Zsedényi Eduárd.

Kétséget nem szenved, hogy Zsedényi neve e pillanatban a legismertebb nevek egyike az országban. Nem vizsgáljuk az okokat, elég legyen megemlitenünk az el nem vitázható tényt, mely egyuttal arra is ösztönzött, hogy e férfiu arczképét bemutassuk olvasóinknak. Nem lehet itt feladatunk, a közlemult idő eseményeinek rajzát adni: a protestánsok ügyében kiadott legfelsőbb septemberi patens, a kézsmárki gyülés, az első kiáltó szózat, mely ott Zsedényi ajkairól hangzott, az ő perbefogatása, elitéltetése, bezáratása, a gyorsan érkezett megkegyelmezés, a kassai nép lelkesedése, midőn a szabadságát visszanyert férfiút üdvözlé stb. stb. mind nem tartoznak mondandóink közé. Ezen események lánczolata még friss emlékezetében van minden olvasónak.

Régibb időkről akarunk s lehet is szólanunk. Zsedényi Magyarország közéletében már régen nevet vivott ki magának, még pedig az államférfiak azon sorában, melyet a népszerüség nimbusa vajmi ritkán szokott körülsugározni. Zsedényi, ki korán, mint szepesmegyei jegyző kezdte államszolgálatát s fokozatosan előléptetve, udvari tanácsos s a magyar királyi kanczelláriánál Bécsben előadó lett, 1832-től 1848-ig Szepesmegye nagyhirü követe volt négy fontos országgyülésen. A conservativek táborába tartozott s következetes hive volt a kormánypártnak mind végig. Alkotmányos országban pártok s politikai jellemek vannak, s a szégyen nem az, egyik vagy másik párthoz tartozni, hanem férfiatlan: a következetlenség, a meggyőződés hiánya, a különböző pártokkal való kaczérkodás. Ily vádakat Zsedényi ellen intézni nem lehetett soha; ő azok közé tartozott, kik egy ország boldogságának föltételei között első helyen látják azt, hogy erős kormány legyen, s az ország ős törvényeire támaszkodva, ez utóbbit támogatta minden nyilvános szava és tette által teljes erejéből.

Daczára politikai jelleme érintett tulajdonainak, Zsedényi, a határozott kormánypárti férfiu, a magyar országgyülések követi táblájának egyik legszivesebben hallgatott szónoka volt. – Egy azon időbeli jellemrajzban olvassuk róla többi között: „az alsó táblán minden szinü párt egyaránt büszke lehet arra, hogy ékes körét ily nagy talentumi és szép előadásu szónok disziti. – Ily férfiuval együtt víni, vagy bár vele szembeszállni, ellene harczra kelni, akárkinek is mindenkor dicsőség, mert valóban nem könnyü dolog. S igazán megtörténik néha, miként az alsótábla legjelesebb szónokai harczolnak ellene, s ő egyes egyedül védelmezi magát, egyes egyedül fogja fel a csapásoakt, s bár e szellemi csatán gyakran kap sebeket de viszont ő is szokott osztani, kivált ha a második sorbeliekkel van baja.”

Zsedényi ritkán indult ki sikert igérő, csalogató uj theoriák elveiből, hanem többnyire ragaszkodott az ősi alkotmány szelleméhez, mindenfélekép magyarázható törvényeihez s néha ezek leggyengébb oldalait használta – különösen védelmi állapotában – legerősebb védpaizsaul; de azért a haladásnak, javitásnak koránsem volt makacs ellensége. Mások az ő pártja közől szintén sokat szólottak, de beszédeik többnyire hatás nélküli üres hangok valának, melyeket a szabadelvü párt jeles szónokai ritkán méltattak még csak ellenmondásra is. Zsedényi ritkán szólalt meg úgy, hogy beszéde maga után sok más beszédet, sőt néha egész háboruságot ne vont volna. Ez csalhatlanul bizonyitá, mikép a legnépszerübb szabadelvü követek is ezen éles eszü ellenféllel harczolni, mindenkor méltó, érdemes dolognak tartották.

Zsedényi szónoki előadása izléssel is volt párosulva, s szorosan kerülvén mindig a közönségeset, nyerset, szenvelgőt, az nemesebb, müvésziebb szint is öltött magára. Mindig komoly, ünnepies méltósággal beszélt, hangja erőteljes, csengő; arczbeszéde élénk kifejezésü, tagjártatása kerekded volt. Lovagias önérzettel vivott s szónoklatával sokszor oly tárgyakat is kedvező szinben tudott előállitani, melyeket a többség nem csak nem helyeslett, hanem valóban roszaknak, rutaknak tartott. Beszédeit még az ellenpártiak sem tartották unalmasnak, izetlennek, sőt még a türelmetlen országgyülési fiatalság is figyelemmel kisérte hatályos szónoklatát.

Legyen elég e futólagos rajz Zsedényi 1848 előtti politikai szerepléséről. Ez utóbbi akkor teljesen meg is szünt. A lefolyt évtizedben a politikától teljesen elvonulva, inkább magánügyeinek élt, a telet rendesen Bécsben, a nyarat szepesmegyei birtokán, többnyire pedig a regényes Tátrafüreden tölté, mig mult őszszel az események ismét felszinre emelék. Zsedényi most java korabeli ember s a mint van politikai multja, ha az Isten engedi, e haza jövőjében is szerep jutand az ő tehetségének, tanulmányainak, tapasztalásainak.

ZSEDÉNYI EDUÁRD.