Leviathan vagy Great Eastern.

Az óriás hajó, mellynek nagyságra, gyorsaságra párja nincs a világon, nem egészen ismeretes olvasóink előtt, azon leirások folytán, mellyekben koronkint emlékeztünk róla.

A legnagyobb gépészek s hajó-épitők kételkedtek azon, hogy e roppant mű sikerüljön. Némellyek annak kellő pontos kormányzását, mások gyors előre haladását, szóval mozgóvá tételét, mások ismét az épitő-társaság pénzbeli képességét vonták kétségbe épen ugy, mint mikor a budapesti lánczhidat, a világnak a maga nemében szintén egyik csudamüvét épitették. A legtöbb ember azon véleményben volt, hogy e mű, ha készen lesz, azonnal összeomlik, mihelyt a legelső szekér átmegy rajta. A lánczhid azonban most is áll és bámultatja magát. A Leviathan is utnak indult sept. 8-án, és 9-én már a tengerre ért, s a déli partok hosszában Waymouthba ment, mint már ezt megirtuk, honnét két napi próbautra megy ki a sik tengerre, melly után megkezdi rendeltetése pályafutását s elvitorlázik Canadába.

A koronkint e hajóról adott leirásunkat a következőkkel egészitjük ki.

A hajó s kivitele tervét az Angliában ismeretes (s nehány héttel ezelőtt meghalálozott) Kingdom Brunel Jsambart készitette, az épitési kivitelt Scott Russel John czége Millwallból és Watt James czége Birminghamból vállalta el.

A hajó rendeltetése, Angliát minél gyorsabb összeköttetésben tartani Keletindiával. Chinával s Ausztráliával. Utja 22.500 angol tengeri mérföld hosszu, mellyen a szénen kivül 1,760,000 mázsa terhet képes szállitani. Angliából keletindia Kalkutta városába 30–33 nap alatt megy, hová eddig a leggyorsabb hajók csak 50 nap alatt érkeztek. E csaknem kétszeres gyorsaságát a Leviathan egyrészt annak köszöni, hogy egyszerre 800,000 mázsa szenet visz magával, mellyet egy külön készülék által 48 óra alatt felrak, s igy utját a legrövidebb s legegyenesebb vonalaknak veheti, nem levén kénytelen, mint a többi hajó, szénfelvétel miatt nagy kerülőket s kitéréseket tenni; másrészt pedig annak, hogy egy óra alatt 15, sőt sik tengeren, rendesen 20 tengeri mérföld utat hagyand hátra – és igy a vizen azon gyorsasággal halad, mellylyel a szárazon a gőzkocsi.

A hajó belvilágossága olly nagy, hogy 4000 utasnak és 10,000 katonának jut abban hely. A hajó falai s bordái egészen vasból vannak s csupán ezek 200,000 mázsát nyomnak. Ha a hajó teljesen meg van terhelve, 28 lábnyira jár a vizben, teher nélkül pedig 23 lábnyira.

A hajót a kapitány igen könnyü módon igazgatja. Azon hidonugyanis, melly a két kerék fedelét összeköti s honnét a kapitány az egész hajó fedélzete felett ellát, áll egy óraszerű czimlap, mellyre a vezényszavak felvannak irva. A melly szót a kapitány vezényelni akarja, arra igazitja a czimlap mutatóját. Ez óraszerü készülékhez teljesen hasonló áll a kormányos előtt is, melly a kapitányéval szoros összeköttetésben áll, ugy hogy épen azt mutatja, a mire a kapitány a maga czimlapja mutatóját igazitja. Ugyanezen készülék által eszközli a kapitány, hogy éjjel, a hajó ozdulatai szerint, a szükséges vörös vagy zöld lámpák forduljanak kifelé, mellyek jeladásul szolgálnak, más irányból jövő hajóknak.

A hajó hossza 696 láb, szélessége 118 láb s magassága a fedélzettől a fenékig 60 láb. Belsejében minden a legkörülményesb előrelátással van elrendezve. A hajó tisztjei, legénysége, továbbá családos s egyes utasok számára, több vagy egy szobából s hálóteremből álló lakosztályok találtatnak, mellyek 7–15 láb magasak. S ezek, hogy az utas erszénye szerint válogathasson, első, második s harmadik osztályra különözvék, mellyek mindegyike nagy közteremmel bir. Legszebb az első osztály közterme, 180 láb hosszasággal, mellynek pazarfényü kiállitása 30,000 ftba került.

A hajón semmisem hiányzik, még jégverem is van, melly 2000 mázsa jeget fogadhat be.

A hajó épitése aug. 8-ig annyira haladt, hogy e napon felszentelték egy nagy lakomával, melly a hajón tartatott s mellyen 600 vendég volt jelen. Stanley lord, az ünnepély szónoka, a többek közt megemlité, hogy e hajó népessége olly nagy, miszerint egy képviselőt küldhetne a parlamentbe. Ez alkalommal először fütötték a hajó gépezetének katlanait, s először kezdtek el dolgozni az óriási kerekek és a roppant csavar, mellyek bár a vizet borzasztóan felkavarták, de a vendégek meglepetésére benn a hajóban az egész mozgást s lármát legkevésbé sem lehetett észrevenni.

E lakoma után aug. 11-én tánczvigalmat rendeztek a hajó legfelsőbb fedélzetén, mellyben ezeren vettek részt. Képünk is e fedélzet hátulsó részét mutatja.


Leviathan vagy Great Eastern (A fedélzet hátulsó része.)

Könyvet lehetne irni, a minthogy irtak is, ez óriási műről, melly Angliának egyik legnagyobb büszkesége.

És e roppant mű, annyi évi fáradozásnak eredménye, közel volt, hogy próbautja közben egy pillanat alatt megsemmisüljön. Öt kéménye közől a legelső, melly a gépházból a nagy termen át és több apró termek mellett nyulik fel, fellobbant. A mi következőleg történt.

A hajó kéményeit, hogy ezek körül a meleget lehütsék, ugynevezett köpenynyel vették körül, melly nem más, mint egy, a kéménynél sokkal bővebb cső. Ez veszi körül a kéményeket a kazántól egész a födélzetig. A kémény és e köpeny közt hézag van, mellyet fölülről szivattyu segélyével vizzel töltenek meg, melly viz a kéménytől megmelegül, ekkor leeresztik a kazánba, melly e szerint már meleg vizet kapván, nem kiván annyi fütőszert. E köpenyeknek tehát kettős haszna van; egyrészt szeliditik a kémények melegét, másrészt sok tüzelőszert takaritnak meg.

Ez előnyei mellett azonban sok hátránya is van az illy köpenynek. Első, hogy gyakran kell ujitani, mert csakhamar kilyukad, második, hogy gőz képződvén benne, ha a belőle a vizet leeresztő csap nem működik pontosan, hamar szétpattan. Ez utolsó történt a Leviathan első kéményével is. A gőz ebben szétrugta a köpenyt, a kéménynek a fedezeten fölülálló részét a légbe röpité, melly roppant zajjal ismét visszaesett a födélzetre. E fellobbanás egyike volt a legborzasztóbbaknak, mellyek valaha gőz által hajón történtek; semmiféle, még a legnagyobb sorhajó sem volt volna képes ennek ellentállni; oldalai betörtek, s menthetlenül elsülyedt volna.

A Leviathan azonban meg sem mozdult, kerekei s csavara tovább dolgozván, gyorsan haladt előre, mint előbb, mintha semmi sem történt volna! Pedig milly roppant dulás ment végbe kebelében!

A hajó-legénységen kivül 100 vendég volt a hajón, köztük Anglia legnevesebb hajóépitői, mérnökei s gépészei. Pénteken sept. 9-én d. u. fél hatkor a társaság a nagy teremben épen asztalnál ült, midőn a hajó tengeri utjában Hastings irányába ért. A szép kilátás, 30 kivételével, a vendégeket mind a födélzetre csalta; de az a 30 is fölment később, s ennek köszönheti, hogy életben maradt, mert alig értek fel, a kémény szétpattant, a légbe repült s ismét a fedélzetre esett, utána alul roppant vastag gőzfelleg szállt fel s robaj hallatszott, fölülről esőként hullott alá a sok üveg-, fa- és vasdarab. Ez pár másodperczig tartott. Ezután eloszlott a gőz s a hajón az összezuzott kémény, s számtalan mindenféle töredékhalmaz, s a kémény nyilásán felgomolygó gőz volt látható.

A kapitány e nyiláson kötélen leereszteté magát, utána hat hajóslegény ment. A nagy teremben csak kis leányát találta, ki egészen sértetlenül maradt. A nagy terem egész romhalmaz volt, alig lehetett benn járkálni, minden szét volt zuzva, padolatának szét vált nyilásain lehetett benn járkálni, minden szét volt zuzva, padolatának szét vált nyilásain lehetettlátni a fütő kemenczéhez, hol a kazán-kályhák ajtai ki voltak szakitva sarkaikból, a láng bevert, mivel kifelé nem volt légvonata. Félni lehetett, hogy a tűze erőt vesz a hajó belsejében. A kapitány feljött, a hajót a part közelében járni parancsolá, hogy nagyobb veszély esetében közel legyenek a szárazhoz. Most elővettek mindenféle tömlőt, szivattyut s tömérdek vizet öntöttek le a kémény nyilásán. Lassankint a 12 fűtőt is felhozták, kik alant a kemencze körül foglalkoztak; mindegyik tetemesen meg volt sérülve. Négy közőlök azonnal meghalt, a többi nyolczhoz sincs remény. Nemsokára ki lett oltva a tűz, a veszélynek vége, mert intézkedtek, hogy a többi kémény föl ne lobbanhasson; a kapitány a hajót visszatérité utjára Portland felé, s a vendégeknek megengedte leszállni a hajóba, a rombolás szemlélésére, a mi valóban borzasztó volt.

A fönebb leirt diszes nagy terem fele teljesen összeroncsolva, csupa romhalmaz volt, az aranyozott vastag vasoszlopok, ketté törve, meggörbülve álltak, a tükrök többnyire apró porrá zuzva, a butorok darabokra forgácsolva, a szőnyegek rongyokká tépve voltak. A legnagyobb tükrök kettejének üvege sértetlen maradt, holott hátukról a fémlemez leolvadt; a terembe vezető vaslépcsőzet szétdulatott, mig a teremben a polczokon álló könyvek ki sem mozdultak helyükből.

És igy a Leviathán tengeri próbautjában erős és kettős próbát állt ki. Nemcsak az bizonyult be róla, hogy szerkezete czélszerü, gyorsaságra legelső minden hajók közt, hanem az is, hogy a világ legerősebb hajója, mert azon fellobbanás, melly a legnagyobb sorhajót is megsemmisitette, őt még csak utja folytatásában sem gátolta; belől ugyan tett tetemes rombolást, de a külfalak s bordái mozdulatlanul maradtak. Ez eset az utasokba csak bizalmat önthet e hajó iránt, mellyen életük a legválságosabb esetekben sincs végkép veszélyeztetve.

Jövőre még egy szebb képét hozandjuk e nagyszerü épitménynek.


A Leviathan vagy Great Eastern óriáshajó a Temze folyón.