Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1998 október > Metamorfózisok a személyiségfejlődés folyamatában

Pető Csilla

Metamorfózisok a személyiségfejlődés folyamatában

– Egy pszichológiai teszt alkalmazási lehetőségei a pedagógiai gyakorlatban –

A tanulmány egy olyan vizsgálóeszközt mutat be, amely a személyiség megismerését segíti, és amelyet a pszichológusok mellett a személyiségdiagnosztika iránt érdeklődő pedagógusok is használhatnak. A metamorfózis elnevezésű pszichológiai teszt alapötletét az a felnőtt- és gyermektársaságban jól ismert játék adja, amelyben egy adott személyt különböző kategóriák segítségével – mi lenne, ha állat, növény, szín, építmény stb. lenne – kell kitalálni. A tesztben megnyilvánuló időleges átalakulások szimbolikusan adnak információt arról a személyről, aki még nem valósította meg minden olyan vágyát, nem aktualizálta azon lehetőségeit, amelyek fejlődésében adottak.

Tanulmányomban egy sajátos pszichológiai vizsgálóeszközt, Jacqueline Royer francia pszichológus Metamorfózisok... tesztjét szeretném bemutatni Szőnyi Magda 1982-ben magyarra fordított és módosított változatában. Úgy vélem, ez a teszt nemcsak a pszichológusok diagnosztikai és pszichoterápiás munkájához nyújt értékes segítséget, hanem más módon alkalmazva, bizonyos szintű személyiségpszichológiai ismeretek birtokában, némi fantáziával a gyakorló pedagógusok, a gyermekvédelemben dolgozók, a mentálhigiénével foglalkozó humán szakemberek tevékenységét színesítheti, érdekesebbé és nem utolsósorban hatékonyabbá is teheti.

A teszt bemutatásával nem célom sem a klinikai pszichológia kereteinek feszegetése, sem pedig a pedagógusok „átképzése kis pszichológusokká”. Fontosnak tartom azonban, hogy a pszichológia tudománya és gyakorlati tapasztalatai által szerzett ismeretek segíthessék más szakemberek munkáját, gazdagítsák eszköztárukat és tudásukat. Ennek fényében az ismertetésben eltekintek a teszt értelmezésének részletes, különböző pszichológiai mélységeket érintő taglalásától, és kísérletet teszek arra, hogy a pedagógus szakemberek birtokában levő pszichológiai háttértudásra alapozva, minél kevesebb szakmai kifejezés használatával mégis pontosan és érthetően adjam közre a teszt alkalmazásával kapcsolatos tapasztalataimat, illetve javaslataimat.

Elengedhetetlen magának a tesztnek a kipróbálása önmagunkon, mielőtt másokkal használni kezdenénk. Úgyhogy kedves olvasó, most tarthat egy kis szünetet, mert az elemzés szempontjainak elolvasása után talán már nem nyújt befolyásoktól mentes élményt a tesztkategóriák megválaszolása. (A teszt instrukciója és maguk a tesztkategóriák a tanulmány mellékletében találhatók.)

A teszt szó első ránézésre megtévesztő, hiszen ebben az esetben nem képességeket, intelligenciát vagy valamilyen teljesítményt vizsgáló eljárásról van szó. Ebben a vizsgálatban olyan – a személyiségre vonatkozó – kérdések szerepelnek, s az ezekre adott válaszokba a személy saját belső tartalmait vetíti bele, amelyek ez alapján megfelelő „átkódolás”, értelmezés segítségével megérthetővé válnak. A tesztben adott szimbólumkategóriákat a vizsgált személy tölti meg saját vágyaiból, motívumaiból, értékeiből szőtt tartalmakkal. A válaszok, bár hasonlíthatnak mások válaszaihoz, mégis olyan egyedi mintázatot alkotnak, amely csak arra a személyre jellemző.

A Metamorfózisok teszt alapötletét az a felnőtt- és gyermektársaságban is kedvelt játék adta, amelyben egy személynek ki kell találnia egy a társaság által közösen választott személyt, s a kitaláláshoz olyan kérdések segítségével lehet eljutni, amelyek körbeírják az adott személyt különböző szimbolikus kategóriák segítségével: mi lenne, ha állat, szín, építmény lenne stb. A szimbólumok és metaforák útján megszemélyesítődve, több oldalról leírva jelenítődik meg a gondolt személy.

A játék nem igényel semmilyen különösebb képzettséget, tudást, alapja a szimbólumalkotó képességünk, amely gyerekkorunk óta működik bennünk. Ez teszi lehetővé többek között a fantázia, a fogalomalkotás, a gondolkodási folyamatok működését, a mesék, mítoszok, művészeti alkotások befogadását, megértését. Aki jól tájékozódik a szimbólumok világában, „laikusként” is könnyen átfordíthatja a szavak nyelvére. De még ez sem feltétlenül szükséges, hiszen a szimbólumok által bennünk keltett „érzett gondolatok” útján ugyanúgy érthetjük vagy érezhetjük szavakba öntés nélkül is egy ember belső tartalmait, mint ő maga. Ily módon az érzések, intuíció segítségével az empátia, a másik értése és elfogadása is könnyebb.

A teszt neve: „metamorfózisok” is szimbolikus értelmű, hiszen a metamorfózis szó átalakulást, átváltozást jelent, s egy személy válaszai a különböző kategóriák alapján valóban személyiségének azon részeit, vonásait mutatják meg, amelyek mozgásban, átalakulóban vannak, amelyek az egyén magatartásának irányt, tartalmat adnak. Mítoszok, mesék sokasága tartalmaz metamorfózistörténeteket, amelyekben minden átalakulás, amelyen a hős keresztülmegy, változtat rajta, s ennek eredményeképpen, az „önmegvalósítás” csúcsát elérve a szegény lányból királylány, a legkisebb fiúból királyfi lesz. A mesék valósága, a szereplők metamorfózisa realitás a gyerek és – remélhetőleg – még a felnőtt számára is. A gyerek innen kap mintát és – „hamuba sült pogácsaként” – tudnivalókat az élet nagy kérdéseiről, a változásokról, nehézségekről és azok megoldásáról, a felnőtté válásról.

A metamorfózis tehát az azonosulás lehetőségét adja a személyiségfejlődés folyamatában, akár gyerekről, fiatalról, akár felnőttről van szó. A tesztben megnyilvánuló időleges átalakulások szimbolikusan adnak információt arról a személyről, aki még nem valósította meg minden vágyát, nem aktualizálta a lehetőségeit, amelyek fejlődésében adottak. Az azonosulás pedig – ahogyan azt fejlődéslélektanból ismerjük – a tanulás, személyiségváltozás, szocializáció folyamatát segíti elő (Mérei, Binét, 1972).

A teszt tehát azt a mélyebb, gyermeki pszichikus réteget célozza meg, ahol a szimbolikus gondolkodás segítségével, a racionalitás kontrolljának átmeneti kikapcsolásával a változásokat indító, segítő vagy akadályozó tartalmak előbukkanhatnak. Megmutatja, mi felé tart a személy, mit szeretne megvalósítani önmagából, mi az, amit távol szeretne tartani magától, vagy mitől szabadulna meg, s ehhez milyen energiák, erők állnak rendelkezésére.

Az instrukció játékossága felnőtteknél is segít beindítani a fantáziát, csökkenti az önmagáról való megnyilatkozás feszültségét, feloldja a realitás és a fokozott tudatosság cenzúrázó korlátait. Ezek segítségével kikerülhetővé válnak azok a racionális sablonok, amelyekkel magát jellemzi a személy, s amelyek korlátaik révén sokszor éppen gátolják az árnyaltabb énkép kialakulását. Ugyanakkor a szimbólumokban való gondolkodás mintegy kerülő úton könnyebben és gyorsabban segítheti bizonyos vonások tudatosulását is, a szembenézést kellemetlen, akadályozó tulajdonságokkal. Tehát tulajdonképpen tükörként is szolgálhat, akár önmagával csinálja meg a tesztet az ember, akár szakember segítségével, akár csoportban, mások jelenlétében.

A válaszokba – a képzeletbeli varázsló segítségével – belevetített vágyak, célok (a teszt idejére szóló) átmeneti megvalósulása, azok megfogalmazása, vállalása megkönnyebbüléssel járhat a személy számára, mintha a varázslat útján elérte volna céljait. Ezáltal önbecsülése is nőhet, hiszen legalább fantáziájában megvalósította azt, amit jónak tart, és megszabadult attól, amit rossznak tart. Ráadásul, ha az instrukciót a teszt befejeztével kiegészítjük még a Szőnyi által javasolttal – amely szerint ez a varázsló mindenkiben benne lakik, és részben rajta is múlik, hogy eléri-e a céljait, vagy meg tud-e szabadulni az őt akadályozó dolgoktól –, azzal visszaadjuk a kontrollt és a felelősséget az egyénnek, rábízva, mit és hogyan valósít meg lehetőségeiből.

A teszt nagy pozitívuma még, hogy a szimbólumokon keresztül történő szembesülés egyaránt kiterjed mind a pozitív, mind pedig a negatív vonásokra. Tehát nem egyoldalúan a hibás működés, a rossz tulajdonságok kerülnek előtérbe. Mindezeket kiegyensúlyozzák a lehetőségek, képességcsírák és a személy pozitív értékei. Egy másik ember Metamorfózis tesztjének válaszain keresztül differenciáltabb, árnyaltabb képet alkothatunk róla, segít a megértésben, és könnyen vagy könnyebben megszerethetővé, becsülhetővé, tisztelhetővé teszi a másikat, hiszen ott áll előttünk emberi esendőségének meztelen valójában, még ha megannyi szimbolikus álruhát is ölt magára.

A metamorfózisok a személyiségfejlődés folyamatában (az óvodáskori szerepjátékoktól kezdve, a kamaszok különböző felnőtt szereppróbálgatásain át, a pálya- és párválasztás döntésein keresztül) az identitás, énkép épülését segítik elő, s egyben jelzik is annak lépéseit, adott állapotát. Ennélfogva túl a pályaválasztási tanácsadáson, ahol eredetileg alkalmazták, a teszt az egyéni szimbólumstruktúra s ennek hátterében álló érték- és motivációstruktúra feltárásával kiváló lehetőséget nyújthat gyerekekkel, kamaszokkal és fiatal felnőttekkel való munkában, ahol a személyiségfejlődés, az érés folyamata drámai fázisokon, változásokon mehet keresztül. A pályaválasztás területén, illetve a serdülőkori krízisek, útkeresések időszakában a válaszokon-választásokon keresztül történő identifikációk (azonosulások) megfogalmazása „...a személyiség életpályája indító szabályozásánál a konzisztens döntés biztosítéka lehet” (Szőnyi, 1982).

A kategóriák kereteiben történő választások tulajdonképpen „apró” döntések, amelyek azt is megmutatják, hogyan, milyen eszközökkel lehet az egyénhez közelíteni, milyen hatásokra, milyen társas környezetben tudnak kibontakozni lehetőségei, és mi az, ami akadályozóan hat rá. Ezen keresztül személyiségéhez egyfajta „használati utasítást nyújt”, amely a pedagógus kezében fontos eszköz lehet a fejlődés segítésére.

A Metamorfózisok tesztben adott válaszok tartalmi elemzése

Royer tesztjének elméleti alapját C. G. Jung személyiségmodellje, elmélete, valamint a mélylélektani, dinamikus szemléletű irányzatok fogalomrendszere képezi. Azonban mint már előbb kifejtettem, a teszt egyik értéke, hogy mivel több réteget érint a személyiségen belül, használható más szinten is, módosított, játékos formában akár laikusok számára is. A teszt gondolati alapjának megértéséhez, az értelmezés módjának bemutatásához ezért nem tartom fontosnak az elméleti háttér részletes ismertetését, inkább egy rövid összefoglalást, gondolati keretet szeretnék adni, amely segít eligazodni a kategóriák, szimbólumok rendszerében. A megértést példák bemutatása teszi remélhetőleg könnyebbé.

Az eljárás három részből áll, amelyek egy személlyel vagy csoportosan is elvégezhetők egyszerre vagy külön is. Ha az egész tesztet végigcsináljuk, fontos, hogy az I. (pozitív) választások és a II. (negatív) választások részeit ilyen sorrendben használjuk, hogy a személy először a pozitív oldalával, az őt megerősítő értékekkel, lehetőségekkel találkozzon szembe, amely aztán adhat annyi erőt, ami a negatív oldallal való szembenézéshez szükséges.

A harmadik rész, amely kiegészítő kérdéseket tartalmaz, már inkább a tudatos, társas környezetünkhöz alkalmazkodni akaró rétegeinket érinti. Ennek a résznek az ismertetését jelen tanulmány szempontjából nem tartom lényegesnek.

A pozitív választások értelmezése

Az első rész, a „mi lennél, ha...” kérdés szabad választását engedő, pozitív választások, az identifikációk sorozatát tartalmazza. Ezek a válaszok megmutatják, mivel szeretne és tudna azonosulni a személy, mivel érzi egynek magát, melyek a megvalósítandó céljai, milyen irányultságúak és energetizáltságúak vágyai, milyen már belsővé vált modellek és motivációk irányítják. Ezek hordozzák a személy állásfoglalását azokról az értékekről, amelyek szabályozzák magatartását. Maga a választás – amivé szeretne válni – azt mutatja, hogy a vágy még nem valósult meg egészen. De a vágy jelenléte azt jelzi, hogy már valamennyire megvan benne, hiszen különben nem ismerné, nem érezne részben azonosságot azzal, ami felé törekszik, „...az ember nem vágyik arra, ami nincs már meg legalább csirájában benne...” (Szőnyi, 1982).

A választás indoklása, hogy miért szeretne az lenni, vagy miért lenne az jó, arról tájékoztat, hogy mi az, ami a lehetőség megvalósulásához még hiányzik. Tehát érthető úgy is, hogy amit választ, már egy kicsit jellemző rá, de még nem mindenben, vagy a választott dolognak bizonyos vonásai fontosabbak most számára.

Példa: Ha az „állat”-kategóriában valaki koalamaci szeretne lenni, mert az aranyos, sokat alszik, nincs sok dolga, és nem él hajszolt életet, akkor ez jelezheti, hogy a személy aktuálisan talán kimerült sok teendője közepette, és pihenésre vágyik. Mindemellett persze jelentheti azt is, hogy számára a különlegesség (ritka, védett faj, egy helyen él, csak eukaliptuszlevelekkel táplálkozik) és a szeretetreméltóság, szeretve levés fontos vonás.

„Szeretnék delfin lenni, mert olyan okos, intelligens, még az embereknek is segít, altruista” – válasz jelentheti, hogy a személy valóban okos és intelligens, de még van benne lehetőség kognitív képességeinek kibontakoztatására, valamint hogy képes és alkalmas mások támogatására, megmentésére, akár valamilyen humán, segítő szakma, hivatás gyakorlásán keresztül.

A pozitív rész tartalmazza az énideál különböző aspektusait, azon törekvéseket, amelyeket elérni igyekszik, s amelyek a jövőjét jelenthetik. Azok a pszichés tartalmak, motívumok, amelyek ezekbe a válaszokba kivetülhetnek, egyrészt a személyiség leglényegét alkotó magjából származnak, valamint abból az ideálképből, amelyet fontosnak tart megmutatni magáról a környezete számára. Tehát ezek azok a képesség-, illetve lehetőségcsírák, amelyekkel születünk, amelyek kezdettől fogva megvoltak bennünk, amelyek még a sokszor destruktív, torz környezeti hatások ellenére is túlélnek bensőnkben, s amelyek megvalósításán egész életünkben dolgozunk, illetve ahogyan elfogadtatni, megszerettetni akarjuk magunkat mások által.

A negatív választások értelmezése

A második rész, a „mi nem lennél semmiképp...” negatív választások, ellenazonosulások sorát adja. Ennek értelmezése némi „bátorságot” igényel a személytől, ugyanis ezek a válaszok arról szólnak, amit eltávolítani akar magától az ember, amit nem szeret, amitől fél. Ezek, bár elutasítjuk magunktól, mégis bennünk vannak. Hiszen csak arra tudunk nemet mondani, amit valahonnan ismerünk, magunkból, a családunkból, tágabb környezetünkből. Ez az árnyékunk, amiről nem akarunk tudomást venni, amitől szabadulni szeretnénk, de ami mégis mindig követ minket, s ez is jelzi gyarló emberi mivoltunkat. Megmutatja a személy reálisan meglévő, de nem vállalt, visszautasított értékeit, tendenciáit, hibáit, negatív képét önmagáról, amelyek ily módon nem vagy csak részben tudatosak, azonban mint élő entitások – hiszen a mi részeink – szintén irányítják vagy befolyásolják viselkedésünket.

Tartalmai lehetnek ösztönök, mint például az agresszió (pl. a „híres személy” kategóriában: Hitler, Sztálin, Néró stb.), amelyek a szocializáció, a társadalmi rend következtében kerülnek elfojtásra, vagy olyan vágyak és késztetések, amelyeket a környezet nem fogad el, elutasít vagy megtilt, amiért büntet. Véleményem szerint tehát talán a negatív oldal válaszai nem a születésünktől fogva bennünk levő „rosszat” jelentik, hanem talán inkább a neveléssel, külső hatások által tiltott tartalmakból származnak. Mindaz lehet, ahogyan velünk bántak, ahogy bennünket kezeltek gyerekkorunktól kezdve, s amilyenné – bár éppen nem szeretnénk, de – mi is váltunk, s mi is úgy bánunk időnként másokkal. Persze mindettől szeretnénk elhatárolódni, megszabadulni. Úgy tűnik, a szabadulás útja éppen ezen tendenciák felismerésén keresztül vezethet.

A választás indoklása ebben a részben az adott motívum jelenlétére utal, vagy a túlzott voltára, vagy arra, hogy már esetleg próbálunk megszabadulni tőle, változtatva magunkon, de még félünk az újra felbukkanás lehetőségétől.

Példa: A szerszám, eszköz kategóriában valaki injekciós tű nem szeretne lenni, mert az fájdalmat okoz, jelentheti azt, hogy időnként valóban fájdalmat tud okozni a másokkal való kapcsolatában, tud szúrni, szurkálódni, például éles, „jól helyezett”, kritikus megjegyzésekkel piszkálni másokat, de benne van azért egy pozitív lehetőség is, az, hogy ezt gyógyító, jobbító, segítő szándékkal is teszi, bár megtanulhatná ezen törekvését kevésbé fájdalmas módon kifejezni környezete iránt.

A negatív választások ellenazonosulásaival analóg helyzetek, amikor valaki nem akar olyanná válni, mint amilyenek a szülei voltak vele gyerekkorában, mégis aztán a saját gyerekeivel – bár nem tudatosan – ugyanazt a mintát játssza el.

Az ebben a részben adott válaszok árnyékvilágának tartalmai azt az oldalunkat világítják meg, amelyet szeretnénk elleplezni mások és még magunk elől is. Negatív hatásokra vagy a kontrollunk csökkenésével, például ha erős érzelmek következtében elveszítjük a fejünket, fokozottan fennáll e vonások megjelenésének valószínűsége. Ez a részünk tehát a legrosszabb oldalunkat mutatja meg, sokszor elég ijesztő formában. Azonban soha nem szabad ezt önmagában nézni, hiszen ha a személyiség dinamikus felfogását vesszük alapul, akkor a negatív oldalt legalább olyan nagyságú, mértékű másik oldalnak kell kiegyensúlyoznia. Az ellenszenves vonásokat nem szabad konkrétumnak és „egy az egyben” létezőnek tekinteni, például nem mondhatjuk azt valakire, hogy fasiszta vagy kegyetlen, mert válaszaiban ott van Hitler, Néró vagy akár a krokodil, a fejsze. Ezek csak hasonlatok, és nem valódi cselekvések jelzői!

Az elutasítások, negatív választások értelmezése azonban még egy lehetőséget és eszközt adhat a kezünkbe. A hibákkal, rossz tulajdonságokkal való szembenézés és megbarátkozás elképzelhető olyan módon, hogy megpróbáljuk megkeresni benne a pozitívumot, a felhasználhatót, átalakíthatót. Milyen helyzetben jöhet jól, miben szolgál bennünket, mikor segíthet, vagy melyik az a része, oldala, amelyik akár hasznos lehet.

Példa: A kalapács válasz értelmezhető úgy, hogy jelentős és durva agresszió van benne, hiszen agyon lehet ütni vele valakit, képletesen és valójában is. Primitív eszköz is, amelyhez elég a nyers erő és nem kíván különösebb képzettséget. Ugyanakkor felfogható úgy is, hogy a személy képes nagy erőt kifejteni és koncentrálni egy feladatra, képes az „asztalra ütni” valamilyen cél érdekében, ha kell. Másrészt például egy kovácsműhelyben a fémek alakítására, az acél megedzésére vagy éppen a dió feltörésére kifejezetten hasznos eszköz. Tehát nem magát az ösztönös megnyilvánulást vagy káros vonást kell megszüntetni, hanem olyan irányba, mederbe kell terelni, amely saját maga és környezete számára is hasznára válhat.

Sem a pozitív, sem a negatív választások oldala önmagában nem hordoz értéket, tehát nincsenek jó vagy rossz válaszok, nem ítélhetők meg a jó-rossz, értékes-értéktelen, hasznos-haszontalan dimenzióban. Mindennek lehet helye és szerepe, funkciója az emberi természetben is. Ezért a megértést az segíti, ha elvonatkoztatunk mindenféle értékelő, megítélő attitűdtől, s a kíváncsiságunk által vezetve megpróbálunk nyitottan fordulni a válaszok által megjelenített személy felé.

A pozitív és a negatív választások együttes értelmezése

A pozitív és negatív rész válaszait nem lehet elkülönítve elemezni, a két oldal csak együtt érvényes. Ahhoz, hogy megtudjuk, milyen motívumok és erők mozgatják a személyt egy-egy kategória (pszichikus funkció) vonatkozásában, meg kell találnunk a pozitív, illetve a negatív választás közös pontját, azt a közös szálat, amely összeköti őket. Talán ez a teszt értelmezésének legnehezebb, de legizgalmasabb fázisa. Hiszen mi lehet közös két dologban, amelyek ellentétei egymásnak, vagy legalábbis ellentétes oldalon vannak? Milyen lehet az az ember, akiben ezek a tulajdonságok együtt szerepelnek, hogyan férhet meg valakiben ennyi különböző dolog együtt, ezeknek a vonásoknak a kombinációja milyenné teszi ezt az embert mások számára?

A tesztben a két ellentétes oldal közti tengely adja a megértés kulcsát. Egy kategórián belül ezen az összekapcsoló szálon keresztül áramlik a pszichikus energia az oldalak között: tehát jó hatások, megfelelő, pozitív környezet esetén a pozitív részben megfogalmazott vonás, magatartás, megoldásmód erősödik meg, negatív hatásokra viszont a negatív oldal ellenszenves, elutasított vonásai.

Példa: Az állat kategóriában pozitív választás a fekete párduc, negatív választás pedig a kullancs. A közös szál lehet mindkettő fekete színe, a vérrel való kapcsolata, agressziója, a kifejlett szájszerv és a harapás képessége (mint az orális agresszió eszköze), valamint a szívósság. Ha a személy szabadon, függetlenül élhet, képes megszerezni az életfenntartáshoz szükséges dolgokat, ha azonban úgy érzi, hogy másokra van utalva, függő helyzetbe kerül, úgy szintén megszerzi, ami neki kell, de más kárán, más vérét szívja, élősködő módon. Ha sikerül teret adni szabadságának, elképzeléseinek, nagy energiával és szívóssággal képes feladatok megoldásához látni.

A személyiségfejlődés folyamata leírható úgy is, mint e kettős természetünk, világos és árnyékos oldalunk folyamatos egyensúlyban tartása módjának megtalálása, a kettő összebékítése, elfogadása, integrálása. A teszt két oldalának feldolgozása különböző módokon történhet: ahogy már fent említettem, meg lehet keresni a negatív oldalban a pozitívumot, vagy el lehet képzelni egy közös képben a kettőt, ahogyan valamilyen harmóniában, de legalábbis egyensúlyban vannak egymással. Feltehető az a kérdés is, vajon hogyan lehetne eljutni a negatív választásból a pozitívba, mi kellene ahhoz – például fejlődés, átalakítás, más környezet, valamilyen eszköz stb. –, hogy például a kullancsból párduc legyen, illetve hogyan lehetne a negatív energiáját felhasználni a pozitív segítésére, kibontakoztatására.

A feltett kérdéseken való gondolkozás már tulajdonképpen „terápiás hatású”, még ha nem is születik rá azonnal válasz.

Néhány kategória szimbolikus értelmezése

A húsz azonosulási kategória egy-egy adott pszichés „témakört”, funkciót érint, az ezekkel kapcsolatos asszociációkat, gondolatokat, érzéseket hívja elő, így az adott személy egy bizonyos viszonylatban fennálló attitűdjét mutatja meg. Ez alapján, ha tudjuk, milyen felhívó jellege van egy kategóriának, kitalálhatjuk, hogy azzal a dologgal kapcsolatban az egyénnek milyen a viszonyulása. A húsz kategóriának pszichológiai tesztként alkalmazva jól kidolgozott jelentései vannak, azonban a jelen keretek között ezekből csak néhányat kiemelve szeretném bemutatni a gondolkodási mechanizmust, amely átvihető a többi kategória értelmezésére is. Néhány kategóriát közös jellemzőiknél fogva összevontan értelmezünk. (Az idézett és elemzett példák így csak kiragadott, általános értelmezést kaptak, hiszen nem egy személytől származnak, és nem tartalmazzák a választás indoklását, s annak elemzését, amitől igazán egyedivé válhatna.)

Állat

A bennünk élő ösztönös késztetéseinket vetíthetjük bele. Megmutatja életerőnket, szívósságunkat, az agresszivitás fokát, formáját, a fennmaradáshoz szükséges erőink jellemzőit. Információt adhat arról, hogy mennyire vannak „átlagos” igényeink vagy mennyire érezzük magunkat „veszélyeztetettnek” és védettnek (mint egy kihalófélben levő faj, amelyre nagyon kell vigyázni), biztonságos, házi környezetre vágyunk, vagy inkább a vadon élete vonz minket. A szimbolikus jelentés értelmezéséhez a következő szempontokat gondolhatjuk át: milyen jellemzői vannak a választott állatnak, milyen az életmódja, milyen környezetben él stb.

Példa: Vadászkutya a pozitív oldalon: háziasított állat, amelynek életmódja a gazdájától függ, hűséges, barátságos társat jelent, aki jó kísérő lehet, és segít zsákmányt szerezni a család fennmaradásához. Jó szimattal és kitartóan képes egy ügyben (nyomozni) megoldáshoz jutni, azonban az elért cél sokszor csak részben szolgálja az ő javait. Megfelelő vadász – (élet)társat találva mindenki igényei kielégülhetnek.

Patkány a negatív oldalon: szintén „házi” állat, azonban nincs másokra utalva, megszerzi, ami neki kell. Főleg éjszaka „vadászik”, tömegben érzi jól magát, gyorsan szaporodik, igénytelen és könyörtelen is lehet. A személy képes beleolvadni a szürke tömegbe, alattomosan, de szívósan élni. Ő takarítja el a szemetet, romokat (néha anyai funkció is!) és nagyon tanulékony.

A két válasz együtt: ha megfelelő feladatot kap, amihez jó képességek szükségesek, akkor másokért tud dolgozni, de ha árnyékba vagy illegalitásba kényszerül, akkor csak a szeméttel foglalkozik, nem tudja kibontakoztatni képességeit. Mindenképpen mások közelében és másokra utalva tudja elképzelni az életét.

Szerszám, eszköz

A kategória megmutatja, hogyan lehet a személlyel bánni, hozzá közelíteni, kezelni, illetve ő hogyan fejt ki aktivitást a világban, hogyan bánik környezetével, miben fejeződik ki tevékenysége önmaga és környezete alakításában. Az eszközhasználat az erőfeszítés és agresszió készségének pozitív vagy negatív megvalósítása. Jelzi, hogy megfelelő eszközökkel, bánásmóddal mit és mennyit lehet változtatni, alakítani rajta, milyen mélységig lehet behatolni a személy életébe, és hogy milyen megközelítéssel nem lehet nála célt elérni. E kategória választásai tehát akár konkrét „kezelési utasítást” adhatnak a személyhez. Fontos megnézni a szerszám-eszköz tulajdonságait, egyszerű vagy bonyolult voltát, a használatához szükséges képességeket, tudást, szakértelmet, működésének módját.

Példa: Konzervnyitó pozitív válaszként: szeretne környezetéhez, másokhoz óvatosan, finoman és fokozatosan közelíteni. Képes bezárt, lezárt dolgokat felnyitni, kiszabadítani, felszínre hozni. A művelet kevés erőt, némi hozzáértést, viszont több türelmet igényel. Őhozzá s a legbelsőbb bezárt „titkaihoz” is csak lassan, lépésről lépésre lehet eljutni. Pszichológus, különösen pszichoanalitikus kezében megfelelő „munkaeszköz” lehet.

Erdei útjelző tábla pozitív válaszként: segít útbaigazítani másokat, különösen hasznos lehet azoknak, akik eltévedtek életük sűrűjében. Szerszámként határeset a válasz, mert éppen hogy nem avatkozik be, nem tesz erőfeszítést környezete megváltoztatásához, „csak” megmutatja a lehetőségeket. Hozzá lehet fordulni tájékozódásért, mellette mások feltérképezhetik életük aktuális szakaszát, helyzetüket, és szabadon dönthetnek a következő útirányról. Ő sem nyúl másokhoz, de mások sem őhozzá. Őt is csak ilyen szabadon hagyva lehet kezelni, útbaigazítást vár el a másiktól.

Fűrész negatív válaszként: az agresszió alkalmazásának elég durva módja, amely komoly és nehezen gyógyuló sebeket ejthet. A fűrész is fokozatosan, lépésenként vág, de közben felsért. Férfias, nagy erőt igénylő eszköz, tehát a viselkedés is ilyen lehet, függetlenül a személy nemétől.

Nyersanyag

A formálható emberi nyersanyagról szól. Milyen anyagból vagy gyúrva? Információt ad arról, hogyan lehet valakihez nyúlni, mennyire alakítható, formálása milyen mestert, képességet, szakértelmet kíván. Milyen az ellenállása, mennyire rugalmas vagy törékeny, értékes és ritka vagy veszélyes esetleg. Az anyag keménységi fokát értelmezhetjük úgy, mint a pszichés érettség fokát: a képlékeny anyagok, például homok, gyurma stb. a gyermekkori alakíthatóságot, a fa a serdülőkori kialakultabb, keményebb, de még megmunkálható „alapanyagot” jelzik. A felnőttkorra talán inkább szilárdabb anyagok jellemzők, például vas, acél, arany, gyémánt stb. Természetesen ez nem mindig törvényszerű.

Az anyagválasztás azt is megmutatja, milyen eszközökkel és milyen fokú változtatást lehet elérni, képes-e lényegi átalakulásra.

Példa: Gyémánt pozitív válaszként: igen kemény, kikristályosodott, megszilárdult jellemet jelöl, értékes vonásokkal. Nagy nyomás (esetleg sok krízis, nehézség) hatására lett olyan tömör és erős. Megmunkálása inkább csak a tökéletesítés, csiszolgatás felé haladhat, és csak különleges eszközzel, finoman lehet hozzányúlni. Lefaragni belőle, sokoldalúbbá tenni, de semmi mélyreható változást elérni nem lehet. Díszére válhat környezetének.

Műanyag negatív válaszként: valami mesterséges, nem természetes, felvett, mesterkélt van a személyben. Bár ott van mindenhol, helye még sincs a természetben, környezetében. Nem tartós, olcsó, könnyen eldobható, lecserélhető.

Ruhadarab

Azt a felszínt mutatja meg, amilyennek magunkat szeretnénk láttatni a külvilág előtt, ahogyan megjelenünk és amit megmutatunk magunkból másoknak. Ez lehet az a „jelmez”, amit magunkra öltünk mások között, ahol nem engedhetjük meg, hogy meztelen valónkban lássanak bennünket. Amit a ruha eltakar, azt rejteni akarjuk, mert csúnyának, értéktelennek vagy szégyellnivalónak tartjuk (de nem biztos, hogy az is!). Amit szabadon hagyunk megmutatni magunkból, arra büszkék vagyunk, értékesnek, szépnek tartjuk. A külső „homlokzatot” tárja elénk, amely csak sejteti, hogy mögötte akár más is lehet. A ruha az, amikor „viselkedünk”, álruhát öltünk, mert félünk, hogy az őszinteségünk sebezhetővé tesz bennünket. A veszély abban állhat, amikor a ruha eggyé válik a bőrünkkel, és már nem tudjuk levenni álarcainkat akkor sem, ha közeli kapcsolatban vagy akár csak a magunk társaságában vagyunk. Védekezési és kapcsolatteremtési módjaink is „kilátszanak” a ruha kategória alól, valamint alkalmazkodásunk, konformitásunk vagy „alternatív”, „polgárpukkasztó”, provokatív megjelenésünk.

Példa: Lovagi páncél pozitív válaszként: lovaghoz, lovagias férfihoz tartozó öltözet, nagy erőt és ügyes mozgáskoordinációt feltételez viselőjétől. Hangsúlyozottan védekezésre szolgál, aki ilyet hord magán, olyan, mintha mindig háborúba készülne, vagy mintha nagyon kellene védenie magát valamivel szemben. Sebezhetetlenné teszi viselőjét, de egyben megközelíthetetlenné is, intimitásra akár képtelenné. Hiszen hogyan lehet páncélban megölelni valakit? Lehetséges, hogy a páncél gazdáját már sok sérülés érte, így meg kellett keményítenie magát. Kifejezett férfitartozék, női társaságban nehézkes mozgást és elzárkózást tesz csak lehetővé.

Öltöny pozitív válaszként: jól szabott, „fésült” viselkedés, némi merevség, de úriembert keltő benyomás tartozik hozzá. Egy fokkal kényelmesebb változata a páncélnak. Viselőjének megfelel az átlaghoz való hasonulás, a társadalmi szabályoknak való megfelelést fontosnak tartja, nem szeret feltűnni vagy kitűnni.

Fűző negatív válaszként: a női szerep szorításában érzi magát a személy, össze kell húznia magát, hogy megfelelhessen az általa feltételezett – kissé régies, elavult – női szerepkörnek. E ruhadarab sokat enged láttatni viselőjéből, fiatalosnak és kívánatosnak tünteti fel őt, de ennek nagy ára van, akár maradandó sérülésekhez, megnyomorításhoz is vezethet. Gátolja a szabad mozgást, hajlékonyságot, merevvé tesz.

Zokni negatív válaszként: (elég gyakori válasz) a szükséges rosszat jelenti, ami ha megtette kötelességét, mehet. Jóllehet fontos, hiszen ha nem védi a lábunkat, akkor nem tudunk haladni, előrelépni, de az elhasználtsága ellenszenvet kelt az emberben, mivel arra az erőfeszítésre emlékezteti, amelyet haladásához kifejtett. Alulértékeltségét szélsőséges esetben jelzi a „nem vagyok én kapcája senkinek” mondásunk is.

Gesztus, emberi megnyilvánulás

A társas életben való részvételről ad képet és benyomást. Arról, ahogyan másokhoz közelítünk, ahogyan másokat megérinteni, velük kapcsolatban lenni szeretnénk. Megmutatja, milyen távolságot tartunk társainkkal szemben, milyen könnyen vagyunk mi is érinthetők. Érzelmeinket, a másikhoz való viszonyunkat mennyire intim, közeli megnyilvánulásokkal fejezzük ki, és milyen hevesen, szenvedélyesen, indulati fűtöttséggel vagy hűvösen, fékezetten tesszük ezt. Jelzi, hogy a személy mit tud adni magából, és mit szeretne vagy nem szeretne kapni, milyen fajta agresszió, illetve altruizmus nyilvánul meg a viselkedésében.

Példa: Mosoly pozitív választásként: barátságosságáról, a másik elfogadásáról értesíti a másikat, ezzel könnyen indíthat kapcsolatot, szerezhet barátokat, jókedvre tudja deríteni a másikat. Ugyanakkor némi távolságtartás is van benne, hiszen nem feltételezi a másik közeli jelenlétét, elég a látótávolság is. Nincs benne vagy csak óvatos ígéretként a megérintés-megérinthetőség lehetősége.

Ölelés pozitív válaszként: egészen mély intimitás, a szeretet iránti képesség jele lehet, az anyai gondoskodástól akár a szexuális együttlétig. A másik teljes elfogadása, a vele való egyenrangúság, egybeolvadás lehetőségét adja. Kockázat a túl szoros, fojtó ölelés, ami a hamis túlszeretés vagy túlvédő magatartás jele lehet.

Pofon negatív válaszként: közeli, intim fájdalmas gesztus, sokszor nem is az ütés fizikai ereje miatt, hanem a megalázó volta miatt. Csak az tud pofont adni, sebezni, aki közel van a másikhoz. Váratlan, durva és primitív megnyilvánulás. Néha egy személy viselkedése lehet olyan, mint egy „arculcsapás”.

Bútor

A közösségben, elsősorban a családban betöltött szerepről, helyzetről informál. Mivel több darab együttesének egy eleme, megmutatja a családtagokhoz való viszonyulást, azt, ahogyan a személy érez, gondolkodik arról, ahogy a „ház lakói” bánnak vele. A pozitív válasz azt jelzi, amilyen helyet szeretne magának a többiek között, és amire képesnek érzi magát, a negatív pedig a nagyon is ismerős, elszenvedett helyzetnek a jelzője. Itt kerülhetnek felszínre az elhagyatottsággal, megnyomorítottsággal, testvérféltékenységgel, fokozott alkalmazkodással kapcsolatos érzések. A bútor tulajdonságai jelenthetik azt a közelséget-távolságot, amit a többi tag tart vele kapcsolatban, mozgathatóságát (például csak ide-oda dobálják), központi vagy perifériás helyét, illetve a funkcióját, amely szolgálhat pihenésre, díszítésre, munkára, tárolásra stb.

Példa: Állólámpa pozitív választásként: ugyan nincs a középpontban, esetleg csak a sarokban áll, de kellemes, barátságos fényt és egy kevés meleget is adhat. Intim hangulatot áraszthat, szolgálhatja a háziak pihenését vagy szellemi épülését olvasás közben. Nem szeretne központi szerepet betölteni a család vagy közösség életében, nem is nélkülözhetetlen, de kellemesebbé és intimebbé tudja tenni a légkört, ezenkívül „megvilágíthat” vagy más fényben tüntet fel dolgokat.

Üveges vitrin pozitív választásként: a szoba dísze lehet, vigyázni kell rá, törékeny maga is, és az is, amit tartanak benne, a poharak, porcelánok. A család büszkesége, féltett értékeit tartalmazza, képviseli. Óvatosan nyúlnak hozzá, ritkán használják, legtöbbször csak a port törölgetik róla. Nincs élő kapcsolata a tagokkal, nem vesz részt a ház vérkeringésében.

Kis sámli negatív választásként: infantilis vagy gyermeki szerep a családban, nincs állandó helye és funkciója, ide-oda teszik, folyton rátelepednek, esetleg „alulértékelt” munkákhoz használják, mint például a cipőpucolás vagy krumplihámozás.

A személy jövőjére, perspektívájára vonatkozó kategóriák összefoglalása

A következő kategóriák azt mutatják meg, mivé válhat az adott egyén, mit hozhat ki magából pozitív hatásokra, vagy hol és hogyan csúszhat vakvágányra esetleg lejtőre negatív hatások esetén.

Növény: mivé növi ki magát, mi bontakozik ki belőle, hogyan borulhat virágba vagy hozhat gyümölcsöket és válhat termékennyé.

Konstrukció: mit tud magából megalkotni, miben tud mások, a közösség vagy a társadalom számára hasznos, értékes lenni.

Művészeti alkotás: hogyan szeretné kifejezni önmagát, miben szeretne tökéletes, az emberek számára is maradandó és tartalmas lenni.

Főnév, fogalom: a személy „névaláírása”, a személyiség sűrített összefoglalása, egyediségének kifejezése.

A fenti példák és elemzésük természetesen még érdekesebb lett volna, ha egész válaszlistákat látunk, indoklásaikkal együtt, erre azonban ezen írás keretei miatt nem kerülhet sor. A szimbólumok még részletesebb elemzési lehetőségei megtalálhatók a tanulmány végén megadott irodalomban. A többi pedig már csak fantázia, kreativitás, intuíció, gyakorlás és emberismeret kérdése.

Javaslatok a pedagógiai gyakorlatban történő alkalmazásra

Ha a teszt bemutatása felkeltette olvasóim figyelmét, remélem, hogy kedvet kapnak a kipróbálásra a gyerekek, fiatalok körében. Azonban óva intenék az olyanfajta alkalmazástól, amely teljes személyiségkép megrajzolására törekszik, hiszen ez inkább a pszichológus feladata lehet. (Ráadásul egy teljes egyéni vizsgálat sok időt és energiát is kíván.) A teszt játékos formában történő alkalmazása viszont sok szempontból hozhat újat a pedagógusi munkában, amelyekre a következőkben szeretnék kitérni.

A teszt eredetileg egyéni vizsgálat céljaira készült, azonban kiválóan használható csoportos foglalkozások keretében is. Közösségformáló szerepet is betölthet, amennyiben állandó összetételű, folyamatosan együtt lévő, együtt dolgozó kisközösségről van szó. Ebben az esetben kiemelhetünk néhány kategóriát a gazdag kínálatból és azokra kérhetünk választ a gyerekektől. Lehet csak a pozitív válaszokkal kezdeni. Így például megkérdezhetjük, milyen állatok lennének, majd készíthetünk egy gyors leltárt arról, hogy ebben a csoportban milyen fajta állatok vannak együtt. Mintha lenne egy speciális állatkertünk vagy rezervátumunk, ahol az állatok együtt védetten élhetnek. Érdekes tanulságok születhetnek a különböző állatfajták együttéléséből. Tovább lehet asszociáltatni arra, vajon hogyan tudnak kijönni ezek az állatok egymással, nem veszélyesek-e egymásra nézve, s ha igen, akkor hogyan tudják megoldani az együttműködést úgy, hogy mindenki jól érezze magát a környezetében, ne bántsák egymást, és még közösen is tudjanak tevékenykedni.

Megnézhetjük azt is, milyen színek vannak együtt, lehet „színt vallani” közösen. Vajon erősítik, kioltják vagy kiegészítik egymást a csoportban lévő színek. Ez alapján meg lehet próbálni a közös festést is, amelynek során bármilyen technikával, egy közös képben jeleníthetik meg a választott színeket, rajzolhatják meg saját közös világukat, ahol ezek együtt élnek. Az elutasított színek is felhasználhatók egy másik világ ábrázolására, amiről kitalálható, hogy mire lehet mégis jó, mit fejezhet ki, hogyan lehet mégis helye a preferált színek mellett. Lehet „kerekasztal-konferenciát” rendezni a történelmi személyiségek vagy a képzeletbeli mesealakok számára. A megjelenő személyek akár dramatikus formában el is játszhatják választott szerepüket, s talán lehet párbeszédet, tárgyalásokat kezdeményezni a pozitív és a negatív figurák között. A többi kategória hasonlóképpen alkalmas lehet csoportban történő megjelenítésre, a pedagógus kreativitásától, játékos kedvétől és a gyerekcsoport sajátosságaitól függően. A játék elkezdése még több ötlet kibontakozását hozza magával, esetleg éppen a gyerekektől kiindulva.

Nagyobb, már inkább kamaszkorú gyerekekkel elő lehet venni a negatív választásokat is, akár közösen gondolkodva, egymást segítve abban, hogy a bennük lévő ellenszenves állatokat hogyan szelídítsék meg, vagy megtalálják azt a szerepet, amelyben mások hasznára is tudnának lenni. A beszélgetésben nem kell „pszichologizálni”, megmagyarázni, lefordítani dolgokat, hiszen a gyerekek még pontosan értik a „mágikus” szimbólumokat, és nyitottabbak arra, hogy hagyják ezeket működni magukban, mint kisgyermekként mesehallgatás közben.

A negatív választásokkal való foglalkozás talán segíthet abban is, hogy könnyebben el tudják fogadni a másságot, különbözőséget, esetleg sérültséget. Ezzel az empátia, együttérzés és segítőkészség fejlődése is lehetségessé válik. Arra érdemes azonban vigyázni, hogy a gyerekek erős kritikai készségük folytán ne a másik megítélésére, kicsúfolására használják egymás gyengeségeinek megismerését. Itt a pedagógus gyermekismerete és érzéke nagyon fontos annak eldöntésére, hogy foglalkozzanak-e a negatív választásokkal.

A pozitív és negatív választások indoklásainak megismerése a gyerekek differenciálóképességét is fejlesztheti, hiszen láthatják, hogy például azonos válaszok esetén is mennyire különböző lehet a választás megindoklása, a motívum. Ez egyszerre jelentheti számukra a hasonlóság, a szimpátia, a másokkal való azonosság, a közösséghez tartozás érzését, másfelől viszont kiderülhet a különbözőség, az egyediség, másság is, amely kettősség leginkább serdülőkorban válik hangsúlyossá. Ezzel játékos formában mintegy gyakorolható e kettősség, ambivalencia jelentése és elviselése.

Kamaszcsoportokban fontos szerepe lehet a személyiségfejlődés segítésében, amennyiben az identitás formálódása, megszilárdulása annak is függvénye, hogyan hoz a serdülőkorú döntést az életét irányító értékekről, célokról. A teszt választásaiban megfogalmazódnak ezek a döntések, amelyek közül a pozitívakat, az önállósodás, felnőtté válás, saját út megtalálása felé vezető célokat, vágyakat a pedagógus bátoríthatja, kibontakozásukat támogathatja, erősítheti. A pedagógus a pályaválasztás nehézségeiben is nyújthat segítséget, látva a képességek, erővonalak lehetőségeit. A tehetséggondozásban-fejlesztésben is alkalmazható hasonló elv szerint.

A pedagógus számára gazdag információforrás lehet a gyermekek motivációs és értékstruktúrájának megismerése: ez alapján lehet útbaigazítani, terelgetni, irányítani hasznos, elfogadott és pozitívan értékelt célok és utak felé. A tanulókról alkotott kép is árnyaltabbá válhat, több oldalról világíthatja meg személyiségüket, könnyebben megszerethetővé teszi a másikat, így meg lehet látni a jót még a nehezen kezelhető, „rossz” gyerekekben is. S ha az elfogadáson túl még közelebb tudunk hozzájuk kerülni saját szimbólumaikon keresztül, akkor már segíteni is lehet nekik a változásokban, a közösségbe való beilleszkedésükben. Végül, de nem utolsósorban a pedagógus önismeretét is segítheti a teszttel való játék, amely fontos a gyermekekkel, illetve kollégáival való munkája során és a saját életében egyaránt.

Irodalom

Mérei Ferenc–Binét Ágnes: Gyermeklélektan. Budapest, 1972. Gondolat Kiadó.

Szőnyi Magda: Jacqueline Royer Metamorfózisok tesztjének ismertetése 300 budapesti gimnazista jegyzőkönyvének feldolgozásával. Pszichológiai tanácsadás a pályaválasztásban. Módszertani füzetek. Budapest, 1982, Országos Pedagógiai Intézet kiadványa.

Melléklet

Metamorfózisok teszt

I. Képzelje el, hogy van egy varázsló, mint a mesékben, aki most elvarázsolja, de szabad választást hagy abban, hogy mivé. Tehát, ha ez a varázsló most egy állattá varázsolná, milyen állat szeretne lenni? Miért?

Dolog, tárgy:

Növény:

Szerszám, eszköz:

Konstrukció, alkotás, létesítmény:

Táj, természet része:

Emberi test része:

Szín (mint mi?):

Ház része:

Gesztus, emberi mozdulat, megnyilvánulás:

Ruhadarab:

Bútor:

Nyersanyag, alapanyag:

Forma, alak, geometriai vagy egyéb:

Művészeti alkotás:

Híres ember, történelmi személyiség:

Képzeletbeli személy, mese-, regény- vagy kalandhős:

Ige, vagyis cselekvés:

Melléknév, vagyis tulajdonság:

Főnév, vagyis fogalom:

II. A varázsló most már nem ad szabad választási lehetőséget, csak annyi szabadságot hagy meg, hogy megválassza, mivé ne varázsolja semmiképp. Tehát milyen állat nem lenne semmiképp? Miért?

Dolog, tárgy:

Növény:

Szerszám, eszköz:

Konstrukció, alkotás, létesítmény:

Táj, természet része:

Emberi test része:

Szín (mint mi?):

Ház része:

Gesztus, emberi mozdulat, megnyilvánulás:

Ruhadarab:

Bútor:

Nyersanyag, alapanyag:

Forma, alak, geometriai vagy egyéb:

Művészeti alkotás:

Híres ember, történelmi személyiség:

Képzeletbeli személy, mese-, regény- vagy kalandhős:

Ige, vagyis cselekvés:

Melléknév, vagyis tulajdonság:

Főnév, vagyis fogalom: