Lánzsér várromjai.

Sopron vármegye egy részét németek lakják az ország nyugati határszélén, ugy, hogy sokhelyütt az osztrák németektől alig lehet már őket megkülönböztetni.

Ezek közé tartozik Lánzsér, (Lansee) kis falu, épen az ausztriai határszélen. Nevezetessé teszi régi várának és a kamalduli szerzet zárdájának romja s regényes vidéke.

A lánzséri várrom igen kiterjedt; ép korában hazánk egyik legnagyobb vára lehetett, s most mint rom sem foglal el utolsó helyet. A vár a falu fölött hegytetőn, gyönyörü vidék közepett fekszik. Közelben egymásra halmozott hegyek, halmok, távolban pedig az egymásra tornyosuló bérczek, melyekre a stájer és osztrák havasok őrvitézekként pillantanak alá, zárják be a láthatárt. Ez inkább havasi tájkép, s ennek ritka szépségeit az egész vidék ismeri és bámulja.

E vár épitésének ideje a történet barnult lapjairól ki nem betüzhető. Valószinüleg az Eördögh család rakatá, melynek birtokában találjuk. 1772-ben leégett s azóta az idő viszontagságaira bizatván, igen sokat roskadt, ugy hogy épitészeti szépségeiből már alig lehet valamit fölfedezni rajta; magánosan elhagyatva áll most a mint rajzunk hiven mutatja.

Jelenleg Eszterházy herczeget ismeri urának, a ki hazánk e részében nagy birtokokat bir; a herczeg egyszersmind Sopronmegye örökös főispánja.

A hasonlóan gyönyörü helyen fekvő kamalduli szerzet zárdájának omladékai szintén méltók a megtekintésre. A főépületek még nagy részben fönnállanak s a hallgatag barátok magános szobácskáinak helyét is láthatni, azonban ez is, mint ama hajdan hatalmas uri védlak, végpusztulását várja.

Az idő egyaránt fizet mindenkinek, kedve telik a rombolásban!

Luppa Péter.


Lánzsér romjai. – (Lásd a szöveget 555. lapon.)