Hadiviselet a XVIII. század elejéről. – Akkori huszárok.

Közöltük már a XVII. századbeli huszárok viseletét, (l. V. U. 25 sz.), melynél a nehézkes vas öltözet, a kopjából és két kardból álló fegyverzet, az embert s lovat boritó farkasbőr-kaczagány még a középkori hadviselésre emlékeztette. Most bemutatjuk huszárjaink viseletét a mult század elejéről.

A fegyverek tökéletesbülvén, egy század lefolyása alatt felette megváltozott a hadviselés módja is. Bizonyitják ezt az öltözetben és fegyverkezésben behozott lényeges módositások. A középkorban bátorság, testi erő és védeszközök szolgáltak előnyül a küzdőnek; az ujabb korban gyakran az ágyuk s lőszerek száma határoz a hősi bátorság felett. Azért a régi korban az emberi erőnek megfelelő védeszközök, mint paizs, vért és sisak, elég védelmül szolgáltak a harczosra nézve; mig a lőpor használata óta, azok elégtelenek lettek, háttérbe szorultak, mignem a XVII. század végén teljesen meg lőnek szüntetve.

Már nem annyira a védelemre, mint gyors támadásra levén szükség az ágyuk ellenében: e czélból a fegyerzet és ruházat könnyebbitését kellett eszközölni, – miért is már 1572. évben a teljesen haszonvehetlenné vált és mozgást nehezitő paizsok megszüntek a huszároknál. I. Lipót idejében pedig már a sisak és vasingek használta is gyérülni kezdett, ugy hogy a XVIII. század közepén már végkép ki lett rekesztve a magyar hadiviseletek közől, bárha a többi európai nehéz lovasság mai napig is megtartotta a sisak és vért használatát.

A fegyverzetre nézve is reformokat idézett elő a hadviselés változása. – Ugyanis a lovas kezében támadásra nem annyira alkalmas kopja helyét a huszárságnál csákány pótolná, mely annál ugyan rövidebb, de a kézi-tusában előnyösebb fegyver. Üldözésnél, az ellen üzésénél pedig, a hosszu hegyes tőr helyét, rövid puska és két pisztoly pótolá. A XVIII. század elején a magyar hadsereg rendesen levén szervezve, a katonai egyének egyenruhát viseltek, mint azt több rendbeli rajzok s leirások bizonyitják.

A hires Abraham a Santa Clara „Neueroffnete Weltgallierie” czimü munkája 1703-ból (melyből mellékelt rajzaink is meritvék), hiven állitja elő a huszárok azon kori ruháját rangfokozatonkint, tökéletesen megegyezőleg más ilynemü rajzokkal.

Mellékelt képünk egy huszárezredest, egy századost és két közvitézt állit elő.

Az első alak, mely az emlitett munkában mint ezredes jelöltetik, alacsony, prémes kalpagot visel, hosszan lehajló veres süvegtetővel és forgóval. – Figyelmet érdemel ezen forgó sajátságos alakja. A kalpag oldalából rövid vasrudacska nyulik fel, melyre kis gyürü van huzva közepéig; ennek szélére pedig egész szárny van erősitve, oly formán, hogy e szárny a gyürüvel szabadon foroghat a kis rudacskán, mint tengelyén. Talán innen származhatott a forgó elnevezés. – Továbbá világos barna rövid atillát vagy dolmányt visel, elől két sor sürüen varrott bojtos zsinórzattal, alsó szélén pedig gazdagon kivarrva, derekát öv helyett kardkötőé és csikos kendő köriti; párducz-kaczagánya keresztbecsatolva függ válláról, diszesen kivarrott csatoló szijjal. Nadrága kék, csizmája sárga.

A második alak huszárszázados, az előbbenihez mindenben hasonló, de nem oly fényes kiállitásu ruhát visel, kezeit pikelyes vaskeztyü fedi, karlemezekkel együtt, tarsolya bőr szijon függ keresztbe jobb válláról bal csipőjére.

A harmadik alak közember, egyszerübb egyenruhája az előbbeniekhez hasonló; jobb válláról függ diszesen kivarrott tarsolya, mely e században még a csipőig függött; bal válláról pedig keresztbe a por és golyótáska.

A negyedik alak szintén közember, huszáros fehér köpenynyel és csákánynyal.

Fegyverzetük: a tiszteknek buzogány, kard és pisztolyok; – a közembereké csákány, kard, puska és két pisztoly.

A lovak szerszáma a maihoz már igen hasonló.

(Folytatjuk.)


Hadiviselet a XVIII. század elejéről. – Huszárok.