itt, mint másutt.

Az A tételeknél minden vizsgált iskolatípusban kisebb az egyetemes történelem aránya, mint a tíz tételcím sorolásakor kialakult arány volt. A B tételek közül azok a történelemtételek, amelyek általában fogalommagyarázatokat igényelnek, többségükben mindenütt az egyetemes történelmi anyaghoz tartoznak.

Érdekes, hogy az általános iskolában a főtémák súlyának csökkenő sorrendje egyetemes és magyar történelemből mindegyik tételben úgy alakul, hogy az első főtémát követi a második, majd jócskán leszakadva a harmadik. A sorrend a szakközépiskolában és a gimnáziumban is azonos mindegyik tételsorban egyetemes és magyar történelemből egyaránt, csakhogy itt mindenhol a második főtéma áll az első helyen, utána az első, és csak azután következik a jelenkor alig-alig néhány százalékkal. A szakmunkásképző iskolában az egyetemes történelem tíz tételénél az általános iskola, az A tételnél a középiskolák sorrendje jelenik meg. Magyar történelemben mindenhol a középiskolával egyezik a sorrend itt is. Ugyanez a változékonyság látszik ennél az iskolatípusnál a társadalomismeret belső arányaiban. Itt ugyan mindenhol azonos rangsor alakult: az állampolgári ismereteket a társadalom-, majd a gazdaságismeret követi. Míg azonban a középiskoláknál az A tételek mindegyike társadalmi ismeretből, a szakmunkásképzőnél mind az állampolgári ismeretekből van.

10: 10 tétel %
A: A tétel %
B: B tétel %

A szakmunkásképző iskolákban alkalmaznak legkevésbé térképpel kapcsolatos feladatokat és a szakközépiskolákban leginkább. Produktív szintű feladat azonban a középiskolákban is csak a kivitelezés terén fordul elő (Készíts térképvázlatot! – jellegű). Meglepő a kronológiai feladatok alulreprezentáltsága. A szakközépiskola ilyen jellegű feladatai kivétel nélkül reproduktív kapcsolás szintűek (Mikor történt?), a gimnázium és szakmunkásképző pedig egyáltalán nem használt ilyen feladatot. A forráshasználat a középiskolákban a legelterjedtebb. Mindenhol főként produktivitást igénylő feladatok kapcsolódnak hozzá, mivel leginkább a forrás elemzését, összefüggések felismerését igénylik. A képek használata viszont a szakmunkásképző iskolákban a legjellemzőbb. Leginkább felismerésszintű feladatokat alkalmaznak hozzá a gimnáziumban is. Változatosabb módon használja fel feladatokhoz a szakközépiskola és az általános iskola. Adatot főleg a gimnázium használ, leginkább produktív felismerési vagy kivitelezés szintű feladatokban. A legtöbb eszköztelen feladatot a szakmunkásképző küldte. A reproduktív kapcsolás szintje a tanultak felidézését igényli a tanulóktól. Általában elmondható, hogy a legváltozatosabb értelmi műveleti szintű feladatokat az általános iskolákban dolgozó pedagógusok használják a tanulói tudásszint méréséhez és minden bizonnyal a képességfejlesztéshez.

Összehasonlítás egy korábbi (1995. évi) vizsgálattal

1995-ben ezerfős országos reprezentatív pedagógusmintát vizsgáltunk a társadalomtudományi nevelés céljaival, anyagával és módszereivel kapcsolatban. Bizonyára nem követünk el hibát, ha összehasonlítjuk a két vizsgálat néhány eredményét, hiszen a téma és a válaszolók köre szinte azonos. Akkor nemcsak történelemtanárok válaszoltak, és a rétegvizsgálatok alapján néhány kérdésnél tapasztalható volt némi distancia a történelemtanárok és a pedagógusvélemény között. Az összehasonlításnál ez nem hagyható figyelmen kívül.

A társadalomismeret tanításának indoklását az utóbbi vizsgálatban nem kértük ugyan, de a többi kérdésre adott válaszokból következtetések vonhatók le erre vonatkozóan. Abból, hogy a történelemtanárok határozottan magasabbra értékelték a konkrétabb témákat, talán levonható az a következtetés, hogy mai világunkban az eligazodás segítése a társadalomismeret tanításának érvényes célkitűzése. Ugyanakkor a konkrét tételek vizsgálata azt mutatta, hogy a gyakorlat jobban kedveli az elvont témákat. A hazaszeretetre nevelés és bizonyára a magyarságtudat fejlesztése is tapintható azokban a törekvésekben, amelyek a magyar történelem arányait tovább akarják növelni. Határozottan látszik, hogy az általános műveltség elsajátíttatása ma is fontos célja a társadalomtudományos nevelésnek. Megállapítható a képességfejlesztésre való törekvés is, még ha esetleg ez nem is működik mindig tökéletesen a gyakorlatban. A másság elfogadásának tanítása talán most előkelőbb helyre kerülne valamivel, mint három évvel ezelőtt, bár itt sem zárható ki, hogy az elvileg fontosnak ítélt nemzetiségi és etnikai kérdés tanítása a gyakorlatban általános szentenciák tanításában merül ki.

A részterületek és főtémák konszenzussal megállapított arányai egy erősen történelem relevanciájú, historikus társadalomtudományi nevelést támogatnak. A főtémákkal és a magyar és egyetemes történelem arányával kapcsolatban a pedagógusok elvi álláspontja és gyakorlata között tapasztalt hiátus is azt jelzi, hogy az elfogadott paraméterek gyakorlattá válása még időt, energiát és odafigyelést kíván az oktatásügy minden szereplőjétől.

A társadalomismeret kialakult belső arányai utalnak arra is, hogy az ismeretanyag hátteréül elsősorban a történelem és az állampolgári ismeretek anyaga szolgál. A társadalom tagozódása tanításának szükségessége és a különböző tagozódási formák rangsora megállapításához talán azt a rangsort célszerű megvizsgálni, ahol a különböző társadalomismereti témák osztályzatuk szerint fogyó rendben szerepelnek. A család, az etnikai és nemzetiségi csoportok, foglalkozási és politikai álláspont szerinti csoportok szerepelnek a témák között, s a foglalkozási és vagyoni tagozódás kivételével a magasabbra értékelt témák között vannak, tehát azt mondhatjuk, hogy a pedagógusok szerint fontos tanítani róluk. Érdekes, hogy a három év előtti rétegvizsgálatok alapján a történelemtanárok számára a többi pedagógusnál fontosabb foglalkozási és vagyoni tagozódás most a történelemtanárok rangsorában is az utolsók között szerepel. A három év előttihez képest igen jelentős változás a politikai tagozódás vitathatatlan első helye a témák fontossági sorrendjében, amelyet ugyan a konkrét tételeknél elveszített, de a család és nemzetiség (az 1995. évi mérés rangelsői) után harmadik maradt a gyakorlatban is.

Három éve a pedagógusok 52 százaléka gondolta úgy, hogy a mindennapi élet történetének kell a történelemtanítás előterében állnia. Valószínűleg ma is hasonlóan nagy arányban foglalnának így állást. Ezzel szemben a tételek és a gyakorlati feladatok azt mutatják, hogy ma még a politikatörténet áll a tanítás előterében.

A magyar és egyetemes történelem arányának kérdésében is határozott volt a közvélemény akkor. A pedagógusok 72 százaléka szerint fele-fele arányt kell képviselnie a hazai és a más népek történetének. A történelemtanárok ennél szignifikánsan markánsabban döntöttek a fele-fele arány mellett. Most ennél nagyobb arányban álltak az általános követelmények között javasolt (az első főtémában 40, a többiben 60 százalékos) arány mellé. A tételek és feladatok azonban messze elszakadtak a tudatosan támogatott aránytól. Az első főtémába tartozó magyar középkor a tételek igen jelentős hányadának anyaga. Az újkorban (második főtéma) is jelentős a vizsgaanyagokban a magyar történelem aránya, de már belefér az előre megszabott keretekbe. A jelenkor esetében nem tartanak igényt ilyen arányú reprezentációra. 1997-ben a történelemtanárok nagy többséggel elfogadták azt az általános követelményben javasolt megoldást, hogy a vizsgaanyagokban a jelenkor a teljes történelemanyag harmadát képviselje (harmadik főtéma).

A legutóbbi kérdőív lehetőséget adott arra, hogy kipróbálhassuk, mennyire gondolták ezt komolyan. Az adatok egyértelműen azt mutatták, hogy a gyakorlat itt sem felel meg az elvi döntéseknek. A jelenkor igen kicsi arányt képvisel a tanításban és a számonkérésben egyaránt.

Az 1995. évi vizsgálatban társadalmi, politikai és gazdasági fogalmak jelentőségük szerinti osztályozását is kértük a véleményezőktől. Most ilyen feladatot természetesen nem adtunk. A társadalomismereti témák osztályzatai alapján és az egyes témáknak megfelelő fogalmakat összegyűjtve az 1995. évi fogalomlistáról tehetünk néhány összehasonlítást.

Társadalomismereti témák és hozzájuk kapcsolódó fogalmak az
1995. évi fogalomlistáról
(Az osztályzatátlagok szerint csökkenő sorrendben)

Alapvető jogok és kötelességek: 3,4

Civil kurázsi (2,3), aláírásgyűjtés (2,55), állampolgári jogok (4,21), Alkotmány (4,23), állampolgári kötelességek (4,23), népszavazás (3,88), ombudsman (2,38).

Nemzet, nemzetiség, etnikum: 3,2

Zsidó (2,9), kisebbség (3,36), tolerancia (3,9), Magyarok Világszövetsége (3,18), nemzet (4,29), általános emberi jogok (4,31), Európai Emberi Jogi Konvenció (3,03), cigány (2,64), Menekültügyi Főbiztosság (2,14), nemzetállam (3,15), Határon túli Magyarok Hivatala (2,56).

A fizetőképes kereslet mint a gazdasági növekedés hajtóereje: 3,1

Piac (3,98), tőke (3,68), profit (3,7), export (3,83), import (3,74), embargó (3,05), infláció (3,82), hitel (3,71), pénz (3,96).

Nemzetközi szervezetek: 2,9

Európai Unió (3,4), EBEÉ (1,74), Európai Közösség (3,5), ENSZ (3,63), UNICEF (3,44), washingtoni magyar nagykövet (2,19), nagykövetség (2,87), konzulátus (2,72), IMF (2,81).

Érdekvédelem a munkahelyen: 2,7

Szakszervezet (3,11), Liga (2,41), MSZOSZ (2,53).

Pártok: 2,6

Kommunista (2,79), szocialista (2,95), MIÉP (1,74), MSZP (2,57), párt (3,03), Munkáspárt (2,27), frakció (2,68), SZDSZ (2,5).

Önkormányzatok szervezete: 2,2

Önkormányzat (3,87), Fővárosi Önkormányzat (2,27), Fővárosi Közgyűlés (2,06), polgármester (3,56).

Az átlagok alapjául szolgáló fogalmak körét a három évvel ezelőtti nyilvános említési gyakoriság szerint válogattuk. Az átlagok tehát csak a ranghelyek meghatározásához alkalmasak, a mostani átlagokkal való összehasonlításhoz nem. A pártok, a parlamenti demokrácia és az önkormányzat jóval jelentősebb súlyt képvisel ma, mint akkor. A fizetőképes kereslet lényegesen elvontabb kifejezés, mint az alapul szolgáló fogalmak köre. Ez is magyarázhatja jelentéktelenebbé válását.

A pártok és az önkormányzat megítélésének jelentős változását a történelemtanárok körében a tömegkommunikáció értékrendjében bekövetkezett hasonló irányú változások magyarázzák.