Jelenet Palermo bevételéből (majus 27-kén.)
Palermo városa Sziczilia északi partján, a palermói öböl legszebb helyén az Oseto folyó böemlésénél fekszik. Az ó-város mintegy 2000 öl hosszu, de már omladozó bástyával van körülvéve; az uj-város ellenben az erősitvényeken kivül terül szét a vidéken, s főutczái jobbára a közellevő Monreale felé huzódnak. A belváros bástyái ez irányban mintegy 1000 lépésnyi hosszaságban megszakadnak s a régi falak helyén gyönyörü kertek zöldelnek s kies mulató házak fehérlenek. Az erődök ugy vannak épitve, hogy a várost a tengerfelőli megtámadástól védjék, s hogy a tenger s a katonai laktanyák közt az összeköttetést fenntartani lehessen. Az erődök hadtanilag egy egész védelmi rendszert képezvén, átalában a castellamare-i váraknak neveztetnek. A legerősebb várda ezek közt a Castel-Lucio, mely a rév legszélsőbb bejáratát védi. A város a tengerpart hosszában levén épitve, az erődök s hadihajók ágyui az egész felett korlátlanul urlakodhatnak. A legszebb s leggazdagabb utcza, melyet az őskorban még a mórok épitettek, El-Kassaro nevet viselt, de ma már Nápoly példájára, ezen 700 öl hosszu kettős házsor a nép nyelvén közönségesen csak a Toledói utnak neveztetik. E széles utczát egy másik hasonló metszi át egyenes szegletben, ennek neve „Maqueda.” A hol e két utcza egymást éri, azon helyen nagyszerü tér alakul. Itt van a városháza, a székesegyház, a királyi palota, mely egészen négyszögü kövekből épült.
Garibaldi nyugat felől közeledék Palermóba; azonban czélt nem érhetett, mert a nápolyiak a királyi palotát megszállva tarták s ágyukkal és frissen hányt sánczokkal igen megerősiték. Ez okból megváltoztatá tervét, kelet felé vonult s itt folytatá támadását a Termini kapu ellen. Az erődök e helytől távol vannak, de azért a parancsnokok, mihelyt a harcz zaját meghallák, nyomban bombáztatni kezdék az utczákat; a rombolás tartott egész napon. Tudjuk a történetekből, hogy Garibaldi hada, mely majus hó 24-kén Monrealeban volt összpontositva, oly ügyes mozdulatokat tőn, hogy a nápolyi csapatok vezérei megcsalatva a látszattól, erejük jelentékeny részét Corleone felé inditák. Itt csata következett be, mely a felkelők szinleges visszavonulásával végződött; azalatt azonban, hogy a nápolyi fővezér Lanza tábornok e dologból győzelmi zajt ütött, másrészt Garibaldi egész erejével tört elő Monreale felől. Maj. 27-én a Termini és San Antonio kaput megtámadá, s szuronyszegezve üzé el onnan az őrséget. A csata reggel 4 órakor kezdődött s még 7 óra sem volt, a midőn Garibaldi a városházában ütheté fel főhadiszállását. Ekkor már a lakosság is a mozgalomhoz csatlakozott; a templomok és kolostorok harangjait mindenütt félreverék, s mint irják, a papok és a barátok, feszületet tartva kezükben, a legingerlőbb szavakkal buzditák a népet a küzdelemre.
Az utczákon fel s alá vonuló katonaság, a házak kapuiból s a szük utczákból előnyomuló tömegek által támadtatott meg. S bárha 12 év óta a polgárok birtokában lőfegyvert senki sem láthatott, e napon mégis az ablakokból puskacsővek bukkannának elő, mik a nápolyiak sorai közt tetemes kárt okozának. Borzasztó látványul szolgált, a midőn az előnyomuló vagy visszavonuló nápolyi zászlóaljakra, a nép a házak második s harmadik emeletéből mindent, kő vagy vasdarabot, sőt a szobák butorzatait is ledobálá. A királyi hadak emberül vitézkedének, de a felkelők dühét és vakmerőségét leirni nem lehet.
Délután a királyi csapatok azon része, mely az előbbi napokban Corleone alatt aratá eredménytelen győzelmét, visszaérkezett a főváros elé; azonban a lakosság a fő bejárásokat elfoglalván, ágyu- és puskatüzzel fogadta az érkezőket, kik is fáradtan és megtörve, a felkelők által elboritott sziget beljében, többnyire el is széledének.
Ily körülmények között a nápolyi fővezér az utolsó eszközhöz folyamodott, melylyel a forradalmi várost megfélemliteni, s talán le is csendesithetni vélte. Az erődök s a révben horgonyozó hajók egyszerre kereszttűz alá vevék a város legnépesebb utczáit. A láthatárt sürü füstfelleg boritá be, a 36 fontos pattanó golyók egymásután hulltak a piaczokra, házakra és udvarokra; a város több helyen meg-meggyulladt. Szemmellátó tanuk irják, hogy e bombázás alatt Palermo városa annyi szenvedésnek, nyomornak, kétségbeesésnek, s borzalmaknak tanuja lett, hogy az ujabb történetekben alig akadhat ahhoz valami hasonló.
De minden hasztalan volt. A nápolyi hadak három részre oszolva, külön szakittattak egymástól. A kik Corleone felől érkezének vissza, elveretének a sziget belső részeibe; az erődökbe szorult katonaság csak ágyuival árthatott az ellenségnek, mig végre azok, a kik a királyi palotát és környékét megszállva tarták, mindenfelől körülvéve azon ponton álltak, hogy lerakják fegyvereiket.
Ekkor Lanza tábornok, nagy hadainak egyéb maradványát is megmenthesse, inkább arra is lekötelezé magát, hogy Palermót végkép elhagyja, csakhogy a város közepébe szorult ezredeket is visszakaphassa. Garibaldi beleegyezett e kivánságba, mert ezáltal az erődöket vérontás nékül hatalmába kerithette.
Rajzunk azon jelenetet tünteti elénk, a mint a felkelők a Porta Termini előtt megjelenve, a nápolyiakat visszanyomák.
Jelenet Palermo bevételéből (majus 27-kén.)