Hindu temetési szertartás.

Singapore népségének jelentékeny része hindukból áll, kik főleg mint mosók, inasok stb. keresik élelmüket. – A kormány megtiltá nekik, előindiai szokás szerint, halottjaikat megégetni; tehát kényszerülvék azokat eltemetni.

A hinduk temetője, mintegy órányira fekszik Singapore-tól. A temetést mindig a legforróbb déli órákban teljesitik. Egy illy temetési kiséretet ábrázol rajzunk is.


Hindu temetési szertartás.

Az egész menet folytonosan fejér vásznon járdal, mellyet hátul hamar fölszednek és elől gyorsan kiteritnek. Legelől 4–6 tánczoló vagy vivó lépdel, kezükben hosszu pálczákat tartanak, mellyeket mozgásaik közt egymáshoz ütögetnek. Ezek után jőnek a zenészek a kürtfuvó vezetése alatt, ki is csigádad alaku hangszeréből irtózatos hangokat csal ki; a többi hangszer: réztányérak, dobok, fuvlyák stb., mellyek felette öszhangtalan lármát keltenek. A zenészekhez zászlókkal ékesitett póznát hordók csatlakoznak; kettő-kettő ezek közől függőnyszerü vászonnal van összeköttetésbe hozva. Ezután egy, néha több, rudakon s vállakon vitt vászonnal különfélekép felczifrázott szekrényalaku ravatal következik, mellyek leghátulsójában van a holttet. Ezen nincs semmi különös látnivaló, csakhogy szemei tapszszal leragasztvák.

Szorosan a gyászravatal mellett két férfi megy nagy lepedőkkel, szüntelen legyezve a koporsót, mintha a halottra hűs léget hajtani, avagy arról a legyeket elüzni akarnák; egy másik, hosszu nyélen nagy napernyőt tart fölé.

A koporsó után jőnek az elhunyt rokonai. Nevezetes szokás, hogy mig a menet tart, az emberek folytonosan futkosnak utána és azt földdel vagy hamuval telt kis zacskókkal hajigálják.