Deés (Erdélyben).

A kedves kis testvérhon Erdély leglelkesebb magyar városainak egyikét van szerencsém bemutatni e lapok olvasóinak, a Mezei József festész hazánkfia álal készitett rajzzal együtt.

Deés Kolozsvártól 3, N.-Bányától 4 postaállomásnyira fekszik, a kis és nagy Szamos összefolyásánál. Mind földirati, ugy strategiai szempontból tekintve nevezetes és figyelemre méltó hely. Mintegy középpontját képezi a négy különböző irányban: Kolozsvár, Besztercze, N.-Bánya és Szilágyság felé vezető utvonalnak, melyek mindenike vagy keskeny völgyszorulatok, vagy a Szamos vize által van védelmezve; a város, mintegy félsziget nyulik el, egyfelől a hegyek képezvén védbástyáit, másfelől az egyesült két Szamos a természetes erősséget. Hogy a természetén kivül mesterséges erőditést is nyerjen, palánkkal körülvétetése, megerősitése országgyülésileg el lőn határozva, s törvényczikkbe is foglaltatott. (Lásd Comp. Constit. 5. R. 8 edictum) de végre nem hajtatott, minek nemcsak a tatárdulás, de a török hadjáratok alkalmával is nevezetes hasznát lehettet volna venni. Az ujabb időben 1849-ban tétettek a város körül némi erőditési munkálatok, de azokat idő előtt félbe kell szakasztani. Sokszor mintegy viharokkal daczoló szirt állott, mint a váz a tenger közepén, vészviharnak közepette.

Hogy a meglepően érdekes táj sajátszerü szépsége annál hivebben megragadja a képzeletet, tekintsünk körül a kiválasztott pontról, a Szilágysági vonalon eső Somkuti völgyből, honnan mint egy tengeri város látszik elterülni a Szamos partján. Szembe a város felett emelkedik a Rózsahegy; olyformán mint a Gellérthegy Budán, hol most szent ereklyeként egyszerü kápolna áll, ott hajdan erős vár állott, melynek nyomait most is sánczok jelölék. Jobbra hegyoldalon terül el a város egy része, a sokszinü növényvilág tarka tengerébe rendetlenül szétszórva, melyek közől látszik a reformatusok egyházának magas tornya, épitészeti remek mü, csak 4 oszlopon áll. Alább azon emelkedett ponton, mely Ovárnak neveztetik, egy kis emléktorony áll s egy hosszu kő, hol őseink a néphagyomány szerint, midőn Ázsiából kijöttek jobb hazát keresni, hosszas fáradság után, megtelepedtek, a táj szépségeitől meghatottan az egy igaz Isten ismeretére jutottak, mert azelőtt pogányok voltak, háromszor deust kiáltának s a várost innen nevezték volna Deésnek (Heltai krónikája XXVI. r. Turóczi 6. r. 3. fejezet.) Épen a Szamos partján látszik a történeti emlékü Rákóciy-épület, a mely előtt 3 magas fenyüfa emelkedik, az utolsó Rákóczytól kapta nevét; hogy ki épitette? bizonyosan nem tudhatni. Udvara felőli oldalán a Báthory-család czimere a sárkányfogak, mellette S. B. betük, melyek alkalmasint Báthory Zsigmond neve első betűi, látszik egy török fő is, a Csáky-czimer ajtaja homlokán nem régen még látszott a felirat: „Franciscus Rákóczy princeps Transsylvaniae.” Ez időben a Rákóczy birtoka volt, buktával az álladalomra szállott. Innét egy pár 100 lépésnyire roppant kőkémény emelkedik egy konyhából, melyet ma is Rákóczy konyhájának hivnak s a reformatusok iskolájának közepén látható. Virágzó téreket és lombkoszorus völgyeket hasitva, eleven hullámzással siet a két Szamos, a város alatt összefolyván, eleven hullámzással tovább siet, hogy ismét elszakadjon, a két magyar haza egyesülésének történetét juttatva eszünkbe. Kőlábakon nyugvó nagyszerű hid rekeszti be a láthatárt.

Hogy Deés a Deus szótól vette volna nevét, mint az emléktorony e felirata mondja:

„Hunnus de Scythis digressis edibus hospis
Pannonia glebam transfert huc gramine undam
Ter clamans deus hac liceat tellure potire
Desiacam que dixit dei de nomine terram 1578.”

a történeti kritikát ki nem állja, mert őseink a Volga partján bizony nem jártak deák iskolába, s latinul nem tudván, deust nem kiálthattak. Béla király névtelen jegyzője s kézai bizonyitják, hogy őseink Kieven és a Kárpátokon átvezetve jöttek Munkács és Ungvár alá s nem Erdélyt foglalták el előbb. Elfogadható jeles történészünk Szabó Károly véleménye, miszerint Deés neve, a magyar Dezs, Dezső nevével azonos, s ily nevü magyar embertől ragadhatott rá.

1412-ig minden okiratban Deesvár neve alatt fordul elő, hogy hol és melyik lehetett azon vár, melyről Deesvárnak neveztetett? nehéz bizonyosan meghatározni, mert Deésen és határán négy vár romjait találhatni fel, melyek közől három a Szamos folyóra könyökölő hegyfokon emelkedett, s nézett hajdan szembe a jövő ellenséggel s fedezte a Kolozsvár felé vezető utat.

Egyik a Rózsahegyi vár, melynek helyét csillagszegletes sánczolat jelöli, de igen csalódnék, ki ezt Deés-vár sánczainak tartaná, ha nem a sánczon belől ott vannak eltemetve egy régi vár téglái és kövei, melynek kapu-helyét a nép ma is vaskapunak nevezi.

Benn a városban a Szamos egy hegyfokot mos, tetején a földhányás-szerü orom, mely a vár alapfalait fedi s melynek neve Óvár. A harmadik a N.-Bánya felé vezető utvonal felett van, ugyancsak hegyormon, itt kőgulák is vannak, neve a hegynek Ciczhegy. A negyedik váromladék a Ciczhegygyel szemben a Szamoson tuli hegyfoknál van, neve Bélahegy, mely nevét a monda szerint onnan vette, hogy itt a tatárok elől menekült IV. Béla sokáig bolyongott.

Heltai azt is mondja, hogy Deésen volt a 7 földvár egyike, melyeket Álmosék az Erdélybeni megpihenéskor emeltek, erről emlékezhetik a városi levéltárban látható okirat, mely rendeli, hogy a megyei tisztek a várban szállásoljanak, s nem a városban. (Kővárosi L. Erdély régiségei.)

Az 1848–1849-ki forradalom alatt minő eseményeknek volt szinhelye, még sokkal élénkebb emlékezetben van, hogysem registrálni szükség lenne; majd ezeket, s több más Deés történetére vonatkozó adatokat össze fogja gyüjteni Deés városa története megirója; mert Deés városa lelkes községtanácsa 200 ftnyi jutalmat tüzött ki a város története megirójának, a pályaművek beadásának határideje nov. 30-a; az eredmény az 1861. év 1-ső napján fog kihirdettetni.

A Deés városi levéltárban lévő okmányok 1236-ig hatnak fel s ezen évtől le 1738-ig 511 darab éredekes oklevelet bir, van köztök 20, mely közviszonyainkra vonatkozik. A legtöbb okirat megerősité az előbbi által adott kiváltságokat, mert a mihelyt uj uralkodó ült a kormány élén, a körülnéző városi előljáróságnak első gondjai közé tartozott, az elődök által adott szabadalmak megerősitése. Jegyzőkönyvei 1669-ig hatnak fel; a bünfenyitő jegyzőkönyvből érdekesek az 1723., 1725., 1752., 1760. és 1764-ik évi boszorkányperek, melyen innen a deési hatóság ilyen bohóságokba nem elegyedett. Pallosjoggal is birt, de ezzel visszaélvén, azt elvesztette.

Deés önálló hatósággal és belkormányzattal birt, a polgári és büntetőperekben saját bírói hatósága alatt állott.

II. Apafi Mihály 1668. január 25. kiadott kiváltság-levelénél fogva nemcsak Deés városa tulajdonképeni polgárai, de az azután ide telepedettek is megnemesitettek, s a város megnemesitése törvényczikkbe foglaltatott. (Comp. Constitutia II. R. II. Tit., 6. és 7-dik artikulusa szerint.)

Ennyit a város multjáról, most jelenéről valamit. – Deés városa lakosainak száma a legujabb összeirás szerint 4931, melynek 2/3-része magyar, a többi nagyobb részt oláh. Felénél valamivel több reformatus, a többi római és görög katholikus.

Lakosai gazdászatból, kereskedés és mesterségfolytatásból élnek, nem egy jó gazda és iparüző van közöttük.

Köz és nyilvános épületei, intézetei között a nevezetesebbek, a kaszinó vagyis társalkodási egylet, mely saját helyiséggel, épülettel bir, mit a közlelkesedés és áldozatkészség hozott létre, megnyilt 1834-ben, fennállása biztositva, a tagok száma 112.

Kisdedóvó-intézete, Erdélyben e nemben páratlan; 1846-ban épült saját lakkal bir, melyet szitén közlelkesedés s buzgó áldozatkészség emelt, jövője állandólag biztositva; a feljáró gyermekek száma 100.

Egy reáltanoda terve is készen van, melynek felépitésére és biztositására már eddig több mint 12,000 ft. gyült aláirásailag.

A legujabb izlés szerint épül a városház a piaczon, a mely a nevezett Széchenyi-utcza megnyitását szükségessé tette, ugy a megyei kóroda falai emelkednek, s még az idén fedél alá jutnak.

Van a reformatusoknak, a római és görög katholikusoknak szépen virágzó iskolájok.

A gyári élet is örvendetes lendületet nyert az ujabb időben.

A mult évben nyitotta meg Krémer Samu gőzmű-malmát, mely egészen a drezdai mintájára van épitve; gabonapiaczi forgalmunkat rendkivül élénkké tette, 24 óra alatt 500 véka közönséges, 100 véka műlisztet képes őrölni.

Markovics István szeszgyára hasonlóan a mult évben nyilt meg, hetenkint 300 véka gabonát dolgozik fel szesznek.

De mindezekről lesz alkalmam külön is irni annak idejében és helyén.

Pataki Ferencz.


Deés, (a somkuti völgyből tekintve).