Bajmócz.

Hazánk felső részében s Tótság egyik legszebb völgye: a Nyitra völgye, s ennek egyik történeti nevezetessége az ősrégi Bajmócz. Ezen, mintegy ezer tót lakossal biró mezőváros Nyitravármegyében, közel a Nyitra folyóhoz, annak egyik jobbparti hegyoldalán fekszik.

Bajmócz tót neve Bojnicz, vagy Bodnicze, s magyar neve valószinüleg innen ered. Bajmóczot régi nagykiterjedésü vára teszi nevezetessé, mely még a szlávok uralma alatt épült. Tót neve „rabló” jelentésü, melyet első urainak foglalkozásától nyert.

Bajmócz hajdan egészen fallal volt keritve, erősitett város vala s falainak nagy része még mai napig is fönnáll – romladozott állapotban. De a város felső részét elfoglaló nagy kiterjedésü vár még most is ép s büszkén tekint alá a városra.

Ezen vár két részből áll, az ó és az ugynevezett új várból. Az óvár rendetlen sok szöget képez, mely több emeletes épületek által van környezve, ugy hogy téres udvart zár be, gyürű formában, s ebből kiemelkedve épült az ötemeletes magas ujvár, melyet kétszáz év előtt épitettek.

Az óvár keleti részében van a vártemplom is, a mint azt rajzunkon láthatni.

A vár még tökéletesen épen áll, ámbár utóbbi időben nem igen viselik gondját s nem is lakják. Ha mostani állapotában megtartják, ugy hazánk ezen egyik legnagyobb vára jó időre meg lesz óva a romlástól. Ideje is volna már, még meglévő lovag-várainkra figyelmet forditani.

A vár nyugati külső udvarában gazdasági épületek foglalnak helyet, melyek előtt áll azon hires nagy bajmóczi hársfa, mely alatt Rákóczy György gyüléseket tartott. A fa még igen szép, azonban vastag törzsének nagy üregei vannak s vastag ágait már erősitik az idő rombolásai ellen.

A külső udvarból tágas kapu vezet az óvárba, mely fölé régi harczi eszközök aggatvák. Innen az ujvárba térünk, melynek alsó lovagterme igen nagy, de müvészi becscsel nem biró olajfestményekkel van ékitve, melyek a törökökkel való harczokat ábrázolják. Itt-ott régi fegyvereket láthatunk, közen török jelvények mint ékesség alkalmazva, köztök több félholdas lófark, melyeket a vár urai ragadtak el a pogány ellenség vert seregeitől!

Az ujvár felső emeleteről gyönyörü kilátás nyilik alattunk a vár széles árkától övezve, melyben most nemes fákkal ékitett gyümölcsös kert diszlik, tovább a város körfalai s az abból kiemelkedő préposti lak felé; ezután a gazdag termésü szántóföldek s Privigye mezőváros, e mögött a regényes hegycsoportozatok, melyek a széles völgy közepén kigyózó Nyitra folyót változatos lánczolatban kisérik s a helységek füstölgő házai s felnyuló tornyai élénkké teszik e tájat, mely gyönyörrel töltik el a szemlélőt.

Róbert Károly idejéből tudomásunk van már a vár tulajdonosairól, akkor azt Selotus bán birta.

1383-ban oppelni herczeg László birtokában találjuk azt a ki I. Lajos alatt Magyarország nádora volt. Ezen időben a trón és koronáért küzdő trencsini Csák Máté foglalta el.

1393-ban Ilosvai Leustachiust, szintén az ország nádorát ismerte urának.

1473-ban Bajmóczi Onuphirus gróf birta Bajmóczot, a ki 1470-ben gazdag prépostságot alapitott ide, mely még mai napig is fönnáll, föntartván azon az alapitó által fölállitott jogot, miszerin ta prépost Bajmócz urai nevezték ki. Ezek Mátyás alatt kihalván, a király birtokába jutott, ki azt természetes fiának Hollós Jánosnak ajándékozá. Sokak szemében szálka volt János herczeg s azért őt, midőn Bajmóczon tartózkodott, Poky várnagya meg akarta öletni, de a várőrség szeretvén herczegét, a várnagy szándékát felfödözte, a ki alávalóságát életével fizette meg.

János halála után a királyokra szállt vissza s I. Ferdinánd a várat a hozzátartozó uradalommal együtt Thurzó Eleknek adományozta, mely család kihunytáig ura is maradt.

Az országba hítt cseh hussziták, 1533-ban pedig a törökök rombolták ösze Bajmóczot, de csak a külső várost birták bevenni s azt kirabolva földulták, a vár hatalmas falairól visszapattantak fegyvereik.

II. Rudolf uralkodása alatt 1599-ben a törökök ujra kemény ostrom alá vették a várost, ezt fölprédálták, hanem a várat sikertelenül ostormolták vitéz védői ellenében.

1604-ban Bocskay István Erdély fejedelme, szintén ostromlá a várat, melynek akkori ura gróf Thurzó Szaniszló Pál volt, s kinek parancsára az ostromló hadak előtt megnyiltak a vár kapui.

1637-ben a Thurzók kihaltával Pálffy Pálra szállott Bajmócz, mint zálog, de 1720-ban örökös joggal adta Károly – Pálfy Miklós nádornak s jelenleg is a gróf Pálffy család birja a hozzá tartozó uradalommal együtt.

1704-ben Bercsényi hadai foglalták azt el, tizhónapi vivás által éheztetvén ki a várat – Bercsényi azonban nem sokáig birta, mert ismét a Pálffyak birtokába jutott.

A vár keleti kapuján kimenve, a hegyoldalban a vártól negyedórányi találjuk a szép parkkal ellátott négyszögben épitett bajmóczi timsós és kékköves melegfürdőt, mely gyönyörü tájon fekszik, a honnan a leirt helyre lelketemelő kilátás terjed. E fürdő melegsége 24 R. fok, s négyrendbeli társas fürdőből áll, s a vendégek befogadásáról is van némileg gondoskodva magában a fürdőépületben. – Igen sajnos, hogy az ily felette szép tájéku s hathatós gyógyerejü fürdőnek nincsen több mint néhány látogatója.

Adja az ég, hogy az ujra ébredő nemzeti élet e részben is jóvá tegye, mit eddig elmulasztott s a haza kincsét ne a külföld nyelje el, – s akkor e fürdő tulajdonosai gondoskodni fognak a vendégek kényelméről, s ha e kivánság teljesedik, ugy Bajmócz is hivatva van arra, hogy hazánk egyik leglátogatottabb fürdőjévé váljék!

Luppa Péter.


Bajmócz.