A „Triton” cs. kir. hadihajó légberepülése a La Croma kikötőben Ragusa mellett.

Nem messze Ragusától, képünkön balra látható a sziget s La Croma váracs, mellytől alig puskalövésnyire horgonyoznak a császári állomási őrhajók. E pont, melly egyike az Adriai partvidék legszebb pontjainak, a minap rettentő katastrófa szinhelye volt, miről olvasóinkat siettünk annak idejében értesiteni. Most pedig lapunk a szerencsétlenség szinhelyének rajzát is hozhatván, a „Tr. Z.” után még a következő részleteket mondjuk el:

A szerencsétlenség okát kipuhatolni aligha sikerülend valaha. A matrózok legnagyobb részt a hajón voltak, s épen szabad órájuk levén, vig kedvvel mulatoztak. Zenkovich hadnagy, Grion fregatt-kormányzó és Appel kadét a hajón voltak; a parancsnok, Barry Alfréd hadnagy, Scheuermann hajókormányzó, Haardoppler seborvos, Mündl számvidő, Wildner kadét és két szolga pedig a szárazon Penso kormányos és Marsgast Robert a „Tritontól” mintegy puskalövésnyire, Lacroma szigeten őrálláson valának. A légberepülés előtt nehány perczczel egy sajka 15 embert hozott vissza a hajóra, kik szabad idejöket engedelem folytán a szárazon tölték. Azon pillanatban, midőn ezek közől a legutolsó, lábát a hajó lépcsőre tette, a hajó légberepült. A most következett jelenetnek leghivebb leirását adhatá Schmerhovsky matróz, ki épen a nagy sajkában foglalkozott. A bárka a fellobbanás következtében vele együtt felfordult, miközben egy kötél nyakára tekerőzött; de birt annyi lélekjelenléttel, hogy a kötelet késével gyorsan ketté vágta, s magát a bárka alól előküzdötte. Azon perczben, midőn ő a vizből felbukott, a szétröppent hajóból egy deszkadarab hullott fejére a lgből, mire eszméletét elvesztvén, ismét alásülyedt. De csakhamar magához tért megint, s előküzdvén magát a hajó romjai közől, egy gerenda-töredéket kapott meg. Csak most volt ideje széttekinteni, s csak most tudta meg, tulajdonképen mi történt. A látvány iszonyu volt. Mindenfelé a számtalan hajótöredék közt egyes emberi tagok, szétzuzott fejek uszkáltak, mellyek közől némellyek még életjelt adtak, de csakhamar végkép elmerültek. Nevét több társától hallá kiáltoztatni, kiket ő hangjokról fölismert, s kik őt segitségre hivták, mert kezük vagy lábukhiányzott. Két halállal küzködő társa, lábait a viz alatt megragadta, s csak a legnagyobb erőfeszitéssel volt képes tőlük megszabadulni. Most Riesch matróz segélykiáltáást hallá, mire ő a szerencsétlennek hóna alá egy darab fát dugván, együtt uszott vele tovább, miközben az egyre bukdácsoló Rubenthaler matrózt pillantá meg, kinek alteste hiányzott. Ez azonban visszautasitá mind Schmerhofsky, mind pedig az oda uszó Kammersberger és Suparich segedelmét, kérvén őket, hogy miután ő ugyis menthetlenül veszve van, siessenek inkább többi szerencsétlen társa segedelmére, kiket tán még meg lehet menteni. Ezzel alámerült. Mintegy 10 percz telt be, mig a partról a még élő nehány szerencsétlennek segedelem érkezhetett. Penso kormányos és Margast Robert tüstént a fellobbanás után egy bárkába ugrottak, s odasiettek a szerencsétlenség szinhelyére. Penso ötöt, Marsgast pedig kettőt mentett meg szerencsétlen társai közől. Majd egy időben ért oda egy sajkán Leard, a geniekar őrnagyja is, ki szintén kettőt szabaditott meg. A 11-ik vadászzászlóalj századosa Cristoph, a geniekari főhadnagy Melinsky, s más tisztek és a 11-ik vadászzászlóalj számos közembere vetélykedő buzgalommal nyujtottak segélyt a szerencsétleneknek, kik közől a megmentettek rögtön kórházba szállittatván, ott a leggondosabb orvosi ápolásban részesültek. Riesch matróz, kit Schmerhovsky mentet ki a tengerből, két óra mulva a kórházban meghalt; többeknek pedig összezuzott tagját kellett levágni. Egészen sértetlenül csupán Kammersberger matróz maradt, ki az explosio alatt az előárbóczon a kötélzettel foglalkozott.


A „Triton” hadihajó a La Croma kikötőben Ragusa mellett.