Bács és régi vára.

Bács eredete a legrégibb időszak homályában vesz el. Mikor és ki által épittetett? nem tudni. Annyit történelmileg bizonyosnak tarthatni, hogy a magar monarchia tulajdonképeni alkotója, Sz. István első király alatt már vagy meg volt, vagy épen általa teremtetett. Mert Chartuitiusból (Hartwich), Sz. István király biographusából tudjuk: hogy István, miután Kupát, a felzendült hatalmas és büszke somogyi vezért legyőzé, az addig nagy darabokban nehány hatalmas nagy birtokában levő Magyarországot 70 és nehány kisebb részre – megyékre – osztotta fel, mely megyék az azok kebelében már fennállott, vagy a hol nem volt, akkorban felépitett váraktól vették neveiket, igy: Pest, Pozsony, Komárom, Baranya stb., azon módon Bácsvármegye is a benne létező Bács várától; s ezen megyéket váraikkal együtt tekintélyes személyekre bizá, kik azokat Comes Parochianus (főispán) név alatt kormányozák; s ez annál bizonyosabb, hogy mindjárt 1065-ik esztendőben, tehát Sz. István halála után csak 27 évvel Vid gróf Salamon királyhű embere és főtanácsosa az oklevelekben ugy jő elő, mint Bácsvármegye főispánja, ki a történelem szerint Géza és László herczegek ellen tulajdon megyéjének népével harczolván, Mogyoródnál, nem mesze Pesttől, elesett. – 1094-ik esztendőben Sz. László király Bácsban érsekséget állitott fel, Sz. Pál apostol tiszteletére szentelt székesegyházzal és káptalannal. Az érsekség a kalocsai egyházmegyével 1135-ik eszendőre canonice egyesittetett, s mint ilyen mai nap is fennáll; a hatalmas káptalan azonban, mely II. Ulászló III. Decretuma 20-ik czikke szerint a zászlós egyházi szemelvények között tündöklött, s 50 lovasból álló banderiumot tartott, a szerencsétlen mohácsi ütközettel elenyészett, s néhai nagyságnak csak nevét tartja fenn a kalocsai főkáptalanban ötödik helyre iktatott bácsi sz. Pál-prépostságában, s Bácsvármegye czimerében, mely Sz. Pál apostolt ábrázolja, hosszu bő öltönybne, baljában könyvvel, jobbjában pedig egyenes meztelen pallossal, s még most is mind a bácsi régi, mind a zombori ujabb megyeházak homlokán diszeleg.

1518. és 1519-ik esztendőkben itt helyben rendes és nevezetes országgyülések tartattak II. Lajos alatt, melyek decretumai a Corpus Jurisba, s még részletesebben Kovachich „Vestigia Comitiorum”-jában foglaltatnak – s igy Bácsnak, már Broderics szerint is nevezetes helynek kellett lenni – miután a káptalan s megye székén felül, több hirneves érsek is, mint bácsi főispánok itten laktak. Ezek közől nevezetesen, a II. Ulászló idejében hires és hatalmas Várdai Péter, ki a Győr szerb-fejedelem, s a hatalmas Ujlaki Lőrincz közt fenforgott mérges viszályokat Bácsból intézett levelei által akará lecsillapitani, s ki a bácsi Mosztonga folyamot nagyszerü munkával s költséggel ásatott csatorna által az innen két órányira távol eső Dunával egybekapcsolá s igy a Mosztongát nemcsak haldussá, hanem hajózhatóvá is tevé, – nem különben ama végzetteljes hirű Tomori Pál, ki mint az alsó részek hadi főkapitánya a törököt több izben, nevezetesen pedig Ferhád basát 15-ezer emberével a szomszéd Szerémségben tönkre veré, végre pedig a szerencsétlen mohácsi ütközetben, mint fővezér harczolva esett el, – ezek lakásaikat állandóul Bácsban tartották. – Az 1526-dik Magyarországra nézve örökké gyászos évben, nyakavágó sz. János napján Mohács sikján vivott ütközet után Szulejman, győztes hóditó hadaival september elején az odahagyatott Budára ment, s itt őszi nagy ünnepeit bevégezvén, oktober elején Pestnél a Dunán át kelt, s Jászay szerint seregeit kétfelé osztván, egyik részét a nagyvezérrel Szegednek küldötte, a másikkal pedig önmaga mindenütt a Duna mentében huzódva, Péterváradnak tartott, romboló utjában sehol ellenszegülésre nem találván, az egy Bácsi várat kivéve, hova mintegy ötezerre menő magyarság magát behelyezé, s védelmi állásba tevé. Két nap volt dolga a hatalmas padisáknak, mig a maroknyi magyart az összelövöldözött várral legyőzé, s tova mene. Az igy összerombolt vár többé soha fel sem is épült, sőt nemsokára majdnem egész Magyarországgal a török iga, s uralom alá esvén, az alatt másodfél századig nyögött, mindaddig, mit nem Budának visszavételével, azután pedig a töröknek Zentánál Bácsvármegyében 1697-ik évben Eugen Savoyi herczeg által történt összezuzásával, az iga alul megmenekedett.

Bács a hosszas török uralom alatt, valamint a többi hasonló sorsra jutott magyar város is, szintén török város lett. Mutatják ezt a még most is közel a várbemenetelhez, és a Mosztonga partjához meglehetős karban fennálló török fürdők tömör maradványai, és azon körülmény, hogy Gévay szerint a Fülektől Nógrádban, egész Kragujeváczig Szerbiában messze kiterjedt budai főbasaságnak (bassalik) egy szandsákja – (kisebb rangu basa) – itt helyben székelt. – A zentai véghetetlen eredményű fényes győzedelem, s a török kiűzése után, mindjárt 1698-ik évben I. Leopold császár és magyar király az akkori kalocsai érsek s a veszprémi püspökség adminisztratorának Széchenyi Pálnak, s utódjainak megadá a bácsi örökös főispánságot „jure postliminii,” kik is ennek következtében azon egész nagy tér földet, mely a mohácsi vész előtt „Bodrogh és Bács” külön vármegyéket képezé, e gyedül csak Bács-vármegye nevezete alatt kormányozák, s ezen megyei hatóság székhelyévé Bácsot tevék. – Ennek felsegélése s némi virágoztatása tekintetéből már 1719-ik esztendőben, nevezetesen gróf Csáky Imre kalocsai érsek, bácsi főispán, s földesur közbenjárása országos és hetivásárok szabadalmával, melylyel maig is bir, felruháztaták, s végre a megyeházának felépitésével diszesiték; – a megyei hatóság egész 1811-ik évig folytonosan itt gyakoroltaték mindaddig, mig az a Zomborban ujonnan felépitett nagyszerű megyeházba át nem tétetett; – a bácsi megyeház a fogházzal együtt, ugyanazon évben a kalocsai érsekségnek eladatván.

Nem lesz tán felesleges, mint Bács történetével kapcsolatban áló dolgot, itt e helyen megemlitni azon tényt, miszerint VI. Károly császár s Magyarország koronás fejedelme a mohácsi vész által homályba dőlt vagy épen megszünt méltóságok, s törvényhatóságokat magának az ország alkotmányos rendszerének tekintetéből ujból kiemelni, fényre hozni, s visszaállitani akarván, 1714-ik esztendőben gróf Nádasdy Pált, Bodroghvármegye főispánjává kinevezte s mivel e megye tényleg nem létezett, hanem azt, mint felebb is emlittetett, Bácsvármegyével egybeolvasztva a kalocsai érsekek, mint bácsi főispánok által egy testületben administráltatott, az akkori nádornak megparancsolta, hogy törvényes hatósága- és hivatalánál fogva Bodrogvármegyét válaszsza, vagy delegált birósága által választassa el Bácsvármegyétől. A nádor, Patatics Györgyöt, egyébiránt boszniai (diakovári) püspököt delegálta, ki is e peres ügyben eljárván, az érdeklett két megyének valóságos elválasztását 1716-ik évi január 21-én Zombor mezővárosban kelt végleges itélete által kimondotta. Azonban ezen itélet végrehajtását Bácsvármegye megakadályozván, annak kérelmére az ügynek ujolagi átvizsgálásával ismét Patatics püspök bizatott meg; – mindazáltal a püspök e közben meghalálozván, ezen ujolagi revisio előbb Berkes András váczi, s annak megbetegedése miatt – Glavenics Sebestyén pécsi prépostoknak hagyatott meg, kik közől az utolsó 1717. esztendő september 9-én ugy itélt: „hogy mindaz, a mi a Duna és Mosztonga között fekszik, (ez a már emlitett Mosztonga egy, a Bácsvármegye legészakibb határán létező homokos magaslatokon eredő, s Felső-Sz.-Ivántól Zombor, s Bács-felé levonuló, ez utóbbit fél hold formában környező s végre innen mintegy másfél órányi távolságban a Dunába ömlő mocsáros viz), és még négy, a Mosztongán alul fekvő hely, u. m. Széplak, Uros, Fizinda és Tovarisova Bácsvármegyének adassék; ellenben mindazon helyek, melyek a most emlitetteken kivül – a Mosztongán alul feküsznek, elkezdvén Bukintól Verbász, Soffron felé, s onnan egyenesen Szabadkának, s végre a Tisza mentében ennek torkolatáig foglaltatnak, Bodroghvármegye hatóságába menjenek.” Az érintett Tovarisova s Bukin helységek most is léteznek, Bácstól délszakra egy órányira; Széplak mint helység elenyészett ugyan, hanem ezen nevezet alatt egy részét teszi a Mosztonga balpartján Bukin felé a bácsi határnak. – Glavenics itélete ugy a hogy, symbolice végrehajtatott ugyan, de majd az egyik, majd a másik perlekedő vármegye által novizáltatván, soha valósággá nem vált, s e per majd a közben eső háboruk, majd meg más körülmények miatt addig huzódott halasztódott, mignem ezen két vármegye, mely amugy is eddigelé mindig egyetemben administráltatott, az 1802. 8-ik törv.-czikk által végkép egyesittetett.

Már a mi magát a régi omlott várat, s ennek topographáját illeti, ez a városon kivül, ennek nyugati részén egy – napkeletről nyugatnak nyul, magános, s kivevén a keleten levő bemenetelt, a Mosztongától bekeritett hosszudad dombon fekszik; – az egyetlen bemenetel egy négyszegletü torony alatti bolthajtásos nagy tág kapun történik, honnan egy két sor, s 36 belső telekkel ellátott házból álló utcza nyulik, melynek legvégső nyugati részén állnak a tisztes régi várromok, egy már beiszaposodott s eltöltött széles árokkal az utczától elzárva, mely árokban a néhai hid kőmaradványai még most is látszanak, egy az utcza felől álló kerekded faltól védve. – Ezen fellegvár alakjára nézve egy a nyugat-északi részén kissé behorpadt háromszeg, melynek keleti s déli csucsait egy-egy rundella foglalja el, a nyugati pedig egy négyszeg, s az északi részen áll a régi romladozott bő templomtorony.

Az udvar közepén egy erős, tág s földszinti osztályon felül háromemeletü magas, négyszegletes torony áll, melynek egyik belső szegletében az első emeletből egy kémény, a nyugat-északi szegletén pedig egy, a falhoz ragadt, nyilásokkal ellátott csigalépcső nyulik fel. A körfalak igen le vannak rombolva, s kivált a nyugati oldalon egész a földig. Ezek, továbbá a déli rundella s a keletnek alsó része, ugy látszik, régiebbek, mint a szebb épitésü templom s őrtorony, nemkülönben a keleti rundellára épitett tág, nagy terem, melyek alkalmasint a feljebb emlitett érsekség és káptalan idejéből valók s góthizlésüek.

A vártól keletre a mostani városon keresztül, az itt e várost parabola-formában, nagy kanyarulatban észak- s délről övező Mostongának egyik részétől a másikig, észak-déli irányban huzódó egyenes vonalban egy nagyszerü sáncz- s széles árkának kitünő maradványai látszanak. Nyomban, e sánczon kivül, azon szegletben, melyet az érintett sánczvonal a déli Mosztongával képez, fekszik a Sz.-Ferencziek zárdája, régi templomával és kitünő tornyával. Ezen – a templom ugynevezett szentélyéhez ragasztott, a földtől önállólag felnyuló s tetejéig 17 öl magasságu torony a szentély alsó falával együtt, a legfinomabb s erősebb góth munka, mely a középkor első századainak bélyegét hordja magán. – A zárda hajdani templomával s a maig is büszkén fennálló tornyával valaha a templáriusoké volt, s ezen a történelemben oly igen hires egyházi lovagrendnek eltörlésével, már a 14-ik század elején a ferencziek birtokába jutott. Azután a török berohanásakor s még inkább a belmozgalmak alatt elromboltatott, s csak a mult század elején s közepén hozatott helyre lassankint. – Ennyi, a mennyit Bácsról s régi váráról, eredeti kutfők hiányában, hiteles irók munkáiból s a honi törvénykönyvből előadhatni. Most Bács egy, 3100 lélekből álló igénytelen mezőváros.

Allaga István.


Bács várromja.