Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1999 április > Milyen legyen az Internet-pedagógus?

Fehér Péter

Milyen legyen az Internet-pedagógus?

A szerző tanulmányában áttekinti, hogyan változik a tanár szerepe az Internet iskolai megjelenésével, milyen tanárra van szükség ahhoz, hogy a mindennapi oktatás koherens részévé válhasson az új információtechnológiai eszköz. Témaválasztását azzal is indokolja, hogy egyes szakemberek már a tanár szükségességét is megkérdőjelezik. A szerző szerint ez belátható időn belül nem következik be.

„Szükségünk lesz jó emberekre...,
akik aktívan részt vesznek majd
ennek az új világnak a kialakításában.”
(Esther Dyson)

Az Internet megjelenése mindent megváltoztat

Az elmúlt évtizedek oktatástechnológiájának fejlődését nézve azt tapasztaljuk, hogy időről időre egy-egy új eszköz került előtérbe, melyet olyan „csodaszerként” emlegettek, amely megváltoztatja az oktatás hatékonyságát. Ezek az eszközök (audiovizuális eszközök, filmvetítő, írásvetítő, nyelvi labor, majd az egyre nagyobb számban elterjedő home-computerek és személyi számítógépek) sorra beilleszkedtek a hagyományos oktatás kelléktárába. Némelyek mára elavultak, „kikoptak”, mások jelenleg is használatban vannak. De vajon beváltották-e a megjelenésükkor hozzájuk fűzött reményeket?

A személyi számítógépek, majd a multimédia eszköztárának elérhetővé válása ismét nagy reményekre jogosít, de a döntő áttörés még várat magára. Meggyőződésem szerint az igazi forradalmi változást az egész világot átfogó számítógépes hálózat, az Internet hozza.

Az Internet valóságát, „valódi arcát”, csakúgy, mint a számítástechnikát, bizonyosfajta mítoszok övezik, amelyek alkalmasak arra, hogy elfedjék a felhasználók elől a lényeget. Ilyen mítoszok például: az esélyegyenlőség és a hálózati demokrácia megteremtődésének ígérete, az új hálózati (cyber-) társadalom létrejötte, a kényelmesebb élet ígérete1 vagy éppen olyan egyszerű tévhitek, mint hogy az Interneten minden megtalálható stb. Ezek igazságai vagy féligazságai túlmutatnak ezen írás keretein. Mégis azt gondolom, hogy a hálózat, amely lerombolja az emberek közti távolság korlátait, az információkhoz való jutás korlátait, amely valamilyen szinten szabad és független, megváltoztatja az egész társadalmat és ennek részeként természetesen az oktatást is.

„Az egyik legfontosabb dolog, ... hogy a Net alapvetően megváltoztatja majd az emberi társadalom intézményeit, ám érintetlenül hagyja az emberi természetet ... semmiképpen sem kényszerít bennünket valamiféle steril, digitalizált világba. Hozzásegít, hogy értelmi és érzelmi életünk kiteljesedjék, de nem változtatja meg természetünk alapvető jegyeit... Mélységesen tiszteletben tartja, sőt élteti az emberi természetet és az emberek sokféleségét – ha megfelelően használjuk.” Ez Esther Dyson, a „digitális világ” egyik legbefolyásosabb emberének véleménye.2 Az Amerikai Egyesült Államokban, amely a hálózat szülőhazája és mindmáig a legfejlettebb hálózattal rendelkező ország, a kormányzat is felismerte ennek jelentőségét, amint az Clinton elnök 1996-os beszédében elhangzott: „Az amerikai iskolák minden osztályát rá kell kapcsolni az információs szupersztrádára, jó szoftverekkel és jól képzett tanárokkal”.3 A vezetés számára ez stratégiai kérdés, és mint Linda Roberts (Oktatási Minisztérium) beszámolójában olvashatjuk: „Tudjuk, hogy az új technológiák alapvetően fontosak annak az erőfeszítésnek a sikeréhez, amelyet az iskolák színvonalának javításáért teszünk. Azt is tudjuk, hogy a tanároknak időre és képzésre van szükségük ahhoz, hogy élni tudjanak ezen új eszközökkel a tanítás és tanulás folyamatában. A legfontosabb mégis az, hogy tudjuk, a technológia nem költség, hanem befektetés.”4

Itthon is egyre gyakrabban olvashatunk az „új írástudás” fontosságáról. Vámos Tibor akadémikus többek között a következőkre hívja fel a figyelmet: „... a szükséges tudásanyag nő, az életpálya során nemcsak ez a tudásanyag módosítandó, hanem annak rendezési, strukturális háttere is. ... A nyitott, virtuális tanintézetek előretörnek, elsősorban a felsőoktatásban.”5

Ezek után vizsgáljuk meg, milyen humán erőforrásokra van szükség az Internet használatához!

Ki lehet Internet-pedagógus?

Próbáljuk meg definiálni, mit takar a fenti fogalom!

Aki órán használja az Internetet? – NEM.

Aki otthon információkat gyűjt a Netről? – NEM.

Aki levelezőlistákon szerepel, netán elkészíti saját vagy iskolájának honlapját? – NEM.

Ezek részei lehetnek a definiált fogalomnak, de nem tartalmazzák az egész tevékenység lényegét.

Olyan tanár, aki képes az Internetet mint eszközt úgy beépíteni a tanítási-tanulási folyamatba, hogy ezzel minőségi változást idézzen elő.

Ha a definíciót értelmezzük, két dologra kell koncentrálnunk:

1. az Internetre mint eszközre;

2. a minőségi változás kérdésére.

Világszerte az iskolai Internet-programok mindegyikében az Internet mint cél jelenik meg elsőként. Az eszközként való használat csak abban az esetben válik realitássá, ha egyrészt az eszközök megfelelő számban és minőségben állnak rendelkezésre, másrészt a tanárok megfelelő tudással, hozzáértéssel és motivációval képesek azokat használatba venni.

Rögtön számos kérdés és probléma vetődik fel.

Mennyi számítógép szükséges a hatékony használathoz, és honnan kerülnek ezek az iskolákba?

Milyen szoftvereket és tananyagot használjanak a pedagógusok?

Milyen társadalmi hatást gyakorol a számítógépesítési program? Van-e összefüggés az iskolai számítógépesítés és a munkaerő-piaci igények között?

És számunkra most a legfontosabb: a tanárok képzésének és továbbképzésének kérdésköre. Alkalmasak-e a jelenlegi iskolai tanárok az új módszerek használatára? Ha nem, hogyan képezhetők ki erre? Milyen továbbképzési formák hatékonyak?

Tanulmányomban nem keresek választ minden felvetésre. Mindenképpen érdemes azonban a nemzetközi tapasztalatokat figyelembe venni, hiszen az iskolai számítógépes programok legalább 15-20 éves múltra tekintenek vissza, és a hálózatos programok bevezetése is csaknem évtizedes tapasztalatokkal szolgál.6 További hasznos információt nyújthat néhány korábban született munka7, amelyek az elmúlt idő távlatában arra döbbenthetnek rá bennünket, hogy vajon történt-e tényleges előrelépés az elmúlt tíz-egynéhány évben (eltekintve természetesen az eszközök rohamos fejlődésétől), vagy mely elképzelések nem állták ki az idő próbáját, melyek bizonyultak tévesnek.

Térjünk vissza a második tényezőhöz, a minőségi változás kérdéséhez! Néhány változás a teljesség igénye nélkül:

Motivációs bázist épít ki a tanuló számára (tudásszerzésre motiválhatja). Nem elhanyagolható szempont, ha figyelembe vesszük, hogy napjainkban a média és a tömegkommunikációs eszközök milyen hatást gyakorolnak a társadalomra, különös tekintettel a fiatalokra (tanulókra). A hagyományos könyvek olvasása, az olvasottak minősége nem feltétlenül előnyös irányba változik, az információszerzés elsődleges forrásává a televízió vált. Ennek passzivitásából kell valamiképpen kiszabadítanunk a tanulókat.

Egyetemes szemléletet ad, kitágítja az egyén életterét – mintegy ablakot nyit a világra, elérhetővé tesz számos, addig elérhetetlennek tartott dolgot. Ennek a változásnak is lehet a pozitív és negatív oldalait nézni, ezt itt szintén nem kívánom részletezni, de meggyőződésem, hogy a pozitívumok vannak többségben. A távolsági és időkorlátok ledöntésével, új, „online” kapcsolatok építésével egyaránt hozzájárulhat az egyén életformájának, életminőségének megváltoztatásához. A tanulók aktivizálásának egyik legérdekesebb, leghasznosabb eszköze az ún. online-projectek létrehozása, illetve az ilyenekben való részvétel.8

Értékeket közvetít, változtat, értékrendet befolyásoló szerepet kap. Ebben döntő fontosságú a tanári orientáció és hatás. Ezt a változást ugyanis nem a számítógép biztosítja, hanem azok az információk és személyek, személyes kapcsolatok, amelyek a hálózat igénybevételével alakulnak ki. Ezek a kapcsolatok különböznek azoktól, amelyeket a tanulók (és általában az emberek) a szemtől szembeni kapcsolatokban kialakítanak. Itt arra a veszélyre hívnám fel a figyelmet, hogy az Internet tömegessé válása megváltoztatja magát az Internetet is! Sajnos általánosan igaz az, hogy egy adott dolog tömegessé válása jelentősen csökkenti a színvonalat. Ez már nem az a hálózat, amely öt évvel ezelőtt volt, és félő, hogy újabb öt év múlva még rosszabb lesz. Óriási a tanárok (és a szülők!) felelőssége ebben a kérdésben.

Áthidalhat társadalmi (szociokulturális) különbségeket. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a hátrányosabb helyzetben levő diák is hozzáféréssel rendelkezik. Ez ellen hat az a tény, hogy a jelenlegi állapotok szerint bizonytalannak látszik az általános iskolák gépekkel való ellátása. Egyet kell értenünk Andor Mihály következő állításával: „Nem gondolom, hogy a számítógép vagy az Internet olyan csodaszer, amely eltünteti a társadalmi és esélykülönbségeket. Az azonban biztos, hogy minimális megismerésük nélkül mind a munka világában, mind a hétköznapokban nehéz lesz boldogulni a következő évezredben... Minél lejjebb megyünk a társadalmi létrán, annál valószínűbb, hogy a gyerek informatikai ismeretszerzésének egyetlen lehetőségét az iskola teremthetné meg. A létra alján pedig csak és kizárólag az általános iskola.”9

A felsorolt minőségi változások abban az esetben juthatnak érvényre, ha a hagyományos oktatás kereteit szétfeszítve új modellt építünk fel. „Megszokott jelenség, hogy egy új technikát eleinte úgy alkalmazunk, hogy csekély változtatással ugyanazt csináljuk vele, mint korábban nélküle” – írja Seymour Papert.10 Ez a megszokás azonban továbbra is csak konzerválja a fennálló állapotot, hiába az új technológia. Ahhoz, hogy lényegi változtatást idézzünk elő, a pedagógusoknál kell áttörést elérnünk, ami jóval nehezebb, minthogy az ország összes iskolájába számítógépeket telepítünk.

Nézzük ezek után, milyen tulajdonságokkal kell(ene) rendelkeznie annak a tanárnak, akit Internet-pedagógusnak nevezhetünk.11

– kritikai érzék,

– jó angolnyelv-tudás,

– magas szintű számítástechnikai ismeretek,

– elemzőképesség, információrendszerezési képesség,

– magas általános műveltség,

– etikusság, erkölcsösség, felelősségérzet,

– tolerancia,

– igényesség (nyelvhasználatban, tartalomban, képi világban – belső igényesség),

– képesség arra, hogy az információszerzéshez olyan tanulási környezetet teremtsen („learning environment”), amely tevékenységre, aktivitásra és kreativitásra ösztönzi a tanulókat (motivációs képesség).

Adjuk hozzá a felsoroláshoz azokat a követelményeket, amelyeket Pólya György12 állít a jó tanárral szemben:

– érdekeljen a szaktárgyad,

– ismerd a szaktárgyadat,

– tudnod kell a tanulás útjairól azt, hogy a legjobb út az, amelyet magad fedezel fel,

– ne pusztán tárgyi tudást adj tanítványaidnak, hanem fejleszd gondolkodási készségüket is, szoktasd megfelelő értelmi magatartásra, rendszeres munkára őket!

A felsorolás elég nehezen teljesíthető feltételeket tartalmaz. Nehezíti a dolgot az is, hogy a jelenlegi tanárképzésből hiányzik például a NAT integrált műveltségterületeinek megfelelő tanárok képzése (pl. informatika–könyvtár terület vagy mozgóképkultúra–kommunikáció), amelyek rokoníthatók az általam elképzelt modellel. De elmondható az is, hogy a pedagógusképzésben szerezhető informatikai ismeretek gyakran nem felelnek meg a használhatóság követelményének.

Hogyan segíthetünk ezeken a gondokon, milyen megoldások lehetségesek?

Nézzük először ismét a külföldi példákat! Az Egyesült Államokban az elemi iskolai tanárok 75%-ának, a középiskolai oktatók több mint 90%-ának van otthon is számítógépe, ami jelentősen megkönnyíti, hogy a gépet eszközként is használhassák munkájukban. Kanadában tanárok által fejlesztett tananyagbank, távoktatási kurzusok és oktatási háttéranyagok állnak rendelkezésre elektronikus formában. Finnországban a tanár-továbbképzés rendszerére láthatunk jó példát.13 Hasonlóan tanulságosak lehetnek a Skóciában megvalósított iskolai Internet-hálózat tapasztalatai. A felsorolt és további példák bárki számára elérhetőek, aki hasznosítani szeretné, ám komoly akadályt jelentenek a nyelvi korlátok (talán inkább a tanárok, mint a diákok számára). Célszerű lenne a külföldi tapasztalatokat összegző tanulmányok kötetben vagy Internetes weblapformában való közzététele.

Ezzel vissza is kanyarodtunk a hazai teendőkhöz:

– Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a tanárképzésben az informatikára minden szakon.

– A tanár-továbbképzésben megjelenő oktatási informatikus szakképzést támogatni kell, mert ez megfelelő szakmai alapot nyújt az informatikai eszközök más órán való felhasználásához.

– Külön figyelmet kell szentelni az Internet felhasználásának pedagógiai-nevelési aspektusaira.

Ismét fontos kérdéshez érkeztünk: ha most nincs ilyen tanár, milyen szakos tanárokból lehetnek majd ilyenek? Azt gondolom, hogy a könyvtár, nyelv- és informatika szakosok kétségtelen előnye ellenére bármely szakos tanár alkalmas lehet erre, ha a megfelelő külső (PC, Internet-hozzáférés, szabadidő) és belső (elszántság, kitartás, szorgalom, motiváltság) feltételek rendelkezésre állnak. Ezzel egy újfajta tanármodell születhet.

A „hagyományos” tanárnak viszonylag mély ismeretei vannak a szakterületein (amikor kikerül a felsőoktatásból), és emellett egyéni érdeklődésétől függően általánosan tájékozott más területeken. A „átlag-diák”, ahogy neve is mutatja, szintén átlagos tájékozottságot árulhat el a hétköznapi, illetve a tananyaghoz kapcsolódó dolgokban.

A valamilyen szempontból tehetséges, netán kiemelkedő vagy éppen csak érdeklődő diák viszont bármely területen „specialistává” nőheti ki magát, megfelelő időráfordítás esetén. Az általam elképzelt Internet-pedagógus elsősorban abban tér el az átlagtanártól, hogy egyrészt érdeklődési területe sokrétűbb (nem külső kényszerűségből, hanem belső indíttatásból!), másrészt több területen rendelkezik mélyebb, speciálisabb ismeretekkel. Ez lehet például az informatika területe, hiszen általában nem informatikatanárokról van szó! Mindezek a többletismeretek azonban csak folyamatos képzéssel, önképzéssel szerezhetők meg, amelynek lehetőségét biztosítani kell az azt igénylők számára.14

Lássuk ezek után, hogyan változik meg a tradicionális tanár-diák viszony, pontosabban milyen lesz az Internet-pedagógus–diák viszony. A tanár az eddigi előadóból, „főnökből”, felügyelőből új szerepkörbe lép át, irányító, tanácsadó, konzultáns lesz. Ennek jó modelljét adja Komenczi Bertalan.15

„A tanár szerepe jelentősen módosul: a tudásközvetítés fontossága csökken, a segítésé, a tanácsadásé növekszik.

Tudásforrás – segítő – edző – tanulótárs

Ezzel párhuzamosan a diákszerep is változik: a külső vezérlésről az önirányításra helyeződik át a hangsúly:

Hallgató – tanuló – törekvő érdeklődő.”

Természetesen a modell nem minden tantárgy, tanulócsoport, netán tanár esetében használható. Az egyéni differenciák és a különböző helyi feltételek nyilvánvalóan korlátozhatják az alkalmazás lehetőségeit. Empirikus vizsgálat tárgyát képezheti a későbbiekben az, hogy a tanárok és a diákok hogyan viszonyulnak ehhez a megváltozott helyzethez, hogy valóban az általam felsorolt tulajdonságok szükségeltetnek-e ahhoz, hogy mindez hatékonyan működjék. Nem maradhat el természetesen a hatékonyság vizsgálata sem, az ehhez szükséges mérési módszerek kidolgozása is újabb feladatot jelent.

Összefoglalás

Tanulmányomban azt kívántam áttekinteni, hogyan változik a tanár szerepe az Internet megjelenésével, milyen tanárra van szükség ahhoz, hogy a mindennapi oktatás koherens részévé válhasson az új információtechnológiai eszköz. Nem vizsgáltam azt, vajon a jelenlegi gazdasági és társadalmi körülmények biztosítják-e a változások feltételeit. Ennek oka az a megállapítás, hogy az oktatási innovációk átfutási ideje 5-10 év. Az eddigi tapasztalatok alapján hajlok arra, hogy ebben az esetben inkább 10 év után lesz érdemes az eredményeket összegezni. Bár a legdinamikusabban fejlődő terület napjainkban az informatika és a távközlés, ennek megjelenése az iskolákban részben gazdasági-pénzügyi, részben emberi okok miatt késlekedik.

Arra a kérdésre tehát, hogy lesznek-e iskoláinkban a vázoltaknak megfelelő felkészültségű tanárok, pedagógusok, és ha igen, mikor, nem könnyű válaszolni. Az nem kétséges, hogy a felsorolt tulajdonságokkal rendelkező személyekre (munkaerőre) nagy szükség van a munkaerőpiacon is (ezt igazolják a szaporodó álláshirdetések is).16

És ha vannak ilyenek, tanárok lesznek-e?