Henszlmann Imre.


HENSZLMANN IMRE.

Hazai müvészeti viszonyaink s a műizlés fejlődésének szempontjából valódi veszteségnek takinthetjük, hogy azon férfiu, kinek nevét e sorok élén olvashatjuk, nehány év előtt, müvészeti vágyaitól ösztönöztetve, külföldre költözött s nem küzd többé itthonn soraink között. — Henszlmann Imre egy évtizeddel ezelőtt valódi tekintély gyanánt tisztelteték irodalmunk férfiai körében, különösen szépmüvészeti kérdésekben, mert ő egyike legalaposabb szaktudósainknak azon téren, mellyen a belső hivatáson kivül egyedül hosszu tanulmány és buvárlat vezet czélhoz: a müvészet történetében s annak elméleteiben. Reméljük, hogy életének s hatásának e rövid vázlata is meggyőzendi erről az olvasót.

Henszlmann Imre született Kassán 1813. oktob. 13-kán. — Iskoláit kezdé Kassán, folytatá Eperjesen és Pozsonyban s végzé Pesten és Bécsben. A két utóbbi fővárosban hallgatá az orvosi tudományokat, mikből végre Paduában, az olasz egyetemen, adott rigorosumot 1837-ben. — Azonban az orvosi tanulmányok, mellyekre annyi időt és szorgalmat forditott, nem elégiték ki az ifju tudor vágyait. — Az orvosszerek, a gyógyitás bizonytalansága, mit a cholera akkori kitörése alkalmával Olaszországban különös mertékben volt alkalma tapasztalni, egészen kedvét szegte; csakhamar lemondott ez először választott életpályáról s más tanulmányok felé forditá figyelmét, mik iránt már eperjesi tanuló korában feltünő vonzalmat érzett: a régiségtan és szépmüvészetek voltak ezek.

Eperjesen Fehérváry hires mű- és régiséggyüjteménye, melly hazánkból azóta Angliába vándorolt, szabad rendelkezésére állott a fiatal tanulónak s kétségtelen, hogy itt töltött ideje elhatározólag hatott tanulmányaink későbbi irányára. Igy magyarázható, hogy Paduából azonnal beutazta egész Olaszországot, a szépmüvészetek classicus hazáját, s különösen sokat időzött Velenczében s Rómában, hol leginkább az épitészetet tanulmányozá jeles szaktudósoktól.

Elméleti és gyakorlati ismeretei az általa kedvelt téren, már az előbbi években szaporodának. Bécs műcsarnokai s többszörös utazásai Németországban kedvező alkalmul szolgáltak neki czéljára; a rajzoló müvészetekben, festészetben és szobrászatban gyakorlatilag is megkisérté erejét. Midőn Olaszországból haza érkezve, Pesten megtelepedett, itt egészen az irodalomnak s müvészeti kedvencz tanulmányainak szentelé idejét. — Sem előtte, sem utána a magyar irodalom alaposabb műitészt, müvészeti törekvéseinknek lelkiismeretesb, avatottabb birálóját nem ismerte. Hogy milly nemes és magasztos eszmékkel foglalkozott, tanusitja számos kisebb nagyobb irodalmi müve, mellyekből nehányat elég legyen itt röviden csupán czimök szerint megemliteni.

1841-ben jelent meg következő önálló müve: „Párhuzam az ó és ujkori müvészeti nézetek és nevelések közt, különös tekintettel a müvészeti fejlődésre Magyarországban.”

1846-ban a Kisfaludy társaság Évkönyvében jelent meg egy kimeritő értekezése: „A hellen drámáról,” mellyben számos uj és eredeti müvészeti nézeteit fejtegeti, szorosan tudományos és rendszeres modorban.

Ugyanazon évben jelent meg tőle saját rajzaival és magyarázatával: „Kassa városának ó-német stylű templomai”, nagy ivalakban, 12 szép rajztáblával. Irodalmunk kevés diszmüvei közé tartozik e munka s mint történeti s egyszersmind épitészeti mű, e szakban nálunk egyetlen. A sok idő-és pénzáldozattal s kitartó szorgalommal dolgozott, valóban ékes diszmű, a kassai templomban feltünő nagyszerű góth izlést magyarázza s ismerteti.* E művében s azonkivül hirlapi czikkekben s társulatok gyüléseiben Henszlmann figyelmezteté leghathatósabban a nemzetet: minő kincsei vannak egy országnak műemlékeiben, s minő vétek azok elpusztitása s elhanyagolása. A gyakrabban főmerült illynemű vandalismusok ellenében hatályos szót emelt az 1846-ban Kassán és Eperjesen egybegyült magyar orvosok és természetvizsgálók egyesületének répiségtani osztályában, minek következtében az egyesület folyamodást határozott intézni az országgyűléshez, kérvén ezt, hogy a még meglevő régiségek rajza, ismertetése és fentartása iránt intézkedjék. Hasonló figyelmeztetést intézett az egyesület a Magyar Akademiához is, mellynek üléseiben — mint levelező tagja — maga Henszlmann is több izben felszólalt ez ügyben. Ekkor történtek hazánkban az első intézkedések a régiségek iránti kegyelet ébresztésére, minek azóta, örömmel mondhatjuk, sok szép bizonyságát tapasztaltuk a magyar közönség részéről.

Meg kell még emlitenünk röviden, hogy Henszlmann 1847-ben az Erdélyi János által szerkesztett „Szépirodalmi Szemlének volt egyik fő dolgozótársa s a Csengery által szerkesztett Pesti Hirlapban” is több jeles dolgozata jelent meg, mik között mindenkor nagy figyelmet ébresztének különösen a műegyesület tárlatáról irt alapos birálatai. — „A müvészet története” czimü nagy önálló munkája még eddig kiadatlan maradt.

A mult évtizedben hazánkban uralkodott békés, de élénk politikai mozgalom e higgadt műphilosophunkat is magával sodorta. A hazai viszonyok ismertetése czéljából már 1843-ban inditott meg egy német folyóiratot a külföld számára („Vierteljahrsschrift aus und für Ungarn”), mellyből 7 kötet jelent meg Lipcsében s mellyben számos tisztelt hazánkfia nevével s müvével találkoztunk. — Az 1848-i mozgalmakban neki szintén jutott szerep; a mozgalom csillapultával ismét Pesten folytatá tanulmányait, de ezek olly fokra érének, hogy hatalmasabb segédeszközökre és pártfogásra volt szüksége. Igy történt, hogy Henszlmann 1850-ben bizonytalan hosszabb időre külföldre költözött.

S épen itt következik az ő müködésének eddigi legnevezetesb időszakra.

Midőn 12—14 évvel ezelőtt Henszlmann Imre, szülővárosa Kassa székesegyházát legnagyobb ügyelettel méregette, azon fölfedezésre jött, hogy az épület egészén és részletein bizonyos geometriai és arithmetikai törvény uralkodik, s hogy az arányok egyetlenegy alapméretből fejlődnek ki tökéletes szabályossággal. — Meglepetve ezen harmonia által, összejárta nevezett hazánkfia azóta Németországot s mindenütt ugyanazon törvényre ismert nem csak a góth épületekben, hanem a román időszakiakban is, feltalálván azt még a legrégibb, 968 évből származó, Gernrodei templomon is. — Németországból Angliába ment át Henszlmann, itt is sikerrel folytatta tanulmányait. 1856. táján egy figyelmeztető jegyzéket adott be fölfedezéséről a „Brit épitőmesterek intézetébe.” Tasner Antal akademiai tag még akkor értesitette a nemzetet azon kedvező fogadtatásról, mellyben Henszlmann fölfedezése az érintett angol szakférfiak által részesült. A „Brit épitőmesterek intézetének” elnöke, Donaldson ur végre Francziaországba utasitotta hazánkfiát, hogy Francziaország kitünő épitészeti műemlékeit is vonja be vizsgálódásai körébe. Henszlmann e vizsgálatokat is befejezvén, még inkább megerősödött tudományos fölfedezése helyességében s 1857 évi oktoberben a franczia közoktatási miniszterium nyelvtudományi, történeti és müvészeti bizottsága elé terjeszté fölfedezését.

A franczia miniszterium ezen bizottságának régiségtani osztálya, egyik legjelesb tagját, Lenoirt, bizta meg Henszlmann munkája megbirálásával. Lenoir, több jeles munka szerzője, Párisban a szépmüvészetek akademiájában az épitészet történetének tanára s e szakban bizonyosan az elsők egyike a francziák között. Annál nagyobb jelentőségü, hogy e tudós férfiu a legnagyobb méltánylattal és elismeréssel szólott Henszlmann tanulmányai eredményéről s megkéretni inditványozta a közoktatási minisztert, legyen segéddel azon munka kiadásához, „melly annyi világot vet a müvészet tanulmányára, s mellynek eredményei igen tetemesek és fontosak lesznek azon országra, a mellyben létrejöhet.” — Lenoir hosszu jelentését bővebben ismertette a magyar Akademia 1858. jan. 4-i ülésében Csengery Antal s kik a dolog által közelebb vannakk érdekelve, azokat az akademiai munkálatokra utasitjuk.

Legyen itt elég végre megjegyeznünk, hogy Lenoir jelentésének kivánt eredménye lőn s a franczia közoktatási miniszterium biztositá Henszlmannt munkája körüli gyámolitásáról. Az egész kiadás 3 kötetet fog tenni 4-ed rétben, mindenik 50 ivvel. Ezekhez járuland 45—84-ig való rajz és 26 beláttató táblából (tableaux synoptiques) álló atlas.

Az első kötet tartalma lesz: Görög, bizanczi, román és átmeneti időszaki templomok.

A második kötet: Franczia- és Németország góth épületei.

A harmadik kötet: Anglia, Magyar-, Spanyol- és Olaszország góth épületei.

Ugy vagyunk értesülve, hogy az első kötet, a hozzátartozó rajzokkal együtt, a közelebbi időkben már elhagyta a párisi sajtót, kivánjuk, hogy a többi is minél gyorsabban kövesse ezt. Ohajtjuk pedig ezt, mind a tudomány érdekében, melly e mü által — mint a szakértők meg vannak győződve — kétségtelen lendületet nyerend, mind a sok évi tanulmány és fáradozás jutalma, kielégitése gyanánt, mind pedig végre azért, hogy Henszlmann Imrét, kit müvének kiállitása olly régóta külföldön tart, ismét itthonn üdvözölhessük, hol évek előtt a tudományos és müvészeti köröknek szakavatott, tekintélyes tagja volt s bizonyosan nagyobb mértékben leend az még ezután. A hézag, melly eltávozása által sorainkban támadt, igen érezhető s az irodalom legnagyobb nyeresége volna, ha azt ő maga tölthetné be ismét.

Végre megemlitjük, hogy érdemes hazánkfia, sok évi távollét után mult őszszel nehány hétig Pesten mulatott, melly alkalommal élénk részt vett az Akademia s egyéb műintézeteink üléseiben.