Somoskő romjai.
(Nógrádban.)

Hazánk annyi vészt látott, hogy alig van év, a melynek emlékeiből egy vészkönyvet ne lehetne irni; ha voltak is csendes perczei, nehéz, vészes napok követték azokat – a tatárjárás, – a százados török harczok . . . . . s a pártok tusái sokszor elnyomoriták hazánkat! – Senki sem volt biztos, mikor jő már ismét valami uj vezér hazánkba népeivel, hogy megölje a ki bátrabb, megfutamitsa, a ki gyávább! Ez volt oka, hogy minden tekintélyesebb családnak saját vára volt, ha utolsó fillérét erre áldozá is, életét és vagyonát igyekezett megmenteni a fölszerelt vár védelme alatt; innen van, hogy hazánkban minden felé számtalan romvárat szemlélhetünk, hát ha még azok is fönn állanának, a melyeknek nevei is elenyésztek! Ily sok vár felállitása – ha más nem bizonyitaná is, figyelmet gerjeszt bennünk avagy emlékeztet a borzasztó kegyetlenségű harczokra, s ha ezekre a történet fényében egy pillanatot vettünk, akaratlanul is eszünkbe jutnak Petőfi szavai:

„Isten csodája, hogy még áll
     hazánk!”

S e nagy hazának egy-egy kis királysággal vetekedő megyéi közől több vár alig volt egyben is, mint Nógrádban. – Nógrád volt azon közép vármegye, hol az ellenség nem pusztitott mindig, nem ugy álltak az ügyek, mint a déli végvármegyében, melyeket ha egyszer elpusztitának, soká maradtak pusztán, elhagyatva! Nógrádot ritkábban szállotta meg az ellenség, csak időszakonkint jött, a midőn már ismét volt mit pusztitatni.

Ily alkalommal aztán nem ritkán fordultak elő tények, minőt például a Nógrád határán álló Drégely védése alkalmával oly hősileg mutatott Szondy György, – s ki ne emlékeznék még azon gyászos emlékü napokra, midőn a Losoncz romjaiból emelkedő füst megölt polgárainak vérpárázatával egyesülve szállott az ég felé?! – De térjünk be egybe a sok, időbarnitotta romok közől, – nézzük Somoskőt.

Ezen várrom közel Somos-Ujfaluhoz egy hosszukás mély völgyből kiemelkedő, magas, erdős hegyektől környezett kősziklán fekszik; annak mintegy koronáját képezi s e szép tájnak, a zöld háttért kiemelve, nagyszerüséget ad. Ki épitette ezen várat? azt bizonyosan meghatározni nem lehet, ámbár valószinü, hogy már látta a tatárjárást, mert az már 1340 előtt Kachich János birtokában volt.

Alapitói valószinüleg a hatalmas Losonczy-ak voltak, a kiknek birtokában később találjuk.

1342-ben Zechen Tamás nyerte azt királyi adományul s ezen nemzetségbeliek birták IV. László és III. András idejében is.

1576. évben sok nógrádi vár volt török hatalom alatt. Fülek parancsnoka, Ali bég, az imént emlitett évben vette Somoskőt ostrom alá s ha az elég számu őrség bátor parancsnokkal bir, a törökök nem egykönnyen veszik be a mindennel jól fölkészült és fölszerelt várat, a melybe csak egy meredek ut vezetett föl; de a gyáva parancsnok őrségestől együtt kiszökött a várból, a melybe a törökök ellentállás nélkül vonultak be, s a parancsnok gyávasága által lőn özvegy Losonczyné e szép birtokától megfosztva. – 1593-ik évig birták az ozmánok, ezen évben nagy birtokot veszitettek el a törökök, ennek egy részét tevék Nógrád várai is; erre a török őrség annyira megrettent, hogy maga hagyta el a várat s a hős Pálffy seregei, kik máskor vérüket ontva foglaltak, ezt ellentállás nélkül keriték a magyar hatalom alá.

1618-ban az ország figyelmét is magára vonta a vár, s azért törvény is hozatott, hogy Somoskő vára, Fülekkel és Szécsénynyel együtt, erősittessék meg.

1647-ben az országgyülés által ujabb megerősitése határoztatván el s e megerősités 1659-ben teljesittetvén is, ezen vár 1681-ben a haza oltalmába vétetett s 20 fegyveres küldetett védelmére.

1703-ban több megyebeli család, kik Rákóczy hatalmas pártjára állani nem akartak, e várban keresett menedéket, a midőn is azt sok segéd őrmüvel erősiték meg.

A zavaros időközökben a hazánknak annyi hőst adatott gr. Forgách család vette pártfogása alá, egyszersmind birtokába; később a báró Péterffy család nyerte királyi adományul; de a Péterffyek Jánossal ki halván, az ezzel rokon gróf Stahremberg család kapta felét királyi adományul, a hozzátartozó javakkal együtt; 1808-ban tettleges birtokába is lépett, s a hozzá tartozó birtokokkal felében mai napig is birja.

S miután a várról, a mit tudtunk, le is irtuk, menjünk, szemléljük kissé a romokat, melyek csak a mult század vége felé lőnek lakóik által odahagyva.

Somoskő nagyobb váraink közé tartozik; erős falai három kerek torony által voltak megszilárditva, melyek részben még most is fenn állanak, s a szemlélőt biztositják arról, hogy nemcsak egy kéjlak diszeül, hanem komolyabb czélnak is szolgáltak. A vár alját üregek s pinczék foglalják el, hol az épületekben levő holmi a tüz ellen biztositva volt. Somoskőnek, minthogy kősziklán épült, kutja nem volt, hanem őrsége az esővizet fogta föl e czélra készitett cziszternák által, melyek maradványai még most is láthatók.

Nem messze a vártól van egy bazaltkőbánya, melynek nagyszerü s rendes szögü kristályaiból a vár egy része igen szilárd épitő anyagot nyert. Ily kristályokat Nógrád országutai mellett mint sarkköveket is alkalmaztak, különben kellő bánásmód mellett a féldrága kövek helyét is pótolják. Somoskő vára nevét valószinüleg a sziklán termett nagy mennyiségü somtól nyerte. Jelenleg már csak éltének végperczeit várja s nevét, – hogy egészen el ne veszszen – az alatta elterülő pusztára is átruházta.

Luppa Péter.


SOMOSKŐ ROMJAI.