Fehér Péter
A számítógép az oktatásban a harmadik évezred küszöbén1
A 90-es években az iskolák világméretű számítógépesítésének lehetünk tanúi, konferenciák és publikációk sora követi egymást, ahol a szerzők és előadók a sikerekről számolnak be. Kialakulóban van az új módszertan, a digitális pedagógia, amely arra tesz kísérletet, hogy kifejlessze a leghatékonyabb módszereket és tartalmakat a számítógéppel segített oktatás számára. A tanulmány a legnevesebb külföldi szakemberek véleményét veti össze a hazai helyzettel annak érdekében, hogy világossá váljon, merre tart a világ a harmadik évezred küszöbén. |
A mítoszok kora
A számítógépek miniatürizálásának hatására technológiai forradalom
van kibontakozóban ... Egy évtized alatt akkora lesz a változás, hogy
még arról sem tudunk biztosat mondani, hogy közeljövőnk a Paradicsomot
vagy a Poklot hozza-e számunkra írta Bruno Lussato2 1981-ben. Az azóta eltelt csaknem két évtized optimizmusunkat
nem csökkentette, de várakozásaink sem feltétlenül teljesültek. Ennyi
idő elteltével érdemes röviden visszatekintenünk a 80-as évekre, amikor
jobbára még csak az álmodozás szintjén eshetett szó az iskolai számítógépesítésről.
Elsőként
Ez a kérdés azért is fontos, mert ha abból indulunk ki, hogy a diák az iskolában tanulja meg a szükséges ismereteket, akkor el kellene dönteni, melyek is azok. Tovább nehezíti a kérdést, hogy milyen tudásszint szükséges és elégséges a számítógépek hatékony használatához. Ebben jelenleg megoszlik a szakemberek véleménye, így az, hogy ki mit tanul meg, a gyakorlatban attól függ, hogy melyik iskolába járt... Nem tisztázott az a kérdés sem, mit kell(ene) tudniuk a iskolai munkában számítógépet használni szándékozó tanároknak.
A gép megoldás, amely problémát keres mondja
Megjelent a felhasználóbarát számítógép mítosza, azzal hitegetve a felhasználókat, hogy egyre kevesebb ismeret szükséges a számítógép eredményes használatához. Ennek hamisságával mindennap szembesülhet bárki, aki akárcsak egy szövegszerkesztővel készített dokumentumot szeretne más formátumra konvertálni, netán máshol kinyomtatni. Véleményem szerint az eszközök használata az egyre újabb és újabb (döntő többségében felesleges) funkciók belezsúfolásával folyamatosan bonyolultabbá válik. Így az a mítosz is gyanús, hogy informatikatanárokra, -tanításra nincs is szükség, a gépet csak alkalmazni kell a különböző tantárgyak oktatásában. Ez ugyanis feltételezi a számítógépbarát felhasználót vagy a felhasználóbarát számítógépet, amellyel az oktatás kérdéseihez érkezünk el.
Ez utóbbi kérdés rendkívül időszerű napjainkban is, amikor olyan
kifejezésekbe ütközünk lépten-nyomon az iskolák kapcsán, hogy gazdaságosság
vagy minőségbiztosítás. Kétséges, hogy ezek mindenféle változtatás
nélkül megállnák-e helyüket az oktatás területén. A felvetésekre
Arra a felvetésre, hogy minek is kell az oktatásban a számítógép, Roszak válaszait túlhaladta az idő. A számítógép már nem státusszimbólum nálunk sem, és valós tény az is, hogy a jobb állások elnyerésének alapfeltétele a számítógépes ismeretek megléte. Hiszen a 90-es évekre új kihívások jelentek meg.
Felnövekszik a net-generáció...
Az Internet világméretűvé válásával egyidejű jelenség az új nemzedék, a net-generáció megjelenése. Azokról a fiatalokról van szó, akik már gyerekkoruktól kezdve hozzáférnek a számítógéphez, és ugyanúgy használják az Internet lehetőségeit, mint a televíziót vagy a videót. Óriási kérdés, vajon milyen hatással lesz a jövőnkre az új generáció új világlátása?
A digitális jövőt elemző könyvében4
Térjünk vissza a felnövekvő nemzedékhez.
1. Az oktatás problémáit nem tudja a technológia megoldani.
2. Ostoba dolog számítógép-használatra tanítani a gyerekeket,
ahelyett, hogy írni, olvasni és számolni tanítanánk őket.
3. Az oktatás közösségi jellegű folyamat.
4. A tanárok jól képzett szakemberek, akiknek legfőbb célja
a diákok fejlesztése.
A felsoroltakból is kitűnik, milyen ingoványos talajra tévedtünk.
Ezért is lenne fontos a konkrét empirikus kísérletek megkezdése, hogy
biztos támpontot adjanak az újdonságok bevezetéséhez. Vitathatatlan,
hogy az új, interaktív média által segített oktatás új paradigmákat
kíván. Ennek lépcsőfokait a következőkben foglalja össze
Átmenet a lineáris oktatás és a hipermédia alapú oktatás között.
Az instrukciók és utasítások helyett konstrukció és felfedezés (felfedeztetés).
Tanárközpontú oktatás helyett tanulóközpontú oktatás.
A tananyag bebiflázása helyett azt kell elsajátítani, hogyan tanuljunk, hogyan navigáljunk és hogyan szelektáljunk.
Az iskolai tanulás helyett egész életen át tartó tanulás (life-long learning).
A mindenki számára tervezett egyenoktatás helyett egyéni, testre szabott képzés.
Az oktatás kínszenvedés helyett szórakozás legyen.
A tanár adó (információforrás) helyett segítő (facilitátor) legyen.
E tézisek valóra váltásának kulcsszereplője a TANÁR! Mégpedig nem a porosz szellemű, mindent tudó, mindenhez a legjobban értő tanár, hanem egy olyan új szellemű vezető8, aki képes hozzásegíteni a tanulókat az aktív, önálló, de mégis közös ismeretszerzéshez, és folyamatos önképzéssel lépést tart az újdonságokkal, netán a saját tanulóival. Hazai mérések9 szerint elmondható, hogy a tanárok körében (még) megvan az érdeklődés és a hajlandóság az új ismeretek és módszerek elsajátítására, a legkomolyabb korlátot pillanatnyilag a szükséges technika és a támogatás hiánya jelenti. A hálózatot használók száma napról napra nő világszerte, és a legfrissebb adatok10 szerint hazánkban is eléri a félmilliót. Ennek egyre nagyobb hányadát alkotja az új generáció, így bizonyos, hogy arányában egyre kisebb a pedagógusok száma...
Multimédia és/vagy Internet?
Vajon melyik a fontosabb vagy nagyobb hatású az információs technológia
két új vívmánya közül? A kutatók nézőpontjai ebben a kérdésben is
eltérőek. Komenczi Bertalan a multimédia fontosságát mint az
új tanulási környezet alapjául szolgáló Neumann-univerzum meghatározó
elemét hangsúlyozza.11
Álláspontom ettől némileg különbözik. Bár nem vitatom a multimédiás anyagok érdekességét, mégis úgy vélem, az igazi forradalmi változást az Internet hozza magával. Csupán két ellenérvet említenék. Miért kellene például kis méretű és gyengébb minőségű videót néznem a számítógép képernyőjén, ha megtehetem ugyanezt a videón, netán a televízió képernyőjén keresztül? A másik érv pedig az, hogy a multimédia sohasem lesz olyan interaktív és élő, mint egy igazi, online internetes kapcsolat, amelynek másik végén esetleg egy valódi emberi lénnyel kommunikálhatok egy számítógép helyett.
Az előző gondolatmenetet
Természetesen nem kívánom kétségbe vonni a multimédia szerepének fontosságát, inkább egy másik nézőpontra hívnám fel a figyelmet. A kész multimédiás eszközök passzív vagy lejátszásszerű használata helyett sokkal több aktivitást kínál és kreativitást kíván a multimédiás vagy még inkább hypertext/hypermédia alapú anyagok létrehozása14 vagy azok kidolgozásában való részvétel. Ez többirányú fejlesztési eszközt kínál a pedagógus számára is. A tanulók egyénileg is dolgozhatnak, de lehetőség van projektmunka megszervezésére is. Az adatgyűjtés, a tervezés, a szervezés, az adatok számítógépre vitele stb. olyan összehangolt tevékenységsort igényel, amelyben a tanár tanácsadói, segítői szerepe elengedhetetlenül fontos, mégis tág teret enged a tanulói önállóságnak. Ugyanakkor a tanulók elsajátíthatják a közös munka szervezésének és eredményes kivitelezésének technikáját, módszereit, amelyek szerepe egyre jelentősebb lesz napjainkban. Vámos Tibor szavait idézve óriásira nőtt az információs óceán, kis csónakokkal már nem nagyon lehet eredményesen hajózgatni rajta. Eltűnnek a szoftvervilágból a magányos farkasok, a programokat, adatbázisokat, website-okat jól szervezett, specializált teamek készítik. Ezért különösen fontos a csoportmódszerek használatának megtanulása, ahol minden résztvevő a számára legtesthezállóbb feladatokat oldja meg. A kutatási eredmények bizonyítják, hogy ez az út járható, és a tanulók motiválásának eredményes módja, sőt segíti az új ismeretek elsajátítását.15
Nem elhanyagolható az a kérdés sem, hogy az eredményes alkalmazáshoz az egyéni eltéréseket is figyelembe kell venni.16 Ezek a következő három területre terjednek ki: különbözőségek a számítógépes tevékenységformákban, különbségek az egyes diákok tanulási képességeiben és számítógépekhez való viszonyulásában, valamint különbözőségek a tanárok megközelítéseiben.
A Web, a világot átszövő háló még csak kisgyermek korú, fejlődése elején tart. Szülőatyja, Tim Berners-Lee szerint Nagyon fontos felismernünk, hogy a WEB azzá lesz, amivé tesszük... Írd le és olvasd el és írd le, amiben hiszel. És ha így teszel, akkor Te csinálod a Web-et, ami egy értékes dolog. Ha más emberek is elovassák [amit írsz], akkor gondolataid terjedni fognak, de ez nem előfeltétel. A Web semmit nem kényszerít Rád. Ha aggódsz amiatt, hogy gyermekeid gyenge minőségű információkhoz jutnak, tanítsd őket. Tanítsd őket arra, mit olvassanak, és tanítsd őket arra, hogyan ítéljék meg az információk értékét.17
Kételyek és remények milyen lehet a jövő?
Az előbbiekben idézett szerzők valamennyien a digitális jövő
pozitív képeit festették elénk. Michael Dertouzos, a már többször
emlegetett massachusettsi műegyetem számítástudományi tanszékének
vezetője kissé más víziót vázol fel.18 Az idézett szerzők műveire
egy szójátékkal reagál: Digitális létünk az előttünk lévő úton miért
NEM az, ami lesz? (Why
Dertouzos azt vizsgálja, hogyan változtatja meg egész életünket
a létrejövő, egész világra kiterjedő információs piactér. Az
Az eddigi kutatások szerint a második kérdésre sajnos valószínűnek látszik az a válasz, hogy a diákok motiváltsága addig tart, ameddig az új eszköz varázsa. Ez természetesen nem csak a számítógépes eszköztárra igaz, de sovány vigasz, ha csak a költségeket nézzük.
A konkrét kísérletek eredményeit szemügyre véve Dertouzos
Érdemes szemügyre venni egy újabb kísérlet eredményeit,
amely a már említett
A kísérlet közelmúltban publikált legérdekesebb megállapításai a következők.
Mire használták a leginkább a gépeket a diákok?
szövegszerkesztés/jegyzetelés | 70%, illetve 64% |
házi feladatok elkészítése | 64% |
prezentációk készítése | 58% |
Internet használata | 52% |
oktatóprogramok futtatása | 43% |
Változások következtek be a tanárok tanítási stílusában (saját bevallásaik szerint). Csökkentek a hagyományosnak tartott módszerek, jelentősen növekedtek viszont a projektalapú és a tanulóközpontú módszerek.
Szintén a tanárok számoltak be a diákok érdekes fejlődéséről. Kezdetben munkáikat az indokolatlan, mondhatni öncélú csillogás-villogás jellemezte (például a legkülönbözőbb betűtípusok és stílusok használata a Word szövegszerkesztőben vagy a túlzásba vitt animációs és hangeffektusok a PowerPoint prezentációs programban). Ahogy azonban aklimatizálódtak a gépek és szoftverek mindennapos használatához, a hangsúly a lényegesebb tartalomra helyeződött át.
A diákok tevékenységét vizsgálva kiderült, hogy a notebookkal rendelkező diákok mindkét korosztályban (7. és 10. osztályosok) több időt töltöttek a számítógép előtt, mint géppel nem rendelkező társaik. Örvendetes volt a diákok azon törekvése, hogy minden esetben a feladathoz legjobban illő eszközt találják meg. Ha minőségi munkát kellett elkészíteniük, akkor notebookot használtak, de a papírt és a ceruzát választották, ha az is elégséges volt a feladat megoldásához.
A tanárokat kérdezve kiderült, hogy a számítógépek iránti lelkesedésük a kísérlet folyamán egyáltalán nem csökkent. A megszokott előadói szerep helyett sikeresen alkalmazkodtak az új, segítő/mentor szerepkörhöz. A tanárok 87%-a biztosan állította, hogy a diákok munkájának minősége növekedett. 71%-uk szerint a diákok érdeklődése az iskola és a tanulás iránt erősödött.22
Elmondhatjuk tehát, hogy már pozitív kutatási eredmények is rendelkezésre állnak, de tartok tőle, hogy az ismertetett notebook-projekt hazánkban még jó ideig csak az álmodozás szintjén marad. Ugyanakkor az Egyesült Államokban óriási a lelkesedés a hordozható gépek iránt. A Tanulás bárhol/bármikor programba azóta 500 iskola 60 ezernél több tanulója és tanára kapcsolódott be, és az idei tanévtől hasonló pilot-projekt kezdődik Kanadában és Nagy-Britanniában is.
Mielőtt hazatérnénk, álmodozzunk még egy kicsit a jövőről23, és nézzük meg,
Ilyen eszközök már léteznek, de jelenlegi fejlettségi szintjük még komoly kívánnivalót hagy maga után. A valódi kézírás elolvasásában már jó eredményeket érnek el a szkennerek, tehát várhatóan a méretbeli kicsinyítés megoldhatónak látszik.
Kaszparov, a jelenlegi világbajnok már elvesztett egy mérkőzést az IBM által fejlesztett Deep Blue ellen... Fontos azonban megjegyezni, hogy a mesterséges intelligencia szempontjából ez még nem jelent döntő áttörést. Ha a sakknál bonyolultabb játékokat tekintjük (például a go-t), a számítógép továbbra is komoly hátrányban van az emberrel szemben.
A szoftver szuperdisztribúció fogalma korántsem új, hiszen korábban a nagy számítógépekhez tartozó terminálok idején is hasonló módon működött a rendszer. Ami az újdonságot jelentené, az az, hogy a szoftverek terjesztése a mostanitól eltérően ingyenesen történne (például az Interneten vagy más hálózaton keresztül), és a gépekbe épített speciális chipek informálnák a gyártókat arról, hogy a terméküket éppen használja valaki. A számlázás az így kapott információkon alapulna.
A digitális könyvek területén már léteznek próbálkozások, de
mindez jelenleg csak az előzetesen megvásárolt könyvek használatára
korlátozódik. A virtuális könyvtár szintén alakulóban van (lásd például
a Gutenberg Projectet, illetve a Magyar Elektronikus Könyvtárat).
Kételkedő hangok is hallatszanak,
A holophone megalkotásához szükséges hologram technológiáját már ismerjük, a legnagyobb korlát ebben az esetben a rendelkezésre álló sávszélesség.
Önállóan közlekedő járművekkel kapcsolatos kísérletek már évek óta folynak az Egyesült Államokban, de a jelenlegi eszközök még nem elég intelligensek ahhoz, hogy a nagyvárosi forgalomban eredményesen közlekedni tudjanak.
Az informatika észrevétlenül behálózza a mindennapjainkat, szinte alig található olyan terület, ahol hatástalan. Igazán nagyszerű akkor lesz, amikor láthatatlanná válik mondja Mark Weiser, a Xerox vezető kutatója. Gondoljunk csak a szemüvegre! Viselője rajta keresztül látja a világot, mégpedig anélkül, hogy folyamatosan tudomást venne a létezéséről.25 Ahhoz, hogy ez a jóslat valóra váljon, nem csupán a gépeknek kell jelentős változáson keresztül menniük, de nagy valószínűséggel a felhasználóknál is új nemzedékre van szükség.
Mi a helyzet itthon?
A Sulinet program első szakaszának 1998 augusztusában történt lezárása kapcsán örömmel mondhatnánk el, hogy a hazai középiskolák hozzájutottak az Internethez. Mint azóta kiderült, az általános iskolák bekötése nem folytatódik, a tartalomszolgáltatás területén pedig kevés előrelépés tapasztalható. Clinton amerikai elnök 1997-es éves jelentésében a következő négy évre a legfontosabb célok között jelölte meg azt, hogy minden 12 éves kapcsolódhasson az Internetre.26 Mi már ennek közelébe értünk, kár lenne ezt elvesztegetnünk. Félő, hogy koncepció hiányában elherdáljuk a már meglévő értékeket, és ismét lemaradunk abban a globális versenyben, amelynek fő terepe az Internet, az informatika mindent átfogó világa. Máris érzékelhető az iskolák és a pedagógusok részéről egyfajta elkedvetlenedés, ami oda vezethet, hogy a számítógépekre áldozott komoly összegek kidobott pénzek lesznek. Ugyanakkor Európa számos országában felismerték már, hogy az ICT (Information and Communication Technology, azaz az információs és kommunikációs technika) fejlesztésnek fő komponense a gépek mellett a tanár. Ehhez nem elégséges megtanítani a tanárokat a számítógépes alapismeretekre (elégségesek-e egyáltalán az alapismeretek?), hanem a pedagógiai, módszertani tudnivalókat is el kell sajátítaniuk. Ennek érdekében kétlépcsős tréningeket terveznek Európa különböző országaiban27, valamint segítik a tanárokat a számítógéphez jutásban is. Világosan látszik tehát, hogy a fentiek hiányában a rendszer nem képes az új technológiából származó hasznot maximálisan kiaknázni.
Milyen problémák akadályozzák leginkább a
Nincs központi
Nincsenek olyan
Nincsenek olyan
Gyakorlatilag nincsenek
Hiányzik egy igazán
Reménykedjünk, hogy a hamarosan elkészülő új Nemzeti Informatikai Stratégia olyan szerepet szán (és biztosít!) az oktatásnak, amely hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy ne szakadjunk le végleg azoktól az országoktól, amelyek a digitális forradalom élvonalában járnak!
Összegzés
Számos nézőpontból vizsgálva a számítógépes oktatás jövőjét, láthatjuk, hogy nincs egyetlen üdvözítő megoldás, sőt mi több, az is megeshet, hogy Egy igazság ellentéte egy másik igazság!. Abban azonban bizonyosak lehetünk, hogy a kutatók és az iskolában dolgozó pedagógusok szoros együttműködése lehet csak a sikeres változások kulcsa. Még csak az első lépéseket tettük meg, és Gates szavaival: előttünk az út! A net-generáció már itthon is a kapukat döngeti, nincs idő a további késlekedésre.