Pray György.
(1723—1801.)


PRAY GYÖRGY.

A nemzeti iránt magukat jól érdemesitett s annak tiszteletét, s háláját kiérdemelt férfiak között a történet-irókat kiválólag megilleti a polgárkoszoru.

Mert a történetiró az, a ki fáklyát gyujtva bevilágit a letünt századok sötétségébe, s a mult idő nevezetes eseményeit okaival együtt kideritve, azt eszközli, hogy az élő nemzedék okulást vehessen a multból boldogabb jövő végett, s ezáltal magasabb rendeltetéséhez mindig közelebb juthasson. A történetiró az, a ki mig egyfelől fényes világitásba helyezi a jeles férfiak magasztos, lelket emelő tetteit, s erényeit: más oldalról bélyeget süt az emberek gazságaira, hogy föllelkesedve becsüljék és kövessék az élők az elsőt, gyülöljék pedig az utóbbit.

Elhunyt jeles történetiróink emlékezetét kötelességünk megujitani. Ez okból veszik itt olvasóink Pray György arczképét.

Pray György jezsuita, magyar királyi történetiró, nagyváradi kanonok, tormovai bold. Szüzről czimzett apát, született Érsekujvárott 1723-ik évi september 11-én. — Atyja, nagyatyja tyroli származásuak s katonák voltak.

Atyja huzamosabb ideig Pozsonyban lakott, a honnan felesége, Steidele Apollonia, némi tartozás behajtása végett Érsekujvárra leutazott, ezen utjában az utóbbi városban született György fia. Igy magyarázható meg, miért nevezé magát Pray mindig pozsonyinak, mert ő kora gyermekségétől fogva Pozsonyban, szülei lakhelyén növekedett; a dicsőség azonban, 9 év alatt két jeles történetirót, Prayt és Kaprinait, adhatni a hazának — Érsekujváré marad. — Alsóbb iskoláit Pozsonyban kitünő sikerrel végezvén, 18 éves korában, 1740-ik évi oktober 14-én, az akkor igen virágzó jezsuita szerzet bécsi Sz. annai kollegiumába lépett, honnan két év mulva a bölcsészeti tanulmányok hallgatására Nagyszombatba ment. A rend előljárói felismerték benne a nagytehetségű ifjut, s már előre kitünő férfiut jósoltak belőle.

Szerzete előljárósága által alsóbb iskolabeliek tanitása végett Pécsre, Nagy-Váradra, Rozsnyóra s Trencsénbe küldetett, melly helyeken Pray az ifjuságot oktatta. Trencsénből a költészettan tanitására Nagy-Szombatba hivták. Pray azonban teljes erővel papságra készült, e czélból Egerbe ment, hol is vizsgát tevén, pappá szentelteték. 1758-ban Győrbe ment, hol a papnöveldében szépművészetek tanára lőn, itt tette le Pray a negyedik fogadást, s ezáltal a rend nagyobb tagjai közé bevétetett.

1759-ben Prayt már Bécsben a Teréz-lovag akademiában találjuk, hol költészettant tanitott s két Salm herczegnek nevelője volt. A tudományokban már is annyira jártas, nagy olvasottságu Pray itt ismerkedett emg Froelich Erasmussal, a hires történetiróval, ki mig Denist az irodalomtörténet, Eckhelnt az éremtan buvárlatára buzditgatá: addig Praynkat Magyarhon története megirására lelkesité fel.

Ekkor támadt fel Prayban a történettan iránti kitünő szeretet s ettől kezdve annak tanulására és kutatására szentelte csaknem minden idejét. Legelső történeti műve, melylyel föllépett: A hunok, avarok és magyaroknak régi évkönyvei Kr. u. sz. e. 210—997-ik évig Kr. u. sz. u. legnagyobb részt keleti és nyugati irókból gyüjtögetve, megjelent Bécsben, gróf Kálnoki Lajos költségén 1761—1770. Mária Terézia királynénak van ajánlva.

Történetirói működését azonban csakhamar félbe kellett szakasztania, mert szerzete őt papi ékesszólás, erkölcstan és a jézsuitáknál nagyon divatos vitatkozásmód tanitására Nagy-Szombatba majd Budára küldte, melly foglalkozásai a történetirástól idejének nagyobb részét elrabolták. A történettan iránti buzgó szeretete elvégre győzött. Szerzete előljáróinakugyanis valódi átszellemültséggel mutatá be történeti nagy munkáját, s kéré őket, hogy eddig becsületesen végzett, azonban neki igen terhes tanitói munkakörétől mentenék fel. Ugy történt. pray ezutánegész életét történetirás és nyomozásokra szentelé, oklevelek s foliántok halmazába temetkezék, s mindent, mi addig kinyomva még nem volt, sajátkezüleg másolgatott, miáltal addig zárva volt levéltárak, seregestől nyiltak meg előtte.

E közben 1773-ban történt a rendnek eltöröltetése, mikor is Pray havonkénti 16 forint nyugdij mellett temérdek nélkülözést szenvedett. — Ez időbeli jóltevői közt kitünő helyet foglal el Hédervári gróf Viczay Mihály, ki a szükséggel küzdő Praynak mindig nemes pártfogója volt. Érdemei méltánylatául Mária Terézia királyné csekély nyugdiját 400 forintra emelte, s királyi történetirónak nevezte ki.

A mint Nagy-Szombatból az egyetem 1777-ben Budára áttéteték, annak első őrévé 800 forint évi fizetéssel Pray hivaték meg. Ezen hivataláról azonban 1780-ban lemondott, csak akkor vállalta azt ujra el, midőn az egyetem 1784-ben Pestre átköltözött. Ekkor történt az, hogy nagybecsü könyv- és kézirat-gyüjteményét, 400 forint holtáig fizetendő évdijért a pesti egyetem könyvtárának adá, ezáltal azt a szétszóródástól megmenté, melly sors már sok jeles könyvtárnak jutott osztályrészeül.

A munkái által elhiresült férfiut II. Leopold király trónra lépte után félévvel, nagyváradi kanonokká nevezé ki, hol az egész életét másutt töltött Prayban annyira biztak, hogy az ugyanazon évben tartott országgyülésre a nagyváradi káptalan őt követeül választá. I. Ferencz király pedig tormovai bold. Szűzről czimzett apáttá nevezte ki.

Pray élete ezentul szakadatlan munkásságban telt el, a hazai történet buvárlása vette minden perczét igénybe, mellynek irásában óriás munkásságot fejtett ki. Ez időbeli nevezetesebb müvei közől csak némellyeket emlithetünk itt, mivel mindnyáját elszámlálni nem ide tartozik, illyenek fentebb emlitett munkáján kivül:

Az osztrák házból származott királyok története 1799. Buda. — Magyar királyok története az ország régi állásának megismerésére szogáló előismeretekkel. Buda. 1801. — Sz. Erzsébet és sz. Margit, II. András és IV. Béla magyar királyok leányainak élete. — Az aurániai perjelségről. — Szent István jobb kezéről. — Szent László királyról. — Salamon király és Imre herczegről. — A magyar királynék koronázása felőli régi véleményről. — A magyar királyok és királynék pecsétjeiről. — A magyar egyházi uralkodásról stb. stb.

Kéziratban maradt munkái szintén igen becsesek; ezek közől mindazokat, miket 1784 után irt, Schőnvisner István pesti egyetemi könyvtárnok barátjának ajándékozta, kitől azt József nádor 1000 pengő forinton vette meg, s ha Pray egy pár életirója jól van értesülve, azt a magyar nemzeti muzeumnak ajándékozta. Ezek közt nevezetesek: az 1524., 1526., 1681., 1790., 1791-iki országgyülési akták. — A magyar országgyülések eredetéről s azok fokonkinti fejlődéséről; Bethlen Gábor erdélyi fejedelem viselt dolgai 1612—1631. Magyar főemberek levelezései 1490—1711. 3 részben. — Magyarország statistikája s oklevéltana. II. András, IV. Béla és III. András 1231., 1267., 1298-ban kelt szabadság-leveleiről. A Zsigmond által alapitott Sárkány-rendről.

Ezeken kivül temérdek sok okmányt gyüjtögetett össze, régibb és ujabb időből, magyar királyok és királynéktól szintugy országnagyoktól, azoknak érdekes pecsétjeivel együtt.

Mindezen munkáit latin nyelven irta. Hogy miért történt ez igy, kifejtették e lapok, midőn nem régiben Révay Miklós életrajzában ennek számos, szintén latin munkáit érintették.

Kitűrő munkássága közben elvégre Pesten 1801-ik évi sept. 23-án, Mitterpacher Lajos és Schönvisner István barátai karjai közt csendesen elérte a halál, kiről habár meleg honszereteténél fogva a szomszéd népek iránt néha néha kissé kiméletlenebb, erős vallásos buzgalmánál fogva más hitüek iránt türelmetlenebb, saját hazája férfiai s eseményei jellemzésében kisé buzgóbb s leirásában bár világos de kissé szárazabb s kevésbé művészi volt is, mint azt illy széles tudományu s jeles müveltségü férfiutól várni lehetne: mindamellett is bizvást elmondhatjuk, hogy Pray György a magyar nemzet történelme körül szerzett számos müvei által történetiróink, s e téren uttörőink között maradandó helyet s örök elismerést küzdött ki.

Apavári Gy.