Rendhagyó filozófiaórák

Az Új Pedagógiai Szemle Szerkesztősége 1997. decemberi számában összeállítást közölt a filozófia iskolai oktatásának néhány problémájáról. Ennek szerkesztése során határoztuk el, hogy 1998-ban folytatjuk a témát. Ez a szándékunk összekapcsolódott egy másik törekvésünkkel, nevezetesen azzal, hogy bemutassuk a jelen problémáival való iskolai foglalkozás lehetséges formáit, megvalósítási lehetőségeit.

Kiss László, aki hosszabb ideje próbálkozik rendhagyó filozófiaórák tartásával, felajánlotta, hogy rendelkezésünkre bocsátja néhány általa tartott olyan iskolai óra írásos jegyzőkönyvét, amely példát szolgáltat arra, milyen módon lehet világunk problémáiról beszélni az iskolában. Az órarészletek jól mutatják, milyen elemi igény van a mai diákokban az embernek a világban, a társadalomban elfoglalt helyével, az emberek közötti viszonyokkal, a társadalmi változási folyamatokkal kapcsolatban felmerülő sokféle kérdés megvitatása iránt. A most bevezetés előtt álló Nemzeti alaptanterv Ember és társadalom műveltségterülete ugyan kínál bizonyos lehetőségeket ezeknek az igényeknek a kielégítésére, de úgy tűnik, hogy a pedagógusok döntő hányada – ismeretek, pedagógiai minták hiánya folytán – nem vagy csak nagyon nehezen vállalkozik ezeknek a kérdéseknek iskolai keretek közötti megtárgyalására.

Az itt következő két tanórarészlet után következő vita keretében elsősorban arról beszélgettünk a hazai tudomány néhány jeles szakértőjével, hogy a filozófia oktatása milyen lehetőségeket kínál a diákok világértelmezés iránti igényeinek kielégítésére, és arra is szeretnénk választ keresni, milyen társadalomtudományi ismereteket s főleg milyen módon kellene közvetítenie az iskolának annak érdekében, hogy segítse a diákokat a jelennel, a mindennapi lét kérdéseivel kapcsolatban felmerülő kérdéseik megválaszolásában.

Mi a filozófia?¹

Sok szeretettel üdvözlöm mindannyiukat, kedves lányok és fiúk. Kiss László vagyok, filozófiával és történelemmel foglalkozom, egyelőre még nem profiként.

A mai összejövetelünk témája a filozófia. Előre kell bocsátanom, hogy különleges vállalkozás az a szándék, hogy egyetlen alkalommal bemutassuk a filozófiát, méghozzá úgy, hogy a dupla óra egyben beszélgető-vitatkozó jellegű is legyen. De ha az osztály igen értelmes tagokból áll... mert én így hallottam... Jól tudom ezt? (Igen, igen...) Nos, akkor biztosan menni fog a dolog. Ugye, tanulnak már filozófiát?

– Tanítanak – hangzik hátulról – heti kétszer egy órában.

– Kiss L.: Akkor ennek apropóján kérdezhetnék-e néhány...

– Nem! – szólal meg ugyanaz a diák.

– Kiss L.: Kösz, akkor egy aktív résztvevő már biztosan lesz. Van-e valaki az osztályban, akinek – Isten bocsássa meg a bűnét – kedvenc tantárgyai közé sorolható a filozófia? (Nevetés, jelentkező nincs.) Megvédem, ha meg akarják verni, vagy együtt futunk és én leszek hátul, hogy engem üssenek. (Így sincs jelentkező.) Akkor nem könnyű kísérletnek leszünk résztvevői. Utolsó, bevezető kérdésem, hogy van-e idáig olyan megfogalmazható kérdésük, amelyre a mai alkalommal várnának választ?

– Nincs.

– Illetve az eddigi szereplőtől: Az a kérdés, hogy van-e kérdés.

– Kiss L.: Igen, tulajdonképpen.

– Ugyanő: Csak kérdésünk van.

– Kiss L.: Egyet kérnék szépen ezekből és a nevét, ha most már kérdezhetném.

– Azt most még nem. Egyébként állandó kérdés, vitakérdés filozófiaórákon Isten léte és nemléte, az élet értelme és célja...

– Egy lány: Van-e élet a halál után...

– A főszereplő: Van-e élet a halál után és a halál előtt...

– Kiss L.: Nagyon jó. Nem lököttek a gyerekek, sőt humorérzékük is van. (Hangos kuncogás hallik.)

– Ismét a főszereplő: Körülbelül ilyen típusú kérdéseink vannak. Meg most a legutolsó történelemórán összevetettük a kommunizmust és a nácizmust. A filozófiaórán mintegy reakció az elhangzottakra a sok kérdés. A filozófiatanár elmond valamit, amiről nekünk eszünkbe jut valami hasonló vagy egészen más. Például az egykori görög filozófusoknál, akiknek kilencven százaléka homokos volt, ott fantasztikus kérdéseink voltak. (Élénk reagálás.)

– Kiss L.: Nagyon jó – és erre így tényleg kevés egy dupla óra...

– Ugyanő: Így tesszük fel a kérdéseinket, és ebből a végére megszületik valami konklúzió. Szóval ennyit a kérdésekről.

– Kiss L.: Köszönöm szépen, nagyon tetszik nekem a dolog. Lépjünk tovább. A filozófia meghatározása a tankönyvek szerint...

– Az osztály szinte kórusban: ...a bölcsesség szeretete.

– Kiss L.: Lássunk további meghatározásokat. SH-atlasz sorozat, Filozófia című kötet (München, 1991, Budapest, 1993, 11. p.): „Hogy mi a filozófia? Erre a kérdésre nincs egyértelmű fogalmi válasz, mert a filozófia önmagát határozza meg gyakorlásának módjával.” Hogy értsük ezt?

– Ismét a főszereplő: Én ezt úgy értelmezném, hogy például azt, mi a biciklizés, úgy lehet meghatározni: felülök a biciklire és hajtom. Önmagukkal tehát nem tudom megmagyarázni a dolgokat – így a filozófiát sem lehet azzal, hogy a bölcsesség szeretete. A felolvasottak az én számomra azt mondják, hogy ahány filozófus, annyiféleképpen lehet filozofálni, következésképp annyiféle meghatározása lehet a filozófiának.

– Kiss L.: Még egy idézet. Arno Anzenbacher (Mainz): Bevezetés a filozófiába (1991, München): „A filozófia az egészként fölfogott tapasztalati valóság lehetőségének feltételeit kutató kritikai észtudomány.” – Mit szólnak ehhez a meghatározáshoz? (Nagy csönd.) Most az a kérdés: Miért nehéz a filozófia meghatározása?

– Visky Enikő: Mert sok mindennel foglalkozik és átfogó módon. Sőt, belőle alakultak ki az egyes tudományok is.

– Kiss L.: Igen, ez így nagyon jó az egyik nézőpontból. A filozófia definiálása nehézségének illusztrálására mondok néhány példát. Barátság, szerelem, politika... Könnyű ezeket meghatározni?

– A főszereplő: A szerelmet én nagyon szívesen meghatározom. A szeretett személy iránt érzett, teljes odaadásban megnyilvánuló, nemi vonzalmon alapuló érzelem. De ha megengedi a tanár úr, szavak nélkül is definiálnám. (Egy üres papírlapot vesz elő.) Az ember mindig törekszik a nagy egész elérésére. A papírlap a nagy egész, a beteljesülés. (Tépegeti a papírlapot, hosszában kettétépi, cikcakkos vonalban.) Na, most az ember alapvetően így érzi magát – mutatja fel az egyik fél lapot. (Meglehetős derültség.) Van egy másik ember, aki meg így érzi magát – mutatja fel a másik fél lapot. – A kettő nem ugyanolyan, sőt teljesen különböző. De a kettő együtt a nagy egész, a beteljesülés.

– Kiss L.: Tényleg nem hülyegyerek, már bocsánat. Nem akarja a nevét megmondani?

– Ezek után már megmondom: Tóth Mihály.

– Kiss L.: Keresztkérdés: Mi a kedvenc tantárgya? – Még nem tudni ... sajátmaga? ... Egyébként ez így tökéletes szerelemdefiníció volt. Mármost ami a barátság, a szerelem vagy a politika példáját illeti, azokat azért hoztam szóba, mert valamiben hasonlóak a filozófiához. Bizonyos viszonyról van szó náluk: a barátságnál és a szerelemnél két ember között, a politikánál sok ember között lévőről. Nos, szerintem a filozófia is egyfajta viszonnyal foglalkozik, mégpedig egy kettős viszonnyal: az ember-világ, ezen belül az emberi gondolkodás-világ viszonnyal. És ez sokkal bonyolultabb, mint a barátság, a szerelem vagy a politika alapjául szolgáló viszony. Ezért nehezebb jóval a filozófia meghatározása is. És még valamit ehhez. Itt van ez a zsebóra. Elölről nézve egészen más képet mutat, mint hátulról. A zsebórához képest a világ egésze ugye, jóval bonyolultabb. Így azt ahány oldalról, ahány filozófusi nézőpontból nézzük, annyiféle képet alkothatunk róla. Ezután egy idézet következzen a filozófia mai gyakorlati hasznosíthatóságáról. Rádiós beszélgetés 1993-ból A filozófia sorsa címmel. Tamás Gáspár Miklós filozófus mondja ott: „...a filozófia szakokon világszerte túljelentkezés van, a filozófia szakon végzettekről az Economist (világhírű angol gazdasági szaklap) 1986-ban statisztikát jelentetett meg: filozófiai diplomával a bankszakmában jobban el lehet helyezkedni, mint közgazdasági vagy pénzügyi diplomával.”

– Mert? – kérdezi Tóth Mihály. Persze – folytatja –, hiszen aki filozófiával foglalkozik évekig, annak sokkal komplexebb lesz a gondolkodása, sokkal jobban fogja látni az összefüggéseket, mint az, aki például matematikát vagy marketinget tanul...

– Visky Enikő: A filozófia széles látókört ad – és ez a bankszakmában is fontos...

– Kiss L.: Van-e kérdése valakinek az eddigiek kapcsán? – Ha nincs, a részletekbe merülést kezdjük egy egyszerű s hétköznapi példával. Ez a kifejezés, hogy filózik, ismerős mindenkinek. Mondjuk Kovács Kriszta azon filózik, hogy miért hagyta el őt a barátja. (Némi felélénkülés támad az osztályban.)

– Visky Enikő folytatja a dolgot: Ennek sokféle oka lehet... Kovács Kriszta ezeken sokat filózhat...

– Kiss L.: Nos, ha a filózás annyit jelent, hogy sok összetevőből álló kérdésen gondolkodunk, akkor most filózzunk mi is egy kicsit: a világ működéséről és egyáltalán a létezéséről, de még mindig hétköznapi példákkal. Ha megvágom az ujjam, összeforr?

– Tóth Mihály: Igen.

– Kiss L.: És honnan tudja az ujjam, hogy neki össze kell forrnia?

– Tóth Mihály: Nem az ujjam tudja, hanem a fehérjeszintézis. Be van írva a DNS-ébe. (Nagyfokú élénkség).

– Kiss L.: És az honnan tudja?

– Tóth Mihály: A DNS honnan tudja? Erre jelen pillanatban sem a biológusok, sem a filozófusok, senki nem tudja a választ.

– Kiss L.: Továbblépve: a virág szirma nappalra kinyílik, éjszakára becsukódik. Honnan tudja, hogy ezt kell tennie? A költöző madarak miért költöznek oda és vissza? (Reagálások több oldalról, miközben kicsöngetnek. – Ösztön, öröklődött magatartásforma... –

(folytatás a szünet után)

– Kiss L.: Ott tartottunk, hogy kerestük az okát a megvágott ujj összeforrásának, a virágszirom kinyílásának-összecsukódásának, a költöző madarak költözésének. Még egyetlen példa: a bolygók honnan tudják, hogy nekik keringeniük kell és hogyan? – Itt nincsenek gének...

– Benkő Tibor: Isten irányítja őket. (Hangos és hosszas hahota.)

– Kiss L.: Csodálkozom a nevetésen. Hívő?

– Benkő Tibor: Igen. (Még hangosabb hahota.) (Kiderül, hogy nem hívő: bevitt engem az erdőbe.)

– Tóth Mihály: Az én véleményem az, hogy semmiféle isten nem irányít...

– Benkő Tibor: Dehogynem...

– Tóth Mihály.: ...a bolygók valamilyen mozgást kell hogy végezzenek, mert minden mozgásban van...

– Erika (vezetéknév nélkül óhajtja): Én biztos vagyok benne, hogy van valamilyen felsőbb hatalom, teremtő erő... nem feltétlenül Isten, de én hiszek benne. Mert akármelyik vallást nézzük, abban mindegyikük megegyezik, hogy a világ nem önmagától keletkezett – és hogy van valami felsőbb intelligencia...

– Tóth Mihály: Ha a teremtő erő teremtette és irányítja ezeket, akkor a teremtő erőt mi teremtette és mi irányítja...

– Erika: Az öröktől fogva létezik...

– Tóth Mihály: Jaj! És az örök, az mi?

– Erika: Azt nem tudni...

– Tóth Mihály: Ezek szerint azt sem tudjuk, hogy mi az az örök, hol létezik az, aki vagy ami létezik... létezik-e... Mi a bizonyíték arra, hogy ő létezik és teremt?

– Erika: Én nem tudok erre bizonyítékot, de te sem tudsz arra bizonyítékot, hogy nincsen... (Erre nincs válasz, csak a csönd.)

– Kiss L.: Köszönöm: egy-egy az állás – kommentálom. Van-e még más vélemény?

– Visky Enikő: Arra sincs bizonyíték, hogy egy szakállas ember teremtette a világot – és mégis sokan hisznek istenben.

– Kiss L.: Igen. Tehát akkor most istenről volt szó, miről még? Teremtő erőről, felsőbb hatalomról, felsőbb intelligenciáról. Mármost az iménti példákat, többek között a bolygókat azért hoztam fel, mert úgy tűnik, a világ minden egyes része tudja a maga dolgát és teszi is – a világ egésze is önmagától működik. Azt is mondhatjuk: „ahogy a nagykönyvben meg van írva”. De hol van az a „nagykönyv”? Ki írta azt meg? Mikor és miért? Ember számára megfejthető-e, ami abba bele van írva?

Vagyis én most ugyanazt járom körül, mint az előbbi vitatkozók, csak más szavakkal. Nos tehát: amit a filozófia vizsgál, annak a megfejtése többnyire... úgy fogalmaznám, hogy az emberi ész hatótávolságán, lőtávolságán túl van, valahol a végtelenben. Mert a filozófiai kérdések legtöbbje annyira bonyolult, összetett.

Nézzük ezt egy rövid történeti visszapillantással. Úgy gondolom, az első nagy kérdés az volt az ember – vagy elődje – számára, lejöjjön-e a fáról vagy ne. Vagy fordítva, hogyan alkalmazkodjon új természeti körülményekhez. És ez akkor legalább annyira bonyolult kérdés volt, mint ma például az, hogy van-e Isten vagy nincs. Akkor az ember a természeti jelenségek okára az égben kereste a magyarázatot: ott van az a hatalom, amely ezeket irányítja. Valami ilyen módon alakulhattak ki – előbb a mítoszok, kultuszok, majd a vallás. A vallással pedig az ember számára másképp meg nem magyarázható dolgok végső magyarázata és oka: Isten. A filozófia ezzel szemben nem istennel, hanem valami mással kívánja megmagyarázni a legbonyolultabb dolgokat. És ez a valami más minden filozófiai kérdésben az emberi ész számára nagyon nehezen érzékelhető. Ezért bonyolult és homályos a filozófia válasza, ha tetszik: az egész fogalmazásmódja szemben a valláséval.

– Tóth Mihály: Szerintem az embernek nem volt az filozófiai kérdés, hogy lejöjjön-e a fáról vagy ne. Elfogyott fönt az élelem, le kellett jönnie. Aztán jött az eső, bemenekült a barlangba. Később látta, hogy ha itt piros bogyó hullik el, akkor ebből piros bogyós termésű növény fog nőni. Azt is látta, hogy ha sok eső esik és sokat süt a nap, akkor jobb lesz a termés. Oké, akkor imádkozzunk az Istenhez, hogy essen az eső és süssön a nap. De nem tett fel kérdést. A miért kérdését nem tette fel. Csak az tudja feltenni a miért kérdést, aki tudja rá lehetőleg a saját válaszát. Ott volt később az egyiptomi társadalom, a maga stabil életével – ott kérdeztek. Amíg nincs stabil társadalmi élet, addig nincsenek filozófiai kérdések. Sőt, nem is tettek fel filozófiai kérdéseket, hanem mindjárt magyaráztak. Így csinálták ezt később a görögök is. Kik teszik fel a kérdéseket? Mi. Mert van egy csomó magyarázatunk.

– Kiss L.: De hát a filozófia létrejötte előtt a vallás vajon nem úgy keletkezett, hogy kitalálta magának az ember, miközben sok mindenen spekulált, kérdéseket tett fel magának? Vagy talán lejött az égből a vallás és azt mondta: itt vagyok nektek, emberek, használjatok?!

– Visky Enikő: Amikor az ember őse lejött a fáról, nem hiszem, hogy különösebben gondolkodott volna bármin, amit csinált.

– Tóth Mihály: A vallás nem azért jött létre, mert az ember gondolkodott különböző dogokon. Történelmi tény, Mák Szilvia tanárnő remélem, alátámasztja, a vallás azért jött létre annak idején, mert remek hatalomforrás volt. Miért kellett a fáraónak istentől származónak lennie? – Azért, hogy neki legyen a legnagyobb hatalma.

– Kiss L.: E nekem nagyon tetsző véleményütköztetések után folytatnám a történelmi visszapillantást. A görög természetfilozófia kialakulását ismerik, hiszen tanulták. Az ott felvetett kérdéseket a világ szerkezetének és működésének, továbbá a világ természetének a kérdései szerint csoportosítanám. Mert egyfelől például az őselemek után nyomoztak, másfelől meg az után, hogy mi mozgatja a világot. És ezekkel a kérdésekkel a vallás nem tudott mit kezdeni. Éppen ezért és ezzel alakult ki a filozófia.

(Eközben, mint már többször, azt nehezményezik az ifjak, hogy nem jut elég tér az egyes felvetett kérdések körüljárására. Egyikük ezt így fogalmazza meg: szerintem most vagy filozofálunk, vagy az idővel futunk versenyt. De a kettő együtt nem megy.)

– Kiss L.: Igen, a kritika jogos részét köszönöm. De éppen ezért mondtam azt az elején, hogy ez a dupla óra kísérlet, nem könnyű vállalkozás egyetlen alkalommal bemutatni a filozófia lényegét, történeti illusztrációkkal és a közben felvetődő kérdéseket is a kívánatos részletességgel megvitatni. Ez jó lenne így együtt, de lehetetlen. Mint ahogy a filozófia Isten nélküli világmagyarázó kísérlete is lehetetlent kísértő vállalkozás szerintem.

– Közbeszólás: Egy dolgot járjunk körül, de azt kimerítően.

– Kiss L.: Úgy gondolom, itt most egy dolgot próbálunk meg körüljárni, lehetőségeinkhez képest kimerítően: azt, hogy mi a filozófia. Ennek a nyomvonalán kell tehát folytatnom, akár jó ez, akár nem: méghozzá a történeti visszapillantással. Nos, az európai filozófia számára a megszületése után jó néhány évszázadon át, az úgynevezett középkorban a fő, sőt kötelező témakör Isten és a világ viszonya volt. Szinte kizárólag istenes kérdésekkel foglalkozhattak a filozófusok. Később, a vallás szorító bilincseit egyre inkább levetve, a gondolkodás a gondolkodásról lett a filozófia középponti terepe. Mert nagy ívben lehetett gondolkodni, bizonyára ebből fakadhatott ez. És a mára ugorva: korunkban a filozófia egyik legdivatosabb irányzata a nyelvről, a gondolkodást közvetítő közegről való gondolkodás. Ezek után újra megkérdezném: Mi a filozófia?

– Visky Enikő: A miért kérdésére választ kereső tudomány. Mindenre rákérdez, ami talán egyszerűnek tűnik, és úgy véljük, tudjuk rá a választ, de a filozófia mégis rákérdez. Tehát ami az ember számára egyértelmű kis kora óta, minden fogalomra, amit egyszerűen magyaráztak, a filozófia rákérdez.

– Tóth Mihály: Amire azt mondták, hogy piros, arról megkérdezi, hogy miért piros. Miért hordunk piros zoknit stb.?

– Varga Andrea: Szerintem nem elég az a filozófiai kérdéshez, hogy miért piros a zokni. Ez pofonegyszerű dolog, a filozófia sokkal bonyolultabb dolgokra kérdez rá, amik fontosabbak az ember számára.

– Tóth Mihály: A filozófia az a tudomány, ami csak kérdez, de választ nem ad. Itt van például a szabadság és determináltság kérdése. Ez a filozófia egyik alaptétele. Ezt rengeteg oldalon keresztül tudják magyarázni – és a vége egy nagy kérdőjel.

– Visky Enikő: A filozófia válaszol is, nem csak kérdez. De a dolgot több oldalról járja körül, átfogó választ keres, továbbá egy-egy feltett kérdésre több lehetséges választ is elfogad.

– Tóth Mihály: Ha több lehetséges válasz van, akkor melyik az igazi?

– Kiss L.: Feltétlenül kell a filozófiának az egyetlen igazi válasz? Továbbá: amikor a hajdani görög filozófusok azt kutatták, hányféle őselemből áll a világ, akkor ők vajon csak kérdezték ezt vagy megpróbáltak válaszolni is a kérdésre?

– Tóth Mihály: Pontosan kimondta a tanár úr, hogy a választ csak megpróbálták megadni.

– Kiss L.: Bocsánat, de az, hogy csak kérdeztek, vagy hogy választ is próbáltak adni – nos, ez olyan különbség, mint mondjuk az apáca és a fapálca közötti.

– Benkő Tibor: Ezt az apácást még nem hallottam...

– Tóth Mihály: De most szétbontotta a filozófia tudományát egyes emberekre.

– Kiss L.: Ez talán mégsem egészen így van. Enikő azt mondta, hogy a filozófiából alakultak ki az egyes tudományok. Vagyis: a görögök például olyan kérdésekre kerestek választ, hogy milyen elemekből áll a világ, és amikor már sok és sokféle válasz állt rendelkezésre erről a kérdéskörről, akkor ebből kialakult a fizika tudománya. Azt is mondhatnám, hogy amilyen mértékben meg lehet válaszolni konkrétan is az idők, a filozófiai elmélkedések során egy-egy kérdést, annak megfelelően kívánja átadni azt a kérdést a filozófia valamely tudománynak, és keres magának helyette más, megválaszolhatatlannak vagy nagyon nehezen megválaszolhatónak látszó kérdést.

Mindezek alapján én a filozófiát úgy próbálnám meghatározni, hogy az az ember világmegismerő és világértelmező törekvése folyamatának a főszereplője és egyben rendezője is. Ezt hadd illusztráljam egy példával. Az egyes ember megszületésétől fogva ismerkedik a világgal: mind tágabb sugarú körben érdeklődik és kérdez, mindig mások az őt izgató fő kérdések. De eközben az értelme mindig ugyanazt teszi: egyfelől részt vesz ebben az ismerkedési folyamatban, másfelől pedig összefogja és irányítja azt. Nos, az embernek mint gondolkodó lénynek az őt körülvevő világgal való ismerkedési folyamatában szerintem valami hasonló szerepe van a filozófiának.

Befejezésül szeretnék mondani még egy példát, a hajdani görögök válaszkeresése kapcsán. Egykor Démokritosz és Leukipposz a filozofáló kérdésfeltevéseik nyomán eljutottak oda, hogy a világ egészen apró, tovább már nem osztható részekből, azaz atomokból áll. Ez a kizárólag gondolkodással, tehát mindenfajta technikai és egyéb segítség nélkül megtalált válasz sok évszázadon át megfelelőnek bizonyult, így a fizikában tudományos tétel volt. Hiszen igen sok évvel Démokritoszék után jöttek csak rá mások, most már fizikusok, hogy az atomok tovább is oszthatók.

Közben már elég régen kicsengettek. Több időt nem vehetek el a szünetjükből. Köszönöm az együttműködésüket.

Összegzésül

A filozófia széles ívű és történetiségében is illusztrált megvitatva bemutatása egyetlen dupla óra keretében csak zsúfolt anyaggal, valamint helyenként távirati stílussal volt megvalósítható. A próbálkozás végső kicsengése számomra az, hogy az érdeklődőbb diákoknak van igényük a filozófiai kérdések körüljárására, és ezt sok közös „csemegézésre” lehet használni, például az adott osztály esetében heti 2ö1filozófiaórával, meg talán néhány filozofáló történelemórával.

Mi a filozófia?²

– Kiss László: Azt hallottam, nagyon értelmes osztály vagytok... (Zajos igenlés...) Nos, akkor vállalkozzunk együtt valami különlegesre: járjuk körül azt a kérdést, mi a filozófia. Onnan induljunk ki, hogyan alakult ki a vallás, majd a filozófia Európában. De vajon miért mondtam azt, hogy Európában?

– Ildzsa Zsolt: Mert máshol ez másképp történhetett, mint itt.

– Kiss L.: Igen, nagyon jó. Ki tudna mondani valamit arról, hogy mi lehet a filozófia?

– Schleer András: A dolgok megvilágítása, megnézése több oldalról – ilyenfajta gondolkodás, elmélkedés.

– Kiss L.: A filozófia meghatározása a tankönyvek szerint: a bölcsesség szeretete. De mi a bölcsesség? És ki a bölcs ember?

– Tibori Gergő: A bölcs ember az, aki tudja, hogy mikor mit kell cselekedni.

– Kalmár Péter: Aki járatos a kor nagy kérdéseiben.

– Merész Laura: Aki többet tud az átlagembernél, de nem tud mindent.

– Kiss L.: De vajon lehet-e mindent tudni?

– Merész L.: Nem lehet mindent tudni...

– Schleer A.: Az ember nem tud mindent megtanulni, bármilyen okos is, mert sokkal többet nem tud, mint tud. Ez mindig így volt.

– Kiss L.: Ezután lássuk, miféle nehéz kérdések vették körül az embert az ősidőktől, amelyekkel birkóznia kellett az értelmének.

Ha igaz az, hogy a majmoktól származunk, akkor az első nagy korkérdés (Kalmár Péterre utalva), hogy a fáról... kórusban az osztály: lejöjjünk vagy ne. – És a válasz a „korkérdésre”: egyesek fenn maradtak, mások meg lejöttek. Vajon kik jártak jobban: akik fenn maradtak vagy akik lejöttek?

– Ildzsa Zs.: Az ember járt jobban, mert meghódította a Földet.

– Kiss L.: Azt mondjuk az emberről, hogy értelmes lény. A fáról lejövetel óta mindig okosabbak lettünk? Ez egy folyamat?

– Schleer A.: Nem, ugyanolyan okosak voltunk régen is, mint ma, csak az ismereteink voltak kevesebbek.

– Kiss L.: A fáról lejövetel milyen változásokat hozott az ember értelme számára?

– Kalmár P.: Onnan kezdve sok mindenen kellett gondolkodni, amin azelőtt még nem kellett.

– Kiss L.: Részletezzük ezt egy kicsit. Például a lakóhelyválasztás vagy -készítés, szerszámok készítése. De az égen látható jelenségek és az égitestek is egyre jobban érdekelhették őseinket. Így lassanként a természeti jelenségek okait is az égi dolgoknál kezdték keresni...

– Ildzsa Zs.: Ez vezetett a vallás kialakulásához.

– Kiss L.: Igen, nagyon jó. Az embernek vajon milyen tulajdonságaihoz voltak kapcsolhatók mindezek?

– Tóth Ildikó: Kíváncsiság...

– Merész L.: Félelem...

– Kiss L.: További tulajdonságok még szerintem: a fantázia és az értelem. Most keressünk olyan példákat őseink életében, ahol ezek a tulajdonságok szóba jöhettek, és amely példák a vallás kialakulásával is összefüggésben lehettek. A barlangrajzok például...

– Tóth I.: Előre felrajzolták a vadat, amit el akartak ejteni, ez varázslás volt, hogy sikeres legyen a vadászat...

– Merész L.: És ha nem ejtették el a vadat, akkor úgy gondolták, hogy az istenek nem fogadták el a varázslást – ezért elkezdték az egészet elölről.

– Kiss L.: Más példa. Később, a földművelő életmód korában is volt a barlangok falára rajzoláshoz hasonló. Ekkor nem a vadászszerencse, hanem a jó termés érdekében csináltak valamit...

– Robotka Tamás: Áldozatokat mutattak be.

– Kiss L.: Vegyük sorra ezután azokat a kérdéseket, amelyek az ember értelmét foglalkoztatták, és amelyekre a vallás próbált választ adni: természeti jelenségek oka, vadászszerencse, jó termés, és soroljuk még ide a születés és a halál eseményét is. Ezek mind bonyolult kérdések voltak őseink számára.

Most egy nagyot lépjünk előre az európai ember történetében: Kr. e. 600 táján Görögországban sok olyan új kérdés vetődött fel, amelyekkel nem tudott mit kezdeni a vallás. Miféle kérdések voltak ezek? – A világ létrejöttével, működésével és szerkezeti felépítésével kapcsolatosak. (Az órán ezek részletezése következett, filozófusok megnevezésével együtt.)

Szerintetek mit mondott mindezekről a görögök vallása? – Többen: ellenezte... Most másképp kérdezem: mit tudtak mondani az embereket foglalkoztató kérdésekről a vallások? – Nem eleget. Ezért és ebből kiindulva született meg az európai filozófia, annak is az első szakasza, a természetfilozófia, amely a természet kérdéseivel foglalkozott. Nézzünk meg egy olyan korabeli filozófusi gondolatot, amely kifejezetten vallásellenes: Anaximandrosz szerint a világok nem teremtés útján jöttek létre, hanem kifejlődnek. – A vallás erre...

– Ildzsa Zs.: Büntetéssel reagált...

– Kiss L.: Igen. Kr. e. 440 táján Athénban hoztak egy olyan törvényt, hogy felelősségre vonhatók és megbüntethetők azok, akik nem gyakorolják a vallást, hanem helyette elméleteket állítanak fel az égi dolgokról. Az első óra befejezéseképpen megkérdezném: Eléggé érdekes volt-e a számotokra, ami itt elhangzott?

– Többen: Igen...

– Kiss L.: És mennyire volt bonyolult?

– Kórusban: Semennyire.

Az előző órán szerepelt néhány okos diák gondolatának felelevenítése után Schleer András egyik állításának megvitatása: „Nem vagyunk okosabbak, mint a régi időkben, csak az ismereteink bővültek.”

– Kalmár P.: Andrisnak annyiban igaza lehet, hogy az agyunknak csak egy részét használtuk akkor valószínűleg.

– Góg Angéla: Az őseinknek a szerszámaik elkészítéséhez gondolkodniuk is kellett, ezzel nemcsak az ismereteik bővültek, hanem okosabbak is lettek.

– Tibori G.: Az akkori embereknek még kisebb volt az agyuk, a folyamatos gondolkodással mindig nagyobb lett az agy térfogata, de egyre jobban tudtuk használni is az agyunkat a gondolkodásra.

– Ildzsa Zs.: Szerintem okosabbak lettünk. És amit akkor tudtak, még most is tudjuk – vagy ha nem, azért nem, mert már nincs rá szükségünk.

– Robotka T.: Még mindig nem tudjuk, hogy az ókori piramisokat hogy csinálták. Tehát lehet, hogy az akkoriak okosabbak voltak.

– Merész L.: Az ókori ember sosem gondolkodott olyanokon, amiken mi gondolkodunk, tehát csak okosodunk mindig.

– Cselényi Eszter: Lehet, hogy meg tudták volna csinálni azokat, amiket mi megcsinálunk, de nem volt rájuk szükségük. Tehát nem biztos, hogy mi most okosabbak vagyunk.

– Kiss L.: Professzor Úr! Tessék reagálni az elmondottakra röviden!

– Schleer A.: Ne menjünk vissza az őskorig, csak az ókorig. Az ókori Görögországban nézzük a gondolkodókat. Tanultuk földrajzból, hogyan mérte meg Erasztosztenész a Föld átmérőjét – ez egy mai embernek eszébe sem jutna. (Élénkség az osztályban.)

– Kiss L.: Köszönöm a részvételt ebben a szellemi párbajban. Most az okos dolgoktól forduljunk a szép dolgok felé. A barátságra vagy a szerelemre gondolok, és arra, hogy ezek lényege – főleg a szerelemé – titoknak és csodának mondható. Hiszen megmagyarázni nemigen tudjuk, hogy mi az. (Ezek részletezése következik, az osztályból választott személyes példákkal, élénk reagálással.)

További példák a titokra és csodára, most már a világ működése kapcsán: a megvágott ujj összeforrása, a virág szirmának nyitása-csukása, a költöző madarak költözése, a bolygók keringése stb.

– Kiss L.: Mindez miért és hogyan? Ha a világ minden kis része és a világ egésze úgy működik, „ahogy az a nagykönyvben meg van írva” – akkor hol van az a „nagykönyv”, ki írta meg azt és miért? A felsorolt példák esetén tudunk ugyan magyarázatot az okra, de csak egy bizonyos pontig. Azon túl nem jutunk, a végső ok titok és csoda. De ide, a titkok közé sorolható a születés, a halál, a sors kérdése is. Nézzük, mire jutott ezzel a vallás és a filozófia. A barlangrajzokat vagy az áldozatok bemutatását felfoghatjuk úgy is, mint valamifajta vallásos megfejtési kísérletét ennek a titoknak és csodának.

Mármost a vallás által a világról rajzolt képnek mi áll a középpontjában?

– Többen: Isten.

– Kalmár P.: Azért áll a középpontban Isten, mert nem tud más magyarázatot a vallás ezekre a kérdésekre.

– Kiss L.: Tehát a vallás a titoknak és csodának a végső okát megszemélyesítette, az az isten.

– Vígh Dániel: Meg sem próbált más magyarázatot keresni ezekre a kérdésekre a vallás.

– Tibori G.: Az emberek viszont elhitték a papoknak ezt a magyarázatot, mert az ókorban és a középkorban a papok számítottak művelt embereknek. Elhitték, hogy az isten vagy istenek a teremtő, féltek tőle valamilyen fokon: istenfélőkké váltak.

– Góg A.: Nem biztos, hogy a vallás nem akarta vagy nem tudta az okot jobban megmagyarázni – az isten a legjobb magyarázat.

– Kiss L.: Ezek után nézzük meg azt, hogy ezzel a titokkal és csodával mire jutott a filozófia. Először azt kérdezném: Ha valami titok és csoda, akkor az vajon felfogható-e, elérhető-e emberi ésszel? Vagy az az emberi ész számára végtelen távolságban van? Az emberi ész hatótávolságán túl van? Másképp kérdezve: Megválaszolható-e egyáltalán az ilyenfajta kérdés?

– Schleer A.: Az ilyen kérdések egyáltalán nem válaszolhatók meg.

– Kiss L.: Emlékezzünk vissza az egykori görög gondolkodók esetére. Mit is csináltak ők tulajdonképpen? – Bizonyos fajtájú kérdésekre ők nem fogadták el a vallás válaszát. Részletezni kezdték a világ szerkezetének és működésének, sőt a keletkezésének a kérdéseit. És voltak olyan válaszaik is, amelyek igen sokáig helytállóak voltak tudományosan...

– Ildzsa Zs.: Ezekből alakultak ki a tudományok...

– Kiss L.: Zsolti ismét kitalálta, mit akartam mondani ezután. Tehát amelyik kérdés megválaszolható lett, az kikerült a filozófia köréből. A hajdani görög gondolkodók után sokáig csak az istennel kapcsolatban elmélkedhettek a gondolkodók. Később, a vallás szorító bilincseit levetve nagy lendületet vett a gondolkodás, sok mindenről lehetett és kellett gondolkodni. Ezzel a filozófia mellett a tudományok is fejlődtek, sőt egyre újabbak alakultak.

Lássuk most a filozófia meghatározását. A tankönyvek szerint a filozófia a bölcsesség szeretete. Schleer Andris szerint a filozófia a dolgok megvilágítása több oldalról, illetve ilyen fajtájú elmélkedés. Én két meghatározáskísérletet mondanék. Egy könnyebbet: a filozófia a világ általános elmélete az adott kor legfőbb kérdései alapján. És egy nehezebbet: a filozófia a gondolkodás világmegismerő-világértelmező folyamatának a főszereplője és egyben a rendezője. Ennek a másodiknak a magyarázatául: a filozófia mindig elöl jár az új kérdések feltevésében, tehát a főszereplő – de a válaszokat össze is rendezi, mert végső soron ezek a válaszok mindig a világ egészével kapcsolatosak. Hogy ez még világosabb legyen, keressünk egy hétköznapi példát, ahol a filozófia szerepéhez hasonlóval találkozunk. Az emberpalánta a megszületésétől fogva ismerkedik a világgal, méghozzá úgy, hogy mindig új irányokba fordul az érdeklődése, mindig mások az őt leginkább foglalkoztató kérdések a mama kezétől vagy a konyhaszekrény fiókjainak tartalmától a barátságig és a szerelemig. De egyvalami, mégpedig az értelme mindig ugyanazt teszi a világgal ismerkedés során: részt vesz ebben az ismerkedési folyamatban főszereplőként – és irányítja is azt. Nos, valami hasonlót tesz a filozófia az emberiségnek a világgal való ismerkedési folyamatánál az ember történelme során. Az eddig elmondottak alapján kíváncsi vagyok a véleményetekre arról, hogy mi lehet a vallás vagy a filozófia értelme és haszna.

– Ildzsa Zs.: A vallástól segítség lehet az, hogy aki már magában nem hisz, az hisz Istenben.

– Góg A.: Vagy a vallás megmagyarázza az embereknek az egyébként nem érthető dolgokat.

– Ildzsa Zs.: A filozófia segíti a tudományok bővülését és esetleg új tudományok kialakulását is.

– Vígh D.: A filozófia megpróbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, ezzel segíti a tudományokat. A vallás pedig nem próbálja megmagyarázni ezt, hanem az istennek tulajdonítja.

Összefoglaló jellegű utolsó beszélgetés

– Kiss L.: A múlt óra után Cselényi Eszti azt mondta, hogy a végtelenről szívesen beszélgetne még...

– Schleer A.: A végtelen térben és időben is végtelen...

– Tibori G.: Az időrésről is beszélhetnénk. Az valami olyasmi, mint például a gömbvillám: az emberek nem tudják rá a magyarázatot. Valami időeltolódás: az egyik helyen pár órának tűnik egy perc.

– Kalmár P.: Lehetne beszélni az űrlényekről is, vannak-e.

– Robotka T.: Azon is el lehetne filózni, hogy a halál után mi van. Tehát hogy akkor vége mindennek?

– Kalmár P.: Eddig ezekre a kérdésekre még nem született válasz...

– Schleer A.: Nem is fog...

– Kalmár P.: Értelmes és lehetséges válasz, hivatalos válasz. Ezeket keresi a filozófia.

– Schleer A.: De a filozófiában felmerülnek olyan kérdések is, amelyekre sosem tudjuk meg a választ. Például, hogy mi van a világűr végén, vagy mi van a halál után. Ezekre logikailag nem lehet választ adni, más válasz meg nem képzelhető el.

– Kiss L.: Mindezzel most ti illusztráljátok azt, hogy végső soron a vallás és a filozófia által felvetett kérdések jó része megválaszolhatatlan, mert túl van az emberi értelem lőtávolságán.

– Ildzsa Zs.: A tudomány vagy a filozófia az értelmes kérdésekre tud csak válaszolni. Például a régi görög filozófusok a Földről gondolkodtak – ez értelmes kérdés, nem olyan, mint az, hogy hol van a világűr vége.

– Kiss L.: Tehát amire nem lehet válaszolni, az nem értelmes kérdés?

– Ildzsa Zs.: Az nem értelmes kérdés.

– Cselényi E.: Az egykori görögök kérdései a Földről akkor legalább annyira nehezek voltak, mint ma az, hogy hol van a világűr vége. Mert azokat a dolgokat sem tudták könnyen elképzelni az emberek abban a korban.

– Kalmár P.: Vannak olyan kérdések, amelyeket jól meg lehet válaszolni, vannak, amelyeket csak nagyjából – és vannak olyanok, amelyekre egyáltalán nincs válasz, mert elképzelhetetlen.

– Schleer A.: Szerintem kevésbé van értelmetlen kérdés, mint értelmetlen válasz.

– Kiss L.: A filozófusok tehát olyan emberek, akik mindig értelmetlen kérdésekre keresnek választ?

– Ildzsa Zs.: Nem mindig, csak néha... (Nevetés.)

– Kiss L.: Nézzük most egy kicsit a halál kérdését.

– Schleer A.: Szerintem az ember elalszik és kész.

– Kiss L.: És az emberben az a bizonyos lélek?!

– Vígh D.: A test... csak egy... adott formája a léleknek.

– Kiss L.: Felvetek egy másik kérdést. Vámos Tibor professzor úr egyik írásában olvastam, hogy az ember szerkesztett már olyan gépet, amely képes volt sakkban megverni egy világbajnokot is. Erről mi a véleményetek? Az ember által alkotott gép okosabb, jobban tud gondolkodni, mint az ember?!

– Vígh D.: Szerintem nincs olyan, hogy gondolkodó gép. Az csak egy mesterséges intelligencia, amelyben rengeteg adat van.

– Kiss L.: Egyáltalán a számítógépfélék nem gondolkodó gépek? Gondolkodás alatt te mást értesz, mint különböző számítási és egyéb műveletek elvégzését?

– Vígh D.: A gép nem tudja eldönteni, hogy mi a jó és a rossz...

– Kiss L.: Egy-egy lépés megtételekor nem kell döntenie a gépnek?

– Vígh D.: De az úgy van betáplálva, sok lehetséges variáció.

– Kiss L.: Minden lehetséges variáció be van táplálva?

– Ildzsa Zs.: A gép azért tudja legyőzni az embert, mert több ember tudása van beletáplálva... (Többen: igen...) és a gép kiválasztja a lehető legjobb lépést. Míg az embernél csak egy személy tudása szerepel.

– Cselényi E.: A gép a lehetséges variációk mindegyikére jobban emlékszik, mint az ember, ezért tud pontosabban reagálni.

– Kalmár P.: És gyorsabban tudja átgondolni az egyes helyzeteket...

– Vígh D.: A gép csak azt tudja, amit az embertől kapott.

– Ildzsa Zs.: Az ember tökéletesebb gépet készíthet magánál.

– Kiss L.: Egyes szerzők különböző műfajú művekben már régóta figyelmeztetnek arra, hogy ez veszélyes lehet az ember számára. Szerinted ez mennyire jogos, mennyire lehet élő veszély?

– Ildzsa Zs.: Nem tartom elképzelhetőnek a veszélyt. Mert egy gépet mindig meg lehet semmisíteni.

– Kiss L.: Még egy téma, szintén ebből a professzori írásból: az a bizonyos klónozás... (Igen nagy felélénkülés.) Mondanék erre egy fantáziapéldát. Egy házaspár elmegy ama klónozóba, és megrendeli magának a következők klónozását: kérnek egy szőke csemetét jövendő hegedűművésznek, egy másik szőkét matematikusnak, egy feketét pedig súlyemelő bajnoknak, és mindhárom fiú legyen. Mi erről a véleményetek? Lehetséges lesz ez? És jó lesz ez?

– Kalmár P.: Ez valahol jó is lehet, meg valahol rossz is. Mert ha mondjuk mindenki matematikust kér, akkor abból rengeteg lesz.

– Kiss L.: De azt is lehet majd szabályozni, hogy mostantól bizonyos ideig nem kérhetnek matematikust, mert abból már túl sok van...

– Kalmár P.: És ha mondjuk szükség van terminátorfajta emberekre, akkor az így talán biztosítható.

– Kiss L.: De így, hogy belenyúlunk abba, amit a természet alkotott, belekavarunk az átörökítő anyagok menetrendjébe?!

– Schleer A.: Ez a klónozás, ha például tudósokat klónozunk, akkor nem lehet olyan rossz, de ha mondjuk katonákat...

– Góg A.: Egyáltalán nincs szükség rá.

– Kiss L.: De ha ez mégis menni fog, mert egyeseknek nagyon jól jövedelmez majd, mint például a kábítószerüzlet ma?

– Góg A.: Meg kell próbálni megakadályozni...

– Ildzsa Zs.: Ha elkezdik, már nem lehet tenni ellene semmit.

Köszönöm szépen a mostani és a többi alkalommal való közreműködéseteket – és az okos gondolataitokat.

A három foglalkozás lehetőséget adott a filozófia kialakulásának, továbbá mibenlétének kissé részletesebb felvázolására és megvitatására. Tizenhárom év körüliekről lévén szó, a témakör bonyolultsága helyett egyértelműen az érdekességre és izgalmasságra, ezzel a fantázia megmozgatására helyezhettem a hangsúlyt. A rendkívül jófejű gyerekekkel teletűzdelt osztály így kifejezetten élvezte az órákat.

Legfőbb tanulságnak azt tartom, hogy igenis érdemes minél fiatalabb korosztályúakkal elkezdeni a közös „filozofálást” – és ezzel párhuzamosan a filozófiának mint különleges, de a mindennapi életben is hasznosítható gondolkodásfajtának a bemutatását.

Az órákat vezettte, az ott elhangzottakat rögzítette és szerkesztette: Kiss László