Rendhagyó filozófiaórák
Az Új Pedagógiai Szemle Szerkesztősége 1997. decemberi számában
összeállítást közölt a filozófia iskolai oktatásának néhány problémájáról.
Ennek szerkesztése során határoztuk el, hogy 1998-ban folytatjuk a
témát. Ez a szándékunk összekapcsolódott egy másik törekvésünkkel,
nevezetesen azzal, hogy bemutassuk a jelen problémáival való iskolai
foglalkozás lehetséges formáit, megvalósítási lehetőségeit.
Kiss László, aki hosszabb ideje próbálkozik rendhagyó filozófiaórák
tartásával, felajánlotta, hogy rendelkezésünkre bocsátja néhány általa
tartott olyan iskolai óra írásos jegyzőkönyvét, amely példát szolgáltat
arra, milyen módon lehet világunk problémáiról beszélni az iskolában.
Az órarészletek jól mutatják, milyen elemi igény van a mai diákokban
az embernek a világban, a társadalomban elfoglalt helyével, az emberek
közötti viszonyokkal, a társadalmi változási folyamatokkal kapcsolatban
felmerülő sokféle kérdés megvitatása iránt. A most bevezetés előtt
álló Nemzeti alaptanterv Ember és társadalom műveltségterülete ugyan
kínál bizonyos lehetőségeket ezeknek az igényeknek a kielégítésére,
de úgy tűnik, hogy a pedagógusok döntő hányada ismeretek, pedagógiai
minták hiánya folytán nem vagy csak nagyon nehezen vállalkozik ezeknek
a kérdéseknek iskolai keretek közötti megtárgyalására.
Az itt következő két tanórarészlet után következő vita keretében
elsősorban arról beszélgettünk a hazai tudomány néhány jeles szakértőjével,
hogy a filozófia oktatása milyen lehetőségeket kínál a diákok világértelmezés
iránti igényeinek kielégítésére, és arra is szeretnénk választ keresni,
milyen társadalomtudományi ismereteket s főleg milyen módon kellene
közvetítenie az iskolának annak érdekében, hogy segítse a diákokat
a jelennel, a mindennapi lét kérdéseivel kapcsolatban felmerülő kérdéseik
megválaszolásában.
Mi a filozófia?1
Sok szeretettel üdvözlöm mindannyiukat, kedves lányok és fiúk. Kiss
László vagyok, filozófiával és történelemmel foglalkozom, egyelőre
még nem profiként.
A mai összejövetelünk témája a filozófia. Előre kell bocsátanom,
hogy különleges vállalkozás az a szándék, hogy egyetlen alkalommal
bemutassuk a filozófiát, méghozzá úgy, hogy a dupla óra egyben beszélgető-vitatkozó
jellegű is legyen. De ha az osztály igen értelmes tagokból áll...
mert én így hallottam... Jól tudom ezt? (Igen, igen...) Nos, akkor
biztosan menni fog a dolog. Ugye, tanulnak már filozófiát?
Tanítanak hangzik hátulról heti kétszer egy órában.
Kiss L.: Akkor ennek apropóján kérdezhetnék-e néhány...
Nem! szólal meg ugyanaz a diák.
Kiss L.: Kösz, akkor egy aktív résztvevő már biztosan
lesz. Van-e valaki az osztályban, akinek Isten bocsássa meg a bűnét
kedvenc tantárgyai közé sorolható a filozófia? (Nevetés, jelentkező
nincs.) Megvédem, ha meg akarják verni, vagy együtt futunk és én leszek
hátul, hogy engem üssenek. (Így sincs jelentkező.) Akkor nem könnyű
kísérletnek leszünk résztvevői. Utolsó, bevezető kérdésem, hogy van-e
idáig olyan megfogalmazható kérdésük, amelyre a mai alkalommal várnának
választ?
Nincs.
Illetve az eddigi szereplőtől: Az a kérdés, hogy
van-e kérdés.
Kiss L.: Igen, tulajdonképpen.
Ugyanő: Csak kérdésünk van.
Kiss L.: Egyet kérnék szépen ezekből és a nevét,
ha most már kérdezhetném.
Azt most még nem. Egyébként állandó kérdés, vitakérdés filozófiaórákon
Isten léte és nemléte, az élet értelme és célja...
Egy lány: Van-e élet a halál után...
A főszereplő: Van-e élet a halál után és a halál
előtt...
Kiss L.: Nagyon jó. Nem lököttek a gyerekek, sőt
humorérzékük is van. (Hangos kuncogás hallik.)
Ismét a főszereplő: Körülbelül ilyen típusú kérdéseink
vannak. Meg most a legutolsó történelemórán összevetettük a kommunizmust
és a nácizmust. A filozófiaórán mintegy reakció az elhangzottakra
a sok kérdés. A filozófiatanár elmond valamit, amiről nekünk eszünkbe
jut valami hasonló vagy egészen más. Például az egykori görög filozófusoknál,
akiknek kilencven százaléka homokos volt, ott fantasztikus kérdéseink
voltak. (Élénk reagálás.)
Kiss L.: Nagyon jó és erre így tényleg kevés egy
dupla óra...
Ugyanő: Így tesszük fel a kérdéseinket, és ebből
a végére megszületik valami konklúzió. Szóval ennyit a kérdésekről.
Kiss L.: Köszönöm szépen, nagyon tetszik nekem a
dolog. Lépjünk tovább. A filozófia meghatározása a tankönyvek szerint...
Az osztály szinte kórusban: ...a bölcsesség szeretete.
Kiss L.: Lássunk további meghatározásokat. SH-atlasz
sorozat, Filozófia című kötet (München, 1991, Budapest, 1993, 11.
p.): Hogy mi a filozófia? Erre a kérdésre nincs egyértelmű fogalmi
válasz, mert a filozófia önmagát határozza meg gyakorlásának módjával.
Hogy értsük ezt?
Ismét a főszereplő: Én ezt úgy értelmezném, hogy
például azt, mi a biciklizés, úgy lehet meghatározni: felülök a biciklire
és hajtom. Önmagukkal tehát nem tudom megmagyarázni a dolgokat így
a filozófiát sem lehet azzal, hogy a bölcsesség szeretete. A felolvasottak
az én számomra azt mondják, hogy ahány filozófus, annyiféleképpen
lehet filozofálni, következésképp annyiféle meghatározása lehet a
filozófiának.
Kiss L.: Még egy idézet. Arno Anzenbacher (Mainz):
Bevezetés a filozófiába (1991, München): A filozófia az egészként
fölfogott tapasztalati valóság lehetőségének feltételeit kutató kritikai
észtudomány. Mit szólnak ehhez a meghatározáshoz? (Nagy csönd.)
Most az a kérdés: Miért nehéz a filozófia meghatározása?
Visky Enikő: Mert sok mindennel foglalkozik és átfogó
módon. Sőt, belőle alakultak ki az egyes tudományok is.
Kiss L.: Igen, ez így nagyon jó az egyik nézőpontból.
A filozófia definiálása nehézségének illusztrálására mondok néhány
példát. Barátság, szerelem, politika... Könnyű ezeket meghatározni?
A főszereplő: A szerelmet én nagyon szívesen meghatározom.
A szeretett személy iránt érzett, teljes odaadásban megnyilvánuló,
nemi vonzalmon alapuló érzelem. De ha megengedi a tanár úr, szavak
nélkül is definiálnám. (Egy üres papírlapot vesz elő.) Az ember mindig
törekszik a nagy egész elérésére. A papírlap a nagy egész, a beteljesülés.
(Tépegeti a papírlapot, hosszában kettétépi, cikcakkos vonalban.)
Na, most az ember alapvetően így érzi magát mutatja fel az egyik
fél lapot. (Meglehetős derültség.) Van egy másik ember, aki meg így
érzi magát mutatja fel a másik fél lapot. A kettő nem ugyanolyan,
sőt teljesen különböző. De a kettő együtt a nagy egész, a beteljesülés.
Kiss L.: Tényleg nem hülyegyerek, már bocsánat. Nem
akarja a nevét megmondani?
Ezek után már megmondom: Tóth Mihály.
Kiss L.: Keresztkérdés: Mi a kedvenc tantárgya?
Még nem tudni ... sajátmaga? ... Egyébként ez így tökéletes szerelemdefiníció
volt. Mármost ami a barátság, a szerelem vagy a politika példáját
illeti, azokat azért hoztam szóba, mert valamiben hasonlóak a filozófiához.
Bizonyos viszonyról van szó náluk: a barátságnál és a szerelemnél
két ember között, a politikánál sok ember között lévőről. Nos, szerintem
a filozófia is egyfajta viszonnyal foglalkozik, mégpedig egy kettős
viszonnyal: az ember-világ, ezen belül az emberi gondolkodás-világ
viszonnyal. És ez sokkal bonyolultabb, mint a barátság, a szerelem
vagy a politika alapjául szolgáló viszony. Ezért nehezebb jóval a
filozófia meghatározása is. És még valamit ehhez. Itt van ez a zsebóra.
Elölről nézve egészen más képet mutat, mint hátulról. A zsebórához
képest a világ egésze ugye, jóval bonyolultabb. Így azt ahány oldalról,
ahány filozófusi nézőpontból nézzük, annyiféle képet alkothatunk róla.
Ezután egy idézet következzen a filozófia mai gyakorlati hasznosíthatóságáról.
Rádiós beszélgetés 1993-ból A filozófia sorsa címmel. Tamás Gáspár
Miklós filozófus mondja ott: ...a filozófia szakokon világszerte
túljelentkezés van, a filozófia szakon végzettekről az Economist (világhírű
angol gazdasági szaklap) 1986-ban statisztikát jelentetett meg: filozófiai
diplomával a bankszakmában jobban el lehet helyezkedni, mint közgazdasági
vagy pénzügyi diplomával.
Mert? kérdezi Tóth Mihály. Persze folytatja ,
hiszen aki filozófiával foglalkozik évekig, annak sokkal komplexebb
lesz a gondolkodása, sokkal jobban fogja látni az összefüggéseket,
mint az, aki például matematikát vagy marketinget tanul...
Visky Enikő: A filozófia széles látókört ad és
ez a bankszakmában is fontos...
Kiss L.: Van-e kérdése valakinek az eddigiek kapcsán?
Ha nincs, a részletekbe merülést kezdjük egy egyszerű s hétköznapi
példával. Ez a kifejezés, hogy filózik, ismerős mindenkinek. Mondjuk
Kovács Kriszta azon filózik, hogy miért hagyta el őt a barátja. (Némi
felélénkülés támad az osztályban.)
Visky Enikő folytatja a dolgot: Ennek sokféle oka
lehet... Kovács Kriszta ezeken sokat filózhat...
Kiss L.: Nos, ha a filózás annyit jelent, hogy sok
összetevőből álló kérdésen gondolkodunk, akkor most filózzunk mi is
egy kicsit: a világ működéséről és egyáltalán a létezéséről, de még
mindig hétköznapi példákkal. Ha megvágom az ujjam, összeforr?
Tóth Mihály: Igen.
Kiss L.: És honnan tudja az ujjam, hogy neki össze
kell forrnia?
Tóth Mihály: Nem az ujjam tudja, hanem a fehérjeszintézis.
Be van írva a DNS-ébe. (Nagyfokú élénkség).
Kiss L.: És az honnan tudja?
Tóth Mihály: A DNS honnan tudja? Erre jelen pillanatban
sem a biológusok, sem a filozófusok, senki nem tudja a választ.
Kiss L.: Továbblépve: a virág szirma nappalra kinyílik,
éjszakára becsukódik. Honnan tudja, hogy ezt kell tennie? A költöző
madarak miért költöznek oda és vissza? (Reagálások több oldalról,
miközben kicsöngetnek. Ösztön, öröklődött magatartásforma...
(folytatás a szünet után)
Kiss L.: Ott tartottunk, hogy kerestük az okát a
megvágott ujj összeforrásának, a virágszirom kinyílásának-összecsukódásának,
a költöző madarak költözésének. Még egyetlen példa: a bolygók honnan
tudják, hogy nekik keringeniük kell és hogyan? Itt nincsenek gének...
Benkő Tibor: Isten irányítja őket. (Hangos és hosszas
hahota.)
Kiss L.: Csodálkozom a nevetésen. Hívő?
Benkő Tibor: Igen. (Még hangosabb hahota.) (Kiderül,
hogy nem hívő: bevitt engem az erdőbe.)
Tóth Mihály: Az én véleményem az, hogy semmiféle
isten nem irányít...
Benkő Tibor: Dehogynem...
Tóth Mihály.: ...a bolygók valamilyen mozgást kell
hogy végezzenek, mert minden mozgásban van...
Erika (vezetéknév nélkül óhajtja): Én biztos vagyok
benne, hogy van valamilyen felsőbb hatalom, teremtő erő... nem feltétlenül
Isten, de én hiszek benne. Mert akármelyik vallást nézzük, abban mindegyikük
megegyezik, hogy a világ nem önmagától keletkezett és hogy van valami
felsőbb intelligencia...
Tóth Mihály: Ha a teremtő erő teremtette és irányítja
ezeket, akkor a teremtő erőt mi teremtette és mi irányítja...
Erika: Az öröktől fogva létezik...
Tóth Mihály: Jaj! És az örök, az mi?
Erika: Azt nem tudni...
Tóth Mihály: Ezek szerint azt sem tudjuk, hogy mi
az az örök, hol létezik az, aki vagy ami létezik... létezik-e... Mi
a bizonyíték arra, hogy ő létezik és teremt?
Erika: Én nem tudok erre bizonyítékot, de te sem
tudsz arra bizonyítékot, hogy nincsen... (Erre nincs válasz, csak
a csönd.)
Kiss L.: Köszönöm: egy-egy az állás kommentálom.
Van-e még más vélemény?
Visky Enikő: Arra sincs bizonyíték, hogy egy szakállas
ember teremtette a világot és mégis sokan hisznek istenben.
Kiss L.: Igen. Tehát akkor most istenről
volt szó, miről még? Teremtő erőről, felsőbb hatalomról, felsőbb intelligenciáról.
Mármost az iménti példákat, többek között a bolygókat azért hoztam
fel, mert úgy tűnik, a világ minden egyes része tudja a maga dolgát
és teszi is a világ egésze is önmagától működik. Azt is mondhatjuk:
ahogy a nagykönyvben meg van írva. De hol van az a nagykönyv?
Ki írta azt meg? Mikor és miért? Ember számára megfejthető-e, ami
abba bele van írva?
Vagyis én most ugyanazt járom körül, mint az előbbi vitatkozók,
csak más szavakkal. Nos tehát: amit a filozófia vizsgál, annak a megfejtése
többnyire... úgy fogalmaznám, hogy az emberi ész hatótávolságán, lőtávolságán
túl van, valahol a végtelenben. Mert a filozófiai kérdések legtöbbje
annyira bonyolult, összetett.
Nézzük ezt egy rövid történeti visszapillantással.
Úgy gondolom, az első nagy kérdés az volt az ember vagy elődje
számára, lejöjjön-e a fáról vagy ne. Vagy fordítva, hogyan alkalmazkodjon
új természeti körülményekhez. És ez akkor legalább annyira bonyolult
kérdés volt, mint ma például az, hogy van-e Isten vagy nincs. Akkor
az ember a természeti jelenségek okára az égben kereste a magyarázatot:
ott van az a hatalom, amely ezeket irányítja. Valami ilyen módon alakulhattak
ki előbb a mítoszok, kultuszok, majd a vallás. A vallással pedig
az ember számára másképp meg nem magyarázható dolgok végső magyarázata
és oka: Isten. A filozófia ezzel szemben nem istennel, hanem valami
mással kívánja megmagyarázni a legbonyolultabb dolgokat. És ez a valami
más minden filozófiai kérdésben az emberi ész számára nagyon nehezen
érzékelhető. Ezért bonyolult és homályos a filozófia válasza, ha tetszik:
az egész fogalmazásmódja szemben a valláséval.
Tóth Mihály: Szerintem az embernek
nem volt az filozófiai kérdés, hogy lejöjjön-e a fáról vagy ne. Elfogyott
fönt az élelem, le kellett jönnie. Aztán jött az eső, bemenekült a
barlangba. Később látta, hogy ha itt piros bogyó hullik el, akkor
ebből piros bogyós termésű növény fog nőni. Azt is látta, hogy ha
sok eső esik és sokat süt a nap, akkor jobb lesz a termés. Oké, akkor
imádkozzunk az Istenhez, hogy essen az eső és süssön a nap. De nem
tett fel kérdést. A miért kérdését nem tette fel. Csak az tudja feltenni
a miért kérdést, aki tudja rá lehetőleg a saját válaszát. Ott volt
később az egyiptomi társadalom, a maga stabil életével ott kérdeztek.
Amíg nincs stabil társadalmi élet, addig nincsenek filozófiai kérdések.
Sőt, nem is tettek fel filozófiai kérdéseket, hanem mindjárt magyaráztak.
Így csinálták ezt később a görögök is. Kik teszik fel a kérdéseket?
Mi. Mert van egy csomó magyarázatunk.
Kiss L.: De hát a filozófia létrejötte előtt a vallás
vajon nem úgy keletkezett, hogy kitalálta magának az ember, miközben
sok mindenen spekulált, kérdéseket tett fel magának? Vagy talán lejött
az égből a vallás és azt mondta: itt vagyok nektek, emberek, használjatok?!
Visky Enikő: Amikor az ember őse lejött a fáról,
nem hiszem, hogy különösebben gondolkodott volna bármin, amit csinált.
Tóth Mihály: A vallás nem azért jött létre, mert
az ember gondolkodott különböző dogokon. Történelmi tény, Mák
Szilvia tanárnő remélem, alátámasztja, a vallás azért jött létre
annak idején, mert remek hatalomforrás volt. Miért kellett a fáraónak
istentől származónak lennie? Azért, hogy neki legyen a legnagyobb
hatalma.
Kiss L.: E nekem nagyon tetsző véleményütköztetések
után folytatnám a történelmi visszapillantást. A görög természetfilozófia
kialakulását ismerik, hiszen tanulták. Az ott felvetett kérdéseket
a világ szerkezetének és működésének, továbbá a világ természetének
a kérdései szerint csoportosítanám. Mert egyfelől például az őselemek
után nyomoztak, másfelől meg az után, hogy mi mozgatja a világot.
És ezekkel a kérdésekkel a vallás nem tudott mit kezdeni. Éppen ezért
és ezzel alakult ki a filozófia.
(Eközben, mint már többször, azt nehezményezik az ifjak, hogy
nem jut elég tér az egyes felvetett kérdések körüljárására. Egyikük
ezt így fogalmazza meg: szerintem most vagy filozofálunk, vagy az
idővel futunk versenyt. De a kettő együtt nem megy.)
Kiss L.: Igen, a kritika jogos részét köszönöm. De
éppen ezért mondtam azt az elején, hogy ez a dupla óra kísérlet, nem
könnyű vállalkozás egyetlen alkalommal bemutatni a filozófia lényegét,
történeti illusztrációkkal és a közben felvetődő kérdéseket is a kívánatos
részletességgel megvitatni. Ez jó lenne így együtt, de lehetetlen.
Mint ahogy a filozófia Isten nélküli világmagyarázó kísérlete is lehetetlent
kísértő vállalkozás szerintem.
Közbeszólás: Egy dolgot járjunk körül, de azt kimerítően.
Kiss L.: Úgy gondolom, itt most egy dolgot próbálunk
meg körüljárni, lehetőségeinkhez képest kimerítően: azt, hogy mi a
filozófia. Ennek a nyomvonalán kell tehát folytatnom, akár jó ez,
akár nem: méghozzá a történeti visszapillantással. Nos, az európai
filozófia számára a megszületése után jó néhány évszázadon át, az
úgynevezett középkorban a fő, sőt kötelező témakör Isten és a világ
viszonya volt. Szinte kizárólag istenes kérdésekkel foglalkozhattak
a filozófusok. Később, a vallás szorító bilincseit egyre inkább levetve,
a gondolkodás a gondolkodásról lett a filozófia középponti terepe.
Mert nagy ívben lehetett gondolkodni, bizonyára ebből fakadhatott
ez. És a mára ugorva: korunkban a filozófia egyik legdivatosabb irányzata
a nyelvről, a gondolkodást közvetítő közegről való gondolkodás. Ezek
után újra megkérdezném: Mi a filozófia?
Visky Enikő: A miért kérdésére választ kereső tudomány.
Mindenre rákérdez, ami talán egyszerűnek tűnik, és úgy véljük, tudjuk
rá a választ, de a filozófia mégis rákérdez. Tehát ami az ember számára
egyértelmű kis kora óta, minden fogalomra, amit egyszerűen magyaráztak,
a filozófia rákérdez.
Tóth Mihály: Amire azt mondták, hogy piros, arról
megkérdezi, hogy miért piros. Miért hordunk piros zoknit stb.?
Varga Andrea: Szerintem nem elég az a filozófiai
kérdéshez, hogy miért piros a zokni. Ez pofonegyszerű dolog, a filozófia
sokkal bonyolultabb dolgokra kérdez rá, amik fontosabbak az ember
számára.
Tóth Mihály: A filozófia az a tudomány, ami csak
kérdez, de választ nem ad. Itt van például a szabadság és determináltság
kérdése. Ez a filozófia egyik alaptétele. Ezt rengeteg oldalon keresztül
tudják magyarázni és a vége egy nagy kérdőjel.
Visky Enikő: A filozófia válaszol is, nem csak kérdez.
De a dolgot több oldalról járja körül, átfogó választ keres, továbbá
egy-egy feltett kérdésre több lehetséges választ is elfogad.
Tóth Mihály: Ha több lehetséges válasz van, akkor
melyik az igazi?
Kiss L.: Feltétlenül kell a filozófiának az egyetlen
igazi válasz? Továbbá: amikor a hajdani görög filozófusok azt kutatták,
hányféle őselemből áll a világ, akkor ők vajon csak kérdezték ezt
vagy megpróbáltak válaszolni is a kérdésre?
Tóth Mihály: Pontosan kimondta a tanár úr, hogy a
választ csak megpróbálták megadni.
Kiss L.: Bocsánat, de az, hogy csak kérdeztek, vagy
hogy választ is próbáltak adni nos, ez olyan különbség, mint mondjuk
az apáca és a fapálca közötti.
Benkő Tibor: Ezt az apácást még nem hallottam...
Tóth Mihály: De most szétbontotta
a filozófia tudományát egyes emberekre.
Kiss L.: Ez talán mégsem egészen így van. Enikő azt
mondta, hogy a filozófiából alakultak ki az egyes tudományok. Vagyis:
a görögök például olyan kérdésekre kerestek választ, hogy milyen elemekből
áll a világ, és amikor már sok és sokféle válasz állt rendelkezésre
erről a kérdéskörről, akkor ebből kialakult a fizika tudománya. Azt
is mondhatnám, hogy amilyen mértékben meg lehet válaszolni konkrétan
is az idők, a filozófiai elmélkedések során egy-egy kérdést, annak
megfelelően kívánja átadni azt a kérdést a filozófia valamely tudománynak,
és keres magának helyette más, megválaszolhatatlannak vagy nagyon
nehezen megválaszolhatónak látszó kérdést.
Mindezek alapján én a filozófiát úgy próbálnám meghatározni,
hogy az az ember világmegismerő és világértelmező törekvése folyamatának
a főszereplője és egyben rendezője is. Ezt hadd illusztráljam egy
példával. Az egyes ember megszületésétől fogva ismerkedik a világgal:
mind tágabb sugarú körben érdeklődik és kérdez, mindig mások az őt
izgató fő kérdések. De eközben az értelme mindig ugyanazt teszi: egyfelől
részt vesz ebben az ismerkedési folyamatban, másfelől pedig összefogja
és irányítja azt. Nos, az embernek mint gondolkodó lénynek az őt körülvevő
világgal való ismerkedési folyamatában szerintem valami hasonló szerepe
van a filozófiának.
Befejezésül szeretnék mondani még egy példát, a hajdani görögök
válaszkeresése kapcsán. Egykor Démokritosz és Leukipposz
a filozofáló kérdésfeltevéseik nyomán eljutottak oda, hogy a világ
egészen apró, tovább már nem osztható részekből, azaz atomokból áll.
Ez a kizárólag gondolkodással, tehát mindenfajta technikai és egyéb
segítség nélkül megtalált válasz sok évszázadon át megfelelőnek bizonyult,
így a fizikában tudományos tétel volt. Hiszen igen sok évvel Démokritoszék
után jöttek csak rá mások, most már fizikusok, hogy az atomok tovább
is oszthatók.
Közben már elég régen kicsengettek. Több időt nem vehetek el
a szünetjükből. Köszönöm az együttműködésüket.
Összegzésül
A filozófia széles ívű és történetiségében is illusztrált megvitatva
bemutatása egyetlen dupla óra keretében csak zsúfolt anyaggal, valamint
helyenként távirati stílussal volt megvalósítható. A próbálkozás végső
kicsengése számomra az, hogy az érdeklődőbb diákoknak van igényük
a filozófiai kérdések körüljárására, és ezt sok közös csemegézésre
lehet használni, például az adott osztály esetében heti 2ö1filozófiaórával,
meg talán néhány filozofáló történelemórával.
Mi a filozófia?2
Kiss László: Azt hallottam, nagyon értelmes osztály
vagytok... (Zajos igenlés...) Nos, akkor vállalkozzunk együtt valami
különlegesre: járjuk körül azt a kérdést, mi a filozófia. Onnan induljunk
ki, hogyan alakult ki a vallás, majd a filozófia Európában. De vajon
miért mondtam azt, hogy Európában?
Ildzsa Zsolt: Mert máshol ez másképp történhetett,
mint itt.
Kiss L.: Igen, nagyon jó. Ki tudna mondani valamit
arról, hogy mi lehet a filozófia?
Schleer András: A dolgok megvilágítása, megnézése
több oldalról ilyenfajta gondolkodás, elmélkedés.
Kiss L.: A filozófia meghatározása a tankönyvek szerint:
a bölcsesség szeretete. De mi a bölcsesség? És ki a bölcs ember?
Tibori Gergő: A bölcs ember az, aki tudja, hogy mikor
mit kell cselekedni.
Kalmár Péter: Aki járatos a kor nagy kérdéseiben.
Merész Laura: Aki többet tud az átlagembernél, de
nem tud mindent.
Kiss L.: De vajon lehet-e mindent tudni?
Merész L.: Nem lehet mindent tudni...
Schleer A.: Az ember nem tud mindent megtanulni,
bármilyen okos is, mert sokkal többet nem tud, mint tud. Ez mindig
így volt.
Kiss L.: Ezután lássuk, miféle nehéz kérdések vették
körül az embert az ősidőktől, amelyekkel birkóznia kellett az értelmének.
Ha igaz az, hogy a majmoktól származunk, akkor az első nagy
korkérdés (Kalmár Péterre utalva), hogy a fáról... kórusban az osztály:
lejöjjünk vagy ne. És a válasz a korkérdésre: egyesek fenn maradtak,
mások meg lejöttek. Vajon kik jártak jobban: akik fenn maradtak vagy
akik lejöttek?
Ildzsa Zs.: Az ember járt jobban, mert meghódította
a Földet.
Kiss L.: Azt mondjuk az emberről, hogy értelmes lény.
A fáról lejövetel óta mindig okosabbak lettünk? Ez egy folyamat?
Schleer A.: Nem, ugyanolyan okosak voltunk régen
is, mint ma, csak az ismereteink voltak kevesebbek.
Kiss L.: A fáról lejövetel milyen változásokat hozott
az ember értelme számára?
Kalmár P.: Onnan kezdve sok mindenen kellett gondolkodni,
amin azelőtt még nem kellett.
Kiss L.: Részletezzük ezt egy kicsit. Például a lakóhelyválasztás
vagy -készítés, szerszámok készítése. De az égen látható jelenségek
és az égitestek is egyre jobban érdekelhették őseinket. Így lassanként
a természeti jelenségek okait is az égi dolgoknál kezdték keresni...
Ildzsa Zs.: Ez vezetett a vallás kialakulásához.
Kiss L.: Igen, nagyon jó. Az embernek vajon milyen
tulajdonságaihoz voltak kapcsolhatók mindezek?
Tóth Ildikó: Kíváncsiság...
Merész L.: Félelem...
Kiss L.: További tulajdonságok még szerintem: a fantázia
és az értelem. Most keressünk olyan példákat őseink életében, ahol
ezek a tulajdonságok szóba jöhettek, és amely példák a vallás kialakulásával
is összefüggésben lehettek. A barlangrajzok például...
Tóth I.: Előre felrajzolták a vadat, amit el akartak
ejteni, ez varázslás volt, hogy sikeres legyen a vadászat...
Merész L.: És ha nem ejtették el a vadat, akkor úgy
gondolták, hogy az istenek nem fogadták el a varázslást ezért elkezdték
az egészet elölről.
Kiss L.: Más példa. Később, a földművelő életmód
korában is volt a barlangok falára rajzoláshoz hasonló. Ekkor nem
a vadászszerencse, hanem a jó termés érdekében csináltak valamit...
Robotka Tamás: Áldozatokat mutattak be.
Kiss L.: Vegyük sorra ezután azokat a kérdéseket,
amelyek az ember értelmét foglalkoztatták, és amelyekre a vallás próbált
választ adni: természeti jelenségek oka, vadászszerencse, jó termés,
és soroljuk még ide a születés és a halál eseményét is. Ezek mind
bonyolult kérdések voltak őseink számára.
Most egy nagyot lépjünk előre az európai ember történetében:
Kr. e. 600 táján Görögországban sok olyan új kérdés vetődött fel,
amelyekkel nem tudott mit kezdeni a vallás. Miféle kérdések voltak
ezek? A világ létrejöttével, működésével és szerkezeti felépítésével
kapcsolatosak. (Az órán ezek részletezése következett, filozófusok
megnevezésével együtt.)
Szerintetek mit mondott mindezekről a görögök vallása? Többen:
ellenezte... Most másképp kérdezem: mit tudtak mondani az embereket
foglalkoztató kérdésekről a vallások? Nem eleget. Ezért és ebből
kiindulva született meg az európai filozófia, annak is az első szakasza,
a természetfilozófia, amely a természet kérdéseivel foglalkozott.
Nézzünk meg egy olyan korabeli filozófusi gondolatot, amely kifejezetten
vallásellenes: Anaximandrosz szerint a világok nem teremtés útján
jöttek létre, hanem kifejlődnek. A vallás erre...
Ildzsa Zs.: Büntetéssel reagált...
Kiss L.: Igen. Kr. e. 440 táján Athénban hoztak egy
olyan törvényt, hogy felelősségre vonhatók és megbüntethetők azok,
akik nem gyakorolják a vallást, hanem helyette elméleteket állítanak
fel az égi dolgokról. Az első óra befejezéseképpen megkérdezném: Eléggé
érdekes volt-e a számotokra, ami itt elhangzott?
Többen: Igen...
Kiss L.: És mennyire volt bonyolult?
Kórusban: Semennyire.
*Az előző órán szerepelt néhány okos diák gondolatának felelevenítése
után Schleer András egyik állításának megvitatása: Nem vagyunk
okosabbak, mint a régi időkben, csak az ismereteink bővültek.
Kalmár P.: Andrisnak annyiban igaza lehet, hogy az
agyunknak csak egy részét használtuk akkor valószínűleg.
Góg Angéla: Az őseinknek a szerszámaik elkészítéséhez
gondolkodniuk is kellett, ezzel nemcsak az ismereteik bővültek, hanem
okosabbak is lettek.
Tibori G.: Az akkori embereknek még kisebb volt az
agyuk, a folyamatos gondolkodással mindig nagyobb lett az agy térfogata,
de egyre jobban tudtuk használni is az agyunkat a gondolkodásra.
Ildzsa Zs.: Szerintem okosabbak lettünk. És amit
akkor tudtak, még most is tudjuk vagy ha nem, azért nem, mert már
nincs rá szükségünk.
Robotka T.: Még mindig nem tudjuk, hogy az ókori
piramisokat hogy csinálták. Tehát lehet, hogy az akkoriak okosabbak
voltak.
Merész L.: Az ókori ember sosem gondolkodott olyanokon,
amiken mi gondolkodunk, tehát csak okosodunk mindig.
Cselényi Eszter: Lehet, hogy meg tudták volna csinálni
azokat, amiket mi megcsinálunk, de nem volt rájuk szükségük. Tehát
nem biztos, hogy mi most okosabbak vagyunk.
Kiss L.: Professzor Úr! Tessék reagálni az elmondottakra
röviden!
Schleer A.: Ne menjünk vissza az őskorig, csak az
ókorig. Az ókori Görögországban nézzük a gondolkodókat. Tanultuk földrajzból,
hogyan mérte meg Erasztosztenész a Föld átmérőjét ez egy mai embernek
eszébe sem jutna. (Élénkség az osztályban.)
Kiss L.: Köszönöm a részvételt ebben a szellemi párbajban.
Most az okos dolgoktól forduljunk a szép dolgok felé. A barátságra
vagy a szerelemre gondolok, és arra, hogy ezek lényege főleg a szerelemé
titoknak és csodának mondható. Hiszen megmagyarázni nemigen tudjuk,
hogy mi az. (Ezek részletezése következik, az osztályból választott
személyes példákkal, élénk reagálással.)
További példák a titokra és csodára, most már a világ működése
kapcsán: a megvágott ujj összeforrása, a virág szirmának nyitása-csukása,
a költöző madarak költözése, a bolygók keringése stb.
Kiss L.: Mindez miért és hogyan? Ha a világ minden
kis része és a világ egésze úgy működik, ahogy az a nagykönyvben
meg van írva akkor hol van az a nagykönyv, ki írta meg azt és
miért? A felsorolt példák esetén tudunk ugyan magyarázatot az okra,
de csak egy bizonyos pontig. Azon túl nem jutunk, a végső ok titok
és csoda. De ide, a titkok közé sorolható a születés, a halál, a sors
kérdése is. Nézzük, mire jutott ezzel a vallás és a filozófia. A barlangrajzokat
vagy az áldozatok bemutatását felfoghatjuk úgy is, mint valamifajta
vallásos megfejtési kísérletét ennek a titoknak és csodának.
Mármost a vallás által a világról rajzolt képnek mi áll a középpontjában?
Többen: Isten.
Kalmár P.: Azért áll a középpontban Isten, mert nem
tud más magyarázatot a vallás ezekre a kérdésekre.
Kiss L.: Tehát a vallás a titoknak és csodának a
végső okát megszemélyesítette, az az isten.
Vígh Dániel: Meg sem próbált más magyarázatot keresni
ezekre a kérdésekre a vallás.
Tibori G.: Az emberek viszont elhitték a papoknak
ezt a magyarázatot, mert az ókorban és a középkorban a papok számítottak
művelt embereknek. Elhitték, hogy az isten vagy istenek a teremtő,
féltek tőle valamilyen fokon: istenfélőkké váltak.
Góg A.: Nem biztos, hogy a vallás nem akarta vagy
nem tudta az okot jobban megmagyarázni az isten a legjobb magyarázat.
Kiss L.: Ezek után nézzük meg azt, hogy ezzel a titokkal
és csodával mire jutott a filozófia. Először azt kérdezném: Ha valami
titok és csoda, akkor az vajon felfogható-e, elérhető-e emberi ésszel?
Vagy az az emberi ész számára végtelen távolságban van? Az emberi
ész hatótávolságán túl van? Másképp kérdezve: Megválaszolható-e egyáltalán
az ilyenfajta kérdés?
Schleer A.: Az ilyen kérdések egyáltalán nem válaszolhatók
meg.
Kiss L.: Emlékezzünk vissza az egykori görög gondolkodók
esetére. Mit is csináltak ők tulajdonképpen? Bizonyos fajtájú kérdésekre
ők nem fogadták el a vallás válaszát. Részletezni kezdték a világ
szerkezetének és működésének, sőt a keletkezésének a kérdéseit. És
voltak olyan válaszaik is, amelyek igen sokáig helytállóak voltak
tudományosan...
Ildzsa Zs.: Ezekből alakultak ki a tudományok...
Kiss L.: Zsolti ismét kitalálta, mit akartam mondani
ezután. Tehát amelyik kérdés megválaszolható lett, az kikerült a filozófia
köréből. A hajdani görög gondolkodók után sokáig csak az istennel
kapcsolatban elmélkedhettek a gondolkodók. Később, a vallás szorító
bilincseit levetve nagy lendületet vett a gondolkodás, sok mindenről
lehetett és kellett gondolkodni. Ezzel a filozófia mellett a tudományok
is fejlődtek, sőt egyre újabbak alakultak.
Lássuk most a filozófia meghatározását. A tankönyvek szerint
a filozófia a bölcsesség szeretete. Schleer Andris szerint
a filozófia a dolgok megvilágítása több oldalról, illetve ilyen fajtájú
elmélkedés. Én két meghatározáskísérletet mondanék. Egy könnyebbet:
a filozófia a világ általános elmélete az adott kor legfőbb kérdései
alapján. És egy nehezebbet: a filozófia a gondolkodás világmegismerő-világértelmező
folyamatának a főszereplője és egyben a rendezője. Ennek a másodiknak
a magyarázatául: a filozófia mindig elöl jár az új kérdések feltevésében,
tehát a főszereplő de a válaszokat össze is rendezi, mert végső
soron ezek a válaszok mindig a világ egészével kapcsolatosak. Hogy
ez még világosabb legyen, keressünk egy hétköznapi példát, ahol a
filozófia szerepéhez hasonlóval találkozunk. Az emberpalánta a megszületésétől
fogva ismerkedik a világgal, méghozzá úgy, hogy mindig új irányokba
fordul az érdeklődése, mindig mások az őt leginkább foglalkoztató
kérdések a mama kezétől vagy a konyhaszekrény fiókjainak tartalmától
a barátságig és a szerelemig. De egyvalami, mégpedig az értelme mindig
ugyanazt teszi a világgal ismerkedés során: részt vesz ebben az ismerkedési
folyamatban főszereplőként és irányítja is azt. Nos, valami hasonlót
tesz a filozófia az emberiségnek a világgal való ismerkedési folyamatánál
az ember történelme során. Az eddig elmondottak alapján kíváncsi vagyok
a véleményetekre arról, hogy mi lehet a vallás vagy a filozófia értelme
és haszna.
Ildzsa Zs.: A vallástól segítség lehet az, hogy aki
már magában nem hisz, az hisz Istenben.
Góg A.: Vagy a vallás megmagyarázza az embereknek
az egyébként nem érthető dolgokat.
Ildzsa Zs.: A filozófia segíti a tudományok bővülését
és esetleg új tudományok kialakulását is.
Vígh D.: A filozófia megpróbálja megmagyarázni a
megmagyarázhatatlant, ezzel segíti a tudományokat. A vallás pedig
nem próbálja megmagyarázni ezt, hanem az istennek tulajdonítja.
Összefoglaló jellegű utolsó beszélgetés
Kiss L.: A múlt óra után Cselényi Eszti azt
mondta, hogy a végtelenről szívesen beszélgetne még...
Schleer A.: A végtelen térben és időben is végtelen...
Tibori G.: Az időrésről is beszélhetnénk. Az valami
olyasmi, mint például a gömbvillám: az emberek nem tudják rá a magyarázatot.
Valami időeltolódás: az egyik helyen pár órának tűnik egy perc.
Kalmár P.: Lehetne beszélni az űrlényekről is, vannak-e.
Robotka T.: Azon is el lehetne filózni, hogy a halál
után mi van. Tehát hogy akkor vége mindennek?
Kalmár P.: Eddig ezekre a kérdésekre még nem született
válasz...
Schleer A.: Nem is fog...
Kalmár P.: Értelmes és lehetséges válasz, hivatalos
válasz. Ezeket keresi a filozófia.
Schleer A.: De a filozófiában felmerülnek olyan kérdések
is, amelyekre sosem tudjuk meg a választ. Például, hogy mi van a világűr
végén, vagy mi van a halál után. Ezekre logikailag nem lehet választ
adni, más válasz meg nem képzelhető el.
Kiss L.: Mindezzel most ti illusztráljátok azt, hogy
végső soron a vallás és a filozófia által felvetett kérdések jó része
megválaszolhatatlan, mert túl van az emberi értelem lőtávolságán.
Ildzsa Zs.: A tudomány vagy a filozófia az értelmes
kérdésekre tud csak válaszolni. Például a régi görög filozófusok a
Földről gondolkodtak ez értelmes kérdés, nem olyan, mint az, hogy
hol van a világűr vége.
Kiss L.: Tehát amire nem lehet válaszolni, az nem
értelmes kérdés?
Ildzsa Zs.: Az nem értelmes kérdés.
Cselényi E.: Az egykori görögök kérdései a Földről
akkor legalább annyira nehezek voltak, mint ma az, hogy hol van a
világűr vége. Mert azokat a dolgokat sem tudták könnyen elképzelni
az emberek abban a korban.
Kalmár P.: Vannak olyan kérdések, amelyeket jól meg
lehet válaszolni, vannak, amelyeket csak nagyjából és vannak olyanok,
amelyekre egyáltalán nincs válasz, mert elképzelhetetlen.
Schleer A.: Szerintem kevésbé van értelmetlen kérdés,
mint értelmetlen válasz.
Kiss L.: A filozófusok tehát olyan emberek, akik
mindig értelmetlen kérdésekre keresnek választ?
Ildzsa Zs.: Nem mindig, csak néha... (Nevetés.)
Kiss L.: Nézzük most egy kicsit a halál kérdését.
Schleer A.: Szerintem az ember elalszik és kész.
Kiss L.: És az emberben az a bizonyos lélek?!
Vígh D.: A test... csak egy... adott formája a léleknek.
Kiss L.: Felvetek egy másik kérdést. Vámos Tibor
professzor úr egyik írásában olvastam, hogy az ember szerkesztett
már olyan gépet, amely képes volt sakkban megverni egy világbajnokot
is. Erről mi a véleményetek? Az ember által alkotott gép okosabb,
jobban tud gondolkodni, mint az ember?!
Vígh D.: Szerintem nincs olyan, hogy gondolkodó gép.
Az csak egy mesterséges intelligencia, amelyben rengeteg adat van.
Kiss L.: Egyáltalán a számítógépfélék nem gondolkodó
gépek? Gondolkodás alatt te mást értesz, mint különböző számítási
és egyéb műveletek elvégzését?
Vígh D.: A gép nem tudja eldönteni, hogy mi a jó
és a rossz...
Kiss L.: Egy-egy lépés megtételekor nem kell döntenie
a gépnek?
Vígh D.: De az úgy van betáplálva, sok lehetséges
variáció.
Kiss L.: Minden lehetséges variáció be van táplálva?
Ildzsa Zs.: A gép azért tudja legyőzni az embert,
mert több ember tudása van beletáplálva... (Többen: igen...)
és a gép kiválasztja a lehető legjobb lépést. Míg az embernél csak
egy személy tudása szerepel.
Cselényi E.: A gép a lehetséges variációk mindegyikére
jobban emlékszik, mint az ember, ezért tud pontosabban reagálni.
Kalmár P.: És gyorsabban tudja átgondolni az egyes
helyzeteket...
Vígh D.: A gép csak azt tudja, amit az embertől kapott.
Ildzsa Zs.: Az ember tökéletesebb gépet készíthet
magánál.
Kiss L.: Egyes szerzők különböző műfajú művekben
már régóta figyelmeztetnek arra, hogy ez veszélyes lehet az ember
számára. Szerinted ez mennyire jogos, mennyire lehet élő veszély?
Ildzsa Zs.: Nem tartom elképzelhetőnek a veszélyt.
Mert egy gépet mindig meg lehet semmisíteni.
Kiss L.: Még egy téma, szintén ebből a professzori
írásból: az a bizonyos klónozás... (Igen nagy felélénkülés.)
Mondanék erre egy fantáziapéldát. Egy házaspár elmegy ama klónozóba,
és megrendeli magának a következők klónozását: kérnek egy szőke csemetét
jövendő hegedűművésznek, egy másik szőkét matematikusnak, egy feketét
pedig súlyemelő bajnoknak, és mindhárom fiú legyen. Mi erről a véleményetek?
Lehetséges lesz ez? És jó lesz ez?
Kalmár P.: Ez valahol jó is lehet, meg valahol rossz
is. Mert ha mondjuk mindenki matematikust kér, akkor abból rengeteg
lesz.
Kiss L.: De azt is lehet majd szabályozni, hogy mostantól
bizonyos ideig nem kérhetnek matematikust, mert abból már túl sok
van...
Kalmár P.: És ha mondjuk szükség van terminátorfajta
emberekre, akkor az így talán biztosítható.
Kiss L.: De így, hogy belenyúlunk abba, amit a természet
alkotott, belekavarunk az átörökítő anyagok menetrendjébe?!
Schleer A.: Ez a klónozás, ha például tudósokat klónozunk,
akkor nem lehet olyan rossz, de ha mondjuk katonákat...
Góg A.: Egyáltalán nincs szükség rá.
Kiss L.: De ha ez mégis menni fog, mert egyeseknek
nagyon jól jövedelmez majd, mint például a kábítószerüzlet ma?
Góg A.: Meg kell próbálni megakadályozni...
Ildzsa Zs.: Ha elkezdik, már nem lehet tenni ellene
semmit.
Köszönöm szépen a mostani és a többi alkalommal való közreműködéseteket
és az okos gondolataitokat.
*A három foglalkozás lehetőséget adott a filozófia kialakulásának,
továbbá mibenlétének kissé részletesebb felvázolására és megvitatására.
Tizenhárom év körüliekről lévén szó, a témakör bonyolultsága helyett
egyértelműen az érdekességre és izgalmasságra, ezzel a fantázia megmozgatására
helyezhettem a hangsúlyt. A rendkívül jófejű gyerekekkel teletűzdelt
osztály így kifejezetten élvezte az órákat.
Legfőbb tanulságnak azt tartom, hogy igenis érdemes minél fiatalabb
korosztályúakkal elkezdeni a közös filozofálást és ezzel párhuzamosan
a filozófiának mint különleges, de a mindennapi életben is hasznosítható
gondolkodásfajtának a bemutatását.
Az órákat vezettte, az ott elhangzottakat rögzítette
és szerkesztette: Kiss László