Az északifény.

Az északifényről eddig Kowalsky, kazani orosz tanár, adott legkimeritőbb leirást, ki is azt következőleg rajzolja.

A földgömb északgönczi (sarki) táján vagyis szorosabban meghatározva, a delejtü elhajlása irányában, gyakran mutatkozik a láthatáron az égen egy, kezdetben homályos, szennyes violaszinü körszelet. Ezt világos ivalaku pászta veszi körül, melly a körszelet felőli belső oldalán világosabb, kifelé pedig mind halványabb s végre eltünik. E pásztából vagy ennek közelében az égen koronkint, szintén világos oszlopkák lövelnek ki, különböző szinnel birók, mellyek néha keresztezik is egymást s az északifény koronáját képezik.

Az északifény nem mindig egy alak- és egy azon tünetekkel jelenik meg. Néha nem egy sötét s fényivvel övedzett körszelet, hanem két körszelet is jelenik meg, egymásba téve t. i. egy belső kisebb és egy külső nagyobb. A belső fényiv s az abból kilővelő oszlopkák kisebbek, halványabbak. E fényoszlopkák a fénypásztából mint villám emelkednek ki, s futnak át az égen. — Láttani tünemények néha ugy állitják elő az északifényt, mintha fényive körül koronája volna — szintén fényoszlopkákból. A korona fényoszlopait azonban ugy gondoljuk magunknak, mint a hogy a jégcsapok a házereszről lefelé lógnak s e fényoszlopkák a fényivvel igen hasonlitnak az üvegcsillárok érczkarikáihoz, mellyekről sürüen egymásmellett csügg a sok, különféle szint játszó üvegharang. E fényoszlopkák nem birnak szabályos egy arányossággal, hanem ki hosszabb, ki rövidebb. Az észkifény nem mindig, csak néha jelenik meg koronával.

Minden északifény, mellyet csak Kowalsky látott, legvilágosabb volt éji 11-től 12 óráig, ez idő alatt mutatkozván a fényoszlopkák legsürüebben. Éjfélután mind ritkábbak s halványabbak lettek, ugy hogy reggeli 3 órakor már csak a fényiv gyenge fénye látszott s reggelre az egész tünemény láthatlan lett, mintha csak a napsugarai tüntették volna el.

Ismert dolog, hogy az északifény befolyással bir a delejtűre. Kowalsky szerint az északifény ideje alatt, az elhajlás ingása nagyobb volt, mint különben; ellenben az elhajlás óránkinti változása nem volt akkora, mint az északifény kezdete előtt.

Az északifény a körléggel is nagy öszefüggésben áll. A csillagok is fényesebbek, ha a levegő tiszta, s homályosabbak, mikor ez gőzökkel, párákkal van terhelve, s illyenkor nem is ragyognak annyira, ugy hogy mikor a csillagok ragyogás nélkül csendesen állni látszanak, mindig felhők képződését várhatni. Olly éjeken, midőn a csillagok nem voltak igen fényesek s nem ragyogtak, a Kowalsky által észlelt északifények fényoszlopainak kilövelése sem volt olly gyakori; ellenben hideg éjeken, midőn a csillagok teljes fénynyel ragyogtak, az északifény kilövelt fényoszlopai gyorsan következtek egymásután és villámgyorsasággal a láthatár egész egére kiterjedtek, sőt ezeken kivül s még ezeknél is gyorsabban villant fel az égen itt-ott egy fénypont, az északifény határán kivül, mindenféle irányban, teljesen hasonlitva az égiháboru villámához.

A kilővellt fényoszlopkák és e villámpontok néha olly sürüen következnek egymásra, hogy az egész ég egy lángba borulva lenni látszik.

Olly északifény után, melylyel nem jelennek meg villámpontok, az idő borusra szokott változni, de ha e villámpontok száma tetemes, akkor másnap csalhatlanul szép időre lehet számitani. Egyébiránt e villámpontok megjelenése az északifénynél csak másodlagos tüneménynek tekintendő, melly főleg a körlég helyi viszonyától van föltételezve.

Az északifény leggyakoribb az év napéjegyeni táján, legényesebb is azért mártiusban.

Megjelenése többnyire csak helyi; mert az egy városban, helyen látott, néha igen nagy északifényt, a tiz mérfölddel tovább lakók gyakran nem is látják.

Az északifény tüneményének teljes megfejtését még nem birjuk s csak annyit sejtünk, hogy az a villanyosság eredménye.