Képek Ausztráliából: II. Ugrány-vadászat.
(Vége.)
Ausztralia őslakosainak is van vallásuk, de vallási fogalmaik igen együgyüek és ingadozók. Uj-Dél-Wales lakói egy jó és rosz szellemet hisznek; a rosz szellem gyakran megjelenik kigyó-alakban. A jó szellem védi az embereket a sötétségben lakó rosz szellemtől, mely a világosságtól és tűztől fél és melynek kiengeszteléskép hajitódárdát áldoznak. A halál utáni életet is hiszik. Különösen el van terjedve azon hiedelem, hogy a bölcsek nem közönséges emberek, hanem hogy uj testben a földre ismét visszatért föld fia (ausztráliai). Egy gyarmatost Perth városban messze földről meglátogatott évenkint több ausztráliai, mert egy elhalt rokonukhoz igen hasonlitott, s azt hitték, hogy ő ennek visszatért lelke.
A halottat némely vidéken sok szertartással eltemetik, másutt megégetik. A Murray, Lachlan és Murrumbidgi folyó partjain nagy sirok állnak, kupalaku öt láb magas földhalmok, melyekben részint hullák, részint ezek hamvai vannak eltemetve. A sirok körül lehántott fatörzsek voltak félkörben fölállitva, s rőzséből s mohból készitett alakokkal felékesitve. Még egy temetkezési módjuk van. Nehány fatörzsre több dorongot tesznek keresztbe, erre a hullát kitéritik, melyet jól vastagon betakarnak füvel, csak arzcát hagyva meztelenül. A ragadozó állatok aztán fölprédálják az ily hullát (lásd a képet 448. oldalon.)
Egyébiránt az uj-hollandi babonás félelemmel bir a sirok iránt. Egy gyarmatost sokáig háborgattak támadásaikkal. Egyszer a viaskodásban elesett két uj-hollandi testét kapuja elé temetteté. Ez időtől senkisem közeledett háza környékéhez.
Vannak papjaik is; Uj-Dél-Walesben, Karradsik-nak, máshol Mulgarradok-nak hivják, kik is a főszertartásokat végezik. Ezek fúrják ki az orr porczát, a serdülő ifjak fogait kövekkel kiverik, a leányoknak a gyűrüs-ujj két utolsó izét letörik stb. Szokatlan esetekben tanácsot is kérnek tőlük, s ezenfelül még orvosok és jövendőmondók is. Néhol oly hatalmat tulajdonitnak nekik, mely szerint égdörgést, esőt s betegséget képesek előidézni és megszüntetni. Szokott ünnepük, az ugynevezett Korrobori ünnep. Ezt magános, félreeső, nagy erdős helyen éjjel szokták tartani tánczok kiséretében. A nézők félkörben ülnek, minden tizedik előtt tőle tiz lépésnyire tűz lobog, melyet fiatal legények tartanak fenn, s mely előtt van a táncztér. A nők, kik a zenekart képezik, csaknem egészen elvonulva állnak a szem elől; de sivitó hangjuk és az éktelen csörgés, mit hosszu kötélre füzött fadarabokkal előidéznek, nagyon is hallatszik. A tánczoló férfiak fejérre mázolvák, s mindent elkövetnek, hogy magukat minél rutabbá s visszariasztóbbá tegyék. Nyolcz lép föl, s oly gyorsasággal, mintha csak oda varázsolták volna őket, egyforma állásba helyezkednek és a sötét éjben e fekete haju fehér alakok megjelenése nem csuda, ha nagy hatást idéz elő. Erre ismét megszólal a zenekar s a fehér alakok el kezdenek reszketni, mi kivált térdükön s könyökükön látható, s szép rendben, körben forognak a tűz körül, folytonosan a wru wru szót kiáltozva, mi olykép hangzik, mint a rokka pörgése, s e közben a zene tapjához igyekeznek tartani magukat. Igy megy ez szakadatlanul mintegy negyedóráig, ekkor a tánczosok eltüntek ép oly gyorsan, mint megjelentek. Ezután egy csoport fiatal fiu lépett elő a sötétségből, kik a felnőttek mozgásait s taglejtéseit igyekeznek utánozni. Ezután ismét a tánczosok lépnek fel egymásután, kezükben kis bokrétát tartva, s egymásután, mint az ugrány (kenguruh) szökdécselve. Ezután kimért léptekkel a tüzek közt járnak ide-oda, miközben jobb karukat gyakorta kinyujtják. És igy folyik a táncz és zene fölváltva egy óráig, miközben a néző közönség a legnagyobb csendben figyelt.
Állandó rendet vagy együttélést az ujhollandiak közt nem találhatni; mindenütt kisebb törzsekre oszlanak, melyek nehány családból állanak. Némely vidékek törzsei egyenlő név és nyelv által némi összefüggésben állnak, de csak néha gyülnek össze p. o. nagy vadászat, hogy ünnepélyek stb. alkalmával. Az egyes törzsek fegyvereik és egyéb eszközeik alakja által különböznek, valamint testöket is különbözőn festik. Némelyek bizonyos kerületet hazájuknak tekintnek, azt lehetőleg védik; azonban hosszabb és pusztitó háborut ritkán viselnek. Néhol a törvényes s örökös uralkodó áll a törzsök fölött; másutt pedig csak rendkivüli alkalmakkor ismernek ilyent el. Különös, hogy minden állam s társadalmi szervezetet nékülöznek a törzsek közt, mégis sok helyütt bizonyos rangfokozat uralkodik. Ilyenek az erniung és tem, vagy taman osztály. Az egyik tagja nem házasulhat a másik tagjával össze, kivéve, ha bizonyos büntetésnek aláveti magát, de ekkor is a gyermek az anya osztályába tartozik.
Ugylátszik, hogy a többnejüség divatos náluk, de a szükség mégis egy nővel megelégedni kényszeriti. Az egy törzshöz tartozók többnyire a maguk törzséből nősülnek. A nő teljesen férje hatalma alatt áll; minden nehéz munkát ez teljesit, de ugylátszik, hogy méltatlan bánásmódban sohasem részesül.
Az utazók dicsérik az uj-hollandi nők szelid és fegyelmet ismerő magaviseletét, melly csak ott látszik kivételt képezni, hol az európaiak befolyásának nyomai láthatók. Nagy ragaszkodást tanusitnak gyermekeik iránt, de a gonoszakat kivégzik, valamint az iker egyikét, ugylátszik azért, mert a szegényebbeknek igen terhes mindkettőt táplálni.
Mivel a törzsek gyéren közlekednek egymással, azért majd mindegyik külön nyelvvel, vagy legalább kiejtéssel bir, ugy hogy néha a közel szomszédok nem értik meg egymást.
Az Európából beköltözött gyarmatosok még eddig kevés jó befolyást gyakoroltak az uj-hollandiakra, mert ezek az európaiak közelében, Sydney környékén, leginkább elkorcsosodtak és a legszánandóbb állapotban vannak. Egyébiránt azok, kik közőlök az európaiakhoz szolgálatba állnak, igen ügyesek és sokra használhatók.
Képek Ausztráliából: II. Ugrány-vadászat.
Képek Ausztráliából: III. Egy sir. – (Lásd a s zöveget 445. l.)