Vándorlások Szepesmegyében.
(A Dunajecz és Poprád völgyei.)

Ha az alföldi magyar ember a történelmileg és természeti szempontból oly érdekes Szepességre ér, rendesen két kifakadást hallani tőle. Először azt mondja: „hideg ország!”, azután azt, hogy: „görbe ország!” – s nem tudni, a hidegtől vagy a görbétől irtózik-e jobban? De ne irtózzék, mert megmutatjuk neki e néhány képben is, bár azok által a Szepességnek csak egy kis részét tüntetjük elő, hogy e hideg és görbe ország – szép is, melyet meg lehet szeretni. Ennek is vannak emlékei, mik az Alföldhöz bonthatlan koszoruba füzik s vannak tündérei, vannak vágyai, mint magának a rónának, az ő sovárt gerjesztő véghetetlenségében!

Tárgyunk nagyszerüsége azonban nem fog elfogulttá tenni, sem annyira szórakozottá, hogy a regényesen szép vidék történelmi multjáról megfeledkezünk. – Jelenleg Szepesmegyének s egyuttal Magyarországnak egyik legvégsőbb határszélén kezdjük szemlénket, a Dunajecz és Poprád, azon két folyó mentében, melyek egyedül tesznek kivételt hazánk folyamrendszerében: mig innen minden viz a hon 4 királyi folyamába egyesülve, a Feketetengerbe siet, ama két folyó hütlenül hátat forditva, a Visztulába önti habjait, hogy ezzel együtt a Keleti tengerbe vegyüljön. E határszéli folyók legvégső vonalára viszszük az olvasót, ki nem félhet attól, hogy alföldi rónáján az itt lengedező hüvös szellő érintse, vagy a meredek szikláról feje szédülését érezze.

A Szepesség északkeleti határszélén huzódik végig egy mészkő-hegylánc, mely Lengyelországtól elválasztja, s mely miután ama vidéknek tündéri vadregényes alakját kölcsönzé, a Tátrák ős gránit szikláira, mint egy alvó óriás támaszkodik, azokat karjaival mintegy öleli, s az idők romboló csapásai ellen védi. E mészkőhegyek némely helyütt roppant magasságra emelkednek, s izekre vagy tagokra különválasztva, sok helyütt szabályos vagy épen mesés alakot öltenek. – Tartalmaznak-e dolgokat, melyek kedveért az emberek haszonvágya mélyökbe hatolni vágyik? nem tudhatni; annyi bizonyos, hogy márvány-telepeken kivül, a szakadékokban (Geschiebe) az agát mindenféle nemei, borostyánkő, ólomércz (Bleiglanz), vaskő, kőszén, pala stb. halommal találtatik. – Kutassa, kinek pénze s tehát ideje is van. – – Természetes, hogy barlangok, melyen rendszerint mészkő-hegyekben, csepegő követ s az özönviz előtti állatok csontjait, valamint állatok s növények kövületeit rejtik, itt sem hiányoznak. Az utóbbiak közt a Dunajecz vár környékén található Ammon-szarvak stb. emlitendők (mik utá s különösen az Ammonites Bucklandi után itélve, e hegyek; a jura formátióhoz tartozni látszanak). – A barlangok közöl némelyek, mint a haligóczi, bővebb leirásra s ismertetésre volnának méltók. Egyébiránt e mészkő-hegyek vonalában, Sárosmegyéig s tovább, mindenütt bő s különféle ásványvizek találtatnak, mint p. o. a Veres zárda mellett a smerdzonkai büdöskő-forrás, – alább s a galicziai részen a hires sczavniczai sósvizek; aztán Sárosban a szulini források stb.

A Nedeczi vár vagy Dunajecz vára, meredek és sötét fenyvesektől benőtt sziklán, itt, Magyarországnak mintegy végső elhagyott őrhelye, századok óta virraszt a természet remekművei felett; de oly búsan teknit az alatta nagy kanyarodásban elfolyó Dunajecz zöld tükrébe s átellenében, a szomszéd galicziai Csorsztin vár omladékaira, mintha a két nemzet sorsán aggódnék. Az utóbbinak egy fennálló falazatán, még most is tiszta fehéren látszik a régi vakolat. Jelen birtokosa Drohojewski, nagy részt ennek köveiből épité uj házát; azonban további rombolását a m. kamara megtiltotta volt; most már csak az idő foga rágódik s az ember képzelete akad meg rajta. A lengyel királyok alatt e vár levéltárában több, Magyarországot is érdeklő oklevelek őriztettek. A hagyomány regéli, hogy a két iker-várat, két testvér birta, s a „rara gratia fratrum” szerint, szüntelen viszályban éltek.

Nedecz várát a XIV. században homonnai Drugeth birta; később Zápolya. 1528-ban Zápolya János Laszky Jeromosnak érdemeiért adományozá. 1589-ben b. Palocsai Horváth György, Laszky Alberttől szerzé meg. Most a Salamon-Palochay örökösök birtoka.

Zsigmond király 1412-ben Ulászló lengyel királynak a szepesi városokat elzálogositá 40,000 „hexagenáriusért.” Ez a Nedeczi várat annyiban érdekli, hogy (a záloglevél értelmében) a visszafizetés, de csak 360 év mulva, itt történt meg. Egyébiránt Zápolya János idejében, ennek egy meghitt embere, bizonyos Kauffang Zsigmond (?) birta e várat, s rettegteté a környéket. A „Lőcsei chrónika” ezt jegyzi meg róla, hogy: „Wen der Sigismond Kauffang keine Kaufleuthe nicht fing, und beraubetd, so ward er krang.” (Ha Kauffang Zsigmond kalmárokat nem foghatott el s nem rabolhatott ki, beteg lett). Ezt Bebek Ferencz 1553-ban elfogta, később Bécsbe vitetett, hol lenyakazták.

Jelenleg a vár alatt a m. kormány rendeletéből, valahára hid épült, hogy az árvizek miatt gyakran fennakadt közlekedést Lengyelhonnal fentartsa.

(Folytatása következik.)


Vándorlás Szepesmegyében: 1. Nedecz és Csorsztin várak.
(Magyarország és Galliczia határszélén.)