HOGY KÉSZÜL A TAJTÉKPIPA.

A tajtékpipa tajtföldből (Meerschaum) gyártatik, melly fejéres szintü, átláthatlan, fénytelen, nagyon könnyü s a nyelvhez tapadó állomány. Vegyészi összetételére nézve kova-, keserföldből és vizből áll. Legkitünőbb minősgében Kisázsiában fordul elő, hol még nem eléggé ismeretes körülmények közt Konie város közelében ásatik. Görög-, Spanyolországban sőt Morvában is találtatik.

Egyetlen és föhaszna abban áll, hogy tajtékpipák gyártására szolgál, melly jelesül Bécsben és Pesten nagy mérvben üzetik. Feldolgozása azon sajátságánál fogva lesz alkalmatos, hogy vizbe tétetve megpuhul, midőn aztán késsel könnyen faragtathatik. A morvaországi tajtföld kevésbé alkalmas tajtékpipák készitésére, a spanyolországi jobb, de nem tiszta mindig, s nem is jő elő nagy darabokban. A görögországi megközeliti a kisázsiait, de nem kaphatni elegendő mennyiségben és választékban. Ezelőtt a tajtékpipák Törökországból kinagyolva, otromba idommal és szükre furva kerültek hozzánk, s itt nyertek tetszetős külső alakot. D már régibb idők óta kerekded gumókban kapjuk a tajtföldet Görög- és Törökországból s az emlitett városokban ahoz értők által dolgoztatik fel.

Régibb tudositások nyomán Törökországban a tajtföldnek pipákká idomitása következőleg történt: a kiásott ásvány frissében falaktól környelt gödörbe tétetett, s vizzel megöntetvén megpuhittatott, s miután péppé vált, egy darabig csendesen állott. Eközben a pép bizonyos nemü forrásba jött, midőn könként (hydrothiongas) fejlett ki, éppenugy, mint a porczellánkészitésnél. A tömeg most ujra megnedvesittetett, és sárgarézből készült formákba nyomatott, s nehány nap mulva kifuratott. A kiszáradás után kemenczében kiégettettek a pipák, s innen csak a teljes kihülés után szedettek ki. Végre téjben kifőzettek, s lenolajjal és viaszszal kellően kezeltetvén, kannamosóval csizoltattak és bőrrel megdörgöltettek.

Altmütter irta le pontosan a tajtföldnek feldolgozását, mint az jelenben Bécsben és más városokban üzetik. A tajtföldgumók – ugy mond – nagyság-, alak- és jóságban különböznek. Nagy baj, ha belől repedések, erek, egyenetlen helyek találtatnak, mert ezek a feldolgozásnak utjában állanak; ahonnan nem könnyü mesterség a darabok megválasztása. Nagyobb darabok, mellyek krétatömeg neve alatt ismeretesek, kevesre becsültetnek, valamint az igen könnyük is; ellenben a középnehézségüek igen becsesek. Minthogy a tajtföldnek a feldolgozás alatt nedvesnek kell lenni, első dolog a darabokat vizbe helyezni. A könnyü darabok csak egy negyedóráig, a nehezebbek egy napig is puhulhatnak. Azonban az időnek pontos eltalálása e tekintetben nagyon fontos, mert némelly darab, ha nagyon megnedvesittetik, feldolgozásra puha lesz, a kiszáritásnál összehúzódik, vagy repedéseket kap; ahonnan legbiztosabb a darabokat gyártás alatt többször beáztatni.

A pipagyártónak legfontosabb műszere a kés, melylyel ő elsőben a pipát körrajzolja, s figyel arra, hogy az elég nagyra üssön ki. Vigyáz arra is, hogy a hibás helyek eltávolittassanak vagy szembe ne tünjenek, s hogy a pipa tetszetős alakot és jó arányt nyerjen. Néha kézi fürészt is alkalmaz a fölösleges helyek kivágására vagy a darab elosztására. Ha a gyártó a kést ügyesen tudja használni, azzal a czifrázatot is tökéletesen megteheti, különben az esztergály, fúró és más műszerek is szolgálatára állnak. A kész pipák kiszárittatnak és kannamosóval megsikároltatnak, s végre fehér olvasztott viaszba helyeztetnek, mi a könyebb tajtföldnél 15 perczig, a nehezebbnél több óráig is tarthat. Mindezek után finom pallérfölddel, későbben oltott mészszel megdörgöltetnek. Ezen kezelés által nyeri a tajtékpipa azon tulajdont, hogy használat után barnává lesz.

A tajtföld magas ára nyujtott alkalmat áltajtékpipák gyártására. E czélra a tajtföld metszésénél és esztergályozásánál elhulló forgács és más használhatlan darabok fordittatnak, mellyek megőröltetvén, vizben megfőzetnek, s a tömeghez sokszor finom pipaagyag is adatik, részint kötszerül, részint kimélés végett. A főzés alatt kissé megdagadt és pépneművé lett tömeg négyszögü formákba töltetik, hol összezsugorodván, száraz szobába tétetik. Minthogy a formának tartalma adja az áltajtékpipák anyagszerét, a tömeg pedig a kiszáritás alatt legalább egyharmadát elveszti, ezen körülményt tekintetbe kell venni, hogy a formák a készitendő pipák nagyságához legyenek alkalmazottak. Ha a darabok nedvességöket elvesztették, azon módon kezeltetnek, mint az igaziak. Az illyen tömegpipák (Massenköpfe) gyártása különösen Szászországban honos, de bizony divik az Bécsben és Pesten is.

S. J.