Gróf Zay Károly.


GRÓF ZAY KÁROLY.

Csömöri és zay-ugróczi gróf Zay Károly családja a magyarok bejövetelétől fogva mai napig virágzó nemzetség, mellynek tagjai között sokan mind polgári, mind hadi erényekkel tündöklöttek. A honfoglaló nemzetségek egyike volt a Loja nemzetség, mellynek vitézsége jutalmául az osztó vezérektől a pestmegyei Csömör (régen: Chemer) helység jutott. E nemzetségből származott egyenes férfi ágon a Zay-család. E nevet a XIII. század végén Péter (de genere Loja) nyerte, kinek az volt szokása, hogy roham alkalmával rendesen nagy zajjal csapott az ellenségre.

A család régibb tagjai között egyike volt a kitünőbbeknek chemeri Zay Ferencz (szül. 1498. † 1570.), ki a hires Gara-család utolsó ivadékát, Garay-Bánffy Lőrincz leányát, Borbálát vette feleségül s vele terjedelmes jószágokon kivül a Gara-család gazdag levéltárát is öröklötte, melly mai napig a család zay-ugróczi levéltárában épségben őriztetik. Zay Ferencz jeles katona volt, a hires Veráncz egri érsekkel a török udvarnál követi minőségben működött, majd zolnoki gróffá, az ország felső részei kapitányává s 1560-ban magyarországi örökös báróvá neveztetett s igy a most létező családok között legrégebben birja a hazai örökös mágnási czimet. Ez időben nyerte Zay Ferencz I. Ferdinántól az ugróczi uradalmat is, és azóta e család „Zay-Ugrócz örökös ura” czimmel él. Utódai között számos nagy érdemü hazafi nevét találjuk; neveik és rangjuk fényét mutatja az, hogy közőlük többen a nádori méltóságra is ki voltak jelölve. – Végre 1830-ban báró Zay Imre cs. k. kamarás I. Ferencz király ő felsége által grófi czimmel diszesittetett. – Ugylátszik, e nemzetség a XVI. században érte el legnagyobb fényét, a midőn az első honfoglaláskor nyert s reá háramlott ősi birtokain kivül Magyarország 22 vármegyéjében elszórva feküdt nagy kiterjedésü jószágokkal birt. Egy másik fő jellemvonása ez ős családnak az, hogy mindjárt a reformatio kezdetén fogadta el a protestáns vallást s ámbár időszakonként nemcsak háborgatást szenvedett, hanem a villongások idejében jószágainak legnagyobb részét is elvesztette-vallásában mindenkor állhatatosan megmaradt. A magyar evangelikusok egyházi és iskolai legelső főfelügyelője e családból való, báró Zay Péter volt, s az volt a legutóbbi időkig annak unokája, gróf Zay Károly is, kinek érdemeiről bővebben akarunk szólani.

Gróf Zay Károly cs. k. kamarás, a szabadság, nemzetiség és haladás ügyét melegen védő, egyik legtüzesebb előadásu szónoka és tagja volt a mult időkben a magyar főrendi táblának. – Ő volt 1850-ig a magyarországi evangelikusok ez idő szerint utolsó, nagy tevékenységü egyházi és iskolai felügyelője. Egyike a legszebb érdempolczoknak, mellyre a hazai összes evang. egyházak önkénytes, szabad választása, a benne központosult közbizalom emelte. Gróf Zay Imre egyetlen fia volt ő s született 1797. febr. 12-én Sopronban. Mágnási rangja daczára s a közszokás ellenére, gyermekkorától kezdve mindig nyilvános iskolába járt, előbb Sopronban, később Pozsonyban, hol a jogi tanfolyamot végezte. 1817-ben a pozsonyi alispán (később országbiró) ifj. Majláth Györgynél patvarizált; 1818-ban a kir. személynök id. Majláth György mellé k. táblai jegyzővé eskettetett fel. 1820-ban nőül vette báró Prónay Saroltát, kitől négy fi- és egy leánygyermeke született. Ezután nehány évig többnyire gazdászattal foglalkozott.

Politikai szereplése 1825-ben kezdődött; ezen év volt az ujraébredés és addig ismeretlen, számos jeles hazafi és értelmiség szülő éve. Gróf Zay Károly is az 1825/27-i országgyülésen lépett fel először mint törvényhozó. Ő már akkor a szabadelmü ellenzékhez csatlakozott, melly pártnak állandó hive maradt mind végig. A vallásos és polgári szabadság, valamint a nemzetiség szilárditása körül buzgólkodott szónokok között, a mindig lovagias és nemes egyenességü gróf Zay Károlynál buzgóbbat és határozottabb szinezetüt országgyülési férfiaink sorában alig találhattunk. Meggyőződését soha semmiféle érdeknek nem áldozta fel. Több évet a törvénykezési pályán is töltött. 1826-ban ugyanis a dunáninneni kerületi (districtualis) tábla közbirájává neveztetett, honnan 1835-ben lépett ki. – 1827. cs. kir. kamarássá lőn kinevezve, 1830-ban pedig atyjával és mindkétnemü utódaival, a bárói rangból, grófira emeltetett.

Nyilvános életének egy másik, fontos része a magyar protestans egyházi téren kifejtett szép és buzgó működése. Miután már elébb a dunántuli, majd a dunáninneni evang. egyházkerületi felügyelőségre lett volna megválasztva: 1840-ben a magyarországi ágost. hitv. evangelikusok szavazatainak átalános többsége az egyházi és iskolai főfelügyelői polczra emelte. E főfelügyelői, központi diszes és fontos hivatal hazánkban a reformatusok egyházában nem, csupán az evangelikusok között létezett. Annál nagyobb reá nézve az érdem, hogy ez utóbbi, nemzetiségileg annyira különböző és gyakran szétvált egyházi testületben a bizalom ő benne központosult. – E hivatalában hatásának főfeladatául tüzé ki a prot. egyház jogainak védelmét, az iskolák belszervezetének rendezését, a magyar nyelv s nemzetiség szilárditását. Hogy e feladatát megoldja, 1841- és 1845-ben zay-ugróczi várkstélyában egyetemes tanitói gyüléseket hozott létre, mellyeken valamennyi evangelikus főiskola az illető tanárok által, képviselve volt, kiket a főfelügyelő bőkezü magyar vendégszeretetel látott házában. E gyüléseken dolgozták ki az u. n. zay-ugróczi iskolai tantervet, melly az evang. iskolákban előadandó tudományok sorozatát rendszeresité s egyöntetüvé tevé. Itt hozatott be a magyar nyelv az evang. iskolákba átalános tannyelvül.

Egyházi müködéséről szólván, a historiai igazság szempontjából, egy nevezetes tényt nem lehet érintetlenül hagynunk. Gróf Zay Károlynak ugyanis, ki a két prot. vallásfelekezet egyesülésének nagy eszméjétől át volt hatva, sikerült létrehozni Pesten egy egyetemes közgyülést, mellyen mindkét prot. felekezet részéről nagy számmal jelentek meg képviselők. E gyülésnek azon eredménye volt, hogy az „unio” legalább elvileg kimondott s külön határozatban lőn nyilvánitva, hogy a két prot. felekezet között hittanilag semmi különbség nincs. Az ügy további részletezése ekkor más időkre halasztatott. S igy sikerült gróf Zaynak kivivni olly eredményt, a mi után három század óta a két prot. felekezet jobbjai hiában fáradoztak. – Az 1850-ben bekövetkezett változások és felsőbb rendeletek őt is leszóliták magas egyházi hivataláról, melly azóta betöltetlen maradt.

Meg kell még emlitenünk, hogy gróf Zay Károlynak a hazai ipar és gazdaság előmozditása körül is kitűnő érdemei vannak. 1843/4-ben, midőn az ipar pártolása iránt olly élénk szellem ébredt fel, e czél előmozditására nemcsak szóval, de tettel is működött. Tetemes áldozatokkal alapitott Zay-Ugróczon egy nagyszerü posztógyárt (ennek rajzát s ismertetését lásd a V. U. 1858. 43. számában), később egy üveg- s két czukorgyárt, mellyek mai napig szépen virágoznak. – Bucsányi gazdasága pedig minden tekintetben mintául szolgálhat gazdáinknak, mert kevés gazdaság van hazánkban, melly olly czélszerűen volna elrendezve s aránylag annyit jövedelmezne, mint a bucsányi, hol a legszebb öszhangzás uralkodik.

Világos mindezekből, hogy gróf Zay Károly, hazája érdekeit, mind az egyház, mind a politikai, ipar és gazdaság terén kitünőleg mozditá elő, de még nem mondtuk el, hogy az irodalmi pályán is teljes otthonossággal működött. Van számtalan hirlapi czikke, vannak kisebb röpiratai s nagyobb önálló munkái magyar és német nyelven, mellyekben politikai s társadalmi nézeteinek nyitott utat. Hogy gróf Zay nemcsak magyar, hanem német nyelven isirt, azt leginkább azért tevé, mert igy gondolta a külfölddel legkönnyebben megismertetni hazánk érdekeit. Közpályáján számtalan durva megtámadást, gyanusitást és rágalmat kelle kiállania, de ő azért meggyőződésében soha sem engedett s az ő lángoló honszeretetének eredményei osztatlanul kivivták számára a köztiszteletet.

Azóta is, mint azelőtt, élete feladatául tekinti, szóval, irásban és tettel hazánk érdekei felett őrködni s azok mellett küzdeni, fáradhatlanul, rendületlenül. A politikai lapok olvasói tudják, hogy hosszu hallgatás után, gróf Zay Károly a hirlapirodalmi téren közelebb ismét megszólalt.