Árpád honfoglaló csatái.

Árpád első csatája Symon, bolgár fejedelemmel volt, ki ellen Leo byzanci császár hivta segélyül.

A magyar szövetséges sereg csatázási módja egészen elütött a többi népeknek a rómaiaktól eltanult rendszerétől.

Nem három hadtestben, mint a rómaiak, hanem egy hosszu félkörben, egymással összeköttetésben álló ezredekre felosztva csatáztak a magyarok, sebesen támadva elleneikre minden oldalról egyszerre, s ha azok első rohamuk tüzét kiállották, sebesen visszafordulva ismét s helyeikre nyargaltak.

Jaj volt a hadvezérnek, kit heve arra ragadott, hogy őket üldözze; alig bontotta meg csatarendét, a futó ezredek egy pillanat alatt visszafordultak ellene, vagy tőrbe csalták, honnét nem volt menekülés, s ha tulnyomó erőre akadtak, sebes lovaikon egy ember-vesztés nékül eltüntek üldözőik elől. Villámgyors mozdulataik, gyanithatlan hadi cseleik s lehetlennek látszó hadi merényeik zavarba hozták a legtapasztaltabb hadvezér számitásait.

Symon vajda a Dunánál elvesztette ellenök a csatát, háromszor ujitá meg az ütközetet, mind háromszor a magyarok győztek. Árpád első szülötte, Liuntin vezette az ütközetet.

Második győzelmük volt Arnulf császár segélyével Szvatopluk ellen. E két harcz csatába keverte ellenük a többi rokon fajait a bolgároknak, oláhoknak és szlávoknak.

Mindenikkel döntő ütközet vivatott; – Gelu az oláh herczeg ellen Tuhutum, a bolgár Ménmarót ellen Tas és Szabolcs, a déli szláv Glad ellen Bojta, Zuard és Kadosa mentek.

Gelu elestével meghódolt Erdély. Ménmarót elfogatott Bihar várában, s leányát Árpád fiával eljegyezve, birtokában hagyatott. Glad serege a Tisza partján semmivé tétetett, három szláv Kujás s két besenyő vezér esett áldozatul, Glad Pancsova várába húzta magát s annak ostrommal bevétele után meghódolt.

Csak egy fejedelem tartotta még magát, Zalán, a dunántuli bolgárok ura, valamennyi között a leghatalmasabb.

A kölcsönös ingerlő felhivások után, csatára készült a két fejedelem, Zalán Árpádnak ismeretlen eredetét hányta szemére, emez tizenkét fehér lóért állitotta eladottnak az országot, melyből a jelképül kért vizet, földet és füvet Zalán megküldé a követelőnek.

Árpád ekkor a Sajó partján táborozott. E kis folyam látta a magyar nép első születését és első halálát, mert háromszor halt meg a nemzet és háromszor született ujra.

Zalán, Symon vajdával egyesülve, fegyveres daczczal lépett fel a hóditó ellen, visszakövetelve a Sajó melléki földet, mit egykor önkényt engedett neki át, s az Alpári mezőn, melynek füvéből ismertetőt küldött neki, síkra szállt ellene egész eredjével, kiirtással fenyegetve a hatalmaskodó népet.

Ekkor állt elő a végső legnagyobb csapásra maga a magyar fejedelem, kitüntetve eddig rejtegetett hatalmát. A rövid ütközetben, melyet maga vezénylett, az egyesült bolgár seregek szétveretve elhullottak, Zalán elfutott, birodalma nyomról nyomra meghódolt a magyar fegyverrel vagy barátsággal nyujtott kezének.

A Kárpátoktól a Dráváig, egygyé született az egész haza és e haza neve lett Magyarország. És e hazát mindig szerették gyermekei. Rövid idő mulva Attila városában ülték az álodmást, ősapáink, vig czimbalom és fuvola mellett vigadva őskirályuk palotájában.

Árpádnak nem egyedüli s nem legfőbb érdeme: hogy ez országot elfoglalá; hanem az: hogy a meghóditott népeket kibékité ön nemzetével, hogy saját népét meg tudta jutalmazni, s országát nem iparkodott határain tul növelni, hanem határain belül erősité.

(J. M. után.)


ÁRPÁD CSATÁJA ZALÁN, BOLGÁR FEJEDELEMMEL.