A magentai csata (jun. 4-én).


A magentai csata junius 4-én.

Ámbár a csaták zaja most megszünt s a vérontásnak hosszabb időre vége vettetett, lehetlen mégis a jelenkor legnagyobb eseményeire, a mult hónapokban vivott véres csaták egyes részleteire vissza nem térnünk. Multkor közlöttünk egyes részleteket a montebellói csatából, most könnyebb érthetőség végett a magentai ütközet térrajzát közöljük. Ezt vizsgálva, könnyü lesz a következő magyarázat mellett a csata keletkeztét s lefolyását képzeletünkbe visszavarázsolni.


A magentai csata térrajza.

A harcz a francziáknak Turbigónál eszközlött átkelésével kezdődött. Itt kelt át a francziák főereje, mindenekelőtt a testőrsereg könnyü gyalogjai, valamint átalában az egész testőrsereg, Regnault de St. Jean d’Angely tbnok alatt, és Mac-Mahon tbnok hadteste.

Szemközt e nagy erővel csupán a Cordon-hadosztály állt, mellynek az ellen első támadását kelle feltartóztatnia, de a tulnyomó erő ellenében egyrészt, s másrészt azért, mert azalatt alantabb, Buffaloránál, Niel s valószinüleg Canrobert hadteste is megkezdte átkelését, kénytelen volt visszavonulni. E percztől fogva a francziák roppant tömegei mind a Ticinó balpartja hosszában, mind ettől oldalvást Magentának nyomultak.

Ennek folytán az ausztriai csapatok ellentállása s az ellenség támadása ezen falu környékére szoritkozott, mellyet eleinte csupán a tiroli hegyekből csak nem rég érkezett Clam-hadtest 7000 embere s a 2-dik Liechtenstein hadtest védelmezének.

A támadás e falu ellen 12 óra táján kezdődött s ugy látszik, annak nyugati oldalán történt; de bármilly heves volt a támadás, a védő erők minden veszteség daczára sem tágitottak. S mig a francziák itt minden erejöket megfesziték, hogy ezen, a Milanóba vezető uton uralkodó pontot hatalmukba ejtsék, addig még ennél is gyilkosb harcz folyt Magenta és a Ticino közt. Ezen folyóval t. i. majdnem párhuzamosan foly egy hajózható csatorna, mellyet magas töltések szegélyeznek, s a hidon, (melly a Ticinótül e csatornán át Magentába visz) sikerült a francziáknak d. u. 2 órakor erős állást foglalni. E hid azon Ponte di Magenta, melly a jelentésekben többször előfordul, s melly körül a leghevesb harcz kezdődött, mert ennek birtokától függött Magenta sorsa, s a harcz kimenetele.

A Reischach hadosztály küldetett előre most a hid visszafoglalására, s csapatai rendkivüli erélyének sikerült azt az ellen kezeiből ismét kiragadni. De a francziák, kiknek ekkor már minden csapataik a folyón innen voltak, és tulerőt voltak képesek ez eldöntő pontra vetni, szakadatlan ujabb támadásokat tettek az ellen, és pedig maguk a franczia gárdák voltak itt, a kikkel a Császár-gyalogezrednek élethalálra megküzdenie kellett. Lebzeltern tbnok itt személyesen élére állt az elszántságában nem lankadó ezrednek s viharos rohamot idézett a buffalorai hid ellen, de az egyszer elfoglalt tér ennek daczára sem tartathatott meg. Milly véres volt itt e perczben a küzdelem, mutatja az, hogy itt mindkét nevezett tábornok is megsebesült, Reischach tbnok csipőjén furódott át a golyó, Lebzeltern tbnoknak pedig karját zuzta össze.

Ezen válságos küzdelem alatt a 3-ik Schwarzenberg hadtest a csatorna mindkét oldalán sietett Buffalora felé, hogy az ellent oldalba vegye. Ekkor ismét uj harczi jelenet váltá fel az előbbit e ponton. A hid e hadtest megérkezte perczében a francziák kezében volt, s annak e birtokáért ujabban föllángolt a rettenetes harcz, melly változó szerencsével dühöngött.

Az ausztriaiak visszafoglalák a hidat s ismét elveszték, ujra elfoglalák, s megint odahagyák, mig végre az a francziák kezében maradt.

Ezen egész idő alatt Magentában is szakadatlanul folyt a harcz, s maga egy franczia tudósitás azt mondja, mikép a franczia sereg egy perczig igen válságos helyzetben volt, s csak Mac-Mahon tbk merész oldaltámadása dönté el a nap győzelmét.

Ezen franczia tábornok, ki azóta tábornagygyá léptetett elő, s kit a császár egyszersmind Magentai herczeggé is kinevezett, hat órai gyors vonulás után érkezett a csatába, s miután majd csaknem afrikai csapatokból álló hadosztályával északról az ausztriaiak oldalába jött, a francziák javára dönté el a nap eredményét, s kényszerité a Clam és Liechtenstein hadtesteket Magentát elhagyni.

Később megérkezett ugyan még 5-ik (Stadion) hadtest is a csatatérre, de az éj beállt, s a halottak és sebesültek mindkét részről a harcz félbeszakitására intének. – A többi részleteket előadtuk a P. U.-ban.