Az állatok téli-álma.

Francziaországban Joux A. több évvel ezelőtt azon tervvel lépett fel, hogy alkottassannak intézetek, melyekben a szegény embereket elaltassák, azon időre, mig munkájuk, keresetük s igy tartásuk nincs, mi által azok a nyomortól, szükségtől megóva maradnának s a szegénység teljesen megszüntethető lenne!!

Az embernek több napra, hónapra vagy továbbra elaltatására, vagyis olly állapotba hozására, millyen az állatok téliálma, a közönséges banyaposz (pöfeteg, poszgomba, Staubschwamm, Lycoperdon proteus) porának füstjét ajánlá, mellyet néhol mézszüretkor a méhek megfojtására használnak.

E terv valósitása nem jött, de nem is jő soha létre, mert az csak az állatok téliálmának és testi szervezetének nem ismeréséből származhatott; mert az állatok téliálma sem nem teljes megmerevülés, avagy csupán tartós mély álom, sem nem a haláléhoz hasonló állapot. Különbözik az mindezektől, miután benne az életmüködés meg nem szünik, csak szünetel s ez okból az állatban sajátos szervezetet föltételez.

Az embernél akadunk több havi folytonos alvásnak példájára, melly a megmerevüléshez hasonlit; de e jelenet felette ritkán s csak kivételesen fordul elő és mindig kóros állapotkép; mig az állatok téliálma, a természeten s a test szervezetén alapszik.

Igaz, hogy az északi göncz (földsark) jeges vidékének lakói, az eszkimók és lappok, télen jég- és hókunyhóikban vagy barlangjukban elzárva, napokon át alszanak; de ez még nem mutat arra, hogy a téliálom az embernél is természetes, miután az eszkimók és lappok testi szervezete ennek semmi jelenségére nem mutat, holott e szervi változást a télialvó állatoknál mindig feltalálhatni.

Ha a növényvilágban létező hasonló tüneményt, a növények téliálmát, melly alatt levelük lehull, nem zöldelnek, nem virulnak, tekintjük s vele az állatok téliálmát összehasonlitjuk, ugy ez utolsóban is, a természet háztartási módját találjuk fel, melly által némelly állat életerejének gyors működését, azon határ közé szoritja, melly által némelly állat életerejének gyors működését, azon határ közé szoritja, mellyet a temészet rende megkiván. A téli álom, egyes állatnemeknél, mint az életműködés csillapitása, szünetelése jelenik meg, melly nélkül az igen gyorsan befutná a kiszabott pályát.

A télialvó állatoknál a tüdő a levegő behatása által sokkal gyorsabban s könnyebben kiterjed s összeesik, mint más állatoké. A tüdőhólyagcsák falai vékonyabbak, üregeik nagyobbak s az ezeket körülvevő hajszálcsöedény-hálózat kevésbé kifejlett és nyulékonyabb, mint a többi állatoknál; a be- és kilehellés sem olly szabad, mi a vérkeringés lassuságát vonja maga után. Ez okból a télialvók hajlandók a kővérségre és kisebb nagyobb mértékben tunyák.

A mennyire szükséges minden állatnak az éji álom, a növénynek a téli szünetelés: ép olly szükséges a télialvó állatnak, testi szervezeténél fogva, a téliálom; mert ez álom a természet háztartáis módjának kifolyása, a természet pedig nem szokott hibázni számitásaiban.

A téliálom hatáa leginkább a sziv tevékenységében, a vérkeringésben, a lélekzésben, az emésztési tevellésben (functio) és az idegek érzékenységében idéz változást elő. Például a denevér szivverése nyáron egy percz alatt 200 lüktetést mutat, a téliálom alatt pedig csak 50-et.

A sziv tevellésének (functio) lassudása csak halkkal s fokonkint, alig észrevehetőleg áll be; legerősebb nyáron, leggyengébb a téliálom közepén. Már a szivtevellésről megismerhető, mikor fog valamelly állat, téliálomba merülni. A vérkeringés gyorsaságában s lassuságában, a sziv tevellésével egy lépést tart, és a mell és has nagyobb véredényei, több és sűrűbb vért tartalmaznak, mint a többi edények. A sziv tevellésének, a vérkeringés s a lélekzés lassudásának, azon következménye is van, hogy a téliálom alatt az állat a vizben s gázban nehezebben ful meg, mint éber állapotban.

A lélekzés szintén a szivtevellés szerint lassudik vagy gyorsul. A békánál s egyéb hüllőnél is, téliálom alatt nem tapasztalni lélekzést; a tüdő ösze van esve, teljesen tétlennek mutatkozik. Az emlős állatoknál, hasonlag legkisebb jelét sem láthatni a lélekzésnek; de ezeknél a lélekzés a legkisebb érintésre, vagy rázkódtatásra ismét visszatér. Hogy téliálom alatt a lélekzés teljesen megszünik, leginkább az mutatja, hogy illy állapotában az állat hosszu ideig lehet a veszélyes gáznak kitéve a nélkül, hogy ez ártana neki. A denevér kisérletkép illy gázban két óráig, légmentes térben hét perczig és tovább negyedóránál a viz alatt kitartott, a nélkül, hogy legkisebb baja támadott volna.

A sziv- és tüdő tevellésével legszorosabb viszonyban áll az emésztő szerveké is; részben tőlük függ, részben azokra hat s igy egmást föltételezik. Az emésztő szervek tevellése is lassul és gyorsul a lélekzés, szivverés működése szerint. Az emésztő szervek tevellésének lassudása által a testben az anyagcsere meglassul, az életerő gyengül, miáltal az állati test egész szervezete lehető legnagyobb nyugalomba lép s kifejlése föltartóztatik. A téliálom ez átalános czéljára minden körülmény közreműködik.

Hogy az anyagcsere meglassuljon, a téliálom előtt az állat majdnem minden eledeltől, mozgástól visszatartja magát, a világosság, a napsugár, az üde levegő elől elrejtőzik. Ez okból érzékei sokkal inkább eltompulnak, mintsem a közönséges álom alatt. És fölébredéskor, némellyek még sokáig nélkülőzik az étvágyat, ellehetnek minden eledel nélkül; ellenben némellyek felette falánkok s azonnal kimulnak, ha elégséges eledelre nem találnak. A legtöbb rovar teljesen üres gyomorral megy téliálmára, ellenben a hüllők közől több, mint a kigyó, teknős-béka, még előbb jóllakik, és az áom alatt a bevett eledelt lassan megemészti.

Az anyagcsere lassudásából magyarázható meg, hogy az állat a téliálom alatt, vagy semmit vagy csak felette keveset nől. Majd minden állat kövéren s igen kiképződött s telt mirigyekkel fekszik le, s sorványan, üres, összement mirigyekkel kel fel. Közönségesen azt szokták mondani, hogy a téli-alvó saját zsirját emészti, de e kifejezés nem helyes; inkább lehetne mondani, hogy zsirja által melegszik, mivel a zsir a téliálom alatt pótolja a testnek a lélekzés behatását s igy légző szerül szolgál. Ezekből könnyen megfogható, hogy az állat téliálma alatt testsulyából s terjedelméből sokat veszit.

Az érzékek annyira eltompulnak, hogy némelly állatnál majdnem teljes érzéketlenség áll be. Legtöbb azonban álom alatt is bir az érzék, ösztön és akarat bizonyos gyenge fokával, még a rovar is, melly teljesen megmerevültnek látszik. A melegvérü állatok átalában nem alszanak olly mélyen s érzékenyebbek; de azonnal visszaesnek az előbbi állapotba. A téliálom ideje közepén az állat legérzéketlenebb; ha lábát kihuzzák, lassankint ismét összezsugorul az; a test hasonlit egy nemrég kimult állatéhoz, melly még nincs megmerevülve. – Térjünk el most átalánosságoktól s lássuk a téliálmot némelly egyes állatnál külön is.

A téliálom a sokféle állatnemeknél igen különböző. Egynél hosszas és teljes merevültség, másnál mély, gyakran félbeszakasztott álom alakjában mutatkozik. Ez igen nehezen s csak magasabb foku melegnél ébred fel, amaz pedig csupán érintésre is. Némellyik vérkeringése, légzése, emésztése és idegei csak kissé gyengülnek, némellyiknél pedig annyira meglassulnak, hogy teljesen tétleneknek látszanak. A téliálom az állatnál leginkább a nemek szerint különböző, mindazáltal más kül viszonyok, nevezetesen a lég hőmérséke is nagy befolyát gyakorol arra.

Télialvó az álltország minden osztályában találtatik, még a madarak közt is, miről a fecskék, vagyis jobban mondva, egyes fecskék elég bizonyságot tettek. Régente több madárról hittek illy tulajdonságot. Aristoteles a gólyát, rigót, seregélyt, vadgalambot, kányát, bagolyt és kakukot is télialvónak tartá. Plinius már ellenmondott, hogy a gólya télialvó volna s midőn később felfedezték, hogy azon madarak költözködők, hinni kezdék, hogy a madarak közt nem találkozik télialvó. Igaz ugyan, hogy a mult században több természettudós a gólyát, Linné pedig a fecskét télialvónak mondta, de a későbiek egyhangulag álliták, hogy a madaraknál a téliálom helyébe az elköltözés lép, mert az eledelhiány nem az egyetlen ok, melly azokat télre a melegebb tartományokba viszi.

Volt példa rá, hogy nehány fecskke, melly tán az elköltözésre nem birt elég erővel avagy elkésett, a telet nálunk tölté téliálomba merülve, a tavak iszapjában, partlyukakban, odvas fában, pajtákban stb. elrejtőzve. Télen a kitisztitott tóiszapban talált fecskék, teljes merevült állapotban voltak, a lélekzésnek legkisebb jelét sem adták, de a meleg szobában föléledtek.

Mint a költöző madarak, ugy a télialvó egyéb állatok sem találnak télen át nálunk táplálékot; azért azt lehetne mondani, hogy a téliálom ez állatok tápláláára nézve takarékszállás, mellyben keveset vagy semmit sem vesznek magukhoz, de a testből is kevés emésztődik föl; mert a légzés, mozgás stb. megszünésével a test szövedékéből kevés kopik le, s igy nem is igen szükséges, hogy anyagcsere által az pótoltassék. Mindazáltal mégsem a táplálék hiány egyedüli oka a téliálom beállásának, hisz van olly télialvó, mint a hörcsök is, melly gyüjthetne s gyüjt is eledel-készletet.

A téliálom előidézésére még lényegesen befoly a lég és annak mérséke.

Találtak már télen a moh közt pacsirtát is merevült állapotban, melly a meleg szobában magához jött. Nem minden állat alszik egész télen át; de ha csak egy hóig alszik is, már télialvónak nevezhető.

Ha a téliálmot átmeneti jelenménynek nézzük a növényvilágból az állatvilágba, akkor megértjük, miért találtatik az alsóbb állatosztályokban a legtöbb télialvó. Ezeknél a téliálom teljes merevültség és hasonlit a növénye téli élettelen nyugállapotához. A sugár állatok- és ázalékokról még nincsenek tapasztalataink, a puhányokról azonban már tudjuk, hogy közőlök azok, mellyek a telet megérik, általán télialvók. A mohban, a nádasban, tavak partján, mindennap meggyőzödhetünk erről.

Sajátos jelenet, hogy a bélférgek az állatokkal együtt téliálomba mélyednek. A hidegvérű állat bélférge magas foku hideget eltűr, sőt meg is fagyhat, a nélkül hogy ezáltal életereje szenvedne, fellette nagy hideg mindazáltal megöli; mert minden télialvó csak bizonyos foku hideget áll ki, mellyen tul az, életének veszedelmes. A heringben találtak már bélférget, melly meg volt fagyva, de hideg vizben ismét föléledt.

A fekete bököl (scorpio) a hidegben megmerevül s ártalmatlan lesz. A telet nem tojáskép átélő pókok is télialvók.

Mindezekből látszik, hogy a hideg lényeges oka téliálomnak; azonban a mormoga (Murmelthier), a pank vagy vizipók meleg szobában is téliálomba merül.

A rovarok közől mindazok, mellyek rövid ideig vannak pondró állapotban, télialvók, mellyek azonban egy évnél tovább állnak igy, azok nem télialvók.

A rovarok átalán négyféle állapotban huzzák ki a telet, t. i. vagy mint tojás, vagy mint pondró avagy láb-, vagy végre teljesen kifejlett alakban. A tojás és bábnál azonban a nyugállapotot nem lehet téliálomnak nevezni. – Némelly pondró p. o. a cserebogáré, télre mélyen a földbe ássa magát. tudjuk, hogy a pillék vagyis lepkék, átalán nem élik át a telet; mégis van rá egyes példa, hogy téliálomba merülnek s ugy telelnek ki. Ám ez csak rendkivüli, ritka eset.

A hangyák téliálom alatt, szorosan összebujnak, hogy melegitsék egymást. Ez alatt semmi eledelt nem vesznek magukhoz s eleséget csak azért gyüjtenek, hogy ez álmot megelőző s követő azon időre legyen mivel táplálkozni, mellyben még kinnt eledelt nem találnak. A méhek téliálma csak igen rövid, de ez is időközönkint félbe szakad.

Már Aristoteles és Plinius emlité, hogy a halak némellyike őszszel a meder iszapjába rejtőzik s a telet ott átaluszsza. És csakugyan a legtöbb halnem télen át a fenékre vonul vissza. Az angolna, lazacz, ponty, köviponty vagyis görgöcse, közmakár (Makrele), czompó téliálomba merülnek s ez idő alatt a meder iszapjába bujnak. Némelly hal, mint a ponty, csuka és a sügér teljesen a jég közé fagyhat, messze elküldhető, vizben azonban ismét életre tér.

A hüllők majd mind átaluszszák a telet. Többek kőzőlök, nevezetesen a kigyók közől is, a forró öv alatt épen a legégetőbb napok alatt esnek merevültségbe, tehát azok nyáriálmot tartanak. Ez álom a forró övi tartományokban nem olly mély és hosszu, mint egébütt.

A madaraknál a temészet a téliálmot a költözéssel pótolta. A melly madarak a telet ki nem állhatnák, nem esnek téliálomba, hanem őszszel elköltöznek a melegebb tartományokba, tavaszszal ismét visszatérendők.

Az emlős állatok közt átalán véve kevés télialvó találkozik, s ezek is a ragadozók és őrlők rendébe tartoznak; de közőlök kevés aluszsza át a telet félbeszakasztás nélkül. Álmuk nem olly mély mint a többi állatoké. A mormoga, bőregér stb. egész télen át 5–8 hónapig folytonosan lszik.

A medvéről irta Aristoteles, hogy legalább 40 napig alszik, igy vélekedett Plinius is. Ma már tudjuk, hogy a medve téliálma megszaggatott; legmélyebb alvásának ideje november és december hó. Álmából könnyen fölébred, elhagyja barlangját s januárban kölykezik: November s december hóban ritkán eszik s csupa érintésre vagy zörgésre is fölébred s illyenkor felette ingerült. Néha igen vérengző küzdelem támad a medvék közt, midőn ketten vagy többen egyazon barlangot választák ki téli alvóhelyül.

A természetbuvároknak még tágas mező nyilik az állatok téliálmának teljes megismerése körül, mellyről még most ugyszólván csak kezdetleges adatokat birunk.

j.