"Tájékozódni a szó tulajdonképpeni jelentésében annyi,
mint egy adott világtájból (s a horizontot négy ilyenre osztjuk)
kiindulva megtalálni a többit, nevezetesen a
napkeletet."
(I. Kant (1))
Viharos évszázadunkban már több békeszerzőt, felelős politikust
megtréfált néhányszor egy fura földrajzi fogalom. Azt hiszem, nem
járunk messze az igazságtól, ha úgy gondoljuk, hogy az "igazságos
területrendezések" egyik sarokkövének hitt európai
nyelvhatárok a század eleji földrajztudósok képzeteiben
gyökereznek. Az azonban egészen bizonyos, hogy a tér nagy tekintélyű
tudósainak elképzeléseihez időnként buzgó tanítványokként ragaszkodó
politikusok baklövéseit rendre gyászos emlékű kiigazítás-kísérletek
követték. A fejlemények ismeretében legalábbis felülvizsgálatra
szorulnak azok a csaknem tabuknak tekintett tételek, miszerint a
valós földrajzi térben, annak szerkezetéből adódóan és abból
törvényszerűen következően könnyedén föltárhatók és meghatározhatók
- térképezhetők! - azok a vonalak, amelyek a különböző kultúrájú,
nyelvű és társadalmi szerkezetű embercsoportokat egymástól jól
érzékelhetően és egyértelműen elválasztják. Olyannyira, hogy akár az
államközi kapcsolatok rendezése is ezeken alapulhatna.
Vitathatatlan, de legalábbis nehezen kétségbe vonható állítás
viszont, hogy a földrajzi térnek valóban vannak olyan részei
- régiók, sávok, övezetek -, amelyek bizonyos etnikumok, társadalmi
csoportok, nyelvek viszonylatában egyrészt választóvonalként
hatnak, vagyis az egymástól elkülöníthető jelenségeket
kölcsönösen elhatárolják, más szempontból viszont éppen
érintkezési felületként működve, egymás felé kifejtett
lehetséges hatásaikat fölerősítve vagy gyengítve, azokat kölcsönösen
közvetítik, illetve gátolják. Adott nyelvek elterjedése
szempontjából a földrajzi térnek ezt a részét szokás
nyelvhatárnak nevezni.
Azt hiszem, a gondok akkor kezdődnek, ha a földrajzi térnek ezt a
valamilyen bevett módszer alkalmazása révén nyakon csípett
részletét, amelyet e sikeres fogás következtében térképbe rajzolt
jelként érzékelünk, azonosítanunk kell e "tér képének" vonatkozási
pontjaiban. Mit látunk ilyenkor magunk előtt, tanácstalanul
merengve, lassú pillantásokkal pásztázva a tájat? A nyelvhatárt
például semmiképpen, az biztos.
És mégis; láthatatlanul ugyan, de azért érzékelhetően -
megtapasztalhatóan - ott van az rendszerint, s éppen azon a tájékon,
ahol a térkép is jelöli.
1. Egy kihívás - az etnikai földrajz és a
nyelvhatár-térképezés
A félreértések forrása ezúttal a tájékozódás zavara. Nem a külső,
térbeli zavarodottságról van szó, hanem az ember belső
tájékozódásának nehézségeire s annak következményeire kell fölhívni
a figyelmet.
"A nagy ellenállást akkor kell legyőzni, amikor valamit abból a
térből kell kiemelni, amely annyira ott van, hogy az
érzékelhetőség körén kívül esik" - mondja Hamvas Béla (2), és az
általa említett teret ezúttal én szó szerint veszem. És ki is
emelem. "Könnyű valamit valóságnak mondani, ami pillanatnyi
érdekeinknek megfelel. Az önkényesen rögzített határok
becstelensége helyett az értelem produktív mértékeit kell
alkalmaznom..." - olvasható tovább Hamvasnál, és ezt megint szó
szerint értem és kiemelem. Mert "..köztudomású - mondja Hamvas Béla
- , hogy az önkényesen rögzített határok nem rendet teremtenek,
hanem démonokat ébresztenek." Valóban emberhez méltó szép kihívás s
egyben remek feladata a tudománynak e sötét önkény szülte démonok
elűzése, értelmes rendbe szelídítése. Ilyesmire tennék most egy
kísérletet.
Nemzetiségileg vegyes népességű, hátrányos helyzetű térségek
etnikai földrajzi vizsgálatával 1996 óta foglalkozom.
(3) Az etnikai földrajz az egyes etnikumokat,
népcsoportokat hivatott megjeleníteni a földrajzi térben. Az adott
területegységek, régiók népességének nemzetiségek szerinti
megoszlásával, illetve az adott etnikai közösségekkel összefüggő
problémák térbeli vetületeivel foglalkozik. A nemzetiségi megoszlás
térszerkezetének feltárása az etnikai földrajzi kutatások
egyik pillére. A térszerkezetet feltáró kutatásoknak pedig egyik
alapeleme lehet a nyelvhatár feltérképezése. Föltéve, ha a
nyelvhatár valóban térképezhető. Ez nyilván függhet az adott
régió jellegétől, a "szóban forgó" nyelvektől - amelyek között
választóvonalat kell képezzen -, az adott régiót lakó népesség
általános jellemzőitől és nem utolsósorban függhet a feltárásánál,
térképezésénél használt kutatási módszer alkalmasságától.
A kutatás terepe a dél-szlovákiai Lévai járás.(4) A járásbeli
etnikai földrajzi kutatásaimat megalapozó hipotézis szerint a
második világháború utáni nagy népességmozgatásokat követően
kialakult jelenlegi etnikai térszerkezeten belül az 50-es évek óta
"tömbösödési" folyamat zajlik. Ennek során a szlovák-magyar
"lakosságcsere" következtében vegyes népességűvé vált, korábban
élesen elhatárolódó nyelvterületek helyén újra szilárd(abb) alakot
öltenek az egykor már kialakult "tiszta" etnikai tömbök. A hipotézis
az asszimilációs folyamatok kiszélesedésének feltételezésén alapul,
s egyfajta - etnikai földrajzi - térszerkezeti szemlélet
foglalja keretbe.
A hipotézisnek a nemzetiségi megoszlás térszerkezetét érintő
állításai szerint a járás középső részén kialakult egy "vegyes
tömb", nyomokban kitapinthatóak még az egykori "magyar tömb"
maradványai - ezeket a vegyes tömb a Garam mentén ékként
kettéhasítja -, és végül a hipotézis feltételezi, hogy fellelhetők
még az egykori szlovák-magyar nyelvhatár foszlányai is.
A nyelvhatár feltérképezése azonban rendkívül bonyolult
feladat. A néhány kísérlet során szerzett szerény tapasztalataimból
s az áttanulmányozott szakirodalomból merítve a legrokonszenvesebb
vélemény kétségkívül az, mely szerint éppenséggel lehetetlen
a nyelvhatárt térképen megjeleníteni, merthogy a nyelvhatárok
úgymond nem az érzéki szemlélet térképezhető földi terében jönnek
létre, hanem inkább az emberek közti, lelkeket feszítő
választóvonalak azok. S az efféle lélekben szövődő pókhálók
fölfejtése inkább a lélekbúvárok feladata volna, mintsem a jobb
híján statisztikai adathalmazokba furakodni kénytelen
társadalomtudósoké. Ám mégsem lehet figyelmen kívül hagyni azt az
egyszerű s az ott élők körében mondhatni mindennapos tapasztalatot,
hogy abban a konkrét térben, bizonyos meghatározott
irányokban mozogva az ember - ha kézzel nem is foghatóan, de
igenis: füllel hallhatóan - más-más közegbe kerül. S ha a
határátlépés helyét egészen pontosan kijelölni talán valóban
lehetetlen is, a határátlépés tényét kétségkívül alátámasztja
a kényszer, hogy a megváltozott környezethez - legalább "nyelvileg"
- alkalmazkodni kell. Akinek mindennapos élménye ez az ingázás,
annak számára a határátlépés ténye nyilván olyan mélyen rögzült,
hogy alig tudatosítja. De mindennapi életének helyszíneit
"használva", tájékozódásának egyik alappillére az az ismerethalmaz,
mely mozgásának irányához szabva eligazítja őt a
nyelvhasználat kérdéseiben.
Belátva, hogy megfelelő módszer(ek) használata révén lehetséges a
népesség nemzetiségek szerinti megoszlásának térszerkezetét az adott
régiókban feltárni, arra gondoltam, hogy talán sikerülhetne abban
olyan elemekre bukkanni, amelyek helyzetüknél fogva és jellegükkel
megegyezően megfeleltethetőek volnának annak a bonyolult
viszonyrendszernek, amelyet nyelvhatárnak hívunk. Ilyen
térszerkezeti elem lehetne például egy összefüggő területsáv,
amely két oldalán - a népesség nemzetiségi megoszlása szempontjából
- tőle eltérő jellegű területekkel határolt. Persze mindig szem
előtt kell tartani, hogy a földrajztudomány valójában csak egy-egy
adott térség lehetséges térszerkezetét leíró hipotéziseket
nyújthat, nem többet.
2. A módszer
A következőkben egy olyan egyszerű módszernek a bemutatására és
elemzésére kerül sor, amely - jellegéből adódóan - vélhetően
használható a nemzetiségi megoszlás térszerkezetére vonatkozó
hipotézisek kialakítására is. A módszer a "földrajzi közelségből",
vagyis a szomszédságból "eredő egymásra hatás" (Nemes Nagy, 1998)
mérésén alapul, ezért "szomszédság-mutató"-nak (neighbourhood
index), illetve a szomszédság-mutató egyik változatának
nevezhető.
2.1. Elméleti háttér, néhány alkalmi meghatározás
Előrebocsátandó, hogy a bemutatásra kerülő eredményeket illetően
óvatosságra késztet az intés, miszerint: "...A racionalista
kutatásra jellemző, hogy módszerének keresztülvitelét a valóságos
helyzet felismerésénél fontosabbnak tartotta" (Hamvas, i. m.). Úgy
gondolom, hogy ez a módszer a "keresztülvitele" nyomán adódó
eredmények révén néhány biztos fogódzót kínál, s ezek a továbbiakban
a tájékozódáshoz jól használható útmutatónak bizonyulnak majd. Így
aztán a módszer, igaz, csak közvetve, akár a "valóságos helyzet
felismeréséhez" is hozzájárulhat. Az eredményeket kartogramokon
megjelenítve nyilván kirajzolódik majd valamilyen térszerkezet
vázlata. Egyrészt a módszer, másrészt - s főképpen, talán - a
kivitelezés korlátaiból adódik, amint az alább látható lesz,
hogy ez a térszerkezet egy ideális tér képét rögzíti. Tehát inkább
modellezi, semmint megjeleníti a nemzetiségi megoszlás
térszerkezetét. Bízom benne, hogy ez az ideális tér-kép viszont hűen
tükrözi, hogy külső tényezők hatása híján miképpen
alakítaná a térszerkezet fő vonalait a járás össznépességéhez
viszonyított arányuk, súlyuk szerint összevetett két nemzetiségi
közösség.
Mindenekelőtt következzen néhány alapfogalom meghatározása!
2.1.1. Földrajzi tér, térszerkezet
Kant szerint a tér és az idő érzékelésünk állandó formái.
Kettejük közül a tér a (tiszta) külső szemlélet állandó
formája. (Kant, 1995, 163. p.) Együttesük "...quanta continua, mivel
részeik nem adhatók meg másként, mint határok (pontok és
pillanatok) közé iktatva, tehát oly módon, hogy maguk a részek
megint csak teret és időt alkotnak. A tér tehát semmi egyébből nem
áll, mint terekből..." (i. m., 195. p., kiemelés tőlem). Ugyanakkor
"...sem a tér, sem az idő nem rendeződhet össze puszta helyekből,
olyan alkotórészekből tehát, amelyek már a tér vagy az idő előtt
adva lehetnének..." (i. m., 195. p.), azaz mindenkor feltételük
valamely szemlélet. (5)
A földrajzi tér részének tekinthető mindaz, ami
térképen megjeleníthető. Maga a térkép sajátos feltételei
(keretei, határai stb.) révén a "valós" téridő-kontinuumból mintegy
kiragadva létezik. Tartalmát tekintve a térkép egyezményes és
variálható jelrendszerek együttese, a tér és az idő "határok közé
iktatott" pontjaira és pillanataira vonatkoztatva.
(6)
A térszerkezet (a tér szerkezete) tehát nem egy eleve
adott, az (érzéki) szemlélettől független külső valóság,
szükségszerűség (mint maga a tér), hanem éppen függvénye annak.
(7)
2.1.2. Nemzetiségi megoszlás
A jelenségek földrajzi vizsgálatának kulcsfogalma az elterjedés.
Adott jelenségek elterjedésének behatárolása a térszerkezetet
feltáró kutatások része. A tér földrajzi (tudományos)
strukturálásának alapelve mérhető és összevethető
mennyiségeket feltételez. Ezeket a kutatás az adott (esetleg:
választott, szubjektív) érték- és koordinátarendszerben mérlegeli,
összeveti és elhelyezi.
Ez történik a népesség nemzetiségi megoszlásának
földrajzi vizsgálata esetében is. Az etnikai földrajz olyan,
bizonyos helyekhez köthető, mérhető statisztikai adatokkal (8)
foglalkozik, pl. községsoros bontásban, amelyek a százalékarányok
révén egymással összevethetők.
2.1.3. Etnikai tömbök, nyelvhatár
Ad hoc definíciók:
Etnikai tömb - településcsoport, mikrorégió közös
határokkal, kapcsolódó infrastruktúrával stb., közel azonos
nemzetiségi megoszlással az egyes községek népességén belül; egy
adott etnikum túlsúlyával mindenütt.
Nyelvhatár - térbeli választóvonal, amelyen túl az
adott nyelv szórványba szorul, elvétve használt, rangjavesztett. Az
adott nyelvet beszélő közösségek (nem egyének, családok)
"előfordulásának utolsó vonala". (9)
Jól látható, hogy a szakirodalmi vonatkozások kimerítő feltárását
s így a felvonultatott meghatározások komolyabb megalapozást ezúttal
elhagytam, lévén, hogy ennek az írásnak fő célkitűzése egy
bizonyos módszer bemutatása, ezért talán megbocsátható az
elméleti háttér felvázolásának ez a hiányossága.
2.2. "Szomszédság-mutatók", az alapfogalmak definíciói
A térbeli tagoltság elemeit - Nemes Nagy nyomán - három tényező
alapján csoportosíthatjuk. Ezek a lokalizálódás, a regionalizálódás
és végül a centrum-periféria kettősség. A lokalizálódás "...a
földrajzi közelségből eredő egymásra hatás" (Nemes Nagy, 1998, 58.
p.). Ezt a tényezőt "...mérhetjük például a legközelebbi szomszédok
adott jellemzőinek hasonlóságával, együttmozgásával. (...) Az így
számszerűsíthető térkategóriákat beépítve egy regressziós modellbe,
mérhetővé válik a térhatás." (i. m., 58. p.) A regressziós modell
bizonyos "...térszerveződési struktúrák jelenlétének,
vagy hiányának kimutatására alkalmas" (i. m., 60. p.). Az idézetben
kiemelt kifejezés véleményem szerint megfeleltethető a térszerkezet
fogalmának.
Ami a szomszédságot illeti: "Ha matematikailag közelítünk
a fogalomhoz, akkor azt mondhatjuk, hogy két térelem szomszédsága, a
közvetlen érintkezés a távolság egyik szélső értéke, minimuma. (A
szomszédok távolsága a szokványos távolságértelmezés szerint 0.)"
(i. m., 163. p.)
Fontos az ún. szomszédság-mátrix meghatározása is.
"Bármely térbeli rendszer szomszédsági relációihoz egy speciális
kételemű, szimmetrikus mátrix rendelhető. Ebben az egymással
szomszédos, egymással érintkező területegységeknek megfelelő sorok
és oszlopok találkozásában az érték 1; a nem szomszédos egységeké 0.
E mátrix soraiban, illetve oszlopaiban található elemek összege adja
meg az egyes területegységek szomszédainak számát, e részösszegek
együtt az összes szomszédsági relációt, aminek a fele a szomszédos
területegységek száma." (i. m., 167. p.)
Szomszédsági hatások a területi autokorreláció (10)
mérése révén ragadhatók meg. "A területi autokorreláció (...) olyan
területi modell, amely egy adott társadalmi jelenségnek egy adott
helyen, illetve a hellyel szomszédos helyeken mért értékei közötti
kapcsolatot, összefüggést mutatja ki. (...) az idősorok analógiájára
és a szomszédság fogalmát felhasználva - az adott jelenség térbeli
eloszlását ugyanazon jelenségnek a hely (közeli vagy távolabbi)
környezetében felvett értékeivel írja le, magyarázza (Cliff, A.
D.-Ord, J. K., 1981)." (Nemes Nagy, 1998, 217. p.)
A területi autokorrelációs együttható [ TAE] különböző értékei a
szomszédsági hatások megítélése szempontjából más-más jelentéssel
bírnak. "A pozitív területi korreláltság (a) regionális tudomány
szempontjából annak matematikai bizonyítéka, hogy a szomszédság (a
közelség) az adott jelenségben egymásra hatással,
hasonulással jár. (...) A TAE 1-hez közeli értéke olyan
térsémát jelez, amelyben az egymással szomszédos területegységek
hasonlóak egymáshoz." (i. m., 218.o., kiemelések tőlem) Ha a TAE
értéke mínusz 1-hez közelít, "...a térstruktúra az adott jelenségben
alternáló", ha pedig "...az együttható értéke 0-hoz van közel, akkor
a térségben lényegében véletlenszerűen változik az adott mutatószám
értéke" (i. m., 218. p.). Ez utóbbi lehetőség kapcsán azonban fontos
megjegyezni azt is, hogy "(a) térbeli autokorreláltság hiánya (...)
a társadalmi térben inkább kivétel, mint teljesülő feltétel."
Véleményem szerint joggal feltételezhető, hogy a községek
szintjén - és éppen népességük nemzetiségi megoszlására is hatással
- működnek olyan társadalmi mechanizmusok, amelyek következményeként
az adott térségekben a szomszédság a községek bizonyos
irányba való hasonulásával jár. Legalábbis erre következtethetünk,
ha pl. a szomszédság-mutató révén erre utaló jelenségeket tudunk
megragadni és feltárni.
A továbbiakban mindvégig figyelembe kell venni, hogy
kiindulópontként két - egyelőre alaposabban meg nem vizsgált -
feltétel teljesülésével számolok. Azzal együtt, hogy feltételezem: a
területi autokorreláció értéke értelemszerűen 1-hez közelít, úgy
gondolom, hogy egyfajta - közelebbről még meghatározatlan -
települési szintű asszimilációs nyomásnak is kell a
háttérben működnie.
2.2.1. A módszer leírása
Egyszerűen annyi történt, hogy összeállítottam a Lévai járás
községeinek szomszédság-mátrixát úgy, hogy az "1" érték helyébe az
illető szomszéd településkategóriabeli hovatartozásából következő
szám-értéket írtam (némi változtatásokkal), s az egyes oszlopok
(települések) összegét átlagoltam, vagyis a szomszédok számával
elosztottam.
A számítások során két fő elvet tartottam szem előtt. Alkalmi
megnevezéseket használva, ez a két alapelv a többség, illetve a
"tömbség" elve. A többség elve alapján - nemzetiségi
hovatartozásától függetlenül - mindenütt a helyi számbeli többség
lesz az irányadó. Ez, mint látni fogjuk, már a községek
kategória-beosztásánál érvényesül, a számításnál csupán annyiban,
hogy néhány mozzanatot leszámítva az is mindvégig
nemzetiség-semleges megközelítésre törekszik.
A "tömbség elve" kifejezés mögött az a törekvés húzódik
meg, hogy a számítás menetébe mintegy automatikusan beépüljenek
olyan elemek, amelyek afféle rásegítések a tömbszerű szerkezet
kidomborítása céljából. Ha az adott község és valamelyik szomszédja
hozzárendelt szám-értéke megegyezik, akkor az adott szomszéd
szám-értéke kétszeresét vettem számításba az összegzésnél.
(11) A magyar államhatár menti községeknél viszont, ahol a hipotézis
szerint az egykori magyar tömb maradványa feltételezhető, az
összegzés során + 30 hozzárendelt szám-értéket is számításba vettem.
(Több próba: 10, 25 stb. után.) Ennyiben a számítás itt
semlegességét veszti, e beavatkozás nélkül azonban szem elől veszne
az a fontos tény, hogy e községek magyar többsége - az államhatár
hatásai ellenében is - az alsó Ipoly-völgyi vagy honti magyar tömb
szerves része. Természetesen ezek a beavatkozások megkérdőjelezik a
térségbeli viszonyok valósághű tükrözésének lehetőségét.
Ezúttal azonban, amint arról már szó volt, a nemzetiségi megoszlás
térszerkezetének egyfajta modellezése volt a cél.
2.2.2. A számítás menete
A kiindulási alap az adott területegység (1. sz.
térképvázlat: A Lévai járás településszerkezetének vázlata, a
járás fekvése) községei népességének százalékarányban kifejezett
nemzetiségi megoszlása a legutóbbi, 1991. évi hivatalos népszámlálás
adatai alapján. (12)
A települések kategóriákba sorolása, a népesség nemzetiségek
szerinti megoszlása alapján, saját beosztásom eredménye. (13)
1. sz. táblázat: Községkategóriák
Kategóriák |
A helyi többség százalékaránya |
Jelölés |
A hozzárendelt szám-érték |
|
90- |
Xo |
5,0 |
"többségi" |
80-89 |
Xy |
3,0 |
|
65-79 |
Xyx |
2,0 |
|
60-64 |
Vx |
1,0 |
"vegyes" |
55-59 |
Vox |
0,5 |
|
45-54 |
Vo |
0,0 |
1. A számítás menetének első lépéseként a kalkulus
egyszerűsítése céljából egy-egy racionális számot rendeltem a
kategóriákhoz (vö. 1. sz. táblázat). A hat kategóriához a
0-tól 5-ig terjedő intervallumból választottam értékeket. Ez az
érték-hozzárendelés nyilvánvalóan önkényes választáson alapul.
Mindenesetre az előzetesen rögzített alapelvek talán némileg
tompítják e mozzanat erősen szubjektív jellegét.
A küszöb az Xo és Xy kategóriák között (5-3; a 4-es
érték elhagyása) például szintén a tömbszerűség kidomborítása
végett került beépítésre. A cél az volt, hogy a kapott eredmények
alapján jobban (egyértelműbben) elkülönüljenek a "tiszta" községek
- az etnikai tömbök magjai - a pusztán "többségi" községek
csoportjától. A három vegyes kategóriának a (0,1) intervallumba
való beszorítása is elősegítheti a vegyes tömb egyértelmű
elkülönülését.
2. A második lépcsőben az adott község szomszédainak
nemzetiségi megoszlása szerint hozzárendelt szám-értékei
összeadása kerül sorra (szummarizálás) (14), esetenként
kiegészítve a már jelzett "rásegítésekkel".
A szomszédsághoz tartozónak tekintettem minden, az adott
községgel határos települést, még ha csak egy pontban érintkeznek
is (pl. Nyírágó, Lekér, Kural, Kéty községek). Beszámításra
kerültek a szomszédok a járással szomszédos területegységekből
(járásokból) is és a szomszédos ország területéről is. Ismét föl
kell hívni a figyelmet arra, hogy valamelyest torzul így a kép,
hiszen valamennyi szomszédjával bizonyosan nem egyenrangú
(egyenértékű) az adott település kapcsolata.
3. A számítás befejezése a kapott érték osztása
a) a területegységbeli községek szomszédainak átlagos számával
(Lévai járás: 5);
b) a területegységbeli községek szomszédainak átlagos számával,
figyelembe véve a járáshatáron túli szomszédokat is (6);
c) az adott község minden szomszédjának számával.
A három lehetőség közül végül az utolsót vettem figyelembe.
Tehát az adott község összes szomszédai számával átlagolt érték
került megjelenítésre.
2.2.3. A kontroll
A számítás során beépített ráhatások következtében az
eredmények nyilván csak fenntartásokkal fogadhatók el. Ezért,
mintegy ellenőrzésképpen, feltétlenül szükségesnek látszott
végigvinni egy másik számítást is, olyat, amely valós statisztikai
adatokon - százalékarányokon - alapul és lehetőleg híján van
mindenféle rásegítésnek. Ennek a kontroll-számításnak az
eredményei aztán összevethetők a torzításokat is tartalmazó
kalkulus eredményeivel, s ez remélhetőleg sok tanulsággal szolgál
majd. Mindenekelőtt megítélhető lesz így a torzítások aránya.
Tehát a valós százalékarányok szerinti megoszlás
figyelembevételével - ezúttal is, a többség elvéhez igazodva,
mindenütt a helyi többség százalékaránya lesz a mérvadó -,
kategóriákba csoportosítás nélkül, a szomszédság-mátrixot
felhasználva került sor egy másik számításra. Egyszerűen a mátrix
1-es értékei helyébe az adott község helyi többsége
százalékarányának értékét (századnyi pontossággal) "írtam", majd
ezeket az értékeket összegeztem, és a szomszédok számával
átlagoltam. A számítás menete is - az 1. lépés kivételével -
megegyezik az előző számításéval. A számítás során kitűnt, hogy a
"rásegítés" ez esetben szükségtelen, ezért a kétszeresen vett
azonos kategória és a "magyar határ-effektus" elmarad, illetve
módosul. Mindenesetre a határ menti tömbben problematikus
eredmények születtek, mivel nem álltak rendelkezésemre a határon
túli községek adatai.
A kategóriákba csoportosítás a számítás előtt elmaradt; ez
nehézségeket okoz a kapott eredmények értelmezése során. Kitűnt,
hogy magukat az eredményeket, a kapott szám-értékeket szükséges
csoportokba különíteni, hogy valamiféle interpretáció egyáltalán
lehetséges legyen. De a településkategória-táblázat beosztásánál
(vö. 1. sz. táblázat) sokkal alkalmasabbnak bizonyult az
5%-os léptékű kategória-beosztás.
2.3. Az eredmények értékelése, térképi megjelenítés
Az első számítás során kapott értékekből (amelyek a < 0;10)
intervallumba esnek) egy kartogram készült. A kartogram
kategória-beosztása, figyelembe véve a kapott értékek eloszlását,
a következő: 0-tól 4-ig négy kategória, 4-től 10-ig egy kategória
és végül külön kategóriába kerültek a 10 fölötti értékek. A kapott
értékek így összesen hat kategóriába soroltattak. Ez a
csoportosítás értelemszerűen megfelel a már említett
községkategóriák beosztásának.
2. sz. táblázat: A kirajzolódó térszerkezet
alapelemei (alkalmi megnevezések)
Érték |
Térszerkezeti elem |
Jel- |
|
jellemzői |
elnevezése |
kulcs* |
10- |
(a község...) minden szomszédja nemzetiségileg
"tiszta" szlovák, más nemzetiségű (magyar) csak egyénileg
|
(szlovák)TÖMB |
1 |
4-10 |
szomszédai nagyrészt "tiszták", más (magyar) - szórványok
|
PEREM |
2 |
3-4 |
északabbra, a perem/tömb felőli szomszédjaiknál a
magyar etnikumú közösségek nyomai már csak szórványok,
itt még nem |
NYELVHATÁR |
5 |
2-3 |
teljes keveredés a községek népességén belül és a községek
szintjén is; nyelvszigetek |
"MOZAIK" |
- |
1-2 |
szomszédjai nagyrészt vegyes lakosságúak (enyhe szlovák
túlsúly a térségben) |
PEREM (gyűrű) |
- |
0-1 |
minden szomszédja vegyes lakosságú |
(vegyes)TÖMB |
7 |
1-2 |
szomszédjai nagyrészt vegyes lakosságúak (enyhe magyar
túlsúly a térségben) |
PEREM (gyűrű) |
- |
2-3 |
teljes keveredés a községek népességén belül és a községek
szintjén is; nyelvszigetek |
"MOZAIK" |
- |
3-4 |
délebbre, délnyugatra a perem/tömb felőli szomszédjaiknál a
szlovák etnikumú közösségek nyomai már csak szórványok,
itt még nem |
NYELVHATÁR |
6 |
4-10 |
szomszédai nagyrészt "tiszták", más (szlovák) - szórványok
|
PEREM |
4 |
10- |
minden szomszédja nemzetiségileg "tiszta" magyar, más
nemzetiségű (szlovák) csak egyénileg |
(magyar)TÖMB |
3 |
* A 2. (3., 4.) sz. térképvázlathoz:
A térszerkezet jellegének kidomborítása céljából, de bizonyos
nyomdatechnikai megszorításoknak is engedve, a kartogramon
ábrázolt eredményeket a községhatárok figyelembevételével
interpoláltam. Az interpoláció során megjelenített alapvonalak
(10/ 4/ 3/ 2/ 1) azonosak a kartogram kategóriáival. Hogy az ábra
olvashatóbb legyen, bizonyos mezőket még sávozással kiemeltem, de
elkerülendő a zsúfoltságot, tisztán maradtak a vegyes tömböt övező
gyűrűk (2. sz. térképvázlat).
A kontrollként végrehajtott számítás eredményeit ugyanígy
kartogramon jelenítettem meg, majd a 2. sz. térképvázlathoz
hasonlóan azokat is interpoláltam. A már említett 5%-os
kategória-beosztást érvényesítve született meg a 3. és
4. sz. térképvázlat.
A térképvázlatok közös jelkulcsa a szövegbe, a 2. sz.
táblázatba került.
3. Gyűrűs-öves térszerkezet, kettéágazó
nyelvhatár
Ezek után vegyük szemügyre eredményt, az elénk táruló
látványt!
A 2. sz. térképvázlaton a központi mag körül, a vegyes
lakosságú térségnek kb. a közepén, összeérő övek, gyűrűk
találhatók. Rájuk tapadva kétfelől azonos értékű sávok fekszenek,
az öveket fedő héjak; közülük a szélsők kifelé nincsenek
behatárolva, ezek a két nagy nemzetiségi tömbterület részei. A
vegyes tömb magját körbeölelő gyűrűk és sávok közül a magyar, ill.
a szlovák tömbök pereméhez legközelebb fekvők (ezek a 2. sz.
táblázat szerint a 3 és 4 közé eső értékek) tűnnek a leginkább
megfeleltethetőnek a nyelvhatárral.
Legalábbis, ha a számítás eredményei elfogadhatók. Az ellenőrző
számítás megjelenített eredményei is alátámasztják azonban ezt a
feltételezést. A zsúfoltság elkerülése végett a kontrollszámítás
eredményeiről két térképvázlat készült. A 3. sz.
térképvázlat ugyan csak a három tömb magterületeit és azok
peremét emeli ki, meglehetősen egybehangzóan az ellenőrzött
számítás térképre vitt hasonló eredményeivel, a 4. sz.
térképvázlaton azonban már elkülönítettem a vonatkozó
területsávokat is. Látható, ebben az esetben is lényegében
ugyanott rajzolódik ki a nyelvhatár, ahol a 2. sz.
térképvázlaton.
Csakhogy így világosan kirajzolódik az is, hogy nem egy, hanem
két nyelvhatár létezik. Ez a kettősség értelmezhető persze
úgy is, hogy az egy szlovák-magyar nyelvhatár a járás
keleti szélén szétágazik; egy északi és egy déli ágra válik. Ekkor
meg a két ág meghatározása vezet ahhoz a megkerülhetetlen
felismeréshez, hogy a szlovák-magyar nyelvhatárt ebben a régióban
térszerkezetileg két, egymástól több kilométeres távolságra
fekvő vonal képezi, illetve két, egymástól távol eső
területsávval lehet azonosítani.
Az északi, a szlovák tömb pereme mentén futó ág lehet a
tulajdonképpeni magyar nyelvhatár, míg a déli, a maradék
magyar tömb peremét érintő ág ez esetben a mai szlovák
nyelvhatár. A köztük fekvő területsáv községeinek népessége
nemzetiségileg vegyes; ebben a térségben a nyelvhatárok
valóban meghatározhatatlanok.
A történelmi idő távlatában elmondható, hogy a magyar
nyelvhatár kb. a múlt évszázad 80-as éveitől követhetően a helyén
(az egykori szlovák-magyar nyelvhatár helyén) maradt, míg a
szlovák nyelvhatár a második világháború utáni nagy és jobbára
erőszakolt népességmozgások következtében messze előrenyomult. Ez
a mostani szlovák nyelvhatár mintegy új fejlemény; a hagyományos
határvonal vélhetően századok óta egy helyben topogó sávjától
elvált; sorsának további alakulása bizonytalan. Felszívódhat,
elfoszladozhat mögüle a még ott élő magyarság, ez esetben az
eljövendő, új szlovák-magyar nyelvhatár leendő nyomvonalát jelöli.
De lehetséges, hogy maga is mozgásban lévő, dinamikus jelenség
még, s egy új egyensúly jövőbeni kialakulása esetén,
hátrább kerülve a mai vegyes tömb súlypontja felé, újra "egyesül"
majd a mindenképpen erodálódó mai magyar nyelvhatárral. A
felvázolt lehetőségek feltárása nyilván további kutatások
feladata.
4. Összefoglalás
A népesség nemzetiségi megoszlása térszerkezetének alapelemeit
a Lévai járásban az 5. sz. térképvázlat jeleníti
meg. Ez valóban inkább csak egy vázlatnak minősül, mintsem
térképnek. Nemcsak azért, mert még tovább vizsgálandó
hipotézisekre alapozott számítások nyomán született, hanem
kidolgozásának korlátai miatt is. Így is kirajzolódik azonban a
három etnikai tömb elkülönült magterülete. A fő szerkezeti vonalak
megjelenítése révén feltárul a járás észak-dél irányú tagoltsága a
népesség nemzetiség szerinti megoszlása szempontjából, valamint a
járásbeli magyarságot kettéosztó kelet-nyugati tagolódás.
Kiegészíti és részben alátámasztja mindezt a nyelvhatár
feltételezett sávja, valamint a járás nyugati határszélén a
bonyolult dombvidék (Garam menti hátság, Törzsök-erdő) etnikai
mozaikövezete. A térszerkezeti modell legfontosabb új eleme a
"kettényíló" nyelvhatár megjelenítése.
A módszer alkalmasnak bizonyult egy ideális térszerkezet
modelljének fölvázolására. Továbbgondolható és fejleszthető,
finomítható. Azt hiszem, joggal feltételezhető, hogy a jövőbeni
még alaposabb és körültekintőbb kutatás sem hozhat majd gyökeresen
eltérő eredményeket. Amit ez a módszer nyújtani tud, az valóban
nem több a biztosabb tájékozódáshoz fogódzót kínáló néhány
szolid támpontnál. Első látszatra talán szerény a haszon, mégis
több a semminél.
Jegyzetek:
1 .Kant, Immanuel: Tájékozódni a gondolatok között: mit is
jelent ez? (1786) In: Történetfilozófiai írások. Ford.
Vidrányi Katalin. Szerk. Mesterházi Miklós. Budapest, 1997, 27. p.
Az idézet folytatása: " A tájékozódás e földrajzi fogalmát mármost
kibővíthetem, s általában a valamely adott térben történő, azaz
pusztán matematikai tájékozódást érthetem rajta. Az ismerős
szobában sötétben is jól tájékozódom, ha sikerül megfognom egy
olyan tárgyat, amelynek helyzetére emlékszem. Ám itt nyilvánvalóan
nem segít más, mint a helymeghatározásnak a szubjektív
megkülönböztetési alapon nyugvó képessége (...) a jobb és bal
különbségének puszta érzése útján." (kiemelés tőlem)
2.Hamvas Béla: Szarepta. 237. skk.
3. A kutatások célja végső soron egy olyan jól - és "könnyedén"
- alkalmazható módszer-csomag összeállítása, mely reményeim
szerint használható lesz majd valamennyi dél-szlovákiai
magyarlakta régió beható tanulmányozására, összességében pedig egy
egységes vizsgálati feltételrendszer kialakítására. Az így
rögzített mérce révén aztán lehetőség nyílna minél teljesebb képet
alkotni e régiók állapotáról.
4.Úgy vélem, ez a területegység - földrajzi helyzetéből és
demográfiai jellemzőiből adódóan - alkalmasint akár a szlovákiai
magyarsággal foglalkozó társadalomkutatások afféle "állatorvosi
lovának" tekinthető, s épp ezért alkalmas terepnek tűnik az
etnikai földrajz módszereinek próbájára is.
5.A szemléletben (pl. "tiszta", érzéki stb.) adódó
nézetek a tapasztalás során alakulnak előbb körülhatárolt
véleménnyé, majd rögzített ismeretté, s végezetül -
esetleg - kikristályosodó tudássá. Noha szemlélet és
tapasztalat egymástól gyakorlatilag elválaszthatatlan.
Ugyanakkor a tapasztalás folyamatába merült szemlélő tudata az
emlékezet birtokában valamely alapelvhez (kiindulóponthoz)
igazodva (rá emlékezve) megszabja a fönt említett határokat
(pontokat), elkülöníti-tagolja a tér részeit, a térben létező
jelenségeket, s egyúttal rendezi is őket egymáshoz viszonyított
térbeli helyzetük, illetve valamely elfogadott hierarchia hozzájuk
rendelhető (mérhető, érzékelhető) értékrendje szerint. (Vagyis
szerkeszti - strukturálja - tapasztalata anyagát, a térbeli
látványt például, hasonlóan ahhoz, amiként a zeneszerző is
komponál.)
6. A földrajzi térnek azonban részei a térben nem érzékelhető
"dolgok", entitások is. Minden, ami úgymond a térkép jegyeiből
kiolvasható. Tehát nemcsak minden, a térképbe rögzíthető
tereptárgy és esetleg azok minősítése, hanem azoknak a
környezetükkel való sajátos viszonyai is. Végső soron és az emberi
tudathoz viszonyítva a földrajzi tér "idebent" születik, alakul,
"szerződik", és csak megjelenítése: a térképnek bizonyos
vonatkozási pontjai közösek a tiszta külső szemlélet állandó
formáival - a térrel és az idővel.
7.Pl. "hétköznapi szemlélet" (A-ból B-be). Az emberi
térérzékelés bizonyos határok között szerencsére egységes. Egy
házat mindenki kb. ugyanott lát, érzékel, észlel (kivételek pl. a
gyengén látók vagy a "periférikus látás" esete: a labdajátékokbeli
"zsenik" esetenként a térérzékelésbeli eltérések nüánszainak
kihasználói stb.). Egy nyelvhatár, vonzáskörzet stb. helyének
meghatározásánál már merőben eltérő megállapításokkal
találkozhatunk, noha a maguk szemléletének korlátain belül
mindegyikük akár érvényesnek is tekinthető.
8.Itt most csak utalok a szakirodalom egy részének éppen a
mérhetőséggel kapcsolatos - esetenként jól megalapozott -
komoly fenntartásaira, a hitelesség ugyancsak vitatott
kérdését jobb, ha ezúttal nem is feszegetem.
9.A földtani térképezés egyik alapvető módszerének
analógiájára.
10. "A területi megfigyelési egységekre vonatkozó adatokból
számítható területi autokorreláció összefüggése: r=
corr(xi, xs(i)). Ebben a modellben az i-edik
megfigyelési (terület) egység xi adatához a vele
szomszédos területegységek értékeinek (különböző módon számítható
és értelmezhető) átlagát, xs(i)-t rendelve számítjuk ki
a korrelációs együtthatót." (Nemes Nagy, 1998, 216. p.)
11.Egy kivétel. Bár az egymással szomszédos Kéty és Kural
községek a helyi többség százalékaránya szerint egyazon
kategóriába, mégis két külön tömbhöz tartoznak. Kural, helyzetét
tekintve szlovák nyelvsziget (1991: 97,33%) a környező,
magyar többségű községek gyűrűjében. Közülük Kéty a "legmagyarabb"
(1991: 95,44%).
12.Forrás: Sc ítanie l udu, domov a bytov 1991 v okrese
Levice. Levice, 1992, Okresné oddelenie S© Ú.
13.Indoklásként Fokasz Nikoszt idézhetném, az ő
pályaanalízishez, ill. az ún. fixpont meghatározásához köthető
állításait: "...a folyamat (...) [ esetünkben:
asszimiláció/tömbösödés] időbeli lefolyása (...) a fixpont (...)
körüli minden kis ingadozásra rendkívül érzékenyen reagál."
(Fokasz, 1999, 14. skk.) Feltételezve, hogy egy nemzetiségileg
vegyes lakosságú község népessége, mint dinamikus rendszer
fixpontja 50% körüli érték, az 50% "körüli", azaz vegyes
kategóriákat 5%-os bontásban vizsgáltam, míg a nemzetiségileg
"tisztább", többségi kategóriáknál más léptéket alkalmaztam.
14. A százalékarányokat figyelembe véve - a könnyebb eligazodás
végett - indexekkel is kiegészítettem az egyes kategóriák
jelzéseit. Különösebb funkciójuk ezeknek nincsen; az "o" index
például csupán annyit hivatott jelezni, hogy az adott kategórián
belül is a községet "tisztán" egyik vagy másik etnikum
dominanciája, vagy csaknem "tökéletesen" vegyes népesség
jellemzi.
15. A Lévához tartozó Horą a (Horhi) településrész területileg
teljesen elkülönül a várostól. Mivel gyakorlatilag Xo kategóriába
sorolhatónak kell föltételeznünk, szlovák többséggel (bár erre
nincs adat), s így a hozzárendelendő számérték (5) elütne a járási
központ hozzárendelt számértékétől (3), ezért Horhit elkülönítve
vettük figyelembe. Szomszédai esetében tehát az ő "saját"
hozzárendelt számértéke került beszámításra.
Irodalom
Fokasz, Nikosz: Káosz és fraktálok. Bevezetés a kaotikus
dinamikus rendszerek matematikájába - szociológusoknak.
Budapest, 1999, Új Mandátum. /Nagyítás - szociológiai könyvek
21./
Hamvas Béla: Szarepta. Esszék 1951-1955. Budapest,
1998.
Kant, Immanuel: A tiszta ész kritikája [ 1781] . Ford.
Kis János. Budapest, 1995, icTUS.
Kant, Immanuel: Történetfilozófiai írások [ 1784-1798] .
Ford. Vidrányi Katalin. Szerk. Mesterházi Miklós. Budapest, 1997,
icTUS.
Nemes Nagy József: A tér a társadalomkutatásban. Bevezetés a
regionális tudományba. Budapest, 1998.
Sc ítanie l udu, domov a bytov 1991 v okrese Levice.
Levice, 1992, Okresné oddelenie S©
Ú. |