Gulyás Sándor
Egy pedagógiai díj negyedszázada
Negyedszázaddal ezelőtt osztották ki első ízben a kiemelkedő pedagógiai tevékenységet elismerő Apáczai-díjat. A tanulmány, amely a jubileum alkalmából íródott, azt elemzi, hogy az eltelt idő alatt mely pedagógusrétegek milyen gyakorisággal részesültek e változó presztízsű díjban. Az elemzés arra világít rá, hogy a díj a korszak minden ellentmondásossága ellenére megfelelt az alapítók eredeti szándékának, mivel a díjazottak között valóban a magyar pedagógia legkiválóbb alkotó egyéniségei voltak. |
Az Apáczai-díjat 1973 nyarán osztották először a magyar Parlamentben. Akkor tízen kapták, eleddig 456-an részesültek benne. A díjat eredetileg pedagógusok kapták pedagógusnapon, 1975-ben viszont egy héttel később vehették át a díjazottak a névadó Apáczai Csere János születésének 350. évfordulóján. 1992-ben március 15-én került sor a díjkiosztásra, azóta viszont elnyerte végleges helyét a naptárban: januárban osztják, a magyar kultúra napján. 1998-ban harmincan részesültek benne, pedig azóta számtalan új kitüntetéssel ismerik el a közoktatás területén példaadóan dolgozókat.
Minden kitüntetésről elmondható, hogy az emeli az egyén jó hírét, szakmai tekintélyét, mégsem ritka, amikor ez fordítva történik. Egy Kossuth-díjas egyetemi tanár, egy tudós, aki tagja az Akadémiának, egy volt művelődési miniszter nem csupán vendége, hanem családtagja is az Apáczai-díjasok társaságának. Az elhunyt díjazottak között olyanokat is találunk, akikről azóta már díjat neveztek el. 1994 óta adják a Kiss Árpád-, 1997 óta a Nyíri Tamás-díjat.
Nem vagyok kutatója, még ismerője sem a kitüntetéstörténetnek,
ezért csak félve írom le, hogy a közoktatás sok száz éves története
során a legutóbbi évtizedekig sosem adtak szakmai jellegű kitüntetéseket
pedagógusoknak. Természetesen ők is részesülhettek a polgári alkalmazottaknak
adható díjakból. Ha máshonnan nem,
Vajon miért került sor a 70-es évek elején egy új, az addigiaknál rangosabb pedagógiai kitüntetés alapítására? Elvégre a legkiválóbbaknak minősített oktatók addig is kaphattak magas elismeréseket, Állami Díjat vagy Kossuth-díjat vagy más minden vonatkozásban büszkén viselhető címeket. A mindenkori országos vezetők kínosan ügyeltek arra, hogy lehetőleg a nép széles rétegeiből is legyenek díjazottak, legalább egy pedagógus nevét mindig olvashatták az érdeklődők a fent említett díjak listájában.
A világ az 1973-as év első felében még nagyjából konszolidáltnak látszott. A magyar sajátosságok a szocialista táboron belül annak ellenére érvényesültek, hogy az öt évvel azelőtt kezdeményezett gazdasági mechanizmus elbukott. Az egész világgazdaságot megrázó, átformáló olajválsággal még csak vajúdott a Föld. Az oktatás a túlterheltség nehézségeivel küzdött, s a gondok megoldására szánt képesítés nélküli pedagógusok aránya erre az időre már két számjegyű lett. Enyhíteni kellett a helyzeten. A fővárosi tanács 1971 telén úgy határozott, a nevelésben leginkább kiválóknak névvel megjelölt kitüntetéseket ad pedagógusnapon. Ez volt a Földes Ferenc-díj. A következő évben, az oktatáspolitikai határozat vitájában többen felvetették egy rangos országos díj alapítását. Ráadásul 1973-ban ünnepelte az ország az iskolák államosításának 25. évfordulóját. Így került sor arra, hogy május 13-án megszületett az okirat szövege. Apáczai Csere János-díj az alsó és középfokú oktatási, valamint nevelési intézményben kiemelkedő oktató-nevelő munkát végző és a pedagógiai gyakorlatot segítő tudományos munkában hatékony módszerek kidolgozásával, illetőleg kísérleti tapasztalatok feltárásával is közreműködő pedagógusok tevékenységének elismerése és ösztönzése céljából adományozható. Ezt 1992-ben kiegészítették, elfogadták a felsőfokú oktatásban dolgozók jelölhetőségét is.
1. ábra Különböző időtartamokban kiosztott díjak megoszlása százalékbanAz első esztendőkben érzékelhető volt, hogy a díjat valóban
a közvetlenül pedagógiai tevékenységet folytatóknak szánták. A díjazottaknak
több mint 75 százalékát az említettek alkották. Aztán a felsőoktatásban
tevékenykedők fokozatosan előretörtek, s ma már ők alkotják a többséget.
Teszik ezt annak ellenére, hogy azóta részükre alapították 1992-ben
a Szent-Györgyi Albert-díjat. Vannak, akik már mind a két díjban részesültek.
Az arányeltolódásról meggyőzően vallanak az
S. sz. | Megyék | Férfi | Nő | Együtt | Székhely | Egye-tem | Főiskola | Intézet, hivatal | Középiskola | Általános isk. | Óvoda | Összesen |
1. | Bács-Kiskun | 12 | 6 | 18 | Kecskemét | 0 | 2 | 1 | 2 | 1 | 0 | 6 |
2. | Baranya | 17 | 8 | 25 | Pécs | 5 | 3 | 2 | 8 | 1 | 0 | 19 |
3. | Békés | 4 | 2 | 6 | Békéscsaba | 0 | 0 | 2 | 0 | 1 | 0 | 3 |
4. | Borsod-Abaúj-Zemplén | 16 | 6 | 22 | Miskolc | 5 | 0 | 0 | 7 | 3 | 0 | 15 |
5. | Csongrád | 20 | 5 | 25 | Szeged | 8 | 7 | 0 | 2 | 2 | 1 | 20 |
6. | Fejér | 3 | 2 | 5 | Székesfehérvár | 0 | 0 | 0 | 3 | 1 | 0 | 4 |
7. | Győr-Moson-Sopron | 17 | 8 | 25 | Győr | 0 | 2 | 0 | 4 | 3 | 0 | 9 |
8. | Hajdú-Bihar | 23 | 8 | 28 | Debrecen | 12 | 4 | 1 | 3 | 5 | 0 | 25 |
9. | Heves | 7 | 4 | 11 | Eger | 0 | 6 | 0 | 2 | 1 | 0 | 9 |
10. | Jász-Nagykun-Szolnok | 13 | 1 | 14 | Szolnok | 0 | 0 | 0 | 4 | 3 | 0 | 7 |
11. | Komárom-Esztergom | 4 | 1 | 5 | Tatabánya | 0 | 0 | 0 | 2 | 1 | 0 | 3 |
12. | Nógrád | 2 | 0 | 2 | Salgótarján | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |
13. | Pest | 16 | 2 | 18 | Gödöllő* | 3 | 0 | 0 | 0 | 1 | 0 | 4 |
14. | Somogy | 6 | 1 | 7 | Kaposvár | 0 | 1 | 1 | 2 | 1 | 0 | 5 |
15. | Szabolcs-Szatmár-Bereg | 12 | 5 | 17 | Nyíregyháza | 0 | 3 | 1 | 4 | 2 | 0 | 10 |
16. | Tolna | 4 | 1 | 5 | Szekszárd | 0 | 0 | 0 | 1 | 0 | 0 | 1 |
17. | Vas | 6 | 1 | 7 | Szombathely | 0 | 3 | 0 | 1 | 2 | 0 | 6 |
18. | Veszprém | 13 | 2 | 15 | Veszprém | 0 | 3 | 0 | 1 | 1 | 0 | 5 |
19. | Zala | 3 | 2 | 5 | Zalaegerszeg | 0 | 0 | 1 | 0 | 1 | 0 | 2 |
Vidék összesen | 198 | 62 | 260 | 36 | 31 | 9 | 46 | 30 | 1 | 153 | ||
Budapest | 118 | 78 | 196 | 52 | 23 | 21 | 55 | 28 | 1 | 196 | ||
Összesen | 316 | 14 | 456 | 88 | 54 | 30 | 101 | 58 | 2 | 349 |
* Gödöllőt, mint egyetemi várost emeltük ki Pest megye székhelyévé Budapest helyett.
A főváros ötlete elindított egy folyamatot a megyékben is. A
következő esztendőkben nevesített kitüntetéseket adtak pedagógusoknak,
a kultúra kiváló munkásainak: Békés megyében
Érdemes röviden felsorolni az 1952 óta közalkalmazottaknak adható
díjakat. Minden évben több tucat pedagógus vehette át a mindenkori
kultuszminisztertől a kiváló tanító, kiváló tanár díjat. 1954
óta létezett a kiváló óvónő is. 1978 óta már egyesítve kiváló pedagógus
díjat osztottak. Országos elismerésnek számított az oktatásügy kiváló
dolgozója cím is. (A politikai, mozgalmi munkáért adható díjakról
ezúttal nem esik szó.) Az MKM 1992-ben kiadott 4/1992. (III. 6.) sz.
rendelete újra szabályozta a művészeti és oktatási szakmai díjak adományozását.
Azóta a
Ha híres, akkor férfi összegzi valamelyik napilapunk a legfrissebb felmérés tapasztalatait. Semmi meglepő nincs benne. Mindenki nap mint nap találkozik ezzel a jelenséggel. A mi pályánk ráadásul az utóbbi néhány évtizedben elnőiesedett. Ha a főiskolán, egyetemen oktatókat is itt vesszük számba, a női alkalmazottak aránya legalább háromszorosa a férfiakénak. A vezetésben viszont ugyanez igaz fordítva. Ám így van ez szélesebb értelemben az egész világon. Aki népszerűségre törekszik, ezt sajnálattal állapítja meg, hogy aztán minden marad a régiben.
Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy az Apáczai-díjasok között is a férfiak dominálnak.
2. ábraA 456 kitüntetett között csak 140 (30,7%) a nő. (A fővárosban ez az arány valamivel kedvezőbb.) Lehet, hogy tiszteletlenségnek számít leszögeznem, hogy a tíz éven aluli gyerekeket nevelők, oktatók között nincs férfi. A listán három óvónő és 12 tanítónő (a díjazottak 3,3%-a) reprezentálja a gyengébb nemet. Amint haladunk fölfelé, a férfiak dominanciája egyre erőteljesebb. Az általános iskolában 60,7; a középfokon 70,1; a főiskolán 79,6; az egyetemen 78,4% a férfiak aránya. (Az intézetekben, tanügyi hivatalokban dolgozó férfiaké 43,5%.)
Amikor ezt a díjat (meg a többieket is) osztani kezdték, a magyar oktatásügyre az volt jellemző, hogy az alsó fokon minden kilencedik pedagógus képesítés nélküli volt. (Voltak olyan kisiskolák, ahol arányuk meghaladta a diplomásokét.) A megyei továbbképző intézetek, illetve a szakfelügyelők munkájában az ő sokoldalú segítésük lett az egyik legfontosabb, leglátványosabb feladat. Biztos, hogy a díjak odaítélésében ez is szerepet játszott. (62 szakfelügyelő, illetve szaktanácsadó kapott Apáczai-díjat 25 év alatt, ez a díjazottak 13,6 százaléka.)
Ahhoz, hogy a megyéket reálisan vethessük össze, el kell tekintenünk a felsőoktatásban dolgozók szerepeltetésétől. Őket különben sem a megyei kontingensekből, hanem a részükre elkülönített megadott számú díjból jutalmazták.
2. táblázat A díjazottak adatai főiskolai, egyetemi oktatók nélkülS. sz. | A megyék sorrendje a díjazottak száma szerint | A díjazottak száma | A pedagógusok száma 19761996 átlagában | Az egy díjra jutó pedagógusok száma | A megyék helyezése az előző oszlop alapján |
1. | Győr-Moson-Sopron | 23 | 6540 | 285 | 1. |
2. | Baranya | 17 | 5300 | 314 | 2. |
3. | Borsod-Abaúj-Zemplén | 17 | 9490 | 553 | 8. |
4. | Bács-Kiskun | 16 | 6330 | 396 | 4. |
5. | Pest | 15 | 10200 | 680 | 12. |
6. | Jász-Nagykun-Szolnok | 14 | 5350 | 385 | 3. |
7. | Szabolcs-Szatmár-Bereg | 14 | 7600 | 543 | 6. |
8. | Hajdú-Bihar | 12 | 7030 | 586 | 9. |
9. | Veszprém | 12 | 4900 | 410 | 5. |
10. | Csongrád | 10 | 5440 | 544 | 7. |
11. | Békés | 6 | 4870 | 810 | 16. |
12. | Somogy | 6 | 4020 | 670 | 10. |
13. | Fejér | 5 | 4940 | 990 | 18. |
14. | Heves | 5 | 3970 | 795 | 15. |
15. | Komárom-Esztergom | 5 | 3820 | 765 | 14. |
16. | Tolna | 5 | 3350 | 670 | 11. |
17. | Zala | 5 | 3630 | 730 | 13. |
18. | Vas | 4 | 3480 | 870 | 17. |
19. | Nógrád | 2 | 2760 | 1380 | 19. |
Megyék összesen | 193 | Átlag: 5530 | Átlag: 540 | ||
Budapest | 121 | 23900 | 197 |
A főváros státsánál fogva számos előnyt élvez az ország többi részével szemben. Ez így is van rendjén. Itt sok minden másképpen vagy úgyabbul van. Mindig jobbak voltak a körülmények, beleértve az anyagi megbecsülést is. Amikor nagy hiány mutatkozott szakemberekben, ezt egy idig ellensúlyozni tudták a környéken lakó Pest megyei tanítók, tanárok befogadásával. Az itt tanítók ma is az országos átlag felett keresnek. És (a kimutatás szerint) egy fővárosi pedagógusnak háromszor annyi esélye lehet pl. az Apáczai-díjra, mint a középmezőnyben levő más megyékben dolgozóknak, nem is beszélve a nógrádiakról, akik ennek elnyerésére elvileg hétszer kisebb eséllyel rendelkeznek. A fővárosi intézményekben dolgozók természetesen jobban szem előtt vannak, a kihívások is nagyobbak, a tehetséges, törekvő pedagógusok tehát jobban kitűnhetnek, mint a falusi, községi iskolákban. A kedvezőbb arány ezzel is magyarázható.
A megyékben a székhelyek a főváros mintájára ugyancsak előnyt élveznek. A 260 díjból 153 az övék (58,8%). Kirívóan magas ez az arány Hajdúban Debrecen javára (89,3%). De érdemes egy pillantást vetnünk a nagyobb városok ebbéli sorrendjére:
Debrecen 25, Szeged 20, Pécs 19, Miskolc 15, Nyíregyháza 10, Eger és Győr 9-9, Kecskemét és Szombathely 6-6, Kaposvár és Veszprém 5-5 díjazottal. 4-4 kitüntetett van Gödöllőn, Székesfehérvárott és Vácott, 3-3 Békéscsabán, Komlón, Mosonmagyaróváron, Nagykőrösön, Pápán, Sárospatakon és Tatabányán.
Az érintettség okán sokáig lehetne tanulmányozni a táblázatokat, de a földrajzi alapon történő vizsgálódás helyett térjünk át az adatok tartalmi elemzésére. Igaz, hogy ezzel egyúttal nem kerülhetem el, hogy olykor konkrétan ne utaljak híres, illetve kevésbé ismert személyekre.
Induljunk ki azon gyanakvásunkból, hogy azért ezt az
Apáczai-díjat szakmai köntöse ellenére is a rendszer iránti teljes
lojalitás jutalmazására szánták. És kik tekinthetők ilyennek? Mindenekelőtt
az intézmények első számú vezetői. Ez így volt évtizedekkel ezelőtt,
és így van most is. Ilyen vonatkozásban tehát az igazgatók kitüntetése
ezzel a díjjal ugyancsak politikai minősítéseket takar. Ezt látszik
megerősíteni az a tény, hogy a vezetők aránya eléri a 25%-ot. (104
igazgató, illetve tíz főigazgató neve szerepel a listán.) De hátha
vannak, lehetnek közöttük olyanok is, akik ugyan vezető státusuk idején
kapták a díjat, de nem ezért a tevékenységükért. Az Óbudai Népzenei
Általános Iskolát
Ha jobban ismerném a díjazottak életpályáját, bizonyára mégennyi nevet tudnék itt felsorakoztatni. (Erről jut eszembe, hogy a fent említett hiányt egy időben pótolta a Köznevelésünk évkönyvében évente közreadott 15-20 soros ismertetés az Apáczai-díjasokról. Később 1993-ban pedig az Új Pedagógiai Szemle kérte a frissen díjazottakat, hogy valamilyen jellemző történet megírásával mutassák be magukat. A kísérlet kudarcba fulladt. Talán ha nem kötik ki, hogy csak az újak írhatnak magukról, több sikere lehetett volna?!
Ha fent nevezettek közé soroljuk azokat a vezetőket,
akik publikációik, sőt könyveik szerint váltak országosan ismertté
Most pedig nézzük a másik vezetői jogosítványokkal
ellátott csoportot, a szakfelügyelőket (későbbi elnevezésükkel szaktanácsadókat).
Az utóbbi két-három évtől eltekintve minden évben találunk szakfelügyelőket,
szaktanácsadókat a díjazottak között. Az első alkalommal mindjárt
négyet. Állandó mozgásuk közepette ők voltak mindenféle közoktatási
koncepció legdinamikusabb szorgalmazói. Tekintélyüket úgyszólván maguknak
kellett kiküzdeniük a területen. Szinte előbb-utóbb rákényszerültek
valamiféle publikálásra. Közülük nem egy-kettő írt tankönyveket.
Természetesen a fenti csoportok tagjain kívül is többen vannak
olyanok, akiket közszereplésük, írásaik tettek ismertté a szakmában.
240-nél több díjazottnak van doktorátusa, 42 díjazott kandidátus, 35 a tudományok doktora. A 456 kitüntetettből vagy 20-an már nincsenek közöttünk. A negyedszázados évfordulón, azaz június elején az ő emlékük előtt is tisztelegtünk. Mint ahogy arra is emlékeztünk június 10-én, hogy éppen 373 esztendeje született az a törékeny testű, de erős lelkületű fiúgyermek Brassó város közelében, az Apáca nevű kis faluban, aki a világ összes tudományát szerette volna hazahozni hazájába, s akiről nem véletlenül nevezték el az itt bemutatott rangos pedagógiai díjat.
3. ábra A kitüntetettek megoszlása az oktatási intézmények szerintAz alsó fokú oktatás 104 kitüntetettje között mindössze három óvónő és 12 tanítónő található, együtt sem teszik ki a 3,3 százalékot. Mi tagadás, nekik kevesebb lehetőségük van arra, hogy országos hírnévre tegyenek szert, publikálásig is ritkábban jutnak el, míg a szakfelügyelőknek, a tudományos kutatásokkal is foglalkozóknak ez szinte munkaköri kötelességük.
Szinte megoldhatatlan feladat az általános és a középiskolai tanárok statisztikai szétválasztása, ugyanis számos kétszintű intézmény (általános iskola és gimnázium) pedagógusai kaptak Apáczai-díjat. Ilyen esetben mindig felfele minősítettem, azaz középiskolai tanárnak tekintettem azt is, aki az adott intézményben csak 1014 éveseket tanított. Hasonló elven nem differenciáltam a szakmunkásképzőben, a szakközépiskolában, illetve a gimnáziumban tanítók között, ha nem lehetett egyértelműen megállapítani státusukat.
A következő tanévek új kihívásokkal fogadják a pedagógusokat. A NAT (vagy valami más) bevezetése egyre több alkotó jellegű, önálló tevékenységet vár el tőlük. Bizonyára többen közülük a feladatokat olyan szinten oldják meg, hogy méltóak lesznek a különböző elismerésekre, például az Apáczai-díjra is.