Benedek Lajos, altábornagy.


BENEDEK LAJOS, cs. kir. altábornagy.

Benedek Lajos lovag, altábornagy, a Lipót-rend nagykeresztese, a 28-ik gyalogezred tulajdonosa, katonai érdemkeresztes, titkos tanácsos, egyike az osztrák sereg legvitézebb, legtehetségesebb és legnépszerübb katonáinak.

1804-ben Sopronban született, s a bécsujhelyi katonai akademiában nyerte neveltetését s 19 éves korában, mint zászlótartó lépett a hadseregbe. A vezérkarban 10 évig szolgált, 1840-ben őrnagy és segéde a gallicziai főkormányzónak, s még ez évben ezredes s a 33. gyalogezred parancsnoka lett. – 1846-ban a Gallicziában kiütött mozgalmak alkalmával, Gdownál a fölkelők egy csapatát meglepte, szétverte, őket szakadatlanul Wieliczkáig s innét Podgorze-ig űzte s itt Collin vezérőrnagyhoz csatlakozva, ez utóbbi helyet ostrommal gyorsan bevette.

1847-ben a gróf Gyulai-gyalogezred parancsnokságát átveendő, Olaszországba ment. Itt a milanói felkeléskor Paviából jól rendezett visszahuzódás által elérte a hadsereget, s a Wohlgemuth dandárral mart. 31-én Mantuába vonult be s átvette egy dandár parancsnokságát. S midőn a piemontiak april hóban Mantua ellen mentek, Benedek, mint a kémszemlélő csapat vezére, elsőbb Marcariaba vonult be győzelmesen s az ellenséget az Oglion visszanyomta, később pedig az Osone mellett működött szerencsével.

Midőn majus 29-kén a curtatonei erős vonal elfoglalása volt megrendelve, az ostromot ő vezette s az itt szerzett érdemei jutalmául a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét nyerte.

Másnap majus 30-kán, mint az előhad vezére, több órai csatát kiállott, s helyét megtartá, mig végre erősitést kapott. A custozzai ütközet után szintén az előhad dandárát vezette. – Hasonló vitézséggel harczolt a Piemont elleni második hadjáratban. Mortarát elfoglalta, az ellenség seregének közepét áttörte és igy nagy tényezője volt a mart. 21-ki győzelemnek. Ez alkalommal az utczai harczot éjjel is folytatta s több ágyu, szerkészlet- és számos fogoly esett kezébe.

Hasonló nagy szolgálatokat tett a novárai ütközetnél marius 23-án. Radetzky a magukat kiválóan kitüntetettek közé sorozá.

1849-ben vezérőrnagygyá lőn kinevezve, s ekkor a Magyarországban levő osztrák hadsereghez küldték. – Győr alatt és Komáromnál azonnal akadt alkalma, katonai működését megkezdeni. Komáromnál julius 11-kén a hadsereg közepén volt, s roppant ágyutüzet állott ki rendületlenül, mi által a jobb és balszárnynak, sőt a tartaléknak is lehetségessé vált az előrenyomulás.

Augusztus 3-kán golyózápor közt átkelt a Tiszán, Uj-Szegedet s egy sánczot elfoglalt, s bár itt könnyü sebet kapott, 5-én mégis részt vett s folyvást harczolt a szőregi ütközetben, hol egy granát-golyó lábát tetemesen megsebesité, mi miatt a sereget s tábort el kellett hagynia. – A helyre állt béke után az Olaszországban volt 2-ik hadsereg vezérkarának főnöke lett. – 1852-ben altábornagygyá lépett elő, Radetzky leköszönése után pedig 1857-ben a 4-ik hadtest parancsnoka lett Lembergben. Ekkor nevezték ki titkos tanácsossá is.

A jelen olaszországi háboru alatt, mint a cs. kir. hadsereg egyik parancsnoka szolgál s működését a Politikai Ujdonságok előadásaiból részletesen ismerik olvasóink.